A komplex fizikai rendszerek megértésében elért úttörő eredményeiért három tudós, az amerikai-japán Syukuro Manabe, a német Klaus Hasselmann és az olasz Giorgio Parisi kapja az idei fizikai Nobel-díjat a Svéd Királyi Tudományos Akadémia keddi stockholmi bejelentése szerint.
A kutatók kaotikus és látszólag véletlenszerű jelenségek tanulmányozásáért részesülnek az elismerésben – írta indoklásban az illetékes bizottság, hozzátéve, hogy Syukuro Manabe és Klaus Hasselmann alapozta meg ismereteinket a Föld éghajlatáról és arról, hogy az emberi tevékenység milyen hatással van rá, Parisi pedig forradalmasította a rendezetlen anyagokról és a véletlenszerű folyamatokról szóló elméletet.
A komplex rendszereket véletlenszerűség és rendezetlenség jellemzi, nehéz őket megérteni. A három tudós új módszereket dolgozott ki e rendszerek leírására és hosszú távú viselkedésének kiszámítására – részletezték. Az egyik ilyen, az emberiség számára létfontosságú komplex rendszer a Föld éghajlata – mutattak rá.
Syukuro Manabe kimutatta, hogy a légköri szén-dioxid megnövekedett mennyisége miként növeli a hőmérsékletet a Föld felszínén. Az 1960-as években az ő vezetésével dolgozták ki a Föld éghajlatának fizikai modelljeit, és ő volt az első, aki kutatta a sugárzásegyenleg és a légtömegek függőleges mozgása közötti kölcsönhatást. Munkássága megalapozta a jelenlegi éghajlati modellek kifejlesztését – hangsúlyozták. Mintegy tíz évvel később Klauss Hasselmann kidolgozott egy modellt, amely összekapcsolta az időjárást és az éghajlatot, ezzel megválaszolta a kérdést, hogy miért lehetnek megbízhatók az éghajlati modellek annak ellenére, hogy az időjárás változékony és kaotikus. Módszereket fejlesztett ki arra is, hogy miként lehet megkülönböztetni a természetes jelenségek és az emberi tevékenység hatásait az éghajlatra. Ezeket a módszereket alkalmazták annak bizonyítására, hogy a megnövekedett légköri hőmérséklet az emberi tevékenység által kibocsátott szén-dioxid következménye.
1980 körül Giorgio Parisi rejtett mintákat azonosított rendezetlen komplex anyagokban. Felfedezései a legjelentősebb hozzájárulást jelentették a komplex rendszerekről szóló elméletben, és lehetővé tették sok különböző és látszólag teljesen véletlenszerű anyag és jelenség megértését és leírását nemcsak a fizikában, hanem más területeken, így a matematikában, a biológiában és az idegtudományban is – emelték ki.
„Az idén elismert felfedezések alátámasztják, hogy az éghajlatról szóló ismereteink szilárd – alapos elemzéseken és megfigyeléseken nyugvó – tudományos alapokon állnak” – fogalmazott Thors Hans Hansson, az illetékes bizottság elnöke.
A hosszú ideje az Egyesült Államokban élő Syukuro Manabe 1931-ben született Japánban, 1957-ben szerzett PhD-fokozatot a Tokiói Egyetemen. Az amerikai Princeton Egyetem meteorológusa. Klaus Hasselmann szintén 1931-ben született, Németországban, a Göttingeni Egyetemen szerezte PhD-fokozatát 1957-ben, a Max Planck Meteorológiai Intézet professzora. Giorgio Parisi 1948-ban született Rómában, 1970-ben szerezte PhD-fokozatát a Sapienzia Egyetemen, amelynek a professzora.
A kitüntetettek 10 millió svéd koronán (352,1 millió forintos összegen) osztoznak, a pénz egyik felét Syukuro Manabe és Klaus Hasselmann, a másikat Giorgio Parisi kapja. A díjat hagyományosan december 10-én, az elismerést alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján adják át, a koronavírus-világjárvány miatt idén is a megszokottnál jóval szerényebb körülmények között.
MTI
[type] => post
[excerpt] => A komplex fizikai rendszerek megértésében elért úttörő eredményeiért három tudós, az amerikai-japán Syukuro Manabe, a német Klaus Hasselmann és az olasz Giorgio Parisi kapja az idei fizikai Nobel-díjat a Svéd Királyi Tudományos Akadémia keddi stoc...
[autID] => 10
[date] => Array
(
[created] => 1633464600
[modified] => 1633455947
)
[title] => A komplex fizikai rendszerek kutatásáért hárman kapják a fizikai Nobel-díjat
[url] => https://life.karpat.in.ua/?p=74322&lang=hu
[status] => publish
[translations] => Array
(
[hu] => 74322
[uk] => 74280
)
[aut] => nyesi
[lang] => hu
[image_id] => 74324
[image] => Array
(
[id] => 74324
[original] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2021/10/nobel-dij.jpg
[original_lng] => 95736
[original_w] => 780
[original_h] => 440
[sizes] => Array
(
[thumbnail] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2021/10/nobel-dij-150x150.jpg
[width] => 150
[height] => 150
)
[medium] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2021/10/nobel-dij-300x169.jpg
[width] => 300
[height] => 169
)
[medium_large] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2021/10/nobel-dij-768x433.jpg
[width] => 768
[height] => 433
)
[large] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2021/10/nobel-dij.jpg
[width] => 780
[height] => 440
)
[1536x1536] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2021/10/nobel-dij.jpg
[width] => 780
[height] => 440
)
[2048x2048] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2021/10/nobel-dij.jpg
[width] => 780
[height] => 440
)
[full] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2021/10/nobel-dij.jpg
[width] => 780
[height] => 440
)
)
)
[video] =>
[comments_count] => 0
[domain] => Array
(
[hid] => life
[color] => red
[title] => Життя
)
[_edit_lock] => 1633445149:10
[views_count] => 2048
[_thumbnail_id] => 74324
[_edit_last] => 10
[labels] => Array
(
)
[categories] => Array
(
[0] => 41
[1] => 49
[2] => 598
)
[categories_name] => Array
(
[0] => Cikkek
[1] => Hírek
[2] => Tudomány
)
[tags] => Array
(
[0] => 50537
)
[tags_name] => Array
(
[0] => Nóbel-díj
)
)
[1] => Array
(
[id] => 56813
[content] =>
Az irodalmi Nobel-díjat 1970-ben Alekszandr Szolzsenyicinnek odaítélő zsűriben nagy viták folytak a döntés előtt, a Svéd Akadémia tagjai aggódtak amiatt, hogy a díjnak milyen következményei lehetnek az író számára – derül ki a Svéd Akadémia most nyilvánosságra került dokumentumaiból. A Svéd Akadémia a díjazottakkal kapcsolatos dokumentumokat 50 évre titkosítja.
A titkosítás alól feloldott archív anyagokról beszámoló Svenska Dagbladet svéd lap szerint az irodalmi Nobel-díj zsűrije tartott attól, hogy ha Alekszandr Szolzsenyicinnek ítélik oda a díjat, annak súlyos következményei lehetnek a másként gondolkodó szovjet író és felesége, Natalja számára. Artur Lundkvist, az akadémia tagja úgy vélte, rendkívül nehéz megítélni, hogy a díj árt vagy használ Szolzsenyicinnek. Arra is felhívta a figyelmet, hogy „a díj jogosan vagy anélkül a Szovjetunió elleni demonstrációt jelentheti, a Nobel-díj azonban nem válhat a különböző politikai érdekek csataterévé”.
Az akadémia 1958-ban Borisz Paszternaknak ítélte oda a Nobel-díjat a Doktor Zsivágó megjelenése után. Paszternak elfogadta a díjat, de később a szovjet hatóságok kikényszerítették, hogy mondjon le róla. Ezek után 1965-ben a díjat Mihail Solohov, a szovjet vezetés számára elfogadható író kapta.
Henry Olsson, az akadémia egy másik tagja Lundkvist nézete ellen érvelve arra hivatkozott: „éppen azért, mert 1965-ben a sztálinista Solohovnak adtuk a díjat, a pártatlanság megköveteli, hogy egy rendszerkritikusabb kommunistának, például Szolzsenyicinnek is odaadhassuk”.
Lundkvistnek volt egy másik aggálya is Szolzsenyicinnel kapcsolatban: vajon tényleg jók-e az írásai. Addigra már megjelent az író Ivan Gyenyiszovics egy napja című műve egy szovjet gulág egy napjáról, valamint a Rákosztály és A pokol tornáca című regénye is. A főműveként emlegetett A Gulag szigetcsoport kiadása, 1973 után egy évvel azonban deportálták a Szovjetunióból.
Lundkvist úgy vélte, hogy szerinte Szolzsenyicin könyveinek művészi értékét általában figyelmen kívül hagyták, azzal érvelve, hogy írásai meglehetősen egyszerűnek és érdektelennek tűnnek más XX. századi regényekkel összehasonlítva. Olsson ezzel szemben azt állította, hogy Szolzsenyicin olyan emberi tudással, az empátia erejével és a művészi képesség olyan intenzitásával rendelkezik, amely rácáfol az ilyen véleményekre.
1970-ben Szolzsenyicin Pablo Neruda chilei író és Patrick White ausztrál író elől vitte el az irodalmi Nobelt. A díjat azonban csak évekkel később, a Szovjetunióból történt száműzetése után vette át, mivel 1970-ben még attól tartott, hogy ha Stockholmba utazik, megfosztják szovjet állampolgárságától és nem engedik haza.
A dokumentumok szerint az akadémia azt javasolta, hogy a moszkvai svéd nagykövetségen vegye át a díjat, de Szolzsenyicint felbőszítette egy zárt körű díjátadó ötlete. Egy másik terv szerint a Svéd Akadémia titkára, Karl Ragnar Gierow vitte volna el az írónak a díjat Moszkvába, de nem kapott vízumot, ezért az író egy nyílt levélben arra kérte a Svéd Akadémiát, hogy „határozatlan időre tartsa magánál a Nobel-díjat”. A díjátadóra írott beszédét azonban sikerült kijuttatnia az országból, és az előadás 1972 augusztusában meg is jelent a svéd és a nemzetközi sajtóban.
Szolzsenyicin végül 1974-ben Stockholmban vette át Nobel-díját. Az író száműzetése után családjával az Egyesült Államokba költözött, ahol mintegy 20 évig éltek. Moszkvában halt meg 2008-ban, 89 éves korában.
