Az Egyesült Királyságban tévedésből egy autista nőt 45 évig tartottak fogva jogtalanul egy pszichiátriai kórházban. Az orvosok és szociális munkások évekig próbálták kiszabadítani Kasiba-t bizonyítva, hogy nem jelent veszélyt másokra. BBC közölte, a nőt ötéves korában hozták Sierra Leonéból Nagy-Britanniába. Egy ideig árvaházban élt, de hétéves korában kórházba szállították. Nem tudott beszélni, és tanulási nehézségei is voltak.
Az orvosok veszélyesnek és „vadnak” nevezték Kasibát egy incidens után, amikor is 19 éves korában megkarcolta egy másik beteg arcát. Azóta egy pszichiátriai kórházban élt, elszigetelten, szinte semmilyen kapcsolatban nem áll másokkal.
Dr. Patsy State doktornő 2013-ban értesült Kasiba bebörtönzéséről. Abban az időben fiatal pszichológus volt, és rutinszerű felülvizsgálatot végzett a kórház betegellátásában.
„Még soha nem láttam senkit, hogy ilyen helyzetben élt volna, mint ő. Megdöbbentő volt, hogy mindez legális volt” – jegyezte meg.
Több hónapos munka után dr. State jelentést nyújtott be az észak-londoni helyi önkormányzatnak, amelyben kijelentette, hogy Kasiba nem szenved mentális betegségben, élhet együtt más emberekkel, és nem jelent veszélyt rájuk.
2016-ban egészségügyi és szociális szakemberekből álló csapatot hoztak létre Kasiba kiszabadítására. 2022-ben sikerült kiszabadítaniuk a nőt.
Kasiba most egy olyan közösségben él, ahol szociális munkások segítenek neki. Egyikük szerint a nő érdeklődik a divat iránt, és nagyon szeret az emberekkel kommunikálni.
Five lions rescued from Ukraine have arrived at a new centre in Kent.
Today was the official opening at The Big Cat Sanctuary, joined by their ambassador Paul Hollywood and the Ukrainian Ambassador to the UK, General Valerii Zaluzhnyi.
From today, 1st August, Ninja Swords are officially banned across England and Wales. The final part of "Ronan’s Law" makes it illegal to sell, own or transport these dangerous weapons.
Szász Tamás, avagy Thomas Szasz, neve nem túl ismert Magyarországon, pedig ő az, akinek pár évtizeddel ezelőtt sikerült teljesen felbolygatnia az amerikai orvostársadalmat. De ne csodálkozzunk, ha még nem hallottuk a nevét – akkor sem, ha érdekel minket a pszichológia –, a tudóstársadalom nem szívesen emlegeti a jogos kritikákat (is) megfogalmazó Szászt.
Kalandos életút
Emigráció, rangos egyetemi diplomák fizikából és orvoslásból, rengeteg cikk és könyv, kórházi kitiltások, küzdelem a betegek jogaiért – ezek fémjelzik a Budapesten született Szász doktor életét, aki 10 éve, szeptember 8-án hunyt el, 92 éves korában.
A 18 évesen családjával Amerikába emigráló, itt egyetemet végző és doktori címet szerző Szász Freud köpönyegéből bújt ki, de később a libertárius pszichológusok ikonjává vált. Diplomája megszerzése után a New York-i Állami Egyetemen dolgozott, tagja volt az Amerikai Pszichiátriai Társaságnak, és olyan komoly tekintélyt vívott ki magának, hogy még amikor a legforradalmibb gondolatait hangoztatta, akkor is komolyan vették, kritikáit meghallgatták.
Lázadása nem volt következmények nélküli: amikor a hatvanas években a New York-i mentálhigiénés tisztviselők megbotránkoztak az állami rendszer elleni támadásain, megakadályozták, hogy dr. Szász tanítson egy állami kórházban. Tény, több kórházból kitiltották, és ha ez még nem lett volna elég, 1969-ben a Szcientológiai Egyház mellé állt (bár ő maga nem volt szcientológus), hogy együtt hozzák létre a Polgári Bizottságot az Emberi Jogokért (Citizens Commission on Human Rights, CCHR), mert az egyházhoz hasonlóan elítélte a pszichiátria módszereit. Ez némileg megtépázta orvosi tekintélyét, de a SUNY Upstate Medical University pszichiátriai osztályán, Syracuse-ban folyamatosan írta cikkeit és több mint 30 könyvet jegyzett.
Vezérgondolatok
Az emberek eldönthetik, hogy akarnak-e könnyű drogokat használni, a halál időpontja szabadon választható (de ne legyen államilag szabályozott eutanázia), a homoszexualitás nem betegség, az öngyilkosság nem feltétlenül utal elmebajra – és ezekbe az államnak nincs beleszólása –, többek között ezen nézetei miatt támadta őt az amerikai orvostársadalom nagy része a 20. század második felében.
Szász vehemensen érvelt a szerinte erkölcstelen kényszergyógykezelések ellen, és azért is küzdött, hogy ha valaki egy kicsit is eltér a társadalmilag elfogadottól, ne címkézzék egyből betegnek és utalják elmegyógyintézetbe. Ez utóbbiakat egyébként Szász börtönnek titulálta (ahogy a pszichiátriát az inkvizícióhoz hasonlította), és elutasította az életfogytig alkalmazott gyógyszeres kezeléseket. Azt mondta, kimutatható szervi elváltozás nélkül a pszichiátriai diagnózis értelmetlen.
Nézete szerint a pszichés betegség a kommunikációban érhető tetten, a doktoroknak a beteg deviáns nyelvét és az e mögött húzódó eltéréseket kell megfejteni, és semmiképpen nem gyógyszerekkel tompítani.
Hosszú távú hatás az igazságszolgáltatásban
Szász tiltakozott a pszichiátriai diagnózis bírósági alkalmazása ellen, tudományos érvelése befolyásolta az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának több nagy horderejű, precedensértékű ítéletét. A testület Szász nyomására kijelentette, ha elmebetegnek is minősítenek valakit, kötelező jelleggel nem utalható kényszergyógykezelésre.
Az 1997-es A History of Psychiatry: from the era of the asylum to the age of Prozac című könyvben a szerző, Edward Shorter Szászt az antipszichiátriai értelmiségiek legnagyobbjának nevezte. Az antipszichiátria olyan pszichiáterek, pszichológusok, orvosok és filozófusok mozgalma, akik azt hangoztatják, nincs mentálisan beteg ember, mert az elme elváltozására nem létezik klinikai bizonyíték.
Nos, ezzel lehet vitatkozni, de az kétségtelen, hogy dr. Szász valami olyat mutatott az orvostársadalomnak, ami máig például szolgálhat nekik is, nekünk is: a kritikai gondolkodást.
