Sikerrel visszaérkezett a Földre az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) Holdat megkerülő űrkabinja, az Orion, négy tagú legénységgel a fedélzetén pénteken.
Az Artemis II űrrepülésével csaknem 54 év után jutott ember ismét a Hold közelébe.
Az Orion űrkabin ejtőernyők segítségével kaliforniai idő szerint péntek este 6 óra után San Diego közelében ereszkedett a Csendes-óceánra.
Az eszköz a tenger felszínének elérése előtt mintegy 15 perccel érte el a Föld légkörét, a NASA tájékoztatása szerint a hangsebesség 35-szörösét elérő sebességgel.
Az Artemis II küldetés tagjai – Reid Wiseman parancsnoksága alatt – rekordot állítottak fel, amikor kedden minden korábbinál mélyebben hatoltak a világűrbe, és olyan távolságban kerültek a Földtől, mint korábban egyetlen ember sem. A legénység tagjai: Christina Koch, Victor Glover és a kanadai Jeremy Hansen.
A küldetés során felvételeket készítettek a Hold Föld felől nem látható „sötét oldaláról”, előkészítették az Artemis-program következő repülését, amely a Holdra szálló jármű teszteléséről is szól majd. A legénység tagjai több egyéb tesztet is elvégeznek, ami az űrben való hosszú távú tartózkodás élettani hatásaival függ össze.
A négy asztronauta szerdán a világűrből tartott sajtótájékoztatón osztotta meg élményeit, amelynek során „lenyűgöző” tapasztalatról beszéltek, különösen azokat a pillanatokat tekintve, amikor a Hold teljesen kitakarta a Földet, és tervezett módon a rádiókapcsolat is megszakadt az irányítóközponttal.
Az asztronauták a Hold Föld felől nem látható felületén két krátert elkereszteltek, egyiket Integritynek, a másikat Carrollnak. Utóbbival a parancsnok 2020-ben elhunyt feleségére emlékeztek.
Az Artemis II mintegy 7400 kilométerrel (4600 mérföld) repült túl a Holdon, mielőtt azt megkerülve ismét a Föld felé vette az irányt. Az Orion űrkabin a Földtől mintegy 400 ezer kilométerre (250 ezer mérföld) távolodott el, amivel megdöntötte a NASA 54 évvel korábban zárult Apollo Hold-programja során elért rekordot.
Az Artemis program keretében az Egyesült Államok űrkutatási hivatala, a NASA 2028-ban tervezi, hogy ismét embert juttat a Holdra, ahol állandó emberi tartózkodásra alkalmas bázist akarnak létrehozni.
Több mint fél évszázados várakozás ért véget itthoni idő szerint csütörtök éjszaka: hivatalosan is elstartolt az Artemis–2-küldetés, minek keretén belül 53 év után ismét emberek merészkednek a Hold közelébe. A NASA eddigi legerősebb hordozórakétája, a Space Launch System (SLS) brutális erővel emelte az égbe az Orion űrkapszulát és annak négyfős, történelmi jelentőségű legénységét. Az Artemis–2-misszióval ráadásul nem csupán egy új űrkorszak vette kezdetét, de a fedélzeten utazó asztronauták a következő tíz napban olyan messzire merészkednek a mélyűrbe, ahol ember még sosem járt.
„És felszállás! Az Artemis–2 legénysége immár a Hold felé tart. Kezdetét veszi az emberiség következő nagy utazása” – ezekkel a szavakkal indította útjára Derrol Nail, a NASA szóvivője a történelmi küldetést a floridai Kennedy Űrközpontból, keleti parti idő szerint 18 óra 35 perckor. A drámai és lenyűgöző pillanatot azonban feszült percek előzték meg, az indulás ugyanis nem volt 100 százalékban problémamentes.
Váratlan hiba miatt csúszott a rajt
A visszaszámlálás során a mérnökök hibát észleltek az SLS rakéta repülésmegszakító rendszerével (Flight Termination System – FTS) kapcsolatban, amelynek felügyeletéért az Egyesült Államok Űrhadereje felel. Ez a rendszer lényegében egy kritikus önmegsemmisítő mechanizmus: ha a rakéta a felszállás során meghibásodna és lakott területeket veszélyeztető, letérő pályára állna, ez a rendszer robbantja fel a hordozóeszközt. Éles helyzetben az Orion űrkapszula ilyenkor automatikusan leválasztaná magát a rakétáról, és a vészmenekítő hajtóművek segítségével biztonságos távolságba repítené az űrhajósokat. A hibát sikeresen elhárították, az eredetileg kitűzött, magyarországi idő szerint 00:24-es rajtot azonban nem tudták tartani, helyette 11 perccel később, 00:35-kor emelkedett az égbe a legénység.
Mi vár a legénységre a következő napokban?
Bár az Artemis–2-küldetés során az űrhajósok nem fognak leszállni a Hold felszínére, a misszió egy hihetetlenül komplex, 10 napos, nagyjából 1,1 millió kilométeres űrutazást foglal magában, amelynek során megkerülik égi kísérőnket.
Az indítást követő első nap után a legénység a 2–4. napon a Hold felé tartó utazással tölti az idejét. Ez a fázis a rendszerek folyamatos teszteléséről szól. Az igazi izgalmak az 5. napon következnek be, amikor az Orion űrkapszula végrehajtja a holdmegkerülő manővert. A tervek szerint az űrhajó mintegy 7560 kilométerre (4700 mérföldre) halad majd el a Hold sötét, Földről sosem látható túlsó oldala mögött.
Ezzel a manőverrel az Artemis–2 legénysége történelmet ír: várhatóan megdöntik az Apollo–13 legénysége által 1970-ben felállított távolsági rekordot. Míg Jim Lovellék 400 171 kilométerre távolodtak el a mi bolygónktól, a mostani négy űrhajós nagyjából 402 ezer kilométeres távolságba jut, mélyebbre az űrbe, mint eddig bárki. A 6. és 10. nap között a kapszula megkezdi a visszatérést, amely a Föld légkörébe való tüzes belépéssel és az óceánra való landolással zárul.
Az út azonban rendkívüli kockázatokat rejt. A Hold megkerülésekor, annak túlsó oldalán a legénység időszakosan teljesen elveszíti a rádiókapcsolatot az irányítóközponttal. Ezenfelül az Orion a Föld mágneses mezejének védelmét elhagyva magas kozmikus sugárzásnak lesz kitéve, így a küldetés egyik fő célja épp annak tesztelése, hogyan védik meg a rendszerek az emberi szervezetet ebben az extrém környezetben.
A négy úttörő, aki megváltoztatja a történelmet
Több mint 50 éve, az Apollo-korszakban a Holdhoz utazó űrhajósok kivétel nélkül fehér, amerikai férfi katonai pilóták voltak. Ahogy arról korábban az Indexen is írtunk, az Artemis–2 legénysége azonban már a 21. századot, a nemzetközi összefogást és a sokszínűséget tükrözi.
A történelmi küldetés parancsnoka az a 48 éves Reid Wiseman, aki egykori haditengerészeti vadászpilótaként már 165 napot töltött a Nemzetközi Űrállomáson. A tapasztalt vezető korábban a NASA űrhajós irodáját is irányította, és tökéletesen felfogja a misszió hatalmas súlyát. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy az indulás előtt leült gyermekeivel, és átadta nekik a végrendeletét, felkészítve őket a legrosszabb forgatókönyvre is, mondván: bárcsak több ember beszélne így a családjával, hiszen soha nem tudhatjuk, mit hoz a következő nap. Mellette foglal helyet Victor Glover pilóta, aki azzal ír történelmet, hogy ő az első színes bőrű űrhajós, aki elhagyja a Föld körüli pályát. A SpaceX Crew-1 korábbi pilótáját végtelenül nyugodt, szinte meditatív személyiségként ismerik, aki szentül hiszi, hogy az érzelmek kontrollja egyenesen életmentő az űrben.
A csapat küldetésfelelősei között találjuk Christina Hammock Kochot, akinek köszönhetően a misszióval az első nő is eljut a Holdig. Koch nevéhez fűződik a nők által egyhuzamban az űrben töltött idő rekordja a maga 328 napjával, ráadásul ő vett részt a történelem első, tisztán női űrsétáján is. Számára a mostani utazás nemcsak technikai, hanem egy mélyebb, filozófiai kérdés is, amelynek célja megérteni az emberiség helyét a világegyetemben. Csatlakozik hozzá a Kanadai Űrügynökséget (CSA) képviselő Jeremy Hansen is, így ő lett az első nem amerikai űrhajós, aki ilyen messzire merészkedik a kozmoszban. Bár a négyesből ő az egyetlen „újonc”, aki korábban még nem járt a világűrben, kiképzése során számos extrém földi – például barlangász- és mélytengeri – misszión bizonyított, társai szerint pedig az ő humora az egyik leghatékonyabb fegyver az összezártság okozta stressz ellen.
A Mars felé vezető út első lépései
„A legjobb legénységet állítottuk össze a NASA és a Kanadai Űrügynökség soraiból. Lassan fogunk haladni, és maximálisan bízunk egymásban – így fogjuk végigcsinálni” – mondta Wiseman parancsnok az indulás előtt, hozzátéve, hogy az Artemis–2 sikere kritikus fontosságú.
Mint ismeretes, ez az a főpróba, amely előkészíti az utat a következő küldetés, az Artemis–3 számára, amelynek során az emberiség évtizedek után ismét talpat fog a Holdon, ezúttal a feltáratlan déli pólus közelében. A távlati cél pedig egy állandó holdbázis kiépítése, amely ugródeszkaként szolgál majd a végső nagy álom, a Mars meghódítása felé.
Aki élőben szeretné követni az űrhajósok epikus, 10 napos utazását, a NASA+ streamingszolgáltatón és a YouTube-on folyamatosan megteheti, ahol az Orion fedélzeti kamerái is rendszeresen élő képet sugároznak a Földtől egyre távolodó űrkapszulából – de természetesen az Indexen is figyelemmel követjük a legénység útját.
