Harmincadik évfordulóját ünnepli Nagydobronyban a Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthon, amely Kárpátalján egyedülálló egyházi szociális intézményként 1995-ben jött létre azzal a céllal, hogy fogyatékkal élő lánygyermekek számára biztosítson ellátást.
Az elmúlt három évtizedben az otthon tevékenysége jelentősen bővült: ma már nemcsak árva vagy családjukból kiemelt lányokat gondoznak, hanem az alapítók eredeti elképzelései szerint a 18 év feletti fogyatékkal élők számára is otthont nyújtanak. Emellett 2024 szeptemberétől – a kárpátaljai állami árvaházak fokozatos felszámolása miatt – fiúkat is befogadnak.
Az intézményt a kezdetektől 2020-ig id. Katkó László vezette, majd amikor súlyos betegsége miatt visszavonult, ifj. Katkó László és Katona Viktória református lelkész igazgatta az otthont. 2022 óta nagy hozzáértéssel Katkó Andrea irányítja a gyermekotthont, amelynek létszáma az elmúlt néhány évben jelentősen gyarapodott.
– Amikor indult a gyermekotthon, senki nem gondolta, hogy itt fogunk tartani. Az, hogy kinőttük magunkat Kárpátalja legnagyobb gyermekotthonává, az egy következmény. Mi a szolgálatot visszük tovább – ahogy változik a kényszer körülöttünk, azzal változunk tovább, de a gyerekek a legfontosabb részei ennek. Az a 419 nevelt, akiket az archívum alapján összeírtunk, s közülük még sokan továbbra is az otthonban élnek, mert nincs hová menniük, az a csoda! Emellett nagyon sok fiatal kaphatott normális családot, diplomát, és most már teljes értékű emberként tudnak élni attól függetlenül, hogy honnan érkeztek, hiszen a gyermek az nem hibás. 170 gyermekig tudtuk feltölteni az épületeket, tovább most már nem megy, akkor tudunk cserélni, ha valaki elkerül tőlünk – tudtuk meg Katkó Andreától, aki közel 20 éve dolgozik itt szívvel-lélekkel.
A jubileumi születésnap alkalmából hálaadó istentiszteletre került sor, ahol elsőként egy növendék, Hadzsibekova Dása szólt az egybegyűltekhez:
– 30 éve ezen a napon kinyílt egy kapu, egy nagy ajtó, azóta zeng itt minden falon vidám ének és kedves szó. Itt otthonra lelt a szeretet, itt vigyáznak ránk az óvó kezek. Ünnepeljük most ezt a 30 évet és az Istentől kért békességet!
Katkó Andrea igazgatónő köszöntötte a meghívott vendégeket, akik között volt Szabó Dániel, a Magyar Református Presbiteri Szövetség nyugalmazott elnöke, a gyermekotthon alapítója, a Stichting Hulp Oost-Europa Alapítvány tagjai, holland vendégek, Papp Ferenc, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának konzulja, Szakál Imre, a Rákóczi Egyetem rektorhelyettese, Nagy Béla, a KRE Diakónia Osztályának igazgatója, Nagy Ferenc, Nagydobrony polgármestere, Katkó Ferenc, a Dorcas Jótékonysági Alapítvány igazgatója, Bíró Erzsébet, a megyei gyermekkórház egykori főorvosa, Balogh Lívia, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke, megyei képviselő, id. Katkó László özvegye, Katkó Erzsébet, valamint az otthon egykori és jelenlegi dolgozói, korábbi lakói, mindazok, akik megtisztelték a gyermekotthon 30 éves jubileumának ünnepét.
– „Aki pedig csak egyetlen pohár friss vizet ad inni egynek e kicsinyek közül, mert az tanítvány: bizony mondom nektek, semmiképpen sem fogja elveszteni jutalmát” – ez a mondat a Bibliából, Máté evangéliumából származik, és Jézus tanításának egyik legszebb, a kis cselekedetek értékét kiemelő ígérete. A gyermekotthon nő, gyarapszik, fejlődik, ezért Istené a dicsőség. Vannak olyan emberek, akik valójában adtak, nemcsak egyetlen pohár vizet, hanem éveken át nevelték, szerették, etették a gyermekeket, s biztosították nekik a helyet, hogy legyen hol élniük. Most úgy érezzük, hogy 2026-ban, függetlenül attól, hogy mi történik körülöttünk, hálát kell adnunk érte – emelte ki az igazgatónő.
Az igehirdetés előtt a gyermekotthon énekkara előadta az Áldás és a Te csak az Istennek országát keresd című énekeket, majd Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke elmondta az irgalmas samaritánus történetét, Lukács evangéliumából felolvasta Istennek igéjét, a 10. résztől.
– A gyermekotthon az irgalmas samaritánus nevet viseli, 30 éve oltalmat, biztonságot és jövőt biztosít azok számára, akinek Isten itt készített helyet, az oltalmat, a szeretetet, az otthont itt tapasztalhatják meg – emelte ki.
Elcsendesedve hálát adtak a nagy kegyelemért, amelyet Isten a gyermekotthonon keresztül áraszt Kárpátalján és szerte a nagyvilágon, köszönetet mondtak mindenért és mindenkiért az elmúlt 30 évben a vezetőségtől az egyszerű munkásokig, bocsánatot kérve az elmúlt évtizedek esetleges mulasztásaiért, vétkeiért.
– Az egyháznak újra és újra meg kell fogalmaznia a küldetését, s ezt a küldetést tudták Hollandiában, tudták Kárpátalján. Napjainkban, ebben a rablók és közömbösök világában az egyháznak növelni kell az irgalmasok számát. Kiraboltak, félholtak mindig lesznek, s mindig kell, hogy legyenek azok, akik irgalmasak. Azok a gyerekek is kiraboltak, akiket az alkohol, a drogkereskedelem és a rabszolgatartó munkaviszonyok miatt kirabolt és tönkretett szülők hagytak el. Ők is azon az úton vannak, ahol nekünk nem szabad szemlélőknek lennünk, hanem aktív részesei kell hogy legyünk a megsegítésüknek – mondta a püspök.
Horkay László nyugalmazott püspök, a gyermekotthon alapítója Isten iránti hálával a szívében köszöntött mindenkit.
– Van miért hálát adnunk. Örülök annak, hogy láthatom ezt a sok gyermeket, s hogy nem volt hiábavaló a munka. Tegyünk eleget keresztény kötelességünknek, amely arra tanít, hogy szeresd felebarátodat, mint magadat – jegyezte meg, majd könyörgött a gyermekotthon minden egyes munkásáért, a lakókért, s azért, hogy azok a gyermekek, akik itt nevelkednek, a társadalom becsületes tagjaivá váljanak.
Ádi Annamária, az otthon lakója gitárjátékának kíséretében elhangzott a Bízzál örökké című ének.
– Több mint 30 éve az alapítvány képviselői ellátogattak ide, és itt találkoztak azokkal a szörnyű körülményekkel, amelyek az állami árvaházakban uralkodtak. Úgy döntöttek az itteni egyházzal, hogy kell építeni egy működőképes és tiszteletre méltó gyermekotthont. Katkó Lászlóval közösen letették az alapokat, hogy elinduljon Nagydobronyban ez az intézmény. A kapcsolat, amely akkor létrejött, nagyon erősnek bizonyult, az alapítvány és a gyermekotthon kapcsolata azóta is működik, s nemcsak pénzből áll a támogatás, minden elképzelésben részt veszünk; már nem vagyunk egyedül, társultak újabb támogatók, akik minden gondot szeretnének megoldani, ami felmerül a gyermekotthonban – mondta Stoffel de Ronde, aki az Stichting Hulp Oost-Europa Alapítvány képviselőivel azért jött, hogy együtt ünnepeljenek.
5 évvel ezelőtt felújították az ebédlőt, most újabb ajándékkal érkeztek: Han Tallegen értékutalványt adott át az igazgatónőnek, de hamarosan meg fog érkezni egy kisbusz. A gyerekeket sokfelé kell szállítani, ezért ez fontos.
Az egykori támogatók reményüket fejezték ki, hogy minél hamarabb vége lesz a háborúnak, gratuláltak és Isten áldását kérték az itteni munkára.
Id. Katkó László majdnem 30 évig szolgált az otthonban. A mindenkori igazgató már nem lehet jelen, de a szelleme, a munkája örökké velük marad. Emlékére egyik kedvenc éneke, a Fenn a mennyben az Úr minden győztesnek ád című csendült fel.
Az egyházi vezetők, alapítók, önkéntesek, főnővérek, főkönyvelő, nevelők, akik elkészítik az ételt, megoldják a fűtést, aki építette az otthont, rendezte az udvart, akik működtetik közvetlenül vagy közvetve a gyermekotthont időt, pénzt, energiát, logisztikát, kétkezű munkát nem sajnálva – valamennyien emléklapot és egy-egy szál fehér rózsát kaptak. A gyermekotthon neveltjei és munkatársai ezzel köszönték meg az itt élő gyermekek életének megjobbításáért végzett munkát és szolgálatot.
Az ünnepségen jelen volt a hollandiai Mieke den Boer, „mindenki nagymamája”, aki 1993-ban járt itt először, azóta minden évben egyszer-kétszer ellátogat ide, s az Úr sugallatára segít a gyermekotthonnak. Érdekességként magyarul szólt az egybegyűltekhez, mert az évek során a gyerekek kedvéért egy Hollandiában élő magyar nőtől megtanulta a nyelvet.
Katona Viktória, a Magyar Református Szeretetszolgálat ügyvezető igazgatója, az otthon egykori lelkészigazgatója felidézte, hogyan került a gyermekotthonba, és név szerint említve a korábbi lakókat szólt az itt töltött közel 15 évről.
– A reménységeink itt ülnek, azok a gyermekek, akik a jövőnket képezik, a jelenünket szebbé és teljesebbé teszik, s a mi életünk az ő életükkel összekapcsolódik – emelte ki és boldog születésnapot kívánt az otthonnak.
A gyermekotthon 1995 decemberében 12 gyermekkel és 20 alkalmazottal indult. Az első lakó a mai napig az intézmény gondozottja. Barkaszi Juditot virágcsokorral köszöntötték mint az otthon legrégebbi lakóját.
A rendezvény a gyermekotthon tánckarának fellépésével ért véget, majd a gyereksereg elvonult ebédelni, a felnőttek pedig szeretetvendégségen beszélgethettek múltról, jelenről és jövőről.
A Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) idén nyáron is elindította Radírozzuk ki a különbségeket! elnevezésű tanszergyűjtő kampányát, amelynek célja, hogy legalább 1358 rászoruló gyermeknek biztosítson iskolatáskát vagy tanszercsomagot.
A júliusban meghirdetett gyűjtéshez tárgyi és pénzügyi felajánlásokkal is lehetett csatlakozni, augusztusban pedig több nagyvárosban is áruházi gyűjtéseket tartott a Szeretetszolgálat. Az alapítvány a nyár utolsó hetében adja át adományait, hogy a szeptemberi tanévkezdésben ne jelentsen akadályt az eszközök hiánya a nehéz körülmények között felnövő gyermekeknek.
Ahogyan minden évben, úgy idén is támogatja a határon túli gyermekeket is a szeretetszolgálat. Kárpátaljára, Királyhágómellékre és Délvidékre is érkeztek tanszeradományok, melyek közül elsőként a kárpátaljai gyermekek vehették át iskolakezdő ajándékaikat. Az adományokkal idén árván maradt és szociálisan hátrányos helyzetű gyermekeket támogat a Szeretetszolgálat: 87 csomagot a nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthon lakói, 63-at pedig a Sámuel Alapítvány rászoruló gyermekei kaptak.
Az ünnepélyes átadásra augusztus 28-án, csütörtökön délután Nagydobronyban, az Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthon udvarán került sor. Az eseményen részt vett Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke, dr. Czibere Károly, a MRSZ elnöke, Katona Viktória, a MRSZ ügyvezető igazgatója, Victor Ágoston, a MRSZ határon túli szolgálatvezetője, Sipos Géza, a Sámuel Alapítvány elnöke és házigazdaként Katkó Andrea, az Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthon intézményvezetője.
Elsőként Zán Fábián Sándor szólt az egybegyűltekhez és elmondta: örül annak, hogy itt lehet, mert nagy dolog történik, hiszen két olyan közösséget ajándékoznak meg, amelyeknek nagy szükségük van a támogatásra, hogy a gyermekeik egyenlő eséllyel induljanak az iskolakezdés napján.
– Mindenki, akik iskolát kezdtek, kicsik és nagyok, egy olyan tanszercsomagot vehettek át, amely nemcsak a nevében hordozza a szeretetet, hiszen a Református Szeretetszolgálat hozta, hanem benne van az embereknek, a mögötte lévő közösségnek a szeretete – emelte ki és köszönetet mondott a magyarországi szeretetszolgálatnak, a református közösségnek a gyűjtésért, az adományokért, azért, hogy célba juttatták és segítenek a kárpátaljai közösségnek.
A püspök a jelenlévőkkel együtt imádkozott a mennyei Atyához és hálaadó mondott imát azokért, akik gondolnak rájuk, nem pusztán sajnálják, hanem segítik őket, majd áldást kért az új tanévkezdéshez.
Zán Fábián Sándor újságíróknak elmondta:
– Minden iskolakezdés normál esetben is anyagi terhet jelent, különösen Kárpátalján, ahol a fizetések alacsonyak, az árak európaiak. Nagy jelentősége van a Szeretetszolgálat által hozott ajándéknak, a tanszercsomagoknak, mert egyébként szegényesen, talán egy kicsit szégyenlősen mehetnének a mi gyerekeink iskolába, nem lenne nekik úgy, mint másnak. Így viszont ők ugyanolyanok, Isten gondviselését így tapasztalják meg, hogy nekik van modern iskolatáskájuk és minden, amire szükségük van. Hálás a szívünk azért, hogy segítenek bennünket, a segítség jó helyre került, a gyermekotthon és a családtípusú gyermekotthonok is nagyra értékelik ezt az ajándékot, mert félelem nélkül, örömmel indulhatnak a gyerekeik iskolába, ami megalapozza az eredményt is. A jó kezdés az jó eredményhez is vezethet!
Dr. Czibere Károly, a MRSZ elnöke nagy szeretettel köszöntötte a jelenlévőket, elmondta: a Magyar Református Szeretetszolgálat számára magától értetődő kötelesség az, hogy folyamatosan figyelemmel kísérje a határon túl élő nemzettestek és egyháztestek helyzetét, és most ezek közül Kárpátaljára kell a legtöbb figyelmet fordítani, őket kell imádságban hordozni. Ezért idén is hoztak tanszereket, melyeket az elmúlt két hónapban gyűjtöttek össze egyéni adományozók és gyülekezetek segítségével. A gyerekekhez fordulva egy igét hozott, melyben Isten a prófétákon keresztül azt üzeni: „Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen.”
– Ez a szeretet, Isten szeretete abban nyilvánul meg, hogy Magyarországon és azon kívül is sokan imádkoznak értetek, akik számontartják, hogy ti itt hogyan éltek, milyen körülmények között, s aggódnak, amikor Kárpátaljára bombák esnek, sorsközösséget vállalnak veletek. Talán nem is gondoljátok, milyen sokan. Vannak, akik azt mondják, hogy nektek személy szerint júniusban, júliusban vagy augusztusban megveszem azt a tanszert, iskolatáskát, és el fogom küldeni. Az Úr küldött bennünket és ő indította azoknak a szívét is, akik összeadták és megvették mindazt, ami ezekben a táskákban van. A táska egy üzenet: nem vagytok magatokban, soha nem fogunk rólatok elfeledkezni, ott állunk mellettetek a legnehezebb időkben is – zárta gondolatait dr. Czibere Károly.
Ezt követően Katona Viktória, a MRSZ ügyvezető igazgatója, a gyermekotthon egykori lelkész-igazgatója név szerint szólította a gyerekeket, hogy átvegyék a nekik hozott, tanszerekkel teli iskolatáskát.
Köszönetképpen a nagydobronyi gyermekotthon lakói egy műsorral kedveskedtek a vendégeknek.
Katkó Andrea, az Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthon intézményvezetője bevallotta, nem egyszerű feladat 93 gyermek 11 oktatási intézménybe való beiskoláztatása.
– Idén rekordszámú gyermekünk fogja kezdeni a tanulmányait. Néhányan különböző dokumentumok hiánya miatt még maradnak, de reméljük, hogy október–november folyamán ők is elérkeznek majd az iskolába. Van 10 éves gyerek, aki első osztályt kezd, van 8 éves, de a legtöbb 7 éves. 11 gyerek indul tőlünk első osztályba a Nagydobronyi Líceumba. Általában nálunk egy tanévkezdés 65–100 ezer hrivnya között van. Ez elég a kezdetekre, de ezek csak az alaptanszerek, és akkor időszakosan kell pótolni, venni kell kontúrtérképeket, extra körzőkészletet, vannak tanárok, akik egységes füzeteket kérnek, vannak olyan könyvek, amelyeket meg kell vásárolni, így akár 150–200 ezer hrivnya is lehet a végösszeg. Nem beszélve arról, hogy hány könyvet és mennyi mindent kell lefénymásolni év közben. A támogatás tökéletes, hasznát fogjuk venni, és reméljük, békességben, jelenléti oktatásban fogjuk végigcsinálni az elkövetkező tanévet.
Sipos Géza, a Sámuel Alapítvány elnöke kiemelte, hogy amikor egy gyermek elindul az iskolába, legyen az egy, két vagy több gyerek egy családból, annak anyagi vonzata van. Idén pedig különösen nagy jelentősége van annak, hogy a családok támogatásban részesülnek.
– Először is ezeknek a táskáknak eszmei értékük van, mert a magyar állam, a határon túl élő magyar emberek nem közömbösek a Kárpátalján élő magyar emberek iránt. Ezek a gyerekek, akik ma itt voltak, különböző családi háttérből jöttek. Van 2 kisfiú, akik teljesen árvák, és a nagyapjuk a gyámjuk, ő neveli őket. Van 2 olyan kislány, akinek bár van édesanyja, de nincs velük, és a nagymama a gyám. Az ilyen családok számára minden támogatásnak nagy jelentősége van, mert amit az iskolakezdésre kellene költeni, azt a rezsire, élelmiszerre, ruházkodásra vagy a gyerekek kényeztetésére tudják fordítani – jegyezte meg Sipos Géza, és Pál apostol galatabeliekhez írt levelére utalva – „Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét” – kitért arra, hogy amikor egy ember, egy szervezet felvállalja a másik embernek a támogatását, annak azért is van óriási jelentősége, mert a gyermeknek, aki támogatást kap, lesz felelősségtudata, és a jövőben lehetőség szerint ő is támogatni fogja az esetleges rászorulókat.
Csák János kulturális és innovációs miniszter szombaton ellátogatott az Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthonba is, valamint a Nagydobronyban található Egán Ede Szakképzési Centrumba és a Rákóczi-főiskola által működtetett Nagydobronyi Erdei Iskolába is.
Csák János szombat délelőtt a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanévnyitó ünnepségére érkezett Beregszászba. Kárpátaljai tartózkodása alatt azonban több találkozón is részt vett civil és egyházi szervezetek, valamint a megye vezetőivel.
Nagydobronyi útján először az Irgalmas Samaritánius Református Gyermekotthonba látogatott el a miniszter és kísérete, amelynek lakói megható ünnepi műsorral fogadták a vendégeket. Ezt követően az intézmény igazgatója, Katkó Andrea vezette körbe a delegációt az épületben, bemutatva az ott lakó gyermekeket és a munkatársakat. A látogatást követően Csák János és a delegáció tagjai találkoztak a Kárpátaljai Református Egyház vezetőivel. A találkozó után megtekintették a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Egán Ede Szakképzési Centrum Nagydobronyi Szakképzési Centrumát, majd a főiskola erdei iskolájába is látogatást tettek.
Csák János, Magyarország kulturális és innovációs minisztere kérdésünkre elmondta: „Nagydobrony fantasztikus település, ebben a kicsit több mint hatezer lelket magába foglaló községben három iskola van, ami azt jelenti, hogy az itt élő magyarok bíznak a jövőben.” Hozzátette: bár a településen főleg mezőgazdaságból élnek, de a szakiskola révén autószerelést, hegesztést, szakácskodást, turizmust is tanulhatnak a fiatalok. „Én azt hiszem, hogy Nagydobrony példaértékű település” – hangsúlyozta a miniszter. A református gyermekotthon kapcsán kiemelte: „A gyermekotthonban 92 gyermek él. Példamutató munkát végeznek az ott dolgozók. Nagydobrony olyan, mint egy kis magyar univerzum, ahol a közösség gondoskodik a kicsikről, az árvákról, a családok fenntartják magukat, három iskola van. Legyen ilyen a Kárpát-medence!”
A minisztert elkísérte kárpátaljai útjára többek között Hornung Ágnes, a Kulturális és Innovációs Minisztérium családokért felelős államtitkára, aki kérdésünkre elmondta: „Nagy örömmel láttam azt, hogy amiben hiszünk Budapesten, hogy a családok egyek, és a Kárpát-medencében támogatnunk kell a családokat, az valóban megvalósul. Én azt látom, hogy bár a határ elszakítja az anyaországtól azokat az embereket, akik itt élnek, de mindezek ellenére és a nehézségekkel együtt is teljes életet tudnak élni. Mi minden elemében próbáljuk az anyaországhoz kötni a magyar családokat. Ebben különböző családtámogatási programok is segítenek, többek között a Köldökzsinór programmal is segítjük a Kárpát-medencében élő határon túli magyar családjainkat, melynek révén azok az édesanyák, akik gyermeket szülnek, részesülnek az anyasági támogatásban, illetve abban az egyösszegű támogatásban, amelyet minden édesanya Magyarországon is megkap” – szögezte le az államtitkár asszony.
Gui Angéla, az Egy Vérből Vagyunk Alapítvány alapító elnöke Facebook-bejegyzésében novemberben a következőket írta: „Már csak 247 ajándék hiányzik, hogy idén is valóra váltsuk 250 nehéz sorsú gyermek karácsonyi álmát.” Az elnök asszonyt nemrég Aktív Magyarországért díjában részesítette a magyar kormány aktív életmód és kikapcsolódás elősegítése érdekében végzett kiemelkedő tevékenysége elismeréseként.
És természetesen valóra váltották! Ahogy teltek a napok, úgy gyűltek a karácsonyi ajándékok Angéla garázsában, melyek arra vártak, hogy a Jézuska eljuttassa azokat Kárpátaljára, és december 24-én, szenteste a fa alatt megtalálják azokat a nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthon lakói. Az utolsó hármat a lánya ment el megvenni, amikor az iskola és az edzés között volt egy kis szabadideje.
– Kapnak ugyan más helyekről adományt, de olyan, hogy valaki megkérdezi, mit kérnek, és azt meg is kapják, az nem szokott előfordulni – jegyezte meg Gui Angéla. – Tőlem negyedik éve azt kapják, amit előzőleg kérnek. Érdekes volt, amikor először megkérdeztem, hogy mit szeretnének, akkor mondtak mindenfélét, mert korábban úgyis mindig mást kaptak. Most viszont már annyira egyértelmű számukra, hogy amikor ott voltam, mondták, hogy „nekem a Jézuska okosórát hoz; én hangfalat kértem”. Már meg sem fordul a fejükben, hogy mást kapnak, mert annyira bíznak a Jézuskában, hogy számukra a legtermészetesebb, hogy azt kapják, amit kértek. S valóban mindenki azt kapja – mesélte Angéla, és elmondta: mivel szenteste nem tudott személyesen jelen lenni a nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthonban, azt kérte, hogy december 24-én tegyék a fa alá a sok ajándékcsomagot.
Angéla évek óta nagyon kedves és visszavárt látogató az intézményben, hiszen évente többször igyekszik felkeresni fogadott lányait. Arra a kérdésemre, hogy számon tartja-e, hányadik alkalommal gyűjtött, hozott ajándékot a kárpátaljai otthonba, Angéla őszintén felnevetve válaszolt:
– Ó, nem! Azt tudom, hogy 2017 óta járok a nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthonba, de fogalmam sincs, hogy azóta hányszor voltam. Decemberben egyszer nem tudtam menni, a járvány miatt. Nem számolom a kiutazások számát, csak azt számolom, hogy hány gyermekkel van több. 60-70 között voltak, amikor először jártam ott, most pedig, amikor indultunk Magyarországról, 100-an voltak, mire odaértünk, 101-en fogadtak Nagydobronyban. Nagyon aranyosak! – idézi fel legutóbbi ukrajnai útját, amely során december elején a ráti és a nagydobronyi gyermekotthonban 128 gyermekhez hozták el a Mikulást.
Idén Angéla Bóta Julianna és Forintos József társaságában érkezett Nagydobronyba.
– József már több alkalommal járt a gyermekotthonban télen is. Juli azonban most másodszor jött. Nyáron a sporttáborban aktív szervezőként vett részt. De a gyerekek kérésére már be van tervezve a jövő évre is, hogy hányszor kell mennie és milyen hosszú időre. Tanulmányai miatt májusig külföldön fog tartózkodni, de ígért egy hosszú nyári ottlétet – avat be a részletekbe Angéla, aki Józsefhez hasonlóan a polgári munkahelyén szabadságot vesz ki, hogy kilátogathasson a kárpátaljai gyermekotthonba.
Az együtt töltött idő alatt mézes- és diós kalácsot terveztek sütni, de nem volt áram.
– Jó, akkor csináljunk olyat, amihez nem kell áram. Kókuszgolyókat készítettünk. Hoztunk Kárpátaljára hozzávalókat, megcsináltuk, de nem tudták megmosni a kezüket, mert a víz sem folyt a csapból áram nélkül. Hihetetlen volt, ott álltak a kókuszgolyómasszás kezükkel. Annyira élvezték! Olyan kevés kell, hogy örüljenek! Tényleg kevés kell, hogy örömet szerezzünk nekik, és annyira aranyosak voltak, ahogy lelkesen gyúrták a kókuszgolyókat óriási hangzavarban. Ez az, amit mindenki meg tud tenni!
Egyébként Angélának több segítője is akad. Az ajándékokat például egy szívbetegségből felgyógyult 9 éves kisfiú, Erik csomagolta be.
– Idén és tavaly is ő csomagolta be a 130 ajándékot, mert 101-et Nagydobronyba vittünk, a többit pedig a ráti Szent Mihály Gyermekotthonba. De ez a kisfiú 217 csomagot készített el, mert Székelyföldre is vittünk belőle – mondja Angéla, akiről tudjuk, hogy szívkórházban dolgozott. – Erik szívbetegségből gyógyult fel, az anyukája követte a Facebook-bejegyzéseimet, és az egyik posztom után jelentkeztek, hogy ők szeretnék megcsinálni a mikuláscsomagokat. Tavaly is és idén is vállalták a csomagok elkészítését, megvásárolták a hozzávalókat, és egyesével csomagolták.
– Mindig más a küzdelem, de mindig nehezebb, amióta idejárok. Évről évre egyre nehezebb. Az itteni lét nehézségei megsokszorozva rávetítődnek a gyermekotthon lakóira. Azt tapasztaltam, hogy nagyon megviseli őket a háború annak ellenére, hogy Kárpátalján nem lőnek. Pszichésen mégis nagyon megterhelő, főleg a fogyatékosok számára. Nem éheznek, de persze mindenből kevesebb van, mindent másképp kell csinálni: éjszaka mosnak, amikor van áram, nem száradnak a ruhák, főzni is akkor tudnak, amikor van áram. Ez a bizonytalanság nagyon megvisel mindenkit, nemcsak a felnőtteket, hanem a gyerekeket is. De ők ugyanúgy hisznek. Ez a mély hit, ami engem mindig megdöbbent. Szinte elszégyelli magát az ember a saját problémái miatt, más keretek közé kerülnek azok a problémák, amelyek miatt idegeskedni szoktam. Az ember mindig átkeretezi a saját életét, amikor kiutazik, a hazaúton pedig még inkább – zárta a beszélgetést Gui Angéla, aki már a 2023-as évi jótékonykodást tervezi.
Ukrajina prožila již třetí Vánoce ve válce. Zatímco mnozí z nás trávili vánoční svátky v hojnosti, vojáci 10. ukrajinské brigády v zákopech bránili svou zem. Dobrovolníci Paměti národa si za tu dobu na Donbase vyslechli desítky příběhů statečných lidí, kteří jsou za svou zemi… pic.twitter.com/CAHMCRngSP
90 leánygyermek él jelenleg a Nagydobronyi Irgalmas Szamaritánus Református Gyermekotthonban, az elmúlt 10 évben soha nem volt ennyi sok lakója az intézménynek, mondja Katkó László igazgató.
Kisebb szépségszalonná alakult át a Nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Gyermekotthon aulája. A Nagydobronyi Szakképzési Központ fodrász, kozmetikus, és szakács szakának oktatói és diákjai látogatták meg a gyermekotthon lakóit.
A gyerekek kedvük szerint válogathattak az arcfestés és a hajvágás között, a nagyobbakat pedig a kozmetikusok varázsolták még szebbé. A kezdeményezés célja – a gyermekotthon lakóival közösen megélni az adventi várakozás csodáját.
