Gogola Zoltán negyedik generációs beregszászi festőművész egyéni kiállításának ünnepélyes megnyitójára került sor július 16-án a Munkácsy Mihály Magyar Házban. Ezúttal egy olyan művész alkotásai mutatkoztak be a Latorca-parti város közönsége előtt, aki családja művészi örökségét továbbvive saját látásmódjával gazdagítja Kárpátalja kortárs képzőművészetét, s akinek alkotásai nemcsak belső világát tükrözik, hanem érzékenyen irányítják figyelmünket a bennünket körülvevő világ szépségére, a természet harmóniájára és az emberi kapcsolatok értékeire.
Gogola Zoltán Beregszászban született festőcsaládban, és már gyermekkorától természetes közege volt a művészet. Negyedik generációs festőként dédapja, nagyapja és édesapja nyomdokain indult el, miközben saját alkotói útját is következetesen építette fel. Tanulmányait képzőművész-tanárként végezte, majd tovább képezte magát Magyarországon is. Pedagógusként hosszú évek óta a fiatal tehetségek nevelését szolgálja, miközben aktív alkotómunkát folytat. Oktatóként és művészként egyaránt fontosnak tartja a művészet szeretetének továbbadását. Munkái számos hazai és nemzetközi csoportos kiállításon szerepeltek, alkotásait Kárpátalján, Magyarországon és több európai országban is bemutatták. Egyéni kiállításai lehetőséget adnak arra, hogy még közelebb kerüljünk sajátos művészi világához.
Az eseményen elsőként Petrusevics Vivien-Nikolett, a Munkácsy Mihály Magyar Ház kulturális menedzsere köszöntötte a megjelenteket. Elmondta, hogy a kiállítás bepillantást enged egy olyan művész világába, akinek alkotásait a természet szeretete, a család iránti tisztelet és a hitből fakadó lelki mélység hatja át. „Festményei nem csupán a látható világ szépségét örökítik meg, hanem érzéseket, emlékeket és emberi értékeket is közvetítenek” – emelte ki.
A vendégeket ezután Tarpai József, a Munkácsy Mihály Magyar Ház igazgatója köszöntötte, aki beszédében hangsúlyozta, hogy az intézmény tudatos kiállításszervezői koncepciót követ: a kárpátaljai magyar alkotók munkásságának bemutatását rendszerint más, elsősorban ukrán nemzetiségű művészek tárlatai váltják. Kiemelte, hogy Gogola Zoltán egy több generációra visszatekintő művészdinasztia képviselője, amely szervesen kapcsolódik a kárpátaljai festőiskola hagyományaihoz. Mint fogalmazott, „a Gogola család is ennek a művészetnek a része”, utalva arra a szellemi örökségre, amelyet Erdélyi Béla és Boksay József teremtett meg. A munkácsi közönség ezúttal csaknem ötven alkotáson keresztül nyerhet betekintést Gogola Zoltán művészetébe: a tárlaton főként tájképek, emellett családi zsánerképek és egy önarckép is helyet kapott – fűzte hozzá Tarpai József.
„A művészet képes arra, amire olykor a szavak már nem: megőrzi emlékeinket, kifejezi érzéseinket, hidat épít múlt és jelen, ember és ember között. Kárpátalján ennek különös jelentősége van, hiszen a festmények nemcsak a tájat, hanem a szülőföld történetét, kultúráját és az itt élő közösség erejét is őrzik. Gogola Zoltán alkotásai ebből a szeretetből és kötődésből születnek. Műveiben ott él Kárpátalja szépsége, a városok és falvak hangulata, a természet csendje és az emberi lélek finom rezdülései” – fogalmazott felszólalásában Papp Ferenc, Magyarország ungvári konzulja, hozzátéve: Gogola Zoltán festményei nemcsak Kárpátalja tájait és épített örökségét idézik meg, hanem szülőföldje lelkét, emlékeit és a közösség erejét is. „Hiszem, hogy ezek a festmények nemcsak gyönyörködtetnek bennünket, hanem arra is emlékeztetnek, hogy múltunkból merítve, értékeinket megőrizve építhetjük a jövőt” – szögezte le a diplomata.
„Kárpátalja mindig is a sokszínűség, a gazdag kulturális hagyományok és a tehetséges alkotók bölcsője volt. A táj, a fények és a történelem különleges atmoszférát teremtenek, amely minden itt alkotó művész munkáján rajta hagyja a kézjegyét” – mutatott rá Papp Ferenc, majd köszöntőjének végén elismeréssel szólt a Munkácsy Mihály Magyar Ház tevékenységéről, kiemelve, hogy az intézmény mára olyan közösségi térré vált, ahol a magyar kultúra és művészet értékeinek ápolása a nemzeti összetartozás erősítésével párosul.
Matl Péter Munkácsy Mihály-díjas kárpátaljai szobrászművész, a Pro Arte – Munkács civil szervezet elnöke a kiállítást megnyitó beszédében méltatta Gogola Zoltán alkotásainak színvilágát és festői igényességét. Mint fogalmazott, a tájképek kiegyensúlyozott színharmóniája és pozitív kisugárzása maradandó benyomást tett rá. Kiemelte továbbá, hogy az alkotó a kárpátaljai festőiskola hagyományainak magas színvonalú továbbvitele mellett új művészi irányok felé is nyit, „nem elégszik meg azzal, amit már tud, és amit már jól művel”, hanem figuratív és filozófiai ihletésű művekkel is kísérletezik. Az új utak keresése bátorságot kíván, ugyanakkor meggyőződése, hogy a Gogola Zoltán festményeit átható pozitív szemlélet alkotói pályájának meghatározó vonása marad – tette hozzá Matl Péter.
A hivatalos megnyitót követően a résztvevők szerény agapé mellett folytathatták a beszélgetést, miközben közelebbről is megismerkedhettek a kiállított alkotásokkal, és megoszthatták egymással benyomásaikat. Gogola Zoltán festményei augusztus 11-ig tekinthetők meg a Munkácsy Mihály Magyar Ház tetőtéri galériájában.
A természet színei és a derűs életszemlélet köszön vissza Gogola Zoltán festményein, amelyekből ezúttal a Munkácsy Mihály Magyar Házban nyílt egyéni kiállítás. Bár alkotásait Kárpátalja több településén és Magyarországon is bemutatták már, Munkácson most először látható önálló tárlata. A beregszászi festőművész olyan alkotó család tagja, ahol a művészet nemzedékek óta öröklődik: dédnagyapja, nagyapja és édesapja nyomdokain járva ma már a negyedik generációt képviseli. Munkáiban visszatérő motívumként jelenik meg a család és a hit, alkotásai pedig a reményt, a harmóniát és az élet szépségét közvetítik.
Itthonról haza elnevezésű tárlat keretein belül mutatta be alkotásait a Latorca-parti városi születésű Csepeli Okszána festőművész. A különleges hangulatú, érzéseket, nyugalmat és harmóniát közvetítő alkotások prezentálására a Munkácsy Mihály Magyar Házban került sor.
Különleges tárlat nyílt a Munkácsy Mihály Magyar Házban, ahol Csepeli Okszána festőművész alkotásai várják a látogatókat. Az Itthonról haza című kiállítás jóval több egy festménygyűjteménynél: személyes élményekből és mély érzelmekből építkező utazás, amely az otthon fogalmát, a hovatartozás kérdését és az emberi kapcsolatok értékét állítja a középpontba.
A Magyarországon élő, ugyanakkor munkácsi gyökereihez mindvégig hű alkotó művein keresztül a látogatók betekintést nyerhetnek egy olyan belső út történetébe, amely összekapcsolja a múltat a jelennel, a szülőföld emlékeit az új otthon élményével. A kiállítás így nemcsak művészeti élményt kínál, hanem elgondolkodtató találkozást is az identitás, az emlékezés és a hazatalálás témáival.
A kiállítás megnyitóján a művésznő személyes gondolatokat osztott meg arról, mit jelent számára a haza fogalma. Mint fogalmazott, az otthon nem csupán egy földrajzi helyet jelent, hanem mindazokat az emlékeket, emberi kapcsolatokat és értékeket, amelyeket életünk során magunkkal viszünk. Bár az élet gyakran új utakra vezet bennünket, a gyökerekhez való kötődés megmarad és végigkíséri az embert, bárhol is éljen.
Csepeli Okszána Munkácson született, pedagógusként kezdte pályafutását, majd Magyarországra költözött, ahol tovább folytatta szakmai munkáját. A festészet 2011-ben vált életének meghatározó részévé. Alkotásaiban elsősorban a nonfiguratív kifejezésmód jelenik meg, amely lehetőséget ad számára arra, hogy a formák és színek segítségével érzelmeket, hangulatokat és belső élményeket közvetítsen. Műveit a harmónia, a nyugalom és az ember iránti tisztelet hatja át.
A jelenlévőket köszöntve Tarpai József, a Munkácsy Mihály Magyar Ház igazgatója örömét fejezte ki, hogy az intézmény adhat otthont a tárlatnak. Beszédében kiemelte, hogy a kiállítás létrejötte hosszú előkészítő munka eredménye, és külön köszönet illeti a művésznőt azért az elkötelezettségért, amellyel vállalta a festmények Kárpátaljára szállításával járó nehézségeket. Hangsúlyozta, hogy az esemény kiváló lehetőséget kínál arra, hogy a helyi közönség megismerhesse az alkotó művészetét és azt a mély kötődést, amely szülővárosához fűzi.
A tárlat címe önmagában is üzenetet hordoz. Az Itthonról haza egyszerre utal a fizikai és a lelki hazatérésre, valamint arra a belső kapcsolatra, amely az embert származásához, közösségéhez és identitásához köti. A kiállított művek nem konkrét történeteket vagy helyszíneket jelenítenek meg, hanem olyan érzéseket és benyomásokat, amelyek minden látogatóból más és más gondolatokat hívhatnak elő.
Az eseményen jelen volt Gombor Bence, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának konzulja is. Köszöntőjében méltatta a Magyar Ház kulturális misszióját, amely rendszeresen bemutatkozási lehetőséget biztosít a kárpátaljai származású művészek számára. Beszédében kiemelte, hogy a szülőföldjüktől távol élők számára különösen sokat jelent minden olyan alkalom, amely lehetőséget ad a kapcsolódásra és az emlékek felidézésére. Hozzátette, hogy a kiállítás címe sokak számára személyes jelentéssel bír, hiszen a Kárpátaljáról elszármazott magyarok egyszerre érzik otthonuknak Magyarországot és szülőföldjüknek Kárpátalját.
A művésznő önmagáról vallva úgy fogalmazott: szerinte a művészet egyik legfontosabb feladata, hogy kapcsolatokat teremtsen emberek között. Úgy véli, a szeretet, a remény, az öröm és a fájdalom olyan egyetemes érzések, amelyek minden embert összekötnek. A mai világ kihívásai közepette különösen fontosnak tartja az elfogadást, a kölcsönös tiszteletet és az egymás iránti nyitottságot.
Az est hangulatát Dzsátálov Márk magyar és ukrán nyelven előadott dalai tették teljessé.
Egy rendkívül sokoldalú és tehetséges művészt, építészt, grafikust, festőművészt méltattak a Latorca-parti városban 75. születésnapja alkalmából. A Munkácsy Mihály Magyar Ház galériájában „A hely, ahol élünk” címmel megnyílt tárlaton az érdeklődők Angyalossy Sándor munkásságával ismerkedhettek meg. Munkács és Kárpátalja főépítészeként elhivatottan tevékenykedett vidékünk építészeti örökségének és városképének megőrzéséért. Képzőművészeti alkotásaiban, grafikiban az épületek pontos, élethű ábrázolására törekedett, későbbi munkáit az absztrakt, expresszív látásmód jellemzi.
Színvonalas anyák napi ünnepi műsorral köszöntötték az édesanyákat és a nagymamákat május 9-én a Munkácsy Mihály Magyar Ház dísztermében megtartott rendezvényen, amelyen a munkácsi Szent József Óvoda növendékei, a II. Rákóczi Ferenc Középiskola tanulói, valamint a Szent Márton Plébánia hittanosai és kiskórusa léptek színpadra. A gyerekek heteken át készültek, hogy versekkel, dalokkal, zenével és tánccal mondjanak köszönetet mindazért a szeretetért és gondoskodásért, amely körülöleli őket és erőt ad számukra.
Az anyai szeretet az élet egyik legnagyobb ajándéka: csendes, önzetlen és végtelen. Az édesanyák azok, akik elsőként tanítanak szeretni, bízni, remélni és kitartani, akik féltő gondoskodásukkal és áldozatos munkájukkal biztos hátteret teremtenek gyermekeik számára. A nagymamák bölcsessége, türelme és szeretete pedig generációkat köt össze, továbbadva mindazokat az értékeket és hagyományokat, amelyek megtartják családjainkat és közösségeinket.
A színvonalas és szívhez szóló koncerten a gyerekek megható versekkel, kedves énekekkel, látványos táncokkal, valamint hangszeres előadásokkal fejezték ki szeretetüket és hálájukat. A legkisebbek bájos szereplése mosolyt varázsolt a jelenlévők arcára, míg az előadások több pillanata örömkönnyeket csalt az édesanyák és a nagymamák szemébe.
Az ünnepi rendezvény műsorvezetője Popovics Piroska volt, aki meghitt gondolatokkal és bensőséges felvezetőkkel kapcsolta össze az egyes produkciókat, tovább emelve az ünnepség megható hangulatát.
A koncert végén a gyerekek kézzel készített apró ajándékokkal és szeretetteljes öleléssel is megköszönték anyukáiknak és nagymamáiknak mindazt a szeretetet, türelmet és törődést, amelyet nap mint nap kapnak tőlük.
A Munkácsy Mihály Magyar Ház megnyitása óta fontos küldetésének tartja, hogy összefogja a helyi magyar közösséget és teret adjon mindazoknak a kezdeményezéseknek, amelyek erősítik az összetartozást. Kulturális központként kiemelt figyelmet fordít arra, hogy támogassa a magyar kultúra, közösségi értékeink, hagyományaink megőrzését és továbbadását, valamint segítse az olyan színvonalas rendezvények megvalósulását, amelyek a Latorca-parti város magyarságának összefogását szolgálják.
Egy rendkívül sokoldalú és tehetséges művészt, építészt, grafikust, festőművészt méltattak a Latorca-parti városban 75. születésnapja alkalmából. A Munkácsy Mihály Magyar Ház galériájában „A hely, ahol élünk” címmel megnyílt tárlaton az érdeklődők Angyalossy Sándor munkásságával ismerkedhettek meg. Munkács és Kárpátalja főépítészeként elhivatottan tevékenykedett vidékünk építészeti örökségének és városképének megőrzéséért. Képzőművészeti alkotásaiban, grafikiban az épületek pontos, élethű ábrázolására törekedett, későbbi munkáit az absztrakt, expresszív látásmód jellemzi. Angyalossy Sándor pályafutása során rendkívül sokoldalú tevékenységet fejtett ki, méltatta a művészt Tarpai József, a Munkácsy Mihály Magyar Ház igazgatója.
Rangos kulturális eseménynek adott otthont a Munkácsy Mihály Magyar Ház, ahol ezúttal Angyalossy Sándor 75. születésnapja alkalmából a művész A hely, ahol élünk című kiállításának ünnepélyes megnyitójára került sor.
A rendezvényen elsőként Petrusevics Vivien-Nikolett, a Munkácsy Mihály Magyar Ház kulturális menedzsere köszöntötte a megjelenteket. Elmondta, hogy a kiállítás alkalmat teremt arra, hogy a közönség közelebbről is megismerje Angyalossy Sándor szerteágazó művészi világát. „Egy rendkívül sokoldalú és tehetséges alkotót ünnepelünk ma, aki építészként, grafikusként, festőként és zenészként egyaránt maradandó értékeket hozott létre. A kiállítás címe – A hely, ahol élünk – egy ismerős, mégis elgondolkodtató eszmét fogalmaz meg: ráirányítja figyelmünket arra a környezetre, amely mindennapjaink része, és amelyet most ezen a kiállításon keresztül talán új szemszögből is felfedezhetünk” – fogalmazott.
A Tiszaújlakon született alkotó családjával 1954-ben költözött Munkácsra, majd az érettségi megszerzése után tanulmányait a Lembergi Mezőgazdasági Főiskola építészeti szakán folytatta. Angyalossy Sándor Kárpátalja és azon belül Munkács ismert építésze és művésze, aki hosszú pályafutása során jelentős mértékben hozzájárult a térség városképének és kulturális életének alakulásához. Munkács és a megye főépítészeként végzett csaknem négy évtizedes munkája, valamint az Ukrajna Érdemes Építésze cím és számos rangos szakmai elismerés is bizonyítja kiemelkedő alkotói és közéleti tevékenységét. Ebben az időszakban igyekszik nem alárendelni magát a kor meghatározó irányzatainak: inkább elegánsan kijátssza az akkori ízlésbeli sajátosságokat, aminek köszönhetően több épületet is sikerült megmenteni Munkácson és környékén.
Alkotói pályáját a folyamatos megújulás jellemzi. Korai grafikáiban a városi részletek és épületek pontos, részletgazdag ábrázolása dominált, miközben már megjelent a formák stilizálása is, későbbi munkáiban azonban egyre hangsúlyosabbá vált az absztraktabb, expresszívebb látásmód. Műveiben a hagyomány és a modern szemlélet sajátos egységben jelenik meg, miközben a keleti művészet hatása is érzékelhető.
Tarpai József, a Munkácsy Mihály Magyar Ház igazgatója beszédében arra emlékeztetett, hogy Munkács mellett vidékünk számos települése köszönhet sokat Angyalossy Sándornak, aki jelentős szerepet vállalt a monarchiabeli épített örökség megőrzésében. „Életműve példaként szolgálhat arra, hogy milyen sokoldalú tevékenységet fejthetünk ki az értékteremtés, valamint a hagyományok továbbadása terén” – mutatott rá.
Kopriva Attila képzőművész, egyetemi docens, a Magyar Művészeti Akadémia tiszteletbeli tagja a művész szellemi hátteréről szólva kiemelte: Angyalossy gondolkodására erősen hatottak a reneszánsz mesterek, akik egyszerre voltak kiváló művészek és mérnökök. Hozzátette: a kiállított alkotásokon Antoni Gaudí és Makovecz Imre szemléletének hatása is felfedezhető.
A kiállítás címének jelentésére Ihor Lucenko művészettörténész, a Kárpátok Művészetéért és Kultúrájáért Egyesület alelnöke is kitért. Mint fogalmazott, A hely, ahol élünk cím arra ösztönöz, hogy más szemmel tekintsünk közvetlen környezetünkre.
Az est során személyes hangvételű köszöntő is elhangzott: Angyalossy Márton, a művész keresztfia a közös emlékeket, beszélgetéseket és kirándulásokat idézte fel, emberközelből mutatva meg az alkotó személyiségét.
Ezt követően az ünnepeltet, Angyalossy Sándort kérték fel a kiállítás hivatalos megnyitására. Beszédének elején köszönetet mondott a lehetőségért, hogy legújabb munkáit a közönség elé tárhatja, majd rávilágított arra, hogy szerinte a tehetség olyan isteni adomány, amelyet felelősséggel kell használni. Hangsúlyozta továbbá, hogy az alkotás mellett az emberek iránti tisztelet, a nyitottság és az alázat is meghatározó értékek.
Bár a rendezvényen nagy számban gyűltek össze az érdeklődők, az mégis megőrizte meghitt és családias hangulatát. Ezt tovább erősítette a Rusznyákok együttes (Гурт Русняки) zenei előadása, amely különleges atmoszférát teremtett a tárlat köré.
Az est végén közös agapéra is sor került, ahol a vendégek személyesen is felköszönthették a 75. születésnapját ünneplő művészt.
Angyalossy Sándor kiállítása nemcsak egy gazdag életműbe enged betekintést, hanem arra is emlékeztet: a hely, ahol élünk, nem pusztán környezetünk része, hanem kulturális emlékezetünk és közös identitásunk hordozója is.
Élettel és gyermekkacajjal telt meg a Munkácsy Mihály Magyar Ház, ahol a Déryné Határtalan Program keretében a Veronaki zenekar tartott rendhagyó előadást. A KMKSZ és a beregszászi színház közös szervezésében megvalósuló turné munkácsi állomásán közel 150 kisiskolás vehetett részt egy különleges „koncertszínházi” élményben. A „Gőgös Gúnár Gedeon” alakja köré épített interaktív műsor nemcsak a szórakozást szolgálta, hanem segített elmélyíteni a gyerekek anyanyelvi kötődését is.
A Magyar Mentálhigiénés Szövetség, a Kárpátaljai Magyar Mentálhigiénés Társaság és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szervezésében kétnapos konferenciát tartottak április 24–25-én a Munkácsy Mihály Magyar Házban. A rendezvény középpontjában a szenvedélybetegség családra gyakorolt hatásai álltak, külön figyelmet fordítva a szenvedélybeteg családok helyzetére és a gyermekek érintettségére.
