Kína, Japán, Brazília, Európa. Életképek, történetek, alkotótáborok. Matl Péter, neves szobrász- és festőművész lebilincselő, humorral tűzdelt előadás keretében osztotta meg életpályája érdekes momentumait. A Munkácsy Mihály Magyar Házban megtartott rendezvényt a Munkácsi Magyarok Egylet szervezte, amely pár éves kihagyást követően újrakezdte tevékenységét. Az alkalomra június 4-én, az Nemzeti Összetartozás napján került sor. A trianoni emléknap tiszteletére Matl Péter előadását az Ópusztaszeri Emlékparkban lévő, a magyar nemzet egységét szimbolizáló emlékművének bemutatásával kezdte. Ezt követően a különböző alkotótáborokban készült fotók segítségével Péter egy világ körüli barangolásra invitálta a jelenlévőket. Ezek a rendezvények erősítik az összetartozás érzését, és a közösséget, fogalmazott a szobrászművész. A helyi magyarság örömmel fogadta a Munkácsi Magyar Egylet újjáéledését, és bizakodva várja az érdekesebbnél érdekesebb programokat. A közösségi élet egy megtartó erő, fogalmazott Popovics Pál. Idén három éve nyitotta meg kapuit a Munkácsy Mihály Magyar Ház. Ez idő alatt érdekes és változatos programoknak otthont adó kulturális központtá vált. Matl Péter élménybeszámolója után a jelenlevők egy baráti beszélgetésen vettek részt, azt követően meggyújtották a nemzeti összetartozás tüzét.
A megújult Munkácsi Magyar Egylet június 4-én, a nemzeti összetartozás napján, másodszor rendezett programot. Matl Péter, Munkácsi Mihály-díjas szobrászművész, a Munkácsy Mihály Magyar Házban összgyűlt érdeklődők előtt beszélt karrierjének kezdeteiről, az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban található Nemzeti Összetartozás Emlékműről, valamint a nemzetközi szobrásztáborokban szerzett tapasztalatairól. Az előadás során fotókat is bemutatott.
A munkácsi szobrászművész elsőként az ópusztaszeri emlékparkban felállított Nemzeti Összetartozás Emlékmű megvalósításának kulisszatitkairól beszélt a június negyedikei emléknap apropóján. A 2,5 méter szárnyfesztávolságú, bronz turulmadár egy hét méter magas süttői mészkőből faragott oszlop tetején van elhelyezve Ópusztaszeren. A szobor kelet-nyugati tájolású, a magyarok vándorlási útvonalát jelezve. A mészkőoszlopon honfoglalás kori övdíszítéseken található palmetta motívumok láthatóak, ahol a bimbók helyén a történelmi Magyarország vármegyéinek bronzból öntött címereit helyezték el. A művész két fiával, Árpáddal és Szilárddal, valamint ifj. Hidi Endre nagydobronyi szobrászművésszel közösen faragta ki a hét méter magas talapzatot. 2012. szeptember 29-én, a Szent Mihály-napi ünnepségen, Orbán Viktor miniszterelnök B. Nagy László kormánymegbízottal és Matl Péterrel közösen avatta fel a közel tíz méter magas emlékművet, amely a nemzeti összetartozásnak állít emléket.
A művész Popovics Pál főszervező kérdéseire válaszolva, beszélt karrierje kezdeteiről. Elmondta, mindig szobrászművész szeretett volna lenni, de Kárpátalján akkor nem lehetett ilyet tanulni, ezért festő- és kerámiaművésznek tanult. Beszélt az első nagy méretű szobráról, a liszovicai patakban álló madárról. A katonaságról, ahol ugyancsak szobrokat csinált, majd arról, hogyan tudta elfogadtatni magát a szobrász szakmával.
Egy kijevi kiállítás hozta meg számára az áttörést, majd a Vinnyica megyei Jampilbe kapott meghívást egy országos ukrán szobrásztáborba, azt követően már rendszeres vendég volta hasonló táborokban. A Szovjetunióval együtt szétesett a képzőművészeti vállalat, ekkor kezdett pályázni és nemzetközi szobrásztáborokba járni: Nyíregyháza, Japánban, Tojama prefektúrában lévő Inami, Svájc, Franciaország, Kína, Brazília és számos érdekes, a mienktől eltérő kultúrájú ország következett, ahol Matl Péter élt néhány hetet és alkotott, ez alatt az idő alatt ismerkedett a helyi emberekkel, mindennapjaikkal, ételeikkel, és az ottani művészettel. Az előadás alatt fotók segítségével bemutatott élményei kapcsán hosszasan mesélte a vele megesett, jobbnál-jobb sztorikat.
Az előadás végén Pogány István római katolikus plébános örömét fejezte ki amiatt, hogy újraindult a magyar egylet. Matl Péter előadásából pedig visszaidézett két őt megérintő gondolatot: „Merjünk álmodni, vágyódni és hinni, hogy a vágyaink teljesülnek.”, illetve „Minél közelebb kerül az ember Istenhez, annál rafináltabbak a sátán kísértései.”
A művész előadása végén elmondta, hogy azért vállalta az előadást, hogy ezzel másoknak is meghozza a kedvét valami hasonlóhoz a magyar ház nyújtotta kulturális térben. Elárulta, hogy a sok távoli ország közül Brazília lett a szíve csücske, ahol akár hosszabb ideig is élne szívesen. Az emberek nyitottsága, közvetlensége, az ottani élet fogta meg, ugyanakkor a természeti környezet is lenyűgöző. Elmondta, hogy a szobrásztáborokat járó szobrászok élete egy jellegzetes életforma. Ők olyanok, mint a katonák – rövid idő alatt, sokszor két-károm hét alatt, extrém körülmények között, kész szobrot kell alkotniuk. A váratlan helyzetek miatt gyakran kell improvizálni, ezért sok szobrászművész van, aki soha nem menne szobrásztáborba, mert nem annyira produktív.
A magyar ház előadótermében összegyűlt több száz munkácsi magyar az előadás után egy pohár bor és pogácsa mellett beszélgetett, a Munkácsi Magyar Egylet szervezőinek sikerült egy igazi társadalmi eseményt varázsolni a Latorca-parti városban nemzeti összetartozásunk ünnepén. Végül mindannyian kivonultak a Munkácsi Mihály Magyar Ház belső udvarára, ahol körbeállták a 20 óra 24 perckor fellobbanó nemzeti összetartozásunk tüzét.
Tamási Áron-szoborral gazdagodott a Nemzeti Színház, melynek alkotója Matl Péter munkácsi művész, akinek ez a második alkotása, amely az intézményben látható. A kárpátaljaiak rendkívül büszkék Matl Péterre, aki az elmúlt évtizedekben számos jelentős alkotással gazdagította az egyetemes magyar művészetet. Ki ne ismerné a híres vereckei honfoglalási emlékművet, mely az elmúlt években Kárpátalja egyik jelképévé vált? A gyönyörű alkotás, mely Matl Péter munkácsi szobrászművész keze munkáját dicséri, sajnos megannyi vandál akciónak és rongálásnak volt kitéve az elmúlt években. Ez pedig a sátoraljaújhelyi centenáriumi Turul-emlékmű, mely szintén Matl Péter műve. A munkácsi művész, Tamási Áront ábrázoló legújabb mellszobrát a Nemzeti Színházban avatták fel, akinek a művészete összeforrt a teátruméval, hiszen jelenleg is két színdarabja szerepel a repertoárban: a Tündöklő Jeromos és a Vitéz lélek. Matl Péter saját bevallása szerint ez a szobor a megmaradás szimbóluma, a művész legfőbb mondanivalója is ez az ukrajnai háború miatt. Szűcs Nelli, Jászai Mari-díjas színművészt büszkeséggel tölti el, hogy a nemzet egyik legkiválóbb szobrászművésze már a második alkotását avatta fel a Nemzetiben, korábban ugyanis Németh Antalt is megformálta. A művésznek a Kárpát-medence mellett Brazíliától Kínán át Japánig számos helyen van köztéri alkotása. De nem csak Matl Péter készít szobrokat a világ különböző pontjain, hanem a világ is Matl Péternél. Ugyanis minden évben megszervezi a nemzetközi szobrásztábort Kárpátalján, amit eddig szerencsére, még a háború sem tudott megakadályozni.
A VIII. brüsszeli Kárpátalja nap keretében, a belga fővárosban megnyílt Matl Péter Munkácsy-díjas kárpátaljai szobrászművész „Ötösével” című festmény- és szoborkiállítása. A tárlat, mely az 1944 őszén kényszermunkára elhurcolt magyar és német nemzetiségű kárpátaljai férfilakosság emlékére készült, a helyi Liszt Intézetben tekinthető meg. 1944. novemberében a 0036-os számú szigorúan titkos parancs alapján, Kárpátalja községeiben a szovjetek megkezdték a hadköteles korú német és magyar férfiak összegyűjtését. Becslések szerint több mint 40 ezer férfit hurcoltak el, akiknek több mint a fele elpusztult a Szovjetunió különböző lágereiben. A túlélők csak 1947-től térhettek haza.
Kalapálás, fúrás, hasítás – zajlik a homokkő előkészítése, hiszen ebből a nagy kőtömbből két hét alatt maradandó alkotás születik majd a Matl Péter munkácsi szobrászművész által megálmodott és életre hívott szobrász táborban. Az elmúlt évek során a világ számos országából érkeztek művészek a művésztelepre, idén azonban a kéthetes táborban többségében Kelet-Ukrajnából érkezett művészek alkottak. A tavalyihoz hasonlóan idén is a háború állt a középpontban, de művészek mégis a békébe vetett hitet akarták hangsúlyozni az alkotásokon keresztül. A pályázati kiírás szerint is az volt a cél, hogy a művészek készüljenek a jövőre és a művészet adta lehetőségekkel érezzék kötelességüknek az életigenlést sugározni. A főszervező Matl Péter, valamint öt ukrán és két dán szobrászművész a záróünnepségen bemutatta a nagyközönségnek az elkészült munkákat, amelyek mindegyike a háborúra reflektált, tették mindezt azonban a békét és a reményt sugallva alkotásaikban. Cseh Áron, ungvári magyar vezető konzul köszöntő beszédében elmondta: „Az idei nemzetközi szobrásztábor is Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériuma anyagi támogatásával jött létre, és főkonzulátusunk is a kezdetektől fogva segítette, támogatta ezt a folyamatot, mert a képzőművészet mindig is összekötő kapocs volt népek és nemzetek között.” A szobrásztábor lehetőségét adott arra, hogy a világban zajló eseményekre reagálva alkossanak a művészek. A kultúra támogatása a háborúval sem állhatott le, így gondolja ezt a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség is, akik Magyarország mellett szintén hozzájárultak az alkotótábor megvalósulásához.
Véget ért a szeptember 15-én kezdődött XI. Kárpátaljai Nemzetközi Szobrásztábor, amelynek idén a Pro Arte – Munkács civil szervezetet beregszentmiklósi szoborparkja adott otthont. Idén a tábor központi témája a háború volt, arra reflektáltak a nyolc szobrász és egy fotóművész. A főszervező Matl Péter, valamint öt ukrán és két dán szobrászművész szeptember 30-án mutatták be a nagyközönségnek a kéthetes alkotótáborban készült munkáikat.
Cseh Áron ungvári magyar vezető konzul köszöntőbeszédében elmondta: „Örömmel tettem eleget Matl Péter, a Pro Arte – Munkács civil szervezet vezetője meghívásának, aki nem csak kitűnő művész, hanem ügyes és kitartó kulturális szervező. Az immár több mint tíz évvel ezelőtt megálmodott szobrásztáborok mára szép hagyománnyá váltak, és a mostanra létrejött beregszentmiklósi szoborpark méltó helyszínt biztosít az alkotóknak. Az idei nemzetközi szobrásztábor is Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériuma anyagi támogatásával jött létre, és főkonzulátusunk is a kezdetektől fogva segítette, támogatta ezt a folyamatot, mert a képzőművészet mindig is összekötő kapocs volt népek és nemzetek között” – fogalmazott a magyar diplomata.
Jevhen Tiscsuk, a Kárpátaljai Megyei Kulturális, Nemzetiségi és Vallási Főosztály igazgatója egy olyan csodálatos művészi térnek nevezte a szoborparkot, ahol a művészek formát adhatnak gondolataiknak, érzéseiknek, művészi látásmódjuknak. Magát a szimpóziumot pedig egy olyan mágneshez hasonlította, amely megyénkbe vonzza a magas művészeti érték létrehozására képes alkotókat a világból.
A művészek közül Vjacsiszlav Hutirja, a Donyeck megyéből származó szobrász és festőművész, Ukrajna érdemes művésze mondott köszönetet az általa 30 éve ismert Matl Péternek, hogy a háború idején is vállalta a szimpózium megszervezését, amely az alkotói munka mellett valódi kikapcsolódás is volt a számára.
Házigazdaként és főszervezőként Matl Péter az idei művésztelep kapcsán elmondta: „A tizenegyedik szobrásztáborunk eredményét láthatják, négy kőszobrot és négy vegyes technikával készült műalkotást. A hagyományos kőszobrok mellett láthatunk itt téglainstallációt, illetve a tábor területén talált építési törmelékekből és rakéták maradványaiból készült munkákat is.” Matl Péter idén betonból, acélból és farostlemezből formálta meg a kezdet és a vég, valamint a háború római istenét, a kétarcú Janust.
Matl Péter elmondta még, hogy a nyolc résztvevő zöme Kelet-Ukrajnából jött, akad, aki egyenesen Bahmutból származik. Számukra a szobrásztábor felüdülés volt, az otthoni háborús viszonyokból kiszakadhattak és végre alkothattak. „Ezért is Háború a címe a szobrásztáborunknak, a művészet erejével próbáltunk reflektálni erre a szörnyű eseményre. Most ilyen, történelmi időket élünk, a művészek zöme jövőképet, kiutat próbál mutatni a jelenlegi helyzetből a társadalomnak. Persze különbözőképpen, mert mindannyian mások vagyunk, másként gondolkodunk, de közülünk mindenki a békét várja” – fogalmazott a főszervező, akitől megtudtuk, hogy az idén elkészült szobrok a szoborparkban maradnak, ugyanakkor elképzelhető, hogy a támogatók kapnak egy-egy műalkotást, esetleg elárvereznek közülük egyet, amellyel a fronton szolgáló barátaikat támogatnák.
A házigazdát követően maguk a művészek mutatták be saját alkotásaikat. A már említett Vjacsiszlav Hutirja Várakozás című munkája egy kőbe faragott, stilizált női alakot formáz, Szerhij Szbitnev Angyal című szobra a háború angyalát, egy félig angyal ukrán katonát. Különleges az ungvári Jan Pavel Roman Stabilitás című kompozíciója, amely kőből faragott emberi alak, fölötte és körülötte darabjaira szakadt rakétaalkatrészek. Ivan Demjan „Egy pillanat az árulás előtt” névre keresztelt kőszobra a bibliai Káin és Ábel összeölelkezésének pillanatát tárja elénk. Szerhij Olesko Niké szobra pedig a győzelem istennőjét formázza meg. A dán vendégművészek közül Liz Andersen Háború című installációja a szoborpark bejáratához közel, betonból, márványlapból és építési törmelékekből készült, a civilizációnk útját szimbolizálva, míg férje Ole Videbæk Babilonr/a keresztelt, vörös és fehér téglákból, valamint faelemekből épült tornyában, közepén tüzet rakott, elmondta, hogy alkotása a faelemek elégése után, összeomolva nyeri majd el végső formáját.
Matl Péter oklevéllel ismerte el Andrej Augyijenko fotóművész munkáját, aki idén is csatlakozott, kilencedikként a szobrásztáborhoz, művészi értékű fotókon megörökítve az alkotás folyamatát és az elkészült szobrokat. Ugyancsak elismerő oklevéllel mondott köszönetet a részt vevő művészek mellett a támogatóknak is, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának, Gulácsy Gézának, a KMKSZ alelnökének, Tarpai Józsefnek, a Zahid Finance Group igazgatójának ésVolodimir Andruskónak, Beregszentmiklós polgármesterének.
A szobortábor állófogadással, jó hangulatú beszélgetéssel és a sokoldalú Matl Méter szájharmonika-koncertjével zárult.
Az elmúlt évek során a világ számos országából érkeztek művészek a Matl Péter szobrászművész által megálmodott szobrász táborba. Tavalyihoz hasonlóan idén is a háború áll a középpontban. A pályázati kiírás szerint az a cél, hogy a művészek készüljenek a jövőre és a művészet adta lehetőségekkel érezzék kötelességüknek az életigenlést sugározni. Mert az ilyen ember könnyebben képes a megbékélésre önmagával és másokkal, és talán rászánja magát a megbocsátás keresztényi erényének gyakorlására is. Matl Péter szobrászművész minden esetben arra ösztönzi az ide érkező művészeket, hogy a jövőbe tekintsenek és a szobraik a reményt tükrözzék. A művészek nagy része visszanyúlt a mitológiához, a jelekhez, a szimbólumokhoz. Péter idén Januszt jeleníti meg, az idő, a kezdetek és a végek, az átmenetek, valamint a háború és a béke római istenét. Tervei szerint most a kétárcú Jánuszt alkotja meg háttal egymásnak, s a háború végén pedig a két szembeforduló arcot, melyet egy boltív köt majd össze. Szerhij Szbitnyev 1963-ban az oroszországi Dimitrovgradban látta meg a napvilágot, de 1983 óta az ukrajnai Harkivban él. A Harkivi Állami Formatervezési és Művészeti Akadémián végzett, később pedig itt lett tanár. Elmondása szerint az, hogy a békés Kárpátalján eltölthet két hetet, igazi feltöltődés számára, hiszen Harkivban folyamatosak a légiriadók és a támadások. Az elkészülő szobrában a férfiasságot és a hazaszeretetet szeretné megjeleníteni, ezért egy, a kezében kardot tartó angyalként ábrázoló katonát fog megformálni. A nemzetközi szobrásztáborban a korábbi években számos külföldi alkotó vett részt, a háború miatt azonban most kevesen vállalkoznak erre a feladatra. Idén az egyetlen ilyen alkotópáros a Dániából érkezett Vidabaek házaspár, akik egy Bábel tornyot építenek fel téglákból és fa lapokból. A szervezők mögött álló 10 évben mindig olyan helyszínt kellett keresniük, amely befogadta a művésztelepet. Idén azonban már a Pro Arte Munkács Civil Szervezet saját birtokán, Beregszentmiklóson fogadhatták az alkotókat, hiszen a magyar kormány támogatásának köszönhetően sikerült megvásárolni a korábban kolhozként működő elhagyatott területet, ahol elkészült a közösségi térként funkcionáló alkotóház is. Ez nagy öröm a szervezők számára, akik szerint már az is csodának számít, hogy idén sikerült megszervezni a művésztelepet. Emellett abban is reménykednek, hogy jövőre már a béke lesz a téma és a világ számos részéről érkezhetnek majd ismét alkotók Kárpátaljára.
A Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesülete a nemzetközi hírű Horváth Anna beregszászi keramikus, képzőművész emlékére alkotó és kézműves hetet szervezett gyerekeknek. Minden nap más-más elismert kárpátaljai művész vezette be őket a korongozás, az agyaggal való munka, a rajzolás és a festészet rejtelmeibe. A szervezők célja az volt, hogy a beregszászi közösség életére nagy hatást gyakorolt művész szellemi öröksége a fiatalok munkáiban, törekvéseiben tovább éljen. A portrékészítés nem egyszerű feladat. Még a tapasztalt művészek tudását is próbára teszi. Az alapokat a gyerekek számára Kutasi Csaba festőművész mutatta meg. S ha a Mona Lizához hasonló alkotások nem is születtek a gyerekek nagy igyekezettel fogtak neki a munkának és kiválaszthatták a nekik tetsző technikát. Kutasi művész úr egy kis csalafintasággal is készült. A gyerekeknek egymásról kellett portrét készíteniük, ami izgalmassá tette a folyamatot.
Közel ötven fiatal vett részt a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesülete (KMNE) által szervezett Horváth Anna napközis alkotóhét alkalmával. Az esemény során a fiatalok kipróbálhatták a viaszkarcolást, gyurmázást, korongozást és a festészetben is elmélyülhettek.
Tarpai József, a KMNE elnöke, az alkotóhét megálmodója elmondta: „Horváth Annát elsősorban keramikusként tartják számon, azonban a kisplasztika, a festészet és a grafika terén is jelentőset alkotott. A hét folyamán a táborba érkező diákok kiváló mentorok segítségével kipróbálhatták magukat ezen tevékenységek valamelyikében. Az elnök elmondta, hogy céljuk, hogy a kivételes tehetségű művésznő szellemi öröksége a beregszászi fiatalokban ‒ akik érdeklődnek a képzőművészet iránt ‒ tovább éljen.”
A tábor első napján Hubal Ljudmila ungvári iparművész közreműködésével a fiatalok agyagból különböző állatgrafikákat készíthettek el, másnap a nagydobronyi Hidi Endre keramikus segítségével a korongozással ismerkedhettek meg közelebbről. Matl Péter, munkácsi szobrászművésszel gyurmából készítettek különböző figurákat, majd zárásként Homoki Gábor tiszapéterfalvi festő a festészet rejtelmeibe avatta be a gyerekeket.
Az alkotóhét vezérgondolata kapcsán Matl Péter így nyilatkozott: „A hét folyamán igyekeztünk a fiatalokat arra buzdítani, hogy legyenek nyitottak a világ felé, és érzéseiket, gondolataikat próbálják megfogalmazni a művészet nyelve által. Nem biztos, hogy mindenkiből nagy művész válik, de mindenképp fontos, hogy minél több olyan technikát próbáljanak ki, amely közel áll hozzájuk. A művészet megismerése, az alkotási folyamat segít mindabban, hogy a fiatalok kiteljesedjenek.
A programra 6‒16 év közötti fiatalok jelentkezhettek. A hét folyamán a Petőfi-centenárium kapcsán a költőóriás alkotásaihoz is készítettek különböző illusztrációkat, de éltere kelt Pókember, a Gyöngyhajú lány, Tüskevár Matula bácsija és számos érdekes figura, valamint illusztráció is.