A Pro Arte – Munkács civil szervezet kezdeményezésére ünnepélyes keretek között nyílt meg kárpátaljai művészek jótékony célú kiállítása a közmédia Jónak lenni jó! elnevezésű adománygyűjtő kampányának részeként december 1-jén a Pesti Vigadóban, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) székházában.
A Tenni című tárlaton huszonkét kárpátaljai művész, a Pro Arte – Munkács szellemi köréhez tartozó alkotók munkái mutatkoztak be a magyar főváros művészetkedvelő közönsége előtt. A kiállítás a közmédia Jónak lenni jó! című adománygyűjtő akciójához csatlakozik, amelynek során a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap és a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. a kárpátaljai nehéz sorsú gyermekeket segítő KEGYES alapítvány tevékenységét támogatja. A Pesti Vigadó alagsori galériájában december 1–17. között megtekinthető tárlat alkotásaira a Jónak lenni jó! műsorfolyam adásaiban lehet adományokat felajánlani.
A kiállítás hétfő délutáni megnyitóján Stefanovits Péter, a Magyar Művészeti Akadémia Képzőművészeti Tagozatának vezetője felszólalásában aláhúzta: a Jónak lenni jó! akció mindig egy erkölcsi közösség összefogása, melynek értékét az adott cél nagysága határozza meg. Az idei célkitűzésnél pedig nehéz „nemesebbet és erkölcsileg magasztosabbat” találni – különösen a több éve tartó háború árnyékában –, azokra a gyerekekre gondolva, akiknek a támogatás révén otthont tudnak majd biztosítani – fűzte hozzá.
Siklósi Beatrix, a Jónak lenni jó! akció projektvezetője, a Kossuth Rádió csatornaigazgatója beszédében kiemelte: az adománygyűjtő kampánnyal ebben az évben a kárpátaljai árva, beteg és az otthonukat elvesztett gyerekeket segítik. Mint fogalmazott, nem volt kérdés, hogy idén kiket szeretnének támogatni, hiszen a „drámai és tragikus események legnagyobb elszenvedői leginkább a gyerekek”. Elmondta, hogy a közmédia munkatársai a közelmúltban ellátogattak számos kárpátaljai intézménybe – többek között a ráti és a nagydobronyi gyermekotthonokba, valamint a munkácsi gyermekkórházba –, ahol hátrányos helyzetű gyerekeket gondoznak. Munkácson találkoztak a KEGYES alapítvány munkatársaival és önkénteseivel is, s közvetlen közelről láthatták azt a tevékenységet, amit ők végeznek azért, hogy az oda bekerült gyerekek egészséges felnőttekké, a társadalom hasznos tagjaivá tudjanak válni. Az igazi nagy cél Kárpátalja első menedékotthonának megépítése, hogy ezek a gyerekek ne kórházban vagy gyermekotthonban éljenek, hanem legyen egy átmeneti hely, egy lehetőség arra, hogy a szülőkkel együtt maradhassanak – húzta alá Siklósi Beatrix, majd megköszönte a Pro Arte – Munkács civil szervezet elnökének, Matl Péternek az együttműködést és a kiállító művészek munkáit.
A rendezvényen részt vett Szalipszki Endre nyugalmazott beregszászi magyar főkonzul, aki hangsúlyozta: az, hogy a Jónak lenni jó! akció idén a KEGYES alapítvány jövőjéhez járul hozzá, nagyszerű kezdeményezés és rendkívül nemes célt szolgál.
A kiállításon – melynek kurátora Matl Péter és fia, Matl Árpád – Angyalosi Sándor, Biba Szergej, Csopej Marina, Dikun György, Dufinec Miklós, Fényes András, Homoki Gábor, Kalitics Erika, Kopriva Attila, Kovács Pál, Kuzma Borisz, Lucenko Igor, Matl Péter, Máles Olekszánder, Pavlisin Volodimir, Román Vaszil, Selevickij Jurij, Sitik Vira, Szvalyavcsik Petro, Szvalyavcsik Vaszil, Tatarszki Vaszil és Villásek Tibor alkotásai láthatók.
A kezdeményezés kapcsán Matl Péter Munkácsy-díjas szobrászművész elmondta, összegyűlt egy kiállításnyi anyag, melyet a Jónak lenni jó! akcióhoz csatlakozva felajánlottak a nemes cél érdekében. „A Pro Arte – Munkács 2013-as alapítása óta folyamatosan jótékonykodással foglalkozik. A legnagyobb ilyen akciónk, hogy ajándékba adtunk Kárpátalja kistelepüléseinek több mint ötven köztéri szobrot. Évente megszervezzünk nemzetközi szobrásztáborunkat, melynek résztvevői már 27 szobrot ajándékoztak magyarországi településeknek. A munkácsi megyei gyermekkórház részére már szerveztünk korábban jótékonysági kiállítást, a mostani már a harmadik” – fogalmazott a munkácsi művész, hozzátéve: „Óriási hálámat szeretném kifejezni a Magyar Művészeti Akadémiának, a Pesti Vigadó vezetésének és Siklósi Beatrixnak a lehetőségért, hogy ilyen gyorsan és operatívan megszervezték ezt a tárlatot.”
Az első jótékonysági kiállításunkat 2020-ban szerveztük, amikor több mint 45 festmény gyűlt össze, melyek többségét sikerült elárverezni. A befolyt összeget akkor a munkácsi gyermekkórház onkológiai osztályának ajánlottuk fel. A mostani kiállítás anyaga 24 festményből és egy szoborból áll, melyeket magángyűjteményekből és az alkotók felajánlásaiból gyűjtöttünk össze. Bízunk benne, hogy az aukción összegyűlt összeggel mi is hozzájárulhatunk a Kárpátalján élő nehéz sorsú, árva gyerekek mindennapjainak jobbá tételéhez
– mondta a megnyitót követően Matl Árpád.
A kárpátaljai művészek Tenni című kiállítása december 17-ig tekinthető meg a Pesti Vigadó alagsori galériájában. Az alkotásokra a Jónak lenni jó! műsorfolyam adásaiban lehet adományokat felajánlani.
Ünnepélyes keretek között avatták fel Matl Péter Menekültek és Szerhij Szbitnyev Béke elnevezésű köztéri szobrait a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei Lónyán és Aranyosapátiban november 25-én. Az eseményeken részt vett Nacsa Lőrinc, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára, aki a lónyai szoboravatón aláhúzta: „Mi, magyarok pontosan tudjuk, hogy a mi erőnk a közösségben van, csak akkor tudunk túllenni a kihívásokon és a nehézségeken, ha arra nem széthúzással, hanem összefogással válaszolunk”.
Az államtitkár az orosz–ukrán háború elől menekülők emlékére létrehozott szobor avatásán kiemelte: Matl Péter Munkácsy-díjas szobrászművész anyát és gyermekét ábrázoló műve emléket állít annak az időszaknak, amikor a magyar–ukrán határ melletti települések egyként és teljes szívvel gondoskodtak a háború elől 2022 tavaszán ideérkező menekültekről.
Fotó: Nemzetpolitikai Államtitkárság
Példaértékű volt az a munka, amit a térség, a települések, a civil szervezetek és az egyházak végeztek a menekültekért, másfelől ez a szobor arra emlékeztet bennünket, hogy a háború borzalmai után mindig, minden oldalon vannak veszteségek – fogalmazott a nemzetpolitikáért felelős államtitkár, majd megjegyezte: az elmúlt évek béke-erőfeszítései most már valamilyen módon egy irányba mutatnak. „Többről szól ez a szobor, minthogy emléket állít valaminek: a lónyaiak is pontosan tudják, mert itt voltak, helytálltak, éjjel-nappal dolgoztak, és beégett mindenkinek, aki ma él – nem csak az őseink elmondásából tudjuk – hogy a háború az borzalmas és szörnyű, hogy a háborúra nincsen szükség, hogy a háborút mihamarabb be kell fejezni, és lehetőleg el sem kell kezdeni. Mi innen, Lónyáról is azt üzenjük azoknak, akik a háborúban gondolkodnak, hogy az emberek érdekében, az édesanyák érdekében a békére törekedjenek, a békét hangsúlyozzák, és ne a háborút próbálják meghosszabbítani, hanem a békét próbálják elősegíteni minden erejükkel” – jelentette ki Nacsa Lőrinc. Kifejtette továbbá, hogy a szobor a gondoskodás fontosságának üzenetét közvetíti, azt, hogy a legnehezebb helyzetben lévő nemzetrészről is gondoskodnak, a kárpátaljai magyarok pedig ezután is számíthatnak a magyar kormányra, a határ melletti települések jó szándékára és a távolabb élő magyarokra.
Fotó: Nemzetpolitikai Államtitkárság
Az eseményen Tilki Attila térségi országgyűlési képviselő elmondta: a település is megszenvedte az 1944-ben a beregi falvakból elhurcolt 18 és 50 év közötti férfiak hiányát, s az ő utódaik három évvel ezelőtt egy emberként fogtak össze az ide érkező, hazájukat elhagyni kényszerülő emberek megsegítéséért. „A háború kitörése után közvetlenül a határ menti települések helyi lakossága összefogott: a polgármesterek irányításával a képviselő-testület, hozzájuk csatlakoztak a helyi lakosok és a történelmi egyházak is, majd a magyar állam koordinálásával és a történelmi egyházak, civil szervezetek segítségével segítségpontokat és regisztrációs pontokat hoztunk létre. Magyarország történetének legnagyobb humanitárius segítségnyújtását hajtotta végre, hiszen több mint másfél millió menekült érkezett akkoriban ide, Magyarországra. Én büszke vagyok arra, hogy a térségben élők nem kérdezték meg, hogy mit kell csinálni, hanem mindenki tudta, hogy mi a dolga. Sok mindent láttunk, ami örökre nyomot hagy a szívünkben: egyéni tragédiákat, könnycseppeket, s a találkozásokkor kimondhatatlan örömöt. A bánat és az öröm egyformán jelen volt az ide érkezők szemében és cselekedeteiben. Én úgy gondolom, mondhatjuk azt mindannyian, akik itt élünk, hogy talán egy kicsit jobb emberré nevelt bennünket és egyben figyelmeztet arra, hogy bárcsak jönne már el a béke, hiszen akkor jobb lenne mindenkinek – a határ innenső és a határ túlsó oldalán is” – fogalmazott Tilki Attila.
Fotó: Nemzetpolitikai Államtitkárság
„Ez a szobor egy gyönyörű műalkotás, s nekünk mementó lesz. Egy olyan mementó, melyre tekintve, aki ha ebbe a kastélykertbe eljön és ránéz a szoborra, látni fogja, hogy mi ennek az egésznek a mondanivalója. Soha nem akarunk olyan szomorú tekintetű emberekkel találkozni, akik féltve menekíti a gyermekeike a bajból. Senkinek ne kelljen a szülőföldjét elhagynia, és legyen már végre béke és boldogság ezen a világon” – mondta Nagy Ernő, Lónya polgármestere a szobor leleplezését követően.
Fotó: Nemzetpolitikai Államtitkárság
Matl Péternek az édesanyát gyermekével a karjában ábrázoló alkotása minden bizonnyal csodás éke lesz a vidéknek. „Benne van az életünk – nemcsak azoké a menekülteké, akik ott hagyták a házukat és mindenüket, hanem mindenkié. A háború miatt az én unokám is itt kezdte el az első osztályt Budapesten. A nő nem a gyereket nézi, hanem elnéz, mert elgondolkodik azon, hogy hol van a férje, a bátyja, az apja – akik nem tudtak átjönni velük a határon. Rengeteg háborúból menekült került el egész Európa területére, ki tudja, hogy visszajönnek-e vagy sem. Reméljük, hogy egy részük igen, én is abban bízom, hogy a családunk visszatér. Egy kicsit mirólunk is szól ez a szobor, és egy kicsit egész Ukrajnáról” – jellemezte művét a munkácsi szobrászművész.
Az államtitkár a közeli Aranyosapátiban a Magyarországról a Szovjetunióba elhurcolt politikai rabok és kényszermunkások emléknapja alkalmából tartott megemlékezéssel egybekötött második szoboravatón elmondta, ezen a napon annak a több százezer honfitársnak állítanak emléket, akiket a II. világháború végén ártatlanul, válogatás nélkül hurcoltak el szovjet kényszermunkatáborokba. Azokra emlékezünk, akiket nem bűn, nem ítélet, csupán egy embertelen rezsim önkényének parancsa ragadott el családjuktól és otthonuktól, akiknek egyetlen bűnük a nemzeti hovatartozásuk volt, az, hogy magyarok voltak – tette hozzá.
Fotó: Nemzetpolitikai Államtitkárság
Nacsa Lőrinc hangsúlyozta, ki kell mondani a szovjet rezsim bűneit „hangosan, egyértelműen”, a béke mellett pedig még hangosabban és még egyértelműbben állást kell foglalni. „Felelősségünk is van, nem szabad engednünk, hogy a honfitársainkat, felmenőinket ért szenvedés feledésbe merüljön, nevük, történetük mindig ott legyen a közös emlékezetünkben” – szögezte le, hozzátéve: a málenkij robot emléknapja sok más mellett arra is emlékeztet, hogy egy háborúban nincsenek győztesek, csak vesztesek vannak. Egy háború csak szenvedést, nyomort, halált, valamint begyógyíthatatlan testi és lelki sebeket hagy maga után úgy nyolcvan évvel ezelőtt, mint ma is, ezért a magyar kormány az ukrajnai háború első évétől kezdve azon az állásponton van, hogy mielőbb véget kell vetni a pusztításnak és a szenvedésnek – mondta, majd megerősítette, hogy a kabinet a rombolás helyett továbbra is az építést, a fegyverek helyett pedig a segítségnyújtást támogatja.
Fotó: Nemzetpolitikai Államtitkárság
„Örömteli számomra, hogy ma Aranyosapátiban ünnepélyesen felavathatjuk a Béke szobrát, amelyet a kárpátaljai Matl Péter művész úr szobrásztáborában alkotott meg Szerhij Szbitnyev harkivi szobrászművész, kifejezve ezzel az ukrán emberek köszönetét az itt élőknek a háború kitörésekor nyújtott önzetlen segítségnyújtásukért és a menekültek befogadásáért” – hangsúlyozta az államtitkár a szobor leleplezését megelőzően, majd emlékeztetett arra, hogy 2025 a II. világháború lezárásának 80. évfordulója. „Ez az évforduló emlékeztet bennünket arra, hogy a legvéresebb háborúk is egyszer véget érnek. Ez ad ma reményt nekünk arra, hogy Ukrajnában is hamarosan beköszönt a béke. Az utóbbi hetek eseményei bizakodásra adnak okot. Az Egyesült Államok béketerve, a béke-erőfeszítések, a reméljük közelgő békecsúcs – mind-mind abba az irányba mutat, hogy lehet elérni békét ebben a szörnyű és véres háborúban. Innen, Aranyosapátiból is az a mi közös üzenetünk, a szobor üzenete, hogy béke legyen” – jelentette ki.
Fotó: Nemzetpolitikai Államtitkárság
Matl Péter Menekültek és Szerhij Szpitnyev Béke című szobrai újabb állomásaivá váltak a Pro Arte – Munkács civil szervezet által megálmodott és életre hívott Kárpátok Szoborútnak.
Ünnepélyes keretek között avatták fel az ukrán határ melletti Lónyán Matl Péter munkácsi szobrászművész alkotását, amellyel a menekültválság kezelésében betöltött szerepüket köszönik meg a helyieknek.
Ünnepélyes keretek között avatták fel az ukrán határ melletti Lónyán Matl Péter munkácsi szobrászművész alkotását, amellyel a menekültválság kezelésében betöltött szerepüket köszönik meg a helyieknek. Az eseményen Nacsa Lőrinc nemzetpolitikáért felelős államtitkár kiemelte: a magyarok ereje a közösségben és az összefogásban van, ezekkel pedig túl lehet élni a kihívásokat.
November 5-én Munkácson emléknapot rendeztek Lehoczky Tivadar, Bereg vármegye történetének kiemelkedő kutatója halálának 110. évfordulója alkalmából. Az eseményt a Munkácsy Mihály Magyar Ház (MMMH) szervezte. A Lehoczky Tivadar-nap három helyszínen zajlott, ahol a helyi II. Rákóczi Ferenc Középiskola és a Szent István Líceum tanulói, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem történelem szakos hallgatói, valamint az érdeklődők közösen idézték fel a neves történész életútját és munkásságának legfontosabb állomásait.
Az emléknap első helyszínén, Lehoczky Tivadar egykori munkácsi házánál gyűltek össze a résztvevők. Az épület, amelyben a történész hat évtizeden át élt és dolgozott, már az 1700-as évekből fennmaradt térképeken is szerepel. A ház és a hely szelleme különleges jelentőséggel bír, hiszen itt születtek meg azok a művek és kutatások, amelyek Bereg vármegye múltját feltárták.
A ház történetéről jelenlegi, szintén nagy elismertségnek örvendő tulajdonosa, Matl Péter Munkácsy-díjas szobrász-, festő-, grafikus és keramikusművész mesélt a jelenlévőknek. Elmondta, hogy az utcára néző falon elhelyezett fa emléktáblát – Pákh Sándor felkérésére – ő maga készítette, s a mai napig őrzi a ház a történelmi hangulatát. A művész személyes történeteket is megosztott az épületről és saját családjáról, amely immár több mint száz éve él ezen a telken, hiszen elődei magától Lehoczkytól vásárolták meg az ingatlant.
Matl Péter elárulta, hogy az épület falában ma is megtalálhatók eredeti, acélból készült ágyúgolyók, amelyek Lehoczky Tivadar katonai múltját idézik. A történész ugyanis tüzértisztként harcolt az 1848–49-es szabadságharcban, s valószínűleg ezek a golyók is abból az időből származnak. A művész ezeket a relikviákat saját kezűleg restaurálta. A házban egy víznyomásos házi áldást is találtak a történész kézírásával, amelyben az örökségért mondott hálát, és Isten áldását kérte családjára és a hazára.
A tartalmas és élménydús körbevezetés után Magyarország Beregszászi Konzulátusa, a Munkácsy Mihály Magyar Ház és a Munkácsi II. Rákóczi Ferenc Középiskola képviselői helyezték el koszorúikat a ház falán lévő emléktáblánál, csendes főhajtással tisztelegve Lehoczky Tivadar emléke előtt.
Ezt követően a megemlékezők a római katolikus Szent Márton-székesegyházhoz mentek, ahol Lehoczky Tivadar földi nyughelye található. A második helyszínen Popovics Béla helytörténész tartott előadást. Itt a résztvevők leereszkedhettek a templom kriptájába, Lehoczky sírjához, ami különleges lehetőség volt, hiszen a kripta a nagyközönség elől általában zárva van.
A helytörténész Lehoczky Tivadar életútját és munkásságát idézte fel, különös hangsúlyt fektetve arra, milyen fontos szerepet játszott a nagy tudású történész Munkács és Bereg megye életében. Mint elmondta, 18 évesen, tanulmányait félbeszakítva vett részt a szabadságharcban tüzértisztként, majd a bukás után visszatért, befejezte tanulmányait, és 25 évesen került Munkácsra, ahol a Schönborn család uradalmi főügyészeként dolgozott. Szakmai tudása és embersége miatt hamar a város egyik legnagyobb tekintélyű személyiségévé vált, akinek véleményét minden közügyben kikérték.
Popovics Béla kiemelte, hogy Lehoczky Tivadar nemcsak tudós, hanem igazi közösségi ember is volt: ásatásokat vezetett, nyelveket beszélt, népdalokat gyűjtött, és minden iránt mély tisztelettel viseltetett, ami a magyarság múltjához kötődött. Szavai szerint „minél többet tudott, annál inkább tudta, mit nem tud” – ez az alázat és igényesség tette őt azzá a hiteles, mélyen vallásos magyar emberré, akit a munkácsiak mind a mai napig tisztelettel emlegetnek. Ő találta meg a beregszászi Kishegyen a honfoglalás kori süvegcsúcsot, valamint Szolyva közelében a híres tarsolylemezt is, melyeket a Magyar Nemzeti Múzeumba juttatott.
A csendes, gyertyafényes térben a Munkácsi Szent István Líceum és a MMMH képviselői helyeztek el koszorút a történész kriptájának falán található emléktáblánál.
A nap záróeseménye a Munkácsy Mihály Magyar Házban zajlott, ahol a szervezők újabb koszorút helyeztek el Lehoczky Tivadarnak az épületben felavatott emléktáblájánál. Tarpai József, a főszervező MMMH igazgatója elmondta, hogy az elmúlt években a Rákóczi Egyetem diákjai és oktatói több kutatást is végeztek Lehoczky Tivadar életével kapcsolatban, s most ezzel a megemlékezéssel az volt a cél, hogy a fiatalok ne csak előadásokat hallgassanak, hanem személyesen is bejárják a történelmi helyszíneket.
Azt gondolom, ez egy fontos időszak. 110 éve halt meg Lehoczky Tivadar, beszélni kell róla, és még fontosabbnak tartjuk azt, hogy azok a történészek, akik a jövőben majd kutatni fognak, azok itt vannak személyesen, megérezték kicsit a hely szellemét, és reméljük, hogy ennek folytatása lesz
– fogalmazott Tarpai József.
Ezt követően a résztvevők Csatáry György történész előadását hallgathatták meg Lehoczky Tivadar élete és munkássága címmel. Az előadás betekintést nyújtott a kutató életútjába, a Bereg vármegye történetét feldolgozó munkáiba, valamint abba az elhivatottságba, amely egész életében vezérelte. A történész hangsúlyozta, hogy Lehoczky Tivadar életének legtermékenyebb időszakát Munkácson töltötte, ahol számos történeti és néprajzi kutatást végzett. „Nekünk, kárpátaljai történészeknek kötelességünk, hogy továbbra is ápoljuk az ő emlékét, hiszen az ő dokumentális hagyatéka, amit ránk hagyott – kéziratokat, iratokat – a mai napig sincs teljesen feldolgozva” – tette hozzá.
Csatáry György arról is beszélt, hogy új tudományos kezdeményezések indultak a Lehoczky-hagyaték feldolgozására. A Rákóczi Egyetem és az Ungvári Honismereti Múzeum együttműködésének köszönhetően megkezdődött Lehoczky régészeti naplóinak digitalizálása és közkinccsé tétele, ami a következő években várhatóan jelentős eredményeket hoz majd.
Az élménydús nap végén agapéra is sor került, ahol lehetőség nyílt kötetlen beszélgetésre és a nap eseményeinek közös felidézésére.
A munkácsi szobrászművész, Matl Péter is részt vesz Tokajban a Nomád Nemzedék Háza újjáépítésében, melyet eredetileg Makovecz Imre tervezett. A program keretében Matl Péter a ház tetejére kerülő legendás Babuka madarat faragja újra, amelyet egykor Péterfy László szobrászművész készített el.
Felavatták a Beregszász eredetmondáját ábrázoló szobrot a Vérke-pari városban. Matl Péter, munkácsi képzőművész alkotásán a két egymással viaskodó bika és az általuk kiforgatott kincs látható. A szobor a római katolikus templom udvarán kapott helyet, hiszen a Szász pásztor legendája szerint a kincsből először templomot emeltek, s e köré épült maga Beregszász. A szobor leleplezését követően Garanyi József beregszászi festőművész alkotásaiból nyílt kiállítás a katolikus templom körül kialakított közösségi térhez tartozó Horváth Anna múzeumban. A tárlat szeptember elsejéig tekinthető meg.
Július 30-án kulturális, történelmi és egyházi jelentőségű eseményre került sor Beregszász szívében. A római katolikus templom udvara újabb értékkel gazdagodott: felavatták Matl Péter Munkácsy-díjas szobrászművész A Szász pásztor bikája című miniszobrát, amely a város eredetmondáját és Tompa Mihály költészetét idézi meg. Az ünnepi eseményt szentmise, színészi előadás, kiállításmegnyitó és közösségi programok színesítették.
A kora délutáni órákban megtelt a Beregszász római katolikus temploma előtti tér, ahol újabb műalkotással bővült a város arculata. A templomudvarban elhelyezett alkotás a Vérke-parti város keletkezéséhez fűződő mondát jeleníti meg: két egymással küzdő bika és a harcuk során felszínre került kincs jelenik meg a bronz miniszobron. A mű Tompa Mihály Szász pásztor legendája alapján írt versének motívumaira épül, amely egy mondát mesél el a város keletkezéséről.
A szoboravatás időpontja nem véletlen: éppen ezen a napon emlékezünk meg a költő, Tompa Mihály haláláról, aki 1868. július 30-án hunyt el Hanván. A költő öröksége azonban ma is él, alkotásaiban és a közösségi emlékezetben egyaránt.
Az ünnepség szentmisével kezdődött a római katolikus templomban, ahol Molnár János esperes, püspöki helynök vezette a liturgiát. Prédikációjában a valódi értékek keresésére hívta fel a figyelmet: ahogy a legendában a bika kincset hozott a felszínre, úgy a szív kincse is csak Krisztus követése és a Szentlélek befogadása révén válhat valósággá. E gondolatot párhuzamba állította az evangéliumi példázattal is, ahol az ember mindenét eladja, hogy megszerezze a legértékesebb igazgyöngyöt – a hitet és az isteni kegyelmet.
A szertartást követően a hívek és vendégek kivonultak a szoborhoz, ahol több ünnepi beszéd hangzott el. Tarpai József, a Zahid Finance Group Kft. igazgatója visszatekintett az elmúlt évek munkálataira, amelyek során megújult a templomudvar, és hangsúlyozta: e tér mára nemcsak szakrális, de közösségi és kulturális központtá is vált. Kiemelte, hogy a szobor felállításával a magyar identitás erősítése is cél volt, különösen azon épületek közelében, amelyeket a szovjet éra után sikerült visszaszerezni az egyház számára.
A templomudvarban található Horváth Anna Múzeumra is kitért, amelynek névadója maga is jelentős alakja volt a helyi művészeti életnek. Matl Péter, aki egykor Horváth Anna tanítványaként kezdte pályáját, most ezzel a művel kívánt tisztelegni tanára és a város előtt.
Buczkó István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának vezető konzulja beszédében felidézte Szász pásztor történetét, majd egy gondolatkísérlettel zárta mondandóját: „Ha ma életre kelnének a legendabeli bikák, bárcsak egy kis ládikót hoznának felszínre – nem arannyal vagy ezüsttel, hanem békével és azokkal a jogokkal, amelyeket a kárpátaljai magyarságtól elvettek.”
Matl Péter nem tudott személyesen részt venni az eseményen, de levelét felolvasták a jelenlévőknek. Ebben hangsúlyozta: a mű célja, hogy a hit és a közösség régi erejét idézze meg és irányt mutasson a jövő generációinak. Köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik hozzájárultak a szobor létrejöttéhez.
A szobrot Tarpai József, Gombor Bence ungvári konzul, Buczkó István és Molnár János közösen leplezték le, majd az esperes megáldotta a jelenlévőket. Az esemény fényét emelte a Szent Kereszt Kórus fellépése, valamint Ferku Szilveszter zenés előadása, aki a Kárpátia együttes Piros szív, fehér hó, zöld levél című dalával varázsolta el a közönséget. Az ünnepség a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház ifjú színészeinek fellépésével folytatódott. A Szász pásztor című előadásban Cséke Adrienn, Huzina Eszter és Ferku Szilveszter közreműködésével elevenedett meg a legendás történet Tompa Mihály Beregszász című regéje alapján.
Ezt követően a vendégek átsétáltak a Horváth Anna Múzeumba, ahol Garanyi József festőművész önálló kiállítását nyitották meg. A tárlaton a kárpátaljai táj és az ember belső világának kapcsolatát bemutató művek kaptak helyet. Kovács László kiállításszervező méltatta Garanyi munkásságát, kiemelve, hogy már 18 évesen Horthy Miklós portréját festhette meg, és később a Szovjetunió Képzőművészeti Szövetségének is tagja lett. Külön érdekességként említette meg, hogy Garanyit mély barátság fűzte Horváth Annához – így szimbolikusan is méltó helyszínen került sor a kiállításra.
A kiállítás megvalósulása Kovács László műgyűjtőnek, Babják Editnek – a városi oktatási és művelődési osztály vezetőjének –, valamint a Beregvidéki Múzeum támogatásának is köszönhető.
Mester András, a Kárpátaljai Magyar Turisztikai Tanács elnöke örömét fejezte ki az összegyűlt értékes művek láttán, ugyanakkor sajnálattal jegyezte meg, hogy a Beregvidéki Múzeum bezárt. Bejelentette: egy új helytörténeti múzeum létrehozását tervezik, amelyhez a lakosság segítségét is kérik – hamarosan felhívással fordulnak azokhoz, akik birtokában vannak régi tárgyaknak, dokumentumoknak, eszközöknek.
A tartalmas rendezvényt baráti hangulatú borkóstoló zárta a Pásztor Ferenc Közösségi Házban, ahol a Varga családi pincészet borait ízlelhették meg a vendégek.
Az ő nevéhez fűződik a Vereckei honfoglalási emlékmű, Zrínyi Ilona és a gyermek II. Rákóczi Ferenc szobra a munkácsi várban, a Nemzeti Összetartozás Emlékműve az Ópusztaszeri Emlékparkban, valamint a Sátoraljaújhelyen 2020-ban felavatott Turul-szobor. És ez csak néhány Matl Péter, Munkácsy Mihály díjas szobrászművész közel 170 kültéri alkotásából. A Kárpát-medencén kívül is jól ismert grafikus, festőművész és szobrász Matl Péter 65. születésnapja alkalmából nyílt közel 70 alkotását bemutató tárlat a Latorca-parti város immáron kulturális központjává vált Munkácsy Mihály Magyar Ház galériájában. Összeállításunkban pályatársai és barátai gondolatait gyűjtöttük össze.
Van, amikor egy szobor több puszta formánál, és egy ecsetvonás túlmutat az ábrázoláson – amikor a műalkotás lelket közvetít és gondolatot ébreszt. Matl Péter életműve ilyen alkotásokból áll, és ezt az élményt nyújtotta a közönségnek a Munkácsy Mihály Magyar Házban megnyílt jubileumi kiállítás is. A Munkácsy-díjas szobrászművész 65. születésnapja alkalmából megrendezett tárlat nemcsak a gazdag életút előtt tiszteleg, hanem betekintést ad egy érzékeny, mégis karakteres művészi világba is.
A munkácsi születésű Matl Péter számára a művészet nemcsak hivatás, hanem örökség is. Egy háromszáz éves házban született, amelyet családja már közel egy évszázada lakik. Szülei – Matl Jenő Ottó és Hajovics Natália – maguk is pedagógusok és művészek voltak, akik a munkácsi magyar iskola tanáraként adták tovább tudásukat és szenvedélyüket. Matl Péter a munkácsi magyar tannyelvű középiskola elvégzése után az Ungvári Erdélyi Béla Képzőművészeti Szakközépiskolában szerzett diplomát kerámia szakon, majd tanárként, dekoratőrként és végül önálló művészként dolgozott tovább.
Az évtizedek során szobrokkal, díszkutakkal, egyházi oltárokkal és emlékművekkel formálta a kárpátaljai magyar közösség kulturális emlékezetét. A mostani tárlat ennek a kivételes életműnek a keresztmetszete. A kiállítótérben szobrok, grafikák és festmények sorakoznak, míg a folyosón látható fotókiállítás a művész monumentális, köztereken elhelyezett alkotásait idézi meg – köztük a magyarság összetartozásának jelképévé vált Vereckei Honfoglalási Emlékművet is.
A megnyitón Tarpai József, az intézmény igazgatója hangsúlyozta: „Matl Péter több mint 160 kültéri alkotást tudhat magáénak, szerte Európában – és azon túl is. „Alkotásaiban az itteni emberek lelkületét, vágyait, világlátását tükrözi. S nem csupán a magyarokét, hanem a velünk együtt élő más nemzetiségekét is.”
Albertné Simon Edina, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának konzulja kiemelte: „Matl Pétert nem kell bemutatni. Kitűnő művész, kultúraszervező és közéleti személyiség is. Munkássága kőbe, fába, bronzba önti a magyar szellemiséget.”
A művészt méltatta Borisz Kuzma, az Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Szövetség kárpátaljai szervezetének elnöke is, aki úgy fogalmazott: „A kő, amellyel dolgozik, örök. Alkotásai a jövő generációknak is elmesélik majd, kik voltunk, miért küzdöttünk.” Kuzma kiemelte, hogy az alkotó a művészet erejével képes hidat képezni különféle kultúrák és nemzetek között.
A rendezvényen jelen volt Jevhen Tiscsuk, a megyei művelődési főosztály vezetője is, aki szerint Matl Péter művei nemcsak látványosak, hanem elgondolkodtatók is: „Ezek a művek élnek, mozognak. Megállítanak, és arra késztetnek, hogy érezzünk.”
Kulin Ágnes, a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának elnöke a művész érzékeny anyagkezelését és arányérzékét méltatta, amely minden munkájában – legyen az kisplasztika vagy monumentális szobor – visszaköszön.
A meghatott ünnepelt elmondta, hogy a mostani kiállítás darabjai egy drámát jelenítenek meg: párhuzamot vonnak a második világháború és az ukrajnai háború tragédiái között. „A menekültek sorsa, a szétszakított családok fájdalma – ezt szerettem volna kifejezni ezekkel a művekkel. De ugyanakkor azt is: mindig van kiút, mindig van remény.”
A rendezvény rangját emelte a jelenlévők sokszínűsége: a vendégek sorában ott voltak a magyar külképviseletek konzuljai, valamint kárpátaljai, magyarországi és ukrán civil és kulturális szervezetek képviselői is. A tárlatot családtagok, barátok, művésztársak és műkedvelők is megtisztelték jelenlétükkel, jelezve, hogy Matl Péter művészete sokakat megszólít.
Köszöntőt mondott Mankovits Tamás, a Magyar a Magyarért Alapítvány elnöke, valamint Avgyenko Andrij, a kiállítás kurátora és a tárlat fotóinak készítője is.
A kiállítás zenei világát Olekszij Marhacsev szaxofonjátéka tette teljessé, míg az est végén Kovács László műgyűjtő egy Zicherman Sándor-festményt adományozott a Magyar Háznak.
A jubileumi tárlat továbbra is megtekinthető a Munkácsy Mihály Magyar Házban, ahol minden érdeklődőt szeretettel várnak.
