A vékonycsőrű póling, a Oroszországból és Kazahsztánból származó vándormadár, hivatalosan is kihaltnak lett nyilvánítva. Ez az első alkalom, hogy egy európai madárfaj eltűnt a 15. század vége óta.
A vékonycsőrű póling valószínűleg végleg eltűnt. Erről a Zeit számolt be.
A Természetvédelmi Szövetség (Nabu) adatai szerint a vékonycsőrű kuljon kihalt. A természetvédelmi szervezet szerint ez az első olyan eset, amikor egy madárfaj kihalása történt Európában a modern kor kezdete óta, amely a 15. század végén indult.
Mostantól a faj „visszafordíthatatlanul elveszett”. A természetvédők a vándormadár eltűnését „szomorú mérföldkőnek” nevezték a fajok kihalásának történetében.
A madár már régóta a kihalás szélére került, mivel rendkívül ritka volt. Eredetileg Oroszországban és Kazahsztánban éltek, ahol a fészkelőhelyeik is megtalálhatóak voltak.
Télen nyugatra vándorolt, átrepült Közép-Európán, és a Földközi-tenger térségében telelt. A 19. században még rendszeresen figyelték Európában.
A természetvédők meghökkentek a bejelentés nyomán, s egy emberként szólaltak fel az ügy kapcsán.
A Guardian jelentése szerint noha évszázadok óta járták farkasok a dél-spanyolországi Andalúzia hegyvonulatait, az elmúlt években jelentősen csökkent populációjuk, most pedig hivatalosan is kihaltnak nyilvánították az állatokat a régióban.
A regionális kormány már 2003 óta jegyzi a farkaspopulációt, s a helyi lakossággal együttműködve figyelik meg az állatokat, ami azért is volt szükséges, mert rengeteg konfliktus robbant ki a gazdák körében a vadállatok miatt. Csakhogy az andalúziai kormány környezetvédelmi osztálya egy friss jelentésében lesújtó megállapítást tett:
„2020 óta nincs nyoma farkasok jelenlétének Andalúziában.”
Noha a farkas védett faj, s becslések szerint legalább 2010-ig hat-nyolc farkasfalka élt a régióban, melyek egyenként akár 56 egyedből is állhattak, mégis kihaltnak nyilvánították a fajt. Szakértők rámutattak, valójában már 2013 óta nincs nyoma farkasoknak a régióban, ám feltételezéseik szerint már 2003 óta nem volt Andalúziában szaporodó falka.
Luis Suárez, a Természetvédelmi Világalap spanyolországi természetvédelmi koordinátora rámutatott:
„Ez rossz hír, és megerősíti a negatív tendenciát a Dél-Spanyolországban még létező néhány farkasfalkára nézve, melyeket az élőhelyük elvesztése, az orvvadászat és az illegális vadászat miatt veszélyeztet azáltal, hogy fizikailag és genetikailag elszigetelődtek a Spanyolország többi részén élő farkasoktól.”
We know social media loves a good mysterious canine story…so check out this animal we got on camera last winter.
So, what do you think this animal is? We whole-heartedly welcome outlandish speculation, conspiracy theories, and technically possible though highly-improbable… pic.twitter.com/tRs8SY7UDi
A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) frissítette a veszélyeztetett állatfajok Vörös listáját, 31 új faj került a kihalt élőlények közé.
A listán 128 918 faj található, amelyek közül 35 765-et fenyeget a kihalás, köztük a világ összes, édesvízi delfinfaját. Ugyanakkor 26 faj került kevésbé veszélyeztetett kategóriába, köztük a legnagyobb szárazföldi emlős, az európai bölény (Bison bonasus), mely a védelmére irányuló intézkedéseknek hála a Sebezhetőből (Vulnerable) a Mérsékleten fenyegetett kategóriába (Near Threatened) került.
A Carcharhinus obsoletus nevű cápafaj, amelyet csak tavaly írtak le hivatalosan, máris a súlyosan veszélyeztetett/kihalt (Critically endangered/Extinct) kategóriába került. A fajt utoljára 1934-ben regisztrálták élőhelye a Dél-kínai-tengeren már több mint egy évszázada kiterjedt halászati terület, és ma is a világ egyik leginkább halászott tengeri régiója. Mivel nem valószínű, hogy a faj fennmaradhatott volna ilyen terhelés alatt, valószínűleg kihaltnak könyvelhetjük el.
A Fülöp-szigeteki Lanao-tóban endemikus (bennszülött) 17 édesvízi halfaj közül 15 faj súlyosan veszélyeztetett, két faj pedig talán ki is halt, ami a betelepített ragadozók, a túlhalászás és a pusztító halászati módszerek rovására írható.
Három közép-amerikai békafajt nyilvánítottak kihaltnak, huszonkét közép- és dél- amerikai békafajt pedig a súlyosan veszélyeztetett (talán kihalt) kategóriába került. E drasztikus csökkenés fő oka a kétéltűpestis (chytridiomycosis) nevű betegség. Más békafajoknak ugyanakkor javult a helyzetük, köztük a Sarcohyla celata nevű, mexikói levelibékának, amely súlyosan veszélyeztetettből mérsékelten fenyegetetté vált.
Ami a növényeket illeti: a Macadamia integrifolia sebezhető, míg a M. ternifolia és a M. tetraphylla veszélyeztetettként szerepel. A tölgyfák csaknem egyharmadát (a 430 fajból 113) kihalás fenyegeti, ebből kilenc ázsiai tölgy már súlyosan veszélyeztetett (talán kihalt). A legtöbb veszélyeztetett fajt Kínában és Mexikóban találjuk, majd Vietnám, az Egyesült Államok és Malajzia következik. Kínában, Mexikóban és Délkelet-Ázsiában a legnagyobb veszélyt a mezőgazdasági célú erdőirtás és a fakitermelés jelenti, míg az Egyesült Államokban az invazív idegen fajok, betegségek és az éghajlatváltozás jelentik a fő problémát.
A Vörös lista kategóriái
A Természetvédelmi ökológia című tankönyv szerint:
Kihalt (Extinct) – már az utolsó ismert példánya is elpusztult
Vadon kihalt (Extinct int the wild) – a fajnak csak fogságban élő egyedei léteznek
Súlyosan veszélyeztetett (Critically Endangered) – a kihalás közvetlen közelébe került fajok
Veszélyeztetett (Endangered) – fajok, amelyeket a jelenlegi tendenciák mellett természetes környezetükben már a közeli jövőben a kihalás veszélye fog fenyegetni
Sebezhető (Vulnerable) – fajok, amelyek a jelenlegi tendenciák mellett természetes környezetükben előreláthatólag a kihalás szélére fognak kerülni
Mérsékelten veszélyeztetett (Near Threatened) – potenciálisan veszélyeztetett fajok, amelyeket jelenleg nem fenyeget a kihalás veszélye, de védelem nélkül előreláthatólag a veszélyeztetett fajok közé kerülnek
Nem veszélyeztetett (Least Concern) – elterjedt fajok, amelyeket jelenleg nem fenyeget a kihalás veszélye
Adathiányos (Data Deficient) – fajok, amelyekről nem áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű adat
