A következő 12 hónap a méretbővítés jegyében zajlik majd a koreai cégnél, így azok is találhatnak a fogukra való ajánlatot, akiknek korábban nem akadt elég kicsi, vagy épp elég nagy készülék a repertoárban.
Az LG eddig 48-tól 88 hüvelykes méretig kínált OLED tévéket, a 2022-es modellcsalád viszont a kompaktnak mondható 42-től egészen a hatalmas 97 hüvelykes kivitelig növeli a skálát. Minden új jövevény 4K-s, tehát ezzel nem gyarapszik a 8K-s panelek választéka. Fontos fejlesztés az ötödik generációs A9-es processzor, amely jobb teljesítménnyel, magasabb fényerővel, fejlettebb hőelvezetéssel és hatékonyabb 4K-skálázással javítja a felhasználói élményt.
A 97 hüvelykes prémium szörnyeteg a G2 nevet kapta, de akinek nincs hozzá elég nagy háza, az ugyanezt a hardvert akár 83, 77, 65 és 55 hüvelykes kivitelekben is megkaphatja. Az árak tekintetében csak később ad tájékoztatást az LG.
A G2-sorozat megfizethetőbb alternatívájaként érkezik C2-es modellcsalád, amely a legkisebb, 42 hüvelykes kiadás mellett 48, 55, 65, 77 és 83 hüvelykes verzióban lesz kapható. Fontos azonban, hogy a 42 hüvelykes és a 48 hüvelykes verziókat nem a fejlettebb OLED Evo panellel szerelik. Az LG azzal is eldicsekedett, hogy a C2-esek csak fele annyit nyomnak majd, mint a C1-es modellek, ami jó hír azoknak, akik a falra szerelve használnák őket.
Végezetül pedig fejlesztésen esett át a gyártó operációs rendszere, a webOS is, melynek új verziója (webOS 22) már a felhasználói profilokat is támogatja, ezekbe pedig akár az NFC-alapú Magic Tap segítségével is bejelentkezhetünk az okostelefonunkról.
Ami a teljes palettát illeti, az LG idei választéka az A2, B2, C2, G2 és Z2 készülékekből áll majd. Az A2-szériát 4 (48″, 55″, 65″, 77″), a B2-t 3 (55, 65″, 77″), a C2-t a már említett 6 (42″, 48″, 55″, 65″, 77″, 83″), a G2-t 5 (55″, 65″, 77″, 83″, 97″), a 8K-s Z2-t pedig 2 (77″, 88″) méretben választhatják a vásárlók.
Kifejlesztették az elektronikai felhasználású nemesfémek kevésbé mérgező, olcsóbb és erősebb mangánalapú alternatíváját a Bázeli Egyetem kutatói.
Az okostelefonok képernyői és a napelemek gyakran olyan ritka és ezért drága nemesfémeket tartalmaznak, mint az irídium vagy a ruténium.
Az irídium, amelyet az OLED-ekben (szerves fénykibocsátó diódákban) vetnek be, ritkább, mint az arany és a platina. A ruténium, melyet napelemekben használnak, a legritkább stabil elemek egyike. Nem elég, hogy ritkaságuk miatt nagyon drágák, ezek a fémek sok vegyületben mérgezőek is.
A Bázeli Egyetem kutatóinak, Oliver Wengernek és Patrick Herrnek először sikerült létrehozniuk olyan világító mangánkomplexet, melyben fénnyel való besugárzás hatására ugyanolyan reakciók játszódnak le, mint a ruténium- vagy irídium-vegyületekben.
Komplexnek hívják azokat a vegyületeket, amelyekben koordinatív kötéssel ligandumok kapcsolódnak a középpontban lévő atomhoz, ionhoz. A tudósok eredményeikről a Nature Chemistry című tudományos lapban számoltak be.
A mangán előnye, hogy a földkéregben 900 ezerszer gyakrabban fordul elő, mint az irídium, lényegesen kevésbé mérgező és jóval olcsóbb is. Korábban senkinek sem sikerült mangánnal olyan molekuláris komplexet létrehozni, amely szobahőmérsékleten oldatban világít, és speciális reakciós tulajdonságokkal rendelkezik – mondta Wenger.
A következőkben a tudós és munkatársai az új mangánkomplex fénytulajdonságait fogja fejleszteni és a napelemekhez használatos félvezető anyagokra rögzíteni.
More humanitarian aid for #Ukraine ?? #Switzerland ?? is sending 100 tonnes of supplies this week, including medical & firefighting equipment provided by @vbs_ddps. Proud of our @SwissDevCoop staff for organising the delivery of 5,300 tonnes of relief goods since March ? pic.twitter.com/v9FVUbIRCy
Petit tour à Jurassic Park (Zurich), où ce squelette de T-Rex nommé "Trinity" sera vendu mardi prochain. Estimation: entre 5 et 8 millions de francs pic.twitter.com/mfAwQ8NKvU
Tévévásárláskor megkönnyíti a döntést, hogy jó néhány, nem is olyan rég még divatos hívószó, mint például a 3D, vagy az ívelt tévé kikopott a gyártók kínálatából, viszont még így is akadnak olyan összezavaró tényezők, mint például az ULED vagy az OLED.
Vajon mit is tudnak a legújabb készülékek: egy relatíve elérhető árú és két jelentősen drágább modell, melyek közös vonása a 4K felbontás.
Hisense 55U8QF
Három tesztalany közül ennek a márkaneve ismert a legkevésbé, pedig az 51 éve alapított Hisense már 1978 óta foglalkozik tévékészülékek gyártásával. A kipróbálásra érkezett egyik legújabb modelljük a cég termékkínálatán belül magasra pozícionált, ám még így is elérhető árú készülék.
A triumvirátus tagjai közül a Hisense 55U8QF rendelkezik a legkevésbé trendi külsővel. A több mint 8 centiméteres vastagság és a furcsa sakktábla dizájnolású hátlap kevésbé zavaró, hiszen viszonylag ritkán szoktuk oldalról vagy hátulról nézni a tévét, viszont az átlagnál kicsit vaskosabb kávák elölről is jól látszódnak. A távirányító négyszögletes kialakítású, jól használható és dedikált gombokat kapott rajta többek közt a Netflix és a YouTube is.
Az ULED elnevezés más gyártók QLED és egyéb hasonló technológiához hasonlóan enyhén félrevezető, ugyanis semmi köze a háttérvilágítás nélküli OLED-hez. Jelen esetben ugyanis egy LCD, vagyis folyadékkristályos képernyőhöz van szerencsénk, melynek csak a háttérvilágítása LED-es.
Az viszont igen profin lett kivitelezve, ugyanis a megvilágítást 132 független zónában külön-külön vezérli a kvantumpontos technika, ennek köszönhetően nem tapasztalható a LED-es LCD-kre oly gyakran jellemző felhősödés jelenség, és a képminőség messze meghaladja az előzetes várakozásainkat.
Az 1000 nites fényerő korrektnek mondható, a 14 milliszekundumos válaszidő a játékgépes használatkor jöhet jól, ezenkívül pedig a nagy dinamikatartományú HDR-támogatásról és az Alexa digitális asszisztensről is említést kell tennünk. A gyártó saját felhasználói felülete gyors és stabil, de nem túl logikus felépítésű és viszonylag kevés hozzá az alkalmazás. A betekintési szögek sajnos nem túl nagyok. A 2×10 W-os beépített hangrendszer minősége is hagy némi kívánni valót maga után, Dolby Atmos támogatás ide, vagy oda.
Az 55 colos képátlójú tesztkészülék 280 ezer forintba (26 ezer hrivnya fölött) kerül, a 65 colos kivitel árcéduláján nem sokkal nagyobb, konkrétan 320 ezer forintos (közel 30 ezer hrivnya) összeg olvasható.
LG OLED65GX
A dél-koreai gyártó egy 65 colos OLED tévét küldött tesztre, a 800 ezer forintos (kb. 75 ezer hr.) OLED65GX-et, melynek 55 colos kistestvére 600 ezer forintba (kb. 56 ezer hr.), 77 colos nagytestvére pedig 1,9 millió forintba (178 ezer hr.) kerül. Ebből már sejthető, hogy ez egy nagyon más kávéház, mint amilyenhez a Hisense esetében volt szerencsénk.
A mindössze 2 centiméter vastag készüléket egyértelműen falra találták ki, amit többek közt az is jelez, hogy az asztali állványt külön kell megvásárolnunk hozzá. A két láb a televízió szélein kapott helyet, ami a 164 centiméteres képátlóval kombinálva azt jelenti, hogy csak széles bútorra tudjuk ráhelyezni a készüléket.
A trendi megjelenésű LG kávái mind a négy oldalon szupervékonyak, az egyedi formájú távirányítóval akár a levegőben mutogatva is vezérelhető a mostanság a legjobb tévés felhasználói felületek között jegyzett webOS rendszer.
Angol hangparancsainkat nemcsak a távirányító, hanem a tévé mikrofonjai is képesek értelmezni, a digitális asszisztensek közül az Alexa és a Google Asszisztens támogatott.
A háttérvilágítás nélküli, egyenként világító pixeles OLED technológia kiváló képminőséget, végtelen kontrasztarányt és hatalmas betekintési szögeket eredményez, és természetesen a legmodernebb HDR-szabványok támogatása sem hiányozhat a fedélzetről. Jelen tesztalanyaink közül egyedül az LG rendelkezik HDMI 2.1 csatlakozó aljzattal, ami 120 fps sebességű 4K üzemmódot hoz magával, és ami elsősorban az újgenerációs játékkonzolokkal történő használat esetén jelenthet komoly előnyt.
A Dolby Atmos kompatibilis 4.2 csatornás hangrendszer 60 W teljesítményű, illetve megjegyzendő, hogy míg a Hisense készülékeinek éves fogyasztása 231-314 kWh, addig az LG tévéi beérik 160-198 kWh-val.
Panasonic 55HZ1500
A Panasonictól egy 55 colos OLED-tévét kaptunk kipróbálásra, mely 65 colos társához hasonlóan középső tartón áll, vagyis relatíve keskeny bútorokon is kiváló helyet találhatunk neki. A felső és az oldalsó kávák szupervékonyak, de az alsó hangszórós csík vaskos, illetve bár maga a képernyőpanel szupervékony, a tévé hátoldalának jelentős része is igen vastag.
Utóbbi nem meglepő, ha tudjuk, hogy a Dolby Atmos-képes hangrendszer 80 W teljesítményű, és ha nincsenek komolyabb igényeink, akár egy alapszintű házimozi rendszert is fel tud váltani, főleg, ha az opcionális mélyládát is megrendeljük hozzá. És a gyártónak létezik ennél is jobb integrált hangrendszere, a HZ2000-es csúcsmodell Technics minősítésű hifije 140 W-ot tud.
A képminőség minden várakozásunkat felülmúlja, a Panasonic OLED tévéje lényegében etalonnak tekinthető.
A hollywoodi szakemberek által kalibrált készülék még úgynevezett filmkészítői móddal is rendelkezik, ami garantálja, hogy a megtekintett filmek pontosan ugyanúgy mutassanak a tévén, mint ahogy azt a készítők eredetileg szerették volna.
Az 55HZ1500 egyértelműen filmnézésre és tévézésre lett kitalálva, de természetesen nincs akadálya a játékra használásnak sem, azért viszont kár, hogy az LG által biztosított HDMI 2.1 aljzatot ezúttal nem kapjuk meg. A Panasonic okostévé rendszere valahol félúton helyezkedik el a Hisense és az LG megoldása között, a távirányító az egyszerűbb és olcsóbb fajtából való.
A Panasonic 55 colos OLED tévéje 750 ezer forintba (70 ezer hr. felett) kerül, a 65 colos változatért 900 ezer forintot (84 ezer hr. felett) kérnek el. Komoly összegek ezek, cserébe viszont a japán gyártó modelljei kis teljesítményt vesznek fel, éves fogyasztásuk alig 146-191 kWh.
Konklúzió
Nem állítanánk, hogy a háromszor drágább televíziókészülék háromszor jobb is. De azért egy LED-es háttérvilágítású, relatíve olcsó LCD tévé és egy OLED paneles high-end modell között igen is jól látható, hallható különbségek fedezhetők fel. Így a címben foglalt kérdésre a válasz nem egy egyszerű „igen” vagy „nem” – hogy kinek éri meg a többlet, az attól függ, hogy a fentebb részletezett egyes előnyök fontosak-e a mindennapi tévézés során.
Ezzel együtt a maga nemében jó vételnek számít a Hisense 55U8QF, hiszen esetében 320 ezer forintért egy hatalmas méretű, 65 colos remek tévénk lehet. Az LG OLED65GX 2,5-szer többe kerül, de a képminősége is sokkal jobb és a hangrendszere is sokkal fejlettebb. A Panasonic 65 colos OLED készüléke közel 3-szor drágább a Hisense-nél, cserébe viszont tőle kapjuk minden tekintetben a legjobb minőséget és a legalacsonyabb fogyasztást.
A 8K felbontás hiányát 65 colos képátló és közelről történő tévézés esetén sem igazán éreztük problémának, a 4K sok mindenre elég még 2020 végén is. Az 55-65 colos 8K QLED tévék egyébként 600-650 ezer forinttól indulnak, illetve itt jegyeznénk meg, hogy az OLED tévékből léteznek olcsóbb modellek is, 55 colos méretben már jóval 500 ezer forint alatt is kifoghatók korrekt vételek.
[type] => post
[excerpt] => Tévévásárláskor megkönnyíti a döntést, hogy jó néhány, nem is olyan rég még divatos hívószó, mint például a 3D, vagy az ívelt tévé kikopott a gyártók kínálatából, viszont még így is akadnak olyan összezavaró tényezők, mint például az ULED vagy az ...
[autID] => 12
[date] => Array
(
[created] => 1606773720
[modified] => 1606695406
)
[title] => A háromszor drágább tévé vajon háromszor jobb is?
[url] => https://life.karpat.in.ua/?p=37716&lang=hu
[status] => publish
[translations] => Array
(
[hu] => 37716
)
[aut] => totinviktoria
[lang] => hu
[image_id] => 37717
[image] => Array
(
[id] => 37717
[original] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/11/tv.jpg
[original_lng] => 55875
[original_w] => 1024
[original_h] => 450
[sizes] => Array
(
[thumbnail] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/11/tv-150x150.jpg
[width] => 150
[height] => 150
)
[medium] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/11/tv-300x132.jpg
[width] => 300
[height] => 132
)
[medium_large] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/11/tv-768x338.jpg
[width] => 768
[height] => 338
)
[large] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/11/tv.jpg
[width] => 1024
[height] => 450
)
[1536x1536] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/11/tv.jpg
[width] => 1024
[height] => 450
)
[2048x2048] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/11/tv.jpg
[width] => 1024
[height] => 450
)
[full] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/11/tv.jpg
[width] => 1024
[height] => 450
)
)
)
[video] =>
[comments_count] => 0
[domain] => Array
(
[hid] => life
[color] => red
[title] => Життя
)
[_edit_lock] => 1606688207:12
[_thumbnail_id] => 37717
[_edit_last] => 12
[views_count] => 3182
[_oembed_07ccccc514290e75b13797c862a3d94b] =>
[_oembed_time_07ccccc514290e75b13797c862a3d94b] => 1606766527
[_oembed_e2ffb56ea79f1b755407349f2aa674f9] =>
[_oembed_time_e2ffb56ea79f1b755407349f2aa674f9] => 1720143141
[labels] => Array
(
)
[categories] => Array
(
[0] => 41
[1] => 23
[2] => 590
[3] => 592
[4] => 39
)
[categories_name] => Array
(
[0] => Cikkek
[1] => Fotók
[2] => IT
[3] => Társadalom
[4] => Világ
)
[tags] => Array
(
[0] => 28372
[1] => 14175
[2] => 9745
[3] => 28371
)
[tags_name] => Array
(
[0] => árkülönbség
[1] => okostévé
[2] => OLED
[3] => ULED
)
)
[3] => Array
(
[id] => 16524
[content] =>
Egyre csábítóbbak az OLED-kijelzős televíziók, a gyártók folyamatosan finomítják a technológiát. De még mindig ott lebeg a kérdés: vajon beégnek ezek a kijelzők? Kell ettől tartani vásárláskor? Mit lehet tenni ellene?
Néhány kivételtől eltekintve a felsőbb kategóriában nem találunk sem televíziót, sem pedig okostelefont, amit nem OLED kijelzővel szereltek volna. Az OLED képernyők kiváló képminőséget nyújtanak, alapból képesek a HDR-re (hiszen minden pixelnek saját, különálló világítása van), és adott esetben még hajlíthatók is, amit a telefongyártók szeretnek kihasználni. Egy lényeges kérdés azonban újra és újra felmerül: mi a helyzet a beégéssel? Mennyire komoly probléma ez? Érdemes csak ez alapján megfontolni a vásárlást, és inkább a hagyományos LCD vagy a Samsung-féle QLED mellett dönteni?
Talán kevesen gondolták volna, hogy a plazmatévék hőskorában sokszor előforduló probléma hosszú évek múlva ismét központi kérdéssé válik, egy teljesen más technológiával készülő panelnél. Nos, a rövid válasz az, hogy igen, az OLED tévék tényleg be tudnak égni. Erre a legtöbb gyártó felhívja a figyelmet, mint ahogy arra is, hogy a garancia nem vonatkozik az ilyen esetekre. Azonban ehhez ma már olyan szélsőségesen elvetemült használatra van szükség, hogy a hétköznapokban nagyon kicsi rá az esély.
A dolog ott kezdődik, hogy amit a legtöbben elsőre beégésnek gondolnak, az valójában nem is az, hanem egyszerű „szellemképesedés”, vagy „ghosting”. Ez tulajdonképpen a beégés előtti fázis, amikor valamit hosszabb időre ott hagyunk a képernyőn: például egy tévécsatorna logója extrém hosszú ideig ott figyel a jobb felső sarokban, vagy mondjuk egy videojáték kezelőfelülete virít a képernyőn egy kétnapos játékmaraton alatt. Ilyenkor előfordulhat, hogy a kép bizonyos részei „beragadnak” egy időre, és a kijelző bizonyos pontjain furcsa szellemképesedést tapasztalhatunk. Ettől azonban túlzottan nem kell tartani: ha egy ideig valami mást nézünk, akkor magától elmúlik. Minél kontrasztosabb statikus képet nézünk minél hosszabb ideig, erre annál nagyobb az esély, azonban könnyű belátni, hogy hétköznapi felhasználás mellett ilyet nem igazán csinál senki.
Hogy ha ugyanezt nem órákon, hanem napokon keresztül csináljuk, akkor számíthatunk arra, hogy a képernyő bizonyos pontjai „beégnek”, ez pedig vagy hosszú időre, vagy akár örökre megmarad. De ismét: ehhez hosszú napokon keresztül történő, szándékosan abuzív használatra van szükség. Ráadásul a legtöbbször nem is igazából „beégésről” van szó, hanem arról, hogy a képernyő bizonyos részei gyorsabban öregednek el a másféle megjelenített tartalom miatt. Például egy okostelefon esetében alul és felül is jellemzően nagyjából fix dolgok jelennek meg (alul mondjuk a navigációs sáv, felül az értesítési sáv), azonban mivel ezek jellemzően sötétek, még akkor is sokkal lassabban használódnak el, mint a fényesebb tartalmakat megjelenítő középső rész, ha többé-kevésbé fix tartalmakat mutatnak.
Összességében a legtöbb gyártó azt ajánlja, hogy a legjobb amit tehetünk, ha elkerüljük statikus képek megjelenítését hosszú órákon át. Például ne hagyjunk magára egy játékot pause módban, habár egy idő után maga a játékkonzol is elhalványítja a képernyőt, ha csak ezt ki nem kapcsoltuk a beállítási lehetőségek között.
De a gyártók is egyre több technológiát építenek be, hogy védjék a panelt. Az egyik ilyen például, hogy bizonyos időközönként „mozgatják” a pixeleket, vagyis a képernyőn megjelenő tartalmat szintre észrevétlenül tologatják egy kicsit erre-arra. A másik, hogy minden modern OLED tévé képes arra, hogy frissítse, gyakorlatilag „újratöltse” a pixeleit. Ez történhet manuálisan is, a készülék fel is ajánlhatja a felhasználónak bizonyos időközönként, hogy érdemes lenne megcsinálni, de több gyártó készüléke ezt magától elvégzi valamennyi órás használatot követően ki- és bekapcsoláskor.
