Egy brit gyermekpszichológus tervezett olyan applikációt, amivel a gyerekek és a szülők egyszerre tudnak játszani, és amely segíthet a háború okozta a traumák feldolgozásában.
Natalija és kislánya, Polina Kijevből menekültek el a háború kitörése után, és most Londonban élnek.
Natalija segített egy brit jótékonysági szervezetnek ukránra lefordítani egy applikációt, amellyel ma már minden nap játszanak a kislányával, hogy segítsen feldolgozni a történteket.
„Elolvastam ezeket a feladatokat, és az jutott eszembe, hogy pontosan erre van szükségünk. Ez nagyon jó, hiszen az a helyzet, hogy a pszichológia – vagy az, hogy valaki pszichoterápiára jár – nem túl népszerű dolog Ukrajnában, az ukrán társadalomban, de a háború kitörése után már voltak sokan, akik elkezdtek ilyen jellegű segítséget kérni,” fogalmazott Natalija.
Az applikációt egy gyermekpszichológus, Louis Weinstock tervezte. Az ötlet megvalósításában egy ukrán pszichológus is a segítségére volt.
„A háború kezdetén ez a pszichológus minden nap élő adásokat készített a YouTube-on, és megpróbált pszichológiai tanácsokat adni a szülőknek, hogy hogyan segítsék át gyermekeiket ezen a teljesen váratlan és nagyon nehéz időszakon. Alapvetően a vele folytatott beszélgetéseken dőlt el, hogy óriási szükség van valamiféle digitális mentális támogatásra, amely kifejezetten arra összpontosít, hogy segítsen a gyerekeknek és a szülőknek átvészelni a háború okozta traumát,” mondta a gyermekpszichológus, az Apart of Me jótékonysági szervezet alapítója.
A szakember abban bízik, hogy az applikáció más gyerekeknek is segíthet a világ minden táján, függetlenül attól, milyen traumán mennek keresztül. Natalija pedig abban bízik, hogy Polinával hamarosan visszatérhetnek egy békés országba, és újra egyesülhet a szétszakadt család.
Jelen körülmények között szinte elkerülhetetlen, hogy az önkéntesek az úgynevezett „érzelmi kiégés” állapotába kerüljenek. A szakértők szerint ez többnyire nagyon gyorsan bekövetkezhet. Ilyenkor az illető nem képes teljes értékű munkavégzésre. Ezért amikor az „Az életem fája – Ungvár” projekt szervezése elkezdődött, annak egyik célcsoportja az önkéntesek lettek. A projekt 12-15 pszichológiai kísérlettel kapcsolatos foglalkozást tartalmaz. A háború hatása miatt a résztvevők kategóriáját idővel ki kellett bővíteni.
Jót tesznek egy kapcsolatnak a veszekedések egy amerikai pszichológus szerint, de nem mindegy, hogy milyen a pár vitakultúrája.
Nem lesznek boldogabbak azok a párkapcsolatok, amelyek tagjai kerülik a vitákat. Sőt. Még ha jobban is érzik magukat aznap, amikor sikerült megelőzni egy veszekedést, már másnap csökkent a pszichés jóllétük, nőtt a kortizolszintjük (ami hízáshoz vezethet), hullámzott a kedélyállapotuk és alvászavarokkal küzdöttek.
Összességében az ilyen párok agresszívabbak, a női tagjaik pedig depressziósabbak lettek. Vagyis a rövid távú nyereségnek hamar meglett a böjtje – tapasztalták a Michigani Egyetem és a Penn State Egyetem kutatói, akik 1500 résztvevőt vizsgáltak hosszabb távon.
A viták – kár tagadni – minden párkapcsolatban előfordulnak. Ráadásul az is kiderült egy 2019-es vizsgálatból, hogy függetlenek attól, mennyire boldog az adott kapcsolat, lényegében mindenütt ugyanazok az okok vezetnek leggyakrabban konfliktushoz. Elsősorban az, hogy az egyik fél úgy érzi, a másik lekezeli őt. Másodsorban az, amikor az egyik partner túl sok időt, figyelmet követel (a birtoklási vágy egyik formája a féltékenység is). Végül, de nem utolsósorban az elhanyagoltság érzése, illetve a megbízhatatlanság.
Egy kérdés viszont tendenciózusan kimarad az állandó vitatémák közül: a kapcsolat maga – hívja fel a figyelmet Gary W. Lewandowski, a New Jersey-i Monmouth Egyetem pszichológusa. Az emberek jó része kerüli ezt a szorongást keltő témát: egyes kutatások szerint 70 százalék számára ez a legkerülendőbb tárgykör az otthoni beszélgetésekben.
Márpedig a kutatások rendre azt mutatják, hogy a kapcsolatot tabuként kezelő párok egyre rosszabbul kommunikálnak, egyre boldogtalanabbak, és egyre kevésbé lesznek elköteleződve egymás iránt. Nem csoda – vélik a szakemberek –, hiszen kihagyják a lehetőségeket, amikor esélyük lenne a kapcsolat javítására, erősítésére. A konklúzió tehát: egy egészséges kapcsolatban nem arra kell törekedni, hogy minél kevesebbet, hanem arra, hogy minél többet vitázzanak, veszekedjenek a felek.
Az első hallásra meglehetősen bizarrul hangzó tanáccsal kapcsolatban azonban Lewandowski felhívja a figyelmet: semmiképpen sem arról van szó, hogy tudatosan keressék a konfliktusokat és a súrlódási pontokat a párok, hanem arról, hogy ne bújjanak el a vitás helyzetek elől, ne söpörjék a szőnyeg alá a felmerülő ellentéteket. Ha pedig beleállnak egy-egy helyzetbe, mindenképpen ügyeljenek a vita kulturált lefolytatására.
De mit jelent ez a már-már közhelyszerűen emlegetett fordulat? Az amerikai szakember elsősorban a humanisztikus pszichológia atyjának, Carl Rogersnek a tanácsát említi, amely szerint egy jó párkapcsolatban a felek úgy mennek bele egy vitába, hogy meg vannak győződve a másik alapvető jó szándékáról, és nem a sandaságot, a rossz szándékot, a bántásra való törekvést feltételezik egymásról.
A nagyobb súlyú konfliktusoknál (mint a hűtlenség vagy szerfüggőség) persze határozottnak és hajlíthatatlannak kell lenni a változás iránti elkötelezettségben, és akár haragot is kell mutatni, főleg, ha a másik még képes a változásra. A kevésbé életbevágó problémák esetében (mint a házimunkák beosztása) a szeretet, a humor és az optimizmus segíthet könnyedén áthidalni egy ellentétet.
Lewandowski szerint a pároknak elsősorban a másik meghallgatásában kell fejlődniük. Ebben segít, ha megpróbálják minél jobban megérteni, amit a másik mond (ezirányú képességeit általában mindenki túlbecsüli), például olyan kérdésekkel, mint „Jól értem, hogy a legfőbb probléma az, hogy…?”, vagy „Tudsz egy példát mondani erre?”.
Szintén elengedhetetlen az empatikus figyelem, amelynek során a felek igyekeznek felismerni és visszatükrözni a másik aktuális érzelmeit: a zavarodottságot, az idegességet, a csalódottságot vagy éppen az apátiát. Még ha nem is sikerül pontosan az adott érzelem felismerése, a partnert már a másik ez irányú igyekezete is megnyugtatja.
Sokat számít egy vita során az is, hogy mennyire érzékelhető a résztvevők figyelme. Ilyenkor a telefon böngészése, a hanyag testtartás, egy rosszul elnyomott ásítás illúzió-, és a bizalom helyreállításának szándékát romboló hatású lehet. Végül a békés és tartós megoldást azzal is hatékonyan elő lehet mozdítani, ha a felek nyitott kérdéseket tesznek fel a másiknak. A „Hogy jutottál erre a döntésre?”, „Mitől mennének jobban a dolgok?” vagy a „Mit gondolsz, miért történt ez így?” jellegű kérdések egyszerre fókuszálnak a problémára, és adnak lehetőséget, hogy a pár tagjai egy kis távolságot tartva beszélhessenek mélyebben a konfliktus okairól.
Ezek a technikák – természetesen némi gyakorlással – közelebb vihetnek a kapcsolatot építő viták lefolytatásához, ami azért is elengedhetetlen, emlékeztet az amerikai pszichológus, mert előbb-utóbb mindenkinek fel kell ismernie: a problémák megoldásához kizárólag azok megbeszélésén keresztül vezet az út.
Egy féléven belül neurológiai vagy pszichiátriai rendellenességeket diagnosztizáltak a Covid fertőzésen átesettek egyharmadánál. Ezt az Oxfordi Egyetem tudósai állapították meg, akik 236 ezer beteg adatait dolgozták fel, akik felgyógyultak a betegségből (az oxfordi tudósok az amerikai TriNetX elektronikus egészségügyi nyilvántartása adatait dolgozták fel).
A nagyszabású kutatás eredményeit április 6-án a The Lancet Psychiatry orvosi folyóiratban tették közzé.
A tudósok szerint a Covid-19 nemcsak a légzőszerveket érinti, de gyakran okoz idegrendszeri és pszichiátriai rendellenességeket. Sőt, az idegrendszerre gyakorolt hatása nem csak az ízek érzékelésének és a szaglás elvesztésére korlátozódik. A Covid lehetséges szövődményeinek névsor meglehetősen hosszú: a szorongástól és álmatlanságtól kezdve a demenciáig és agyvérzésig.
Az idegrendszeri rendellenességek legnagyobb kockázata azoknál a betegeknél áll fenn, akiknél súlyos lefolyású volt a Covid fertőzés, de azoknál is magas a kockázat, akik nem kaptak kórházi kezelést.
A tanulmány szerzői arra figyelmeztetnek, hogy munkájukban nem létezik úgynevezett „hosszú Covid”, amikor a betegség tünetei (légszomj, fáradtság stb.) hetekig nem múlnak el. Ebben az esetben neuro-pszichiátriai következményekről beszélünk.
A Covid súlyos formája = nagyobb az egészségügyi kockázat
A kutatók megállapították, hogy a Covid fertőzésen átesettek 34%-nál a közeljövőben pszichiátriai vagy neurológiai rendellenességeket állapítottak meg. Az esetek 13%-ban ez volt az első hasonló diagnózis. A leggyakrabban pszichiátriai és neurológiai problémák azoknál merültek fel, akiknél súlyos lefolyású volt a megbetegedés és intenzív osztályon kaptak kórházi kezelést (46%).
A Covid fertőzésen átesettek 17%-nál szorongásos rendellenességeket, 13%-nál – affektív rendellenességeket, 6%-nál pszichiátriai gyógyszerekkel való visszaélést, 5%-nál álmatlanságot diagnosztizáltak. Korábban regisztráltak koponyaűri vérzést, (0,5%), agyvérzést (2%), demenciát (0,7%), némely esetben encephalitis-t (aggyulladás) és Hyena-Barre szindrómát.
A súlyos neurológiai következmények kialakulása sokkal gyakoribbak azok között, akik kórházak intenzív osztályán kaptak kezelést. 7%-uk kapott agyvérzést az elkövetkezendő fél évben (az esetek 3%-ban ez volt az első stroke), körülbelül 3%-uk – koponyaűri vérzést. Ezekben az esetekben gyakrabban diagnosztizáltak szorongást és álmatlanságot.
Még abban az esetben is, ha a súlyos neurológiai következmények, például az agyvérzés és az agyvelőgyulladáshoz képest meglehetősen jelentéktelen mennyiségűek, a járvány mértékét nézve összességében gyakorinak lehet tekinteni.
Ami a másfajta légúti fertőzéssel való összehasonlítást illeti
Az Oxfordi Egyetem kutatói megállapították, hogy pszichiátriai problémák és az agyműködés rendellenességei sokkal gyakrabban alakulnak ki a Covid fertőzést követően, mit az influenza fertőzés esetében (a különbség 44%). 236 ezer személyről gyűjtöttek be adatokat, akik különböző légúti betegségen estek át, (többek között influenza, Covid kivételével). Ebben a csoportban a neurológiai és pszichiátriai problémák 16%-kal alacsonyabbak voltak, mint koronavírus fertőzés esetében.
Mi a magyarázat ezekre a következményekre?
Az oxfordi tanulmányukban külön leírásban foglalkoznak az idegrendszeri és pszichiátriai szövődményekkel. Ha az agyvérzésnek gyakrabban a súlyos lefolyású esetekben van kockázata, akkor a szorongás és hangulatváltozás mind a könnyű, úgy a súlyos lefolyású esetekre is jellemző. Az újságírókkal folytatott beszélgetés során a szerzők megjegyezték, hogy a pszichiátriai rendellenességek megjelenését mind biológiai, mind pszichológiai tényezők befolyásolják. És itt számolni kell az elszigeteltséggel és az anyagi veszteséggel is (munka, jövedelem). A tudósok korábban rámutattak arra, egyrészt a vírus képes behatolni az agyba, másrészt – a gyulladásos folyamat olyan vérrögök kialakulásához vezet, amelyek agyvérzést okozhatnak.
Mennyire pontosak az adatok?
A tanulmány egyik szerzője, Masud Hussein, az Oxfordi Egyetem neurológiai professzora rámutat, hogy némely mutató nem ad teljes képet a helyzetről. Számolni kell azzal, hogy vannak esetek, fertőzés esetén nem készült koronavírus teszt, volt, aki tünetmentes volt, így nem fordult orvoshoz. A kutató elmondása szerint, a biztos következtetések levonásához hosszabb és alaposabb megfigyelést kell végezni.
