Újabb tárlat nyílt meg a beregszászi Na’Conxypan Galériában november 13-án. Ezúttal a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága (RIT) jubiláló doyenjeinek – Erfán Ferenc, Villásek Tibor, Réti János, Klisza János, id. Hidi Endre, Soltész István – csoportos kiállítását tekinthetik meg az érdeklődők.
A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola égisze alatt működő Na’Conxypan Galéria évadzáró eseményének résztvevőit elsőként Kutasi Csaba festőművész, grafikus, a Rákóczi-főiskola művészeti részlegének laboránsa köszöntötte, aki elmondta: a kiállító alkotók a kárpátaljai festőiskola hagyományait követő második, illetve harmadik generációs művészek. „Ahogy ők hatan Boksay Józseftől, Erdélyi Bélától, Szvida Lászlótól, Soltész Zoltántól és Bendik Jánostól tanulhattak, én is több momentumot lestem el a munkáikból, főleg egy-egy közös alkotótábor alkalmával, amikor tényleg lehull a lepel a jól őrzött műhelytitkokról, és betekintést nyerhetünk a különböző alkotói fogásokba és egyéni technikai megoldásokba. Pedagógusként én is abban reménykedem, hogy a fiatal diákjaimnak átadhatom ezeket a titkokat, vagy megfogan valamelyikükben az a kíváncsiság, ami engem is az alkotói pályára irányított” – fogalmazott a fiatal művész.
A rendezvényt megtisztelte jelenlétével az éppen vidékünkön tárgyalásokat folytató Stifter Ádám, a Külgazdasági és Külügyminisztérium keleti kapcsolatok fejlesztéséért felelős helyettes államtitkára, aki felszólalásában gratulált a hat kiállító művésznek, s örömét fejezte ki, amiért meghívást kapott a tárlat megnyitójára. „Hiszem, hogy amit önök tesznek, az nagyban hozzájárul az egyetemes magyar kultúrához, hiszen értékes műalkotásokkal gazdagítják a magyarságot” – hangsúlyozta Stifter Ádám az alkotókhoz szólva.
A köszöntőket követően Kulin Ágnes, a RIT elnöke, a Na’Conxypan Galéria kurátora a tárlatot megnyitó beszédében kiemelte: nagyon örül, hogy ilyen nagyszerű kiállítással zárhatják a Na’Conxypan Galéria első évadát. Elmondta, hogy amikor a RIT 2024-es évi programtervét készítették elő, még nem volt tervben ez a csoportos kiállítás, azonban később szembesültek azzal, hogy hány tag ünnepli idén jubileumi születésnapját. Ez volt az egyik oka annak, hogy létrejött a tárlat, a másik pedig, hogy az év folyamán Munkács és Ungvár művészetkedvelő közönsége a most itt szereplő hat művész többségét már ünnepelte különböző egyéni, valamint retrospektív kiállításokkal, s most a Vérke-parti városban szerették volna bemutatni a munkákat.
A hat művészt több dolog is összekapcsolja. Elsősorban ők képviselik azt a generációt, akik a kárpátaljai festőiskola alapítóitól tanulhattak, s szinte mindenki tanulmányainál ott szerepel az Ungvári Képzőművészeti Szakközépiskola, amely most Erdélyi Béla nevét viseli. Három művész nemcsak tanár-diák kapcsolatban áll a kárpátaljai festőiskola nagyjaival, hanem családi szálak is összekötik őket: Soltész István követte édesapját, Zoli bácsit, aki barátjával, Boksay Józseffel együtt járta a Kárpátokat; Villásek Tibor is egy ilyen kárpátaljai festőgeneráció tagja, hiszen édesapja testvére Erdélyi Béla festőművésznek; Erfán Ferenc pedig Boksay József unokájaként rengeteg történetet tudna mesélni a festőiskola nagyjairól, akik nagyapjánál fordultak meg az asztal körül
– jegyezte meg Kulin Ágnes.
A galéria kurátora leszögezte, hogy nehéz lenne a hat közül akár egy életművet is teljességében bemutatni ezen a helyszínen: „Nincs is rá elég hely, ezért nehéz feladat elé állítottam magunkat, amikor hat képzőművész munkásságát próbáltuk egy csokorba gyűjteni. Az expozícióban mégis van rendszer” – tette hozzá. A bejáratnál, a színes boltíveken mind a hat művész egy-egy rá jellemző munkával szerepel, valamint minden művésztől igyekeztek úgy válogatni, hogy alkotói palettáját bemutassák, minden témából és stílusból választottak legalább egy-egy alkotást. A kiállítótérben, a bejárattól befelé haladva a paravánok szerint korosztályos szekciókra osztották a teret, mintha kis szobákban lépkedne a látogató. Az első szekcióban a 65 évesek munkáit láthatjuk: bal oldalon Erfán Ferenc festményeivel, jobb oldalon Villásek Tibor alkotásaival találkozunk. A következő szekcióban a 75-ösök mutatkoznak be: jobbra Klisza János pasztellképei kaptak helyet, míg balra Réti János grafikái és csendéletei jelennek meg. Az utolsó szekcióban a 80-asok munkái tekinthetők meg: Soltész István festményei és id. Hidi Endre írott tányérjai és mázas kerámiái. Id. Hidi Endre kerámiáival más szekciókban is találkozunk, ez részben a kiállításra épülő művészetpedagógiai foglalkozások miatt is van így, melyekre a szervezők már várják a csoportok jelentkezését a galéria elérhetőségein (e-mail: naconxypan.galeria@kmf.org.ua vagy telefonszám: +380665238816). Ezeken a foglalkozásokon egy rövid tárlatvezetés után a résztvevők csendéleteket és zsánerportrékat készíthetnek pasztellkrétával. Külön érdekesség, hogy a portrékhoz a galéria egyik munkatársa fog beöltözni kárpátaljai népviseletekbe.
A hat jól ismert kárpátaljai művész – Nagydobrony paprikaillatú utcáitól a Róna-havasok eldugott falvaiig otthonosan mozgó alkotók – csoportos tárlata december 13-ig tekinthető meg a Na’Conxypan Galériában.
A Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága újabb kiállítást szervezett a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Na’Conxypan Galériájában. Ezúttal hat, idén jubiláló művész: Erfán Ferenc, Villasek Tibor, Klisza János, Réti János és Soltész István ,valamint id. Hidi Endre munkáit mutatták be a beregszászi közönség számára. A tárlat három részre oszlik, ahol előbb a 65, 75 majd a 80 éves művészpáros munkái kapnak teret. A művészek sokat dolgoznak együtt, így evidens volt számunkra, hogy közösen ünnepeljék a kerek évfordulóikat is, emelte ki Kulin Ágnes a RIT elnöke, a NaConxypan Galéria kurátora. A Rákóczi-főiskola számára mindig is fontos volt, hogy teret adjunk a művészeteknek, a galériánk megnyitása pedig ebbe a tevékenységünkbe engedi be az érdeklődőket, mondta Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke. Amint korábban, úgy most is a galéria kiállításához több élménypedagógiai program is csatlakozik. A kiállítás megtekintésére, illetve az élménypedagógiai foglalkozásokra a Na’Conxypan Galéria, valamint a RIT közösségi oldalán lehet jelentkezni.
A Zahid Finance Group Kft. és Magyarország Beregszászi Konzulátusa Horváth Anna születésének 100. évfordulója alkalmából különleges nyitásváró programsorozatot szervez, melynek első rendezvényére a hamarosan átadásra kerülő Horváth Anna Múzeumban és Alkotóházban, valamint a mellette található Pásztor Ferenc Közösségi és Zarándokházban került sor november 5-én. Az alkalommal a szervezők méltó módon emlékeztek meg Horváth Anna szobrászművész, keramikus, érmész, grafikus, közíró életéről és munkásságáról. A rendezvény keretében adták át a Pásztor Ferencről, az egyik szovjet lágerben mártírhalált halt egykori beregszászi püspöki helynökről elnevezett díjat is, melyet ezúttal Grezsa István, a Kárpátaljai Szövetség elnöke kapott.
A rendezvény kezdetén a jelenlévők rövid tárlatvezetésen vettek részt a beregszászi római katolikus templom mellett található Horváth Anna Múzeumban és Alkotóházban, ahol megtekintették a művésznek a már itt elhelyezett festményeit, grafikáit és kerámiaszobrait. A program ezután a Pásztor Ferenc Közösségi és Zarándokházban folytatódott, ahol ünnepélyes keretek között adták át immár tizedik alkalommal a Beregszászi Római Katolikus Egyházközség által alapított Pásztor Ferenc-díjat. Az elismerést minden évben egy olyan személy kapja, aki sokat tett az egyházközségért, annak fennmaradásáért és működéséért. A díjazott ezúttal Grezsa István volt, akinek elévülhetetlen érdemei vannak az egyházközség infrastrukturális fejlesztésében. A díjat Molnár János beregszászi esperes-plébános adta át a kitüntetettnek.
A laudációban Bárdos István fizikatanár kiemelte: Grezsa Istvánnak a határon átnyúló beruházások ellenőrzéséért felelős miniszteri biztosként a Kárpát-medencei kormánytámogatások felügyelete és a kulturális-nemzeti identitást erősítő kezdeményezések koordinálása volt a feladata, később Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Kárpátalja együttműködésének fejlesztéséért, valamint a Kárpát-medencei óvodafejlesztési program koordinálásáért felelős kormánybiztosként jelentősen hozzájárult a vidékünkön működő óvodák felújításáért, mely a jövőbe vetett hit egyik szimbólumává is vált. Bárdos István emlékeztetett arra, hogy Grezsa István nevéhez fűződik a megyénkben rendkívül sikeresen megvalósult Magyar Ház Program, s Beregszász is sokat köszönhet neki, hiszen meghatározó szerepet vállalt II. Rákóczi Ferenc lovas szobra és a Fedák Sári-szobor felavatásában, illetve komoly összeggel támogatta a Sevcsenko-szobor felállítását is. Az általa irányított projektek amellett, hogy rendszerint nemzetiségtől függetlenül szolgálták a helyiek érdekeit, hozzájárultak a Magyarország és Ukrajna, azon belül Kárpátalja közötti politikai, gazdasági, kulturális, egyházi, oktatási, egészségügyi és humanitárius kapcsolatok fejlődéséhez.
A díj átvételét követően Grezsa István beszédében elmondta, őt úgy nevelték, ha kap egy megbízatást, egy feladatot, azt becsülettel végezze el, nem pedig a díjakért, az elismerésért. „A tavaly azonban megtörtek bennem valamit a felvidéki reformátusok, akik alapszabályt módosítottak, hogy ki tudjanak tüntetni. Most pedig a beregszászi római katolikusok elismerését vehettem át, ami nagy megtiszteltetés. A díjon túlmenően alkalmat kaptam, hogy megköszönjem azt a sok kedvességet és szeretetet, amit itt tapasztaltam Kárpátalján. Külön élmény számomra, ahogy a laudációban is elhangzott, hogy »hosszú kényszerszünet után« jöhettem ide, pontosabban hosszú ideig arra kényszerítettek, hogy elzárják előlem Kárpátalját, így a benne élő embereket is” – fogalmazott az egykori kormánybiztos. „Van még itt teendő, Rahótól egészen Viharoskáig, és azt szeretném, ha a magyar állam, a magyar nemzetpolitika ezt pótolná, s ebben nagy örömmel vállalnék szerepet akár magánemberként, akár hivatalnokként. Mert meggyőződésem, hogy legyen bármilyen nehéz is egy időszak, ahogy az egész Kelet-Közép-Európa, benne a Kárpát-medence és azon belül Kárpátalja is rövid és hosszú távú sikerre kell hogy »ítélve« legyen” – hangsúlyozta Grezsa István, majd annak kapcsán, hogy a díjat éppen egy helyi művész tiszteletére szervezett emléknapok keretében vehette át, elmondta: „Ez emlékeztet arra, hogy egy népet és egy népcsoportot is egyetlenegy dolog őrizhet meg, ez pedig a kultúra. Bennünket értelemszerűen a magyar kultúra. A kultúra pedig elképzelhetetlen az anyanyelv megőrzése és védelme nélkül, mint ahogy elképzelhetetlen az anyanyelven történő oktatás fejlesztése és megszervezése nélkül. […] Én abban vagyok érdekelt és abban bízom, hogy minden negatív érzés ellenére, ha itt véget ér ez a mostani súlyos konfliktus, nagyon sok kárpátaljai haza fog jönni, mert egyszerűen nem érzi jól magát másutt. Azt is remélem, hogy mindig patrióta magyar kormány lesz akkor, amikor építkezni kell, és ebben a munkában díjtól függetlenül is, díjazottan pedig különösen számíthatnak rám” – tette hozzá a kitüntetett, köszönetet mondva az elismerésért.
Elsőként gratulált a díjhoz Tarpai József, a Zahid Finance Group Kft. igazgatója, a Horváth Anna Múzeum alapítója, aki felszólalásában elmondta: Horváth Annát méltatva délelőtt a művész nevét viselő iskolában jártak, ahol „felemelő volt látni, ahogy a tanulók készültek, megőrzik Anna néni emlékét, s van egy kis múzeum is az iskolában, ahol a keramikus alkotásait láthatjuk. Nekünk kötelességünk megemlékezni Anna néniről, hiszen sokan nem ismerték őt személyesen” – szögezte le. Az elmúlt években több alkotóházat sikerült átadni megyeszerte, s az igazgató úgy véli, hogy a magyar kormány támogatásával a Horváth Anna Múzeum és Alkotóház is be kell hogy teljesítse azt a misszióját, amelyet korábban kitűztek célként. Tarpai József emlékeztett arra, hogy Horváth Anna hagyatékát a Magyarországon élő Finta Éva József Attila-díjas költő kezeli, majd köszönetet mondott Magyarország ungvári és beregszászi külképviseleteinek azért, hogy „segítettek abban, hogy a hagyaték hazakerüljön és a közönség elé táruljon” – hangsúlyozta. „Feladatunk, hogy Horváth Annán keresztül is bemutassuk azokat az embereket és méltó emléket állítsunk nekik, akik – bár abban az időben sem volt egyszerű, amikor ők éltek – meg tudtak maradni magyarnak, embernek” – fűzte hozzá Tarpai József.
„Horváth Anna mind a mai napig generációk példaképe és tanítója” – jelentette ki Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ideiglenes ügyvivője. „Életművét nem érintette meg semmiféle piaci törekvés, számára a művészet sosem vált árucikké, hanem az mindvégig megmaradt egy belső indíttatásból táplálkozó önkifejezési eszköznek. Horváth Anna munkái nem galériák polcaira, hanem múzeumokba illenek. Azokban egyszerre jelenik meg az itt élő emberek tehetsége, kreativitása, küzdelme a túlélésért. Kapcsolata a művészettel egyedülálló, autodidakta módon sajátította el a szükséges ismereteket. Nagy jelentőségű, hogy a magyar kormány támogatásával megépült a Horváth Anna Múzeum, amely méltó helyszíne lehet az életmű bemutatásának” – hangsúlyozta a diplomata.
„Úgy gondolom, hogy kultúra nélkül nem működhet a jelen, és nem bízhatunk a jövőben sem. Fontos, hogy mindig legyenek olyan fáklyavivő emberek, mint amilyen Horváth Anna is volt, aki a nehéz időkben is kitűnően tudott alkotni. Amit ő készített, az egy korszak lenyomata” – fogalmazott beszédében Matl Péter Munkácsy-díjas szobrászművész, Horváth Anna tanítványa, aki örömét fejezte ki a múzeum létrejötte kapcsán. Megható hangvételű felszólalásában a szobrászművész úgy emlékezett vissza egykori mesterére, mint egy önzetlen emberre, aki felkarolt mindenkit, akiben tehetséget és értékeket látott, s azokat is, akik valamilyen testi hiányossággal küzdöttek, utóbbiak élete Matl Péter elmondása szerint Anna néni támogatásával nyert értelmet.
A rendezvény záróakkordjaként levetítették a Fehér Rita által rendezett Mindenki Annuskája című dokumentumfilmet.
Október 31-én újabb grandiózus kiállítás nyílt a Munkácsy Mihály Magyar Házban. Ezúttal az idén 80. születésnapját ünneplő Földessy Péter retrospektív kiállítását tekinthetik meg az érdeklődők, s emellett debütált képeivel a művész húszéves unokája, Evelin is. A tárlat így találóan a 100 (80+20) – És lőn este, és lőn reggel címet kapta, mely utalás a folyamatosságra, az élet megújulására.
A Munkácsy Mihály Magyar Ház négyéves fennállása óta ez a 33. kiállítás, melyet a Latorca-parti kulturális intézmény szervez – emlékeztetett köszöntőjében Tarpai József igazgató, aki örömét fejezte ki, hogy a jelenlegi nehéz körülmények között is helyet tudnak biztosítani számos nagyszabású rendezvénynek, valamint megszervezhetik művészeti programjaikat, melyeken rendszerint elismert kárpátaljai művészek alkotásaiban gyönyörködhetnek az ide látogatók. Ezek az alkalmak lehetőséget adnak arra is, hogy találkozzanak és beszélgessenek egymással az emberek, s talán erőt is meríthetnek itt a mindennapok kihívásaihoz.
Beszédében Papp Ferenc ungvári magyar konzul köszönetet mondott a Magyar Ház vezetésének, hogy ezekben a kihívásokkal teli időkben is felvállalják és egyfajta küldetésként folyamatosan bemutatják Kárpátalja csodálatos és egyedülálló művészeti világát és az itt élő képzőművészek munkásságát. A diplomata megjegyezte, hogy Magyarország ungvári külképviselete mindig támogatta és támogatja a helyi művészek bemutatását, s ennek folyamatosan teret adnak a főkonzulátus épületében is, ahol jelenleg éppen egy munkácsi művész, Kopriva Attila képeit lehet megtekinteni. „A mai napon megismerhetjük az idén 80. életévét betöltő Földessy Péter festőművész, grafikus munkáit. Bár most sajnos háború van, mi együtt ünnepelhetjük a művészet varázsát. A festmények nem csupán színek és formák, hanem érzelmek és történetek hordozói. Minden egyes kép egy új világot tár fel előttünk, lehetőséget adva arra, hogy más szemszögből lássuk a valóságot. Fedezzük fel együtt ezt a csodálatos utazást!” – tette hozzá a konzul.
Felszólalásában Andrij Csebikin festő- és grafikusművész, Ukrajna érdemes művésze Földessy Péter kivételes művészeti stílusát és sajátos világlátását méltatta. Elmondta, a művésszel való barátságuk a régmúltból ered, s ezért rendkívül jó ismerője Földessy munkásságának, mely a kárpátaljai festőiskolából merítkezik, ugyanakkor szakmaiságára az egyediség és a megismételhetetlenség jellemző.
Borisz Kuzma, az Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Szövetség Kárpátaljai Megyei Szervezetének elnöke Földessy Péter erős karakterére, filozofikus jellemére, valamint hitére hívta fel a hallgatóság figyelmét. Mint fogalmazott, a művész bármerre jár a nagyvilágban, alkotásaiban a szülőföldje iránti szeretete és ragaszkodása mutatkozik meg.
A kiállítás anyagáról szólva Kopriva Attila művészettörténész, festőművész, a Kárpátaljai Művészeti Akadémia docense aláhúzta: Földessy Péter az Ungvári Iparművészeti Szakiskolában tanítóitól – Medveczky Miklóstól, Kontratovics Ernőtől és Sepa Antontól – igyekezett elsajátítani azokat a kárpátaljai művészeti alapokat, melyeket később kiemelkedően magas szinten tudott művelni. Emellett kidolgozott egy sajátos akvarell stílust, melyből azonnal felismerjük alkotását. „Rajz- és komponáláskészsége, melyet képvisel a képzőművészetben és a monumentális festészetben, arról tanúskodik, hogy képes rengeteg stílusban és irányzatban egyszerre dolgozni, s nagyon magas professzionális szintet képvisel” – szögezte le Kopriva Attila a kiállító művészt jellemezve, aki elsőként nyitott Munkácson galériát, mely Munkácsy Mihály nevét viselte.
A köszöntőket követően maga Földessy Péter osztotta meg gondolatait az egybegyűltekkel. Köszönetet mondott minden jelenlévőnek, majd megjegyezte, hogy a kiállítás címválasztása nem a véletlen műve, hiszen ezzel is azt jelzi: van kezdet, s az unokájában ott van a folytatás. A szülővárosához való ragaszkodást jelzi az is, hogy a művész kifejtette: ha esetleg külföldön fejezné be földi életútját, hamvaiban haza szeretne majd térni, hiszen számára Munkács a világ legszebb pontja, s Kárpátalja a Föld legszebb vidéke – s hogy ezt valóban így gondolja, festményeit bárhol is készíti el, neve alá mindig azt írja: Munkács, Kárpátalja.
A kiállítás ünnepélyes megnyitóját, majd az azt követő tárlatmegtekintést a Dobos Szergej vezette vonósegyüttes lenyűgöző játéka varázsolta igazán hangulatossá.
Földessy Péter Ukrajna elismert művésze, aki egész életét a művészetnek szentelte. Alkotói útja a festői szépségű Kárpátalján indult, és az évek során munkái nemcsak Ukrajnában, hanem külföldön is elismerésre tettek szert. A mostani kiállítás november végéig látogatható.
Magyarország Beregszászi Konzulátusa szervezésében kiállítás nyílt a Péterfalvai Képtár gyűjteményéből a külképviselet Munkácsy Mihály kiállítótermében – számolt be a Kárpátalja hetilap. A tárlat lehetőséget nyújt a látogatóknak, hogy megismerjék a Tiszahát és Kárpátalja neves művészeinek alkotásait. A kiállítás célja a különleges művek bemutatása mellett a tiszaháti képtár népszerűsítése is
A rendezvény elején dr. Gyebnár István, a beregszászi külképviselet ideiglenes ügyvivője kiemelte, hogy az 1986-ban megnyílt képtár ‒ melynek az impozáns György-kastély ad otthont ‒ teljes kiállítási anyagát kárpátaljai festőművészek alkotásai teszik ki. Ezen festmények egy részét a Tiszaháton szerzett élmények alkotják. A jelenleg 200 darabos kiállítási anyaggal rendelkező intézmény 2007-től a Magyar Nemzeti Jelentőségű Intézmények sorába tartozik. A diplomata hangsúlyozta: „Magyarország Kormányának köszönhetően az utóbbi években a gyűjteménynek helyt adó épület kívül és belül is teljesen megújulva várja az idelátogatókat. A kárpátaljai festőiskola, a kárpátaljai festőművészet erős történelmi szálakkal kötődik az anyaországhoz, amelynek alapítói Boksay József és Erdélyi Béla voltak. […] Kárpátalja több híres művésszel ajándékozta meg a világot, amelynek utánpótlás-kinevelése napjainkban is zajlik. Ma már a Révész Imre Társaságnak köszönhetően tömörülnek egybe a kárpátaljai festőművészek.”
Nagyné Szakadáti Rita, a Tiszaháti Tájmúzeum és a Péterfalvai Képtár igazgatója felelevenítve a település történelmi múltját megjegyezte: „Egy falu, amelynek kastélya van. A György-kastélyt György Endre kárpátaljai származású jogász, politikus, Magyarország Földművelésügyi minisztere építtette a 19. század végén. A 80-as években Bíró Andor, az egykori Határőr Agrárcég elnöke kezdeményezte jeles művészek közreműködésével a Péterfalvai Képtár létrehozását benne. Az állandó kiállítási gyűjtemény neves kárpátaljai ruszin, magyar, ukrán művészek alkotásaiból áll, akik több festményt ajándékoztak a képtár számára. Többek között megtalálható: Harangozó Miklós, Balla Pál, Horváth Anna, Kassai Antal, Habda László és még sokan más művész alkotása. 2007-től a képtár gyűjteménye folyamatosan bővül, így azóta kortárs kárpátaljai alkotók műveivel is találkozhatnak az érdeklődők.” Az igazgató továbbá kiemelte, hogy a szakértők a Péterfalvai Képtár gyűjteményét a Baksai József Szépművészeti Múzeum után a legnagyobb kárpátaljai képzőművészeti gyűjteményként tartják nyilván.
A köszöntők és ismeretterjesztő gondolatokat követően a Beregszászi Rezeda Folkműhely néptáncegyüttesének előadásában bukovinai táncokat tekinthetett meg a nagyérdemű. Ezt követően lehetőség nyílott a kiállítás anyagának megtekintésére, eszmecsere folytatására. A most bemutatott kiállítás anyagának nagy részét a tiszaháti táj és az ott szerzett élmények vászonra örökített pillanatai alkotja.
Magyarország Ungvári Főkonzulátusa folytatja kulturális diplomáciai tevékenységét, melynek célja – bemutatkozási lehetőség biztosítása a kárpátaljai képzőművészek számára. A Kopriva Attila munkácsi festőművész, művészettörténész, a Kárpátaljai Művészeti Akadémia docense festményeit bemutató tárlat rendkívüli, eltér az eddig látottaktól: a művész alkotásaival az orosz-ukrán háború borzalmaira reflektál. A kiállítás elnevezése, „A sötétség beáradása a fénybe” magáért beszél. A tárlat egy a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával megvalósult projekt része. Az absztrakt művészet eszközeivel tudtam átadni érzéseimet, nyilatkozta Kopriva Attila. A korábban a kárpátaljai, békés életet bemutató művész alkotásai most a mindennapok feszültségéről tesznek tanúbizonyságot, fogalmazott Bacskai József ungvári főkonzul. A harmadik éve tartó orosz–ukrán háború az élet minden területére hatást gyakorolt. Ez alól nem kivétel a kultúra sem. A művészek, az alkotók is harcolnak, igaz egy másik, a művészet frontján.
2024. október 1-jétől Kopriva Attila munkácsi festőművész egyéni kiállítása látható Magyarország Ungvári Főkonzulátusán. A tárlaton bemutatott 13 festmény az orosz–ukrán háború kegyetlen eseményeit idézi meg, és a sötétség és a fény küzdelmébe nyújt bepillantást. A festménysorozat középpontjában a háború alatt Ukrajnában elkövetett bűnök, a személyesen átélt fájdalmak és a bizonytalanság állnak. A kiállítás ünnepélyes megnyitóján a kárpátaljai művészeti élet és közélet számos prominens alakja mellett a művészet iránt érdeklődő közönség is részt vett.
Bacskai József ungvári magyar főkonzul köszöntötte a tárlatmegnyitón megjelent népes közönséget, rámutatva: „Folytatjuk azt a hagyományt és kulturális diplomáciai tevékenységet, amellyel bemutatkozási lehetőséget kívánunk biztosítani a kárpátaljai művészek számára.” A főkonzul a kiállító művészről és a kiállításról elmondta: „Kopriva Attilát nem kell bemutatni a kárpátaljai közönségnek. Nemcsak kitűnő és Ukrajna határain kívül is jól ismert festőművész, művészettörténész, pedagógus, hanem egyben kultúra és művészetszervező, művészetpártoló közéleti személyiség, aki a kárpátaljai magyar és ukrán közösség elismert és megbecsült tagja. A művész korábbi alkotásain egy színes és végtelenül gazdag világ tárul elénk, amelyből árad a szülőföld, Kárpátalja, az itt élő emberek szeretete. A főkonzulátuson ma megnyíló tárlata azonban más hangulatában, témájában egyaránt, hiszen a művészetére is kihatnak a háború borzalmai. A most bemutatásra kerülő festményei az orosz‒ukrán háború fájdalmas eseményeire reflektálnak, betekintést engednek a sötétség és a fény harcába. Festménysorozata középpontjában személyes elmélkedésén keresztül az Ukrajnában zajló háborús bűnök elkövetése, az átélt fájdalmak, az instabilitás áll” – mutatott rá Bacskai József.
Az ungvári magyar főkonzul biztosította hallgatóságát arról, hogy a magyar nép azt szeretné, hogy az igazságos béke minél előbb visszatérjen a térségbe. Elmondta, hogy hosszú szünet után, idén újraindult a magas szintű párbeszéd Ukrajna és Magyarország legfelsőbb vezetése között, amely közelebb visz bennünket egymás jobb megértéséhez.
Andrij Seketa, a Kárpátaljai Megyei Tanács első elnökhelyettese megköszönte a magyar főkonzulátus munkatársainak, hogy hivatali feladataik mellett mára hagyományt teremtve igyekeznek bemutatkozási lehetőséget biztosítani kárpátaljai művészek számára, ezzel is javítva a két ország kapcsolatait.
Jevhen Tiscsuk, a megyei katonai közigazgatás kulturális osztályának vezetője elismerően szólt Kopriva Attiláról mint emberről, mint pedagógusról, tanárról és mint művészről. A kiállítás kapcsán elmondta, nem reprodukciót lát, hanem átalakulást, színekben, kompozíció tekintetében, ábrázolásmódban, amelyeket a művész által megélt érzelmek ihlettek. A művek megtekintők számára javasolta az alapos szemlélődést, a gondolkodást, majd a gondolatok kicserélését.
Méltatta még a kiállító művész munkásságát és a kiállításon látható műveket Mihajlo Himics, a Kárpátaljai Művészeti Akadémia rektora, Borisz Kuzma, az Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Szövetség Kárpátaljai Megyei Szervezetének elnöke és Erfán Ferenc, a Boksay József Kárpátaljai Megyei Szépművészeti Múzeum igazgatója is.
Maga az alkotó, Kopriva Attila megköszönte a lehetőséget, hogy kiállíthat az ungvári főkonzulátuson, valamint a Magyar Művészeti Akadémia támogatását és azt, hogy kiadhattak egy katalógust a kijevi magyar nagykövetség segítségével. Elmondta, hogy a kiállított művek a háború kitörése óta készültek, a kiállításon 13 kép látható, de valójában 21 képből áll ez a sorozat. „Mindenki átérzi a mostani helyzetet, tragédiát. Ez egy reflexió. A képek az én érzéseimet mutatják, ilyen lecsupaszított formában próbálom bemutatni a gondolataimat, amikor elgondolkodom azon, hogy mi is történik körülöttünk valójában” – fogalmazott Kopriva Attila, aki elárulta, hogy a képsorozat forrása egy idősebb festőművész, Sepa Antal gondolata volt, aki amikor megkérdezték az orosz‒ukrán háború kitöréséről, csak annyit mondott: „A sötétség a világosságban ragadt.”
Kárpátalja multinacionális régió. Évszázadok óta békésen élnek itt különböző nemzeti kisebbségek képviselői: magyarok, románok, örmények, zsidók, németek, romák stb. A kisebbségi nyelvek és annak használói, valamint az etno-kulturális örökség iránti tisztelet hozzájárul a társadalom szociális kohéziójához, nyitottságához és demokráciájához.
Ungváron „Kárpátalja nemzeti kisebbségeinek (közösségeinek) múltja és jelene” címmel szerveztek kiállítást a Kárpátaljai Megyei Katonai Adminisztráció épülete előtti téren. A kezdeményezés az Európa Tanács „A nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos jogszabályi keretek reformjának támogatása, a nemzeti kisebbségek és a romák stabilitásának erősítése Ukrajnában” című projektje keretében valósul meg.
„A kiállítás célja az ukrajnai nemzeti kisebbségek múltjának és jelenének bemutatása. Valamint, hogy egyesítsük az ukrán népet, megköszönjük nekik a történelmünkhöz, kultúránkhoz és jelenünkhöz való hozzájárulásukat, ahogy itt a legtöbb modern transzparensen látni fogjuk a hadseregben szolgáló, a nemzeti kisebbségekhez tartotó katonák fotóit, akik ma országunkat védik. Ez is egy lépés az ország európai integrációja felé, mondta Irina Tiskevics, az Európa Tanács ukrajnai képviselője.
Olekszandr Ljah, a Kárpátaljai Megyei Katonai Adminisztráció Nemzetiségi és Vallási Osztályának vezetője szerint ez a kiállítás azért egyedülálló, mert a nemzeti kisebbségek Ukrajna érdekében, jólétükért és közös győzelmükért egyesültek. „Remélem, hogy ezen a kiállításon a nemzeti kisebbségek is kommunikálnak egymással, és ez erősíti a kölcsönös szeretetet és tiszteletet”, mondta a tisztviselő.
10 standon autentikus és modern fotókat mutatnak be örmények, zsidók, romák, románok és magyarok életéből, mindennapjaiból. A kiállításon megtekinthetőek a hagyományos viseletek, az adott nemzetiség művészete, irodalma stb. A gasztronómiai elemről sem feledkeztek meg a rendezvény résztvevői, a kiállításon meg lehetett kóstolni néhány nemzeti kisebbség hagyományos süteményeit.
A kiállítás résztvevőit és szervezőit a térség roma, zsidó, román, örmény és magyar közösségeinek képviselői is köszöntötték.
A kiállítás minden standján QR-kód található, amelyre kattintva az érdeklődő megismerkedhet az Európa Tanács csapata által készített kézikönyvvel, és többet tudhat meg az ukrajnai nemzeti kisebbségek hagyományairól.
A Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága (RIT) Benkő György képzőművész műveiből szervezett emlékkiállítást, melynek ünnepélyes megnyitójára szeptember 18-án került sor a Beregszász központjában található Na’Conxypán Galériában.
Az esemény résztvevőit elsőként Kutasi Csaba festőművész, grafikus, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola művészeti részlegének laboránsa köszöntötte, majd ismertette a néhai művész életének legfontosabb állomásait.
Benkő György 1947. október 31-én született Beregszászban, s egész életét szülővárosában élte le. 1967 és 1971 között az Ungvári Iparművészeti Szakközépiskolában tanult festészetet. Mesterei Petky Sándor, Demigyuk Viktor és a szintén beregszászi szobrászművész-keramikus Horváth Anna voltak. Alkotásaival már 1967-től részt vett számos megyei és külföldi kiállításon. Tanulmányai befejezését követően a Vérke-parti városban helyezkedett el, ahol cégéreket, utcatáblákat, plakátokat festett, valamint köztéri munkák elkészítésében is szerepet vállalt. 1990-ben alapító tagja volt a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának. Több éven át volt a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára. 2007-ben a Magyar Köztársaság elnöke Benkő György festőművésznek a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkereszt kitüntetését adományozta. 2020. december 1-jén hunyt el Ungváron, a beregszászi római katolikus temetőben helyezték örök nyugalomra. Az 1990-es években Olena Prihogyko művészettörténész így írt Benkő Györgyről: „Filozofikus-elemző beállítottságú művész. Vásznain egyidejűleg van jelen a valós és a képzeletszülte világ, a reális életanyag és a fantázia. Műveiben a lágyan plasztikus formák, folyamatos kontúrvonalak, a visszafogott, matt tónusok élénk színekbe és expresszív formákba csapnak át, olykor a kontrasztos színek ütköznek egymással.”
Személyes emlékeivel díszítette fel a nagybácsiról szóló beszédét Kulin Ágnes, a RIT elnöke, a Na’Conxypán Galéria kurátora. „Benkő György – vagy ahogy a családban hívtuk, Gyuri – mindenki számára másképp ismerős. Van, akik úgy ismerik mint tanárt, van, akik úgy mint egy beregszászi jó ismerőst, akivel meg lehetett inni egy kávét és akár egy egész délutánt eldiskurálni a főtéren. Én művészként és családtagként ismertem, hiszen a nagybátyám volt” – fogalmazott. Kulin Ágnes elmondta azt is, hogy Benkő György nagyon fiatalon, tinédzser korában kezdett el a művészettel foglalkozni, azonban elsősorban nem festőnek, hanem papnak készült. A későbbiekben viszont tanárai, Drávai Gizella és Horváth Anna is felfigyeltek kézügyességére, és külön feladatokat adtak számára, ezzel támogatva őt a művészi pályán való elindulásban. A festészet mellett Benkő Györgyöt az irodalom is érdekelte, a múlt század nyolcvanas éveitől kezdve jelentek meg versei, novellái és kritikái a helyi lapokban. „Ezt a kettősséget szem előtt tartva igyekeztünk a kiállításon erre az oldalára is rávilágítani néhány kiválasztott versrészlet bemutatásával” – tette hozzá a RIT elnöke, hozzátéve: „A kiállítási anyag összeállításakor az volt a célunk, hogy minél több arcát mutassuk be Gyurinak, és remélhetőleg azoknak is nyújtsunk valami újat, akik hosszú éveken át ismerték őt. Ha végigsétálnak a kiállításon, láthatják, hogy sok munka alatt olvasható a befejezetlen szó. Több munkát eddig nem is láthattak, mert Gyuri műhelyében eldugva várták a megfelelő alkalmat. A műtermi munkák mellett magántulajdonban lévő alkotásokkal egészítettük ki a tárlatot, ezúton is köszönjük az Orosz, Kohut és Kulin családnak a felajánlásokat” – mondta a galéria kurátora.
Benkő György munkafolyamatához hozzátartozott, hogy az alkotást rendszerint hosszú inkubációs folyamat előzte meg. A festő mindent – kifogyott olajfestékek tubusait, eltört képkeretek díszítéseit, az újságok, magazinok lapjaiban megjelenő illusztrációkat és fotókat – összegyűjtött, amiről úgy gondolta, hogy felhasználhatók művei elkészítésekor. „A XX. századi avantgárd mozgalmak, a kubizmus, a szürrealizmus, a futurizmus és a vadak absztrakt expresszionista művészete volt rá hatással, ez az időszak nagyon vonzotta. Szerintem nem tűnt volna ki Henri de Toulouse-Lautrec vagy Picasso montmartre-i bohém sötét kávézókban ülő társaságából” – tette hozzá Kulin Ágnes.
A galéria bejáratánál Benkő György kedvenc témáiból látható egy válogatás, majd tovább haladva kronológiai sorrendben ismerkedhet meg a néző a munkákkal: először a szakközépiskolás évekből megmaradt temperamunkák láthatók, melyeket grafikák – elsősorban kollázsok, montázsok, színes ceruzával és tussal készített rajzok – követnek. Ezután sorakoznak az absztrakt relief festmények, amelyek egy képzeletbeli világba repítik a nézőt. A legbelső tér falain pedig az örök kedvenc témája, Beregszász városa elevenedik meg.
A kiállítás előkészítése során a galéria munkatársai több mint 200 alkotást archiváltak, beleértve Benkő György megjelent verseit is, amelyek a közeljövőben elérhetővé válnak a kiállítótér honlapján. Kulin Ágnes ennek kapcsán arra kérte a jelenlévőket, hogy akinek a birtokában még van Benkő György-festmény, az egy reprodukció erejéig juttassa el hozzájuk az archívum teljessége érdekében.
A RIT elnöke hangsúlyozta továbbá, hogy október 18-án, a magyar festészet napja alkalmából egy kollázs-montázs műhelymunkát tartanak, melyen felhasználják Benkő György mappákba gyűjtött kincseit is, s végül a programsorozatot október 31-én, a festőművész születésnapján koszorúzással zárják. Ezen a napon a kiállítás kiegészül a Benkő Györgyről készült karikatúrákkal és portrékkal. Ezt követően a Kulin család egy életműgyűjteményt adományoz a Rákóczi-főiskola számára, hogy a festő emléke szeretett városának szívében éljen tovább.
Az ungvári várban egy innovatív népművészeti kiállítást rendeztek Múlt és jelen a viseletekben címmel. A látogatók betekintést nyerhettek a kárpátaljai magyar népviseletek hagyományos világába, valamint azok modern átirataiba, amelyek a jelenkori divatirányzatokkal ötvöződtek.
A kiállítást az Ungvári Magyar Főkonzulátus, a Lehoczky Tivadar Kárpátaljai Megyei Honismereti Múzeum és a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja (HHHK) közös szervezésében valósították meg. A tárlaton a HHHK által 2021-ben életre hívott népviseletvarró tanfolyam vizsgamunkáit tekinthetik meg. A kollekciót azóta több helyszínen mutatták be Kárpátalján, valamint Kijevben is.
Pál Katalin, a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja vezetője elmondta: „Nem számítottunk ekkora sikerre, hogy kiállítás formájában is meg tudjuk mutatni az eredményt. Az volt a cél – mivel különböző képzéseket szervezünk –, hogy ne csak a mozgás és a hangszeres tudás legyen hiteles, hanem a színpadi megjelenés is. Ezért indítottuk el ezt a tanfolyamot 12 oktató részére. Elkészült egy kollekció, egy vizsgamunka, ami iránt nagy volt az érdeklődés, és amit elhívtak több helyre. Ebben az évben a külképviselet minden helyszínén voltunk – Beregszászban, Kijevben és most Ungváron is –, s örömteli számunkra, hogy mindenütt nagy érdeklődéssel fogadnak.”
Olha Sumovszka, a Lehoczky Tivadar Kárpátaljai Megyei Honismereti Múzeum igazgatója kiemelte: „Ez már a második kiállításunk a főkonzulátussal. A mostani kiállítást már Kijevben is bemutatták, s nagyon büszkék vagyunk, hogy mi is bemutathatjuk. Ez egy egyedülálló, gyönyörű, autentikus népviseletet bemutató tárlat, amire a mi múzeumunkban még nem volt példa. A mi kollekciónkban nincsenek ilyen szép, egyedi öltözetek, ezért szeretnék megismerkedni az alkotókkal és együttműködni velük, hogy gazdagítsuk múzeumunk népviseleti tárlatát.”
Bacskai József ungvári magyar főkonzul szerint a programra ellátogatók egy nagyon különleges eseménynek a részesei. „Hiszen rendhagyó módon az ungvári várban mutattuk be ezt a kiállítást, amely nemcsak a magyar viseleteket, de a magyar táncokat és zenét is reprezentálja. Mondhatjuk úgy, hogy ennek a történelmi épületnek a falai és födémje is beleremegett a magyar virtusba” – jegyezte meg a főkonzul. Mint mondta, a kiállítás során megtekinthető, hogy milyenek voltak régen a helyi viseletek, és milyenek most, a modern viseletbe beöltözött lányok.
A kiállításmegnyitó során Tajti Erzsébet viseletszakértő mutatta be a tárlatot. Az eseményt a Kárpátalja Néptáncegyüttes és a Kárpátaljai Táncházi Zenészek közös műsora színesítette. A kiállítás egy hónapon keresztül látogatható az ungvári várban.
