A nemzeti összetartozás napja méltatására Kárpátalján 14 helyszínen mozdultak meg a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola növendékei, hogy közösen, a jövő felé fordulva tegyenek tanúbizonyságot az összetartozás erejéről. Egy dunamocsi kezdeményezésből induló, mára az egész Kárpát-medencét lefedő Összetartozás tánca programsorozat üzenete: a magyar közösségek ereje nem ismer határokat. A szervezők célja, hogy június 4-e ne a történelmi veszteségek emléknapja, hanem a közösségépítés, az egymásba kapaszkodás és a cselekvő összetartozás alkalma legyen.
A nemzeti összetartozás napja alkalmából idén is közös megemlékezésre gyűltek össze Szürtön a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség helyi alapszervezetének tagjai, a református egyházközség hívei és a település lakói. A hagyományoknak megfelelően az ünnepi alkalmat a református templomban tartották, majd a résztvevők megkoszorúzták a templomudvaron álló emlékművet. Az idei rendezvényen a Kemecse testvérgyülekezetének küldöttsége is jelen volt, tovább erősítve a határokon átívelő magyar összetartozás üzenetét.
A megható rendezvény vasárnap délelőtt ünnepi istentisztelettel kezdődött, melyen Kótyuk Zsolt helyi református lelkész mellett a két anyaországi lelkipásztor is hirdetett igét.
Fodor József Benjámin kemecsei református lelkész hálát adott a testvéri közösségért, amelyet megtapasztalhattak Kárpátalján, és köszönetet mondott mindazokért, akiket az Úr melléjük állított: családtagokért, lelkipásztorokért, presbiterekért, gyülekezeti tagokért, szolgáló testvérekért.
– Látva mindazokat a terheket, bizonytalanságokat s nehézségeket, amelyek között itt élnek, vigasztalást kérünk, hogy a Teremtő erősítse meg hitüket, őrizze meg családjaikat, s áldja meg gyülekezetüket békességben és növekedésben. Megköszönjük, hogy a határ nem szakíthatja szét azt, amit Te összekapcsolsz. Köszönjük közös nyelvünket, örökségünket és hitünket. Add, hogy a nemzeti összetartozás ne csupán emlékezet legyen számunkra, hanem egymás terhének a hordozása, egymás támogatása – mondta az Úrhoz fohászkodva a lelkész, majd a hívek elénekelték a „Szűkölködünk nagy mértékben…” kezdetű éneket.
Szalkó Károly István kemecsei református vezető lelkipásztor bevallotta: izgalommal készült a találkozásra.
– A mai nap sok oldalról megközelíthető, sok aspektusból értékelhető. Mert mi történik legtöbbször ilyenkor? Újra meggyászoljuk nemzetünket, felemlegetjük a veszteségeket, a sebeket. Nem becsülöm ezt le, ez nagyon fontos, hiszen minden nemzedék számára életfontosságú a továbblépés és a jövő szempontjából a múlt kibeszélése, annak értékelése és megismerése. Hangsúlyossá válik ilyenkor az is, hogy a nemzet nem politikai egységet jelent, hanem egy közös jelrendszert, amelybe beletartozik a nyelv, az irodalom, a történelem, a művészet, és ebből adódik, hogy a nemzet léte, a kultúra folytonossága összetartozik – hangsúlyozta és megjegyezte: a nemzeti összetartozásunk napja alkalmából tartott ünnepségre keresve sem találhatott volna ide illőbb, jobb bibliai igeszakaszt, mint Pál apostol rómaiakhoz írt levélének 16. fejezete.
– Az ige arra sarkall bennünket, hogy újból vegyük számba egymást és intenzívebben tartsuk számon egymást mi, magyarok, határon innen és határon túl. Sok más mellett mi, kemecseiek és szürteiek ezért ismertük meg egymást, hogy tudjunk egymásról és tartsuk egymást számon. Néhány éve nem is hallottunk egymásról, most pedig megbízható, mély, kipróbált emberi kapcsolatokat köszönhetünk egymásnak, mint amilyenről Pál apostol írt. Ez egy olyan testvéri közösség, ahol lehet beszélni a bajokról, a bánatról, a fájdalomról, a félelemről és a kilátástalanság sokféleségéről, azért, hogy együtt keressünk megoldást, egymást bátoríthassuk és egymás jelenlétében felüdülhessünk – fogalmazott a lelkész, majd a vendégek pénzösszeggel támogatták a szürtei egyházközséget.
Kótyuk Zsolt református lelkész megköszönte a vendégeknek az áldott szavakat, amelyeket a szívükbe helyeztek, és elmondta:
– Végtelen hála van a szívünkben, hogy együtt köszönthetjük egymást, és hálát adhatunk, hogy ajándékba kaphattuk egymást az Úrtól, s együtt adhatunk hálát, hogy összetartozunk. Erős elválasztó erők munkálkodnak körülöttünk, és csoda, hogy ezeket az erőket le tudjuk győzni. Gondoljatok majd akkor is arra, hogy egy testet és egy vért eszünk és iszunk, s Krisztusban egyek vagyunk, amikor a most szeretettel átadott néhány üveg bort az úrvacsorai alkalomnál fogyasztja a kemecsei gyülekezet.
A megjelenteket köszöntötte Braun Éva, a KMKSZ Szürtei Alapszervezetének elnöke, aki kiemelte: öröm számukra, hogy magyarországi vendégeikkel együtt ünnepelhetnek, emlékezhetnek meg a nemzeti összetartozás napjáról.
– Közösen átélhetjük a nemzeti összetartozás érzését, hiszen ez közös múltat, közös történelmet jelent, egyek a hagyományaink, egy nyelvet beszélünk, az anyanyelvünk ugyanaz, és egyformán imádkozunk. Ez mind hozzájárul ahhoz, hogy magyarnak érezhessük magunkat, és örülünk, hogy ezt önökkel együtt tehetjük most meg – hangsúlyozta, majd szólt az összetartozást jelképező emlékműről, amelyet 2014-ben Kárpátalján elsőként állítottak. Az imára kulcsolt kezek egy kősziklán nyugszanak, és hármas halomból kinövő három szál búzakalászt ölelnek körbe. A búzakalászok Szürte község egykori történelmi pecsétjének ábrázolását jelenítik meg.
Az elnök asszony Reményik Sándor soraival zárta beszédét: „Ne hagyjátok a templomot, a templomot s az iskolát!”, mert mint mondotta, ebben benne van minden, hiszen az oktatás, a tudás és a hit az, ami megtart minket a jövőben is.
Kiss Liliána, az „Által mennék én a Tiszán” népdaléneklési verseny kiemelt arany minősítésű 1. helyezettje az „Isten áldja meg a magyart…” kezdetű népdalt adta elő.
A jelenlévők végezetül elénekelték nemzeti imánkat, majd kivonultak a templomkertben álló nemzeti összetartozás emlékműhöz, ahol Albertné Simon Edina, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának konzulja, Kulin Zoltán, a KMKSZ alelnöke, Molnár István kemecsei főgondnok, Braun Éva alapszervezeti elnök, Puskár Árpád, Szürte polgármestere, Jankovics Zsolt, a szobor alkotója, a Szürtei Líceum vezetősége, a Szürtei Római Katolikus Egyháztanács képviselői, a szürtei református egyház részéről Kótyuk Zsolt és Szallár Sándor elhelyezték koszorúikat.
A nemzeti összetartozás napja alkalmából Visken is méltó módon emlékeztek meg a magyarság történelmének egyik meghatározó eseményéről. Az egykori koronavárosban a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség helyi alapszervezete szervezett ünnepi megemlékezést és koszorúzást a református templom kertjében. A résztvevők közösen idézték fel a trianoni békediktátum következményeit, miközben tiszteletüket fejezték ki a határokon átívelő magyar nemzeti összetartozás eszméje előtt.
Az eseményen helyi lakosok, egyházi és civil szervezetek képviselői vettek részt. Czébely Ilona, a KMKSZ Viski Alapszervezetének elnöke köszöntőbeszédében hangsúlyozta: a nemzeti összetartozás napja emlékeztet bennünket arra, hogy a magyarság a történelmi megpróbáltatások ellenére is egy nemzetet alkot, és különösen fontos, hogy a külhoni magyar közösségek megőrizzék identitásukat, hagyományaikat és anyanyelvüket. Mint fogalmazott, a nehéz idők ellenére is a remény az, ami élteti a helyi közösséget, hogy egyszer eljön a béke, az iskolák újra megtelnek, és a templom padjaiban az unokák ott ülnek majd, ahol egykor nagyapáik ültek. „Az összetartozás nagyon-nagyon fontos egy olyan településen, ahol ukránok, románok, magyarok és cigányok együtt élnek. Egy sokszínű közösségről beszélünk, látnunk kell azt, hogy csak úgy léphetünk előre a jövőnk érdekében, ha mi közösen ezért tenni fogunk. Bízunk benne, hogy a jövőnk olyan lesz, amilyet szeretnénk” – jegyezte meg Czébely Ilona.
Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke szerint nagyon fontos az összetartozás üzenete és annak megélése. A kárpátaljai magyarok, valamint a szórványban élő magyarság abból merítheti erejét, hogy érzi és tudja: a világban élő 15 millió magyar összetartozik. Ezen a napon ezt méltatjuk, és ebből igyekszünk erőt meríteni – hangsúlyozta Sari József. „2010-ben a magyar kormány hozott egy döntést, amely ezt a napot a megemlékezés és az összetartozás napjává tette. Szükségünk van az összetartozásra most is. Ezért vagyunk itt most is, ezért jövünk el ide minden évben. Az a 15 millió magyar, akit a világba szétszórtak, ebből meríthet erőt. Keressük egymást, tiszteljük egymást, és próbáljunk együtt élni az itt élő népekkel közösen. Én úgy érzem, hogy erre szükség van, erre igény is van. Belefáradunk ebbe az állandó küzdelembe és háborúba. Jó lenne, ha béke lenne, és ha ez a béke eljön, akkor más érzésekkel fogunk Trianonra, a múltunkra emlékezni. Egyelőre a feladatunk az, hogy őrizzük meg kultúránkat, őrizzük meg hagyományainkat, vigyázzunk egymásra, mert csak így élhetjük túl ezt a globalizált világot” – fogalmazott az elnök.
Buczkó István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának vezető konzulja megemlékező beszédében kiemelte: ez a nap nem csupán a veszteségekről szól, hanem emlékezni kell és tisztelegni azok előtt, akik mindezek ellenére ennyi év után is megőrizték nyelvüket, hagyományaikat és identitásukat a legnehezebb időkben is. Mint a diplomata fogalmazott, a Kárpát-medencében élő magyar közösségeket egy nyelv, egy emlékezet és egy olyan közösségi tudat köti össze, amely generációkon át fennmaradt. A mai világban különösen fontos felismerni, hogy az összetartozás nem magától értetődő, azért tenni kell. „Feladatunk, hogy tiszteljük egymást, támogassuk közösségeinket, és megőrizzük mindazt, amit elődeink ránk hagytak” – hangsúlyozta.
Kulin Zoltán, a KMKSZ alelnöke az emlékező közösséghez szólva elmondta: a trianoni békeszerződést követően Magyarország elvesztette területének kétharmadát, lakosságának egyharmadát, és mindezt olyan országok írták alá, amelyek talán azt sem tudták, hol található Magyarország, elég, ha Nicaraguára vagy Panamára gondolunk, amelyek többek között mindezt aláírták. Az volt a céljuk, hogy megszüntessék az ezeréves magyar államot. Azonban minden próbálkozás ellenére közösségeink megmaradtak. Az alelnök hangsúlyozta: ahhoz, hogy kitartsunk, meg kell őriznünk nyelvünket és kultúránkat. A kárpátaljai magyar közösség nyelvében él. Benne élünk a nagydobronyi csárdás lépéseiben, a beregi szőttes keresztszemes mintáiban, a viski vidék faragott kopjafáinak jelképeiben és azok jelentésében. Benne vagyunk a kosárfonók kezének ügyességében, az építőink székelytetőiben. Együtt dobban a szívünk akkor, amikor halljuk, hogy Szabadkán magyar zászlót égetnek, vagy amikor a Felvidéken elkobozhatják a magyarok földjeit. De felháborodunk akkor is, amikor papjainkra a szó szoros értelmében ráverik a lakás falát. Kiemelte: gyúljon meg minden tűz, amely nemcsak azt hirdeti, hogy összetartozunk, hanem azt is, hogy legyen béke, mert mi senkinek nem kívánjuk azt, hogy legyen újból Trianon.
A megemlékezésen a helyi református énekkar közreműködésével felcsendült a Szózat, a Székely himnusz, valamint a Czébely Lajos által írt Máramaros himnusza. A helyi iskola diákjai versekkel és prózai gondolatokkal emelték az esemény fényét, ezt követően a megjelentek elhelyezték az emlékezés koszorúit.
Az esemény a Viski Tájház udvarán este közös tűzgyújtással ért véget.
A nemzeti összetartozás napján, június 4-én Szalóka közössége is méltó módon emlékezett meg a trianoni békediktátum aláírásának 106. évfordulójáról. A Szalóka településen a megemlékezést lélekemelő kulturális műsor előzte meg, majd este 20 óra 26 perckor a résztvevők egy közösen meggyújtott máglya körül gyűltek össze. Az esemény nemcsak a történelmi emlékezésről szólt, hanem a magyar nemzeti összetartozás, az élő kultúra és a jövőbe vetett remény kifejezéséről is, amely a Tisza-parti község lakói számára is fontos üzenetet hordoz.
A KMKSZ Szalókai Alapszervezete által meghirdetett programra sokan összegyűltek a helyi kultúrházban, ahol nemzeti himnuszunk eléneklése után egy perc néma csenddel emlékeztek meg a 106 évvel ezelőtti gyászos eseményről.
Bíró Sándor községi elöljáró köszöntőjében elmondta, hogy a magyarság minden bajból erőt tudott meríteni, s most is bízunk a jövőben. A magyar és ukrán kormányok szakértői szintű megállapodása kapcsán kijelentette: „Reméljük, hogy a kárpátaljai magyarság visszakapja korábbi jogait. Nem kell félnünk magyarul beszélni, gyermekeink tanulhatnak, vizsgázhatnak magyarul az iskolában, kitehetjük a magyar zászlót. Meglátjuk, a mostani ígéreteket hogyan fogja az ukrán kormány törvénybe iktatni.”
Halász-Kovács Mária, a KMKSZ Szalókai Alapszervezetének elnöke ismertette az igazságtalan tranoni békediktátum eseményeit és annak nemzetünket megnyomorító következményeit. „2010-ben a Magyar Országgyűlés június 4-ét a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította, a törvénnyel deklarálta, hogy a több állam fennhatóságának alávetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek. Az összetartozás napjának eseményei visszatekintést nyújtanak a szomorú múltba, de a megemlékezések erősítik a világ magyarságának határokon átívelő összetartozását” – fogalmazott a KMKSZ-alapszervezet elnöke.
Az alkalomhoz illő, hazafias verseket szavalt Popovics Angelina, Antal Linett és Halász-Kovács Mária, majd a helyi kultúrház Junior és Szikra tánccsoportjainak dalos, táncos műsora következett. A helyi Rozmaring asszonykórus a Kiss Kata zenekar, Bródy János, Beke Éva és az Ismerős Arcok dalait énekelte, többet közülük együtt a közönséggel.
Végül 20.26-kor a kultúrház udvarán fellobbant az összetartozásunk tüze.
A hagyományhoz híven, a KMKSZ Szürtei Alapszervezete is megemlékezett a Nemzeti Összetartozás napjáról. Az alkalom a helyi református gyülekezet templomában vette kezdetét. Az istentiszteleten részt vettek a kistérség világi és egyházi vezetői, valamint a közösség anyaországi vendégei, mint például a kemecsei református gyülekezet küldöttsége. A lelkészek igehirdetésében és a felszólalásokban is egyaránt az összetartozás lelkületének megerősítése volt a leghangsúlyosabb üzenet. Végezetül a jelenlévők elénekelték a Himnuszt és kivonultak a templom előtt található emlékműhöz, hogy elhelyezték az emlékezés koszorúit. Kárpátalján elsőként, 2014-ben Szürtében avattak a nemzeti összetartozást szimbolizáló emlékművet, amely az Ima a nemzetért nevet kapta. Az imára kulcsolt kezeket mintázó alkotás a helyi Jankovics Zsolt munkája, aki szintén részt vett a megemlékezésen. Az emlékmű talapzatán lévő gránittáblán a 28. zsoltárból vett idézet olvasható: „Segítsd meg népedet, áldd meg örökségedet, légy pásztora, és gondozd örökké”.
A nemzeti összetartozás napja alkalmából tartottak megemlékezést június 4-én Mezőgecsében. A résztvevők a Kajdy-kúria előtt gyűltek össze, ahol csendes főhajtással tisztelegtek a trianoni békediktátum következményei, valamint a határokon átívelő magyar összetartozás eszméje előtt.
A nemzeti összetartozás napját minden év június 4-én méltatják a magyar közösségek szerte a világon. Az idei esztendőben a békediktátum aláírásának 106. évfordulójáról emlékeztek meg a Kárpát-medencében és a diaszpóra magyarsága körében egyaránt. Az emléknapot az Országgyűlés 2010-ben nyilvánította hivatalosan a nemzeti összetartozás napjává. A kezdeményezés célja annak hangsúlyozása, hogy a történelmi határváltozások ellenére a magyar nemzet egysége megmaradt: a világ különböző részein élő magyarokat közös történelmük, kultúrájuk és anyanyelvük köti össze.
A rendezvény kezdetén Szatmári Viola, a Mezőgecsei Tüzes Liliom hagyományőrző csoport vezetője köszöntötte az emlékezőket. Majd a hagyományőrző csoport dalösszeállítása követett.
Az esemény további részében koszorúkat helyeztek el az emlékműnél. Az életfa előtt csendes főhajtással koszorúzott Balogh György beregszászi magyar konzul, Sin József, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) alelnöke, valamint a hagyományőrző csoport tagjai.
Sin József, a KMKSZ alelnöke hetilapunknak adott nyilatkozatában elmondta: „Kilenc évtizeden át sokszor csak a határokon és a szögesdrótokon keresztül figyelhettük, hogyan élnek honfitársaink az anyaországban és a többi elszakított területen. Immáron 106 év telt el, és ma büszkén mondhatjuk, hogy a kárpátaljai magyarság megőrizte identitását, hagyományait és anyanyelvét. Közösségünk ma is vállalja magyarságát, és büszkén vallja magát a magyar nemzet részének. Jelentős mérföldkő volt 2010, amikor a Magyar Országgyűlés elfogadta a nemzeti összetartozás napjáról szóló törvényt. Ez a döntés a határon túli magyar közösségek számára fontos erkölcsi megerősítést jelentett, és hozzájárult ahhoz, hogy a Kárpát-medencében és a világ különböző részein élő magyarok továbbra is megőrizzék nemzeti identitásukat. Az elmúlt években több országban is megindult a magyar közösségek jogainak és értékeinek nagyobb mértékű elismerése. Szimbolikusnak tekinthető, hogy éppen a nemzeti összetartozás napját megelőzően érkeztek hírek arról, hogy előrelépés történt azoknak a követeléseknek az ügyében, amelyekhez a kárpátaljai magyarság következetesen ragaszkodott. A fejleményeket reménykedve figyeljük, és bízunk abban, hogy a kárpátaljai magyar közösség helyzete Ukrajnában tovább javul, így biztosabb alapokon, erősebben és nagyobb biztonságban építheti jövőjét szülőföldjén.”
Szatmári Viola a megemlékezés kapcsán aláhúzta: „Ősi hagyományainkat soha ne feledjük, népi szokásainkat pedig igyekezzünk megőrizni és továbbadni. Ide tartoznak a gyönyörű magyar népdalok, a hazafias énekek, valamint a rendezvények és hagyományőrző alkalmak, mint a tollfosztás, a tengerihántás vagy a szüreti mulatságok. Csoportunk ezeket a szokásokat hosszú évek óta igyekszik feleleveníteni és bemutatni. Különösen nagy élményt jelent számunkra, hogy továbbvihetjük mindazt, amit az idősebb generáció ránk hagyott. A legfontosabb célunk, hogy ezek az értékek ne merüljenek feledésbe, hanem a következő nemzedékek számára is megmaradjanak. Nagy hangsúlyt fektetünk a helyi népdalkincs megőrzésére is. A Gecséből származó népdalokat személyesen gyűjtöttem össze, házról házra járva, hogy hiteles formában maradhassanak fenn. Ezért is szívügyem a közösség és a hagyományőrző kollektíva munkája.”
A rendezvény végén elhelyezett koszorúk és az elhangzott gondolatok egyaránt azt üzenték, hogy a történelmi megpróbáltatások ellenére a magyar közösségek továbbra is őrzik hagyományaikat, nyelvüket és nemzeti értékeiket.
A Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség kezdeményezésére 2020-ban, a trianoni békediktátum századik évfordulóján indult útjára az Összetartozásunk Tüze mozgalom, amely a világ különböző pontjain élő magyarság egységét kívánja jelképesen kifejezni. Azóta minden évben, a nemzeti összetartozás napján szervezik meg az eseményt.
Június 4-én hat kontinensen, több tucat országban és több ezer településen gyújtanak egyszerre tüzet vagy gyertyát, hogy kifejezzék az összetartozást. Az elmúlt években az Ukrajnaban zajló háború következtében ezek a lángok egyre inkább a béke szimbólumává is váltak, imádságként a fegyveres konfliktus mielőbbi lezárásáért. A kezdeményezéshez idén először Ungvár magyar közössége is csatlakozott.
Rezes József, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Ungvári Városi Szervezetének (UVSZ) elnöke elmondta, hogy az összetartozás napján több rendezvény zajlott Ungváron.
– Reggel a magyar líceumban kezdtük az összetartozás táncával, ami nagyon felemelő élmény volt mindannyiunk számára, közel 200 gyerek táncolt – emelte ki, és a tűzgyújtás előzményeiről szólva megtudtuk: egy héttel ezelőtt jött az ötlet, hogy Ungvárra is elhoznák az Összetartozásunk Tüzét, amelyhez eddig Ungvár nem csatlakozott szervezetten.
– Lehet, hogy egyesek otthon gyújtottak tüzet, de közösen nem. Ezért döntöttünk úgy a KMKSZ Ungvári Városi Szervezetével, hogy Ungvár is csatlakozik ehhez a programhoz. Héder János református tiszteletes felajánlotta, hogy a templom udvarán az ungvári magyar református gyülekezettel közösen ezt meg tudjuk szervezni – mondta Rezes József.
A délutáni rendezvény közös áhítattal indult a református templomban 1 Korinthus 12,12-vel, amely így szól: „Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is.”
A példabeszédben elhangzott, hogy a szikvójafák (mamutfenyők) hatalmas méretük ellenére meglepően sekély gyökérzettel kapaszkodnak a talajba, szétterülő gyökereik azonban akár 30 méter szélesen is összefonódnak a szomszédos fákkal, így a viharokban a liget egyetlen óriási, stabil hálózatként védekezik. A nehéz időkben mi, emberek is így tartjuk egymást.
Az egybegyűlteket köszöntötte Cseh Áron ungvári magyar konzul, majd a Magyar Örökség díjas zenetanár, karvezető, zeneszerző, Ivaskovics József gitárkíséretében a rögtönzött énekkar előadásában két ének hangzott el.
Ezt követően a parókia udvarán meggyújtották az összetartozás tüzét, majd sütöttek szalonnát is, hogy családias hangulatú, kötetlen baráti beszélgetések közben erősítsék a közösséget.
Héder János, a Kárpátaljai Református Egyházkerület lelkészi főjegyzője, püspökhelyettes, valamint az ungvári és tarnóci református gyülekezetek lelkipásztora bevallotta, már nagyon régen vágytak arra, hogy bekapcsolódjanak ebbe a kezdeményezésbe, de sok minden közbejött.
– Volt Covid, aztán a háború, amikor korlátozták az összejöveteleket. Igaz, volt 1-2 év, amikor ezen a napon imába foglaltuk az egységet, vagy élő közvetítésben megpróbáltam megszólítani az embereket, de úgy éreztük, jó lenne, ha össze tudnánk jönni. Megtettük az első, lehet, hogy bátortalan lépést, és megpróbálunk szép hagyományt teremteni. Örülünk, hogy együtt voltunk. Ha nem veszik el tőlünk ezt a lehetőséget, itt jövőre is mindenkinek helye van, s amíg Isten engedi, hogy itt szolgálhatok, ez mindig így lesz!
A megható és felemelő nap végén Rezes József köszönetet mondva a református gyülekezetnek a közös szervezésért megjegyezte:
– Az ungvári magyarság történetében idén először csatlakoztunk az Összetartozásunk Tüze programhoz. Több mint ötvenen összegyűltünk, ami szép eredmény első alkalomra. Egy emberként imádkoztunk az összetartozásért, családjainkért és a békéért országunkban. Tudtuk és éreztük, nem vagyunk egyedül: a láng meggyújtásának pillanatában lélekben összekapcsolódtunk az összmagyarsággal, a Kárpát-medencétől egészen a tengerentúlig. A mi közösségünk ereje ebben a meleg, egymásra figyelő szeretetben rejlik. Reméljük, jövőre többen leszünk!
A nemzeti összetartozás napja alkalmából tartott megemlékezést június 4-én a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Nagybégányi Alapszervezete. A résztvevők a helyi római katolikus plébánia előtti parkban csendes koszorúzással tisztelegtek a trianoni békediktátum következményei és a magyarság összetartozásának eszméje előtt.
A rendezvény kezdetén Juhász Gyula versét hallhatták a megjelentek, majd a helyi gyerekek szavalatai elevenítették fel az összetartozás érzését. Petrás Kamilla előadásában Radnóti Miklós Nem tudhatom című verse hangzott el, míg Buda Csenge Tóth Enikő Nemzeti összetartozás című versét adta elő. Ezután a Nagybégányi Római Katolikus Egyházközség kórusának dalösszeállítása következett.
A kulturális műsor után a megjelentek elhelyezték az emlékezés koszorúit: Balogh György Magyarország Beregszászi Konzulátusának képviseletében, Sin József, a KMKSZ alelnöke és a KMKSZ Nagybégányi Alapszervezetének képviselői.
A csendes koszorúzás kapcsán Sin József hetilapunknak adott nyilatkozatában kiemelte: „Úgy gondolom, nincs még egy olyan nemzet a világon, amelyet annyira szétszabdaltak volna, mint a magyart. A békediktátum óta tudjuk, hogy a szomszédos országok mindegyikében jelentős magyar közösségek élnek, amelyek sok esetben nem könnyű körülmények között éltek: jogfosztottsággal, különféle visszaélésekkel és nehézségekkel szembesülve. Ugyanakkor ezek a közösségek mindenhol meg tudták találni azokat a vezetőket, akik kiálltak a kisebbségben élő magyarságért. Jól emlékszem 2010-re, amikor a Magyar Országgyűlés kihirdette a nemzeti összetartozás napját. Úgy érzem, hogy a korábbi nemzeti keserűséget azóta egyfajta bizakodás váltotta fel: a remény, hogy a jövő másképp alakul. A törvény is azt rögzíti, hogy minden magyar a nemzet egységének része, és ezt az eszmét mindenkinek meg kell őriznie. Úgy látom, hogy ez az elképzelés részben meg is valósult, hiszen a világ számos pontján, így Kárpátalján is rendszeresen tartanak megemlékezéseket, és az emberek bizakodva tekintenek a jövőbe. Szimbolikusnak is nevezhető, hogy nemrég lezárultak az ukrán–magyar tárgyalások az úgynevezett 11 pontról, amelyeket régóta vártunk, és úgy tűnik, sikerülhet elfogadtatni őket. Ez jelentős előrelépés lehet a két nép, illetve a két állam kapcsolatában, és egyben a megbékélés fontos első jele is.”
A nagybégányi megemlékezés méltóságteljes és lélekemelő példája volt annak, hogyan lehet a múlt fájdalmából a jelen közösségi erejét meríteni, s hogyan válik az emlékezés a hit, a remény és az összetartozás ünnepévé.
Az ungvári járási Nagydobronyban idén is a 16 óra 32 perckor megszólaló harangok jelezték a megemlékezés kezdetét, ami szimbolikus: 1920. június 4-én ekkor írták alá a trianoni békediktátumot.
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) képviselői, a Nagydobronyi kistérség vezetői, a tanintézmények pedagógusai, tanulói és a helyi lakosok a Hatrác-patak partján, a nemzeti összetartozás emlékműve mellett gyűltek össze. A megjelenteket elsőként Szanyi Éva, a Nagydobronyi Magyar Ház igazgatónője köszöntötte és bemutatta a vendégeket: Papp Ferencet és Szepesi Károlyt, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának konzuljait, Kolozsy Andrást, az Ungi Református Egyházmegye esperesét, nagydobronyi lelkészt, Kulin Zoltánt, a KMKSZ alelnökét, Balogh Líviát, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének (UKSZ) elnökét, megyei képviselőt, Őrhidi Lászlót, a KMKSZ Nagydobronyi Alapszervezetének tiszteletbeli elnökét.
– Valahol aláírtak valamit, valahol megalkudtak valamit, valahol elosztottak valamit; valahol egy nyitott ajtót becsaptak, hogy legyen az zárva örökre. Le kell vonnunk a tanulságot, szembe kell néznünk a kérlelhetetlenül rideg valósággal, és nem szabad ámítanunk magunkat. Dolgoznunk kell, ha élni akarunk, és akarunk élni, tehát dolgozni fogunk. A mi igazságunk: a mi erőnk. Az lesz a miénk, amit ki tudunk küzdeni magunknak” – Koós Károly Kiáltó szó című írásának soraival kezdte beszédét Varga Sándor pedagógus és hozzátette: a magyar nemzet határon belül és kívül e gondolatmenet jegyében kezdett élni, dolgozni.
– Ha az eltelt több mint 100 év tanulságait le akarjuk vonni, akkor látnunk kell, hogy sok erőfeszítés, kemény munka, nagy áldozatokkal járó küzdelmek tartották meg a magyar nemzetet.
A felelősen tervező politikai gondolkodók ráébredtek arra, hogy a határok feletti nemzetegyesítés az egyetlen észszerű, járható út egy békésebb, fejlődést és virágzást hozó nemzeti jólét felé. Így született meg 2010-ben a nemzeti összetartozás napja – mondta és kitért arra, hogy a magyar nemzet egysége történelmi, nyelvi, szellemi és kulturális értelemben egyaránt fontosabb, mint a szétszakítottság múltba merengő gondolata, érzése.
– Magyarország a rendszerváltás után egyre jelentősebb támogatást nyújt a határon túli nemzetrészeknek. Számos társadalmi és civil kezdeményezés, program célja, hogy a Kárpát-medence magyarsága szorosabbra fűzze kapcsolatait. Határon túliak és anyaországiak jobban megismerjék egymást, ezáltal a korábbi évtizedek szellemi, nemzetpolitikai károkozása fokozatosan feledésbe merüljön. Műveltség, tájékozottság, nyitottság, megértés és elfogadás kell ehhez egyéni szinten, valamint kölcsönös tisztelet társadalmi szinten – emelte ki, majd Wass Albert Intelem című versével zárta beszédét.
Virág Benedek Békesség-óhajtás című versét Bara Sándor, a Nagydobronyi Líceum diákja (felkészítő tanár Katona Mironova Berta) szavalta el. „Szállj le! s vigasztald meg az árvaságot, / Béke, mennyeknek koronás leánya! / Haj! sok országok szava kér, jelenj meg / Már valahára” – mondta ki a költő szavaival oly sok ember vágyát.
Ezt követően a Nagydobronyi Líceum énekkarának előadásában Csézy Ez az otthonunk című dala csendült fel.
A történelmi egyházak nevében Kolozsy András esperes, nagydobronyi református lelkész kért áldást az egybegyűltekre, a magyarságra.
Az eseményt koszorúzás zárta, amelyen a helyi intézmények és érdekvédelmi szervezetek, valamint Magyarország Ungvári Főkonzulátusának képviselői rótták le tiszteletüket a világ négy égtája felé szakított magyarságot szimbolizáló emlékműnél, a tetején az összetartást jelképező gránitgömbbel, amelyet a nagydobronyi ifj. Hidi Endre alkotott.
A rendezvény után Balogh Lívia így fogalmazott:
– Ma a nemzet magyarsága emlékezik. Mindenhol, nemcsak a Kárpát-medencében, nemcsak az anyaországban, de a diaszpórában is. Emlékezik egy 106 évvel ezelőtt történt eseményre, amely mai napig befolyásolja a magyar nemzet életét, nemcsak azokét, akik az ország határain belül élnek, hanem azét az 5 millióét is, akik főként az ország határain kívül töltik az életüket. De 2010 óta ezt a nemzeti gyásznapot a nemzeti összetartozás napjává tette a magyar kormány, hiszen valóban egyfajta csodája ez a Kárpát-medencének, hogy az a nemzet, amelyet több mint 100 évvel ezelőtt gyakorlatilag a nagyhatalmak halálra ítéltek, ma is itt van, él, Kárpátalján is!
Rengeteg olyan pozitív eredmény született az elmúlt években, amelyek sora azon dolgozik, hogy a magyar nemzetet összekovácsolja, hiszen a korábban eltelt évtizedek nem tettek jót a nemzettudatnak. Ha csak a Határtalanul programra gondolunk, amely anyaországi gyermekek határon túlra való kiutaztatását célozza, de gondolhatunk a Cserkészszövetség kezdeményezésére is, amely 6 évvel ezelőtt indult a nemzeti összetartozás tüze megnevezés alatt, és ma már a világ 35 országában több mint 500 településén gyúlnak majd este tüzek. Ez is szimbolikus, mert ezek a tüzek egy-egy közösség erejét, lelkét és a nemzet összetartozását jelentik, bárhol éljenek New Yorktól Kanadáig, Nagydobronytól Kolozsvárig – mindenhol őrtüzek gyúlnak, hiszen ezek valóban a mi hitünkből épülő nemzeti lángok.
És mégis azt gondolom, hogy ennek a nemzetnek még mindig van mit tennie. Mindaddig, amíg egyetlen ember is úgy érzi, hogy a kárpátaljai magyar ukrán, egy vajdasági magyar szerb, vagy egy erdélyi magyar román, addig van mit tenni, elsősorban a közoktatásban. Össze kell forrasztanunk azokat a szálakat, amelyeket a történelem megpróbált szétválasztani. Ez nem lehetetlen, csak mindanyiunknak részt kell benne venni – zárta gondolatait a KMKSZ UKSZ elnök asszonya.
Este a nagydobronyiak – számos más kárpátaljai településhez hasonlóan – csatlakoztak a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség felhívásához és a Magyar Ház udvarán meggyújtották összetartozásunk tüzét.
A nemzeti összetartozás napja és a trianoni békediktátum aláírásának 106. évfordulója alkalmából ünnepi programsorozat és nagyszabású gálakoncertek valósultak meg Kárpátalja több településén. A június 2. és 5. között zajló rendezvényeket a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola szervezte. A beregszászi központi eseménynek június 4-én a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem adott otthont, ahol méltó módon emlékeztek meg a magyarság összetartozásáról.
A rendezvénysorozat méreteit jól mutatja, hogy Kárpátalja-szerte 14 helyszínen (Rahón, Visken, Tiszapéterfalván, Csepében, Nagyszőlősön, Tiszaújhelyen, Beregszászban, Nagyberegen, Tiszakeresztúron, Kajdanón, Tekeházán, Nagydobronyban, Kisgejőcön és Ungváron) zajlottak az események. A Tulipán Tanoda Népművészeti Iskoláinak és a régió 91 településén működő kihelyezett szakköreinek növendékei, óvodások és iskolások, több mint 2 000 gyermek mozdult egyszerre, hogy eljárja az összetartozás táncát.
A beregszászi központi rendezvényen a helyi Tulipán Tanoda diákjai mellett 16 környező bázisóvoda, líceum és kihelyezett szakkör (köztük a II. RF KME Felsőfokú Szakképzési Intézete, a Perényiné Frangepán Katalin Gimnázium egységei, valamint Gát, Gút, Jánosi, Beregardó, Balazsér, Kisbégány, Nagybégány, Mezőkaszony, Beregsom, Csonkapapi, Hetyen, Beregdéda, Asztély és a Beregszászi Kossuth Lajos Líceum) növendékei gyűltek össze a közös táncra és énekre.
Az összetartozás táncát követően Vida László, Magyarország Beregszászi Konzulátusának főkonzulja beszédében meghatottságának adott hangot a megtelt teret látva. Kiemelte, hogy több mint száz évvel a tragédia után június 4-e már nem a veszteségről, hanem a hitről szól: „Nincsenek egymástól elszakított magyarok, csak határok által elválasztott magyarok vannak, de ezek a határok egyre átjárhatóbbak. A nemzet, nyelvünk, a kultúránk, a hagyományvilágunk egységes, államhatároktól függetlenül a szívünk egy ritmusra dobban” – mondta.
Orosz Ildikó, a Tulipán Tanodát alapító II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem elnöke beszédében emlékeztetett: az idei június 4-e az a nap, amikor 106 éve annak, hogy utoljára tartoztunk egy államkerethez. „Ez a nap egyszerre fájdalmas és örömteli. Fájdalmas, mert a 20. század és a jelenünk is háborúkról szól, amelyek fiatal lelkeket, meg nem született gyermekeket vittek el, és árvákat hagytak maguk után. De örömteli is, mert látjuk, hogy az élet élni akar. Itt vannak a fiatalok, akik a jövőt adják” – fogalmazott az elnök asszony.
Kitért a gyermekek által bemutatott összetartozás táncára is, amelyet Korpás Éva gyűjtött Pozsony környékéről: a sváb, szláv polgári elemeket és magyar motívumokat ötvöző tánc egykor Felvidékről indult, s Kárpátalján hagyománnyá érett.
Orosz Ildikó beszéde után megkondultak az összetartozás békeharangjai, arra emlékeztetve, hogy Magyarország 1920. június 4-én elveszítette területének kétharmadát, és a magyar lakosság egyharmada idegen államok fennhatósága alá kényszerült.
A történelmi egyházak képviselőinek áldása és a közös fotó elkészítése után a jelenlévők átvonultak az egyetem átriumába, ahol Kepics Andzselika, a Tulipán Tanoda hálózatának igazgatónője köszöntötte az egybegyűlteket.
A köszöntőt követő gálaműsoron a tanoda és szakkörei színes produkciókkal mutatták be a tanév során elvégzett szakmai munka gyümölcsét. A színpadon egymást váltották az apróságok és a nagyobbak: a közönség népi gyermekjátékokat, ünnepi játékfüzéreket, valamint csángó, kalotaszegi, szatmári és kárpátaljai dallamokat felvonultató hangszeres, énekes és néptáncprodukciókat láthatott.
A Tulipán Tanoda példaértékű rendezvénysorozata és a zárókoncert is arról tett tanúbizonyságot, hogy amíg a legkisebbek így őrzik a hagyományt, a nemzet jövője a legnehezebb időkben is biztosított.
A programok a MOL – Új Európa Alapítvány Határtalan Nyár rendezvénysorozatának keretében, a Nemzeti Együttműködési Alap támogatásával és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. közreműködésével jöhettek létre.
