Ellentmondó hírek láttak napvilágot az amerikai kibervédelem küldetéseivel kapcsolatban. Felmerült, hogy a hackerek közötti virtuális tűzszünet zseton lesz a nagyhatalmak egyezkedésében. Az érintettek szerint viszont ebből semmi sem igaz.
A hét elején bejárta a nemzetközi sajtót, hogy az Egyesült Államok felhagy az Oroszország elleni támadó kiberműveletekkel a két ország közötti viszony normalizálása érdekében. A leállást a The Record értesülései szerint Pete Hegseth amerikai hadügyminiszter rendelte el, és a hadügyi tárcához tartozó kiberparancsnokság tevékenységére vonatkozik, a hírszerzéssel foglalkozó NSA-re nem.
A hír szerint, amit a The New York Times és a The Washington Post is átvett, Hegseth még a múlt pénteken kézjegyezte a Zelenszkij ukrán és Trump amerikai elnök Fehér Házban rendezett, botrányba fulladt nyilvános találkozója előtt. A lépés eszerint egy a sok közül, amellyel az Egyesült Államok az Oroszország és Ukrajna között három éve dúló háború lezárását és a béketárgyalásokat próbálja elérni.
A Pentagon az első megkeresésekre annyit közölt, hogy biztonsági okokból műveleti kérdésekben nem nyilatkoznak. A minisztérium gyors reagálású sajtócsapata már kedden közölte az X-en, hogy a kiberparancsnokság orosz célpontok elleni műveleteit nem függesztették fel és nem állították le.
Hasonló helyzet bontakozott ki a civil kibervédelmi ügynökségnél, a CISA-nál. A brit The Guardian úgy értesült, hogy a Trump-kormányzat jelezte, nem tekintik fenyegetésnek az orosz hackereket, és állítólag szóban utasították a CISA munkatársait, hogy ne jelentsenek orosz kiberfenyegetésekről. Ezt az ügynökséget felügyelő amerikai belbiztonsági minisztérium cáfolta a TechCrunchnak, és közölték, hogy továbbra is komolyan vesznek az ország kulcsfontosságú infrastruktúrájára leselkedő minden kiberfenyegetést, az oroszokat is beleértve.
Az asztal alatti világ
Önmagában talán az is hír, hogy az amerikai kiberbiztonsági parancsnokság vezényelt támadásokat oroszországi célpontok ellen. Ezeket egyrészt természetükből következően nem verik nagy dobra, az esetek másik részében a közvéleményt is értesítették róla, hogy végrehajtanak ilyen műveleteket elégtétel és elrettentés céljából. Ilyen eset volt például a SolarWinds incidens 2020-ban, amikor orosz támadók egy rendszerfelügyeleti szoftver frissítésének meghackelésével bejutottak egy sor amerikai állami hivatal rendszerébe, egyebek között nukleáris laboratóriumok rendszerébe is.
Az első elnökségéről leköszönő Donald Trump ekkor és azóta is a kínai fenyegetést látta veszélyesebbnek, a frissen beiktatott Joe Biden viszont bosszúhadjáratot hirdetett, amelynek keretében az orosz hadsereghez és hírszerzéshez köthető rendszerek elleni kibertámadásokat hajtottak végre. Az ezt követő éveket a civil infrastruktúrák és intézmények számítástechnikai rendszereit megbénító és váltságdíjat követelő orosz hackerbandák elleni bozótharccal töltötték.
A Donald Trump második elnökségével bekövetkező kiberbiztonsági váltás a nemzetközi diplomáciai kontextusa ellenére is meglepő lett volna, ugyanis az Egyesült Államok hírszerzési ügynökségeinek tavaly februárban kiadott legutóbbi éves jelentése tartós fenyegetésként értékeli Oroszországot és az orosz külföldi hírszerzést, az SVR-t – különösen az ipari vezérlőrendszerekre és a tengeri adatkábelekre nézve. Ez utóbbiak mostanában folyamatos problémát jelentenek Európában a balti térségben, ahol leeresztett horgonnyal közlekedő teherhajók tépik el a kábeleket. Ennek az infrastruktúrának a kiszolgáltatottsága olyan probléma, amelynek elhárításán jelenleg is aktívan dolgozik a NATO.
