Emlékházat és zenei stúdiót avatott a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola Bódi László, művésznevén „Cipő” tiszteletére Kisgejőcön. A legendás, 1990-ben alakult Republic rock+zenekar frontembere, énekes, dalszerző 2013-ban hunyt el Budapesten, de kárpátaljai származású. Kisgejőci szülőházát a magyar kormány támogatásával újították fel és alakítottak ki benne zenei stúdiót a kárpátaljai magyar iskolákban a népzene és néptánc oktatását felvállaló Tulipán Tanoda növendékei számára. Vezetője, Kepics Andzselika kiemelte, hogy egy új fejezet kezdődik az intézmény életében.
Pénteken ünnepélyes keretek között átadták a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola újonnan kialakított Cipő Emlékházát és Zenei Stúdióját. Amíg a vendégek megérkeztek a kisgejőci ünnepségre, Republic-dalok csendültek fel Cipő szülőházánál, a Micsurin utca 9. szám alatt. A meghitt hangulatú rendezvényen részt vett Bódi László Cipő családja – többek között testvére, Bódi Marica, unokaöccse, Musa Ádel, keresztlánya, Séra Andrea –, valamint közeli barátai és zenésztársai: Bodrog László, Várkonyi Attila és Tóth Zoltán, a Republic korábbi tagja.
Vágner Katalin műsorvezető üdvözölte a megjelent vendégeket – Vida Lászlót, Magyarország Beregszászi Konzulátusának főkonzulját, Orosz Ildikót, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem elnökét, megyei képviselőt, Gulácsy Gézát, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) alelnökét, a „KMKSZ” Jótékonysági Alapítvány vezetője, megyei képviselőt, Sari Józsefet, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnökét, megyei képviselőt, Bátori Józsefet, az Ungvári Járási Tanács képviselőjét, Kulin Zoltánt, a TV21 Ungvár igazgatóját, Gábor Mariannát, a Nagygejőci Elöljárói Körzet elöljáróját, a KMKSZ alapszervezeti elnökeit, oktatási intézmények vezetőit – és röviden ismertette Bódi László Cipő életét és zenei pályáját.
– A Republic együttes ikonikus frontembere szülői házának udvarán állunk. Hisszük, hogy a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola által megvásárolt épület a jövőben méltó helye lesz Cipő örökségének megőrzésére, továbbadására.
A Kisgejőci Tulipán énekegyüttes előadásában Györkené-Csákány Marianna vezetésével felcsendült az Ezt a földet választottam című Republic sláger.
Tóth Zoltán a Szeretni valakit valamiért című dalt adta elő és megemlítette, hogy Kisvárdán egy utcát neveztek el a művészről, a kisgejőci hely pedig az első olyan intézmény, amely Cipő nevét viseli.
Kepics Andzselika, a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola igazgatója bevallotta, örömmel és meghatódva áll itt egy új, emlékezetes fejezet kezdetén.
– Egy ház kapuját nyitjuk meg, de valójában egy szív kapuja tárul ki ma előttünk. Különös varázsa van annak, hogy ez a ház egykor Bódi László Cipő családi háza volt, amely egyszerre őriz múltat és hívogat jövőt. Amikor a Nemzetpolitikai Államtitkárság támogatásából megvásároltuk ezt a házat, felújítottuk és Cipő zenei stúdióvá alakítottuk át a Kulturális és Innovációs Minisztérium támogatása által, nemcsak egy épületet vettünk át, hanem felelősséget is azért, hogy Cipő szellemisége, emberi példája tovább éljen bennünk, azokban a fiatalokban, akik itt tanulnak majd. Bízunk abban, hogy ez a ház nem csupán emléket fog őrizni, hanem új tehetségeknek ad otthont, új álmoknak ad szárnyat – emelte ki, és Cipő gondolatával zárta köszöntőjét: „Menni kell tovább, mert az út hív és az ember addig él, amíg álmodni tud.”
Időközben megérkezett a Kulturális és Innovációs Minisztérium delegációja – Hankó Balázs kultúráért és innovációért felelős miniszter és Varga-Bajusz Veronika államtitkár asszony, majd elhangzott a Kék hotel című Republic-sláger a Kisgejőci Tulipán Énekegyüttes előadásában Györkéné-Csákány Marianna vezetésével.
Hankó Balázs Magyarország kultúráért és innovációért felelős minisztere köszöntőjében kitért a magyar nemzet megmaradásának fontosságára generációkon át Európa szívében.
– Ma ott vagyunk, ahol a magyar nemzet legfájdalmasabb pontja, ott vagyunk, ahol béke helyett háború van, ahol nap mint nap ki kell állni magyarságunkért. Ebben sokat segít és támogat bennünket az összekötő kultúra és nyelv. Amikor itt ma a Cipő-emlékházat felavatjuk, ezáltal a magyar könnyűzenével teremtünk kapcsolatot határokon átívelve, amikor a magyar népzene és annak könnyűzenei vetületei kapcsolják össze azokat a dallamokat, amelyek a Republic, Cipő csodás dalait hangoztatják fülünkben, akkor érezzük, hogy összetartozunk. Összetartozunk a mosolyban, de még inkább a nehézségben – emelte ki és köszönetét fejezte ki, hogy 2500 fiatal magyar gyermek szívében nevelik azt, ami a magyarságunk, a hitünk, hogy magyarnak lenni jó.
Köszöntőbeszédében Orosz Ildikó, a Tulipán Tanodát alapító és támogató Rákóczi Egyetem elnöke felidézte, hogy kisgejőci gyökerekkel rendelkezik és ugyanazon élményei voltak gyermekkorában, mint Cipőnek.
– A mai nap is alkalom arra, hogy elmondjuk, nincs olyan gyerek, akiben valamilyen tehetség ne szunnyadozna. Cipőben is ott volt a tehetség, a jó családi háttérnek köszönhetően tudta kibontakoztatni, foglalkoztak vele, támogatták. A család és a gyökerek végig benne van a dalszövegeiben. Azzal, hogy megnyílt ez az emlékház, az itt élő gyerekeknek példával szolgál, hogy ilyen kis faluból is el lehet jutni a nagy színpadra. Másrészt ez nemcsak egy múzeum, ez egy zenei stúdió, ahol a tehetséges gyerekek tanulhatják a szakmát, s a nyár folyamán a 6 éve működő gitártábort kibővítjük és Cipő Könnyűzenei Tábor lesz.
A család nevében Bódi László Cipő testvére, Bódi Marica mondott köszönetet azoknak, akik megálmodták és életre hívták ezt a gyönyörű Cipő-emlékházat.
– Számunkra különösen megható ez az emlékház, mert abban az épületben jött létre, amelyet a család épített, Laci édesanyja és édesapja. Ez a ház generációk szeretetét és történeteit őrizte, most pedig új életet kapott a zene és az emlékezés otthonaként. Most, amikor szülőföldjén újra felcsendül a zenéje, érzem, ő is itt van velünk hangjegyek formájában, a dallamokkal. Ez a ház nemcsak egy művésznek állít emléket, hanem mindannak, amit a zene, a közösség és a szeretet jelent. Hisszük, hogy a jövőben inspirációt ad a fiataloknak és összeköti mindazokat, akik hiszik, hogy a zene híd a szívek között. Ez egy új kezdet Cipő szellemében szeretettel és zenével.
Az épület átadását jelképező szalagot Hankó Balázs, Varga-Bajusz Veronika, Orosz Ildikó és Bódi Marica vágta át és az átvételét jelképező szalagdarabot átadták Kepics Andzselikának.
Tóth Zoltán előadásában elhangzott a Cipő emlékére írt Akkor kéne lóra szállni című dala, majd Bodrog Lászlóval előadták a Gyerek vagyok c. Cipő-dalt, amit Bódi László 16 éves korában írt Kisvárdáról.
A történelmi egyházak képviseletében Benzo György, a kisgejőci görögkatolikus egyházközség parochusa és Nagy István, a kisgejőci református egyházközség lelkésze áldotta meg az épületet.
Kistarcsa és Kisgejőc települések összekapcsolódásának jelképeként és a művész emlékére az udvaron közösen elültettek egy fát, amelyet és a földet Kistarcsáról hoztak, ahol Cipő élt és ahol sírja is van, valamint érdekes egybeesés, hogy Hankó Balázs gyermekkorának is a helyszíne volt. A nap folyamán Kistarcsán is faültetésre került sor kisgejőci földdel.
Miután az egybegyűltek megtekintették a Cipő-emlékházat és a zenei stúdiót, átmentek a Kisgejőci Tulipán Tanoda épületéhez, majd a Kisgejőci Magyar Líceum nagytermében megnézték a Cipőről készült kisfilmet.
Emlékházat és zenei stúdiót avatott a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola Bódi László, művésznevén „Cipő” tiszteletére Kisgejőcön. A legendás, 1990-ben alakult Republic rock+zenekar frontembere, énekes, dalszerző 2013-ban hunyt el Budapesten, de kárpátaljai származású. Kisgejőci szülőházát a magyar kormány támogatásával újították fel és alakítottak ki benne zenei stúdiót a kárpátaljai magyar iskolákban a népzene és néptánc oktatását felvállaló Tulipán Tanoda növendékei számára. Az ünnepségen részt vett többek között Hankó Balázs, Magyarország kultúráért és innovációért felelős minisztere.
Emlékházat és zenei stúdiót avatott a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola Bódi László, művésznevén „Cipő” tiszteletére. Az 1990-ben alakult Republic rockzenekar frontembere Kárpátalján született és 2013-ban hunyt el Budapesten. Kisgejőci szülőházát a magyar kormány támogatásával újították fel és alakítottak ki benne zenei stúdiót. Az ünnepségen részt vett többek között Hankó Balázs, Magyarország kultúráért és innovációért felelős minisztere.
Berecz András Kossuth-díjas előadóművész, mesemondó „Szívverés a magasban” című fotókiállítása Beregszász és Gut után Kisgejőcre érkezett, ahol egykor a híres harangöntő, Egry Ferenc élt. A Pro CulturaSubcarpathica és a Petőfi Kulturális Ügynökség szervezésében bemutatott tárlat képein a Kárpát-medence harangjai elevenednek meg – azok a tárgyak, amelyek ünnepet, gyászt, figyelmeztetést vagy imát hordoztak évszázadokon át, és hangjuk most is határokon átívelően szól a magyar közösséghez.
Az ungvári járási Kisgejőcön vasárnap ünnepelték a templombúcsút. Mint ismeretes, a Katolikus Egyház augusztus 15-én Szűz Mária halálát és mennybevételét, vagyis Nagyboldogasszony napját ünnepli, s minden évben e napon tartja templombúcsúját a kisgejőci görögkatolikus gyülekezet.
A templomba érkezőket ezúttal nem akármilyen meglepetés fogadta: Berecz András Kossuth-díjas előadóművész Szívverés a magasban című fotókiállítását tekinthették meg, amely a Kárpát-medence harangjainak és a magyarság történelmének sokszínű világába kalauzolja a nézőt. A szabadtéri kiállítás a Kulturális és Innovációs Minisztérium és a Petőfi Kulturális Ügynökség támogatásával a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet közreműködésében valósult meg.
A tárlatot május 8-án Budapesten, az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum kertjében láthatták először, majd ezt követően a nemzeti összetartozás jegyében minden régióban kiállítják. Berecz András fotóit Kárpátalján elsőként június 5-én tekinthették meg Beregszászban.
„Énekes, mesemondó vagyok és mint idejében kiejtett, érthető, messze hangzó szavakat keresgélő, egy jó ideje – nem titkolom tovább – harangok ajkára tapadok. Harangtornyokba kapaszkodok fel. Hiába hívnak: »Tanár bácsi, művész úr, jöjjön le, kész az ebéd.« Jó étvágyat kívánok harangozónak, lelkésznek, kántornak… mennék, a torony nem enged. […] Na, itt lefekszem. A harang alatt, hanyatt. […] A harang titkát keresem, a harang életjelét – halkuló ünnepeinkét, a fogyatkozó időét. Tehát a harangok évgyűrűit – ajkukon a fényt. Azt, amit a harang nyelve fényez-formáz minden megszólalásakor. Nyelvében él a harang is. Palástjának sötétjében mélyül és fölfénylik a szép anyag – sohasem lényegtelen szótól, a harang szavától. Ott csillog, ragyog, bronzköpeny alatt, magasban fent, mélyen bent! Ezt a fényt hozom most ki a toronyajtón magammal – élő harangok elpalástolt fényjeleit” – üzeni az egyik pannóról a fotók szerzője, Berecz András.
Balogh Lívia, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke, megyei képviselő, akit több éves személyes barátság fűz Berecz Andráshoz, megjegyezte, nagyon örül, hogy ez a fotókiállítás Kisgejőcön a görögkatolikus egyház búcsújának napján kerül bemutatásra, s így sokan láthatják.
– Berecz Andrást az elmúlt évtizedekben úgy ismertük meg, mint aki csodálatosan bánik a szóval, ismeri a magyar kultúrát, és ezt viszi el a Kárpát-medence, illetve a diaszpóra minden szegletében. Most viszont megbizonyosodhattunk arról is, hogy hihetetlen és sajátos, egy gyermek kíváncsiságát visszaadó lelkesedéssel és kíváncsisággal járja azt az utat, amelyet a Kárpát-medencei harangok bejártak az elmúlt évszázadokban, és ebből láthatunk most ebben a fotókiállításban néhány olyan sokatmondó és távlatokba mutató gondolatot és fotót, amelyet András készített itt, a Kárpát-medence harangtornyaiban.
A rendezvény a hirtelen lezúduló zápor miatt szent liturgiával kezdődött, melyen Tóth Jenő atya, a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceum intézményvezetője és Benzo György, a kisgejőci, a nagygejőci és a koncházai görögkatolikus gyülekezetek lelki vezetője tartott. Az ünnepi alkalomra Nagy István helyi református lelkész mellett nemcsak a szomszédos falvakból, de a környező településekről, Téglásról, Palágykomorócról Szkoropádszky Péter atya, Sislócról, Pallóból Fülöp János atya is eljött. Ott voltak a görögkatolikus hívek Nagygejőcről és Koncházáról, valamint az új ukrán közösség, de érkeztek Botfalváról, Pallóból, Rátról, sőt Benzo György atya szemináriumi osztálytársa, Vjacseszlav atya a hegyvidéki Egreshátról (Vilsinki) a családját és néhány hívét is elhozta.
A liturgia után Molnár Krisztina, a Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezet koordinátora szólt az egybegyűltekhez és megjegyezte, hogy Beregszász után most Kisgejőcre hozták Berecz András kiállítását, mert hol is kaphatna jobb helyet, mint Egry Ferenc egykori neves hangöntő szülőhelyén. Hisz Egry Ferenc harangjai nemcsak Kárpátalja templomtornyaiban kondulnak meg, de Magyarország, Szlovákia, Csehország, Lengyelország, Bulgária, Indonézia, sőt még Ausztrália és Amerika templomtornyaiban is zengenek.
Györkené Csákány Marianna, a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola oktatója a Kormorán Három harang című dalát, illetve Losonczi Léna Ivaskovics József által megzenésített versét, az Itt, szőke a hajnal versét adta elő.
Orosz Ildikó, a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet és a Rákóczi-főiskola elnöke, megyei képviselő történelmi visszatekintésében beszélt Egry Ferenc harangöntőről és képviselőről a cseh és a magyar parlamentben, valamint a harangöntöde és a görögkatolikus kápolna bezárásáról a szovjet időkben, ami kultúrház, szolgáltatóközpont lett, illetve gyermekkori emlékeket osztott meg arról, hogyan játszották ki a hívek a rendszert, hogy megtarthassák a búcsút és a búcsúbált.
– A harangot a református templom kertje befogadta, már nem volt imaház, gondolták, nincs katolikus közösség, de Kisgejőc minden évben megtartotta a búcsút a Nagyboldogasszony napjához legközelebb eső vasárnap. A harang hívó szavára a világ minden tájáról, ami akkor Kárpátalját jelentette, mert külföldre nem utazhattunk, hazajött, aki innen elkerült, legyen az református vagy katolikus, mert búcsú volt Gejőcön. A mai nap számomra ezt az ifjúságot szép emlékként hozza vissza, és megerősít abban a hitben, hogy Isten velünk van! Hiszen az egy szem harangból most már Isten házában tarthatjuk a Nagyboldogasszony napi misét, a búcsú ismét összehozta a környék apraját-nagyját. A haragok palástjába az van írva „Hívom az élőket, elsiratom a holtakat és megtöröm a villámokat”. Reménykedjünk abban, hogy a mindannyiunk életét megkeserítő sötét fellegeket is elhajtják azok a harangok, amelyek fotóit kint megtekinthetjük, és minden évben találkozhatunk itt.
Tóth Jenő, a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceum vezetője mondott rövid köszöntőt, melyben a harang eget és földet összekötő erejére is kitért.
– Több száz harang bölcsőjében vagyunk most, és ez jó érzéssel tölt el.
Berecz András sajnos személyesen nem tudott vasárnap jelen lenni a kiállítás megnyitóján, így nem volt abban az élményben részünk, hogy ízes kiejtésével elmeséljen néhány igaz mesét a fotózás során átélt kalandjairól, de amikor néhány hónappal ezelőtt Kárpátalján járt, ellátogatott Kisgejőcre, látta a harangházat.
Benzo György atya, miközben a fotókat nézegettük, elmondta, hogy a hívek számára nagyon fontos, hogy ne csak lelki programokban vegyenek részt, hanem tudományos, kulturális eseményeken is.
– Én fontosnak tartom, és a hívek is fontosnak és érdekesnek tartják, főleg a haranggal kapcsolatos kiállításokat, dolgokat, hiszen Kisgejőc a volt harangöntőjéről híres, és ez a kiállítás értékes számukra – emelte ki, és kitért a szervezési kérdésekre, hogyan egyeztettek a Pro Cultura Subcarpathica szervezettel a megnyitó időpontjáról, miért esett a választás Szűz Mária elszenderedésének az ünnepére, ami templombúcsú, és ilyenkor a hívek is nagyobb számmal vesznek részt a liturgián, s vendégek is vannak. – A hívek száma változó, vasárnap 30-40 ember jár misére, de ünnepnapokon 60-70 család, vagy akár több mint 100 fő szokott részt venni. A templombúcsú a nehéz idők ellenére is családegyesítő, hazahívogató szerepet játszik: a Kárpátalján szétszéledt rokonság összegyűl, a szomszédos településekről a rokonok és barátok, ismerősök rendszeresen visszajárnak, sajnos az itt élő hívek egy részének jelenleg nincs lehetősége hazajönni. A jelenlegi templom alapkövét 2002-ben tették le, majd 2016-ban Milán püspök szentelte fel Nagyboldogasszony ünnepére. A templom vakolatlan volt és már a tetőszerkezet is javításra szorult, mert amikor épült, akkor a csekély anyagi támogatás miatt gyenge minőségű lemez került a tetőszerkezetre. Tavaly és az idén sikerült a magyar állam támogatásának köszönhetően ezt lecserélni, teljesen kivakolni, a tornyot és az első részt lefesteni – mondta Benzo György atya.
A harangok hangjai örömben és bánatban, békében és veszedelemben is együtt rezdülnek, határokon átívelve keresnek és találnak utat egy egész nemzet szívéhez. Így történt ezúttal is, amikor a kárpátaljai emberek csodálták Berecz András különleges látásmóddal Erdélyben, Székelyföldön, Felvidéken, Délvidéken, Muravidéken iPhone-nal készített fotóit a harangok nyelve által az évszázadok alatt rajzolt alakzatoktól, mintákról.
Idén is sikeres volt a Genius Jótékonysági Alapítvány Gitár, Ének- és Verstábora, amelynek hagyományosan a Kisgejőci Egry Ferenc Líceum adott otthont. A táborlakók gitár- és énekórákon fejlesztették zenei adottságaikat, megzenésített versek tanultak és irodalmi montázst állítottak színpadra. Ellátogattak a település neves szülöttje, a Republic együttes szólistája, a néhai Bódi László „Cipő” szülőházába. A tábor zárásaként a gyerekek hagyományosan koncerten mutatták be a tanultakat.
A Genius Jótékonysági Alapítvány idén is megrendezte a Gitár-, Ének- és Verstábort a Kisgejőci Egry Ferenc Líceumban. A táborlakók a gitár- és az énekórákon fejlesztették zenei adottságaikat, megzenésített versek tanultak és irodalmi montázst állítottak színpadra. A gyerekek a tábor zárásaként hagyományosan egy koncerten mutatják be a tanultakat. Összeállításunk főpróbába nyújt betekintést.
Hétfőn az ungvári járási Kisgejőcön kezdetét vette a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány („GENIUS” JA) VI. Gitár-, Ének- és Verstábora, melynek a hagyományokhoz híven a Kisgejőci Egry Ferenc Líceum ad otthont.
A gyerekeket Bogáthy Eleonóra, a Kisgejőci Egry Ferenc Líceum igazgatója, táborvezető köszöntötte és röviden ismertette a tábor programját.
– Idén július 28. és augusztus 2. között hatodik alkalommal valósul meg Magyarország Kormánya, a Nemzetpolitikai Államtitkárság és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával, a „GENIUS” JA szervezésében a tábor. Immár hagyománnyá vált, hogy falunk szülötte, Bódi László tiszteletére minden évben Cipő-dalokat tanulunk, valamint a versszekcióban idén a Jókai-bicentenárium alkalmából a regényíróként ismert Jókai Mór verseit fogják feldolgozni és színpadra vinni a gyerekek – mondta és reményét fejezte ki, hogy mindenki jól fogja magát érezni.
A tábor célja, hogy a gyerekek játékosan merüljenek el a zene, a költészet és az előadó-művészet világában, s közben értékes közösségi élményekkel is gazdagodjanak. A fő szakirány változatlanul a gitár, a másik az éneklés, a harmadik pedig a verselés, de mindez egybefonódik a tartalmas hétköznapok során.
A táborba a 10–16 évesek jelentkezését várták. Idén 26-an érkeztek Kárpátalja 10 településéről. Az ünnepélyes megnyitó után következett az eligazítás és a szintfelmérés, amikor kiderült, hogy ki melyik irányt választja, és mennyire jártas a gitár világában, ki a haladó, ki tud akkordokat fogni, s ki nem tartott még gitárt a kezében. Ettől függően bontották csoportokra a résztvevőket.
A haladó gitárcsoport tagjait Ivaskovics József Magyar Örökség-díjas zenetanár, karvezető, zeneszerző, verséneklő, a Credo együttes alapítója tanítja a hangszer rejtelmeire. Elmondta: az egész táborral ugyanazokat a dalokat, megzenésített verseket fogják tanulni.
– Cipőtől két dalt választottunk, a Kirúgjuk magunk alól a Földet, valamint az Adj erőt és adj időt címűt. Ezek a mai gyerekek körében nem nagyon ismertek, de az is a célunk, hogy „előbányásszuk” a Republic nagy kincseit. Három megzenésített vers lesz: Móricz Zsigmondtól A veréb, József Attilától A Kanász és a dunaszerdahelyi Barak Lászlótól a Pimpimpáré. A haladók nehezebb feladatokat kapnak, ők veszik magukra a zenélésben a fő részt, a többiek is bekapcsolódnak, de azon a szinten, amit ők tudnak. A záróműsorban azt mutatjuk meg, hogy mire jutottunk a hét folyamán – emelte ki Ivaskovics József, aki bevallotta, kíváncsi, hogy fogadják az említett számokat a gyerekek.
A palágykomoróci Illár Gabriella 7 éve tanul klasszikus gitárt és második alkalommal jött a táborba, hogy megtanulja ezt a fajta gitározást is.
A szintén palágykomoróci Varga Veronika harmadik alkalommal vesz részt, itt tanult meg gitározni, de otthon is fejlesztette magát. Most tapasztalatokért és új barátokért jött.
Szanyi P. Vanda Gálocsból érkezett, ez a második tábora, és a nagygejőci Luca Déneshez hasonlóan szeretné fejleszteni a gitártudását.
A kezdő gitározókkal Szavla Krisztián gitároktató, szervezőpedagógus az alapokkal indult. A foglalkozáson szó volt a megfelelő gitártípus kiválasztásáról, a test- és a kéztartás elsajátításáról, majd sort kerítettek az alapvető akkordok és ritmusok megtanulására, valamint a pengetési technikák gyakorlására. Ebben a csoportban fontos a folyamatos, de nem unalmas gyakorlás és a türelem a fejlődés érdekében.
– Ha olyan gyerek érkezik, aki nem tud énekelni, s az évek során mindig akadnak, akiknél ezt tapasztaljuk, akkor odafigyelünk rájuk. Úgy vesszük észre, hogy hamar beilleszkednek, próbálkoznak, fel tudnak zárkózni. Soha senkit nem sértünk meg az esetleges gyengébb teljesítmény miatt. Az a cél, hogy megszerettessük a gyerekekkel a zenét, ennek módja a gitározás vagy az éneklés, de semmiképp nem erőltetjük, hanem megkedveltetjük – hangsúlyozta Györkéné Csákány Marianna, a Gyöngykaláris Kórusiskola vezetője, gitár- és énekoktató.
Németh Tímea Ungvárról érkezett, sokat hallott a táborról az iskolában is. Elmondta, nagyon szeret énekelni, szakkörre is jár, a táborban az éneklésen kívül barátokat is szeretne szerezni, s természetesen sok élményt.
– Mivel 2025-ben Jókai–200 emlékév van, Jókai Mór verseivel fogunk foglalkozni, elsősorban a költeményeivel ismertetjük meg a gyerekeket, 2-3 verset is választottunk, amelyekkel részletesebben fogunk foglalkozni, az egyik egy verses elbeszélő költemény, Mátyás király és a szegény varga. A verstanuláson kívül – hiszen tudjuk, hogy nem épp verset jönnek ide tanulni, hanem játszani, szórakozni – rengeteg nyelvtörő mondóka, artikulációs gyakorlat lesz. Ismerkedő és csoportalakító foglalkozásokat is tartunk, illetve részt vesznek szituációs feladatok megoldásában – avatott be a részletekbe Jávorszky Erika magyarnyelv- és irodalomtanár, illetve alsó tanítónő.
Györke Máté kisiskolás kora ellenére már tavaly is volt a táborban, és nagyon tetszett neki.
– A legizgalmasabb a kézművesszakkör volt, de a vers és az ének is tetszik. Gitározni egyelőre nem szeretnék, mert nagy a hangszer.
Nővére, Anna már nagyon sokszor volt ebben a táborban, mint mondta: sokakat ismer, jó a társaság, és volt, hogy gitározott, de idén az ének- és versszekciót választotta, várja, hogy minél több mindent tanuljanak.
Tárczi Nóra, a líceum magyar szakos tanárnője egy év kihagyással sokadik alkalommal erősíti a szakavatott pedagógusok kollektíváját, így a visszatérő táborlakók egy része ismerős számára.
– Nyár van és amikor eljönnek ide a gyerekek, akkor először lehet, hogy semmit nem szeretnének, de amikor megismerkednek az adott művel, verssel, balladával vagy mesével, felveszik az adott szerepet, akár király, akár paraszt vagy koldus szerepébe kerülnek. Igyekeznek, hogy jók legyenek a színpadon, hogy hangosan mondják, odafigyelnek a helyes kiejtésre, és formálódik az ízlésviláguk is. Pénteken, amikor színpadra lépnek, mindenki izgul, mi is, ők is, de a végén jól szokott sikerülni és élvezik. És nemcsak ők, hanem mi, pedagógusok is!
A hét folyamán kézműveskedésre is lehetőség lesz. Várner Katalin, a líceum szervezőpedagógusa érdekes programokkal készült.
– Próbáltam a különböző korosztályú és kézügyességű gyerekeknek is kedvükre való foglalkozásokat találni, hogy ne legyen nekik unalmas. Minden napra más technikát választottam, hogy érdekes jelképes ajándékokat tudjanak hazavinni. Hétfőn egy kis kalapot készítünk újrahasznosított anyagokból, kartonpapírból és műanyag kupakból, spárgával bevonva és szalaggal díszítve. Ezenkívül zseníliadrótból és gyöngyből készítünk karkötőt, fali díszt, képet kavarópálcikával és kis érdekességekkel díszítve, de kavicsfestést is tervezünk, s ha érkezünk, könyvjelzőt is hajtogatunk origami technikával.
A hét folyamán a szakképzett oktatók munkáját a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola három diákja is segíti majd, akik pedagógiai gyakorlatukat töltik a táborban. Elmondták: remélik, hogy meg tudják állni a helyüket, szeretnének minél több szeretetet nyújtani a gyerekeknek és segíteni nekik, amiben szükséges lesz.
Pénteken a zárókoncerten a gyerekek számot adnak a hét során tanultakból. „…Fenn a magasban és lenn a mélyben Kirúgjuk magunk alól a Földet…” – éneklik majd a táborlakók.
– Ebben a szereplésben van boldog pillanat és szomorú is, hogy itt kell hagyni a tábort – fogalmazta meg sokak véleményét a kisgejőci Kára Szófia, aki negyedik alkalommal vesz részt a jó hangulatú és élményekben gazdag táborban.
A zárókoncertre készülnek a V. Gitár, ének és verstábor résztvevői. A hagyományosan a Kisgejőci Egry Ferenc Oktatási-Nevelési Komplexum bázisán megrendezésre kerülő tábor egyedülállónak nevezhető a Genius JA nyári programsorozatában: a szervezők ezáltal kívántak emléket állítani néhai Bódi László Cipőnek, a Republic együttes alapító tagjának és énekesének, aki Kisgejőcön született. A tábori hét során a gyermekek gitároktatás, megzenésített versek éneklése, irodalmi montázs és kézműves foglalkozásokon vettek részt. A szabadfoglalkozások során filmklub, zenés-verses Ki Mit Tud, táncház, közös éneklés, zenélés, szalonnasütés zajlott. A tábor irodalmi programja megvalósulását Tárczy Nóra és Jávorszky Erika tanárnők biztosították: irányításuk alatt a gyerekek idén 2 Arany János verset dolgoztak fel és vittek színpadra: a Családi kört és a Walesi bárdokat. A gitár és a megzenésített versek világába két szakképzett, a zene iránt elhivatott oktató invitálta a gyerekeket: Györkéné Csákány Marianna, a Gyöngykaláris Kórusiskola vezetője, valamint Ivaskovics József, Magyar Örökség-díjas zenetanár, zeneszerző, verséneklő. A kárpátaljai Credo együttes és a Credo fesztivál ötletgazdája és alapítója immáron negyedik alkalommal vett részt a tábor munkájában. A foglalkozásokon Petőfi Sándor, Tárczy Andor, valamint Füzesi Magda költeményei megzenésített változataival ismerkedtek meg a gyerekek. A táborlakók között vannak visszajárók és olyanok, akik először jelentkeztek. Idén pedig bővült a résztvevők kategóriája: egy kijevi régióbeli, Beregszászban élő belföldi menekült testvérpár is jelentkezett a táborba. Mindnyájan elégedetten nyilatkoztak, mitöbb, arról biztosítottak, hogy a jövőben is jelentkezni fognak a gitár, ének és verstáborba. A jubileumi V. Gitár, ének és verstábor a magyar kormány támogatásával valósult meg.
