Második alkalommal rendezett irodalmi tárlatvezetést a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága a beregszászi Na’Conxypan Galériában. A kiállítóterem tavaszi sorozata ezúttal is a kép és a szó találkozásával zárult – folytatva azt a kezdeményezést, amely tavaly júniusban indult útjára, amikor a RIT Múzsa & Ihlet című csoportos kiállítása adott lehetőséget arra, hogy a Kovács Vilmos Irodalmi Társaság tagjai gondolataikkal kísérjék végig a látogatókat a festmények között.
A beregszászi Na’Conxypan Galéria május 28-án adott otthont a Tavaszi Tárlat záróeseményének, ahol az érdeklődők az irodalom és a képzőművészet különleges találkozását élhették át. A szezonzáró program egyúttal irodalmi tárlatvezetés is volt, amely a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága (RIT) és a Kovács Vilmos Irodalmi Társaság (KVIT) együttműködésében valósult meg. A tárlatvezetést Shrek Tímea, a KVIT tagja vezette.
A tárlaton 23 képzőművész alkotásait tekinthették meg az érdeklődők festmények, grafikák, szobrok, valamint fotóinstallációk formájában, amelyek a tavasz újjászületésének, a természet örök körforgásának és az emberi lélek megújulásának témái köré szerveződnek.
A rendezvény ötletgazdája Kulin Ágnes, a RIT elnöke és a galéria kurátora, aki megnyitó köszöntőjében arról beszélt, hogy a kezdeményezés lényege: megmutatni, mire sarkallja az írót egy-egy képzőművészeti alkotás, milyen párhuzamokat, hasonlatokat fedez fel a képek és szobrok előtt állva.
Igyekszünk a kiállításoknál különböző műélvezeti, képolvasási alkalmakat, módszereket bemutatni. Örülünk, hogy vannak erre vevők, nemcsak hallgatóságból, hanem alkotókból is, akik ugyanúgy gondolkodnak arról, hogy a képzőművészet és az irodalom között nagyon sok az átjárás
– fogalmazott Kulin Ágnes.
„Hatalmas munka van mindkét oldalról ebben. A képzőművészek és a kiállítás megszervezése óriási feladat, ami Ágnesre hárult, és amit ő megoldott a kollégáival” – méltatta a szervező munkáját a tárlatvezető, Shrek Tímea, hozzátéve, hogy az irodalmi és képzőművészeti alkotások összekapcsolása komoly felkészülést igényel.
A tárlatvezetés során Shrek Tímea saját benyomásait és irodalmi alkotásokat fűzött az egyes művekhez, így kalauzolva végig a közönséget a kiállítótéren. Petőfi Sándor, József Attila, Radnóti Miklós, Kosztolányi Dezső, Nagy László és Weöres Sándor sorai hangzottak el a képek előtt állva, s mindegyik idézet új fényt vetett az adott alkotásra.
A vezérfonal a tavasz jelképrendszere volt: az újjászületés, a virágok törékenysége, a víz örök mozgása és a színek érzelmi világa. A tárlatvezetés szövege felidézte Hérakleitosz gondolatát is: „Nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba” – rámutatva: egy festményt sem látunk kétszer ugyanúgy, hiszen minden találkozás új jelentéseket hív elő.
A jelenlévőket arra biztatta az irodalmár, hogy ne csupán szemmel, hanem érzésekkel is közelítsenek az alkotásokhoz. „A művészet nem vizsga. Nincs egyetlen helyes értelmezés. Minden néző a saját történetét is beleviszi a képekbe” – hangzott el a tárlatvezetésen.
Néger Krisztina keramikus, iparművész, aki maga is kiállító művészként vett részt a tárlaton, a záróalkalom hangulatáról szólva elmondta: mindig különleges élmény látni, hogyan közelít egy alkotáshoz egy más művészeti ágból érkező szemlélő. „Egy művésznek másképp jön le a saját vagy a társa alkotása, és egy író is teljesen más szemszögből áll hozzá, más élményt tud hozzáfűzni” – fogalmazott.
Shrek Tímea búcsúszavai talán a legjobban összefoglalják azt, amit a tárlat üzenni kívánt: „Kívánom, hogy amikor legközelebb meglátnak egy virágot, egy tó tükrét vagy egy tavaszi napsugarat, egy pillanatra eszükbe jusson: a művészet ott kezdődik, ahol megtanulunk igazán figyelni.”
A Révész Imre Társaság tavaszi sorozatának zárásaként immár második alkalommal rendeztek irodalmi tárlatvezetést a beregszászi Na’Conxypan Galériában. A márciusban megnyílt kiállításon huszonhárom alkotó munkáit ezúttal nem egyenként mutatták be a látogatóknak – a képek tematikus csoportokba rendeződve kaptak hangot: a víz, a tavasz, a csendélet és a színek világa köré szervezve szólaltak meg az irodalmi szemelvények. A versek és prózai részletek nem magyarázták, hanem más megvilágításba helyezték a festményeket, így a résztvevők egyszerre élhették meg a képzőművészet és az irodalom világát.
A Kárpátaljai Magyar Képző – és Iparművészek Révész Imre Társasága a Na’Conxypan Galéria 2024-es megnyitása óta szervez tárlatokat a kiállítóteremben. Mitöbb, a tárlatvezetésen kívül műhelymunkákat, úgynevezett művészetpedagógiai foglalkozásokat is rendeznek gyermek- és felnőttcsoportok számára, amelyek során a későbbiekben az iskolai programokban hasznosítható technikákkal ismerkedhetnek meg az odalátogatók. A Révész Imre Társaság Tavaszi tárlatával ezúttal a mezővári iskolások ismerkedtek meg.
A Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága a Na’Conxypan Galéria 2024-es megnyitása óta szervez tárlatokat a kiállítóteremben. Mitöbb, a tárlatvezetésen kívül műhelymunkákat, úgynevezett művészetpedagógiai foglalkozásokat is rendeznek gyermek- és felnőttcsoportok számára, amelyek során a későbbiekben az iskolai programokban hasznosítható technikákkal ismerkedhetnek meg az odalátogatók. A Révész Imre Társaság Tavaszi tárlatával ezúttal a mezővári iskolások ismerkedtek meg.
Tavaszt szimbolizáló színkavalkád, virágok, csendéletek, tájképek, az újjászületés és a remény érzését kiváltó hangulat fogadta a látogatókat a Na’Conxypan Galériában. A Révész Imre Társaság alkotói Tavaszi Tárlatának megnyitójára a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem Rákóczi Napok programsorozatának keretében került sor. A kiállításon, amely a virágok csodálatos világába kalauzolja el a képzőművészet kedvelőit az enteriőr is a tematikához hűen lett kialakítva: élő, szárított és origami technikával készült virágokból összeállított kompozíciók fokozták a jó hangulatot.
A művészet mindig is összekötő kapocs volt az ember belső világa és a körülötte lévő természet között. Tavasszal ez a kapcsolat különösen kiteljesedik: a színek újjáéledése és a természet ébredése nemcsak a környezetet alakítja át, hanem hatással van az ember érzékelésére és gondolkodására is. A virágok – a tavasz legjellegzetesebb szimbólumai – évszázadok óta ihletet adnak a művészeknek, hiszen egyszerre közvetítik az elmúlás és az újjászületés gondolatát.
E gondolatok jegyében nyitották meg március 25-én a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem Rákóczi Napok programsorozatának keretében a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának (RIT) Tavaszi tárlatát a Na’Conxypan Galériában. A kiállítás immár harmadik alkalommal kapott helyet az egyetem új kiállítóterében, amely ezúttal húsz alkotó műveinek ad otthont.
A megnyitón Kovács Gyöngyi, az egyetem tanára, beregszászi kézműves köszöntötte a jelenlévőket, hangsúlyozva a tárlat közösségformáló és értékmegőrző szerepét. Mint kiemelte, a galéria mára nemcsak kiállítótérré, hanem a kárpátaljai magyar művészeti élet egyik fontos találkozási pontjává vált.
Kulin Ágnes, a RIT elnöke, a galéria kurátora köszöntőjében örömét fejezte ki, hogy a tárlat „jó otthonra talált” a Na’Conxypan Galériában. Beszédét Friedrich Nietzsche gondolatával nyitotta meg, amely a természet és az emberi lélek kapcsolatát emeli ki. Mint fogalmazott, „hozzánk most a virágok szóltak”, és ez a gondolat végigkíséri a kiállítás egészét is.
A tárlat központi témáját a virágok adják, ám nem csupán esztétikai értelemben. A látogatók mezei és vadvirágokat, vázába helyezett kompozíciókat, valamint a természet szépségét és az ember belső világának kivetüléseit megjelenítő alkotásokat is megcsodálhatnak. A különböző technikák és stílusok sokszínűsége is jól tükrözi a tavasz gazdagságát és a művészi látásmódok egyediségét.
A szervezők interaktív elemmel is gazdagították a kiállítást: a látogatók szavazhatnak kedvenc „virágukra”, legyen szó cserepes növényről, száraz virágról, vágott élő virágról, origami alkotásról vagy akár művirágról.
A megnyitót követően a vendégek bejárhatták a kiállítást, ahol mindenki megtalálhatta az őt leginkább megszólító alkotást. A szervezők arra is biztatják a látogatókat, hogy egy szál virágot hozzanak magukkal, ezzel is hozzájárulva ahhoz, hogy a galéria a kiállítás teljes ideje alatt élő, folyamatosan megújuló tér maradjon.
A Tavaszi tárlat május 29-ig tekinthető meg a Na’Conxypan Galériában.
Március 17-én a Magyarország Beregszászi Konzulátusa Munkácsy Mihály termében tartották meg az Irodalmi Kilátó soron következő zenés–irodalmi–művészeti rendezvényét. A programot a konzulátus, a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége és a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet közösen szervezte. Az idei alkalom középpontjában Vári Fábián László 75. születésnapjának méltatása állt; a Kossuth- és József Attila-díjas költőt, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagját ünnepelték.
A rendezvényt Gyebnár István első beosztott konzul nyitotta meg, aki a vendégek köszöntése után átadta a szót Vida László főkonzulnak.
„Külképviseletünk arra törekszik, hogy a diplomáciai, konzuli tevékenység mellett helyet adjon a kárpátaljai magyar kisebbség legfontosabb kulturális fórumainak. Közéjük tartozik az Irodalmi Kilátó, amely több mint egyszerű könyvbemutató vagy író-olvasó találkozó. Ahogy a neve is sugallja, egy olyan szellemi magaslatról van szó, ahonnan ráláthatunk a közös kultúránk értékeire, és ahol a nehéz időben is kapaszkodót találhatunk az írott szó erejében.
Amikor a konzulátus kapuit megnyitjuk a szépirodalom előtt, azért tesszük, mert hisszük, hogy a kultúra az az elszakíthatatlan kötelék, amely összeköti az egymástól elszakított nemzetrészeket, és amely erőt ad a külhoni magyar honfitársainknak a túléléshez, különösen a mostani nehéz időben” – mondta el a diplomata.
A főkonzul köszöntőjében hangsúlyozta: különleges megtiszteltetésnek tartja, hogy a jelenlévőkkel együtt köszöntheti a 75. életévét betöltött Vári Fábián Lászlót, akit a kárpátaljai és az egyetemes magyar irodalom egyik legigazabb hangú alkotójának nevezett. Úgy fogalmazott: a költő életútja a hűség és a kitartás példája, hiszen akkor is szülőföldjén maradt, amikor a történelem viharai sokakat elsodortak, és akkor is a kárpátaljai magyarság sorsáról írt, amikor ez nem volt könnyű feladat.
Dupka György író, történész, az Együtt folyóirat felelős kiadója felszólalásában kiemelte, hogy a mostani Irodalmi Kilátó rendhagyó alkalom, hiszen a rendezvény középpontjában a 75 éves Vári Fábián László köszöntése áll, akinek munkásságát a szervezők egy különleges kiadvánnyal is szerették volna méltó módon megünnepelni. Elmondta, hogy az Együtt új száma mellett egy nagyszabású, több mint kétszáz oldalas kötet is készült, amely a költő életművét mutatja be, és kifejezetten a jubileumra, rövid idő alatt, közös munkával állították össze.
A könyv tanulmányokat, elemzéseket, életrajzi áttekintést és részletes bibliográfiát is tartalmaz, összegyűjtve mindazokat a verseket, tanulmányokat és publikációkat, amelyek Vári Fábián László nevéhez kötődnek.
A rendezvényen ezt követően Marcsák Gergely költő kapott szót, aki zenés-irodalmi összeállítással tisztelgett Vári Fábián László előtt. A költő Ha leszállván a nap című versét adta elő saját dallammal, személyes hangvételű tisztelgésként a jubileum alkalmából.
Zubánics László történész, a KMMI vezetője elmondta, hogy már a kilencvenes évek elején, tanárként dolgozva is foglalkozott a jubiláló irodalmár műveivel, és „már akkor látszott, hogy olyan életművel van dolgunk, amelyet nem lehet kihagyni a kárpátaljai magyar irodalom bemutatásából”.
Hangsúlyozta, hogy az ünnepelt nemcsak költőként, hanem közéleti emberként és szervezőként is maradandót alkotott. Úgy fogalmazott, hogy Vári Fábián László „olyan irodalmi örökséget épített fel, amely egyszerre kapcsolódik szervesen az egyetemes magyar irodalomhoz, és ugyanakkor megőrzi a kárpátaljai táj sajátos karakterét”. Hozzátette, hogy ez a kettősség – a regionális kötődés és az összmagyar kulturális horizont – adja műveinek egyik legnagyobb értékét.
A program további részében bemutatták az Együtt irodalom–művészet–humán tudományok–kultúra profilú folyóirat legújabb számát, valamint ismertették a Kárpátaljai Magyar Könyvek sorozat és a KMMI-füzetek új kiadványait. A közönség megismerhette Marcsák Gergely Szégyenpiac nagycsütörtökön című új verseskötetét is, amely a fiatalabb alkotó nemzedék hangját képviseli a kárpátaljai magyar irodalomban. Majd kerekasztal-beszélgetésre került sor, amelyen irodalmi és művészeti életünk aktuális kérdéseit vitatták meg a résztvevők.
A rendezvényen egy korábbi elismerés ünnepélyes átadására is sor került. Kulin Ágnes, a Révész Imre Társaság elnöke emlékeztetett arra, hogy a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ), Magyarország Beregszászi Konzulátusa és a Révész Imre Társaság még 2015-ben alapította meg a Révész Imre-díjat, amellyel minden évben egy olyan személyt tüntetnek ki, aki munkájával támogatja a kárpátaljai magyar kultúrát. A díjat 2025-ben Dupka György kapta meg, amit az Irodalmi Kilátó keretein belül most át is adtak neki.
Az esemény zárásaként a tiszabökényi Tisza Csillag Kórus énekszóval köszöntötte a 75 éves Vári Fábián Lászlót. Ezt követően sor került a jubileumi torta felvágására is, amellyel a jelenlévők közösen kívántak jó egészséget és további alkotó éveket a költőnek.
A Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága a Na’Conxypan Galéria 2024-es megnyitása óta szervez tárlatokat a kiállítóteremben. Mitöbb, műhelymunkákat, úgynevezett művészetpedagógiai foglakozásokat is rendeznek gyermek- és felnőttcsoportok számára, amelyek során a későbbiekben az iskolai programokban hasznosítható technikákkal ismerkedhetnek meg az odalátogatók.
A Magyarország Ungvári Főkonzulátusán megnyílt Az egyéni virtuóz című kiállítás a neves kárpátaljai festő, Magyar László (1955–2016) munkásságát mutatja be. A művész, aki hosszú időn át vezette a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságát (RIT), jelentős szerepet játszott a térség művészeti életében. A tárlat anyagát Larisza Maleh, Magyarország lembergi tiszteletbeli konzulja ajánlotta fel a főkonzulátus számára.
Az idei első kiállítás ünnepélyes megnyitóján, melyre február 16-án, hétfőn délután került sor, elsőként Fülöp Andrea első beosztott konzul szólt az egybegyűltekhez. Kiemelte: a főkonzulátus 2026-ban is igyekszik tovább folytatni azt a hagyományt és kulturális diplomáciai tevékenységet, amellyel bemutatkozási lehetőséget biztosítanak a kárpátaljai képzőművészeknek.
– Magyar László alkotásaiból nyílik tárlat, amely ismételten megmutatja, hogy Kárpátalja bővelkedik értékes, tehetséges művészekben, akikre méltán lehetünk büszkék. Ő a kárpátaljai képzőművészet egyik meghatározó alakja volt, ezért nagy öröm és megtiszteltetés, hogy bemutathatjuk alkotásainak egy részét.
Bacskai József főkonzul, az esemény házigazdája köszöntötte a megjelenteket, akik kíváncsiak voltak erre a sokszínű kiállításra.
– Idei első tárlatunk egy igazi lokálpatrióta, egyéni látásmóddal rendelkező, hatalmas tehetséggel megáldott festőművész világába kalauzol el minket. A Csapon született művészre elsősorban a kárpátaljai festőiskola kiemelkedő alakjai voltak nagy hatással, ugyanakkor alkotásait jelentősen inspirálta a francia impresszionizmus is. De nemcsak kitűnő és Ukrajna határain túl is jól ismert festőművész volt ő, hanem egyben kultúra- és művészetszervező közéleti személyiség, a kárpátaljai magyar és ukrán közösség elismert tagja. Magyar László gazdag színvilágával, harmonikus tájképeivel, csendéleteivel képes megszólítani a mai embert. A festmények között melankolikus tájképek, borongós és idilli színvilágú falusi életképek is szerepelnek. A virágcsendéletek mellett Kárpátalja jellegzetes vidékei is megelevenednek, de elvontabb témákkal is találkozhatunk. Nagy fájdalom, hogy ez a tehetséges művész korán, csupán 61 éves korban, alkotói kreativitása teljében hagyott itt bennünket, de munkássága máig meghatározó a kárpátaljai képzőművészetben – hangsúlyozta, és megjegyezte: a lassan 4 éve tartó háború ellenére nagy öröm, hogy a kulturális élet folytatódik Kárpátalján. A főkonzulátus meggyőződése: ezekben a nehéz időkben még inkább fontos, hogy legyenek ehhez hasonló tartalmas, építő jellegű kulturális programok, amelyek valamelyest ellensúlyozni tudják a háború okozta félelmet és bizonytalanságot.
Magyar Lászlót mint embert és művészt méltatta Jevhen Tiscsuk, a megyei művelődési főosztály vezetője és Borisz Kuzma, az Ukrajnai Képzőművészeti Szövetség Kárpátaljai Szervezetének elnöke, aki kiemelte, hogy Magyar rövid életpályája során nagyon sokat érkezett alkotni, s a vele együtt töltött időkből sok kellemes emléket őriz.
Kopriva Attila, a Kárpátok Művészetéért és Kultúrájáért Egyesület elnöke megjegyezte, nehéz számára a barátjáról beszélni, nagyon közel állt hozzá, együtt dolgoztak, együtt éltek a művészetért.
– Sokat tett azért, hogy fiatal művészeket is bevonjon az alkotásba, nyitott volt, tevékenysége nem a politikáról szólt, hanem a tiszta művészetről és emberségről. Szeretetre méltó, gerinces, ízig-vérig magyar ember volt, mindenkit tisztelt, és a művészete őszinte, szép. A hagyományok embere volt, szerette a plein air festészetet, de magasabb értékű szüzséket is keresett, amelyeket művészien tudott átadni. Hiányzik a személyisége.
Kulin Ágnes, a RIT elnöke röviden ismertette Magyar László életútját és elmesélte, hogyan ismerte meg a művészt, s mit lát a művészetében.
Magyar László 1955-ben született Csapon, de Ungváron élte le az élete nagy részét. Az Ungvári Iparművészeti Szakközépiskolát fejezte be ötvösművész, dekoratív vasmegmunkáló művész szakon, mert akkoriban nem volt festőművész szak. A szakközépiskola befejezése után vitrázsok, üvegablakok készítésével foglalkozott. Talán kevesen tudják, hogy sok kárpátaljai, köztük ungvári templom vitrázsait is többek között ő készítette. Bár nem volt alapító tagja a Révész Imre Társaságnak, de 3 évvel a megalakulása után, 1993-ban belépett, s azután kifejezetten a festészetnek élt. 2005-ben a Magyar Művészeti Akadémián volt egy nagy nyitás, amikor kárpátaljai tagozattal bővítették, ekkor vették fel többek között Magyar Lászlót is.
– Nem a plein air festészete szerettette meg velem Magyar László művészetét. Ez közönségbarát, könnyebben fogyasztható volt, de nekem a másik arca tetszik jobban. A 2010-es években volt egy csendéletsorozata, amely ablakokat ábrázolt: központi perspektívában, különböző gyárépületek, elhagyatott házak, régi kis viskók ablakait festette meg. Ezek az elmúlásról, az elfeledettségről és a margóra kerülésről szólnak számomra. A tájképek közül inkább a belső tájképei érdekesek nekem, amelyek rejtett jelekkel, szimbólumokkal voltak teleaggatva. Az üres gólyafészkekkel tarkított háztetők és a perem, a határvidék témáját szintén többször megfestette. A rokonságom falán ezek a képek voltak, így ismertem meg Magyar Lászlót, nem pedig a sokakat elijesztő, torzonborz külsejével. De a legkedvesebb oldala számomra a figurális művei. Többször festett megszemélyesített alakokat. Ha pozitív a gondolkodásunk, akkor ezek emelkednek, de most talán sok képben a lelkivilágunk miatt zuhanást látunk. Magyar László élete is tele volt küzdelemmel, meg akart felelni mindenkinek, önmagának, a társaságnak és a művészközönségnek. Ez folyamatos stresszel járt, ami nem jó élettárs. 2002-ben vette át a RIT elnöki posztját Tóth Lajostól. Sikeres elnök volt, 2006-ban az ő elnöksége alatt a társaságunk Magyar Kisebbségi Nívódíjat vehetett át az Országházban, és az ő vezetése alatt vált a RIT kiemelt magyar kulturális szervezetté. Egy újabb rendszerváltás idején volt elnök, amikor a narancsos forradalom után felmerült a kérdés, hogy a szabad Ukrajnában miért van szükség a képzőművészek magyar társadalmi civil szervezetére. Magyar László életművét bemutatni lehetetlen feladat, a szétadogatott művei miatt és azért, mert rengeteg kimondatlan gondolat veszett el vele: ő nem hangosan mondta ki, amit gondolt, hanem jelzett a képein – zárta gondolatait Kulin Ágnes.
Erfán Ferenc, a Boksay József Kárpátaljai Megyei Szépművészeti Múzeum igazgatója két nyelven tisztelgett barátja emléke előtt, aki bár fiatalon elhunyt, de még időben gazdag tartalommal, különböző témákban elmondta súlyos véleményét a vidék művészeti életében, érezhetően gazdagította a helyi művészeti közösséget.
A rendezvényen Mankovits Tamás, a Tokaji Művésztelep vezetője is tiszteletét tette, akivel Magyar László barátsága a 90-es évek elején kezdődött Kárpátalján.
A tárlat előzetes egyeztetést követően munkanapokon megtekinthető a főkonzulátus aulájában.
