A vértanúhalált halt boldog Romzsa Tódor püspök életét dolgozza fel a beregszászi színház legújabb darabja, amelyet elsőként a Nemzeti Színházban mutattak be.
Május 9-én a budapesti Nemzeti Színházban mutatták be a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház legújabb előadását, a vértanúhalált halt, boldoggá avatott Romzsa Tódor püspök életét és a szovjet egyházüldözés éveit megidéző Boldogok, akik nem látnak című misztériumjátékot. A darabot Lukácsy György írta, rendezője Berettyán Nándor. Az előadás nem egyszerű történelmi dráma: a kárpátaljai magyarság megmaradásáról, hitről és kitartásról is szól – különösen időszerűen az országban dúló háború ötödik évében.
Sin Edina, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház megbízott igazgatója szerint az alkotókkal olyan kárpátaljai személyiséget kerestek, aki példát mutathat a jelen nehézségei közepette is. „Romzsa Tódor alakja, tevékenysége, helytállása és kitartása példa lehet számunkra is a háború ötödik évében” – fogalmazott, hozzátéve: az előadás egyszerre kíván emléket állítani a püspöknek és felmutatni azokat az erkölcsi kapaszkodókat, amelyek a kárpátaljai magyar közösséget ma is megtartják.
A beregszászi társulat számára a budapesti premier önmagán túlmutató jelentőséggel bír. Sin Edina hangsúlyozta: a Nemzeti Színház évek óta meghatározó segítséget nyújt abban, hogy a társulat teljes egységében működni tudjon, és a háborús körülmények ellenére is aktív maradjon. Mint mondta, abban bíznak, hogy ez a jövőben is így marad, s hamarosan Kárpátalján is bemutathatják az előadást.
A darab írója, Lukácsy György személyes lelki utazásként beszélt a munkáról. Elmondása szerint Romzsa Tódor története nemcsak történelmi, hanem mély lelki tapasztalat is, amely különösen közel áll hozzá hívő emberként. Hangsúlyozta továbbá, hogy a beregszászi társulat szellemisége, közösségi ereje és embersége végig meghatározta az alkotófolyamatot.
Berettyán Nándor nem most dolgozott először együtt a kárpátaljai színészekkel, ugyanis ő rendezte Zelei Miklós Hubertusz című darabját, melynek ősbemutatójára tíz évvel ezelőtt került sor a Vérke-parti városban. Számára az előadás személyes ügy is, hiszen ő is görögkatolikus. Szerinte Romzsa Tódor alakja azért fontos, mert olyan példát képvisel, amely könnyen eltűnhetett volna az emlékezetből, ha nem őrizték volna azt tovább. A rendező külön kiemelte, hogy a magyar nyelvű színház Kárpátalján nem csupán kulturális intézmény, hanem a közösségi önazonosság egyik bástyája. „Amíg van magyar nyelvű színház Kárpátalján, addig van magyar kultúra és magyar élet Kárpátalján, s úgy gondolom, hogy a legfontosabb magyar színház jelenleg a beregszászi magyar színház” – tette hozzá.
Az előadás után néhány másodpercig csend uralkodott a nézőtéren, mielőtt elkezdtek volna tapsolni. Sin Edina szerint ez annak a jele volt, hogy a közönségnek időre volt szüksége a látottak feldolgozásához. A darab ugyanis nemcsak egy püspök mártíriumát mutatja be, hanem azt a történelmi tapasztalatot is, amelyet a kárpátaljai magyarság generációkon keresztül hordoz: a megmaradás küzdelmét.
Az elmúlt évek háborús tapasztalata szinte észrevétlenül épült bele az előadásba. „Nagyon sokan kérdezik tőlünk, hogy mit csinálunk még mindig Kárpátalján négy év három hónap után, s erre logikus választ nem tudunk adni, csak lelkit: azt, amit próbálunk ebbe a történetbe is belesűríteni” – mutatott rá a beregszászi színház megbízott igazgatója, majd hozzátette: arra emlékeztet, hogy a történelem legsötétebb időszakaiban is a hit, az emberség és az összetartozás segítette túlélni a közösségeket.
Az előadás egy tágabb színházi gondolatkörhöz is kapcsolódik, amely olyan személyiségek életét kívánja színpadra állítani, akik a kereszténységért, emberségért és közösségük megmaradásáért vállaltak áldozatot. Ennek egyik korábbi példája volt a Hazatérés, amely Esterházy János sorsát dolgozta fel. Kárpátalján most Romzsa Tódor alakja került a középpontba, Erdélyben pedig Márton Áron neve merül fel hasonló erkölcsi és történelmi súllyal, míg Délvidéken egy, a közösség megtartásában évszázadok óta fontos szerepet vállaló szerzetesrend története kínálhat hasonló példát.
A produkcióban Vass Magdolna Romzsa Tódor édesanyját, Ilonát alakítja. A színésznő elmondása szerint szerepének legnehezebb kérdése az volt: miként képes egy édesanya megbocsátani a fia ellen elkövetett merényletet. „Annyi ilyen pici dolog van az életünkben nap mint nap, amit nem tudunk megbocsátani a másiknak. Beszélgettünk arról, hogy hogyan tudjuk ezt úgy végigvinni, hogy ne csak a tragédiáról szóljon, hanem arról is, hogy bizony ez az anya ugyanúgy megélt derűket is, nem csak szomorúságot, mert igényünk van rá és csak így tudunk túlélni. Ezt próbáltam én belevinni ebbe a szerepbe” – mondta.
Fornosi D. Júlia, aki a gyilkosságot elkövető Dorottyát alakítja, kiemelte: minden szerep esetében meg kell találni a saját igazságot, azt, hogy egy negatív szereplő milyen érvek mentén igazolja önmaga számára a tetteit, mi vezethette el addig, amit végül elkövet. Szerinte a darab egyik legfontosabb kérdése a szeretet és a megbocsátás kapcsolata: „A legfőbb parancsolat, amit kapunk a Jóistentől az, hogy szeressük egymást. És ha már szeretjük egymást, akkor meg is tudunk bocsátani. A szeretet és a megbocsátás nekem valahol összefonódik” – fűzte hozzá.
A produkcióban Vass Magdolna és Fornosi D. Júlia mellett Sőtér István, Szilvási Szilárd, Mónus Dóra, Gál Natália, Orosz Melinda, Szabó Imre, Ferenci Attila és Orosz Ibolya is színpadra lép.
Romzsa Tódor 1911-ben született Nagybocskón, a Máramaros vármegyei Rahói járásában görögkatolikus magyar családban. A huszti reálgimnázium után teológiai tanulmányait Rómában végezte, ahol 1936 karácsonyán pappá szentelték. 1937 júliusában tért haza szülőföldjére. Fiatalon az ungvári görögkatolikus egyházmegye püspöke lett. A szovjet megszállás után következetesen elutasította, hogy egyháza megszakítsa kapcsolatát Rómával, kitartásra és egységre szólítva papjait és híveit, emiatt a kommunista hatalom célpontjává vált.
1947-ben merényletet követtek el ellene: a lókai filiális templom felszenteléséről hazafelé tartó püspök lovaskocsiját Iványi közelében katonai teherautóval elgázolták, a sebesülteket pedig brutálisan megverték. A főpap súlyos sérülésekkel került a munkácsi kórházba, ahol a sikeres műtét után egy kórházi takarítónőnek álcázott KGB-ügynök – a darabban Dorottya – méreginjekcióval végzett vele. Romzsa Tódor halála 1947. november 1-jére virradó éjszakán állt be.
A merénylet célja a hívők megfélemlítése, a papok megtörése volt. A püspök 1947. november 4-i temetése gyásznap volt Kárpátalja görögkatolikusai számára. Romzsa Tódor püspök és vértanú által felmutatott és bejárt izgalmas életút rendhagyó és példaértékű. Munkássága az etnikumok közti ellentétek kibékíthetőségének is szép példája – magyar volt, de természetesnek tartotta, hogy mindegyik papjával, híveivel azok nyelvén beszéljen. A hitelességét igazolja, hogy II. János Pál pápa avatta boldoggá 2001. június 27-én.
A Boldogok, akik nem látnak egyszerre történelmi emlékezés és jelen idejű vallomás. A beregszászi társulat előadásában Romzsa Tódor története túlmutat önmagán: a hithez, identitáshoz és szülőföldhöz való ragaszkodás drámájává válik egy olyan időszakban, amikor Kárpátalján a megmaradás kérdése ismét mindennapi tapasztalat.
[type] => post [excerpt] => Május 9-én a budapesti Nemzeti Színházban mutatták be a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház legújabb előadását, a vértanúhalált halt, boldoggá avatott Romzsa Tódor püspök életét és a szovjet egyházüldözés éveit megidéző Boldogok, akik nem lát... [autID] => 5 [date] => Array ( [created] => 1778426580 [modified] => 1778499339 ) [title] => Budapesten mutatták be a beregszászi színház Boldogok, akik nem látnak című misztériumjátékát [url] => https://life.karpat.in.ua/?p=282955&lang=hu [status] => publish [translations] => Array ( [hu] => 282955 [uk] => 283148 ) [aut] => gygabriella [lang] => hu [image_id] => 282977 [image] => Array ( [id] => 282977 [original] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/05/20260509-203512.jpg [original_lng] => 455179 [original_w] => 1000 [original_h] => 750 [sizes] => Array ( [thumbnail] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/05/20260509-203512-150x150.jpg [width] => 150 [height] => 150 ) [medium] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/05/20260509-203512-300x225.jpg [width] => 300 [height] => 225 ) [medium_large] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/05/20260509-203512-768x576.jpg [width] => 768 [height] => 576 ) [large] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/05/20260509-203512.jpg [width] => 1000 [height] => 750 ) [1536x1536] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/05/20260509-203512.jpg [width] => 1000 [height] => 750 ) [2048x2048] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/05/20260509-203512.jpg [width] => 1000 [height] => 750 ) [full] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/05/20260509-203512.jpg [width] => 1000 [height] => 750 ) ) ) [video] => [comments_count] => 0 [domain] => Array ( [hid] => life [color] => red [title] => Життя ) [_edit_lock] => 1778578230:8 [views_count] => 364 [_wp_old_date] => 2026-05-11 [_thumbnail_id] => 282977 [_edit_last] => 5 [_oembed_a7a59a1ecf55f261182afdf365abb724] => [_oembed_time_a7a59a1ecf55f261182afdf365abb724] => 1778488499 [_oembed_4c8b3f72858fea8219e40430d5eb862e] => [_oembed_time_4c8b3f72858fea8219e40430d5eb862e] => 1778488499 [_oembed_cda76343d308adc51bc3a52a2383756f] => [_oembed_time_cda76343d308adc51bc3a52a2383756f] => 1778488499 [_oembed_5fd21509b84165023b9a733d935c01c0] => [_oembed_time_5fd21509b84165023b9a733d935c01c0] => 1778488499 [_oembed_ff00355770b1dbb6db50c5d8bacaac19] => [_oembed_time_ff00355770b1dbb6db50c5d8bacaac19] => 1778488499 [_oembed_4b859e665981f0ea5ad481e563bdd244] => [_oembed_time_4b859e665981f0ea5ad481e563bdd244] => 1778488500 [_oembed_6193c68b034d2660dd0cbf98ce0368cf] => [_oembed_time_6193c68b034d2660dd0cbf98ce0368cf] => 1778488500 [_algolia_sync] => 882294022002 [translation_required] => 2 [translation_required_done] => 1 [_hipstart_feed_include] => 1 [_oembed_a46dc1accbc5be331b22011766541791] => [_oembed_time_a46dc1accbc5be331b22011766541791] => 1778856137 [_oembed_03fd7ffa393504b378719622140d89fd] => [_oembed_time_03fd7ffa393504b378719622140d89fd] => 1778856137 [labels] => Array ( ) [categories] => Array ( [0] => 41 [1] => 23 [2] => 49 [3] => 31 [4] => 271 ) [categories_name] => Array ( [0] => Cikkek [1] => Fotók [2] => Hírek [3] => Kárpátalja [4] => Kultúra ) [tags] => Array ( [0] => 2164 [1] => 41435 [2] => 37149 ) [tags_name] => Array ( [0] => Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház [1] => magyar Nemzeti Színház [2] => Sin Edina ) ) [2] => Array ( [id] => 250631 [content] =>
A beregszászi színház és a Nemzeti Színház közösen mutatta be A revizor című darabot a Gyulai Várszínházban. Gogol örökérvényű komédiája most új köntösben, humorral és szatírával került színpadra.
Russia has created an AI-powered Agdroid "IDOL"🤣🤣🤣 The result is on video. These are the same people who scare everyone with various weapons – the Poseidon torpedo, the Burevestnik, Sarmat, and Oreshnik missiles... Don't get it? That's #putin's #russia. pic.twitter.com/ABlu25RUl7
Kevés magyar művész tett olyan sokat a magyar művészetért, Magyarországért, mint Vidnyánszky Attila.
1964. március 8-án született Beregszászban. A semmiből, fillérekből alapította több mint 30 éve társulatát, az Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színházat (ma Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház – szerk.) – és Franciaországban, Olaszországban, Lengyelországban mindenhol hihetetlen sikerrel vendégszerepelt.
Közben volt főrendező a Magyar Állami Operaházban, vezető az Új Színházban, igazgató Debrecenben – társulatával egy hétig a párizsi Odeonban is szerepelhetett – , 2012-től a Nemzeti Színház vezetője. Megnyerték a Gombrowicz-fesztivált, vendégszerepeltek az egyik leghíresebb párizsi színházban, voltak Bécsben, Varsóban, Rómában, Moszkvában és még rengeteg helyen. A Nemzetiben pedig világhírű rendezők dolgoztak.
Kitalálta a MITEM-et, a nemzetközi színházi találkozót, és a Nemzeti Színházba valóban a világ legnagyobb rendezői hoztak előadásokat, a felsorolás döbbenetes, túlzás nélkül páratlan a világon: Robert Wilson, Thomas Ostermeier, Ivo Van Hove, Silviu Purcarete, Andrei Serban, Luc Perceval, Alessandro Serra, Jan Fabre, Heiner Goebbels, Michael Thalheimer, Thomas Jolly, Eugenio Barba, vagy mondjuk Romeo Castellucci. De járt itt a legnagyobb francia színészpedagógus, Claude Régy vagy éppen a néhány hónapja Nobel-díjat kapott drámaíró, Jon Fosse is. A Nemzeti Színház színpadára pedig olyan színészek léptek, mint Juliette Binoche, Toni Servillo, Angela Winkler vagy Denis Podalydes. És a MITEM mellett jött a Színházi Olimpia is: először Magyarországon, és persze megható sikerrel.
A Színházi Olimpia minden magyar színházat érintett, bármelyik színház bármilyen társulatot saját színházába vihetett.
2020-ban a magyar Színház- és Filmművészeti Egyetem modellváltásakor Vidnyánszky Attila lett a kuratóriumi elnök. Itt sem akart más, mint az ultraliberális színházi világ, az ideológiai nevelés mellett egy másik hangot is megszólaltatni. Szélesre SZFE tárta kapuit az egész ország előtt. Ő maga színházrendező osztályt indított, és osztályfőnökként olyan nagy színészek jelentek meg, mint Rátóti Zoltán vagy Szarvas József, tanít az ünnepelt rendező, Tompa Gábor, zenés osztályt indított a nagy operaénekes, Kiss-B. Atilla, a filmes tanszéken pedig már második osztályát indítja az Oscar-díjra jelölt operatőr és rendező, Koltai Lajos.
Vidnyánszky Attila persze elsősorban művész. Nagy rendező. Zseniális előadások – Beregszásztól kezdve külföldi, világszintű színházakon át a magyar Nemzeti Színházig. Egész egyszerűen megújította a színház nyelvét, költői színháza páratlanul modern, emberi és katartikus. Néhány cím, néhány – túlzás nélkül – remekmű: Tóték, A szarvassá változott fiú (nagyszerű filmet is készített belőle), Az ember tragédiája, Bűn és bűnhődés, A per, Háry János, Úri muri, Bolha a fülbe, Mesés férfiak szárnyakkal, Halotti pompa, Jenufa, Kisvárosi Lady Macbeth, A nürnbergi mesterdalnokok, Fekete ég, fehér felhő, Don Quijote, Csárdáskirálynő, Csongor és Tünde, Bánk bán, Rómeó és Júlia, Zoltán újratemetve – és a sor még hosszan folytatható. És írjuk le hat színész nevét, akik Beregszásztól egészen a Nemzeti Színházig, évtizedek óta társai Vidnyánszky Attilának: Trill Zsolt, Szűcs Nelli, Kristán Attila, Rácz József, Tóth László és Varga József.
Lezárult a belső vizsgálat a magyar Nemzeti Színházban november 10-én történt balesettel kapcsolatban, amelyben két színész megsérült. Vidnyánszky Attila vezérigazgató ezt követően visszavonta lemondását, melyet Csák János kultúráért és innovációért felelős miniszter elfogadott.
A Nemzeti Színház vizsgálóbizottságának megállapítása szerint a balesetért senkit sem terhelhet egyszemélyi felelősség.
Csák János kultúráért és innovációért felelős miniszter ezért elfogadta Vidnyánszky Attila korábbi lemondásának visszavonását.
A nyomozó hatóság által a tárgyi ügyben hivatalból indított vizsgálat a jogszabályok által megszabott eljárásrendben zajlik – közölte a Kulturális és Innovációs Minisztérium szerdán.
A november 10-i Rómeó és Júlia című előadás félbeszakadt Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó balesete miatt, akik egy magas állványzatról a színpadra estek. A kiérkezett mentősök a két művészt a helyszínen ellátásban részesítették, majd kórházba szállították őket.
Úgy gondolom, hogy a magyar színház és a magyar nyelvű színjátszás élni és virulni fog a későbbiekben is. Sokáig riogatták az embereket, hogy jön a film, a tévé, az internet és akkor majd vége lesz a színjátszásnak. Ebből semmi nem valósult meg. Mi sem bizonyítja jobban ezt, mint az az adat, amely szerint Magyarországon több mint nyolcmillió színházjegyet adnak el évente – mondta a Magyar Nemzetnek adott interjúban Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója.
Ezzel a számmal – lakosságarányosan – a harmadik helyen állunk a világban – tette hozzá.
A főigazgató szerint a színjátszás nyelve nagyon fontos, a magyar nyelvű színjátszás szorosan összefügg a magyarság Kárpát-medencei sorsával.
Egy olyan nemzet, amely az elmúlt évszázadok során ennyi mindent túlélt, annak lesz jövője. A nemzet élni fog, és a magyar színjátszás is – emelte ki.
A határon túli magyar színjátszás lehetőségeivel kapcsolatban emlékeztetett arra, hogy az elszakított területeken majd’ harminc magyar színház működik, ami pedig igazán jelentős szám.
Kárpátaljáról származom, ezért pontosan tudom, hogy például a beregszászi színház is milyen megtartó erőt, hitet nyújt az ott élőknek. A színháznak a magyar szó templomának kell lennie a határon innen és túl is. Meglátásom szerint ez így lesz a jövőben is – mondta.
[type] => post [excerpt] => Úgy gondolom, hogy a magyar színház és a magyar nyelvű színjátszás élni és virulni fog a későbbiekben is – mondta a Magyar Nemzetnek adott interjúban Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója. [autID] => 12 [date] => Array ( [created] => 1702847160 [modified] => 1702778387 ) [title] => Vidnyánszky Attila: a nemzet és a magyar színjátszás is élni fog [url] => https://life.karpat.in.ua/?p=172656&lang=hu [status] => publish [translations] => Array ( [hu] => 172656 [uk] => 172881 ) [aut] => totinviktoria [lang] => hu [image_id] => 172657 [image] => Array ( [id] => 172657 [original] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/12/67499f368b6a4bffafb651c5bfdf5494.jpg [original_lng] => 102565 [original_w] => 850 [original_h] => 478 [sizes] => Array ( [thumbnail] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/12/67499f368b6a4bffafb651c5bfdf5494-150x150.jpg [width] => 150 [height] => 150 ) [medium] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/12/67499f368b6a4bffafb651c5bfdf5494-300x169.jpg [width] => 300 [height] => 169 ) [medium_large] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/12/67499f368b6a4bffafb651c5bfdf5494-768x432.jpg [width] => 768 [height] => 432 ) [large] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/12/67499f368b6a4bffafb651c5bfdf5494.jpg [width] => 850 [height] => 478 ) [1536x1536] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/12/67499f368b6a4bffafb651c5bfdf5494.jpg [width] => 850 [height] => 478 ) [2048x2048] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/12/67499f368b6a4bffafb651c5bfdf5494.jpg [width] => 850 [height] => 478 ) [full] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/12/67499f368b6a4bffafb651c5bfdf5494.jpg [width] => 850 [height] => 478 ) ) ) [video] => [comments_count] => 0 [domain] => Array ( [hid] => life [color] => red [title] => Життя ) [_edit_lock] => 1702907204:3 [_thumbnail_id] => 172657 [_edit_last] => 12 [translation_required] => 2 [views_count] => 3586 [_oembed_cfc60b71cfbb8da4270c0b2b413669dd] => [_oembed_time_cfc60b71cfbb8da4270c0b2b413669dd] => 1702771194 [translation_required_done] => 1 [_oembed_61d4c87844a259bcf4d9d928c0b7d416] => [_oembed_time_61d4c87844a259bcf4d9d928c0b7d416] => 1714760122 [_oembed_c45da865cef3ad6e2906edc16fcca2eb] => [_oembed_time_c45da865cef3ad6e2906edc16fcca2eb] => 1714907468 [_oembed_87033b38e392c3c86e8a24454b43232c] => [_oembed_time_87033b38e392c3c86e8a24454b43232c] => 1719641349 [_oembed_8a5efbb0df6c4db8073141fb157803a6] => [_oembed_time_8a5efbb0df6c4db8073141fb157803a6] => 1719641349 [_oembed_91212d3bfdf58a889b601681cfd0bc0e] => [_oembed_time_91212d3bfdf58a889b601681cfd0bc0e] => 1736518693 [_oembed_c8a93149078f9ce12c873eb4b00f7365] => [_oembed_time_c8a93149078f9ce12c873eb4b00f7365] => 1740563960 [_oembed_12d6c9af4f6050d8f3e4d80b41e79946] => [_oembed_time_12d6c9af4f6050d8f3e4d80b41e79946] => 1740563960 [_algolia_sync] => 508427323000 [_oembed_342e66430f774ba176681431d2997ce5] => [_oembed_time_342e66430f774ba176681431d2997ce5] => 1755527829 [_oembed_a9887f052e109b3fb9d8954259379c86] => [_oembed_time_a9887f052e109b3fb9d8954259379c86] => 1759395040 [_oembed_a46dc1accbc5be331b22011766541791] => [_oembed_time_a46dc1accbc5be331b22011766541791] => 1779781544 [labels] => Array ( ) [categories] => Array ( [0] => 15 [1] => 4000 [2] => 41 [3] => 596 [4] => 55 [5] => 17 [6] => 592 [7] => 39 ) [categories_name] => Array ( [0] => A nap hírei [1] => Aktuális [2] => Cikkek [3] => Érdekes [4] => Interjú [5] => Sürgős [6] => Társadalom [7] => Világ ) [tags] => Array ( [0] => 41435 [1] => 708693 [2] => 2658 ) [tags_name] => Array ( [0] => magyar Nemzeti Színház [1] => színházlátogatás [2] => Vidnyánszky Attila ) ) [6] => Array ( [id] => 168851 [content] =>
Amint arról beszámoltunk, a kárpátaljai származású Vidnyánszky Attila, a magyar Nemzeti Színház vezérigazgatója hétfőn benyújtotta lemondását Csák János kulturális és innovációs miniszternek. A direktor a balesettel kapcsolatos vizsgálat lezárultáig maradéktalanul ellátja a színház vezetésével összefüggő feladatait – közölte a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) hétfőn az MTI-vel.
A közlemény szerint a miniszter a színházban történt balesettel kapcsolatos vizsgálat lezárultát követően foglalkozik a kezdeményezéssel. Addig is Vidnyánszky Attila maradéktalanul ellátja a színház vezetésével összefüggő feladatait – áll a közleményben.
Mint írják, a minisztérium továbbra is folyamatos kapcsolatot tart az intézménnyel és figyelemmel követi a vizsgálati eljárást.
A színház honlapján olvasható szombati közlemény szerint a pénteki Rómeó és Júlia című előadás Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó balesete miatt a második felvonás alatt félbeszakadt.
Lemondott Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház vezérigazgatója – közölte a magyar Nemzeti Színház hétfőn a Magyar Nemzettel.
Vidnyánszky Attila vezérigazgató a péntek esti sajnálatos baleset hatására, elismerve vezérigazgatói felelősségét, lemondott a Nemzeti Színházban betöltött posztjáról. Döntéséről tájékoztatta Csák János kulturális és innovációs minisztert – áll a közleményben.
Pénteken a Rómeó és Júlia előadása közben balesetet szenvedett Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó, a Nemzeti Színház művészei. Azonnal kórházba szállították őket, az előadást félbeszakították. A baleset előadás közben, de a díszlet nézők által nem látható részén történt.
A lap szerint a szerencsétlen esetet megelőzően Horváth Lajos Ottó tartotta kolléganőjét, Szász Júliát egy kis erkélyen. A színész állítólag váratlanul megszédült, emiatt mindketten átestek a korláton, majd több méter magasból a színpad deszkáira zuhantak. Mindkét színészt meg kellett műteni, állapotuk súlyos, de stabil és nem életveszélyes.
A Semmelweis Egyetem hétfőn az MTI-t arról adott tájékoztatta, hogy a két színészt végtagsérülésekkel szállították pénteken a mentők a Semmelweis Egyetem Traumatológiai Klinikájára, Szász Júliát és Horváth Lajos Ottót még aznap megműtötték. A Nemzeti Színház színészei jobban vannak, állapotuk stabil, de még nem hagyhatták el a klinikát.
A beregszászi színház előadásait kedvelő közönség a március 19-i premieren megújult köntösben láthatta újra Gogol Háztűznézőjét a színház alapítójának, Vidnyánszky Attilának rendezésében.
Fotó: Eöri Szabó Zsolt
A két felvonásban játszott komédia pikantériáját az adja, hogy az eredetileg túlynomórészt férfi karaktereket felvonultató darabot a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház női szereplői testesítik meg, sajnos, a kialakult „nagy nemzetközi izére…” való tekintettel, hangzik el az előadás elején. S bár a kialakult háborús helyzet valóban jelentősen megnehezíti az ország kulturális életének működését, a beregszásziak most is zseniálisat alkottak. Az előadás 7 női szereplője és egyetlen férfi színésze magas színvonalú alakításokkal hozza közelebb a komédia eszközén keresztül a „háztűznézést” és az abban rejlő férfi-női lelki tusát, a félelmet az elköteleződéstől, változástól, az ismeretlentől. A házasodást minduntalan halogatni kívánó hivatalnok és cselszövő társainak a balul elsült háztűznéző látogatásában megjelenik az ember, egyszeri mivoltában és hétköznapiságában. S bár lehet, hogy a darab közel 190 éve íródott, a benne megjelenített karakterek ábrázolása, színpadra vitele most is aktualitással bír a ma embere számára, hiszen tematikája időszerű, amellyel minden kor nemzedékeinek szembe kell nézniük.
Fotó: Eöri Szabó Zsolt
A darabban felsejlik a jelenkor által megvívott létharc, amely átitatja mindennapjainkat, azonban mindezen túl a rendező megvillantja az élet igazi értelmét, melyért a nehéz időkben is érdemes küzdeni.
Az elmúlt egy évben a színház nem tudott a tőle megszokott módon működni, hiszen eleinte a Belső-Ukrajnából érkező menekülteket fogadta, majd a társulat mind ez idő alatt folyamatosan előadásokat játszott Magyarországon és a szomszédos országokban. Az elmúlt évben elindultak a színház meseelőadásai, és a Háztűznézővel újra tudják fogadni felnőtt közönségüket is.
Fotó: Eöri Szabó Zsolt
Vidnyánszky Attila, a darab rendezője, a budapesti Nemzeti Színház igazgatója elmondta: „Attól, hogy a női szerepek mellett a férfi szerepeket is a nők játsszák, még izgalmasabbá válik a dolog. Helyenként talán áthallásos és fájó is, de nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy nevessünk és igeneljük az életet. Derű legyen a szívünkben, és örüljünk annak, hogy mi, magyarok itt, Kárpátalján is tudunk még örülni.”
Fotó: Eöri Szabó Zsolt
Sin Edina, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház igazgatója elmondta: „A most bemutatott Háztűznéző című előadásunk nemcsak szakmai szempontból számít mérföldkőnek a beregszászi színház életében, de egyben egy különlegességet is hordoz magában: hogy a férfiak szerepében női szereplőket láthatunk. Egyfajta »életjeladás« is mindez a színházunk részéről a kárpátaljai közönségünk felé. A kárpátaljai magyar közösség nagyon nehéz időszakon megy keresztül, rájuk fér, hogy segítsük őket és bátorítsuk abban, hogy mindezt igenis át lehet vészelni, és a színháznak ez is feladata, hogy a maga eszközeivel élve ebben szerepet vállaljon. Bízunk abban, hogy minél több emberhez elér Kárpátalján az előadásunk, és minél többször műsorra tudjuk majd tűzni.”
Az előadás a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház és a budapesti Nemzeti Színház közös produkciója.
Egészen kivételes esemény, Színházi Olimpia kezdődik áprilistól Magyarországon. A legnagyobb színházművészek találták ki annak idején: Terzopoulosz, Suzuki, Robert Wilson, Heiner Müller, vagy éppen Fokin. A magyar Nemzeti Színház Európa-hírű színházi fesztiválja, a MITEM, és Vidnyánszky Attila társulatának most már egy évtizede mutatott páratlan teljesítménye miatt is teljesen érthető, hogy a Színházi Olimpiát a nemzetközi szervezők most először Magyarországra hozzák és Vidnyánszky Attila kezébe adják.
A világszínház legnagyobb rendezőinek az előadásai érkeznek Magyarországra áprilistól egészen szeptemberig: elég megemlíteni Castellucci, Fabre, Marthaler, Terzopoulosz, Lupa, Purcarete, Heiner Goebbels, Ivo Van Hove, Emma Dante vagy Suzuki nevét. Vidnyánszky Attila pontos számokat is mondott az Origónak: 70 helyszínen 58 ország 400 társulata több mint 7500 résztvevővel fog 750 előadást színpadra vinni a 10. Nemzetközi Színházi Olimpián.
– A Színházi Olimpiát 1995-ben alapították – idén Magyarország lesz a házigazdája a tizedik, jubileumi világszínházi eseménynek. Korábban Theodórosz Terzopoulosz világhírű görög rendező – az egyik alapító – azt nyilatkozta, hogy minden olimpia egy-egy aktuális téma köré szerveződik, figyelve a rendező ország kulturális sajátosságaira. Miben lesz más a Magyarországon rendezett Színházi Olimpia, mint a korábbiak?
– Olyan változásokat hoztak az elmúlt évek mindannyiunk életébe, amire több emberöltő alatt sem volt példa. Amikor a Nemzeti Színház kifejezte szándékát, hogy Magyarország megrendezné a Színházi Olimpiát, még nem tudhattuk, hogy hamarosan kitör a Covid-járvány, majd Ukrajnában kezdetét veszi ez a pusztító háború. Ha visszatekintünk arra a bizakodó pillanatra, amikor jelentkeztünk az olimpia szervezőbizottságánál a rendezésre, majd meg is kaptuk a rendezés jogát, emlékezhetünk egy vitatkozó, egymást nehezen megértő kulturális közegre. De ez össze sem hasonlítható a mai állapotainkkal. Az eredeti szándékainkat azonban ez csak megerősítette: ha olykor kilátástalannak tűnik is a helyzet, a színház feladata, hogy kilátást biztosítsunk. Olyan veszteségek érnek bennünket, amelyeknek jelentőségét még fel sem tudjuk mérni. Mi mégis hiszünk abban, hogy közös szenvedélyünk, a színház segít megláttatni a veszteségeken kívül azt is, ami érdemes a megőrzésre. A mindennapok küzdelme és fájdalma gyakran eltakarja a kilátást. A színház dolga lehet, hogy a szorongás, félelem és aggodalom tengeréből a játék révén kiemelje a tekintetünket. A járvány okozta társadalmi változások és a háború tragédiája megerősített abban, hogy erre az emelkedettségre most különösen szükségünk van. Békeidőben is hangoztattam, de a mai helyzetben talán még fontosabb, hogy a színház ünnep. Az ünnep pedig sosem magányos, hanem mindig másokkal való találkozásra hív. A járvány és a háború közötti hasonlóság, hogy mindkettő az elválasztásra, elzárkózásra szorít bennünket. A színház viszont természete szerint a jelen idejű találkozás varázsában tud érvényesülni. Nagy szükségünk van a találkozásra, egymás jobb megismerésére – most különösen is. Ezért is örülök annak, hogy sosem tapasztalt összefogást hozott a Színházi Olimpia a magyar szakmában, még akkor is, ha néhány hazai teátrumon elzárkózott a lehetőségtől. A mi olimpiánk ugyanis nem egy város vagy régió kulturális rendezvénye lesz, hanem az egész magyar színjátszásé. Szervezőként ugyanis úgy döntöttünk, hogy eltérve az olimpia hagyományaitól kinyitjuk ezt az ünnepet, és megszólítjuk a rendkívül sokszínű szakmánk képviselőit. Több mint száz hazai és határon túli társulat és szervezet a partnerünk az olimpia szervezésében. Ugyanez mutatkozik meg az általunk megszólított nemzetközi társulatok és ami a legfőbb: a nézők tekintetében. Miközben mi elsősorban a magyar közönségnek szeretnénk megmutatni a világszínház legjavát, mert azt szeretnénk, hogy a magyar színházbarátok és a fiatalok megismerhessék, mit is jelent a színház ma a legmagasabb színvonalon, nagyon örülünk neki, hogy már eddig is, különösebb hirdetés nélkül több mint húsz országból vásároltak jegyet és bérletet az olimpia keretében zajló Madách Nemzetközi Színházi Találkozó (MITEM) előadásaira. De számunkra valóban kiemelten fontos, hogy a színházi utánpótláshoz jelentősen hozzájárulhasson ez a színházi ünnep: azért szervezünk szakmai rendezvényeket, szimpóziumokat, vetítéseket, mesterkurzusokat, hogy a felnövekvő nemzedék megmerítkezhessen a világszínház szellemiségében.
– A Színházi Olimpia a világ egyik legnagyobb – ha nem a legnagyobb – színház-kulturális eseménye. Magyarországon még hasonló sem volt soha. A 2014 óta létező MITEM nemzetközi sikere mennyire segített abban, hogy az olimpiát, ezt a páratlan világeseményt Magyarország rendezheti jövőre?
– A munkatársaim jelenleg is kutatják, hogy idén milyen egyéb kulturális események lesznek a világban, és egyelőre úgy tűnik, hogy valóban a világ legnagyobb színházi eseménye érkezik hazánkba. Több magyarázata is lehet, hogy miért sikerült megnyerni a rendezés jogát. Az egyik például valóban az, hogy a színház kiváló csapatának és Kulcsár Edit kolléganőm főszervezői erőfeszítéseinek köszönhetően remekül működik a MITEM. A Színházi Olimpia szervező bizottságából sokan megfordultak már ezen a fesztiválon, látták a szervezés profizmusát, a nyitottságot, a szabadságot, amelyek mentén szervezzük a Madách Nemzetközi Színházi Találkozót. Biztos, hogy a MITEM a legszabadabb találkozók egyike a világon. Mindenféle direktívák, elvárások nélkül szervezzük a fesztivált, amely helyet ad a szabad megszólalásnak, és akár viták is kialakulhatnak. A MITEM az elvek és gondolatok szabad ütköztetésének helye. Nincs kizárva, kirekesztve senki. Sajnos ezt már nem lehet elmondani a nyugat-európai fesztiválokról, amelyek többsége nagyon egyhangú, egygondolatú, erős ideológiai alapokon álló kizárólagosságon és kirekesztésen keresztül épül fel – akár filmfesztiválról, akár színházi fesztiválról van szó. A MITEM nem ilyen. Sokat számított az is, hogy már az indiai olimpiára is meghívást kaptunk, de arra az idő szűke miatt nem tudtunk elmenni, azonban a 2019-es olimpián részt vettünk a Rocco és fivérei című előadásunkkal, amelyet Szentpéterváron mutattunk be szép sikerrel. Már ott megemlítettem, hogy milyen jó volna, ha 2023-ban Magyarországon rendezhetnénk a Színházi Olimpiát – egyrészt azért, mert ez lesz a 10., jubileumi esemény, másrészt pedig Madách Imre születésének 200. évfordulóját is ekkor ünnepeljük. A Nemzeti Színház sikeres szereplése okán a szervezőkkel elindult egy párbeszéd. A szentpétervári kulturális fórumon Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár hivatalosan is jelezte, hogy meg szeretnénk rendezni ezt a páratlan eseményt. Ezután több hónapos tárgyalássorozat kezdődött, végül hivatalosan 2020 tavaszán jelentették be, hogy megkaptuk a szervezés jogát. Végtelenül büszkék vagyunk, és azt hiszem, büszkének is kell lennünk, hogy lehetőséget kaptunk a világ legnagyobb színházi eseményének megszervezésére. Ráadásul ha belegondolunk, alig, hogy véget ér majd a Színházi Olimpia, azonnal kezdődik az atlétikai világbajnokság, a világ egyik legnagyobb sporteseménye – a Nemzeti Színház Duna-parti épületétől háromszáz méterre az újonnan felépült stadionban. Tehát jövőre Magyarország rendezi a világ egyik legnagyobb színházi és sporteseményét. Mérhetetlenül büszkének kell lenni az országra, és magunkra.
– Amikor végérvényesen bejelentették, hogy Magyarország rendezheti az olimpiát, abban a pillanatban mi zajlott le önben?
– Az öröm mindössze egyetlen pillanatig tartott. Aztán arra gondoltam, hogy óriási munka vár ránk. Az ember persze elképzeli, álmokat dédelget, aztán amikor valósággá válik, azonnal tanakodni kezd, hogyan álljon neki a munkának. Később a szervező bizottság találkozott Orbán Viktor miniszterelnök úrral a Karmelita épületében, ahol ígéretet kaptunk, hogy a kormány támogatja a rendezvényt. Amikor kitört a háború, annak gazdasági következményei miatt az eredetileg megajánlott, hétmilliárd forintos összeget harminc százalékkal csökkentették ugyan, de így is megmaradt annyi a költségvetésből, amiből méltóan meg tudjuk rendezni a Színházi Olimpiát. Egy jó ideje pedig már csak a felelősséget érzem – azon dolgozunk, hogy minden a legnagyobb rendben legyen.
– A Nemzeti Színház Rocco és fivérei előadásán kívül más magyarországi színház szerepelt bármikor is Színházi Olimpián? Akár tíz vagy húsz évvel ezelőtt? A nemzetközi színházi élet ismerte a magyar színházkultúrát?
– Magyarországi kőszínház soha azelőtt nem szerepelt Színházi Olimpián. A kolozsvári színház lépett fel, és mi voltunk a beregszászi színházzal – a Dorottya című előadásunkkal – Moszkvában húsz évvel ezelőtt. Rajtunk kívül független társulatként a Szász Zsolt bábművész által vezetett Hattyúdal Színház járt olimpián. Ez sokat elmond arról, hogy a magyarországi színházak mennyire voltak jelen a világ kulturális térképén. Nem nagyon mozgolódtak, nem is keresték a lehetőséget – kivéve a táncszínházakat, ott ugyanis létezik egy aktív kapcsolat a külföldi művészekkel, és a bábszínházaknál is valamivel jobb volt a helyzet. A magyarországi színházi élet zárt közeg volt – csodálatos mutatókkal, fejlett infrastrukturális háttérrel, komoly támogatással, de a nemzetközi vérkeringésbe kevesen tudtak bekerülni. Ilyen értelemben úttörő szerepe van a MITEM-nek, és azt hiszem, a Nemzeti Színháznak is.
– A MITEM egyebek mellett éppen ezért is jött létre, hogy a magyar színházat feltegye a nemzetközi kulturális térképre. A sajátossága pedig a nyitottság, a befogadó közeg, a párbeszéd hangsúlyozása. Ez a szemlélet jellemzi majd az olimpiát is?
– Igen, hiszen mindig azt hangsúlyoztam, hogy ragaszkodunk sajátosságainkhoz, csodálatos örökségünkhöz, amelyet az előző nemzedékek felhalmoztak, a gyökereinkből táplálkozva újra és újra értelmezve azokat. De ez nem azt jelenti, hogy a világot ne nézzük árgus szemekkel, és ne vegyünk át igazán izgalmas, inspiráló dolgokat. Ismerjék meg a magyar nézők, hogy mi történik a világban! Már a MITEM is mindig nagy lehetőség ilyen szempontból. Sajnos meglehetősen gyakran szembesültem azzal, hogy fiatal színházi alkotók nem jönnek, és nem nézik meg a külföldi előadásokat. Mindig fájdalommal fogadtam, és soha nem értettem ezt a kirekesztést – más fogalmat nem találok rá. Mi nyitottak vagyunk, mindenkit várunk, szeretettel fogadunk. Az egész olimpia alapszemlélete is ez. Nem zárkózunk be, nem sajátítjuk ki az eseményt. Az volt a célunk, hogy minden magyar színház találja meg a lehetőségeit az olimpián belül. Keressen magának egy külföldi partnert, jöjjenek a társszínházak, a hasonlóan gondolkodó intézmények, alakuljon ki közöttük egy dialógus, és később a magyar színház is látogasson el külföldre. A másik ötletünk az volt, hogy egy tetszőleges külföldi társulaton kívül hívjanak meg külhoni területekről is egy előadást. A számok magukért beszélnek: 70 helyszínen 58 ország 400 társulata több mint 7500 résztvevővel fog 750 előadást színpadra vinni a Színházi Olimpia keretein belül. Ez óriási szám. Még kimondani is elképesztő.
– Abba beleszólt, hogy a hazai színházak kiket hívhatnak meg külföldről?
– Soha nem szóltam bele, ez a színházak önálló döntése volt.
– Tehát bárkit meghívhattak – akár olyan előadást, társulatot is, amely teljesen mást gondol a világról?
– Természetesen. Ez a lényege a MITEM-nek – és persze az olimpiának is. A párbeszéd fontossága. Persze volt, aki tanácsot kért, hogy kit hívjon meg, mert nem volt semminemű külföldi kapcsolata. Mi akkor is csak javaslatokat tettünk, többet is, de végül az adott színház döntött, hogy kit választ. Még egyszer mondom: nincs túl sok ilyen szabad és nyitott nemzetközi színházi esemény a világon.
– Ütköztek szervezési nehézségekbe az Ukrajnában dúló háború miatt?
– Különleges körültekintésre van szükség ezekben az időkben. A MITEM közel évtizedes szervezése során mindig a hidak építését hangsúlyoztuk, és nagyon örülünk, hogy például az Ivan Franko Ukrán Nemzeti Színházzal hosszú és baráti kapcsolatot ápolunk. Természetesen gesztusértéke van annak, hogy az olimpia záró előadását, a Szentivánéji álom című produkciót Ivan Urivszkij, a kortárs ukrán színház egyik legígéretesebb rendezője viszi színre a Nemzeti Színházzal együttműködve. Ezt a nagyszabású produkciót a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon láthatja majd a közönség. A Színházi Olimpia túlmutat egy grandiózus kulturális esemény keretein, mert rendkívüli társadalmi felelősséget ró ránk a mostani elkeserítő helyzet. Nagy erőfeszítésbe került ennek a rendezvénynek a szellemi, infrastrukturális hátterét kidolgozni, de még egy utolsó nagy levegővétel, és bátran kimondom: készen állunk a Színházi Olimpiára! Alig várjuk a megnyitó ünnepséget, amellyel nemcsak az olimpia résztvevőit és közönségét szeretnénk köszönteni, hanem egy – egyelőre titkos – gesztussal csodálatos fővárosunk, Budapest egyesülésének 150. évfordulóját is megünnepeljük. A hétköznapi torzsalkodások során létrejött egy mesterséges szembenállás a főváros és a vidék között, amit mi mindenképpen oldani szeretnénk, hiszen Budapest minden magyar fővárosa.
– Miért egy bárkát választottak az olimpia jelképéül?
– Azért, mert úgy érezzük, hogy folyamatosan menteni kell az értékeinket és saját magunkat jobb, nyugalmasabb időkre. A bárka mellett a kötéltánc is jelen van – a cirkusz révén. Ez is azt az alapgondolatot jelképezi, hogy a küzdés és az értékek mentése mellett a világ kötéltáncot jár a szakadék fölött. A leglényegesebb mindezek felett az, hogy találkozunk, higgyünk abban, hogy lehetséges a kommunikáció, kíváncsiak vagyunk egymásra, és talán még az is előfordulhat, hogy meghalljuk a másik igazságát.
