Folytatódott Popovics Béla művelődéstörténet- és irodalomtanár, munkácsi helytörténész „Művelődéstörténeti barangolások” előadássorozata. Az alkalomra a Munkácsy Mihály Magyar Ház rendezvénytermében került sor a Munkácsi Magyar Egylet szervezésében. A tartalmas előadás során a jelenlévők egyfajta időutazáson vettek részt: megismerhették a történelmi események eddig ismeretlen részleteit, betekinthettek irodalmi és művészeti korszakokba, felfedhették az történések közötti összefüggéseket. Popovics Béla egyedi, lebilincselő stílusú előadása pedig rendkívüli, nem mindennapi élményt szerzett a közönségnek. Ha megértjük és felfedjük egy adott korszakon belül az összefüggéseket, jobban megértjük annak eredményeit, fogalmazott Popovics Béla. A 2003-ban lelkes, aktív közösségi életre vágyó fiatalok által létrehozott Munkácsi Magyar Egylet hosszú szünet után idén kezdte újra tevékenységét. A jelenlévők nyilatkozataiból kiderült, hogy célkitűzését, miszerint érdekes és értékkel bíró programokat szervezzen a Latorca-parti város magyar közössége számára, sikerül megvalósítania.
A megújult Munkácsi Magyar Egylet június 4-én, a nemzeti összetartozás napján, másodszor rendezett programot. Matl Péter, Munkácsi Mihály-díjas szobrászművész, a Munkácsy Mihály Magyar Házban összgyűlt érdeklődők előtt beszélt karrierjének kezdeteiről, az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban található Nemzeti Összetartozás Emlékműről, valamint a nemzetközi szobrásztáborokban szerzett tapasztalatairól. Az előadás során fotókat is bemutatott.
A munkácsi szobrászművész elsőként az ópusztaszeri emlékparkban felállított Nemzeti Összetartozás Emlékmű megvalósításának kulisszatitkairól beszélt a június negyedikei emléknap apropóján. A 2,5 méter szárnyfesztávolságú, bronz turulmadár egy hét méter magas süttői mészkőből faragott oszlop tetején van elhelyezve Ópusztaszeren. A szobor kelet-nyugati tájolású, a magyarok vándorlási útvonalát jelezve. A mészkőoszlopon honfoglalás kori övdíszítéseken található palmetta motívumok láthatóak, ahol a bimbók helyén a történelmi Magyarország vármegyéinek bronzból öntött címereit helyezték el. A művész két fiával, Árpáddal és Szilárddal, valamint ifj. Hidi Endre nagydobronyi szobrászművésszel közösen faragta ki a hét méter magas talapzatot. 2012. szeptember 29-én, a Szent Mihály-napi ünnepségen, Orbán Viktor miniszterelnök B. Nagy László kormánymegbízottal és Matl Péterrel közösen avatta fel a közel tíz méter magas emlékművet, amely a nemzeti összetartozásnak állít emléket.
A művész Popovics Pál főszervező kérdéseire válaszolva, beszélt karrierje kezdeteiről. Elmondta, mindig szobrászművész szeretett volna lenni, de Kárpátalján akkor nem lehetett ilyet tanulni, ezért festő- és kerámiaművésznek tanult. Beszélt az első nagy méretű szobráról, a liszovicai patakban álló madárról. A katonaságról, ahol ugyancsak szobrokat csinált, majd arról, hogyan tudta elfogadtatni magát a szobrász szakmával.
Egy kijevi kiállítás hozta meg számára az áttörést, majd a Vinnyica megyei Jampilbe kapott meghívást egy országos ukrán szobrásztáborba, azt követően már rendszeres vendég volta hasonló táborokban. A Szovjetunióval együtt szétesett a képzőművészeti vállalat, ekkor kezdett pályázni és nemzetközi szobrásztáborokba járni: Nyíregyháza, Japánban, Tojama prefektúrában lévő Inami, Svájc, Franciaország, Kína, Brazília és számos érdekes, a mienktől eltérő kultúrájú ország következett, ahol Matl Péter élt néhány hetet és alkotott, ez alatt az idő alatt ismerkedett a helyi emberekkel, mindennapjaikkal, ételeikkel, és az ottani művészettel. Az előadás alatt fotók segítségével bemutatott élményei kapcsán hosszasan mesélte a vele megesett, jobbnál-jobb sztorikat.
Az előadás végén Pogány István római katolikus plébános örömét fejezte ki amiatt, hogy újraindult a magyar egylet. Matl Péter előadásából pedig visszaidézett két őt megérintő gondolatot: „Merjünk álmodni, vágyódni és hinni, hogy a vágyaink teljesülnek.”, illetve „Minél közelebb kerül az ember Istenhez, annál rafináltabbak a sátán kísértései.”
A művész előadása végén elmondta, hogy azért vállalta az előadást, hogy ezzel másoknak is meghozza a kedvét valami hasonlóhoz a magyar ház nyújtotta kulturális térben. Elárulta, hogy a sok távoli ország közül Brazília lett a szíve csücske, ahol akár hosszabb ideig is élne szívesen. Az emberek nyitottsága, közvetlensége, az ottani élet fogta meg, ugyanakkor a természeti környezet is lenyűgöző. Elmondta, hogy a szobrásztáborokat járó szobrászok élete egy jellegzetes életforma. Ők olyanok, mint a katonák – rövid idő alatt, sokszor két-károm hét alatt, extrém körülmények között, kész szobrot kell alkotniuk. A váratlan helyzetek miatt gyakran kell improvizálni, ezért sok szobrászművész van, aki soha nem menne szobrásztáborba, mert nem annyira produktív.
A magyar ház előadótermében összegyűlt több száz munkácsi magyar az előadás után egy pohár bor és pogácsa mellett beszélgetett, a Munkácsi Magyar Egylet szervezőinek sikerült egy igazi társadalmi eseményt varázsolni a Latorca-parti városban nemzeti összetartozásunk ünnepén. Végül mindannyian kivonultak a Munkácsi Mihály Magyar Ház belső udvarára, ahol körbeállták a 20 óra 24 perckor fellobbanó nemzeti összetartozásunk tüzét.
Popovics Béla munkácsi helytörténész rendkívül tartalmas, lebilincselő előadásával kezdte újra tevékenységét a Munkácsi Magyar Egylet. Az alkalomra a Munkácsy Mihály Magyar Ház rendezvénytermében került sor. A 2003-ban lelkes, aktív közösségi életre vágyó fiatalok által létrehozott társaság több éves kihagyást követően szervezett programot a Latorca-parti város magyar közössége számára. A rendezvény elején a MME megalakulását, sikeres rendezvényeit felidéző bemutatót Popovics Pál, az egyesület egyik alapítója tartotta meg. Egyben hangsúlyozta, a nehéz idők ellenére a munkácsi magyar közösség él, és szüksége van az ilyen találkozásokra, együttlétekre. Akárcsak 21 évvel ezelőtt, az Egylet feletti védnökséget a két munkácsi egyházközség vezetői vállalták. Kellemes élmény volt visszaemlékezni a múltbeli rendezvényekre, fogalmazott Gulácsy Dániel református lelkész és hangsúlyozta, nagy szükség van az ilyen közösségi alkalmakra. Popovics Béla helytörténész, pedagógus, aki szintén egyik alapítója az Egyletnek, egy rendkívül tartalmas, illusztrációkban gazdag, zenével és versfelolvasásokkal tarkított művészettörténelmi barangolásra invitálta a jelenlévőket. Stábunknak elmondta, számára hatalmas élmény volt látni az érdeklődést a közönség arcán. A közönség vastapssal köszönte meg az előadást és az MME újraindulását. Az alkalom szervezői várják azon lelkes munkácsi magyarok jelentkezését, akik munkájukkal, ötleteikkel szeretnék segíteni az Egylet tevékenységét.
Hosszú szünet után új lendülettel kezdte újra tevékenységét a Munkácsi Magyar Egylet (MME). A május 7-én megtartott rendezvénynek a Munkácsy Mihály Magyar Ház adott otthont.
A Munkácsy Mihály Magyar Ház központi rendezvénytermét zsúfolásig megtöltő érdeklődőket elsőként Popovics Pál, a 2003-ban létrehozott MME egyik megálmodója és alapítója köszöntötte, aki felelevenítette az egylet több mint húsz évvel ezelőtt megfogalmazott célkitűzéseit, melyeknek legfontosabb pontjaként érdekes, igényes és lényeges értékkel bíró programok szervezését tűzték maguk elé: olyan találkozók lebonyolítását, melyek „életet lehelnek a Munkácson és környékén élő magyar közösségbe”.
„A Munkácsi Magyar Egyletet azzal a szándékkal hozták létre alapítói, hogy […] fórumot teremtsenek a meghívott vendégeiknek, érdekes, teljesítményükkel a magyarság hírnevét öregbítő személyiségeknek és a helyi magyarságnak” – mondta el az első előadás előtti rövid bevezetőjében Popovics Béla, az MME alapítóinak egyike. „A rendezvényeket a római katolikus és református egyház, valamint magyar vállalkozók és magánszemélyek támogatják” – olvasható a Kárpátalja hetilap hasábjain 2003-ban megjelent tudósításban. Az akkor kitűzött cél ma sem változott.
Rövid visszatekintésében Popovics Pál felidézte azokat az alkalmakat, amikor a város akkori kultúrházában több mint háromszázan gyűltek össze például Erőss Zsolt hegymászó, a Mount Everest első magyar meghódítója, valamint Balczó András, a Nemzet Sportolója címmel kitüntetett háromszoros olimpiai bajnok magyar öttusázó élménybeszámolóira, Katona Tamás történésznek az 1848. március 15-ei budapesti eseményeket bemutató előadására, ifj. Béres József, aki a Béres-csepp feltalálója fiának filmbemutatóval egybekötött prezentációjára, a Gulagot megjárt Olofsson Placid atya a szovjet lágerben átélt tapasztalatainak meghallgatására, valamint Dévai Nagy Kamilla és az általa alapított Krónikásének Zenede növendékeinek fellépésére. „A mai háborús időben újra nagy szükség van a közösségben rejlő hatalmas erő átérzésére, a közös élmények megélésére, hiszen közösségünk igenis él” – szögezte le Popovics Pál, hozzátéve: „Amíg csak tíz embernek tud az ember valamilyen élményt nyújtani, egy közösségi lehetőséget adni, addig ezt csinálni kell!” Végigtekintve a termen, s látva, hogy alig maradt szabad szék, az MME alapító tagja örömmel konstatálta: „Van még értelme Kárpátalján, s azon belül itt, Munkácson a magyar közösségünket megszólítani, mert van rá igény, s örüljünk annak, hogy találkozni tudunk!”
Bár még nagyon fiatal volt, ezért a részletekre nem emlékszik, ugyanakkor az élményt és az akkor átélt hangulatot azóta sem tudja feledni – ez pedig erőt tud adni az embernek –, emlékezett vissza Erőss Zsolt 21 évvel ezelőtti munkácsi beszámolójára Gulácsy Dániel református lelkész, aki az egylet védnöke is Pogány István római katolikus plébános mellett. „Nagy szükség van a közösségben az összetartásra a mostani embert próbáló nehéz időkben. Úgy vélem, hogy a közösség az egy erőforrás. Akkor, amikor fontos kulturális eseményekről, múltról, történelmi tanulságokról hallhatunk, mint akár a mai előadásban, akkor le tudjuk vonni azokat a következtetéseket, amelyek erőt adnak a mai időkben is” – hívta fel a jelenlévők figyelmét az összetartás fontosságára.
A köszöntőket követően Popovics Béla helytörténész, tanár rendkívül tartalmas, képekkel illusztrált, zenével és versekkel gazdagított előadásával igazán különleges hangulatú művelődéstörténeti barangolásra hívta a jelenlévőket. A másfél órás kalandozás alatt rávilágított az irodalom, a zene, a festészet, a szobrászat, az építészet, a filozófia és a történelem összefüggésein át egy-egy adott kor hangulatára, arra a korszellemre, amely alapján megértjük az elmúlt korok napjaink emberének sugallt üzenetét.
Popovics Béla Művelődéstörténeti barangolások című előadását az ókori világ hét csodájának felsorolásával kezdte, kiemelve az alexandriai világítótorony, a rodoszi kolosszus, az olümpiai Zeusz-szobor, az epheszoszi Artemisz-templom, a halikarnasszoszi mauzóleum, Szemiramisz függőkertje és a gízai piramisok csodáját. Az előadó szubjektív gondolattársítását támasztja alá, hogy egy szempillantás alatt kalauzolta el hallgatóságát az Istár-kapu (Babilon városának egyik kapuja) történetétől a 137. zsoltáron át Dsida Jenő – aki fiatal korának egy jelentős részét Beregszászban töltötte – ismert Psalmus Hungaricus című verséig, melyben a költő Babilonra tett utalásai mellett tesz mély hitet magyarságáról.
Minden mindennel összefügg – vallja Popovics Béla, s ezt bizonyította az is, amikor részletesen beszélt Széchenyi István vágyáról, Buda, Pest és Óbuda egyesüléséről, Budapest megalakulásáról, melyre már Arany János utalást tett a Toldi 9. énekében, amikor azt írta: „Budapest városát sok ezeren lakják.” Bartók Béla, Kodály Zoltán és Dohnányi Ernő magyar zeneszerzők Budapest 1873-as megalakulásának 50. évfordulójára írt műveiben pedig minden megszólal, amit az akkori kor embere nem tudott kimondani.
Sokan bele sem gondolnak, hogy lehet összefüggés Nabukodonozor, az Újbabiloni Birodalom legismertebb királya, Jeruzsálem lerombolója, az Istár-kapu építtetője és az olaszok szabadságvágya között. Giuseppe Verdi első operája ad választ a kérdésre.
Az előadás második részében Popovics Béla képzeletbeli utazásra invitálta hallgatóságát: ezúttal Észak-Olaszország népesebb városai voltak a desztinációk – Milánó, Róma, Torino, Genova, Pisa, Bologna, Velence, Verona és Bergamo. A kalandozások során arra is választ adott, hogy az olaszok által elnevezett gótikus építészeti stílus milyen kapcsolatban állt az európai keresztény értékrenddel, s Szent Ágoston megtérése milyen üzenettel bír a XXI. századi európaiak számára. Milánót érintve az előadó arra is felhívta a figyelmet, hogy a hagyomány szerint a milánói dómban található Krisztus keresztjének egyik szege, valamint a város Ambrosiana Könyv- és Képtárának belső udvarában áll mások mellett Shakespeare, Dante és Aquinói Szent Tamás társaságában Petőfi Sándor egész alakos szobra, amely annak a Ferenczy Béni szobrászművésznek a munkája, aki az Ungváron látható Petőfi-szobor alkotója is.
„Szerettem volna egy ajándékot adni a munkácsiaknak és az itt jelenlévőknek. Elhatároztam, hogy valamilyen formában összefüggéseket adjak egy adott korról a művészeteken, a filozófián és a történelmen keresztül, melyek együtt adják meg a kor hangulatát, szellemiségét. Ez volt előttem mint vezérfonal, amelyből Ariadné fonalát csináltunk; korokat, stílusokat, műfajokat kapcsoltam úgy össze, hogy átjártunk egyik korból a másikba. Úgy vélem, hogy ezeket a mozaikdarabokat felfedezve érdekesebb lesz az életünk, és elviselhetőbbek lesznek a nehezebb napok” – osztotta meg gondolatait az előadását követően Popovics Béla.
A találkozó kötetlen baráti beszélgetésekkel folytatódott. A tervek szerint a következő alkalmakra havonta-kéthavonta kerülne sor, melyekről a Munkácsi Magyar Egylet közösségi oldalain kaphatnak részletes információt az érdeklődők.
Újrakezdte tevékenységét a Munkácsi Magyar Egylet. A 2003-ban fiatalok által létrehozott társaság több éves kihagyást követően szervezett programot a Latorca-parti város magyar közössége számára. Erre az alkalomra a Munkácsy Mihály Magyar Ház rendezvénytermében került sor. A találkozót Popovics Pál, az MME egyik alapítója nyitotta meg, aki felelevenítette az egylet megalakulását, a korábbi sikeres előadásokat. Gulácsy Dániel református lelkész, az egylet egyik védnöke a közösségi alkalmak fontosságát hangsúlyozta. Ezt követően Popovics Béla rendkívül érdekes, illusztrációkban gazdag, zenével és versfelolvasásokkal tarkított előadással invitálta művészettörténeti barangolásra a jelenlévőket.