Zelei Miklós pályáját a hetvenes években kezdte, kiemelkedő újságírói-szerkesztői tevékenysége elsősorban a Magyar Hírlaphoz, a Látóhatárhoz és a Délmagyarországhoz kötődött. A Kettézárt falu című szociográfiai dokumentumregénye négy kiadásban jelent meg, és jelentősen hozzájárult a Nagyszelmenc és Kisszelmenc közötti határnyitáshoz. A két Szelmencet évtizedeken keresztül szögesdrót választotta el egymástól: a kisszelmencieknek például ahhoz, hogy átmehessenek az utca másik végébe, nyolcvan kilométert kellett utazniuk. Szelmencet éppen emiatt nevezte a nép Kisberlinnek. Zelei Miklós, az ikerfalvak tragédiájából írott, Zoltán újratemetve című színdarabját Vidnyánszky Attila rendezésében a Nemzeti Színház máig műsorán tartja. 2005 december 23-án, a falu közepén végül megnyílt a határátkelő. Megható pillanat volt, hiszen sokaknak akkor még volt rokona a másik oldalon, 60 év után pedig ismét elmondhatták, hogy összetartoznak. Sokan a könnyeikkel küszködtek, míg átlépték a határt. Testvérek, unokatestvérek ölelhették át újból egymást. Persze a vízumkényszer miatt főleg a nagyszelmenciek mentek át Kisszelmencre, de akkor is nagy volt a boldogság. A határnyitás után több mint húsz évvel, sajnos még mindig nem beszélhetünk arról, hogy a falu az Európai Unióban egyesülhetett volna, de Zelei Miklós munkássága sokat segített az ügyön. Azonban a történelem továbbra zajlik körülöttük, hiszen most Nagyszelmencen béke, Kisszelmencen pedig hadiállapot van.
