„Az őseinkre való emlékezés, az ősök tisztelete minden egyes jövőbe tekintő ember és társadalom fontos feladata, kötelessége – enélkül nincs jövője egy népnek sem” – jelentette ki ünnepi beszédében Sin József, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) alelnöke a Tiszacsomai Honfoglalási Emlékparkban megtartott, a honfoglaló magyar ősök tiszteletére szervezett megemlékezésen június 22-én.
Vidékünkön számos, a honfoglalás korából származó leletre bukkantak már, azonban a Tiszacsoma határában feltárt korabeli temetőt Kárpátalja legjelentősebb emlékhelyeként tartják számon, hiszen a XX. században itt folytatott ásatások során a régészek egy X. századi települést, valamint a magyar határvédő közösség nyughelyét tárták fel, ami egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a magyarok ősei településeket létrehozva le is telepedtek a vidéken. A több mint ezeréves temető északi részén a KMKSZ kezdeményezésére 1996-ban emlékparkot alakítottak ki, ahol rendszerint minden év júniusában megszervezik a honfoglalási emlékünnepséget. A koronavírus-járvány és a háború kitörése miatt a nagyszabású rendezvények ugyan elmaradnak, csendes koszorúzásra azonban az elmúlt években is sor került.
A rendezvény elején a jelenlévők egyperces néma főhajtással emlékeztek a háborúban elhunyt áldozatokra.
A múlt században az Árpád-korban alapított Tiszacsoma határában, távolabb a falu zajától az ukrán és magyar régészek ma múzeumokban gondosan őrzött, több mint 1 100 éves titkokat, relikviákat, emlékeket rejtő magyar temetőt tártak fel a késői utódok történelmi ismeretének gyarapítására – fogalmazott ünnepi beszédében Bacskai József ungvári magyar főkonzul, így folytatva: „A történetírás, az ásatások és feltárások ritkán és csak nagyon homályosan, mintha egy rosszul megvilágított szobában néznénk körül, ahol legfeljebb a tárgyak körvonalait látjuk, úgy láttatják a mindennapokban az elfeledett, hajdan élt elődeink gondolkodását, küzdelmes sorsát és mindennapjait. Az egyes történelmi korszakokban élő felmenőinknek gyakran jutott osztályrészül az, amikor mindennapos dilemma volt, hogyan érjék meg veszélyek közepette a munkálkodó, nehézségekkel dacoló települések, a bennük élő közösségek és a családok a másnapot. Sokaknak sokszor az életben maradás, a hitük, a függetlenségük, a szabadságuk, az egészségük megőrzése, a mindennapi élet normális mederben történő folytatása volt a tét. Végső soron a kiélezett helyzetekben, saját idejükben a túlélésről, a megmaradásról és a szülőföldön maradásról kellett dönteniük, és biztos, hogy jól döntöttek, mert ma, több mint 1 200 esztendő elteltével is itt vagyunk mi, magyarok a Kárpát-medencében velünk együtt élő szomszédos népekkel” – szögezte le a diplomata.
A főkonzul kifejtette, hogy a háború kitörése óta, a koronavírus-járvány után már harmadik éve olyan éveket élünk, amelyek ismét egyenként és közösségként is a megmaradásról, a túlélésről szólnak, és ennek a helyzetnek a megoldása, feldolgozása ismét csak – ahogyan az volt a múltban – összefogással, egymás segítésével, egymásra való odafigyeléssel lehetséges.
Bacskai József emlékeztette a megjelenteket arra, hogy Magyarország az európai parlamenti választások lezárulta után egy rendkívüli helyzetben, július 1. és december 31. között látja el az Európai Unió elnökségi feladatait. „A megvalósuló magyar elnökség Európa békéjét, biztonságát, gyarapodását kell és fogja szolgálni” – húzta alá, hozzátéve, hogy az Európai Unió- és NATO-tag Magyarország, a magyar kormány és a magyar társadalom egésze „a háború első pillanatától szolidáris a háborúban álló, hősiesen küzdő és méltóságát megőrző Ukrajna és Kárpátalja népével, a kárpátaljai magyarokkal. Magyarország addig folytatja a humanitárius segítségnyújtást, a rászorult gyermekek és felnőttek gyógykezelését és rehabilitációját, amíg szükség lesz rá, folytatja a magyar közösségeket és intézményeket és azok működését támogató programokat. […] Magyarország a háború kitörésének első napja óta következetesen kiáll Ukrajna területi szuverenitása mellett. Álláspontja több mint két éve egyértelműen, hangosan is kimondva változatlan: mi a diplomáciai rendezés és az igazságos béke pártján állunk. Magyarország támogatja Ukrajna európai uniós integrációs törekvéseit, mi azt kívánjuk, hogy Ukrajna mielőbb egy olyan prosperáló, gazdaságilag fejlődő, demokratikus európai jogállam legyen, ahol tiszteletben tartják a nemzeti kisebbségek jogait. Tehát a magyar kormány és mi, magyarok egy gazdag, rendezett, boldog, békében élő, fejlődő és jó szomszéd Ukrajnában vagyunk érdekeltek” – emelte ki a magyar diplomata, hozzátéve: céljuk a határ menti régiók összekötő szerepének az erősítése és a magyar–ukrán kapcsolat javítása. „Mi a honfoglaló őseink örökségét megőrizve, végakaratukat megfogadva a szomszéd és más népekkel békességben, kölcsönös tiszteletben, együtt élve és munkálkodva akarjuk családjainkat felnevelni, országainkat gazdaságilag gyarapítani” – zárta gondolatait Bacskai József.
„Egyetlenegy fa sem nőne, virágozna és hozna termést, ha nem lennének gyökerei, melyeknek köszönhetően az anyaföldbe kapaszkodva biztosan tartja magát, hoz termést. Az ember gyökerei pedig a múltban rejtekeznek” – mondta ünnepi beszédének kezdetén Sin József, a KMKSZ alelnöke, aki kifejtette, hogy a mostani megemlékezés lehetőséget ad az itthon maradtak számára, hogy felidézzék honfoglaló őseiket, s hálás szívvel gondoljanak rájuk, akik „negyven nemzedékkel ezelőtt megtelepedtek ezen a tájon, s szülőfölddé, kis hazává változtatták e kis patak által határolt területet, s csontjaikkal hagytak nekünk üzenetet: a mi ősapáink itt éltek, dolgoztak, küzdöttek, temetkeztek, s továbbadták a földet fiaiknak, mondván: Mi megtartottuk a földet, tartsátok meg ti is!”
„Az őseinkre való emlékezés, az ősök tisztelete minden egyes jövőbe tekintő ember és társadalom fontos feladata, kötelessége – enélkül nincs jövője egy népnek sem” – szögezte le Sin József. „»Hol sírjaink domborulnak, unokáink leborulnak…« – fogalmazta meg a Nemzeti dalban Petőfi Sándor. Mi is leborulunk itt ma, hiszen ismerjük múltunkat, megtartottuk anyanyelvünket, iskoláinkat, templomainkat és hagyományainkat, s a jövőnk építésére gondolunk” – tette hozzá a KMKSZ alelnöke, majd Wass Albertet idézve – „Tiszteld őseidet, mert rajtok keresztül nyertél életet és örököltél Istent és Hazát” – kiemelte: „A nemzettudat összetart, megtart és jövőbe mutat. Anyanyelvünk és kultúránk megtartása teszi nemzetté az emberi sokaságot, teszi közösséggé minden egyes település lakóit. Nincs fontosabb dolog, mint hogy e felismerést átadjuk gyermekeinknek, a jövő nemzedékének.”
A beszédeket követően Csirpák József tiszacsomai születésű, Salánkon szolgáló görögkatolikus parochus Isten gazdag áldását kérte a jelenlévők s a kárpátaljai magyar közösség minden tagjának életére, hogy „a következő ezer évben is itt éljenek, boldoguljanak, örüljenek, nevessenek szülőföldjükön”.
Ezután a kulturális műsor keretében elsőként a tiszacsomai Bokréta hagyományőrző csoport mutatott be nagydobronyi és szatmári táncokat, majd Beca Vivien előadásában elhangzott Jekelfalussy Eszter Ha magyar vagy című verse. A Mezőgecsei Művelődési Ház Tüzes Liliom hagyományőrző csoportja a rendezvény hangulatához magyar dalokat énekelt, majd a Kék Viola néptáncegyüttes mezőföldi üvegest és szilárdsági táncokat mutatott be.
A megemlékezés végén a jelenlévők az ősök és a közös örökség iránt érzett tisztelettel elhelyezték az emlékezés koszorúit a park közepén álló emlékműnél, valamint Árpád vezér és Szent István király szobrának talapzatánál.
Egyik évben a Kurultájt, a hun–türk tudatú népek találkozóját, majd egy évre rá, mint idén augusztus 13–15. között az Ősök Napját, a Kárpát-medencei magyarság legnagyobb hagyományőrző ünnepét szervezi meg a Magyar–Turán Közhasznú Alapítvány minden év augusztusában. A háromnapos hagyományőrző fesztiválnak a helyszíne viszont mindig ugyanaz: a Kiskunság, a Kecskeméttől délre, Bugac határában elterülő puszta.
Ez az a rendezvény, ahol lovas és gyalogos hagyományőrzők százai repítik vissza az eseményre kilátogató érdeklődőket a IX. századba, honfoglaló őseink világába.
A kínált program egyik leglátványosabb része a seregszemle, a Kárpát-medencei magyar hagyományőrzők legnagyobb lovas és gyalogos felvonulása, amely egy leírhatatlan kavalkád. Több száz hagyományőrző és ló korabeli jelmezekben, fegyverekkel, csatabemutató, várostromjelenettel. Idén eljátszották a Dunántúl birtokbavételét és Zalavár ostromát.
Nem mindennapi élmény a nomád vonulás sem, a honfoglalás korát idéző monumentális felvonulás lovakkal, szekerekkel, tevékkel, bivalyfogattal.
A hagyományőrzők között jelen voltak Kárpátaljáról a nagyszőlősi Szelíd Lovasközpont tulajdonosai, Margitics Erhard és Margitics Ildikó, valamint segítőik. Margitics Ildikó tudósítónknak elmondta: „Lovat sajnos a határon nem tudunk áthozni. Kilencen vagyunk itt összesen. Hoztuk a kis segítőinket, lovasainkat, akik megérdemlik, hogy lássanak egy ilyen izgalmas, élménydús rendezvényt, ahol sokat tanulhatnak. 2017-től minden évben itt vagyunk, a háttérben szervezőként, figyelünk, tanulunk. Amit itt látunk, azt igyekszünk otthon bemutatni a magunk módján, a lehetőségeinkhez képest. Az itt egy kilométer hosszan haladó nomád vonulást mi májusban, száz résztvevővel megcsináltuk Nagyszőlős és Salánk között, ott 20 kilométert vonultunk mezőkön, patakokon keresztül egy csatajelenetet is előadva, ami meglepetés volt a résztvevők közül is sokaknak.”
Margitics Erhard kiemelte, hogy a hagyományos szakmákat, az őseink élete iránti érdeklődést, a lovas kultúrát és szakmát szeretnék Kárpátalján is újra meghonosítani, terjeszteni, ezzel egyben egyfajta büszkeséget és tartást is adni a fiataloknak.
Különlegesek az Ősök Napja sportviadalai és bemutatói: szablyavívó verseny, lovas harcot bemutató hagyományőrzők mutatványai, övbirkózó verseny és a lovas birkózás, amely során a lovasok egymást övüknél megragadva igyekeznek ledobni a nyeregből. Sok érdeklődőt vonzottak még a tradicionális íjászversenyek, az agárbemutató és vadászat, valamint a lovassolymász-bemutató. Talán a legizgalmasabbak egyike volt idén a köböreviadal, amely egy lovas csapatsport, a szervezők szerint a XX. század elejéig a magyar pusztán is játszották a pásztorlegények. A lényege, hogy egy kitömött állatbőrt, „kecskét”, amely 15-16 kiló súlyú, a lóháton ülő csapattagoknak fel kell venni a földről és eljuttatni az ellenfél kapujába. A világban talán leginkább buzkasiként ismert játék máig rendkívül népszerű a közép-ázsiai török népek és a mongolok körében.
Közben a világ legnagyobb jurtájában, „Atilla sátrában” egy régészeti-antropológiai tárlatot tekinthettek meg az érdeklődők. A hunok hagyatéka és Árpád népe címet viselő kiállítás a szarmata kortól a hunok, majd az avarok örökségén át a honfoglalás koráig vonultatta fel a Kárpát-medencei népek hagyatékát: fegyvereket, ékszereket, viseleteket, sírokban talált eszközöket.
A nagy előadói sátorban a korszakot kutató, magyar és külföldi antropológusok, régészek, történészek, néprajzkutatók és más szakterületek tudósai tartottak kitűnő előadásokat, ahol a nap mindig a rekonstruált ótürk nyelven beszélő, magyar feliratozású Tomiris című kazah mozifilm vetítésével zárult. A film a sztyeppei népeknek a perzsa uralkodóval szembeni összefogását és győzelmét mutatja be, de egyben bepillantást enged a nomád törzsek mindennapjaiba is.
Az Ősök Napja látványos programjai mellett az egyik legszínvonalasabb kézművesvásárt is kínálja az oda látogatóknak. Válogathatunk a hagyományos népi mesterségek művelőinek termékei közül, szűrt, gubát, karikás ostort, kalapot és számos a régi világunkat idéző terméket vásárolhatunk.
A rendezvényhelyszín központjában, az elszakított magyar régióknak a sátrában évek óta vannak kárpátaljai árusok is, akik igyekeznek népszerűsíteni vidékünket. Ott volt idén a kárpátaljai természetjárást szervező nagyberegi Bíró András és felesége, Nóra; Aniczka Csilla és Zsolt Benéből, különféle kézműves termékekkel és lekvárokkal; a Beregújfaluból jött Ács Béla és Éva, valamint Sütő István, akik beregi hímzéseket és szőtteseket árultak; Gerzsenyi Ilona Beregsomból kézzel készített ékszereket hozott magával, míg a mezőkaszonyi Szűcs Zoltánnál és feleségénél különleges fajtamézeket és méhészeti termékeket lehetett vásárolni.
A rendezvény nagyszínpadán színvonalas koncerteket láthatott idén is a közönség, többek között a Csík zenekar, Petrás Mária, a mongol Domog együttes, Fehér Boglárka és a Regélő Fehér Táltosok, Kurul Dobosok, Török Tilla Folk Experience és a Hajdux adott koncertet, továbbá volt ujgur néptáncbemutató is.
Remélhetőleg már túl vagyunk a világjárványon, s a jövő év augusztusában ismét lesz Kurultáj. Aki teheti, látogasson el a rendezvényre, amely az élmények mellett magyarságunkban is megerősít bennünket. Ahogy Lezsák Sándor, a rendezvény fővédnöke, a magyar Országgyűlés alelnöke, a térség országgyűlési képviselője fogalmazott: „Az Ősök Napja egyfajta időutazás a múltba, egészséges forrása a nemzeti önismeretnek.”
