Miközben a világ Krímre és Ukrajnára figyel, Észtország keleti végében egy másik határon évtizedek óta állnak „kis szürke emberek”. Ők nem katonák, hanem állampolgárság nélküli civilek, akik Narvánál órákig, olykor napokig várnak arra, hogy átjussanak Oroszországba. Az útlevelük nem egy országba, hanem egy joghézagba szól, és az életük sem ide, sem oda nem tartozik igazán. A sorban állva sokan már nem orosznak, hanem európainak érzik magukat – de ezt még hivatalosan nem ismerte el senki.
Miközben 2014-ben a Krím félszigeten a határ orosz oldalán „kis zöld emberek” léptek be Kelet-Ukrajnába, hogy ott katonai akciókat hajtsanak végre, addig Észtország keleti végében, Narvában ma is „kis szürke emberek” állnak sorban órák hosszat – hogy bejussanak Oroszországba.
Nem katonák, hanem civilek. Nem titokban lépnek át, hanem napok óta várnak – türelemmel, csomagokkal, gyerekekkel, a szinte mindig szemerkélő észt esőben állva. A céljuk gyakran csak annyi, hogy meglátogassák a nagyszüleiket, elintézzenek valamit, vagy visszatérjenek egy múltba, amelyből jogilag sosem érkeztek meg teljesen a jelenbe.
Nem a háború, már a Szovjetunió összeomlása elég volt
Narva, Észtország legkeletibb városa hídon kapcsolódik Oroszországhoz – nemcsak térben, de időben is. Egyik oldalán az Európai Unió, a másikon Putyin Oroszországa. De nem csak ez teszi különlegessé.
A város határátkelőjénél, ahol egykor csak percekig kellett várni, ma akár tizenkét órát is eltöltenek azok, akik át akarnak kelni.
2022 óta – az ukrajnai invázió kezdete óta – a közlekedés lelassult, autók már nem mehetnek át, így az emberek gyalogosan, nagy csomagokkal küzdenek előre. Egyik délután, amikor ott jártam, a sor végén állók azt mondták, talán csak másnap hajnalra érnek át a túloldalra.
A sorban sokan „szürke útlevelesek” – hivatalosan: állampolgárság nélküli személyek, akiknek a dokumentuma nem egy országba, hanem egy joghézagba helyezi őket.
Többségük a Szovjetunió idején telepedett le Észtországban vagy már ott is született, ám az ország függetlenné válása után nem kapták meg automatikusan az észt állampolgárságot. Észtországban élnek, dolgoznak, adóznak, gyerekeik iskolába járnak – de egyik ország sem tekinti őket teljes jogú polgárának. Ők azok a „kis szürkék”, akik nem titokban lépnek át határokat, hanem hivatalos útlevelekkel – mégis a világ egyik legszűkebb mozgásterében élnek.
Kis szürke vagyok, egy UFO. Nem is vagyok földi – mondta félig nevetve Artyjom, aki már több mint tizenkét órája várt a sorban. Narvában született, sosem élt máshol, de mint mondta: „ez a világ egyetlen határa, amit átléphetek.”
Ahogy mesélte, az utóbbi években sokan lettek szürke útlevelesek azok közül is, akik Oroszországból menekültek ide – főként a 2022-es kényszersorozás elől. Ha valaki nem tud észtül, nem tudja megszerezni az állampolgárságot. Észtország ugyan nyitott a honosításra, de a B1 szintű nyelvvizsga követelménye sokak számára leküzdhetetlen akadály, különösen az idősebbeknek vagy a friss menekülteknek.
Az áhított állampolgárság
Egy másik várakozó, Elvira, huszonéves fiatal nő, már a második generációja annak, aki szürke útlevéllel él. Ő viszont változtatni akar. Aktívan tanulja az észt nyelvet, és már nem is használ orosz nyelvű beállításokat a telefonján – meg is mutatta, minden menü észtül van. „Remélem, néhány hónap múlva meglesz az állampolgárság. Már nem is olvasok oroszul.” Amikor megkérdeztem, miért vállalja ezt a hosszú sorban állást, csak annyit mondott: „A nagyszüleimet látogatom meg a nemzeti ünnep alatt.”
Elvira dolgozik is – takarítóként egy narvai gyárban. Bár egyik ország állampolgára sem, Észtországban joga van munkát vállalni, iskolába járni, orvosi ellátást kapni. Az oktatási rendszer azonban nyelvi akadályokat támaszt: mivel évekkel ezelőtt még nem tudott észtül, nem vették fel egyetemre. Oroszországba nem akart menni, Észtország viszont nem engedte. Elmondta, hogy bár orosz származásúnak tartja magát, ma már európainak érzi magát.
A balti államban ma nagyjából 60 ezer ember él ebben a szürke zónában. Ők azok, akiket nem tart nyilván egyetlen ország sem állampolgárként, de nem is idegenek abban az országban, ahol élnek. A szociális rendszerekhez hozzáférnek, de a politikai jogokból kimaradnak: nem szavazhatnak az országos választásokon, nem lehetnek köztisztviselők, és az állampolgársághoz vezető út lassú, költséges és nyelvi akadályokkal teli. A többségük – 2024-es felmérések szerint mintegy 65 százalék – mégis azt mondja: szeretné, ha egyszer teljes jogú észt állampolgár lenne.
Narva különös hely, egy határváros a szó minden értelmében. Itt a múlt, a jelen és a jövő szorosan egymásba fonódik, és a sorban állók nemcsak térben, de történetükben is két világ között rekedtek. A híd a Narva folyó felett ugyan összeköti a két partot, de nem biztosít átjárást a sorsok között. A szürke útleveleseknek az állampolgárság nemcsak okmány, hanem elismerés is, amelyre sokan egy életen át várnak.
Bár a Harkiv elleni gyors támadás veszélye elmúlt, Oroszország visszahelyezte a várost a látóterébe – idézte az Unian a The Wall Street Journalt.
A lap arról írt, hogy Moszkva a jelek szerint brutális háborút tervez Harkiv lakosságának megtizedelésére, élhetetlenné téve az életet a városban.
„Persze Putyin továbbra is Harkivot akarja” – mondta Oleh Szinyehubov, a Harkivi terület kormányzója. Megjegyezte, hogy Oroszország a város lerohanásához szükséges csapatoknak csak egy töredékét vetette be, amihez becslése szerint akár félmillió katonára is szükség lehet.
De Oroszország készen áll egy hosszú háborúra. A legrosszabb esetben a Kreml megismételheti a szíriai Aleppó ellen 2016-ban alkalmazott stratégiáját, amikor a szíriai kormányt a polgárháborúban támogató orosz légierő megsemmisítette az áram- és vízforrásokat, valamint kórházakat és iskolákat bombázott. Az embereket egyszerűen kiszorították. Ezt akarják gyakorolni Harkiv környékén is – mondta Olekszandr Litvinenko, az Ukrán Nemzetbiztonsági Tanács titkára.
Az újság emlékeztet arra, hogy Putyin a múlt havi kínai látogatása során tagadta Harkiv elfoglalásának tervét. Elmondása szerint az offenzíva célja egy ütközőzóna létrehozása, amely megvédi a határ közelében lévő városokat az ukrán támadásoktól.
A lap szerint a harkivi lakosok terrorizálására irányuló orosz kampány megelőzte a legutóbbi offenzívát, és azután is folytatódhat. Hetekkel azelőtt, hogy Oroszország ismét megszállta volna a régiót, a lakosok üzeneteket kaptak, hogy hagyják el a várost, mielőtt az oroszok körbezárják azt. Az üzenetek azonban hamisak voltak, azokat nem az ukrán hatóságok küldték. A The Wall Street Journal szerint az egész egy orosz dezinformációs kampány része volt, amely felfedi Moszkva azon szándékát, hogy elüldözze az életet a városból.
Az ukrán hadsereg menekülésre szólította fel csütörtökön az orosz határ menti, északkeleti fekvésű Szumi megye lakóit a folytonos tüzérségi támadások miatt.
„Mindenkit felszólítok, kérem, meneküljenek, hogy megóvhassák saját életüket!” – közölte Szerhij Najev ukrán altábornagy Telegram-oldalán. Mint írta, a helyi hatóságok az emberek segítségére lesznek az evakuációban.
Oroszország naponta rakétavetőkkel, tüzérséggel és siklóbombákkal támadja a térséget. „Szumi az északi műveleti térség legveszélyesebb szakasza” – húzta alá az ukrán altábornagy.
Since there are several people asking for this video and many discussing it on Telegram and across social media channels, here is my latest episode of Russia Hates the Truth.
The russians and their supporters are gnashing their teeth as predicted.
Ukrainian Digital Transformation Minister Mykhailo Fedorov announced the new Brave1 Market, billed as an Amazon-like marketplace where authorized service members can purchase goods using their unit’s funds or ePoints. He said it currently offers more than 1,000 different goods,… https://t.co/A0Lz60PNSEpic.twitter.com/KX7pGV5xpH
