Üstben főztek őszibarack lekvárt a „Pro Agricultura Carpatika” Gazdaasszony Tagozata szervezésében. Folytatódik a Pro Agricultura Carpatika civil szervezet gazdaasszony tagozata által múlt évben elindított Tele Kamra program. Ennek keretében nagymamáink befőzési technikáit elevenítik fel Kárpátalja különböző vidékein, hiszen a nőszövetségnek az egész megyében vannak tagjai. A szilva és a szamóca után a beregszászi járási Benében főztek üstben őszibarack lekvárt. Nem csoda, hiszen a beregi dombok és a Borzsa folyó ölelésében fekvő Bene községben a kedvező mikroklíma miatt sokan termesztenek őszibarackot. Olcsvári István is. Évente 10-12 tonna termést takarít be. Az mondja az idén az időjárás kedvezett az őszibaracknak. A helyi gazdák ajánlották fel azt a száz kilogrammnyi őszibarackot, amelyből a lekvár készült. Előtte persze alaposan meg kellett mosni és a megfelelő szeletekre vágni. Sok kéz hamar kész elv alapján a gazdaasszonyok és a résztvevő érdeklődők röpke egy óra alatt végeztek a feladattal és a gyümölcs a 70 literes üstbe került. Ettől kezdve folyamatosan kavarni kell, nehogy oda kozmáljon az értékes massza. Egy másik üstben is készült valami. Jó láthatóan nem őszibarack. István házigazdaként jól tudta, hogy a lekvár főzés jó néhány óráig eltart, ezért néhány gazdával közösen már reggel nekiláttak az ebéd elkészítéséhez. Ez idő alatt az asszonyok sem unatkoztak, hiszen a rendezvény háziasszonya Gabi meglepetéssel szolgált. Bemutatta, hogyan savanyítják és rakják el télre a gyümölcsöt. A folyamat azért egy kissé tovább tart és azt sem árt tudni, hogy például a szilváról néhány perc elteltével le kell önteni a szirupot, majd újra felfőzni és ismét ráönteni. Csak ezt követően zárják le az üvegeket, amelyeket a rekkenő hőség ellenére paplanba raktak, mert lassan kell hűlnie. Közben szó esett az év további programjairól. Telt, múlt az idő és delet ütött az óra. Elérkezett az ebéd ideje. Az asztalra került az ínycsiklandozó babgulyás. Első látásra is nyilvánvaló, hogy minden benne van, ami egy jó magyar gulyásba dukál. Családis hangulatban telt az ebéd is. A rendezvény sikerét jelzi, hogy nemcsak a vendégek, hanem a vendéglátók is jól érezték magukat. Többen jelezték, szeretnének belépni a gazdaasszonyok szövetségébe. Közben ne feledkezzünk meg a rendezvény apropójául szolgáló őszibarack lekvárról sem, hiszen már órák óta fő. Zsuzsa, aki családjával együtt 15 féle lekvárt készít megállapítja. Ennek bizony még főnie kell. Zsuzsáék lekvárjait bárki megkóstolhatta a rendezvény folyamán. Szakértelme nem volt kétséges. És aztán eljött a pillanat, amikor megfelelő állagúra főtt a lekvár. A frissen főtt lekvárt még melegen üvegekbe töltötték. Ezek persze nem kerülnek az üzletek polcaira, hanem gyermekotthonokba és rászorulókhoz. Hiszen az alapítvány célja a csapatépítés mellett a közösségek támogatása. A benei idősekhez még aznap házhoz vitték a vitamindús lekvárt.
A „Pro Agricultura Carpatica” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány Gazdaasszony Tagozata hagyományos baracklekvárfőzést szervezett Benében a Tele Kamra program keretében az elmúlt hétvégén. A program célja, hogy támogassa a hátrányos helyzetű időseket, különösen az országban zajló háború miatt kialakult áramkimaradások idején. A gazdasszonyok régi módszerekkel készítenek tartós élelmiszert, ezzel biztosítva a háztartások téli ellátását.
A benei római katolikus plébánián megrendezett eseményen Kárpátalja több településéről érkeztek gazdasszonyok. A nagydobronyi Szanyi Éva, a Gazdaasszony Tagozat egyik alapítója kérdésünkre elmondta: „A Tele Kamra program arról szól, hogy a gazdasszonyok megismerkedjenek a különböző befőzési technikákkal, melyek egy-egy adott településhez kiemelten köthetők. A gyümölcs éréséhez alkalmazkodva választjuk ki az időpontokat, a helyeket, és oda megyünk, ahol befogadják a programot. A tavalyi éven főztünk Batáron szamócalekvárt, valamint szilvalekvárt Nagydobronyban, s ha barack, akkor természetesen Bene.”
S hogy hova kerülnek az elkészített termékek? „Elsősorban mindig valamilyen jótékonysági célra kerülnek ezek a termékek – mondja a program másik alapító tagja, Jávorszky Beáta, aki Tiszaágtelekről érkezett. – Ezen felül pedig, ha a jótékonysági alapítvány valamilyen meghívást kap, akkor ezekből a termékekből is szoktunk ajándékot készíteni.”
Az esemény során az asszonyok már kora reggeltől szorgoskodtak a benei őszibarack előkészítésében, de a férfiak sem tétlenkedtek: segítettek az üst előkészítésében, a tűzgyújtásban, majd miután bekerültek a finom felvágott gyümölcsök a lekvárfőző üstbe, az állandó kavarásból is bőven kivették a részüket.
A főzési technikáról a benei Bábel Zsuzsanna mesélt: „Nagyon fontos az, hogy minél érettebb gyümölcsből főzzük, ez vonatkozik az őszibarackra is. Ez a lekvár körülbelül három és fél óra hossza alatt készül el. Nincs biztos, pontos recept arra, hogy mennyi cukrot adjunk hozzá, sok mindentől függ: mennyi eső, mennyi napfény éri.”
A program egyik helyi házigazdája Varga István és családja volt, aki a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány falugazdásza is. Mint mondta: „A Tele Kamra program egyben arról is szól, hogy az áramkimaradások és a háború miatt hogyan töltsük fel a konyhákat gazdaságosan úgy, hogy ne vegyünk igénybe villamos energiát. Gyakorlatilag az őseinktől tanult hagyományos főzési és élelmezési technikák által készítjük el a befőtteket. Ha Bene, akkor barack, így az őszibarack legegyszerűbb tartósítási módját választottuk. Természetesen nem csak lekvárt lehet főzni, hiszen gyümölcslé, befőtt vagy épp pálinka is készülhet belőle. A lekvár főzése mellett azonban szilva és körte savanyítását is végeztük. Itt, Benében ennek nagy hagyománya van, úgy lehet tartósítani a szilvát, mint a paradicsomot. Hidi László ötlete volt, hogy próbáljunk körtét is savanyítani, így a szilva mellett a körtével is megpróbálkoztunk. A lekvárunk pedig Napsugár és Red Haven őszibarackból készült, a gyümölcsöt a Pro Agricultura-alapítvánnyal kapcsolatban álló helyi gazdák ajánlották fel számunkra.”
Az esemény során a szervezők helyi hagyományos ételeket és italokat is készítettek: kukoricakenyeret, pogácsát, süteményeket, valamint barackpálinkát is lehetett kóstolni. S míg az egyik üstben rotyogott a lekvár, egy másikban pedig jóízű bográccsal is várták a szorgoskodó asszonyokat.
Ez év márciusában alakult meg a kárpátaljai magyar gazdákat segítő „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány Gazdaasszony Tagozata, amely szeptember 9-én tagjai számára közös szilvalekvárfőzést szervezett a Nagydobronyi Magyar Ház udvarán. A jó hangulatú programon nyolc kárpátaljai településről vettek részt gazdaasszonyok, illetve az anyaországból Nagyné Legény Ildikó, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (MAGOSZ) Gazdasszony Tagozatának elnöke, Hajdúnánás alpolgármestere.
A Gazdaasszony Tagozat egyik alapítója és vezetője, Jávorszky Beáta, a Nagydobronyi kistérség alpolgármestere a cibere kóstolása közben elmondta, hogy a mostani lekvárfőzés egyik előre eltervezett programjuk volt, immár a hetedik a tagozat március 16-i megalakulása óta. Az üstben történő lekvárfőzésre Salánkról, Feketepatakról, Beregsomból, Rafajnaújfaluból, Tiszaágtelekről, Kisdobronyból, Csongorról jöttek gazdaasszonyok, és természetesen Nagydobronyból is szép számmal voltak a vendéglátók.
A magyarországi vendég, Nagyné Legény Ildikó elmondta: „A mai találkozást megelőzően már elkezdődött az együtt gondolkodás, Őr Hidi László, a »Pro Agricultura Carpatika« Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány vezetője hívott fel azzal, hogy kezdeményezné itt egy gazdaasszony tagozat létrehozását. Azóta tart ez a kapcsolat, és most kaptam egy meghívást, amit el is tudtam fogadni. Örömmel jöttem ide, hogy részt vegyek ebben a programban, és a mostani személyes találkozást kihasználva meg fogjuk ma beszélni, hogy hogyan fogjuk folytatni a szervezeteink közötti együttműködést” – emelte ki a MAGOSZ Gazdasszony Tagozatának elnöke.
A lekvárfőzéshez a szilvát a rafajnaújfalui Molnár Krisztina és férje, Ádám ajánlotta fel. Krisztinától megtudtuk: „Konyhakertben termelünk szilvát saját részre, de idén nemcsak nekünk, hanem más termelőknek is nagyon jó volt a szilvatermésük. Mi lekvárt nem készítettünk, ezért ajánlottuk fel a Gazdaasszony Tagozat számára az alapanyagot. 120 kiló szilvát hoztunk a férjemmel, két fajtából. Az egyik korsószilva fajtakörbe tartozik, a pontos neve nincs meghatározva, a másik pedig Cacanska rana szilva, ezek direkt lekvárnak valók, nagyon magas a pektin-, a rost- és a cukortartalmuk, ezért jók lekvárfőzésre.” A ciberéhez finom házikenyeret is sütött otthoni kemencéjében a nagydobronyi Kupás Gizella, illetve csülökpörkölt főtt burgonyával volt még a menü.
A Gazdaasszony Tagozat egyik vezetője, a kisdobronyi Szigeti-Séra Natália elmondta, hogy a munkát a gazdaasszonyokkal közösen még előző este elkezdték, megmosták és kimagolták a szilvát. Reggel hatkor tették be az üstbe, de mind nem fért bele egyszerre, az utolsó tállal 9.30-kor került csak bele, számításaik szerint azt követően legalább még hat órát kell főzni és kavargatni ahhoz, hogy a lekvár kellő sűrűségű legyen, és ne essen ki a fakanálból. „Igyekeztünk minél több gazdaasszonyt bevonni a programba, mert a kavaráshoz kell fizikum, különösen a vége felé. A hangulat nagyszerű, a mai rohanó világban ritkán van az embereknek lehetősége leülni és beszélgetni, most ez pont az az alkalom” – magyarázta a jó hangulat okát tudósítónknak Szigeti-Séra Natália.
Őr Hidi Ágnes nagydobronyi gazdaasszony a tartósítószer nélkül, üstben főtt szilvalekvárról elmondta, hogy régen alapvető élelmiszernek számított Nagydobronyban. Ma a lekváros derelyéhez, lekváros gombóchoz, a zsírbansülthöz, kőttes kalácshoz (bejgli) használják leginkább Dobronyban, a gyerekek szeretik a lekváros kenyeret és a „mocskos haluskát” is, ami a lekváros tésztának a helyi neve. Elmesélte, hogy régen a nagymamája a puliszkára is rátette: „Megfőzte a puliszkát, kilapított rá egy sor lekvárt, még egy sor puliszkát, majd megzsírozta tepertős zsírral, megcukrozta. Felséges étel.”
Férje, a Gazdaasszony Tagozat létrejöttét kezdeményező Őr Hidi László a közös program kapcsán elmondta: „Országunkban már 560 napja háború dúl, itt, Kárpátalján is érezhető a férfiak hiánya. Amikor elterveztük, hogy létrehozzuk a »Pro Agricultura Carpatika« Gazdaasszony Tagozatát, abból indultunk ki, hogy az itthon maradt asszonyoknak kell egy olyan fórum, egy olyan szervezet, amelynek keretében összejöhetnek, kibeszélhetik gondjaikat, bajaikat, és információkat is cserélhetnek az őket érdeklő dolgokról. Sok helyen ma rájuk hárul a családi gazdaságok vezetése, át kellett venniük a férfiak munkáját is. Az eddig megszervezett összejöveteleken úgy láttam, hogy egy közösség is szerveződött. Kárpátalja több részéből jönnek össze az asszonyok, ápolják a hagyományokat, családi napokat szerveznek, különféle gasztronómiai rendezvényeket sikerül lebonyolítaniuk. Ennek egyik példája ma itt, a Nagydobronyi Magyar Ház udvarán a közös lekvárfőzés, ami szerintem nagyon hasznos program” – összegezte tapasztalatait a „Pro Agricultura Carpatika” Alapítvány elnöke.
