Az elmúlt évek során a világ számos országából érkeztek művészek a Matl Péter szobrászművész által megálmodott szobrász táborba. Tavalyihoz hasonlóan idén is a háború áll a középpontban. A pályázati kiírás szerint az a cél, hogy a művészek készüljenek a jövőre és a művészet adta lehetőségekkel érezzék kötelességüknek az életigenlést sugározni. Mert az ilyen ember könnyebben képes a megbékélésre önmagával és másokkal, és talán rászánja magát a megbocsátás keresztényi erényének gyakorlására is. Matl Péter szobrászművész minden esetben arra ösztönzi az ide érkező művészeket, hogy a jövőbe tekintsenek és a szobraik a reményt tükrözzék. A művészek nagy része visszanyúlt a mitológiához, a jelekhez, a szimbólumokhoz. Péter idén Januszt jeleníti meg, az idő, a kezdetek és a végek, az átmenetek, valamint a háború és a béke római istenét. Tervei szerint most a kétárcú Jánuszt alkotja meg háttal egymásnak, s a háború végén pedig a két szembeforduló arcot, melyet egy boltív köt majd össze. Szerhij Szbitnyev 1963-ban az oroszországi Dimitrovgradban látta meg a napvilágot, de 1983 óta az ukrajnai Harkivban él. A Harkivi Állami Formatervezési és Művészeti Akadémián végzett, később pedig itt lett tanár. Elmondása szerint az, hogy a békés Kárpátalján eltölthet két hetet, igazi feltöltődés számára, hiszen Harkivban folyamatosak a légiriadók és a támadások. Az elkészülő szobrában a férfiasságot és a hazaszeretetet szeretné megjeleníteni, ezért egy, a kezében kardot tartó angyalként ábrázoló katonát fog megformálni. A nemzetközi szobrásztáborban a korábbi években számos külföldi alkotó vett részt, a háború miatt azonban most kevesen vállalkoznak erre a feladatra. Idén az egyetlen ilyen alkotópáros a Dániából érkezett Vidabaek házaspár, akik egy Bábel tornyot építenek fel téglákból és fa lapokból. A szervezők mögött álló 10 évben mindig olyan helyszínt kellett keresniük, amely befogadta a művésztelepet. Idén azonban már a Pro Arte Munkács Civil Szervezet saját birtokán, Beregszentmiklóson fogadhatták az alkotókat, hiszen a magyar kormány támogatásának köszönhetően sikerült megvásárolni a korábban kolhozként működő elhagyatott területet, ahol elkészült a közösségi térként funkcionáló alkotóház is. Ez nagy öröm a szervezők számára, akik szerint már az is csodának számít, hogy idén sikerült megszervezni a művésztelepet. Emellett abban is reménykednek, hogy jövőre már a béke lesz a téma és a világ számos részéről érkezhetnek majd ismét alkotók Kárpátaljára.
November 27-én a Beregszentmiklósi Szoborpark területén található alkotóház ünnepélyes átadóján jelen volt Szilágyi Péter, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára is, aki kiemelte: „Nagyon fontos a kultúrának az éltetése egy olyan időben, amikor sok szempontból beszűkülnek a lehetőségek. Ilyen időben a kultúra a magyarság mentsvára. A kultúra az, ami meghatározza és megőrzi a közös életvitelünket, megőrzi hagyományainkat, nyelvünket és nemzetünket. Mi magunk vagyunk ennek a kultúrának a letéteményesei.”
„Ma szobrot állítani vagy szobrot dönteni hitvallás. A szoborállítás egy közösség és egy kultúra megtestesült életjele, míg a szobordöntés a rombolást hirdeti. Ez a rombolás lehet indokolt, ahogy 1956-ban a Sztálin-szobor ledöntése volt, de lehet provokáció is, ahogy ez Munkácson történt az elmúlt hónapban” – reflektált beszédében a munkácsi vár Turul-szobrának ledöntésére Szilágyi Péter. Elmondta, hogy mi, magyarok az elmúlt évszázadban számtalan kihívással néztünk szembe, azonban a jelen is egy nehéz időszak, hiszen a mostani kihívást értelemszerűen a háború jelenti. Ennek kapcsán hangsúlyozta, hogy Magyarország, sőt minden magyar számára kiemelten fontos, hogy Ukrajnában mielőbb béke legyen.
„Mindent megteszünk azért, hogy a kárpátaljai magyar szervezetek működését ebben a háborús helyzetben is biztosítani tudjuk, mert továbbra is ezek a szervezetek a legfontosabb partnereink a kárpátaljai magyar közösség megtartásában” – jelentette ki a helyettes államtitkár, hozzátéve: „Nemzetünk keresztény elkötelezettségből fakadóan segít mindazoknak, akik ebben a nehéz időszakban Kárpátalján maradtak vagy itt keresnek menedéket. Magyarország megindította történetének eddigi legnagyobb humanitárius segélyakcióját a Kárpátalján maradtak és az ukrajnai menekültek megsegítésére. Ukrajna ezekben a vészterhes időkben is megtapasztalhatja a magyar nép önzetlen segítségnyújtását. Legyen ez a kölcsönös bizalom alapja a jövőre nézve is.”
A most átadott alkotóház kettős szerepet tölt be: gyűjti a magyarság életjelét hordozó szobrokat, továbbá teret kínál annak, hogy mindenféle alkotásban utat találjon magának a kortárs kultúra művészi igényű ága – fogalmazott Szilágyi Péter, kiemelve: az itt született alkotások segíteni fogják, hogy a helyi magyarság egyetemes érvénnyel örökítse meg értékítéletét és üzenetét a jelennek és az utókornak.
A Pro Arte – Munkács civil szervezetet 2013-ban alapították azzal a céllal, hogy megőrizze vidékünk szobrászati örökségét és a helyi magyarság kultúrájának megmaradása érdekében tovább gazdagítsa alkotásokkal Kárpátalja és a környező régiók településeit. A szervezet elnöke, Matl Péter Munkácsy-díjas szobrászművész és társai azon dolgoznak, hogy jelenlétükkel bizonyítsák, részesei az egyetemes magyar és nemzetközi kultúrának egyaránt.
A Pro Arte – Munkács alapítói kidolgozták annak a Kárpátaljai Szoborútnak a tervét, amely a megye magyar- és ruszinlakta településeit öleli magába. Az itt elhelyezett szobrokkal elsősorban az ide látogató turisták figyelmét szeretnék felkelteni, hogy látogassanak el a félreesőbb falvakba is, fellendítve ezzel a falusi turizmust a vidéken. Ebben partnerekre találtak, hiszen támogatja az elgondolást Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériuma, Magyarország ungvári és beregszászi külképviselete, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és más szervezetek, mecénások.
A szervezet 2014 óta nemzetközi szobrásztáborokat szervez Kárpátalján a megye szobrászati örökségének megőrzésén túl kedvező feltételek megteremtése céljából a fiatal szobrászok ötleteinek megvalósításához, lehetőséget adva nekik, hogy megtestesítsék az anyagban a modern monumentális művészeti jövőképüket. A szobrásztáborok egy olyan több évre kidolgozott program részét képezik, amelynek legfőbb szempontjai a magyar identitás és kultúra propagálása, maradandó köztéri alkotások elhelyezése Kárpátalja településein és a megyehatáron túl, határon átnyúló és egymást segítő kulturális projektek létrehozása, a falusi turizmus fejlesztése, valamint egy nemzetközi turisztikai útvonal létrehozása.
Az eddigi tíz művésztelep eredménye közel 100 köztéri alkotás, melyek többsége már Kárpátalján kívül a környező régiók településeinek terét díszíti. A Beregszentmiklósi Szoborpark a szobrok által kikövezett útvonalak – szoborutak – központjaként funkcionál a jövőben.
2020 decemberében ezen célok támogatásához csatlakozott a Zahid Finance Group Kft., amely magyar kormánytámogatásból vásárolta meg azt a területet, ahol két év munka után elkészült a Pro Arte – Munkács civil szervezet alkotóháza, mely közösségi helyszínként gyerekek és felnőttek művészeti oktatásának, kerámia, kő- és fafaragó mesteriskolának biztosíthat otthont, valamint kiállítások helyszínéül szolgálna.
Az épületben egy zeneszoba és egy állandó fotókiállítás is helyet kapott, mely bemutatja az eddigi szobrásztáborok eredményeit, s az egyik szobában megtekinthető egy ideiglenes kisplasztikai kiállítás a művésztelepek résztvevőinek alkotásaiból. A beépített tetőtérben vendégszobákat alakítottak ki, melyek a táborok idejére szállást biztosítanak a szobrászok számára.
Tarpai József, a Zahid Finance Group Kft. igazgatója köszöntőjében felidézte a kezdeti időszakot, amikor négy évvel ezelőtt bejárták azokat a helyszíneket, melyek közül az egyik potenciális otthona lehetne a Pro Arte – Munkács civil szervezet szoborparkjának és alkotóházának, valamint megfelelő helyszínül szolgálna az évente megszervezett szobrásztáboroknak egyaránt. A választás végül Beregszentmiklósra esett, ahol a hegy lábánál egy 2,5 hektáros területen, csodás környezetben ölthetnek testet a képzelet szüleményei. Az igazgató örömét fejezte ki, amiért a Munkácsy Mihály Magyar Ház, majd az Erdélyi Béla Alkotóház után hivatalosan is átadják ezt az épületet, melyet reményeik szerint a jövőben maga a szoborpark átadása követ.
„Egy álmodozó ember vagyok. Megálmodtam valamikor azt, hogy szobrász leszek, pedig más volt a szakmám. Aztán szobrász lettem. Megálmodtam azt is, hogy legyen egy szoborparkom, amit elkezdtem kialakítani a saját kertemben, majd a Jóisten és a magyar kormány segített abban, hogy megvásároljuk ezt a területet, s áthoztuk ide a szobrokat” – elevenítette fel meghatódva Matl Péter. Elmondta, hogy az első szobrásztábort Borzsován szervezték meg, ahol két hét alatt négy művész négy szobrot készített el, melyeket a szomszédos településeknek ajándékoztak. Mára a szoborutak több száz kilométer hosszú beutazható turisztikai látványosságot képeznek. „Nagy örömömre szolgál, hogy létrejött ez a hely, amiért hálás vagyok minden támogatónak és segítőnek” – fogalmazott a szobrász.
A felavatott alkotóházat Molnár János, a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye püspöki helynöke szentelte meg.
Ezt követően Matl Péter a tervekről szólva elmondta, hogy egy zenepavilont, valamint Szent Miklós tiszteletére egy ökumenikus kápolnát szeretnének építeni, mely kapcsán már a parkba szállították a Vereckei Honfoglalási Emlékmű 2. számú oltárkövét. Ezután bemutatta a szoborpark vázlatát, majd az alkotóházat.
A X. Kárpátaljai Nemzetközi Szobrásztábort május 25. – június 10. között szervezte meg a Pro Arte – Munkács civil szervezet ezúttal is a Királyfiszálláson található Kvitka Polonini Szanatóriumban. A hegyekkel körülölelt komplexum kertjében csütörtökön került sor a művésztelep záróünnepségére.
A tavalyi, nagyon sikeres pályázatot követően – amikor a világ különböző részeiről több mint negyven szobrász nyújtotta be jelentkezését – 2021 telén meghirdették a világhálón a jubileumi nemzetközi szobrásztábort, mely ezúttal a víz tematikája köré épült volna. Az országban dúló háború azonban árnyékot vetett az alkotótáborra is, ugyanis jelentkező híján bizonytalanná vált annak megszervezése. „Már úgy volt, hogy nem lesz belőle semmi, amikor Vaszil Tatarszkij, szobrásztáboraink többszörös résztvevője, kitűnő kijevi szobrászbarátom felajánlotta, hogy vállalkozna egyik résztvevőnek. Rendben van! Akkor én leszek a második!” – elevenítette fel Matl Péter munkácsi szobrászművész, a Pro Arte – Munkács civil szervezet elnöke a pillanatot, amikor „kezdtek a fellegek szétfutni, s megjelent a remény sugara”. Ezután felgyorsultak az események, amikor hírek érkeztek arról, hogy neves szobrászművészek menekültek a háború elől Lemberg megyébe is, akik egy magyarországi és egy lengyelországi szobrász mellett elfogadták Matl Péter felkérését és összeállt a csapat, amely az eddigi legnagyobb, ugyanis tizenegy szobrászból és két fotográfusból tevődött össze.
A kéthetes szobrásztábor alatt olykor éjjelt nappallá téve munkálkodó művészek alkotásainak bemutatását az Ungvári Közművelődési és Művészeti Koledzs diákjainak performansza tette egyedivé. A szobrásztábor résztvevői a háború által kiváltott érzéseket, a reményt, a béke mihamarabbi eljövetelében való bizalmat, a hitet vésték kőbe, formálták acélból – alkották maradandóvá.
A szobrok ismertetését követően köszöntötte a jelenlévőket Andriana Szusko, a Kárpátaljai Megyei Tanács elnökhelyettese, Jevhen Tiscsuk, a megyei művelődési, nemzetiségi és vallásügyi főosztály vezetője, Ukrajna érdemes művésze és Ivan Drohobeckij, a Polenai kistérség vezetője. Mindannyian elismerő jelzőkkel illették mind a szobrászművészeket, mind az alkotótábor kezdeményezőjét, Matl Pétert. Jevhen Tiscsuk beszédében hangsúlyozta, a háború minden ember életére óriási hatást gyakorol, s fontos, hogy a hátország támogatásáról biztosítsa a fronton az országért harcolókat. Az alkotások kapcsán elmondta, meggyőződése, hogy a művészek szívüket szőtték bele munkájukba, s így születtek meg ezek a csodás művek.
Vida László ungvári magyar első beosztott konzul beszédében kiemelte, Magyarország Kárpátalján működő konzuli képviseletei a kezdettől fogva segítették, támogatták azt a folyamatot, mely egyszerre tölt be kulturális és turisztikai szerepet, hiszen a képzőművészet „mindig is összekötő kapocs volt népek, nemzetek között, a megértéséhez nem kell tolmács”.
„Jelképes, hogy a szobrászok azoknak a határ menti magyar önkormányzatoknak ajánlották fel az elkészült műveket, amelyek több mint száz napja óriási odaadással, töretlen lelkesedéssel segítik a Magyarországra érkező bajba jutott ukrán embereket” – mondta a diplomata, hozzátéve: az Ukrajna elleni orosz katonai támadás kezdete óta több mint 750 ezer ember menekült el Ukrajnából Magyarországon keresztül. „A magyar kormány mindaddig folytatja a menekültek fogadását és ellátását, a humanitárius adományok szállítását Ukrajnába, ameddig szükség lesz rá. Elítéljük az orosz katonai agressziót, kiállunk Ukrajna mellett, és mindent meg fogunk tenni, hogy mielőbb béke legyen Európában. […] A szobrásztábor támogatásával is szeretnénk kifejezni szolidaritásunkat Ukrajnával, Ukrajna soknemzetiségű népével” – szögezte le Vida László, majd reményét fejezte ki annak kapcsán, hogy egy év múlva már békés körülmények között találkozhatnak.
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség a kezdetektől támogatója a szobrásztáboroknak. Gulácsy Géza, a KMKSZ alelnöke tudósítónknak elmondta: „A szobrászok kivételes helyzetben vannak, mert minden ember szeretne nyomot hagyni maga után a történelemben, s nekik megadatik az, hogy maradandó, kézzel fogható, szemmel látható alkotásokat hozzanak létre, és persze ezen keresztül formálják az emberek lelkét. Éppen ezért fontos ez a misszió, amit Péter felvállalt, hogy ezeket a szobrokat kivigyük a falvakba is. A városok tele vannak köztéri alkotásokkal, de a falvakban csak elvétve láthatunk szobrokat. Ha valamilyen jó kisugárzású dolog megjelenik, az mindig jó hatással van az emberekre. Mi a jövőben is igyekszünk majd felvállalni ennek az ügynek a támogatását.”
Drienyovszki János nem először vett részt a Pro Arte – Munkács civil szervezet által életre hívott szobrásztáborban. A magyarországi szobrász elmondta: Matl Péter meghívásának eleget téve úgy érezte, bizonyos értelemben kötelessége hozzájárulni a kezdeményezéshez. „Ez egy nagyon furcsa szimpózium számomra, révén, hogy fára készültem, s Péter két fát is előkészített nekem, de sajnos mindkettő korhadt volt belül, így nem lehetett semmit sem kezdeni velük. Ezáltal egy maradék kő lett az osztályrészem. Változtatni kellett az elképzelésemen. Itt van ez a kis patak, ahol a köveket mossa a víz – innen jött az ötlet. A kő és a víznek a hullámát próbálja megfogalmazni az elkészült szobor” – mutatott rá.
Olekszandr Ridnij, Ukrajna érdemes művésze saját magát ábrázolja alkotásában, megjelenítve a háború előtti és mostani önmagát: „Ez a szobor a mostani időkről szól. Emlékszem magamra, hogy milyen voltam február 24-e előtt és milyen lettem utána. A világ is megváltozott, a feje tetejére állt, így a szobor olyan, mintha február 24-ig felülről néztem volna a világot, állami kitüntetéseket kaptam, és más ehhez hasonló dolgok történtek, majd hirtelen alulra kerültem, és azóta alulról nézem ezt a világot. Ez egy folyamat, ilyen az élet: van, amikor nyeregben vagyunk, máskor pedig a ló alá kerülünk. Viszont van remény a szebb jövőre és a győzelemre” – fogalmazott az ukrán művész.
Magyarország és a magyar emberek hatalmas részt vállaltak a háború miatt otthonukat elhagyni kényszerültek megsegítésében. Mint ahogy azt Vida László konzul úr is említette beszédében, Matl Péter sajátos módon kívánja meghálálni a magyarországi határ menti települések ukrán menekültekért tett erőfeszítéseit, amiről korábban is nyilatkozott lapunknak: „Ezt a nagyívű karitatív támogatást látva jött az ötlet, hogy hogyan tudnánk meghálálni ezt a sok önfeláldozó munkát és anyagi segítséget a határ menti magyarországi településeknek, viszonzásul és köszönetünk kifejezése jeléül. Elhatároztuk, hogy az idei szobrásztáborunkban készült műveket odaajándékozzuk Záhony, Kisvárda, Lónya, Barabás, Beregsurány, Tiszabecs, valamint Tarpa községeknek. A Nyugat-Ukrajnába menekült szobrászművészek hálájuk és köszönetük jeléül szimbolikus ajándékot készítenek, melyek időtálló térbeli emléket állítanának annak a sok-sok önkéntesnek, akik nemcsak a határ menti településekről, hanem az egész ország területéről segítik a mai napig a menekülteket.”
Az ajándékozásra kerülő acél- és kőszobrok szerves részévé válnak majd a Kárpátok Szoborútnak, ugyanis a már kiépített határ menti kiránduló-kerékpár-út mentén helyezkednek majd el, így segítik egységbe foglalni ezt a kulturális és turisztikai útvonalat.
A X. Kárpátaljai Nemzetközi Szobrásztábor záróünnepségének végén Matl Péter Munkácsy-díjas szobrászművész köszönetet mondott a művésztelep támogatóinak: Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériumának, Magyarország kárpátaljai külképviseleteinek, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségnek, az International Sculpture Symposium Alliance-nek, valamint a Kvitka Polonini Szanatórium vezetőségének.
Magával ragadó, ahogyan évről évre tanúi lehetünk annak, mennyire különbözőképpen nyilvánul meg egy adott téma a művészek képzeletében, majd alkotásaikban. Ilyenkor meggyőződhetünk arról, hogy a múzsák nem alszanak akkor sem, amikor ropognak a fegyverek és szólnak a szirénák. Az idei szobrásztábor munkái kőbe faragva hagynak méltó jelet a jelenlegi drámai helyzetről és a példa nélküli önzetlenségről.
A Pro Arte – Munkács civil szervezet által életre hívott nemzetközi szobrásztáborokban a világ megannyi pontjáról érkeztek művészek, akik évről évre egy adott témakörben alkottak olyan maradandót, melyek remélhetőleg nemzedékeken át fogják gazdagítani vidékünket. A szervezet tevékenysége Kárpát-medence-szerte látványos változást hozott az elmúlt évtizedben.
Matl Péter munkácsi szobrászművész, a Pro Arte – Munkács civil szervezet elnöke nemrégiben jelentette be a hírt, mely szerint az eredeti tervektől eltérően ugyan, de május 25. – június 10. között megszervezik a jubileumi alkotótábort, melynek ez alkalommal is a festői környezetben elhelyezkedő Kvitka Polonini szanatórium ad otthont.
Az előző évekhez hasonlóan 2021 telén meghirdették a világhálón a X. jubileumi nemzetközi szobrásztábort, melynek témája a víz lett volna. A tavalyi, nagyon sikeres pályázatot követően idén az országban dúló háború miatt nem akadt vállalkozó szellemű pályázó. „Már úgy volt, hogy nem lesz belőle semmi, amikor Vaszil Tatarszkij, szobrásztáboraink többszörös résztvevője, kitűnő kijevi szobrászbarátom – aki mellesleg szintén utolsó percig nem akart elmenekülni otthonából, csak amikor szétlőtték az orosz csapatok a szomszéd falut, hozzánk menekült, utána Párizsba, majd Lengyelországba, ahol szobrászkollégák ideiglenes műteremlakást is biztosítottak számára, és aki jelenleg a felújítás alatt lévő szentmiklósi rezidenciánkon él – felajánlotta, hogy vállalkozna egyik résztvevőnek. Rendben van! Akkor én leszek a második! Ekkor kezdtek a fellegek felszakadozni, megjelent a remény sugara, körülnéztem, hogyan lehetne mégis megtartanunk a tábort meghívásos alapon. Román Jancsi most diplomázott fiatal ungvári szobrászművész vállalta, hogy ő is beállna közénk. Közben jöttek a hírek, hogy Lemberg megyébe jeles szobrászművészek menekültek. Felkerestem őket, meghívtam egy ismerkedési napra hozzánk, és ők is beleegyeztek, hogy készítenek egy-egy művet. Így összeállt a csapat, mely az eddigi legnagyobb, ugyanis tíz főből áll” – osztotta meg a bizonytalanságból hirtelen újra életre kelt X. Kárpátaljai Nemzetközi Szobrásztábor hátterében zajlott mozzanatokat Matl Péter.
Kezdeményezésük célja, hogy hozzájáruljanak szűkebb pátriánk kultúrájának és turizmusának fejlesztéséhez, a térségünkkel határos országok közötti szellemi-kulturális híd megteremtésével szolgálják a művelődést, egymás megértését és elfogadását, valamint a kárpátaljai magyar közösséget képviselve művészi értékek teremtésével hagyjanak nyomot maguk után.
A Pro Arte – Munkács civil szervezet vezetője a jubileumi szimpózium kapcsán arról is tájékoztatott, hogy ezt a kiemelkedő eseményt egy nyomtatvánnyal is megünneplik, mely a szobrok mennyisége miatt inkább könyvként jelenne meg. Hét év leforgása alatt több mint 75 szobor jött létre, ezekből 47-et a Kárpátok Szoborút program kertében elajándékoztak elsősorban Kárpátalja, Lemberg megye és Kelet-Magyarország falvainak, ahol kőbe, márványba, kerámiába, gránitba, acélba vésve, fába faragva hirdetik a művészet életet megszépítő, gazdagító erejét. A Lemberg megyei Szkolétól a magyarországi Geszterédig ez légvonalban 250 kilométert tesz ki, a tényleges szoborút azonban ettől sokkal hosszabb, ugyanis több összefüggő útvonalból áll, melyek külön programot ajánlanak a nálunk még újdonságnak számító kulturális turizmusnak.
Mint ismeretes, Magyarország és a magyar emberek hatalmas részt vállaltak a háború miatt otthonukat elhagyni kényszerültek megsegítésében. „Ezt a nagyívű karitatív támogatást látva jött az ötlet, hogy hogyan tudnánk meghálálni ezt a sok önfeláldozó munkát és anyagi segítséget a határ menti magyarországi településeknek, viszonzásul és köszönetünk kifejezése jeléül. Elhatároztuk, hogy az idei szobrásztáborunkban készült műveket odaajándékozzuk Záhony, Kisvárda, Lónya, Barabás, Beregsurány, Tiszabecs, valamint Tarpa községeknek. A Nyugat-Ukrajnába menekült szobrászművészek hálájuk és köszönetük jeléül szimbolikus ajándékot készítenek, melyek időtálló térbeli emléket állítanának annak a sok-sok önkéntesnek, akik nemcsak a határ menti településekről, hanem az egész ország területéről segítik a mai napig a menekülteket” – fogalmazott Matl Péter.
Az ajándékozásra kerülő szobrok szerves részévé válnak majd a Kárpátok Szoborútnak, ugyanis a már kiépített határ menti kiránduló-kerékpárút mentén helyezkednek el, így segítik egységbe foglalni ezt a kulturális és turisztikai útvonalat.
Második jótékonysági aukcióját hirdette meg a Pro Arte-Munkács civil szervezet, amelyet a tervek szerint január 28-án tartottak volna a királyfiszállási Kvitka Polonini szanatórium aulájában. A járványhelyzet miatt viszont az árverést a szervezők kénytelenek voltak február 15-ére áttenni.
Idén másodszor szervezett jótékonysági árverést a Pro Arte – Munkács civil szervezet a két évvel ezelőtti sikeres akciója után. A Királyfiszálláson található Kvitka Polonini Szanatórium főépületének előterében január 14-én nyílt kiállítás az ukrajnai, főleg kárpátaljai képzőművészek által felajánlott alkotásokból.
A 2020-ban a Teréz Anya Jótékonysági Alapítvánnyal, a Munkácsi Polgármesteri Hivatallal és a Munkácsi Drámai Színházzal együttműködve szervezett első aukció alkalmával csaknem 40 alkotást árvereztek, melyek között voltak festmények, szobrok és porcelánmunkák is. Az árverésen eladott művekből mintegy 68 ezer hrivnya folyt be, melyet a szervezők a munkácsi megyei gyermekkórház onkológiai osztályának adományoztak.
Mint arról korábban beszámoltunk, a szervezők idén a leukémiával küzdő 6 éves ungvári születésű Kira Zajceván szeretnének segíteni. Az akcióhoz idén a Pro Arte – Munkács civil szervezethez csatlakozott a Szolyva-Progres civil szervezet (громадська організація „Сольва-Прогрес”), a Kvitka Polonini Szanatórium és a Kárpátok Művészetéért és Kultúrájáért Egyesület.
Az elképzelések szerint az aukcióra január 28-án került volna sor, azonban – mint ahogyan napjainkban sokszor tapasztalható – a koronavírus-járvány áthúzta a számításokat. A növekvő megbetegedések száma miatt a szervezők egy későbbi időpontban, február 15-én tartják meg a jótékonysági árverést.
Matl Árpád, a Pro Arte – Munkács civil szervezet alelnöke újságírónknak elmondta, hogy néhány kép gazdára talált, ugyanakkor a fennmaradt 22 alkotásért a későbbi időpontban meghirdetett aukció alkalmával lehet licitálni. Emlékeztetett, hogy a felajánlott művek között megtalálhatók Matl Péter, Vaszil Roman, Kopriva Attila, Dikun György, Angyalosi Sándor, Volodimir Pavlisin, Szergej Biba, Marina Csopej, Mikola Dufinec, Fényes András, Homoki Gábor, Kalitics Erika, Kovács Pavlo, Vira Sitik, Borisz Kuzma, Vaszil Szvaljavcsik, Petro Szvaljavcsik, Vaszil Tatarszki, Olekszandr Males, Jurij Selevickij és Volodimir Lucenko munkái. Matl Árpád tájékoztatott továbbá arról is, hogy a következő árverésen lehetőséget biztosítanak online licitálásra is. A művek megtekinthetők Facebookon a Pro Arte – Munkács civil szervezet oldalán (www.facebook.com/ProArteMunkacs).
Jótékonysági aukciót rendez a Pro Arte Munkács civil szervezet. Először két évvel ezelőtt valósítottak meg hasonló karitatív programot. Akkor a Teréz Anya Jótékonysági Alapítvánnyal közösen, a munkácsi gyermekkórház onkológiai osztályának támogatására szerveztek árveréssel egybekötött kiállítást. Most a 6 éves, leukémiával küzdő Kira Zajcevának szeretnének segíteni.
Az akcióhoz neves helyi képzőművészek is csatlakoztak, akik alkotásaikkal járulnak hozzá a beteg kislány gyógykezeléséhez. A felajánlott műveket a Kvitka Polonini Szanatórium aulájában állították ki, és az árverésig minden érdeklődő megtekintheti azokat. Az aukcióra január 28-án kerül sor a királyfiszállási üdülőközpontban.
A Pro Arte – Munkács civil szervezet másodszor kezdeményezett nagyszabású jótékonysági aukciót.
A 2020-ban a Teréz Anya Jótékonysági Alapítvánnyal, a Munkácsi Polgármesteri Hivatallal és a Munkácsi Drámai Színházzal együttműködve szervezett első aukció alkalmával mintegy 40 alkotás került árverésre, melyek között voltak festmények, szobrok és porcelánmunkák is. Az akkor felajánlott művek nagy része Matl Péter munkácsi szobrászművész, a Pro Arte – Munkács civil szervezet elnökének munkái voltak, azonban az akcióhoz csatlakoztak ifj. Hidi Endre szobrászművész mellett lembergi és kijevi képzőművészek is, akik mindannyian szívügyüknek tekintették az effajta segítségnyújtást. Az árverésen eladott művekből csaknem 68 ezer hrivnya folyt be, melyet a szervezők a munkácsi megyei gyermekkórház onkológiai osztályának adományoztak.
Idén a 6 éves ungvári születésű Kira Zajceván szeretnének segíteni, aki leukémiás. Az akcióhoz idén a Pro Arte – Munkács civil szervezethez csatlakozott a Szolyva-Progres civil szervezet (громадська організація „Сольва-Прогрес”), a Kvitka Polonini Szanatórium és a Kárpátok Művészetéért és Kultúrájáért Egyesület.
Az ukrajnai, zömében kárpátaljai képzőművészek által felajánlott 24 alkotást január 14-én mutatták be a Pro Arte – Munkács civil szervezet által szervezett nemzetközi szobrásztábornak már több alkalommal otthont adó Kvitka Polonini Szanatórium főépületének előterében.
Matl Péter háláját fejezte ki mind a szanatórium vezetőségének a helyszín biztosításáért, mind azoknak a művészeknek, akik felajánlották alkotásaikat a jó ügy érdekében.
Magyarország Ungvári Főkonzulátusának képviseletében Albertné Simon Edina konzul asszony köszöntötte a megjelenteket, aki tolmácsolta Bacskai József főkonzul úr üdvözletét. A konzul asszony hangsúlyozta, mindig szívesen fogadják a maihoz hasonló meghívásokat, hiszen a külképviselet örömmel áll a jótékonysági kezdeményezések mögé.
Matl Árpád, a Pro Arte – Munkács civil szervezet alelnöke a Kárpátalja hetilap újságírójának elmondta, a jótékonysági aukcióval a két éve indult kezdeményezést szeretnék folytatni. Kiemelte, hogy a 24 felajánlott alkotás között megtalálhatók egy kijevi szobrászművész és a kárpátaljai Vaszil Roman szobrai, valamint Kopriva Attila, Dikun György, Angyalosi Sándor, Volodimir Pavlisin, Szergej Biba, Borisz Kuzma és Vaszil Szvaljavcsik munkái.
A szanatórium már korábban is szervezett gyűjtést a beteg kislány gyógyulása érdekében, így a jelenlegi akció a második állomásnak is tekinthető a komplexum részéről. Pavlo Haninec, a szanatórium igazgatója kiemelte Matl Péter sokoldalúságát, aki ötletgazdája is a kiállítás és a jótékonysági aukció helyszínválasztásának, ami azért is fontos, hiszen a komplexumnak Ukrajna szinte minden részéről vannak látogatói, az emberek naponta váltják egymást, ezért úgy gondolják, hogy a kéthetes időintervallum alatt több ezren megtekinthetik az alkotásokat.
A jótékonysági aukcióra január 28-án kerül sor, a felajánlott munkákat minden érdeklődő megtekintheti királyfiszállási szanatórium előterében, valamint a komplexum közösségi oldalain.
November 18-án került sor Matl Péter munkácsi szobrászművész Beregszászi Linner Bertalan Központi Járási Kórház udvarában elhelyezett Család című szobrának avatóünnepségére.
A rendezvényen elsőként Babják Zoltán, a Beregszászi kistérség polgármestere köszöntötte a megjelenteket. Beszédében aláhúzta, hogy a nemzetközi alkotói együttműködés keretében valódi gyöngyszemek születnek meg, s ez így történt a 2020-ban szervezett VII. Kárpátaljai Szobrásztáborban is, melynek tavaly a Beregszász mellett található Jánosi adott otthont. A ma felavatott mű „közösségünk művészeti kincstárát gyarapítja” – fogalmazott a polgármester, kiemelve: „E szobor egyrészt arra emlékeztet bennünket, hogy a művészet nem ismer határokat, másrészt pedig népszerűsíti az alkotói munkát, kifinomultabbá teszi az esztétikai ízlésünket.”
Az elmúlt évben – hasonlóan a 2019-es tematikához – a család és annak fontossága került a Pro Arte – Munkács civil szervezet által szervezett szobrásztábor fókuszába. A kéthetes alkotói munkát követően lenyűgöző alkotások születtek, köztük a tábor főszervezőjének, Matl Péternek a munkája, mely immár a Vérke-parti város kórházának kertjét ékesíti.
Gyebnár István beregszászi magyar konzul köszöntője elején tolmácsolta Bacskai József ungvári főkonzul és Beke Mihály András beregszászi első beosztott ügyvezető konzul üdvözletét, majd megjegyezte az alkotónak a kárpátaljai művészeti életben betöltött kiemelkedő szerepét. Matl Pétert „ikonikus művésznek tekintjük, aki az egyik leghitelesebben fejezi ki a magyarság összetartozásának érzését, aki szimbolikus magyar emlékműveket hozott létre Kárpátalján és Magyarországon egyaránt, emellett nagyra értékeljük a művész szervezőkészségét is, amelynek egyik eredménye ez a gyönyörű szobor” – hangsúlyozta a diplomata.
„Nagy öröm számomra, hogy újra egy szobrot avathatunk Beregszász városában” – kezdte ünnepi beszédét Matl Péter. „Szerető családban nevelkedtem, s mi is ilyen példát igyekszünk mutatni gyerekeinknek feleségemmel. A család nagyon közel áll hozzám, s elmondhatom, hogy ez az egyik kedvenc témám. Remélem, hogy ez a kiállás a család institúciója mellett példát mutat majd azoknak a szülőanyáknak, akik itt fognak majd életet adni gyermekeiknek” – emelte ki a művész. Matl Péter köszönetet mondott a szobrásztábor támogatóinak, köztük a Külgazdasági és Külügyminisztériumnak, Magyarország Beregszászi Konzulátusának, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségnek (KMKSZ), valamint a Beregszászi Polgármesteri Hivatalnak.
A szoborról a leplet Gyebnár István konzul, Babják Zoltán polgármester, Darcsi Karolina, a Beregszászi Városi Tanács KMKSZ-frakciójának vezetője, Ivan Males kórházigazgató, valamint Matl Péter szobrászművész vették le, ezzel szimbolikusan is átadva a művet a kórháznak.
Ezután Babják Zoltán köszönőoklevelet adott át Nagy Sándor helyi vállalkozónak a szobor felállításában nyújtott segítségért.
Ivan Males tudósítónknak elmondta, a kórház kertjében elhelyezett alkotásokat megcsodálják a páciensek, az intézmény dolgozói, s a látogatók egyaránt. Az új szoborért pedig külön köszönetet mondott Matl Péternek, amiért a kórház kertjét választotta alkotásának helyszínéül.
A szobrász számos alkalommal formálta már meg a családot kőben, fában és képekben. Harmincöt éve Beregszentmiklóson egy kőszikla darabjából kifaragta a ma felavatott szobor eredeti verzióját, amely a nem megfelelő anyagminőség miatt nem maradt fent sokáig. Matl Péter elmondása szerint nem szerette volna, ha a korábban megalkotott forma feledésbe merül, ezért tavaly újrafaragta a Családot.
The State of Health for Blacks in Chicago is a stark reminder of the legacy of unacceptable inequities that continue to plague our city and country to this day. pic.twitter.com/mtrc9SYM4v
— Mayor Lori E. Lightfoot (@chicagosmayor) June 17, 2021
Szeptember 19-én került sor a Pro Arte – Munkács civil szervezet által kilencedik alkalommal szervezett Kárpátok Nemzetközi Szobrásztábor záróünnepségére, melynek helyszíne a Szolyvához közel található Királyfiszállás (Солочин) volt.
Az elmúlt évben két helyszínen – Jánosi és Kállósemjén – szervezett szobrásztáborok után az idei alkalomnak újra a festői környezetben elhelyezkedő Kvitka Polonini Szanatórium adott helyet. A Pro Arte – Munkács civil szervezet szeptember 6–19. között szervezte meg a IX. Kárpátok Nemzetközi Szobrásztábort Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériuma, Magyarország Beregszászi Konzulátusa és Ungvári Főkonzulátusa, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ), valamint az International Sculpture Symposium Alliance támogatásával.
A kéthetes táborba hét szobrász érkezett: Aleksandar Eftimovski Macedóniából, Tanya Preminger Izraelből, Mert Kaan Burnaz Törökországból, Saeid Ahmadi Iránból, Jorg Van Daele Belgiumból, Kirill Kroholev Fehéroroszországból és Oleg Putrashyk Ukrajnából. Az alkotók idén az Új lélegzet (RE:breathe, Нове дихання) témáját dolgozták fel, s reprezentálták ennek aktualitását műveikben.
A szobrásztábor ideje alatt számos programot szerveztek a szanatóriummal közösen is, ugyanakkor a szervezők fontosnak tartották színesíteni a pihenőnapokat Kárpátalja művészeti és kulturális értékeinek és a helyi magyar értékek megismerését is szolgáló programokkal, emellett iskolai csoportok is látogatást tettek a helyszínre.
A vasárnapi záróünnepségen elsőként Matl Árpád, a Pro Arte – Munkács civil szervezet alelnöke köszöntötte a jelenlévőket, aki háláját fejezte ki, amiért már harmadik alkalommal alkothattak a csodás környezetben, valamint köszönetet mondott a támogatóknak, akik nélkül – mint hozzátette – nem valósulhatott volna meg a szobrásztábor.
Gyebnár István beregszászi magyar konzul a tábor jelentőségéről szólva kiemelte: „Fontosnak tartjuk azt a kezdeményezést, hogy az itt elkészült szobrok egy olyan nemzetközi útvonalon kerülnek elhelyezésre, amely fokozza azt a turisztikai vonzerőt, amit Kárpátalja amúgy is jelent és kínál a külföldi vendégek számára. A modern művészetnek a jelenléte a kárpátaljai térben olyan tehetséges művészek közreműködése révén, mint Matl Péter és a külföldről csatlakozó művészek, különösen fontos.”
Köszöntötte a résztvevőket Jevhen Tiscsuk, a megyei művelődési, nemzetiségi és vallásügyi főosztály vezetője és Natalia Setelja, a megyei tanács képviselője. Jevhen Tiscsuk oklevelet adott át Matl Péter szobrászművésznek, a Pro Arte – Munkács civil szervezet elnökének a képző- és díszítőművészet fejlődéséhez, valamint a nemzetközi alkotói kapcsolatok erősítésének jelentős hozzájárulásáért.
„Végre fellélegezhettünk, azonban már azt is halljuk, hogy közeleg a járvány következő hulláma. Mindenesetre, ha egyszer elmúlik a pandémia, elmondhatjuk: mi komoly nyomot hagytunk erről az időszakról” – jelentette ki záróbeszédében Matl Péter, majd felidézte a szobrásztáborok létrehozásának koncepcióját. A 2013-ban alapított Pro Arte – Munkács civil szervezet kidolgozta annak a Kárpátaljai Szoborútnak a tervét, amely a megye magyar- és ruszinlakta településeit öleli magába. Az itt elhelyezett szobrokkal elsősorban az ide látogató turisták figyelmét szeretnék felhívni, hogy látogassanak el a félreesőbb falvakba is, fellendítve ezzel a falusi turizmust a vidéken. Ebben partnerekre találtak, s így támogatja az elgondolást Magyarország ungvári és beregszászi külképviselete, Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériuma, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és mások. A szobrásztábor egy olyan több évre kidolgozott program, amelynek legfőbb szempontjai a magyar identitás és kultúra propagálása, maradandó köztéri alkotások elhelyezése Kárpátalja településein, határon átnyúló és egymást segítő kulturális projektek létrehozása, a felállított szobrokkal a turisták vonzása és a falusi turizmus fejlesztése, s egy új, nemzetközi turisztikai útvonal létrehozása. A szervezet 2014 óta nemzetközi szobrásztáborokat szervez Kárpátalján a megye szobrászati örökségének megőrzése érdekében, valamint kedvező feltételek megteremtése céljából a fiatal szobrászok ötleteinek megvalósításához, lehetőséget adva nekik, hogy megtestesítsék az anyagban a modern monumentális művészeti jövőképüket.
Az eddigi kilenc művésztelep eredménye mintegy 60 köztéri alkotás, melyek többsége már egy-egy kárpátaljai vagy magyarországi település terét díszíti. A szervezők célja egy szoborpark kialakítása a jövőben Beregszentmiklóson (Чинадійово), amely az útvonalak központjaként funkcionálna.
A kéthetes szobrásztábor alatt olykor éjt nappallá téve munkálkodó művészek alkotásainak bemutatóját az eszenyi Ritmus Néptáncegyüttes (vezetője: Szabó Tibor) előadása színesítette.
Figyelemre méltó és magával ragadó, ahogyan évről évre szemtanúi lehetünk annak, mennyire különbözőképpen nyilvánul meg az adott téma a szobrászok képzeletében, majd műveikben. Matl Péter szavaival élve kijelenthetjük: az itt elkészült szobrok „az időben és térben emlékeztetnek majd arra, hogy valamikor a múltban volt egy világjárvány, amikor mindenki arra vágyott, hogy fellélegezzen”.
