Rekordszintű bevándorlás, túlterhelt iskolák, párhuzamos társadalmak: egyre súlyosabb következményekkel jár a kontrollálatlan migráció Skócia legnagyobb városában. A friss adatok szerint Glasgow általános iskoláiban már minden harmadik gyermek nem angol anyanyelvű, ami komoly kihívások elé állítja az oktatást és az integrációt.
Döbbenetes adatokat hozott nyilvánosságra a glasgow-i városi tanács: az általános iskolás gyerekek 31 százaléka nem beszél angolul anyanyelvi szinten, és külön nyelvi támogatásra szorul – derül ki a Telegraph riportjából. Ez több mint 7000 diákot jelent, miközben mindössze öt évvel ezelőtt még „csak” a tanulók egynegyede tartozott ebbe a csoportba. A növekedés hátterében Skócia példátlan migrációs hulláma áll, amely az elmúlt években alapjaiban változtatta meg a város demográfiai összetételét, erről ír a Modernity.
A helyzet az osztálytermekben mindennapos feszültségeket szül. A pedagógusok idejük jelentős hányadát tolmácsolásra és az elhangzottak újramagyarázására kénytelenek fordítani, így mind az angol anyanyelvű, mind a bevándorló hátterű gyerekek lemaradnak az alapvető tantárgyakban.
Egy névtelenül nyilatkozó iskolaigazgató szerint a szülői értekezleteken már rendszeresen a Google fordítóra támaszkodnak, ami hosszú távon tarthatatlan.
A leggyakrabban beszélt idegen nyelvek között
az arab,
a lengyel,
az urdu és
a pandzsábi szerepelnek.
Ez jól mutatja, hogy Glasgow egyszerre vált célpontjává a közel-keleti és ázsiai menekülthullámnak, valamint az Európai Unióból érkező, a brexit után is Skóciában letelepedő bevándorlóknak.
Christina Cannon, a városi tanács oktatási vezetője elismerte: az iskolák hatalmas nyomás alatt működnek. Bár több mint száz intézményben dolgoznak kifejezetten az angol mint idegen nyelv oktatásáért felelős koordinátorok, a finanszírozás messze nem tart lépést az igényekkel. A tanárok túlterheltek, az oktatási rendszer pedig már így is mintegy ezer pedagógussal kevesebbel működik, mint amennyire szükség lenne.
🎒 Almost one in three pupils in Glasgow does not speak English as their main language, analysis shows
Olyan negyedekben, mint Pollokshields, egyes beszámolók szerint az arab nyelv vált dominánssá, és a szülők egyre gyakrabban beszélnek „párhuzamos társadalmak” kialakulásáról. Egy glasgow-i anya szerint bár elméletben szép dolog a sokszínűség, a gyakorlatban a gyermeke nehezen boldogul, mert az órák jelentős része fordítással telik.
A politikai vita is egyre élesebb. Az SNP oktatási minisztere, Jenny Gilruth szerint a migráció alapvetően jót tesz Skócia gazdaságának, de elismeri, hogy több pénzre lenne szükség az integrációhoz.
Az ellenzék viszont úgy látja, a nyitott ajtók politikája gettósodáshoz vezet.
Murdo Fraser konzervatív képviselő szerint hatalmas beruházások nélkül az iskolák képtelenek lesznek kezelni a helyzetet.
A számok önmagukért beszélnek: míg Angliában átlagosan a diákok 20 százaléka szorul nyelvi támogatásra, Glasgow 31 százalékos aránya az egyik legmagasabb az Egyesült Királyságban.
Szakértők szerint ez egyértelmű figyelmeztetés: a migráció gyors üteme messze meghaladta az infrastruktúra és a közszolgáltatások alkalmazkodóképességét. Ha nem érkezik azonnali, célzott finanszírozás, Glasgow iskolái valóban a szakadék szélére sodródhatnak – és velük együtt az integráció esélye is.
Nagy a baj az osztrák iskolákban is
Szeptemberben arról is beszámoltunk, hogy Ausztriában egyre több gyerek és fiatal kerül olyan helyzetbe, hogy jóval idősebb osztálytársainál. Az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) felmérése szerint a migráns hátterű tanulók különösen érintettek, mivel a német nyelv hiányos ismerete gyakran visszaveti őket az iskolakezdésben és a továbbhaladásban.
A jelenség hátterében elsősorban a bukás és a német nyelv hiányos ismerete áll. A Kurier beszámolója szerint az általános iskolákban a túlkorosok körülbelül fele, a középiskolák alsó tagozatában pedig harmaduk bukott tanuló.
Annak ellenére, hogy 2024-ben Németországban a születések száma alacsonyabb volt, mint a halálozások száma, az ország népessége – a migrációnak köszönhetően – növekedett. Ezt bizonyítják a Német Szövetségi Statisztikai Hivatal adatai, számolt be a Welt.
2024 végén közel 83,6 millió ember élt Németországban, ami a valaha feljegyzett legnagyobb adat. A növekedés 2023-hoz képest 0,1%, azaz 121 ezer fő volt.
A német lakosság növekedése a külföldiek érkezésének köszönhető: a Szövetségi Statisztikai Hivatal adatai szerint a németországi külföldi lakosság 283 ezer fővel, azaz 2,3%-kal nőtt.
A külföldiek aránya Németország lakosságán belül 2023 végére 14,5%-ról 2024 végére 14,8%-ra nőtt. A külföldiek legnagyobb csoportjait a törökök (körülbelül 1,4 millió), az ukránok (közel 1,1 millió) és a szíriaiak (körülbelül 890 ezer) alkották.
Ugyanakkor Németországban 2024-ben nem regisztráltak természetes népességnövekedést, mivel az elhalálozások száma 330 000-rel meghaladta a születések számát.
[type] => post
[excerpt] => Annak ellenére, hogy 2024-ben Németországban a születések száma alacsonyabb volt, mint a halálozások száma, az ország népessége – a migrációnak köszönhetően – növekedett.
[autID] => 12
[date] => Array
(
[created] => 1750626060
[modified] => 1750583075
)
[title] => Németországban ismét nőtt a lakosság száma
[url] => https://life.karpat.in.ua/?p=246188&lang=hu
[status] => publish
[translations] => Array
(
[hu] => 246188
[uk] => 246069
)
[trid] => ild5234
[aut] => totinviktoria
[lang] => hu
[image_id] => 246070
[image] => Array
(
[id] => 246070
[original] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/06/bevoelkerungszahl.jpg
[original_lng] => 245532
[original_w] => 2000
[original_h] => 957
[sizes] => Array
(
[thumbnail] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/06/bevoelkerungszahl-150x150.jpg
[width] => 150
[height] => 150
)
[medium] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/06/bevoelkerungszahl-300x144.jpg
[width] => 300
[height] => 144
)
[medium_large] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/06/bevoelkerungszahl-768x367.jpg
[width] => 768
[height] => 367
)
[large] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/06/bevoelkerungszahl-1024x490.jpg
[width] => 1024
[height] => 490
)
[1536x1536] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/06/bevoelkerungszahl-1536x735.jpg
[width] => 1536
[height] => 735
)
[2048x2048] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/06/bevoelkerungszahl.jpg
[width] => 2000
[height] => 957
)
[full] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/06/bevoelkerungszahl.jpg
[width] => 2000
[height] => 957
)
)
)
[video] =>
[comments_count] => 0
[domain] => Array
(
[hid] => life
[color] => red
[title] => Життя
)
[_edit_lock] => 1750572276:12
[_thumbnail_id] => 246070
[_edit_last] => 12
[views_count] => 2591
[_algolia_sync] => 188063591000
[_oembed_2326901bf191cc520e32bd9fbb1888ff] =>
Márciusban az előző hónaphoz képest 2 százalékkal kevesebb, 57 925 ember nyújtott be első alkalommal nemzetközi védelem iránti kérelmet az Európai Unió valamely tagállamában. Az előző év azonos hónapjának vonatkozó számaitól (75 040) az idei márciusi adat 23 százalékkal marad el – közölte az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat hétfőn.
A márciusi adatokat tartalmazó jelentés szerint a vizsgált hónapban 7430 volt azon menedékkérők száma, akik egy korábbi elutasítást követően ismételten benyújtották a kérelmüket, mintegy 3 százalékkal kevesebb a februárinál (7630), és 4 százalékkal több a tavaly februárinál (7170).
2025 első negyedévében az illetékes tagállami hatóságok 198 570 elsőfokú határozatot hoztak az EU-ban, ami 1 százalékos csökkenést jelent az előző negyedévhez (199 980), és 7 százalékos növekedést az előző év azonos időszakához (184 865) képest. Ezen elsőfokú határozatok 33 százaléka (66 315) volt kedvező a kérelmező számára.
Márciusban a venezuelaiak alkották a menedékkérők legnagyobb csoportját (8600), őket az afgán (5650) és a bangladesi (3145) állampolgárságúak követték.
A menedékkérelmek 78 százalékát négy uniós országban nyújtották be: Spanyolországban (13 335), Olaszországban (12 390), Franciaországban (10 690) és Németországban (8975).
Az EU egészében százezer emberre márciusban 12,9 olyan menedékkérő jutott, aki első alkalommal kért menedéket. Arányuk Görögországban volt a legmagasabb (39,6), megelőzve Ciprust (31) és Spanyolországot (27,4).
A vizsgált hónapban 1595 – felnőtt kísérő nélküli – kiskorú fordult a hatóságokhoz nemzetközi védelemért az Európai Unió valamely tagállamában, míg számuk februárban 1720 volt. A kiskorúak legtöbbje szíriai (250), afgán (240) és venezuelai (150) volt.
Közülük a legtöbben Németországba (485), Spanyolországba (330) és Görögországba (160) érkeztek – tájékoztatott az uniós statisztikai hivatal.
Idén további 200 ezer állampolgár hagyhatja el Ukrajnát. A migránsok visszatérése csak a biztonsági kockázatok jelentős csökkenése után várható – számolt be az RBC-Ukrajina az Ukrán Nemzeti Bank 2025 áprilisi „Inflációs jelentésére” hivatkozva.
„A migrációs folyamatok továbbra is negatívak, mivel a lehetséges tűzszünetről szóló tárgyalások megkezdése ellenére azok kimenetele bizonytalan. Mindeközben fokozódtak Ukrajna területének bombázásai és a civil lakosság elleni terrorcselekmények” – áll a dokumentumban.
A jegybank hangsúlyozta, az ukrán menekültek jogi státuszát a befogadó országokban a harci cselekmények utáni időszakra még nem szabályozták. E tekintetben további népességkiáramlás várható külföldre mindaddig, amíg a biztonsági fenyegetettség szintje magas marad.
Az előrejelzések szerint a feltételezések változatlanok maradnak: 2025-ben a migránsok kiáramlása várható, mintegy 200 ezer fő, míg 2026-tól fokozatos hazatérést jósolnak – szintén mintegy 200 ezer főt, 2027-ben pedig a hazatérők száma akár 500 ezer főre nőhet.
„Az ukrán migránsok visszatérése fokozatos lesz, így a munkaerőhiány középtávon is fennmarad. Ez hozzájárul a bérek további, a munkatermelékenységet meghaladó ütemű növekedéséhez, ami fokozott inflációs nyomáshoz vezet. Ezenkívül a munkaerő hiánya fékezni fogja a gazdasági fellendülés ütemét” – áll az Ukrán Nemzeti Bank „Inflációs jelentésében” (2025. április), amelyre az RBC-Ukrajina hivatkozik.
Emlékeztetőül, az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szerint a 2024. december 16-i adatok szerint az ukrán menekültek száma a világon 6,8 millió fő volt. Az oroszországi és fehéroroszországiakat nem számítva azonban ez a szám 5,5 millió. A jegybank adatai szerint 2024 végén az ukránok külföldre való kiáramlása körülbelül 0,5 millió fő volt.
Vajon itthon vagy külföldön egyesülnek a családok?
Az Ukrán Nemzeti Bank megjegyezte, hogy számos felmérés eredménye az ukránok fokozatos külföldi alkalmazkodását jelzi. Egyre több állampolgár talál munkát, és biztosít családjának olyan életszínvonalat, amely az ukrajnai háború előtti szintnek felel meg. Ez az adaptáció csökkenti a hazatérni tervezők számát, és egyúttal növeli a családegyesítés valószínűségét más országokban.
A jegybak „Inflációs jelentésében” (2025. április) hangsúlyozza, a fokozott biztonsági fenyegetések, az energiaellátási zavarok, valamint a befogadó országok kormányainak aktív intézkedései az ukránok külföldön tartására negatív kockázatokat jelenthetnek a migrációs előrejelzésekre nézve. Ilyen forgatókönyv esetén csökkenhet a belföldi fogyasztói kereslet, és fokozódhat a munkaerőhiány, ami negatívan befolyásolhatja az inflációt és a gazdasági növekedést.
Ugyanakkor megjegyezték, hogy pozitív tényezők is vannak: a magas jövedelmek és az ukrajnai lakhatás elérhetősége hozzájárul az itthon maradás melletti döntéshez. Ezért a gazdasági növekedés, a lakásállomány és az infrastruktúra helyreállítása felgyorsíthatja az ukránok hazatérését.
Az idei év első negyedévében az illegális határátlépések száma Európába több mint 30 százalékkal csökkent, azaz közel 34 000 személlyel kevesebb volt, mint a 2024-es év hasonló időszakában. A hírt a Politico közölte a Frontexre hivatkozva.
A Frontex szóvivője, Krzysztof Borowski elmondta, hogy a szervezet nem tud végleges következtetést levonni arról, miért történt ilyen drámai csökkenés az év első három hónapjában, de „nyilvánvaló, hogy a tavalyi évben tapasztalt csökkenő tendencia továbbra is megfigyelhető”.
Az utóbbi hónapokban az Európai Unió arra figyelmeztetett, hogy szigorítani fogja a migrációs jogszabályokat: tervezi a deportálás egyszerűsítését, a migránsok büntetéseinek szigorítását, és úgynevezett visszatérési központokat hozna létre az EU-n kívüli országokban, ahol azokat a személyeket helyeznék el, akik a deportálásukra várnak.
A Finn Migrációs Szolgálat bejelentette, hogy idén 18 menedékkérők befogadóállomását zárja be – közölte a Jevropejszka Pravda az Yle-re hivatkozva. További nyolc központot 2026 februárjában zárnak be.
Oka a menedékkérők számának jelentős csökkenése. Tavaly 45 százalékkal kevesebb menedékkérelmet nyújtottak be, mint 2023-ban. Csökkent például az Ukrajnából érkezők száma is.
A jövőben bezáró központokban élő mintegy 2200 embernek van lehetősége tartózkodási engedélyt kérni Finnországban.
A finn kormány azt kérte a parlamenttől, hogy 2026 végéig hosszabbítsa meg azt a törvényt, amely lehetővé teszi az Oroszországgal közös, lezárt keleti határszakaszt átlépő migránsok menedékkérelmének elutasítását és azok hazaküldését.
A Kreml célja, hogy megossza Európát, aláássa a határvédelem hitelességét, és elvonja a figyelmet, ezzel csökkentve Ukrajna támogatását.
A migrációs hullámok manipulálása nem a határokon kezdődik. A sikeres instrumentalizációhoz már a kibocsátó régiókban is komplex stratégiákat kell alkalmazni, így jár el Oroszország Afrikában is, ahonnan tömegek érkeznek Európába. A Kreml politikai és katonai befolyást épít ki a kontinensen, valamint gazdasági és biztonsági együttműködéseket alakít ki annak országaival.
Oroszország olyan államokban erősíti jelenlétét, mint Mali, a Közép-afrikai Köztársaság, Szudán és Líbia. Az államilag finanszírozott – gyakran Afrikai Hadtestnek nevezett – Wagner-csoport több afrikai államban is aktív. A magánhadsereg líbiai és szudáni jelenléte, valamint fegyveres csoportjaikkal való kapcsolatok révén Oroszország képes lehet migrációs válságok generálására, például a Földközi-tengeren át vezető útvonalakon. A Wagner-csoport befolyása miatt Líbia és Szudán fontos állomása lehet az orosz migrációs manipulációnak.
Az orosz és belorusz határon feltűnt migránsok között nagy számban vannak afrikaiak (pl. szomálik, szudániak, eritreaiak), ami arra utal, hogy Oroszország szerepe nemcsak a közvetlen nyomásgyakorlásban, hanem az elvándorlási motiváció elősegítésében is tetten érhető. Oroszország nem akadályoztatja az embercsempész-hálózatok működését sem.
Az afrikai elvándorlás továbbra is jelentős geopolitikai eszköz Oroszország kezében, különösen, amennyiben Líbiában, Szudánban vagy más instabil államokban aktívan támogatja az embercsempész-hálózatok működését, fokozza a migránsok Európába jutását, vagy újabb migrációs válságokat generál. Oroszország a migráció instrumentalizálásával hatékony hibrid hadviselési eszközt alkalmaz, amely destabilizálja Európát, és növeli Moszkva geopolitikai befolyását.
Az afrikai és európai migrációs útvonalak manipulálása révén a Kreml nemcsak politikai megosztottságot szít, hanem stratégiai előnyökre is szert tesz. Amíg Európa nem talál megfelelő választ erre a fenyegetésre, Oroszország továbbra is hatékony fegyverként tudja lebegtetni a migrációt a kontinens felett.
Kharkiv region. I met with the warriors of the 92nd Separate Assault Brigade named after Ivan Sirko. The fighters are holding a difficult section of the front – Lyptsi. I spoke with the commanders. The defense along their line of responsibility, the training of the warriors,… pic.twitter.com/OiOBPjHMxH
— Volodymyr Zelenskyy / Володимир Зеленський (@ZelenskyyUa) August 4, 2025
Finnország és Oroszország közötti határ megnyitása jelenleg nem reális, számolt be a Yle Antti Häkkinen finn védelmi miniszter kijelentésére hivatkozva.
„Nem fogjuk megnyitni a határt. Tudjuk, hogy Oroszországnak az a vágya, hogy továbbra is Finnország irányába irányítsa a migránsok hullámát”, jegyezte meg.
Pavel Kuznyecov finnországi orosz nagykövet javasolta a határ megnyitását. Hakkänen azonban azt mondta, hogy Oroszország szavai és tettei ellentmondanak egymásnak.
„Kénytelenek vagyunk komolyan venni a közös biztonsági kérdéseket. Legyen szó határbiztonságról, kábelekről vagy ingatlanügyletekről, ezeken a területeken meg kell erősíteni az ellenőrzést” – hangsúlyozta a finn védelmi tárca vezetője.
Häkkinen elmondása szerint Oroszország hajlamos megszépíteni tetteit, annak ellenére, hogy ez volt az oka a szomszédjaival fennálló kapcsolatok megromlásának.
„Megtámadták Csecsenföldet, Georgiát, Krímet, majd teljes körű támadást indított Ukrajna ellen. Oroszország több százezer embert ölt meg és sebesített meg, és elfoglalta szomszédja területének jelentős részét”, szögezte le a védelmi miniszter.
Érvelése szerint, ha Oroszország valóban igyekszik kapcsolatba lépni szomszédjaival, először magatartásán kell változtatnia. A jelenlegi helyzetben Oroszország nem számíthat a turizmus és a kereskedelem folytatására.
„Az első lépés a kapcsolatok javítása felé az lenne, ha Oroszország beszünteti a katonai műveleteket Ukrajna területén, és kivonulna a megszállt területekről. Amíg folytatódik a támadás, nehéz elfelejteni, mit tett Oroszország az elmúlt három évben”.
Häkkiänen a Keskisuomalainen kiadványnak adott interjújában képmutatással vádolta Oroszországot, megjegyezve, hogy nem veszi észre, hogy jelenleg az országok közötti hivatalos párbeszéd főként a határ menti együttműködésre és a nagykövetségek munkájára vonatkozhat.
„A bizalom elveszett, mert Oroszország megtámadta Ukrajnát és ultimátumokat hirdetett egész Európának.
A védelmi tárca vezetője kiemelte az EU és a NATO egységes álláspontjának fontosságát Oroszországgal kapcsolatban, amely az egyes országokkal folytatott párbeszéden keresztül kívánja megosztani Európát.
Algéria, Marokkóhoz és Tunéziához hasonlóan az irreguláris migrációra, mint súlyos biztonsági kockázatra tekint, ezért 2015 óta a területén érvényes okmányok nélkül tartózkodó migránsokat nagy számban toloncolja ki. Az algériai hatóságok 2024-ben rekordszámú deportálást hajtottak végre. Az Alarme Phone Sahara civil szervezet értesülései szerint több mint 31 ezer embert toloncoltak ki a szomszédos Nigerbe.
Algéria egyértelműen központi szerepet játszik az Afrikából Európába tartó migrációban. Amellett, hogy Európa felé hagyományosan kibocsátóország, évtizedek óta fontos tranzit- és befogadóország is a szubszaharai térségből érkezők számára. A 2011-ben kezdődött líbiai polgárháború, valamint a Maliban és Nigerben tapasztalható politikai bizonytalanság azonban jelentősen átrajzolta a térség migrációs dinamikáit. Algéria, tartva a keleti és déli szomszédainál tapasztalható erőszak továbbgyűrűzésétől és a biztonsági helyzet romlása miatt menekülő tömegek megjelenésétől, idővel lezárta határait.
A tömeges deportálások kezdete
Az algériai határvédelmi rendszerben régóta mutatkozó repedések és a határokon átívelő törzsi kapcsolatok következtében a térségben működő ember-, kábítószer-, áru- és fegyvercsempészetre szakosodott bandák gyorsan alkalmazkodtak az új helyzethez. Ezért a szigorú biztonsági intézkedések ellenére a migrációs nyomás tovább erősödött.
A tömeges és ellenőrizetlen migráció ‒ Mali esetéhez hasonlóan ‒ Niger irányából is komoly veszélyt jelent. Algéria és Niger közel ezer kilométer hosszú közös határszakaszán három, a nigeri tuaregek által üzemeltetett nagyobb embercsempész-útvonal működik. A legnagyobb forgalom az In Guezzam városát Assamakával és El Aklával összekötő háromszögben összpontosul.
A migrációs nyomás erősödésével Algéria 2015-től tömeges kitoloncolást rendelt el a területén érvényes okmányok nélkül tartózkodó külföldiekkel szemben. A hatóságok a migránsokat jellemzően rendőrségi razziák során gyűjtik össze, majd ideiglenes létesítményekbe szállítják és ott fogva tartják őket. A Nigerrel 2014 decemberében megkötött – nem hivatalos – megállapodást követően a déli Tamanrassetből a nigeri állampolgárokat katonai konvojokkal hazájukba deportálják, míg más országok állampolgárait a sivatagos algériai–nigeri határ közelében élelem és innivaló nélkül magukra hagyják.
A Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) adatai szerint a megállapodást követő öt évben (2015 és 2019 között) körülbelül 40 ezer embert deportáltak Nigerbe. A kitoloncolások száma később emelkedett, sőt 2020 és 2023 között megduplázódott. Három év leforgása alatt több mint 100 ezer menekültet toloncoltak ki: 2020-ban 23 ezret, 2021-ben 27 ezret, 2022-ben 24 ezret, 2023-ban pedig 26 ezret.
Tavaly több mint 31 ezer kitoloncolás történt
A kitoloncolások 2024-ben is folytatódtak. A nigeri Alarme Phone Sahara (APS) civil szervezet adatai szerint az algériai hatóságok minden eddiginél több migránst toloncoltak ki, ugyanis a deportáltak száma meghaladta a 31 ezret. Az agadezi központú NGO értesülései szerint a kitoloncoltak jelentős része nő vagy kiskorú. A deportáltak között nagy számban találhatók Maliból, Kamerunból, Szenegálból, Elefántcsontpartból vagy Burkina Fasóból származók. Az algériai hatóságok erőszakos fellépése miatt a nigeri kormány és számos nemzetközi szervezet is felszólalt. Algír azonban konzekvensen visszautasítja a jogsértésekre vonatkozó vádakat.
A 47 milliós Algériában jelenleg 100 ezer főre becsülik a szubszaharai migránsok számát. A hatóságok arra készülnek, hogy az országra nehezedő migrációs nyomás tovább fog nőni, mivel az afrikai terrorizmus egyik központjának és az Európába irányuló migráció egyik legfontosabb elosztópontjának számító Nigerben 2023 nyarán puccsot hajtottak végre. Néhány hónappal később pedig visszavonták az embercsempészetet büntető törvényt, amit még 2015-ben az Európai Unió nyomásának engedve fogadtak el.
Niger északi szomszédja a terrorizmusra és az irreguláris migrációra egyaránt mint az országot destabilizálni képes veszélyforrásra tekint. Ennek az aggodalomnak az elmúlt években az algériai kormány több tagja nyíltan hangot is adott, amikor az irreguláris migránsokat a „nemzetbiztonságra leselkedő veszélyként” vagy a „bűncselekmények, a kábítószer-kereskedelem és egyéb gonosz dolgok forrásaként” azonosították.
Mások is követik Algéria példáját
Algéria nem egyedüli országként folytatja ezt a gyakorlatot, ugyanis a szomszédos Tunézia és Marokkó hasonló politikát követ a területén érvényes okmányok nélkül tartózkodó külföldi állampolgárok egy részével szemben. Nemzetközi emberi jogi szervezetek szerint a tunéziai hatóságok 2023 júniusa óta legalább 10 ezer szubszaharai migránst, köztük sok nőt és kisgyermeket szállítottak az algériai és líbiai közös határvidékre, majd magukra hagyták őket élelem és ivóvíz nélkül.
A sivatagos tunéziai–líbiai határ közelében otthagyott migránsok közül legalább százan meghaltak. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) értesülései szerint Marokkó is hasonlóképpen jár el, amikor a biztonsági erők a szubszaharai migránsokat a Mauritániához közeli sivatagos határvidékre szállítják. Algériához és Tunéziához hasonlóan Marokkó is elutasította a jogsértéssel kapcsolatos vádakat.
Tunézia és Marokkó hosszú évek óta együttműködik az Európai Unióval migrációs kérdésekben. A két észak-afrikai ország az irreguláris migráció és az embercsempész-hálózatok visszaszorításáért cserébe jelentős gazdasági és pénzügyi támogatásban részesül, így az EU szervei, a tagállamok és a nemzetközi szervezetek megfelelő nyomásgyakorlással változást érhetnek el a két ország gyakorlatában. Kérdéses azonban, hogy Algírra a nemzetközi bírálatok miként fognak hatni. Algéria ugyanis hagyományosan szuverenitási kérdésként tekint a migrációs politikára, így elzárkózik attól, hogy az Európai Unióval ezen a téren szorosabb együttműködést alakítson ki.
Hatékonyabb módszert talált a felépítése idején megrökönyödést kiváltó magyar határkerítésnél a nem kívánt behatolók ellen Finnország. Korábban az országban betiltott eszközöket, aknákat telepítenének az orosz határra, néhány hónappal azután, hogy törvényt fogadtak el a kopogtató migránsok elutasítására ugyanott.
Finnország korábban kivezette gyakorlatából az aknák alkalmazását, miután 2012-ben csatlakoztak az ezek használatát, felhalmozását, gyártását és átadását tiltó Ottawai Egyezményhez.
Határozat vagy jogszabály erről egyelőre nem született, Petteri Orpo miniszterelnök azt közölte a Bloomberg jelentése szerint, hogy az elképzelést az aknák újrabevezetéséről meg kívánja tárgyalni a kormányával, a parlamenttel és Alexander Stubb államelnökkel.
Finnország tavaly csatlakozott a NATO katonai szövetséghez, miután Oroszország ukrajnai inváziója felerősítette a történelmi gyökerű félelmeket a hatalmas szomszéddal szemben. Finnország népessége 5,6 millió, a töredéke az orosznak, ugyanakkor 1300 kilométeres közös határt kellene megvédeniük a NATO keleti végvidékein. Háború idején 280 ezer finn lenne mobilizálható a jelenleg érvényben lévő szabályok szerint.
A kiszállásra az Ottawai Egyezményből erősödik az igény az északi országban.
A biztonsági környezet teljesen megváltozott – idézte a hírügynökség Janne Jaakkola, a finn haderő parancsnoka tévényilatkozatát –, és az orosz gyalogság tömeges bevetése Finnország számára is „új hátteret” teremtett azt illetően, hogyan használják a rendelkezésre álló katonai erőt.
A döntéshozóknak nyitottnak kellene lenniük, hogy megbeszéljék a gyalogság elleni taposóaknák ügyét.
Ez a vita a hét végén lobbant fel, napokkal a hírt követően, hogy az Egyesült Államok taposóaknákat ad át Ukrajnának az orosz csapatok előrehaladásának meggátlására. Joe Biden távozó adminisztrációja megerősíti a katonai segítséget Ukrajnának, mielőtt még hivatalba lép január 20-án a békét ígérő Donald Trump elnök.
Két legyet egy csapásra: a migránsok sem szeretik az aknát
A jelentés nem említi a migráció ügyét, de egy aknazárral egy füst alatt a finn vezetés egy másik problémát is megoldana. Könnyen lehet, hogy megúszva a határkerítés felépítésének idején és azóta is Magyarország ellen felsorakozók össztüzét, hiszen az oroszokkal szembeni védekezésről van szó.
Finnország a múltban gyakran vádolta Moszkvát azzal, hogy segíti az illegális migránsok átjutását a határon, „hibrid hadviselést” alkalmazva. (Ugyanerről panaszkodott Lengyelország is.)
A finn törvényhozás a nyáron jogszabályt is elfogadott, hogy megkönnyítse a határőröknek a harmadik országból érkező migránsok visszafordítását a határátkelőhelyeken.
