Március 17-én ünnepi istentisztelettel egybekötve méltatták Badalóban az 1848–1849-es magyar forradalom és szabadságharc hőseinek emlékét.
A helyiek a település református templomában gyűltek össze, ahol Sápi Zsolt lelkész a János evangéliumának 16. részéből vett 4–9. igeszakasz alapján hirdette Isten igéjét, párhuzamot vonva a Bibliában leírtak és a jelenkor történései között. „Megvigasztal, megsegít és megtart az Isten, s szeret, úgy, ahogy vagyok. Ez egy csodálatos üzenet ma nekünk, s ez adjon erőt ahhoz, hogy kérjük az Isten Szent Lelkét, hogy kezdjen el bennünk munkálkodni, hogy tárjon elénk egy tükröt, s nézzünk bele a bűn, igazság és ítélet kérdésébe, s olyannak lássuk magunkat, amilyenek vagyunk” – emelte ki a hívekhez szólva, majd biztatóan így folytatta: „Krisztus legyen a mi megtartónk, benne higgyünk. Adja az Úr, hogy az Isten Szent Lelke munkálkodjon bennünk és adjon nekünk bátor szívet, hogy fel merjük vállalni nemzeti hovatartozásunkat is, hiszen akik itt vagyunk, akik itt maradtunk, nekünk kell ápolni és őrizni hagyományainkat, továbbadni gyermekeinknek, unokáinknak.”
Az istentiszteletet követően Jakab Lajos, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Badalói Alapszervezetének elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. „Kárpátalja legrégebbi Petőfi-emlékhelyének szellemi örökösei lévén szent kötelességünk, hogy ne csak a költő születésnapjának emléknapján emlékezzünk meg közösen, hanem ilyenkor, március 15-e környékén is idézzük fel hőseinket” – hangsúlyozta. „Immáron 176 év választ el minket a szabadságharc hőseitől, de Kárpátalján ma is olyan időket élünk, hogy szabadságvágyunk, az anyanyelvhez, kultúránkhoz, keresztény hitünkhöz, szülőföldünkhöz való ragaszkodásunk igénye és vágya nem változott. Ezeknek az értékeknek a megélése sajnos manapság is erősen korlátozva van számunkra. Az anyaország mellettünk van ezekben a nehéz időkben is, nekünk pedig az a feladatunk, hogy kitartsunk szülőföldünk, hitünk, nemzetünk mellett, s átadjuk örökségünket a következő generációknak” – húzta alá ünnepi beszédében Jakab Lajos.
Jusztin Miklós beregszászi magyar konzul felszólalásában emlékeztette a jelenlévőket arra, hogy március 15. napja nem csupán egy dátum a naptárban, hanem „az összetartozásunk, az elszántságunk és a szabadságvágyunk napja; ma emlékezünk azokra, akik bátorságukkal és áldozatukkal hozzájárultak a magyar nemzet függetlenségéhez és szabadságához. Közülük Petőfi Sándor nem csupán a magyar irodalom kiemelkedő alakja volt, hanem az egész nemzetünk szellemi és kulturális örökségének egyik legnagyobb vezéregyénisége. Legyen emléke áldott, és legyen inspiráció számunkra, hogy továbbvigyük azokat az értékeket és ideákat, amelyekért ő oly bátran küzdött” – fogalmazott a diplomata, majd felolvasta Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnökének a külhoni magyarokhoz írt ünnepi üzenetét.
Darcsi Karolina, a KMKSZ politikai és kommunikációs titkára, a Beregszászi Kistérségi Tanács KMKSZ-frakciójának vezetője a 176 évvel ezelőtti eseménysorozat kapcsán elmondta: „1848-ban budapesti bátor fiatalok mertek cselekedni, és kiálltak a magyar szabadságért, kiálltak azért, hogy Magyarország egy szabad ország legyen, és a magyar nemzet megmaradhasson. Mit kértek? Sajtó- és szólásszabadságot, felelős kormányt, s egy békés Európában szerettek volna élni. Az ő bátorságuk nagyon sok esetben nekünk is erőt és hitet adott. A két éve tartó háború mindannyiunknak megnehezítette az életét, de azt látom, hogy a Teremtő Isten most is a tenyerén hordoz minket, hiszen van hitünk. Akik itt maradtak Kárpátalján és kitartanak, azok a ’48-as hősökhöz hasonlóan mindannyian hősök, hiszen feladatunk, hogy megtartsuk Kárpátalján a magyarságot, megőrizzük magyar nyelvünket és kultúránkat, s önök mindnyájan hozzájárulnak ehhez” – szólt az emlékezőkhöz, kiemelve: „Mit sem kívánhatnék mást, mint amit a márciusi ifjak a zászlajukra tűztek: »Legyen béke, szabadság és egyetértés!«”
„A magyarok 1848-ban példát mutattak egész Európának. Megmutatták, hogy képesek közös hittel, akarattal és erővel cselekedni egy szebb jövőért” – konstatálta Szalai Imre, Badaló elöljárója, hozzátéve, hogy a kárpátaljai magyarság oly sok megpróbáltatáson ment keresztül, s bár ma sem könnyű a helyzet, de „mi, akik itt maradtunk, ragaszkodunk az 1848–49-es szabadságharc eszméihez, a szabadsághoz és megmaradásunkhoz itt, szülőföldünkön”.
Az elhangzott gondolatokat erősítette Orosz Viktória szavalata, Sápi Anna és Szalai Gréta éneke, valamint id. Sárközi Gyula felszólalása, aki saját költeményét is előadta.
A Himnusz eléneklését követően a jelenlévők elhelyezték az emlékezés koszorúit a templom külső falán lévő Petőfi Sándor-emlékjel és a tavaly novemberben felavatott Kölcsey Ferenc-emléktábla alá.
A Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesülete (KMNE) az 1848–1849-es magyar forradalom és szabadságharc emlékére alkotópályázatot hirdetett „Talpra magyar!” címmel, melyen összesen 142 tagcsalád vett részt. Az első helyezettek ünnepélyes díjátadójára a Pásztor Ferenc Közösségi és Zarándokházban került sor március 15-én.
A díjátadó ünnepség kezdetén Zán Fábián Sándor református püspök imádsággal kérte Isten gazdag áldását a jelenlévőkre, a kárpátaljai nagycsaládosokra, a kárpátaljai magyarokra.
„Különleges ez a mai nap több szempontból is: egyrészt ma van nemzeti ünnepünk, másrészt kiemelkedő azért is, mert együtt vagyunk itt egy közösségben” – emelte ki köszöntőében Molnár D. István, a KMKSZ Beregszászi Alapszervezetének elnöke, hozzátéve: fontosnak tartják a magyar családok megmaradását szülőföldjükön, Kárpátalján.
Tarpai József, a KMNE elnöke felszólalásában aláhúzta: büszkeség tölti el, amikor végigtekint a beérkezett alkotásokon és előadásokon, melyek az egyesület közösségi oldalainak adatai alapján több tízezer emberhez jutottak eddig el Kárpát-medence-szerte, bizonyítva, hogy „van magyar élet Kárpátalján, s mennyire fontos nekünk – bármilyen körülmények vannak éppen – nemzeti ünnepeink méltatása”. Beszédének végén Tarpai József köszönetet mondott a pályázat támogatóinak, valamint az alkotókedvű nagycsaládosoknak, és reményét fejezte ki, hogy a jövőben már békében ünnepelhetnek együtt.
A rendezvényen jelen volt Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ideiglenes ügyvivője, aki március 15-e alkalmából felolvasta Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnökének a külhoni magyarokhoz írt ünnepi levelét.
A „Talpra magyar!” című pályázatra beküldött 166 pályamunka 142 családtól érkezett be a vidék mintegy 60 településéről. Az alkotások között volt számos kézzel készített munka, de sokan szavaltak hazafias verseket vagy énekeltek ismert dalokat. Az ünnepségen néhányan személyesen is előadták produkciójukat, mely mosolyt csalt a közönség soraiban ülők arcára. Az előadásokat követően a szervezők és a támogatók együtt adták át az első helyezettek ajándékcsomagjait.
Az alkotópályázat minden résztvevője értékes ajándékban részesül a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtatkársága, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, a Beregszászi Szent Anna Karitász, a Kárpátaljai Református Egyházkerület Püspöki Hivatala, valamint a Kárpátaljai Magyar Turisztikai Tanács jóvoltából.
Az alkalom kézműves-foglalkozással folytatódott, ahol a legkisebbek rajzoltak és festettek, míg az idősebb gyerekek kokárdát készítettek.
Técső magyarsága március 15-e alkalmából együtt emlékezett az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hőseire. A háborús helyzetből adódóan idén is csendes koszorúzással méltatták a forradalmi ifjakat a város központjában található Kossuth-szobornál.
A megemlékezésen a városban működő egyházi, civil és oktatási intézmények vezetői közösen helyezték el az emlékezés koszorúit. A program ünnepi istentisztelettel vette kezdetét a helyi református templomban.
Az istentisztelet elején László Károly técsői református lelkész köszöntötte a megjelenteket és elmondta: Európában két olyan nép élt, akik soha nem rohantak le másokat: az egyik a holland volt, a másik pedig a magyar. A két nép között párhuzamot vonva elmondta, hogy mindkettő fáradságos küzdelem árán hozta létre hazáját és építette fel országát. Szerinte a magyar nemzet ezer évvel ezelőtt benépesítette azt a kietlen vidéket, amire Isten küldte. Azonban az ország fennállása óta soha nem támadott meg más országot, békében szeretett volna élni minden néppel és nemzettel. De sajnos ismerve történelmünket ez nem így történt, hiszen többször megpróbáltak minket leigázni. Sok nehézséget megélt a magyar nemzet ezer év alatt, de nem adta fel a reményt.
Hunyadi Attila, Máramaros-Ugocsa Egyházmegye esperese Isten igéjét Jeremiás siralmainak a könyvéből idézte: „De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek, szeret az Úr, azért nincs még végünk.” A kiemelt igerész kapcsán megjegyezte: Isten kegyelméből lehet reménységünk, és a nehéz idők ellenére is érezhetjük, hogy a gondviselő Isten karjai ott vannak felettünk. „Bármilyen nehezek is a körülmények, ne feledjük el: szeret az Úr” – fogalmazott az esperes.
Trieb Gergely beregszászi magyar konzul ünnepi köszöntőjében kiemelte: a közös emlékezés az összetartozás megerősítését jelenti, hiszen a nemzeti ünnepeknek kettős arculatuk van: múltat és jelent idéző. Mint fogalmazott: a magyarság 1848. március 15-ét történelme egyik legdicsőségesebb korszakának tartja. Hozzátette: 1848 márciusában a nemzet magára, a magyarok pedig egymásra találtak. Ezt követően felolvasta Orbán Viktornak, Magyarország miniszterelnökének ünnepi köszöntőlevelét.
Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke ünnepi beszédében kiemelte: a márciusi ifjak szabadságszeretete példaértékű, melyből minden korban erőt lehet meríteni. „Több mint ezeréves történelmünk megtanított bennünket a szabadság és a függetlenség szeretetére. Ez a két nagy világ közé ékelt kicsi nép mindig küzdött, megküzdte a maga szabadságharcát. Március 15-ről mindig meg kell emlékeznünk, mert a márciusi ifjak ezt a szabadságszeretetet erősítik meg.” Kifejezte reményét aziránt, hogy a következő nemzedék is követni fogj az előttük járók példáját, és minden évben fejet hajtanak majd. A jelenlegi aktuálpolitikai helyzetre reflektálva az elnök megjegyezte: „Mindig meg kell harcolnunk a magunk szabadságát. Különösen a jelenlegi ukrajnai nyelvtörvények és oktatási törvények árnyékában megint csak időszerű ez a kérdés, és nem véletlen. Nem véletlenül időszerű Európában is, hisz európai embert akarnak belőlünk csinálni, mint valamikor a szovjethatalom idején, amikor a szovjet embert akarták ránk erőltetni. Azt szeretnék, ha a nemzetek bizonyos mértékig feladnák a nemzeti mivoltukat. Ne tegyük ezt! Ezért gyűlünk össze, és ezért kell minden éven emlékezni ezen a napon” – hangsúlyozta Sari József.
A megemlékezés során Igyártó Csenge Radnóti Miklós Nem tudhatom… című versét szavalta el. A Himnusz eléneklését követően a megjelentek megkoszorúzták a város központjában található Kossuth Lajos-szobrot.
Nagyszőlős magyarsága hagyományosan a Perényi Zsigmond Középiskolában méltatta az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc 176. évfordulóját. Az eseményen Kudron Zoltán, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének ügyvezető alelnöke, a KMKSZ Nagyszőlősi Alapszervezetének elnöke kiemelte: 1848-ban az elnyomott nemzet felemelte fejét és szabadságért kiáltott.
Az ünnepségen Kudron Zoltán köszöntötte az egybegyűlteket. Beszédében elmondta: emberi léptékkel mérve 176 év sok idő. De ilyen sok idő elteltével sem halványul el annak az eseménynek a jelentősége, mely 1848-ban zajlott a magyar nemzet történelmében. Pesten az Európában zajló eseményeken felbuzdulva néhány lelkes fiatal elindult, és a nemzet újra önmagára talált. Az elnyomott nemzet felemelte fejét, szabadságért kiáltott – jegyezte meg Kudron Zoltán. „A történelemből tudjuk, hogy minden népnek és nemzetnek meg kell küzdenie a saját szabadságáért. Ez történik napjainkban ebben az országban is, melynek polgárai vagyunk. 1848-ban súlyos árat fizetett a nemzet, és a szabadságharc leverését követően 18 esztendőt kellett várni a kiegyezésig, de eljött, és ehhez szükség volt Petőfiék kiállására” – fogalmazott az alapszervezeti elnök.
A megemlékezésen Orbán Viktornak, Magyarország miniszterelnökének a köszöntőlevelét Jusztin Miklós beregszászi magyar konzul olvasta fel. A miniszterelnök levelében hangsúlyozta: „1848-ban a magyar nemzet a szabadság zászlóvivője lett. A márciusi ifjak nemcsak felelős kormányt, a cenzúra eltörlését és törvény előtti egyenlőséget követeltek, de arra is vágytak, hogy végre olyan Európában élhessenek, amelynek nemzetei együtt, egymás mellett, nem pedig egymás romjaira akarnak emelkedni. A magyar szabadság fénye ma is hirdeti, hogy a magyar nemzet kéri és követeli vissza azt a szabad, méltóságteljes és erős Európát, amely békét tudott tartani saját földjén, és határozottan kiállt minden olyan nyílt vagy burkolt törekvéssel szemben, amely őshonos kisebbségei nyelvének, kultúrájának felszámolására tört” – írta Orbán Viktor.
A megemlékezést a Perényi Zsigmond Középiskola, valamint a Kárpátaljai Magyar Líceum nagyszőlősi tagozata diákjainak műsora tette emelkedetté. A verses-zenés-táncos összeállításban a hazaszeretet, hit, remény és szabadság témaköröket, valamint az 1848. március 15-i eseményeket elevenítették fel.
Az eseményen megemlékeztek a híres magyar zeneszerző, népdalgyűjtő Bartók Béláról is. A zeneszerző szellemiségét méltatva a Bartók nevét viselő helyi zeneiskola zenekara ünnepi hangversenyt adott Maruska Viktor vezénylésével. Bartók Béla több szállal kötődik Nagyszőlőshöz, hiszen 1889 és 1892 között ott élt. Élete első zongorakoncertjét is Nagyszőlősön adta. A hangversenyen felcsendülő zeneművek többek között Bartók Béla, Lehár Ferenc, Peter Martin alkotásai. A zenekar vérbeli profizmussal lehengerlő zenei élményt nyújtott.
Az esemény végén az intézmények, egyházi és civil szervezetek vezetői megkoszorúzták az iskola udvarán található báró Perényi Zsigmond mellszobrát.
A Vérke-parti városban a főiskola épületében gyülekeztek az 1848–49-es magyar forradalomról megemlékező magyarok, ahol az eseményeket felidéző, azok üzenetét tolmácsoló beszédek elhangzását követően kivonultak a főtérre, és megkoszorúzták Kossuth Lajos emléktábláját a felsőoktatási intézmény külső falán, majd Petőfi Sándor emléktábláját az egykori Arany Oroszlán Szálló falán, végül Petőfi szobrához vonultak. A szobor koszorúzásával és a Himnusz eléneklésével ért véget a megemlékezés.
A Rákóczi-főiskola átriumában nagy tömeg gyűlt össze és énekelte közösen nemzeti imánkat. Azt követően Molnár Biankának, a főiskola Felsőfokú Szakképzési Intézete 3. évfolyamos, számvitel és adóügy szakos hallgatójának a nemzeti ünneppel kapcsolatos szónoklatát hallhattuk.
„Immár 176 év választ el bennünket 1848 hőseitől, de a szabadságvágy, függetlenség, bátorság és a hazaszeretet eszméje, az eszmék melletti határozott kiállás semmit sem változott. Tudjuk, hogy a magyar nép sorsának alakításában mindenekelőtt magunkra számíthatunk. Nem várhatjuk másoktól gondjaink megoldását” – kezdte ünnepi beszédét dr. Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ideiglenes ügyvivője, aki felolvasta Orbán Viktornak, Magyarország miniszterelnökének a külhoni magyarokhoz címzett ünnepi köszöntőlevelét.
Molnár Ferenc, a Kölcsey Ferenc Szakkollégium vezetője, a Rákóczi-főiskola Történelem- és Társadalomtudományi Tanszékének oktatója ismertette az 1848-as forradalom pesti eseményeit, valamit az akkori nemzetközi helyzetet. Kitért az 1848-as események helyi fogadtatására is: „Az országgyűlésben zajló vitákban, az új törvények meghozatalában a négy vármegye (Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros) követei is részt vettek. A hírek – néhány napos késéssel ugyan – ide is eljutottak és felbolygatták a helyi közéletet. Az áprilisi törvények alapjaiban változtatták meg az addigi feudális berendezkedést. Az országos események kicsiben itt is lezajlottak. Megtörténtek a megyei, illetve országgyűlési választások, összeírták a nemzetőrségre alkalmasakat. A kortárs Lehoczky Tivadartól tudjuk, hogy Munkács polgárai már március 18-án olvasták a Nemzeti dal szövegét, és ezen a napon a városban megjelentek azok a falragaszok is, melyek a pesti forradalomról tudósítottak. Bereg vármegyében megalakultak az első nemzetőregységek, kezdetben Munkácson, Tarpán, Beregszászban, Nagyberegen és Mezőváriban” – tudhattuk meg Molnár Ferenctől. Beregszász akkori helyzetét jellemezve elmondta: „Az 1848-as forradalom előestéjén Beregszász megyeszékhely és járási központ egyben, lakossága 3 463 fő. A Bereg vármegyei vezetés a reformkor késői szakaszában elköteleződött a reformtörekvések mellett, és támogatta az ellenzéki politikát. Ezért nem meglepő, hogy az 1848. márciusi pesti eseményeket Beregszászban is kitörő örömmel fogadták. Március 20-án a városban megyei gyűlést hívtak össze, ahol kijelentették: »Bereg megye meggyőződött arról, hogy az átalakulás nehéz munkáját be kell végezni.«” A forradalomról elsőként 1849. március 15-én emlékeztek meg a városban.
Ferku Szilveszter, a Rákóczi-főiskolai Filológiai Tanszékének munkatársa gitáron eljátszotta és elénekelte a Nemzeti dalt, majd minden jelenlévő kivonult Beregszász főterére, ahol elsőként megkoszorúzták a főiskola homlokzatán Kossuth Lajos emléktábláját és elénekelték a Kossuth-nótát. Az ünneplők tovább mentek az egykori Arany Oroszlán Szállóhoz, melynek falán az Ortutay Zsuzsa és Horváth Anna által készített Petőfi-emléktáblánál is elhelyezték koszorúikat. A beregszászi megemlékezés a Petőfi-szobor megkoszorúzásával és a Himnusz eléneklésével ért véget, délután pedig a KMKSZ szervezésében a főiskola átriumában közel háromszázan nézték meg Rákay Philip Most vagy soha! című filmjét.
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Munkácsi Alapszervezete csendes koszorúzást szervezett az 1848–1849-es magyar forradalom és szabadságharc kitörésének 176. évfordulója alkalmából március 15-én a podheringi csata helyszínén felállított kőobeliszknél, ahol a jelenlévők főhajtással tisztelegtek a hősök emléke előtt.
Az 1848–1849-es magyar forradalom és szabadságharc legjelentősebb vidékünkön zajló csatájaként tartják számon a Munkács melletti Podheringen történt 1849. április 22-ei összecsapást. A Latorca-parti ütközetben a magyar és ruszin nemzetőrök, honvédek és népfelkelők sikeresen tartóztatták fel és kényszerítették meghátrálásra az országba betört osztrák császári sereget. A podheringi csata nem tartozik ugyan a szabadságharc legkimagaslóbb ütközetei közé, ugyanakkor Kárpátalja számára fontos, hiszen jelzi a vidék magyar és ruszin népének bátor helytállását, összefogását és szabadságszeretetét.
Korolyova Erzsébet, a KMKSZ Munkácsi Alapszervezetének elnöke tudósítónknak elmondta, a koronavírus-világjárvány, majd a háború kitörése miatt már négy éve csupán csendes koszorúzással róják le tiszteletüket a szabadsághősök emléke előtt. „Mi, munkácsiak rendkívül fontosnak tartjuk ezeket a megemlékezéseket. Nekünk, munkácsiaknak amúgy is nagy szerencsénk van, mert büszkén mondhatjuk, hogy itt, a Szarka-hegy alatt található az egyetlen olyan autentikus megemlékezési helyszín, ahol 1849 áprilisában egy maroknyi magyar honvéd és nemzetőr megállította a túlerőben lévő osztrák sereget” – emelte ki.
A győztes csata helyszínén a munkácsiak 1901-ben csonka gúla alakú emlékművet emeltek. „Ez kötelességet is ró ránk, hogy megőrizzük az emlékművet” – szögezte le Korolyova Erzsébet, hozzátéve, hogy a magyar kormánytámogatásnak köszönhetően nemrégiben sikerült ismét újrakövezni és újrabetonozni a kőobeliszk talapzatát. „Bízom benne, hogy belátható időn belül – talán jövőre – ismét olyan nagyszabású megemlékezést lehet itt tartani, mint a járványt megelőző esztendőkben, amikor nemcsak a munkácsiak, hanem a környék magyarlakta településeiről is itt gyűltek össze az emberek, hogy együtt ünnepeljék március 15-ét. Remélem, egyszer visszajön ez a kor is, addig pedig tartjuk itt a lángot, és nem feledkezünk meg hőseinkről” – tette hozzá a KMKSZ Munkácsi Alapszervezetének elnöke.
A tisztelet és az emlékezés koszorúinak elhelyezését követően a rendezvény a Munkácsy Mihály Magyar Házban folytatódott, ahol Papp Ferenc ungvári magyar konzul felolvasta Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnökének a külhoni magyarokhoz intézett ünnepi üzenetét: „1848-ban a magyar nemzet a szabadság zászlóvivője lett. A márciusi ifjak nemcsak felelős kormányt, a cenzúra eltörlését és törvény előtti egyenlőséget követeltek, de arra is vágytak, hogy végre olyan Európában élhessenek, amelynek nemzetei együtt, egymás mellett, nem pedig egymás romjain akarnak emelkedni. Hitték, a szabadság nem önmagáért való, és végképp nem az erősebbek szabadsága a gyengébbek, a többségé a kisebbség felett, hanem mindenekelőtt arra szolgál, hogy általa béke, biztonság és jólét teremjen minden embernek. Személyes véráldozatukkal megpecsételt szellemi örökségként hagyták ránk, hogy nemzeti önállóságunkból senki barátságáért vagy fenyegetésére egy hajszálnyit sem engedhetünk” – fogalmazott ünnepi levelében a magyar miniszterelnök, kiemelve, hogy a magyar szabadság őrtüzeinek fénye ma is messzire látszik: „Hirdeti, hogy mi, magyarok kérjük, követeljük vissza azt a szabad, méltóságteljes és erős Európát, amely békét tudott tartani a saját földjén, és határozottan kiállt minden olyan nyílt vagy burkolt törekvéssel szemben, amely őshonos kisebbségei nyelvének, kultúrájának felszámolására tört. »Legyen béke, szabadság és egyetértés!«”
„Egy nemzet életében rendkívül fontosak az ünnepek. Az ünnep mindig megállás: öröm, találkozás, mosoly, emlékezés, számvetés, a célok megfogalmazása. Március 15. egy ilyen ünnep, ahol végig tudunk nézni a történelmünkön, és meg tudjuk újra fogalmazni a szabadság fontosságát” – hangsúlyozta felszólalásában Popovics Béla helytörténész, felhívva a jelenlévők figyelmét arra, hogy „a Jóisten megáldotta ezt a nemzetet – ahogyan Kölcsey is írja a Himnuszban –, de ez az áldás akkor tud folytatódni, ha újra és újra visszatalálunk a gyökerekhez, a kereszténységünkhöz, a magyarságunkhoz, az igazi szellemi értékekhez, melyek ezt a nemzetet meg tudták őrizni. Ebben a mai felbolydult és értékvesztett világban nagyon fontos, hogy tanúságot tegyünk a hitünk és az értékeink mellett, s az Isten meg fogja áldani ezt a nemzetet”. Az elmúlt ezer évben a Kárpát-medencében számos olyan pillanat volt, amikor ez a nemzet eltűnhetett volna – idézte fel Popovics Béla, „de mi azért tudtunk túlélni, mert mindig vissza tudtunk találni a gyökereinkhez, a Teremtő tenyerébe tudtuk magunkat helyezni, és erőt tudtunk belőle meríteni. Fontosnak tartom a Himnusz második versszakát is mondani, hiszen van mire büszkének lennünk!” – tette hozzá.
Az alkalmat Györkené Csákány Marianna verses-zenés összeállítása tette meghittebbé, aki Bodnár Éva Fohász a hazáért, Szülőföld, valamint Magyar szó című verseinek megzenésített változatát adta elő, emellett igazán mély üzeneteket magukban hordozó dalok csendültek fel Losonczi Léna Itt szőke a hajnal, Szügyi Zoltán Otthon és Tárczy Andor Ungnak és Tiszának című versei alapján, s végül ismert református énekeket is hallhatott a közönség.
A megyeszékhelyen az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 176. évfordulójának alkalmából – a hagyományokhoz híven – Petőfi Sándor szobránál gyűltek össze a helyi magyarság képviselői. Sokadik éve sajnos ismét csak szűk körben fejezhették ki tiszteletüket az egykori hősök emléke előtt.
A csendes megemlékezésen Bacskai József, Magyarország ungvári főkonzulja felolvasta Orbán Viktor miniszterelnök külhoni magyarokhoz intézett levelét:
„1848-ban a magyar nemzet a szabadság zászlóvivője lett. A márciusi ifjak nemcsak felelős kormányt, a cenzúra eltörlését és a törvény előtti egyenlőséget követeltek, de arra is vágytak, hogy végre olyan Európában élhessenek, amelynek nemzetei együtt, egymás mellett, nem pedig egymás romjain akarnak emelkedni. Hitték: a szabadság nem önmagáért való, és végképp nem az erősebbek szabadsága a gyengébbek, a többségé a kisebbség felett, hanem mindenekelőtt arra szolgál, hogy általa béke, biztonság és jólét teremjen minden embernek. Személyes véráldozatukkal megpecsételt szellemi örökségként hagyták ránk, hogy nemzeti önállóságunkból senki barátságáért vagy fenyegetésére egy hajszálnyit sem engedhetünk.
A magyar szabadság őrtüzeinek fénye ma is messzire látszik. Hirdeti, hogy mi, magyarok kérjük, követeljük vissza azt a szabad, méltóságteljes és erős Európát, amely békét tudott tartani a saját földjén, és határozottan kiállt minden olyan nyílt vagy burkolt törekvéssel szemben, amely őshonos kisebbségei nyelvének, kultúrájának felszámolására tört. »Legyen béke, szabadság és egyetértés!«” – zárult Orbán Viktor levele.
Balogh Lívia, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke, a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselője kiemelte:
– A KMKSZ tagsága és vezetése számára különösen fontos, hogy megemlékezzünk március 15-ről, hiszen a magyar nemzet, a magyar nemzetállam 1848-ban a forradalom után alakult. Erre emlékezünk és emlékeztetünk minden évben Ungváron is a Petőfi-szobornál. Ugyanakkor az elmúlt időszakban, mióta háború van Ukrajnában, illetve előtte a világjárvány sem tette lehetővé, hogy nagy ünnepséget szervezzünk. De még ha szűk körben is, és csak a civil szervezetek vezetősége, a társadalmi szervezetek tagsága, néhány ember gyűlik össze, akkor is fontos, hogy méltassuk ezt a napot, hisz mindannyian a magyar nemzet részei vagyunk, a kárpátaljai magyarság is – fogalmazott az elnök asszony.
Héder János, a Kárpátaljai Református Egyházkerület főjegyzője Isten áldását kérte az egybegyűltekre, a kárpátaljaiakra, akik megélik a háború minden nyomorúságát, könyörgött az édesanyákért, akik elvesztették gyermekeiket, az árvákért.
– Légy meghallgatója a mi könyörgésünknek, a mi imádságunknak, tarts meg, vigasztalj meg és erősíts meg bennünket! Adj nekünk, Urunk, jövőt, amit te készítettél! Áldd meg a te népedet! Így engedd, hogy megálljunk őszinte szívvel emlékezve, hálát adva minden jóért, amivel megajándékoztál bennünket, és tebenned bízva, hittel küzdve, látva a jövőt, Urunk, kérünk, áldj meg bennünket! – fohászkodott az egyházkerületi főjegyző.
A nemzeti imádságunk eléneklését követően Magyarország Ungvári Főkonzulátusának, a társadalmi szervezeteknek a képviselői és a helyi magyar líceum diákjai elhelyezték az emlékezés és a tisztelet koszorúit.
A magyarok nemzeti ünnepe alkalmából a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesülete (KMNE) Emlékezzünk március 15-re! címmel alkotói pályázatot hirdetett, melyre a tagcsaládok idén több mint száz pályamunkát küldtek be Kárpátalja különböző településéről. A legkreatívabbak a beregszászi Pásztor Ferenc Közösségi Házban szervezett ünnepélyes díjátadón kapták meg jutalmukat március 16-án.
A rendezvényen elsőként Tarpai József, a KMNE elnöke köszöntötte a jelenlévőket, aki külön köszönetet mondott a gyerekeknek azért, hogy alkottak, hiszen nagy élmény volt számukra látni és áttekinteni a beküldött pályamunkákat, miközben büszkeséggel töltötték el őket a gyerekek alkotásai. „A szakmai zsűri döntött, de azt hiszem, itt mindenki nyert, hiszen valamennyi pályázó értékes produkcióval lepett meg minket” – emelte ki Tarpai József.
„Számíthattok ránk, amiben tudunk, abban igyekszünk segíteni, és igyekszünk olyan kedves barátokat is elhozni, akik szintén segíthetnek” – szólt a nagycsaládosokhoz Kardosné Gyurkó Katalin, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének (NOE) elnöke, majd hozzátette: végtelenül hálásak a kialakult barátságért, mely már vidékünkhöz köti őket, s köszönetet mondott a helytállásért ebben a nehéz időben is: „hogy őrzitek a szülőföldet, a nyelvet, a nemzeti ünnepünket”. Végül békét, szabadságot és egyetértést kívánt a jelenlévőknek, az egyesületnek és az itt élőknek.
Köszöntőjében dr. Varga-Bajusz Veronika, a Kulturális és Innovációs Minisztérium felsőoktatásért felelős helyettes államtitkára aláhúzta: hatalmas erőt kapnak a kárpátaljaiaktól, hiszen személyesen győződnek meg a helyiek kitartásáról, erejéről. Megköszönte a feltöltődést, amit a mostani látogatás jelentett számára. „Igyekszünk minél többször visszajönni és segíteni, amiben tudunk. A gyerekek pedig fantasztikusak, mindenkinek külön gratulálok a munkájához és ahhoz, hogy ilyen kreatívan őrzik a hagyományainkat, történelmünket, kultúránkat” – hangsúlyozta.
Az egyesülethez beérkezett pályamunkákat a KMNE Facebook-oldalán tették közzé. Böngészve az albumot meghallgathatunk szavalatokat és dalokat, láthatunk számos rajzot, kézműves kokárdát, sőt még Kossuth-kiflit is. Mindegyik gyerek dicséretet érdemel, ugyanakkor Tóth Szofi nevét külön kiemelték, hiszen háromévesen teljes átéléssel adta elő Petőfi Sándor Nemzeti dalát. A videót néhány nap alatt több mint 1,5 millióan tekintették meg.
A köszöntőket követően dr. Varga-Bajusz Veronika, Kardosné Gyurkó Katalin, valamint az egyesület munkatársai átadták a megérdemelt díjakat a gyerekeknek. Az eredményhirdetést egy kézműves-foglalkozás előzte meg, melynek keretében gyöngyből és krepp-papírból készíthettek kokárdákat.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 175.-ik évfordulója alkalmából nyílt kiállítás vidékünk kortárs művészeinek alkotásaiból Magyarország beregszászi konzulátusának Munkácsy Mihály Termében., A „Tisztelet a kárpátaljai festőknek” című kiállítás megnyitóján Dr. Gyebnár István, a diplomáciai testület ideiglenes ügyvivője kiemelte, örömmel tölti el, hogy lehetőség nyílt az immár határon túl is ismert kárpátaljai művészek munkásságának bemutatására. A tárlat megnyitóján felléptek a Beregszászi Rezeda Folkműhely növendékei. Váradi Enikő, az alkotóműhely megbízott igazgatója elmondta, a gyerekek nagyon örültek a lehetőségnek, hogy bemutathatták produkciójukat. A népzenei hagyományok megőrzését céljául kitűző, 2016-ban megalakult Folkműhely működését a magyar kormány támogatja. A „Tisztelet a kárpátaljai festőknek” című kiállítás Magyarország beregszászi konzulátusán előzetes egyeztetést követően április 7-ig tekinthető meg.
Az 1848‒49-es forradalom és szabadságharc 175. évfordulója alkalmából szervezett kiállítást kárpátaljai ukrán és magyar festőművészek alkotásaiból Magyarország Beregszászi Konzulátusa.
Az eseményen Molnár-Friedrich Szilvia köszöntötte az egybegyűlteket, majd Gyebnár István beregszászi magyar vezető konzul osztotta meg Orbán Viktor miniszterelnök ünnepi gondolatait.
Gyebnár István az esemény kapcsán elmondta: „A magyar kormány fontos célja, hogy segítse a magyar nemzeti azonosságtudat megerősítését, a magyarság kulturális, nyelvi értékeinek megőrzését, és támogassa a magyarság szülőföldjén való boldogulását.” Mint mondta: célkitűzésük, hogy hosszú távon tudjanak Kárpátalján dolgozni a kárpátaljai magyarság megmaradását segítve. Mindebben a munkában jelentős szerepet játszanak a Kárpátalján alkotó művészek, akiknek teljesítménye az anyaországban is elismert.
A vezető konzul ismertetve a kiállításon megtekinthető alkotásokat kiemelte: „Kárpátalja több híres művésszel ajándékozta meg a világot. Ilyen volt Munkácsy Mihály, Mendlik Oszkár, Révész Imre, Endrédy György, Boksay József, Erdélyi Béla. Meggyőződésem, hogy a kárpátaljai alkotók tudásuk, tehetségük átadásával hozzájárulnak a kárpátaljai magyar kultúra fenntartásához, a művészgenerációk kineveléséhez. A helyi festőművészek alkotásai a kárpátaljai hagyományokból építkeznek. A sokszínű és gazdag táj, az ott élő emberek kimeríthetetlen ihletforrást jelentenek az itteni művészek számára.”
A köszöntőt követően a Beregszászi Rezeda Folkműhely néptáncegyüttese Szilágysági regrutabál címmel adott elő ünnepi műsort, melyben a szilágysági népzenén és néptáncon kívül a március 15-éhez fűződő toborzószokások, énekek és regruta tradíciók is megelevenedtek. Az együttes művészeti vezetői Orosz Péter és Várady Enikő.
Az ünnepséget követően állófogadás keretében lehetőség nyílott megtekinteni a kárpátaljai festőművészek alkotásait, többek között Erfán Ferenc, Kopriva Attila, Villasek Tibor, Biba Szerhij, Habda László festményei várták az érdeklődőket.