Alapításának huszadik évfordulóját ünnepelte a Kárpátaljai Református Egyházkerület (KRE) Levéltára és Múzeuma október 17-én. „Húsz év egy intézmény életében nem egy feltétlenül jelentős időszak. Mégis jó alkalom a hálaadásra, a Megtartó Istenünkről való bizonyságtételre. Különösen igaz ez, ha a tavalyelőtt 100 éves jubileumát ünneplő Kárpátaljai Református Egyházkerület hányatott sorsára gondolunk. Hálás a szívünk, hogy a Mindenható Isten a múlt század történelmi viharaiban vidékünk református népét megőrizte, és nem szűnik meg hordozni azt napról napra a jelen megpróbáltatásai között sem” – hangzott el az ünnepségen.
Az eseményen megjelenteket Menyhárt István református lelkész, a KRE Tanügyi Bizottságának elnöke köszöntötte a 40. zsoltár gondolataival, aláhúzva: „Hálásak vagyunk, hogy itt lehetünk és együtt emlékezhetünk a mi Urunk csodás tetteire, amit értünk vitt véghez.”
„Ne mozdítsd el az ősi határt, amelyet őseid jelöltek ki” (Példabeszédek 22, 28) – hangsúlyozta igei szolgálatában Zán Fábián Sándor, felhívva a figyelmet az igeszakasz üzenetére: a Példabeszédekben bölcs tanítások, fontos útmutatások vannak a következő nemzedék számára. „Sokszor elmondjuk, hogy mi úgy élünk a mában, hogy a jövőbe tekintünk. Ezért is alapít múzeumot az egyház. […] Mögöttünk van több mint száz év. Egy olyan korszak, amikor nemcsak az ősi határokat mozdították el, de minden jelet, minden letett követ próbáltak eltüntetni, felszámolni, a történelmet meghamisítani” – mondta a KRE püspöke, hozzátéve: amikor húsz évvel ezelőtt megszületett az egyházkerületnek az a döntése, hogy létrehozza a levéltárat és a múzeumot, az volt a cél, hogy „rögzítsük az ősi határokat, hogy összegyűjtsük azokat az emlékeket, amelyek a múltunkról beszélnek, amelyek a gyökereinket bizonyítják”. „Ez a múzeum és levéltár is azt a célt szolgálja, hogy hirdesse és őrizze az ősi határokat, azt a múltat, azt az értéket, amelyet az itt élő közösség képviselt, hogy megmutassa a jelenkornak, megőrizze a jövő nemzedéknek, s őrizze az itt élőkben azt a tudatot, hogy a mi nemzetünk, közösségünk, felekezetünk, az a magyar nép, amelyet többször is megpróbáltak eltüntetni, itt volt, itt vagyunk és itt is leszünk, vigyázzuk az ősi határokat, amelyeket kijelöltek számunkra. Ez a múzeum is – mint ősi határkő – jelzi, bizonyítja, hogy vagyunk, és reménységet is ad a jövő nemzedék számára, hogy maradunk és leszünk. És lesz fejlődés és megmaradás is, ha megtartjuk az Isten parancsolatait” – szögezte le Zán Fábián Sándor.
„Istenünknek hála, gyülekezeteink nagy részében maradt fenn írásos anyag, amely emléket állít a múltban megélt nehéz időknek. Felbukkannak olyan dokumentumok is, amelyek több száz év távlatából tudósítanak korai elődeink életéről, hitéről, harcairól. E felbecsülhetetlen értékű dokumentumok az egyháztörténelem legfontosabb forrásai, megmentésük mindnyájunk felelőssége” – fogalmazott köszöntőjében Szilvási Erzsébet, a múzeum-levéltár megbízott igazgatója. „Ezt felismerve a Kárpátaljai Református Egyház vezetősége már a 2000-es évek elején munkálkodott egy kerületi levéltár létrehozásán, ahol lehetőség nyílhat biztonságos és méltó módon megőrizni hitvalló őseink írásos emlékeit, különös tekintettel azokra a gyülekezetekre, ahol nincs mód az iratok megfelelő tárolására. Istenünk segítségével és az anyaországi református testvérek, illetve a magyar állam nem csekély áldozatvállalásának köszönhetően ez a terv megvalósulhatott, és a KRE Levéltárának és Múzeumának levéltári része 2005. január 1-jén megkezdhette működését” – idézte fel a meghatározó dátumot és az alapítás körülményeit Szilvási Erzsébet, aki egy tárlatvezetés keretében bemutatta a Beregszász búcsúi körzetében található intézményt, melynek első igazgatója Lőrinczné Fábián Éva lelkésznő volt, őt követte 2007-től Kész Géza, 2013 és 2023 között Hájas István, majd 2023 februárjától napjainkig Szilvási Erzsébet.
„Kész Géza aktív szervezési talentumának köszönhetően már 2008-ban a februári zsinat megtekinthette az emeleti rész északnyugati termében a klenódiumokból és úrasztali terítőkből álló első kiállítást. Ez vált számunkra mérföldkővé, ettől a dátumtól számítjuk magunkat múzeumnak is. 2010-re már teljesen belaktuk az épületet, így a múzeumi részleg a folyosókat is ide számolva 11 kiállítóteremmel rendelkezik. Kárpátalja 45 gyülekezetéből vannak ránk bízott tárgyaink” – hangsúlyozta a megbízott igazgató, majd egy 2006-ban, a KRE gyülekezeteit és intézményeit bemutató albumban megjelent, az újonnan alakult levéltárral kapcsolatban megfogalmazott gondolatot idézett: „A békeidők visszatérő kísértése […], hogy az átélt nyomorúságok és a megélt szabadítások elfelejtődnek. […] Ma az a reménységünk, hogy a Mindenható nem próbál feljebb, mint ahogy azt elszenvedhetjük, és irgalmából újra elhozza ezeket a békeidőket. […] Az ige a múlt figyelmes és hálás újragondolására, emlékezésre és emlékeztetésre buzdít. Ehhez nyújt színteret, és ebben szeretne intézményünk levéltárként és múzeumként továbbra is alkalmas eszköz lenni, lehetőséget biztosítva mindnyájunknak, akik a történelem csendes bizonyságtevőitől, elsődleges forrásaitól tanulni és azokból okulni szeretnénk, hogy az átélt nyomorúságok és a megélt szabadítások soha többé el ne felejtődjenek” – zárta ünnepi beszédét Szilvási Erzsébet.
A rendezvény szeretetvendégséggel ért véget a Kárpátaljai Református Egyház Diakóniai Központjában, ahol Nagy Béla, a központ vezetője és a KRE világi főjegyzője egy 1901-ben kiadott Bibliát adott át a múzeum számára.
