Az izraeli haditengerészet bemutatta az új INS „Drakon” tengeralattjárót a németországi Kielben, a gyártó német Thyssenkrupp dokkjában.
Izrael már korábban is vásárolt 12 német Dolphin-osztályú tengeralattjárót, de azokhoz képest a Drakon (Sárkány) egy új szintet képvisel. Nem csak a méretnagysága jelent újdonságot, hanem a függőleges kilövőrendszer is, ami rendkívül ritka a hagyományos meghajtású (dízel-elektromos) tengeralattjárókon.
Izrael 6 darabot rendelt meg a Drakonból, és megbízást adott a német gyártónak egy még fejlettebb lopakodó típus, a Dakar megépítésére, ami a 30-as évek elejére várható. A Sárkány üzemideje körülbelül 30 év.
A The War Zone katonai szaklap méltatása szerint a függőleges kilövési képesség birtokában Izrael képes lesz középhatósugarú rakéták tengeri felbocsátására, és ezek már nukleáris robbanófejet is hordozhatnak. A német gyártó úgy jellemezte a Drakont, mint egy teljesen új konstrukciót, amelyet kifejezetten az izraeli haditengerészet működési követelményeire terveztek.
Ennek megfelelően a víz-szárazföld rakétavetők mellett a járművet 10 torpedóvetővel, hajó- és és helikopterelhárító rakétákkal is felszerelik. A tengeralattjáró cirkálórakétákat is képes útnak indítani.
Gigantikus költségeket vállaltak, de jó okkal
David Saar Salama vezérőrnagy, az izraeli haditengerészet főparancsnoka az átvételi szemle során úgy jellemezte a Drakont, mint „drágakövet és sarokkövet, amely Izrael állam biztonságát alátámasztja, és amely látható és láthatatlan, távoli és rejtett birodalmakban képes utazni, hosszabb ideig”.
Az izraeli haditengerészet 2018-ban döntött úgy, hogy jelentős stratégiai változtatást hajt végre a flotta állományában, de ez később jelentős késedelmekkel és költségnövekedéssel járt.
Ennek nyomán az új rendszer kimagaslóan drága volt, és a program végső költsége 650 millió euróra rúgott. Összehasonlításul, ekkora összegből 10 darab F-35 lopakodó vadászbombázót lehetett volna vásárolni, de az izraeli hadvezetés fontosabbnak tartotta a tengeri kapacitások mielőbbi kibővítését, mert a légierő már megfelelő állapotban volt.
A költségvállalás fő oka az az igény, hogy az izraeli nukleáris kapacitásokat decentralizálják, szétszórják, hogy ne lehessen az ország stratégiai fegyverzetét (Negev-sivatag) egyetlen csapással megsemmisíteni. Izrael kis területe miatt a széttelepítés csak a tengerek irányában képzelhető el, ami alátámasztotta a szokatlan mértékű tehervállalást.
Izrael nukleáris fegyverkapacitásai kevéssé ismertek, mert az ország sosem ismerte el, hogy rendelkezik ilyen képességekkel. Annyi tudható, hogy felszereltsége nagyjából azonos Pakisztán vagy India erejével. Az izraeli taktikai robbanófejek számát 80-160 közé teszik.
Az újabb tengeralattjárók esetében a Popeye Turbo rakéták beszerelése biztosítaná Izraelnek, hogy nagyobb távolságú pontokra csapjon le, ami jelentősen növelné az ország második csapásmérő képességét, és ezzel az elrettentő erőt.
Ez a szempont szinte egyedül az Iránnal való szembenállásban jelentős, mert jelenleg nem létezik más súlyos fenyegetés a tágabb térségből Izraellel szemben. Bármilyen fegyvert is hordozzon a Drakon vagy később a Dakar, nagyon valószínűnek tűnik, hogy Jeruzsálem egy robosztusabb második csapásmérő képességre törekszik, különösen az idei iráni támadások fényében, és tartva attól is, hogy Teherán hamarosan saját atomfegyver birtokába juthat.
As a reminder, the Taleghan 2 complex (which Axios references) was clearly hit in the strike - but assumed to be unused. Either it was in fact being used, or something else in Parchin was hit https://t.co/EMU11toEj1pic.twitter.com/JwtfLQRl4Q
