A háború sújtotta Ukrajnában Mihail Ruszin biológus kitartóan folytatja a kritikusan veszélyeztetett európai hörcsögök megmentését célzó programot, miközben az ország infrastruktúrája és természetes élőhelyei pusztulnak – tudósított a National Geographic.
Mihail Ruszin a Kijevi Állatkert európai hörcsög tenyésztési programjának vezetője, így a háború kirobbanása óta már nem csak a családjáért kel aggódnia.
Az európai hörcsög nem tévesztendő össze a szíriai és törökországi eredetű házi kedvencekkel. Háromszor nagyobb méretű, és jóval harciasabb természetű. Ha fenyegetést éreznek, hátsó lábukra állva védekeznek, és még a kutyáktól sem riadnak vissza.
A faj azonban kritikusan veszélyeztetett az IUCN besorolása szerint, Ukrajnában pedig a ritka és sebezhető fajokat tartalmazó Vörös Könyvben szerepel. Ruszin az állatkert természetvédelmi programjának részeként tenyészti a hörcsögöket, majd a délnyugat-ukrajnai Tarutino-sztyeppén engedi őket szabadon.
Figyelemre méltó, hogy 2020 óta minden évben sikerült hörcsögöket telepítenie – a Covid–19 járvány alatt és a 2022-ben kezdődött háború ellenére is.
Az európai hörcsögök megmentése háború nélkül is rendkívül nehéz feladat lenne. A Vörös Könyv szerint Ukrajnában már csak néhány ezer példány maradt. Bár a jégkorszak óta élnek a régióban, a 20. század közepén évente félmillió állatot vadásztak le a prémjükért. Később a monokultúrás mezőgazdaság megfosztotta őket a változatos táplálékforrásoktól, különösen Kelet-Ukrajnában. Élőhelyük, amely egykor Franciaországtól Oroszország keleti részéig terjedt, drámaian lecsökkent – Franciaországban 94 százalékkal, Németországban, Lengyelországban és Ukrajnában 74 százalékkal.
2019-ben Ruszin átvette a Kijevi Állatkert tenyésztési programjának vezetését, miután az igazgató hallott egy hasonló német kezdeményezésről, és az országban ő volt az egyetlen PhD fokozattal rendelkező szakember, aki értett az apró állatokhoz.
A 2023-as brutális telet túlélték a hörcsögök, de a folyamatos áramkimaradások, a rendszeres költöztetés, a légkondicionálás hiánya, valamint a stressz számos állat életét követelte.
A helyzet a természetben sem jobb: az ország keleti részén a háború teljes populációkat tüntet el, nyugaton pedig kártevőként tekintenek az állatokra, hiába védettek.
Ruszin szenvedélyesen foglalkozik a rágcsálókkal, mert úgy véli, a természetvédelmi erőfeszítések gyakran figyelmen kívül hagyják őket a látványosabb állatok, mint a medvék vagy elefántok javára.
Először is, aranyosak – ez nem elég jó ok? A második ok: ha nem én, akkor ki más? – kérdezi.
