Május 27-én a beregszászi Ortutay Elemér Görögkatolikus Központ adott otthont annak a könyvbemutatónak, amelyen megismerhették az érdeklődők a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye egykori püspökének, Sztojka Sándornak életét és szolgálatát bemutató emlékalbumot. Az „Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek…” című kiadvány a főpásztor munkásságát és örökségét dolgozza fel.
Screenshot
A karácsfalvai születésű Sztojka Sándor 1932 és 1943 között, tizenegy éven át vezette az egyházmegyét egy rendkívül nehéz történelmi időszakban. A két világháború közötti Kelet-Európában, a csehszlovák fennhatóság alatt álló Kárpátalján a főpásztor nem csupán egyházi vezetőként, hanem a rászorulók iránti különleges érzékenységéről is ismert volt.
Luscsák Nílus, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye segédpüspöke nyitóbeszédében hangsúlyozta, hogy a félárvaként, szegény sorból induló Sztojka Sándor soha nem feledkezett meg az egyszerű emberekről. A főpásztor az elsők között indított adománygyűjtéseket a természeti csapások sújtotta területeken, legyen szó szárazságról vagy árvízről.
Screenshot
Marosi István, az Ortutay-központ igazgatója beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy a püspök képes volt összehangolni a Kárpátalján élő különböző nemzetiségeket, legyenek azok ruszinok, magyarok vagy románok. Kiemelendő tulajdonsága volt továbbá, hogy a politikai irányzatokat is kiegyenlítően kezelte, mindenkihez meg tudta találni a hangot, a szegényebb rétegektől az értelmiségen át a tehetősebbekig.
Szepesi Károly, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának konzulja arról beszélt, mekkora jelentősége volt a püspöknek abban, hogy mind a ruszin, mind a magyar hívekben fennmaradt a Róma iránti hűség. A diplomata köszönetét fejezte ki a kiadvány létrejöttében közreműködőknek, köztük a kötetet jegyző Marosi Anitának.
A megnyitót követő kerekasztal-beszélgetésen Molnár D. Erzsébet, a Rákóczi Egyetem docense moderálásával a szerző, valamint a kiadvány recenzensei, Szolánszky Ágoston, az ungvári Boldog Romzsa Tódor Teológiai Akadémia teológiai tanára és Szakál Imre, a Rákóczi Egyetem rektorhelyettese, a Történelem- és Társadalomtudományi Tanszék docense osztották meg gondolataikat. Szakál Imre rámutatott: a főpásztor szerepe megkerülhetetlen, hiszen olyan sajátos átmeneti időszakban kellett helytállnia, amikor az államok meggyengültek, az egyházaknak pedig kiemelt szerep jutott a válságkezelésben.
Marosi Anita, a kötet szerkesztője elmondta, a három éven át tartó munka során az volt a célja, hogy a száraz történelmi tények mellett az egykori egyházfő emberi arcát is megmutassa. A fennmaradt újságcikkek és rádiós felvételek, amelyekből kiderül, hogy a püspök mennyire hétköznapi, közvetlen ember volt, adták az emlékalbum igazi lényegét.
Demkó Ferenc, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye magyar hívekért felelős helynöke, aki szintén Karácsfalváról származik, zárásként azt az üzenetet közvetítette a megjelenteknek: értékelni kell azokat az ajándékokat, amelyeket az életben kaptunk, különösen a nehéz időkben.
Screenshot
A könyvbemutató napján az Ortutay-szakkollégium végzős diákjairól sem feledkeztek meg: négy hallgató vehetett át emléklapot a kollégiumban eltöltött évek elismeréseként. Az ünnepségen továbbá kiállították Harangozó Miklós festőművész Sztojka Sándorról készített portréját, egy, a püspök által megszentelt ereklyekendőt, valamint azt a kelyhet, amelyet a főpásztor szülőfaluja, Karácsfalva templomának ajándékozott.
Az Ungvári Görögkatolikus Hittudományi Akadémián bemutatták Marosi István „Katakombaszolgálat Kárpátalján” című könyvét. A kiadvány a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye történetét mutatja be a kommunista üldöztetések idején, 1944 és 1989 között. A könyvbemutatót Bokor Attila, magyar rendező filmjének vetítése követte. Az alkotás valós történelmi eseményeken alapul. A rendező elmondta: azért döntött úgy, hogy filmet készít Romzsa Tódor életéről, mert a püspök sorsa különösen megragadta.
Az Ortutay Elemér Görögkatolikus Központ a kárpátaljai magyar görögkatolikusság lelki, szellemi és adminisztratív központjának számít. Az esperesi iroda mellett kápolnának, könyvtárnak, kulturális térnek, gimnazisták és egyetemisták lakóhelyének is otthont adó beregszászi intézmény színes és változatos programsorozatot valósított meg 2025-ben. Az elmúlt évet Marosi Istvánnal, az Ortutay Elemér Görögkatolikus Központ igazgatójával értékeltük.
November 15-én a Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület és az Ortutay Elemér Görögkatolikus Központ megrendezte hagyományos Erzsébet-napi szavalóversenyét, amelyet ezúttal Túrmezei Erzsébet költő és műfordító emlékének szenteltek. A megmérettetésnek az Ortutay Elemér Görögkatolikus Központ adott otthont.
A Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület és az Ortutay Elemér Görögkatolikus Központ évek óta sikeres együttműködésben működik. Együtt szerveznek kulturális műsorokat, szavaló- és szépírásversenyeket, kiállításokat, hogy építsék a közösségeket, lehetőséget adjanak az ismerkedésre és a találkozásokra, valamint elősegítsék a kultúra fejlődését és a művelődést.
A szervezők gyakran gondolnak vissza arra, hogy régen Kárpátalján az emberek összegyűltek, és együtt ünnepelték a nagy névnapokat. „Ha azt kérdezem, melyek a nagy névnapok, a válasz mindig ugyanaz: András-nap, Miklós-nap, Mihály-nap, Erzsébet- és Katalin-nap – ezeket semmiképp sem hagyhatjuk ki” – meséli Marosi Anita, az Ortutay Központban működő Bendász István Görögkatolikus Könyvtár és Levéltár vezetője. Így született az ötlet, hogy a szavalóverseny kapcsolódjon Erzsébet naphoz, és minden évben olyan témát válasszanak, amely vagy egy Erzsébetről szól, vagy egy Erzsébet nevű költő munkásságát idézi meg.
Idén a választás Túrmezei Erzsébetre esett. Az ő nevét szinte minden magyar közösség ismeri a Kárpát-medencében. Istenes és lelki versei minden közösséghez eljutnak, és még ma is gyakran hallani őket szavalóversenyeken. Túrmezei Erzsébet evangélikus diakonisszaként több száz verset tett közzé, amelyek a vallást, a hitet és a közösséget ragadják meg olyannyira, hogy a szavalóversenyek szerves részévé váltak.
A versenyt egy hónappal ezelőtt hirdették meg, és rekordszámú, 96 gyermek nevezett Kárpátalja különböző településeiről: a beregszászi, a nagyszőlősi, az ungvári térségből is. Marosi Anita hangsúlyozta: „Az idei zsűrit úgy állítottuk össze, hogy költő, újságíró és pedagógus is helyet kapjon benne, hiszen mindannyian rendszeresen találkoznak költészettel és szavaló gyermekekkel, így tapasztalt szemmel tudják értékelni az előadásokat.”
„Bár tudjuk, hogy egy szavalóverseny zsűrizése mindig szubjektív feladat, az idei év különösen nehéz lesz, hiszen egy-egy kategóriában közel harminc gyermek előadását kell majd meghallgatniuk” – tudtuk meg Marosi Anitától. A rekordszámú nevezés azonban önmagában is bizonyíték arra, milyen népszerű a verseny, ami azt jelzi, hogy a hagyomány évről évre erősödik. Ez már a harmadik Erzsébet-napi szavalóverseny volt, és minden évben szinte megduplázódik a résztvevők száma.
Marosi István, az Ortutay Központ igazgatójának köszöntője után a nevezőket, akik az általános iskolák 1–9. osztályos tanulói közül kerültek ki, csoportokba sorolták és egy szabadon választott Túrmezei-verset kellett előadniuk. Az előadásokat a zsűri a kifejezőkészség, a hangzás, a színpadi jelenlét és az előadásmód alapján értékelte.
A szavalóverseny végén a legjobbak teljesítményét értékes ajándékkal díjazták. A zsűri nehéz döntés előtt állt, hiszen a gyermekek mindannyian lelkesen, szívvel-lélekkel adták elő Túrmezei Erzsébet verseit. Végül az alábbi eredmények születtek:
1–3. osztály
Heé Arnold – Beregszászi Bethlen Gábor Líceum, felkészítő: Fancsik-Knoblok Éva
Kaliskó Szófia – Nevetlenfalui Középiskola, felkészítő: Jakab Csilla
Bimba Márk – Beregszászi Bethlen Gábor Líceum, felkészítő: Fancsik-Knoblok Éva
4. osztály
Kovács Hanna – Nagybégányi Gimnázium, felkészítő: Borsos Renáta
Vascsák Hanna – Beregdédai Gimnázium, felkészítő: Simon Mónika
Botos Olivér – Badalói Gvadányi József Gimnázium, felkészítő: Kovács Szkárlett Szintia
5. osztály
Tóth Márk – Beregszászi Kossuth Lajos Líceum, felkészítő: Huszti Kacsur Andrea
Csirpák Anna – Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceum, felkészítő: Zeke Zsuzsanna
Vascsák Jázmin – Beregszászi Bethlen Gábor Líceum, felkészítő: Barta-Nyistyák Gabriella
6–9. osztály
Paládi Dorina – Péterfalvai Magyar Tannyelvű Református Líceum, felkészítő: Samók Csilla
2025.november 12-én ünnepélyes megnyitó keretében mutatták be az Ortutay Elemér Görögkatolikus Központ új állandó tárlatát, a Gyökerek és ágak című kiállítást. A különleges bemutató a kárpátaljai görögkatolikus közösség múltját és jelenét egységben tárja a látogatók elé, értékes kulturális és egyháztörténeti kincsként. A megnyitón hangsúlyozták: a kiállítás nem pusztán tárgyi emlékek gyűjteménye, hanem olyan élő örökség, amely több évszázad hitét, történelmét és lelki folytonosságát jeleníti meg, érzékletesen bemutatva, miként kapcsolódnak össze a közösség mély gyökerei és az új hajtások.
A Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye püspöke, Teodor Macapula köszöntőjében elmondta, bár a múzeum némán áll, mégis sokat mesél – papokról, egyszerű hívekről, közösségi küzdelmekről, kitartásról és hitről, továbbá hangsúlyozta: aki tisztelettel fordul múltja felé és óvja gyökereit, biztos jövőt épít magának.
„Hogy magasra nőhess, mélyen kell gyökerezned” – fogalmazott Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet igazgatója, aki szerint a magyar görögkatolikus közösség szerves része az egyetemes magyarságnak, és mindig is sorsközösséget vállalt a ruszin néppel. A Jóistenre tekintve, egymásba kapaszkodva lehet erőt meríteni és tovább építkezni.
Olha Sumovszka, a Lehoczky Tivadar Kárpátaljai Megyei Honismereti Múzeum igazgatója beszédében hangsúlyozta, Kárpátalja elismeri a vallási közösségeket, ahol fontos az emberi értékek átadása és a közösség tagjainak lelki-szellemi formálása, hiszen ezek a közösségek megtartó erőt adnak és hozzájárulnak a társadalom fejlődéséhez, s magas szakmai színvonalúnak nevezte a kiállítást.
Marosi István, az Ortutay Elemér Görögkatolikus Központ igazgatója felidézte: már évtizedekkel ezelőtt megfogalmazódott az igény, hogy az egyházmegye története méltó módon, állandó tárlat formájában legyen bemutatható. A gyűjtemény ma mintegy félezer darabból áll, melyek közül több mint száz restaurált tárgy – ikonok, mozaikok, templomi zászlók, miseruhák, liturgikus eszközök és régi kiadványok – vált a kiállítás részévé. A falakon elhelyezett pannókon az érdeklődők végigkövethetik az egyházmegye útját az 1646-os Ungvári Uniótól a betiltás évein át egészen a katakombaszolgálat utáni újjászületésig.
A tárlat tervezője, Bodóczki Antal szerint a bőség zavara jelentette a legnagyobb kihívást, ám sikerült egy jól áttekinthető, maradandó élményt nyújtó anyagot összeállítani. Terdik Szilveszter, az Iparművészeti Múzeum főmuzeológusa pedig felidézte a görögkatolikus gyűjtemény létrehozásának évtizedeken át tartó próbálkozásait, amelyek most végre kézzelfogható eredményt hoztak.
A megnyitón Demkó Ferenc esperes is áldását kérte a gyűjteményre, kiemelve: ahogy a szőlővessző csak a tőkén maradva hoz termést, úgy az egyházközösség is csak élő gyökereiből merítve képes új hajtásokat növeszteni.
A szertartás az Ungvári Boldog Romzsa Tódor Teológiai Akadémia növendékeinek énekszolgálatával vált teljessé, majd sor került a kiállítás megnyitására és a múzeum ünnepélyes felszentelésére.
Az Ortutay Elemér Görögkatolikus Központban megnyílt a „Gyökerek és ágak” című állandó kiállítás, amely a központban létrehozandó Bacsinszky András Görögkatolikus Múzeum részét képezi. A mintegy száz tárgyból álló tárlat célja a kárpátaljai görögkatolikusság hagyományának bemutatása. A több nyelven feliratozott kiállítás kísérletet tesz arra, hogy a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye és az egyházmegyéből eredő, ún. „ungvári unió egyházai” közös örökségére is utalásokat tegyen. A szervezők ezzel is kifejezésre kívánják juttatni a görögkatolikus egyház értékteremtő, értékmegtartó és értékhordozó küldetését.
Október 24-én délután ünnepi hangulat töltötte meg a Beregszászi Városi Művelődési Házat, ahol a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum végzős diákjai számára megrendezték a 2025-ös szalagavató ünnepséget. A megható eseményen a 11. A és 11. B osztály tanulói kapták meg a reményt és kitartást szimbolizáló zöld szalagot, amely a felnőtté válás és az iskolától való búcsú jelképévé vált. Összesen harmincnégy fiatal állt a közönség elé ezen a különleges napon, amely egyszerre szólt az elmúlt évek lezárásáról és az új életszakasz kezdetéről. Az ünnep pillanatai örök emlékként maradnak meg a diákok szívében.
Az ünnepség során a tanulók mellett a szülők, hozzátartozók és tanárok is osztoztak az örömben. A diákok külön kérése volt, hogy az ünnepre szánt virágok ellenértékét idén jótékony célra ajánlják fel: az így összegyűlt adományokkal Majoros Ádám gyógykezelését támogatják, akinek nagymamája személyesen is köszönetét fejezte ki a megható gesztusért.
A rendezvény elején a jelenlévők egyperces csenddel adóztak a háború áldozatainak emlékére, majd a líceum igazgatója, Pavljuk Erika szólt a megjelentekhez. Köszöntőjét a Biblia szavaival kezdte: „Mindennek rendelt ideje van.” Hangsúlyozta, hogy ez a nap az ünneplésé, amikor „a lelkünket is ünneplőbe öltöztetve” élhetjük meg a meghitt pillanatokat, számot vetve a megtett úttal, és erőt merítve az előttünk álló feladatokhoz.
Megoldottuk az online tanulás nehézségeit, megmaradtunk a háború megrázkódtatásai ellenére, és a tanulás mellett számos különleges élménnyel is gazdagodtunk
‒ idézte fel az elmúlt évek fejlődését és nehézségeit.
Külön köszönetet mondott a szülőknek bizalmukért, a pedagógusoknak pedig kitartó munkájukért, majd büszkén szólt a diákok sikereiről: „Tanulóink dobogós helyezéseket nyernek az állami szervezésű megyei versenyeken, sőt országos szintű dobogósunk is van.”
Kiemelte, hogy a tavaly érettségizett tanulók mindannyian sikeresen felvételt nyertek magyarországi és kárpátaljai egyetemekre, ami az iskola eredményességének legszebb bizonyítéka.
Zárszavában Komjáthy Jenő gondolataival bátorította a fiatalokat: „Rossz a világ? Légy jó tehát magad! Üres a lét? Adj tartalmat neki! Az ember szolga mind? Légy te szabad! Hívd sorsodat bátor versenyre ki!”
Ezt követően a diákok Panykó Éva és Gorzó Kamilla osztályfőnökök kíséretében a színpadra vonultak, hogy megkapják a reményt jelképező zöld szalagokat. Az ünnepélyes szalagtűzés után az osztályfőnökök köszöntőszavaira került sor.
Panykó Éva osztályfőnök megható beszédében hét év közös utat idézett fel, melynek során a gyerekek érett, céltudatos fiatalokká váltak. Felidézte a közös élményeket, az online oktatás nehézségeit, a háború okozta megpróbáltatásokat és azt, hogy mindezek ellenére most együtt ünnepelhetnek. Zárásként azt kívánta, hogy tanítványai bátran, önmagukat megvalósítva lépjenek a felnőtté válás útjára.
Gorzó Kamilla osztályfőnök beszédében közös útjukra emlékezett vissza, amelyet az évek során diákjaival együtt jártak végig. „Együtt kezdtük el ezt az utat, együtt felnőttünk, nőttünk, változtunk az évek során.” Kiemelte, hogy „mindannyian egyediek és különlegesek vagytok”, és épp ez a sokszínűség tette igazán különlegessé az osztályt. Végül sok sikert kívánt tanítványainak a nagybetűs életben, arra biztatva őket, hogy valósítsák meg álmaikat, maradjanak kitartóak, és mindig emlékezzenek arra az iskolára, ahonnan indultak.
Babják Edit, a Beregszászi Kistérség Oktatási és Kulturális Osztályának vezetője beszédében arra biztatta a diákokat, hogy merjenek nagyot álmodni és megőrizni emberi értékeiket: „Legyetek bátrak! Mert a világ a bátor embereké. Legyetek kitartóak, mert az álmaink csak így válnak valóra.” Szavai zárásaként megható útravalót adott: „A gyökereitek Beregszászban vannak, de a szárnyaitok bárhová elrepíthetnek.”
Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ügyvivő konzulja Bacskai József ungvári főkonzul nevében is köszöntötte az ünneplőket. Beszédében arra utalt, hogy a tudás megszerzése mindig kitartást, küzdelmet kíván, és biztatta a diákokat, hogy őrizzék meg hálájukat tanáraik iránt. Végül jókívánságait fogalmazta meg: „Kívánom nektek, hogy egész életetek során legyen erőtök, kitartásotok a nehézségeket leküzdeni, alkalmazkodni a változásokhoz.”
„Mikor rátok nézünk, akkor a büszkeség tölt el bennünket, hiszen a kárpátaljai magyarság jövője vagytok” ‒ mondta beszédében Zubánics László, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke. Kiemelte, hogy bár a fiatalok különböző országokban folytathatják életüket, „az, aki innen, Kárpátaljáról származott el, mindig kárpátaljai marad”, hiszen a szülőföld szeretete örök kötelék. Szimbolikusan felidézte az iskola jelképét is: „A platánlevél, ami a zászlóra van fölhímezve, voltaképpen egy emlék. A szülőföld a mindig visszavár.”
A köszöntésekhez Marosi István görögkatolikus áldozópap és Margitics János református lelkész is csatlakozott, akik Isten áldását kérték a diákokra és a jelenlévőkre.
Az üdvözlőszavak után a végzősök változatos műsora következett. A diákok és tanáraik hónapokon át készültek erre a különleges napra. A vendégek számára összeállított műsorban verssel, dallal és prózával idézték meg az emberi élet legfontosabb értékeit: a hitet, a szeretetet, a családot, a szülőföldhöz való ragaszkodást, az összetartozást, a békét, az igazságot, a becsületet, a szabadságot és a tudást. E szavakat szalagokra írták, majd azokat stafétabothoz kötve jelképesen átadták az utánuk következő diáktársaiknak.
De nemcsak a diákok, a tantestület is készült a szalagavató ünnepségre, és a hagyományokhoz híven egy meglepetésdalt adtak elő a pedagógusok. Idén ez Demjén Ferenc Honfoglalás című dala volt.
Ezt követően az est egyik leglátványosabb része, a palotás és a keringő következett. A színpadon a fiatalok elegánsan, fegyelmezetten, ugyanakkor örömmel és felszabadultan táncoltak. Mozdulataikban ott volt mindaz a munka, amit az elmúlt hetekben a próbák során befektettek. A táncok között vetített képsorok pedig felidézték a közös diákévek legszebb pillanatait.
Az ünnepség végén a végzősök a művelődési ház előtti téren is eltáncolták keringőjüket, ezzel is megosztva a pillanat varázsát a városlakókkal.
Harminc éve szervezik meg Kárpátalján a Megmaradni Ifjúsági Találkozót. Tíz éve a kárpátaljai Görögkatolikus Ifjúsági Szervezet rendezi. A jubileumot az Ortutay Elemér Görögkatolikus Központban programsorozattal méltatták, amely Szent Liturgiával kezdődött, majd előadásokkal visszaemlékezésekkel folytatódott. Az első négy napos találkozót, amelynek központi témái ma is a vallásosság, a nemzettudat és a közösségépítés köré épülnek Tiszaújhelyen szervezte meg tapasztalva a fiatalok igényét Marosi István és Orosz István atya.
A festőművészet kedvelőivel, neves kárpátaljai művészekkel telt meg az Ortutay Elemér Görögkatolikus Központ az intézmény névadójáról elnevezett I. alkotótábor zárórendezvényén. Az alkalom apropója – a tábor résztvevőinek alkotásaiból összeállított kiállítás bemutatója volt. Az I. Ortutay-Alkotótábor szervezői színes, tartalmas programot, és az alkotáshoz ideális körülményeket biztosítottak a résztvevők számára. Marosi István görögkatolikus áldozópap, az alkalom ötletgazdája és az intézmény igazgatója hangsúlyozta, a jövőben az alkotótáborok tematikájának kibővítését tervezik.
