Becslések szerint 2022 óta harmincezertől akár százezerig terjedhet azon ukrán katonák és civilek száma, akik az orosz–ukrán háború során végtagjukat vesztették, sokan közülük többet is. Ez a szám különösen akkor döbbenetes, ha összevetjük az afganisztáni és iraki háborúk 16 éve alatt regisztrált 1705 amputált amerikai katonával. A fizikai sérülések mellett agyrázkódás, traumás agysérülések, poszttraumás stressz szindróma (PTSD) és súlyos fej- és arcsérülések tízezrei terhelik Ukrajna kórházait.
A kelet-ukrajnai Dnyipro kórházai éjszakánként hatvan–száz új sebesültet fogadnak a frontról, többségük amputációra szorul, 80 százalékuk lélegeztetőgépes támogatásra. A Mecsnikov Regionális Kórház ötszáz egészségügyi dolgozója naponta ötvennél több sürgősségi műtétet végez, állandó rakétatámadások árnyékában.
Mindannyian krónikus stresszben élünk. Nem érezzük magunkat biztonságban – mondja egy orvos, de a személyzet hősiesen kitart.
A modern hadviselés nemcsak a közvetlen harcmezőn pusztít. Ukrajna területének több mint 20 százalékát fel nem robbant lőszerek borítják. A rakéták és repülőgépek által szétszórt levél- és pillangóaknák nevüket jellegzetes szárny alakjukról kapták, és körülbelül ököl nagyságúak. Mivel műanyagból készülnek, a fémdetektorok nem érzékelik őket, és még egy könnyű érintés is gyorsan felrobbantja őket, amputációt vagy súlyos csonkolást okozva. A fel nem robbant taposóaknák még a háború vége után is halálos veszélyt jelentenek majd a civilekre és főleg a gyermekekre, ha véletlenül felveszik őket vagy rájuk lépnek.
Ha egy katona elveszíti a lábát, a társadalom hősként tekint rá. De ha elveszíti az arcát? Akkor szellemmé válik – hívja fel a figyelmet dr. Andrij Kopcsak, a kijevi Bogomolec Nemzeti Orvostudományi Egyetem száj- és állcsontsebészeti tanszékének vezetője.
A 32 éves Volodimir Melnyik 2023-ban szenvedett súlyos arcsérülést egy heves összecsapásban.
Az arcom jobb oldalán minden ideg elszakadt, minden csont szétzúzódott. Nem láttam a szememmel – emlékezett.
Csaknem egy teljes napig kellett várnia, hogy kimenekítsék a frontvonalról, utána pedig annyira súlyos állapotban volt, hogy el sem akarták látni, mert nem láttak rá esélyt, hogy életben marad. Többször megoperálták, ezek a műtétek azonban nem sikerültek túl jól, különféle komplikációk léptek fel. Végül több hónapi szenvedés után a „Doctors for Heroes” projekt önkénteseinek és ötvennél is több műtétnek köszönhetően sikerült helyreállítani az arcát annyira, amennyire egy ilyen sérülés után lehetett. A testi és lelki sebeket azonban örökre viselni fogja.
Az arc helyreállításának ráadásul nem az esztétikai a legfontosabb funkciója.
A legfontosabb az volt, hogy újra tudjak rágni és enni – mondta Melnyik, aki azóta visszatért a frontra, a háború ugyanis továbbra is egyre kegyetlenebb eszközökkel folyik, mindennap újabb és újabb sérüléseket és halált okozva.
