A Kárpátok bérceinek meghódítása, sátorozás a szabad ég alatt és egy teljes, boldog gyermekkor megélése – a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség a háború idején is a helyi magyar közösség fiataljainak biztonságot jelentő szervezete. A cserkészek immár 33 éve igyekeznek hitre, a nemzeti hagyományok és a természet iránti tiszteletre nevelni a fiatal generációt. A háború kitörése óta a cserkészszövetség egy percig sem szüneteltette a munkáját. Stábunk megkeresésére Popovics Pál, a szervezet elnöke elmondta, hogy Kárpátalján jelenleg közel 300 fiatal és felnőtt tagja a szövetség valamely csapatának a megye számos településén, Munkácson, Beregszászon, Csapon, Beregrákoson, Beregdédán, Benében és számos más helyen is. Bár a háború kihívást jelentett a cserkészszövetség számára, de mindenek ellenére igyekeznek továbbra is támogatni a fiatalokat és pozitív élményekkel gazdagítani életüket. A kárpátaljai magyar cserkészek körében soha sem szűnik a jókedv. Sztankovics Anna-Mari már sok éve aktív tagja a cserkészmozgalomnak. Mint fogalmazott, az idősebbek itt mindenben támogatják a fiatalokat, megosztják velük a tapasztalataikat és a nehéz időkben biztos támaszt is jelentenek számukra. A segítségnyújtás a cserkészmozgalom fő feladatai közé tartozik, és nem csupán egymást támogatják, hanem azokat is, akiket a háború az otthonuk elhagyására kényszerített. Az Oroszország által Ukrajna ellen indított háború még szorosabb összetartásra és aktivitásra sarkallta a mozgalom tagjait. A háború ellenére a cserkészek folytatják az olyan fontos dolgok népszerűsítését, mint a természet szeretete. Ennek jegyében rendszeresen felhívják a közösség figyelmét a természetvédelem fontosságára, így például minden évben szemétgyűjtést tartanak a Kárpátokban, aminek eredményeként idén is több tonna hulladékot gyűjtöttek össze. A cserkészek a keresztény értékrend népszerűsítését is fontosnak tartják, ezért örömmel vesznek részt a történelmi egyházak által szervezett rendezvényeken. Ilyen volt például Munkácson az egyházzal közösen tartott, játékos Bibliaismereti foglalkozás is. A Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség megyénk egyik legrégebb óta tevékenykedő ifjúsági szervezete, amelynek eredete még az Osztrák-Magyar Monarchia idejére nyúlik vissza. A szervezet tevékenységének alappillére a hazafiasságra való nevelés, valamint a magyar kultúra és hagyományok ápolása. Kárpátalja és az itt élő számos nemzetiséget képviselő emberek szeretete az a legfontosabb érték, amit a kárpátaljai magyar cserkészek igyekeznek továbbadni a következő nemzedéknek. Ma a cserkészek is próbálnak a szebb jövő reményében élni és egy összetartó közösség tagjaként megmaradni szülőföldjükön.
Kína, Japán, Brazília, Európa. Életképek, történetek, alkotótáborok. Matl Péter, neves szobrász- és festőművész lebilincselő, humorral tűzdelt előadás keretében osztotta meg életpályája érdekes momentumait. A Munkácsy Mihály Magyar Házban megtartott rendezvényt a Munkácsi Magyarok Egylet szervezte, amely pár éves kihagyást követően újrakezdte tevékenységét. Az alkalomra június 4-én, az Nemzeti Összetartozás napján került sor. A trianoni emléknap tiszteletére Matl Péter előadását az Ópusztaszeri Emlékparkban lévő, a magyar nemzet egységét szimbolizáló emlékművének bemutatásával kezdte. Ezt követően a különböző alkotótáborokban készült fotók segítségével Péter egy világ körüli barangolásra invitálta a jelenlévőket. Ezek a rendezvények erősítik az összetartozás érzését, és a közösséget, fogalmazott a szobrászművész. A helyi magyarság örömmel fogadta a Munkácsi Magyar Egylet újjáéledését, és bizakodva várja az érdekesebbnél érdekesebb programokat. A közösségi élet egy megtartó erő, fogalmazott Popovics Pál. Idén három éve nyitotta meg kapuit a Munkácsy Mihály Magyar Ház. Ez idő alatt érdekes és változatos programoknak otthont adó kulturális központtá vált. Matl Péter élménybeszámolója után a jelenlevők egy baráti beszélgetésen vettek részt, azt követően meggyújtották a nemzeti összetartozás tüzét.
A világ hat kontinensén, 35 országában, közel 1000 Összetartozás Tüze lobbant fel egy időben a Nemzeti Összetartozás Napján 20 óra 24 perckor. A Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség által útjára indult kezdeményezéshez az elmúlt négy év során a világ szinte minden táján élő magyar közösségek csatlakoztak. Az akció célja az, hogy az anyaországtól kezdve a külhoni régiókig és a diaszpórán át a Föld bármely pontján egyszerre mutassák ki a magyarság együvé tartozását június 4-én, a Nemzeti Összetartozás napján. Az Ukrajnában zajló háború miatt ezek a tüzek idén is a Béke lángját is szimbolizálják Kárpátalján.
2020-ban, a trianoni békediktátum 100. évfordulóján a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség kezdeményezésére, a többi magyar cserkészszövetséggel együttműködve, egy merész és izgalmas június 4-i összmagyar megemlékezési akciót indítottak, amely az Összetartozásunk Tüze nevet kapta.
A magyar cserkészek felszólították a világ magyarságát, hogy 2020. június 4-én 20.20-kor (budapesti idő szerint) mindenütt a világon, ahol magyarok élnek, gyújtsák meg az összetartozásunk tüzét.
Popovics Pál ötletgazda, a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség elnöke felidézve a kezdeményezés öt évvel ezelőtti indulását elmondta: „Megkértem az unokaöcsémet, hogy csináljon hozzá egy weboldalt, ahol mindenki – magánemberként vagy szervezetként – regisztrálódhat, és egy térképen bejelölheti az általa meggyújtott tűz pontos helyét a bolygónkon. Az első évben akkora volt a kezdeményezés sikere, amit álmunkban sem gondoltunk volna. Akkor 73 országban, több mint ezer településen szerveztek tűzgyújtást, hatezer fölött volt a tűzgyújtások száma. Utána minden lehetséges fórumon kaptuk a visszajelzéseket, hogy ez milyen jó ötlet volt, és milyen kevés kell ahhoz, hogy az emberek meg tudjanak élni egy ilyen hat kontinensen átívelő összetartozás-élményt” – emlékezett Popovics Pál. A nem várt siker bátorította őket arra, hogy ez ne csak egyszeri alkalom legyen, hanem hirdessék meg a következő években is.
Idén már az ötödik alkalommal hirdették meg a programot, félórával a tűzgyújtás előtt 6 földrész 35 országának 604 településéről 877 tűz pontos helyét regisztrálták a honlapon – tudtuk meg a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség elnökétől.
Munkácson ezúttal a Munkácsi Mihály Magyar Ház udvarán gyújtottak a helyi cserkészek és a város magyarsága közösen tüzet. A világon mindenütt pontosan egy időben, 2024. június 4-én, magyar idő szerint 20 óra 24 perckor lobbantak fel a lángok. A körülbelül nyolcvan munkácsi magyar a tüzet körbeállva, összekapaszkodva közösen elénekelte Himnuszunkat, elmondták az Úr imádságát, majd közösen imádkoztak nemzetünk fennmaradásáért, sorsának jobbra fordulásáért.
A meghitt programon sült kolbásszal, pogácsával, borral és édességekkel kínálták a szervezők a megjelenteket, akik örülve a találkozásnak még hosszasan beszélgettek egymással.
Popovics Béla munkácsi helytörténész rendkívül tartalmas, lebilincselő előadásával kezdte újra tevékenységét a Munkácsi Magyar Egylet. Az alkalomra a Munkácsy Mihály Magyar Ház rendezvénytermében került sor. A 2003-ban lelkes, aktív közösségi életre vágyó fiatalok által létrehozott társaság több éves kihagyást követően szervezett programot a Latorca-parti város magyar közössége számára. A rendezvény elején a MME megalakulását, sikeres rendezvényeit felidéző bemutatót Popovics Pál, az egyesület egyik alapítója tartotta meg. Egyben hangsúlyozta, a nehéz idők ellenére a munkácsi magyar közösség él, és szüksége van az ilyen találkozásokra, együttlétekre. Akárcsak 21 évvel ezelőtt, az Egylet feletti védnökséget a két munkácsi egyházközség vezetői vállalták. Kellemes élmény volt visszaemlékezni a múltbeli rendezvényekre, fogalmazott Gulácsy Dániel református lelkész és hangsúlyozta, nagy szükség van az ilyen közösségi alkalmakra. Popovics Béla helytörténész, pedagógus, aki szintén egyik alapítója az Egyletnek, egy rendkívül tartalmas, illusztrációkban gazdag, zenével és versfelolvasásokkal tarkított művészettörténelmi barangolásra invitálta a jelenlévőket. Stábunknak elmondta, számára hatalmas élmény volt látni az érdeklődést a közönség arcán. A közönség vastapssal köszönte meg az előadást és az MME újraindulását. Az alkalom szervezői várják azon lelkes munkácsi magyarok jelentkezését, akik munkájukkal, ötleteikkel szeretnék segíteni az Egylet tevékenységét.
Újrakezdte tevékenységét a Munkácsi Magyar Egylet. A 2003-ban fiatalok által létrehozott társaság több éves kihagyást követően szervezett programot a Latorca-parti város magyar közössége számára. Erre az alkalomra a Munkácsy Mihály Magyar Ház rendezvénytermében került sor. A találkozót Popovics Pál, az MME egyik alapítója nyitotta meg, aki felelevenítette az egylet megalakulását, a korábbi sikeres előadásokat. Gulácsy Dániel református lelkész, az egylet egyik védnöke a közösségi alkalmak fontosságát hangsúlyozta. Ezt követően Popovics Béla rendkívül érdekes, illusztrációkban gazdag, zenével és versfelolvasásokkal tarkított előadással invitálta művészettörténeti barangolásra a jelenlévőket.
Negyedszer is fellobban az Összetartozás Tüze. A három évvel ez előtt a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség által útjára indult kezdeményezéshez a világ minden tájáról csatlakoztak a Kárpát-medencén túlról is. Az akció célja az, hogy a magyar érzelmű emberek, a világ bármely pontján egyszerre fejezzék ki a magyarság együvé tartozását június 4-én, a trianoni békediktátum emléknapján. Az országban zajló háború miatt ezek a lángok idén is a Béke Tüzei is lesznek. Popovics Pál, ötletgazda a világban élő valamennyi magyart arra bíztat, hogy A nemzeti összetartozás napján, 20:23 perckor gyújtsanak egy-egy tüzet, mely körül elénekelhetik a himnuszt és elmondhatnak egy imát a békéért, ahogy ezt ők tették a cserkészszövetséggel tavaly is.
Meghitt ünnepség keretében, a mezőkaszonyi református templomban adtak tovább egymásnak a magyar cserkészeink által idén harmincegyedik alakalommal Kárpátaljára hozott betlehemi lángot. A Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség (KMCSSZ) elnöke, Popovics Pál hangsúlyozta: „A mécsessel mécsest gyújtva továbbított láng, a béke lángja azt jelképezi, hogy a krisztusi szeretetet hordozni kell, őrizni és továbbadni.”
A betlehemi Születés bazilikában örökké égő mécses a krisztusi szellemiség szimbóluma, az ott meggyújtott lángot 1988 óta minden évben osztrák cserkészek speciális mécsesekben viszik hazájukba, ahol ünnepség keretében adják tovább a világ többi részéről érkező cserkészeknek. A járványhelyzet következtében idén ez kicsit másként alakult. A lángot Betlehemből Salzburgba vitték, ahol a lángosztó ünnepségen az Ausztrián kívül élő cserkészek csak online formában vehettek részt. Viszont minden nemzet kapott egy gyertyát, amit meggyújtottak az osztrák cserkészek, és kivitték Ausztria határára. A magyar cserkészek Hegyeshalomban, a határátkelőhelyen vehették át tőlük, majd Budapestre vitték tovább. Onnan – Kisvárda érintésével, kalandos úton, vonattal – december 18-án, nem sokkal éjfél után érkezett meg Csapra, de sajnálatos módon bealudt. Szerencsére a csapi cserkészcsapat parancsnoka ugyanaznap jött haza Budapestről, és a lángot újra elhozta. Délután 16 órára, időben eljuttatta a mezőkaszonyi templomba, ahol azt továbbadhatták egymásnak a kárpátaljai cserkészcsapatok képviselői és mindazok, akik fontosnak tartják a láng üzenetét.
A meghitt alkalom kezdetén az úrasztalán lévő adventi koszorú három gyertyáját félhomályban gyújtották meg a betlehemi lánggal, majd a Bátyúi Református Gyülekezet Ararát együttese adventi dalokat énekelt.
Radvánszky Ferenc mezőkaszonyi református lelkész igehirdetésében emlékeztetett: „Az advent lényege a találkozás. Találkozhat a teremtő és a teremtmény. A teremtő a teremtést – aki eltévedt – ismét kézbe veszi, új teremtésen viszi keresztül – ez áldás, egy óriási lehetőség. Erre készülődünk, és efelé közeledünk. Karácsonya annak van, aki ezt az áldást, vagyis az új teremtést átéli.”
Popovics Pál, a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség elnöke ünnepi beszédében kiemelte: „Mi, kárpátaljai magyar cserkészek minden évben megszervezzük a magunk kis betlehemi láng ünnepségünket. Azzal az üzenettel, hogy ezt a lángot nemcsak megkaptuk itt, ebben a szép templomban, hanem ezt a lángot és annak üzenetét őrizve továbbvisszük minél több közösségbe, településre, templomba, minél több családhoz. Tegyük ezt idén is ugyanígy!”
Gyebnár István beregszászi magyar konzul hangsúlyozta: „Ez a láng mindenkié. Minden jó szándékú emberé, nincs egyházhoz, felekezethez kötve. Kívánom, hogy a láng minél több közösségbe, családhoz eljutva hirdesse a keresztény szellemiséget, a népek és nemzetek közötti békét, egyetértést, amelyre a konfliktusokkal sújtott világunkban egyre nagyobb szükségünk van.”
Popovics Pál elmondta, hogy a lángot első alkalommal 1990-ben juttatták el magyarországi cserkészek Kárpátaljára, és harminc éve annak, hogy megalakult a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség, amire emlékezve jubileumi évet hirdettek, hisz 2022-ben lesz harminc éve, hogy újra megalakultak Kárpátalján az első magyar cserkészőrsök, megtörténtek az elő fogadalomtételek, és megszervezték az első cserkésztábort. Ebből az alkalomból a jelenlévők elénekelték a cserkészindulót. Az elnök bejelentette, hogy azok a cserkészek, akik a lángot továbbviszik egy másik közösségbe, és továbbadják szenteste napjáig, egy jubileumi hímzett felvarrót kapnak. A cserkészszövetség Facebook-oldalán van egy térképük is, amelyen beírják majd, hogy melyik településen kitől lehet ezt a lángot átvenni.
Végül a Tiszaújlakról, Beregdédából, Benéből, Beregszászból, Munkácsról, Beregrákosról és Csapról érkezett cserkészcsapatok két-két képviselője egymás után gyújtotta meg a Betlehemből hozott lánggal a saját lámpását, utánuk pedig mindazok, akik ellátogattak a rendezvényre Kárpátalja településeiről. A lángosztó ünnepség a házigazdák jóvoltából szeretetvendégséggel ért véget, majd mindenki hazaindult a sötétben és hidegben a pici lámpásával, hogy hazavigye közösségébe, családjába a betlehemi lángot és nem utolsósorban azt a szellemiséget, amit a láng képvisel.
A cserkészszövetség elnöke tudósítónknak elmondta, hogy minden évben igyekeznek egy újabb településre, magyar közösségbe elvinni a lángosztó ünnepséget. Ilyenkor a cserkészetet is bemutatják, ha éppen ott nincs csapat. Minden évben más történelmi magyar egyház templomában szervezik az ünnepséget, tavaly görögkatolikus, idén református templomban. Még nem tudják, jövőre hol rendezik, de az biztos, hogy római katolikus közösségben. „Mezőkaszonyban most nincs cserkészcsapat, de az biztos, hogy a csehszlovák érában már komoly cserkészélet zajlott itt. Találtunk egy fémveretes emblémát abból az időből, a kaszonyi dzsemborinak vagy cserkésznagytábornak az emblémáját. A Magyar Cserkészszövetség 1912-ben alakult meg, Beregszászban már 1913–1914-ben voltak cserkészfoglalkozások. 1920 után a Csehszlovák Cserkészszövetség Podkarpatská Rus-i Cserkészkerületének keretében működtek a kárpátaljai cserkészcsapatok. Ők szervezték meg Kaszonyban a dzsemborijukat” – tudtuk meg Popovics Páltól.
El sem tudná magát képzelni nagycsaládja nélkül a munkácsi Popovics Pál, aki szerint nem elmagyarázni, hanem átélni kell, hogy miért jó gyermekeket vállalni. A férfi a családjából merített erőt a köz javára fordítja, a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség elnökeként már több ezer gyermek formálását, nevelését segítette. A vállalását folytatja, annál is inkább, mert a cserkészet a magyarság megtartását is segíti.
Ebben az évben, augusztus 19-én az ön által vezetett Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség kapta a Kallós Zoltán Külhoni Magyarságért Díjat. Mit jelent önnek és a szervezetnek az elismerés?
– Nagy megtiszteltetés, hogy figyelnek a munkánkra, és ilyen komoly, nívós díjjal ismerték el az elmúlt harmincéves tevékenységünket. Hozzám különösen közel áll ez a díj, mert Kallós Zoli bácsit volt szerencsém személyesen is megismerni Válaszúton. Rendkívüli ember volt, és örülök, hogy róla nevezték el a külhoni magyarságért díjat. Ezzel a kitüntetéssel a közösségünk teljesítményét díjazták, hiszen a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség az elmúlt harminc évben sok ezer fiatalt tudott a mozgalomnak megnyerni, közösségi munkába bevonni. S az, hogy még mindig tevékenykedhetünk, az annak is köszönhető, hogy ez egy tényleg jól kitalált ifjúságnevelő mozgalom. Módszertana az egyén fejlődéséről, a közösségben való tevékenységről szól, a vezetettjeinkből pedig időközben sokan vezetők lettek, és így az utánpótlásnevelésnek köszönhetően megmaradtak a mozgalomnak. Korábbi fiatal cserkészeink többsége most már szülőként küldi a gyermekét a cserkészetbe. Ez azt bizonyítja, hogy a cserkészközösségnek van vonzereje, létjogosultsága, és nemcsak azok számára nyújt életre szóló élményt, akik benne vannak, hanem a környezetünkre is pozitívan hathatunk.
– A Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség tavaly, a trianoni békediktátum századik évfordulójára hívta életre az Összetartozásunk Tüze eseményt, amelyet idén is megszerveztek. Mik a tapasztalatok? Mondhatjuk, hogy mára hagyománnyá vált a rendezvény?
– Az igazság az, hogy az Összetartozásunk Tüze kezdeményezésünket tavaly egyszeri alkalomra találtuk ki. Azt szerettük volna, hogy a magyar emberek a járvány miatti korlátozások ellenére is méltó módon tudjanak megemlékezni a trianoni békediktátum századik évfordulójára, bárhol éljenek is, tudjanak kapcsolódni a megemlékezésbe egy-egy tűz egyidejű meggyújtásával, és azt közösen élhessék át sokadmagukkal. Aztán tovább gondoltuk az eseményt, és arra jutottunk, hogy ne csak a szomorú dátumra emlékezhessünk, hanem a magyarságunk szép, dicső múltjára, az államiságunk ezer évére és nemzeti összetartozásunkra is. Kezdeményezésünket társszervezőként a többi magyar cserkészszövetség, partnerként pedig rengeteg szervezet, közösség, intézmény segítette. Örömünkre a vártnál is nagyobb sikere volt a rendezvénynek, hiszen hat kontinens több mint hetven országában több mint hatezer tűz gyulladt meg, emellett pedig egyidejűleg többszázezren vettek részt a megemlékezéseken nemzeti összetartozásunk érzésével. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk, és már akkor is sokan kérték, hogy az Összetartozásunk Tüze eseményt 2021-ben is szervezzük meg. Örömmel tettünk eleget a kérésnek. Idén is nagyon sokan csatlakoztak a kezdeményezéshez, és még több pozitív visszajelzést kaptunk. Magánemberek mellett önkormányzatok, civil szervezetek, közösségek és intézmények gyújtottak tüzet, sőt, sok helyen megemlékezési programokat is szerveztek köré. Azt mondhatom, hogy a június 4-i Összetartozásunk Tüze esemény hagyományteremtő lett, amit nem mi erőltettük, hanem a csatlakozó magyarság karolta fel a kezdeményezést, ami erősíti azt a jó érzést, hogy magyar nemzetünkhöz tartozhatunk.
– Mekkora szerepe van a cserkészetnek Kárpátalján a magyarság megtartása szempontjából?
– A cserkészet egy ifjúságnevelő szervezet, egy olyan mozgalom, amiben az érdemi tevékenység elsősorban kisközösségben, őrsökben történik, ahol az egyén fejlődése és az ő közösséghez való tartozása egyaránt nagyon fontos. A cserkészeten belül Kárpátalján a fogyatkozó magyar közösségünk fiataljait tudjuk megszólítani. Az elmúlt harminc és is azt bizonyítja, hogy ennek a közösségnek megtartó ereje van. Akkor tud egy ember könnyen és gyorsan elszakadni a szülőföldjétől, és tudja könnyen elfelejteni, ha nem kötődik senkihez, semmihez. Egy jó közösség viszont vonzerő és így egyben visszahúzó erő is. Persze vannak, akik cserkészként is elköltöznek, másutt tanulnak, dolgoznak, családot alapítanak, de a kötődésük továbbra is megmarad, visszajárnak, távolról is segítik közösségüket, és büszkék arra, hogy honnan indultak. A másik dolog, hogy nemcsak elvándorolnak a magyarok sokan Kárpátaljáról, de sok esetben vegyes házasságokat kötnek, illetve szórvány létben élnek, ahol nem a magyar nyelv dominál, ami sajnos látható asszimilációt eredményez. Viszont azok a gyerekek, akik ilyen környezetből kerülnek hozzánk, ők a cserkészetben találkoznak a magyar hagyományokkal, történelemmel, kultúrával, a magyar beszéddel. Így a magunk módján a cserkészeten belül tudjuk növelni a magyar közösség megtartó erejét.
– Amellett, hogy a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség vezetőjeként nagyon sok gyermek fogadott apukája, a feleségével öt saját gyermekük is született. Tervezték, hogy nagy családjuk lesz?
– Évánál, a feleségeméknél és nálunk is megvolt a hagyománya a nagycsaládnak. A szüleim mindkét ágon öten voltak, mi hárman vagyunk testvérek (testvéreim is nagycsaládosok), a feleségem negyedik gyermekként született a családjába. S amikor terveztük a közös jövőnket, akkor megbeszéltünk, hogy négy gyermeket szeretnék vállalni. A negyediknél meg is állapodtunk, de három év múlva, újabb ajándékként megszületett ötödik gyermekünk is, aki teljessé tette a családunk boldogságát.
– Mit ad önnek a családja a mindennapokban?
– Rengeteg erőt. Ha például a feleségemmel ketten nem egészítenénk ki egymást, és nem dolgoznánk és gondolkoznánk együtt, akkor biztos, hogy nehezen boldogulnék. Nélküle félembernek érezném magam. A gyermekek pedig mind ajándékok. Öt gyermekünk mind különböző egyéniség, a szemünk előtt cseperedtek fel, növekedtek, formálódtak. Sajnálom azokat a házaspárokat, ahol úgy gondolják, hogy akkor lesznek boldogok, akkor tesznek jót, ha a gyermekük egykeként nő fel. Nem értik, hogy pont ezzel ártanak a legtöbbet a gyermeküknek és talán saját maguknak is. Mondom ezt azért, mert egy gyermek egy testvéri közösségben tudja megtanulni a mindennapok gondját-baját. Néha meg kell harcolni a dolgaikért, de a testvéri együtt munkálkodás az egyéniségüket is fejleszti, az értékrendjük is másabb. Nem kell őket elhalmozni ajándékokkal azért, hogy ne unatkozzanak, hanem egymással tudnak beszélgetni, játszani, együtt járnak kirándulni, a nagyobbak a kisebbeket tanítják, és nagyon sok mindent együtt csinálnak. S egy szülőnek hatalmas öröm látni, ahogy egy kis gyermekből felnőtt lesz, ahogy változik az egyéniségük, ahogy okosodnak, szépülnek. S ahogy nagyobbak lesznek, tőlük is kapunk visszacsatolást, és segítik a mindennapjainkat. Talán a legjobb hosszú távú befektetés az, ha sok gyermeket vállalunk.
– Sokan félnek attól, hogy nem lesz belőlük jó édesanya vagy édesapa. Mitől lesz valaki jó szülő? Mivel oszlatná el az aggódók félelmét?
– Nem kell aggódni, a szüleink is örömmel vállaltak bennünket és azt is, hogy felnevelnek, útra bocsátanak. És ezt tették az ő szüleik is, ami a világ legtermészetesebb, ugyanakkor legszebb dolga. Az a legszebb csoda, ajándék, ha valaki szülő lehet, nem kell ettől megrettenni, nem kell megriadni a gyermekvállalástól. A Jóisten valami miatt megteremtett bennünket, embereket, férfit és nőt, és azt akarta, hogy sokasodjunk, hogy legyenek utódjaink. Én csak buzdítani szeretném a fiatal házasokat a gyerekvállalásra. Lehet magyarázni, hogy miért jó gyermeket vállalni, de a legjobb inkább átélni a hozzá tartozó gondokkal, aggódásokkal, örömökkel, szeretettel és mindenekelőtt Istennel együtt.
Asked by @GStephanopoulos how a real bullet got on the "Rust" set, Alec Baldwin says: “I have no idea. Someone put a live bullet in a gun. A bullet that wasn’t even supposed to be on the property.”