Életének 81. évében elhunyt Szörényi Szabolcs, Kossuth-díjas zeneszerző, zenei rendező, az Illés, majd a Fonográf együttes korábbi basszusgitárosa – közölte a család szombaton.
Szörényi Szabolcs 1943. szeptember 26-án Budapesten született. Testvérével, Leventével együtt a szülők 1956 szeptemberében beíratták a szobi állami fiúnevelő intézetbe, ahol bekerültek az intézet mandolinzenekarába. Szabolcs gitározott, majd basszusgitárra váltott, és maradt is ennél a hangszernél. Két év múlva Vácra került a gimnáziumba, ahová Levente is követte, itt egy triót alakítottak. Az akusztikus hangszerekből házilag fabrikáltak elektromost, s Mediterrán nevű együttesükkel, amelyben a testvérek mellett Kőszegi Imre és Bajtala János is játszott, 1962-ben az országos Ki Mit Tud?-on az elődöntőig jutottak.
A már évek óta működő Illés együttesbe 1965 januárjában Levente vitte, és az év során kialakult a klasszikus felállás, a két Szörényi mellett a billentyűs hangszereken játszó Illés Lajos, a gitáros Bródy János és a dobos Pásztory Zoltán.
1966-ban az I. Táncdalfesztiválon megosztott második díjat nyert Még fáj minden csók című számuk, majd az 1968-as fesztiválon Amikor én még kissrác voltam című, népzenei gyökerű szerzeményükkel szinte minden díjat megnyertek, a fődíjjal együtt. Szabolcs a két fesztivál között, 1967-ben néhány hónapot katonáskodott is, addig a zenekarban Bródy János helyettesítette hangszerén.
Az Illés együttes a hatvanas évek második felében és a hetvenes évek elején hihetetlen népszerűségre tett szert, csak az Omega és a Metró volt a vetélytársuk. Számaik zenéjének zömét Szörényi Levente és Illés Lajos szerezte, a Bródy János által írt, gyakran áthallásos, politikailag kényes szövegek az előző nemzedék magatartásmintái ellen lázadó ifjúság életérzéseit fejezték ki. Szörényi Szabolcs ritkán jelentkezett szerzőként, de ő írta többek között az Újra itt van, a Sárika, Az ész a fontos, nem a haj című dalt – utóbbit énekelte is jellegzetes basszus hangján –, és Koncz Zsuzsa egyik legnagyobb slágerét, a Miszter Alkoholt.
Szörényi Szabolcs 1974-ben testvérével és Bródyval a Fonográf együttes tagja lett, ez a sokrétű, igényes zenét többszólamú vokállal megszólaltató zenekar egy évtizeden át dolgozott. 1984-ben a három telt házas búcsúkoncert gyakorlatilag Szörényi Szabolcs színpadi visszavonulását is jelentette. Ezt követően ott volt az Illés 1990-es, 1996-os, 2001-es fellépésein, ahogy a végső búcsúnak számító 2005-ös koncerteken is.
Az Illés Zenekar megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére 2014-ben Beatünnep címmel rendezett budapesti és vidéki koncerteken Szörényi Szabolcs ugyanúgy részt vett, mint a Fonográf együttes 2004-es, majd 2018-as fergeteges sikerű koncertjén.
1990-ben szólólemeze jelent meg Lökd ide a…! Kocsmadalok címmel. Zenei rendezőként számos színpadi produkcióban és lemezen működött közre, például az idén negyvenéves István, a király című rockopera kétmillió példányban eladott eredeti hanganyagán.
Szörényi Szabolcs 2000-ben kapta meg a Kossuth-díjat, megosztva az egykori Illés együttes tagjaival, 2012-ben Budapestért Díjat vehetett át, 2018-ban a főváros XIII. kerületének díszpolgári címét adományozták neki. 2019-ben testvérével, Leventével együtt az óbudai Kobuci Kertben megrendezett negyedik Országos Beatles Találkozón a Höfner gitárgyár nemzetközi életműdíját vehette át.
Életének 85. évében elhunyt Kozma Imre atya, katolikus pap, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnöke, a Betegápoló Irgalmasrend korábbi magyarországi vezetője – közölte a Magyar Máltai Szeretetszolgálat.
1940. június 4-én Győrzámolyban született. A győri bencés gimnáziumban érettségizett, majd papi szemináriumba jelentkezett. Döntése komoly elkötelezettséget jelentett, hiszen 1958-ban a papi hivatást választó fiatalok biztosan számíthattak arra, hogy az államvédelmi hatóság zaklatni és üldözni fogja őket.
Kozma Imre atyát 1963-ban szentelték pappá. Első állomáshelye Tát-Dorogbányán volt, majd áthelyezték Budapestre. 1968 és 1977 között a Ferenciek terén álló Alkantarai Szent Péter templomban szolgált. Szokatlan hangvételű, szókimondó prédikációi sokakat megszólítottak, a fiatal felnőtteknek tartott konferencia beszédei alatt zsúfolásig megtelt a templom. Kozma Imre atyát ezekben az években számos alkalommal előállították és kihallgatták, hallgatóságának több tagját meghurcolták és kizárták az egyetemről.
Pályafutásának következő állomása a zugligeti Szent Család plébániatemplom volt. Százak által látogatott hittan óráin azt tanította, hogy a kereszténység nem elmélet, hanem gyakorlat, a templom falain kívül a mindennapokban is meg kell élni hitünket. A közösség tagjainak konkrét segítő feladatokat kellett vállalniuk, ekkor alakult ki az az önkéntes hálózat, amely később a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapját adta.
Az 1989-ben megalakult Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnökeként a szegények, idősek, hajléktalan emberek ellátását szervezte meg.
A zugligeti templom kertjében megnyitotta az első menekülttábort a Budapesten gyülekező keletnémet családok előtt, ezzel az akkori Európa legnagyobb humanitárius akcióját indította el, melynek során 48 ezer menekültet fogadtak be Magyarországon. A romániai forradalom alatt segélyszállítmányokat juttatott el a szükséget szenvedő településekre, a délszláv háború alatt kórházi osztályokat, bentlakásos intézményeket és nagy számú civil lakosságot menekített át Magyarországra az általa vezetett szervezet. Felhívásaira önkéntesek százai jelentkeztek, közben országszerte megalakultak a Magyar Máltai Szeretetszolgálat helyi csoportjai. Három és fél évtized alatt a Szeretetszolgálat az egyik legnagyobb magyarországi karitatív szervezetté vált, amely szociális, oktatási és egészségügyi ellátásokból is hálózatot épített ki, intézményeiben és önkéntes csoportjaiban naponta átlag 17 ezer emberről gondoskodik.
1997-ben Kozma Imre atya felvételét kérte a Betegápoló Irgalmasrendbe, mely irányítása alatt megerősödött, és kórházaival az egészségügyi ellátás jelentős szereplőjévé vált. Ötvenhét évesen lett szerzetes, a legtöbben ilyenkor már a visszavonulásukat tervezik, ő a keresztény szemléletű orvoslás újraélesztését tűzte célul, és 82 éves koráig vezette a rend hazai szervezetét.
Pályafutása utolsó szakaszában éppolyan energikus volt, mint fiatalon. 2013-ban pappá szentelésének ötvenedik évfordulójára készülve gyalogosan végigjárta papi szolgálatának állomáshelyeit, 73 évesen 140 kilométeres zarándoklatot tett egy szerzetestársa kíséretében.
Tevékenységét több mint harminc alkalommal ismerték el rangos kitüntetésekkel. 1996-ban az Év emberének választották, 2003-ban a Magyar Köztársaság Középkeresztje díjat vehette át, 2005-ben Prima Primissima díjat kapott, 2010-ben Francia Becsületrenddel tüntették ki, 2016-ban Európa Polgár díjjal ismerték el életművét, és több település önkormányzata is díszpolgári címet adományozott Kozma Imre atyának.
(MTI)
[type] => post
[excerpt] => Életének 85. évében elhunyt Kozma Imre atya, katolikus pap, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnöke, a Betegápoló Irgalmasrend korábbi magyarországi vezetője – közölte a Magyar Máltai Szeretetszolgálat.
[autID] => 12
[date] => Array
(
[created] => 1729162020
[modified] => 1729157110
)
[title] => Elhunyt Kozma Imre atya, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnöke
[url] => https://life.karpat.in.ua/?p=218825&lang=hu
[status] => publish
[translations] => Array
(
[hu] => 218825
)
[aut] => totinviktoria
[lang] => hu
[image_id] => 218826
[image] => Array
(
[id] => 218826
[original] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/10/kozma-imre.png
[original_lng] => 345252
[original_w] => 981
[original_h] => 497
[sizes] => Array
(
[thumbnail] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/10/kozma-imre-150x150.png
[width] => 150
[height] => 150
)
[medium] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/10/kozma-imre-300x152.png
[width] => 300
[height] => 152
)
[medium_large] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/10/kozma-imre-768x389.png
[width] => 768
[height] => 389
)
[large] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/10/kozma-imre.png
[width] => 981
[height] => 497
)
[1536x1536] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/10/kozma-imre.png
[width] => 981
[height] => 497
)
[2048x2048] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/10/kozma-imre.png
[width] => 981
[height] => 497
)
[full] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/10/kozma-imre.png
[width] => 981
[height] => 497
)
)
)
[video] =>
[comments_count] => 0
[domain] => Array
(
[hid] => life
[color] => red
[title] => Життя
)
[_edit_lock] => 1729146311:12
[_thumbnail_id] => 218826
[_edit_last] => 12
[views_count] => 680
[_oembed_2daecdcc71bae622aca071f491e338d0] =>
Thank you Kiingi Tuheitia Pootatau Te Wherowhero VII for your service. May you find peace & rest now as you join your ancestors. 😢 pic.twitter.com/y7RGEwn2oD
Elhunyt pénteken, 111 éves korában Anna La Morgia, Európa legidősebb apácája – közölte az olasz sajtó.
A Corriere della Sera napilap beszámolója szerint a Serafina nővérként ismert La Morgia 1913. április 17-én született a közép-olaszországi Abruzzo régióban található Lancianóban.
Életéből 88 évet élt kolostorban a Jézus és Mária Szent Szíve Misszionárius Nővérek rendjét szolgálva.
Januárban hunyt el Olaszország legidősebb lakosa, Tripolino Giannini, aki 111 évet 133 napot élt meg. A toszkánai Cecinában élt férfi a második legidősebb férfi volt Európában, illetve a hatodik legidősebb világviszonylatban. Olaszországban a legalább százévesek száma elérte a 20 ezret, ami csaknem kétszerese a 2009-ben végzett összesítéseknek, a korcsoport 83 százaléka nő.
Súlyos betegség után 73 éves korában vasárnap elhunyt Hennagyij Moszkal politikus, volt parlamenti képviselő, kárpátaljai kormányzó – közölte az rbc.ua hírportál Olekszij Honcsarenko parlamenti képviselő Telegram-csatornájára és Mikola Knyazsickij parlamenti képviselő Facebook-oldalára hivatkozva.
A parlamenti képviselők közlése szerint a politikus március 17-én reggel hunyt el. „Hennagyij Moszkal súlyos betegség után meghalt. Nyugodjon békében. Részvétem a családnak. Számos kormányzati pozíciót töltött be, igazi hazafi és tehetséges ember volt” – írta Knyazsickij.
Hennagyij Moszkal 1950. december 11-én született a Csernyivci megyei Zadubrivka faluban. Rendőr altábornagy, a jogtudományok kandidátusa, egyetemi docens. A 2007-es rendkívüli parlamenti választásokon a Mi Ukrajnánk – Népi Önvédelem párt színeiben parlamenti képviselőnek választották, 2012-ben másodszor is megválasztották a Legfelső Tanácsba a Batykivscsina párt színeiben.
2015 márciusában a Luhanszk megyei katonai-polgári adminisztráció élén állt. 2015 júliusától 2019 júniusáig a Kárpátalja Megyei Állami adminisztráció vezetője volt.
Meghalt Dragoslav Mihailovic szerb író, akit a munkatáborokban töltött élményei alapján írt Goli otok című dokumentumregénye miatt a szerb Szolzsenyicinként is emlegettek.
A szerbiai közszolgálati televízió (RTS) vasárnapi beszámolója szerint a többször kitüntetett és díjazott írót, aki a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia tagja is volt, 93 éves korában Belgrádban érte a halál.
Legismertebb regényét, az 1968-ban kiadott, Mikor virágzott a tök című művet tizenhárom nyelvre, közöttük magyarra is lefordították, és jelenleg a szerbiai középiskolákban kötelező olvasmányként szerepel.
A nemzetközi közönség emellett a Goli otok című regénysorozatát tartja számon, amelyben öt köteten át ír a Josip Broz Tito kényszermunkatáborában eltöltött tizenöt hónapról.
Kilenc regénye mellett novellákat és színdarabokat írt, regényeit színpadra alkalmazták és megfilmesítették.
Jelentős hatást gyakorolt a szerb irodalmi életre, karaktereit számos alkalommal idézik, az országos hírnevet az átlagemberről, a jugoszláv kisemberről szóló történetei hozták meg számára.
94 éves korában, hétfőn elhunyt a híres ukrán költő, közéleti és politikai személyiség, volt népképviselő és diplomata, Dmitro Pavlicsko. A halálhírről Mihajlo Szidorzsevszkij, az Ukrán Írók Országos Szövetségének elnöke számolt be Facebookon.
1929. szeptember 28-án született. 1945–46-ban az Ukrán Felkelő Hadsereghez való csatlakozás miatt bebörtönözték. Később az ukrajnai népi mozgalom, az Ukrán Demokrata Párt egyik szervezője, a Tarasz Sevcsenko nevét viselő Ukrán Nyelvi Társaság első elnöke volt. Az ukrán állami szuverenitásról szóló nyilatkozat egyik szerzője.
1990–1994-ben, 1998–1999-ben, valamint 2005–2006-ban is népképviselő volt. 1995–1998-ban Ukrajna szlovákiai, 1999–2002-ben Ukrajna lengyelországi nagykövete volt.
Életének 89. évében meghalt Moldova György Kossuth-díjas író – tudatta lánya, Moldova Júlia szombaton az MTI-vel.
Moldova György szombaton otthonában, családi körben hunyt el. „Tiszta és rettenthetetlen szellemét megőrizzük, írásai, hite, elvhűsége velünk marad és mindannyiunkkal, akik őt olvassuk” – írta a közleményben.
Moldova György 1934. március 12-én született Budapesten. A Szent László Gimnáziumban érettségizett, majd a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturg szakára járt. Diplomáját csak 1986-ban vehette át: 1957-ben letett államvizsgái után ugyanis diplomamunkaként a Rajk-perről írt drámát, amelyet osztályfőnökének, Háy Gyulának olvasott fel. Háyt azonban az 1956-os forradalomban és szabadságharcban játszott szerepéért „menet közben” letartóztatták, az új osztályfőnök pedig ragaszkodott ahhoz, hogy Moldova változtasson témát. Erre nem volt hajlandó, és a főiskolát otthagyva bányásznak állt, ezután még több kétkezi munkát is kipróbált, volt kertész, konzervgyári munkás és javítóintézeti nevelő, úgyhogy „alulnézetből” is megismerte az életet. Éppen kazánszerelő volt, amikor egy munkára a filmgyárba küldték, ahol barátai rábeszélték, hogy írjon meg egy forgatókönyvet. A Szerelemcsütörtököt egymilliónál többen látták, Moldova pedig ott ragadt dramaturgként, 1964-től szabadúszó volt.
Első könyve, Az idegen bajnok 1963-ban jelent meg, és nyomban a közönség kedvencévé tette. Ezután ontotta a könyveket, a hatvanas évek közepétől a rádiókabaré, a nyolcvanas évek közepén a Ludas Matyi című élclap és a Magyar Nemzet című napilap munkatársa volt. Rendkívül termékeny író volt, félszáznál több szépirodalmi, harmincnál több riportkönyve jelent meg, több mint tízmillió általa írt könyv kelt el, és több színdarabját is bemutatták.
Korai elbeszéléseinek kedvelt témája a külváros világa volt, későbbi regényeiben morális hevület fűtötte hősök mondják ki erkölcsi ítéletét. Feldolgozott történelmi témákat is, például a Negyven prédikátor a hitükért gályarabságot szenvedő protestáns prédikátorokról, A napló Che Guevara életéről szól. Szatíráiban és aforizmaköteteiben a társadalmi fonákságokat és a közélet romlottságát ostorozta.
A legnagyobb sikert talán riportregényei és szociográfiai jellegű írásai aratták. Ezekhez szívós oknyomozó munkával gyűjtötte az anyagot, olykor hónapokat töltve az adott területen. A maga korában revelációként hatott a Tisztelet Komlónak, az Akit a mozdony füstje megcsapott, A szent tehén, Az Őrség panasza, A tékozló koldus, a Bűn az élet megjelenése – utóbbi miatt rasszizmussal is meggyanúsították.
Megítélése vegyes: sokan a volt rendszer kritikusát látták benne, mások – főként utólag – úgy vélekednek, hogy annak inkább apologétája volt, megkérdőjelezik szociológiai módszereit, forráskezelését. Moldova soha semmilyen politikai pártnak nem volt tagja, baloldali rokonszenvét azonban soha nem titkolta. Nagy vihart kavart például Kádár Jánosról írott munkája, és sarkos kijelentései is nagy feltűnést keltettek: hevesen tagadta az egykori pártfőtitkár bűneit, akit „proletár szentnek” is nevezett. A világ talán legtöbbet focizó írója, a Szocreál, később Hunreál jobbhátvédje volt, szavai szerint azért, mert ahhoz nem kellett ész, csak erő.
A József Attila-díjat 1973-ban és 1978-ban is megkapta (a kitüntetést 1957-ben nem vette át), 1983-ban Kossuth-díjas lett, később megkapta a Prima Primissima díjat, a SZOT-díjat, a Nagy Lajos-díjat, a Maecenas-díjat, a Karinthy-gyűrűt, az MSZOSZ-díjat és a tiszteletbeli vasutasnak járó Arany Sípot.
A rádiókabaréban felolvasott humoros történeteinek poénjaiból szólás lett; szavai szerint már életében két utcát is elneveztek róla: a Szép utcát és a Mester utcát.
