November 28-án ünnepélyesen leleplezték a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem új, háromnyelvű névtábláit a beregszászi Kossuth téren, az intézmény főépületének homlokzatán. A névtáblák felhelyezése több évtizedes erőfeszítés eredménye, amely nemcsak az egyetem fejlődését, hanem a helyi magyar közösség kitartását, önazonosságát és jövőbe vetett bizalmát is szimbolizálja.
Az esemény Molnár Andrea, az egyetem Rektori Titkársága vezetőjének köszöntőszavaival vette kezdetét, majd a hagyományokhoz híven elhangzott az intézmény himnusza, a Rákóczi Ferenc bús éneke című kuruc kori ének.
Ezt követően köszöntötték a megjelent vendégeket, köztük Hankó Balázst, Magyarország kultúráért és innovációért felelős miniszterét, Varga-Bajusz Veronikát, a Kulturális és Innovációs Minisztérium államtitkárát, a magyar és ukrán állami szervek képviselőit, egyházi vezetőket, valamint a kárpátaljai magyar közélet meghatározó szereplőit.
A vendégek köszöntését követően Molnár Andrea részletesen ismertette az egyetemi rang elérésének folyamatát. A jelenlévők áttekintést kaptak arról, milyen hosszú és következetes munkával jutott el az intézmény a főiskolai státusztól az egyetemmé válásig. Az elmúlt években a Rákóczi-főiskola mind a tudományos tevékenység, mind a képzési kínálat, mind pedig az infrastruktúra terén olyan szintre fejlődött, amely megfelel az ukrán felsőoktatásban az egyetemekkel szemben támasztott követelményeknek. Az állami nyilvántartásba 2025. szeptember 17-én jegyezték be az új, II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem nevet, amit október 1-jétől az intézmény hivatalosan is visel.
Ezt követően Csernicskó István rektor osztotta meg ünnepi gondolatait, aki Orosz Ildikó elnök asszonnyal az elmúlt évek során fáradhatatlan munkával irányította a felsőoktatási intézmény fejlődését, és akiknek vezetésével a főiskolából immár egyetem lett.
„Mióta hivatalossá vált, hogy egyetem vagyunk, többször hallottam különböző szakértők, politikusok, közéleti szereplők nyilatkozataiban, hogy az ukrán hatóságok gesztust gyakoroltak Magyarország és a kárpátaljai magyarok felé azzal, hogy engedélyezték az egyetemmé válásunkat. Lehet, hogy az eljárás gyors és akadálymentes lebonyolítását ez a jó szándék segítette, és ezt hálásan köszönjük. A jó szándék azonban csak és kizárólag akkor érvényesülhet, ha megfelelünk minden olyan feltételnek, amelyeket az ukrajnai jogszabályok az egyetemekkel szemben támasztanak. És mi megfelelünk. És ehhez sok-sok ember rengeteg munkájára volt szükség” – mondta.
A rektor megköszönte Magyarország Kormányának a következetes anyagi és erkölcsi támogatást, és hangsúlyozta, hogy a fejlesztési stratégia további elemeinek megvalósításához a jövőben is számít az intézményi közösség támogatására.
A magyar kormány támogatását Hankó Balázs miniszter ünnepi köszöntője is megerősítette. Felidézte, hogy idén márciusban, a Perényi Kultúrkúriában, a Köbüki Tehetséggondozó Tanári Ösztöndíj átadásán ígéretet tett arra: Rákóczi születésének 350. évfordulójára a főiskola egyetemmé válik. Ma pedig mindannyian tanúi lehetünk annak, hogy az akkori ígéret valósággá vált.
Nemcsak magyar nyelvű, hanem magyar szívű, magyar lelkű és minden pillanatában magyar tettű egyeteme van a kárpátaljai magyar közösségnek
– mondta.
A miniszter kiemelte, hogy az egyetem vezetése a nehéz körülmények között is a közösség jövőjéért dolgozik, a kárpátaljai magyar intézményrendszer pedig az óvodától az egyetemig több mint ötezer gyermek és fiatal számára biztosít anyanyelvű oktatást, ezzel jövőt adva a következő generációknak.
„Míg az egyetem küldetése a közösség szolgálata, addig a magyar nemzet küldetése a normalitásért való kiállás ezen háborús mindennapok során is. A normalitásért, keresztény hitünkért, a családokért, mindazon értékekért, amelyek embernek tartanak meg minket. Adja Isten, hogy mihamarabb béke és harmónia legyen!” – zárta beszédét Hankó Balázs.
A rendezvényen felolvasták az egyetemi rangra emelkedés okán köszöntőlevelet küldő szervezetek és közéleti személyiségek névsorát is. Sokak között üdvözletét küldte Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke és Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, Nacsa Lőrinc, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára, illetve Bali Gabriella, a Miniszterelnöki Kabinetiroda helyettes államtitkára, aki Orbán Viktor miniszterelnök úr köszönetét is tolmácsolta.
„Azzal, hogy egyetemmé vált a főiskola, úgy gondolom, hogy ebben a városban mindenki értékesebb és erősebb lett. […] Büszkeséggel tölt el, hogy intézményük fejlődése révén Beregszász immár hivatalosan is egyetemvárossá érett” – hangzott el Babják Zoltán polgármester beszédében, aki a beregszászi közösség nevében köszöntötte az intézményt. Rákóczi életművét példaként állította a jelen kihívásai elé, kiemelve, hogy a fejedelem hat nyelven beszélt, és sokszínű nyelvi-kulturális műveltségét mindig a közösség szolgálatába állította.
Beszéde végén egy emléklapot adott át az egyetem vezetésének, amelyben a város köszönetét és elismerését fejezte ki a több évtizedes szakmai munka iránt és azért, hogy a kárpátaljai fiatalok szülőföldjükön juthatnak magas szintű felsőoktatáshoz.
Ezt követően sor került az új egyetemi rangot jelző névtáblák leleplezésére. Az első, magyar–angol nyelvű táblát Hankó Balázs és Orosz Ildikó, a második, ukrán–angol nyelvűt pedig Csernicskó István és Varga-Bajusz Veronika közösen tárta a közönség elé.
A rendezvényen a történelmi egyházak képviselői közösen kérték Isten áldását a frissen egyetemmé vált intézményre, munkatársaira, hallgatóira és mindazokra, akik jelen voltak az ünnepségen. Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke szavaiban arra emlékeztetett, hogy vannak korszakok, amikor az embernek különösen bíznia kell, és Istenre kell hagynia azokat a dolgokat, amelyeket emberileg már nem tud befolyásolni. Hangsúlyozta: a hívő ember feladata mindig az, hogy tegyen meg mindent, ami tőle telik, és a többit bízza az Úrra.
Marosi István görögkatolikus parókus, a Görögkatolikus Egyetemi Lelkészség lelkipásztora, köszöntőjében az „egyetem” szó eredeti, latin jelentésére hívta fel a figyelmet. Mint mondta, számára három alapgondolat kapcsolódik hozzá: az egy, az egész és a közösség. „Ha az egység, az egész és a közösség keresésében előre tudunk lépni – és az elmúlt évtizedek azt bizonyították, ez az intézmény is előre tudott lépni –, akkor hiszünk és bízunk abban, hogy nemcsak a tudomány területén, hanem minden más területen és végső soron pedig az emberi közösség építése szempontjából még nagyobb és még fontosabb feladatokat kell hogy betöltsön és tud is betölteni” – mondta.
Az új névtáblák mostantól hivatalosan is jelzik, hogy a Rákóczi nevével fémjelzett felsőoktatási intézmény immár egyetemként folytatja működését Beregszász szívében.
Széleskörű összefogás jellemezte a kárpátaljai magyar felsőoktatásban tanuló fiatalok közösségi életének egyik kiemelkedő eseményét. A közös gólyaavató est a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem átriumában Hallgatói Önkormányzata, a Kölcsey Ferenc Szakkollégium Hallgatói Önkormányzata és a Kárpátaljai Magyar Diákok és Fiatal Kutatók Szövetsége szervezésében valósult meg. Az alkalomnak a Rákóczi egyetem átriuma adott otthont.
November 25-e a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapja, amelyet 2012-ben nyilvánított hivatalos emléknappá a Magyar Országgyűlés. Ennek alkalmából nyitotta meg legújabb banner kiállítását a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem. Egyéni sorsok, kollektív traumák. A „málenkij robot” Kárpátalján elnevezésű tárlatot a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem Történelem- és Társadalomtudományi Tanszéke és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága közösen készítette el azzal a céllal, hogy bemutassa a kényszermunkára hurcolt kárpátaljai magyarok, németek és más közösségek egyéni tragédiáit és a kollektív emlékezetben máig élő traumákat. A bannerek a napokban még az egyetemen tekinthetőek meg a későbbiekben azonban bárhová átvihetőek azért, hogy minél szélesebb körben elérhetőek legyenek.
[type] => post
[excerpt] => November 25-e a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapja, amelyet 2012-ben nyilvánított hivatalos emléknappá a Magyar Országgyűlés. Ennek alkalmából nyitotta meg legújabb banner kiállítását a II. Rákóczi Ferenc K...
[autID] => 14
[date] => Array
(
[created] => 1764180600
[modified] => 1764180469
)
[title] => Aktuális (2025.11.26) Egyéni sorsok, kollektív traumák - bannerkiállítás a Rákóczi egyetemen (videó)
[url] => https://life.karpat.in.ua/?p=263171&lang=hu
[status] => publish
[translations] => Array
(
[hu] => 263171
)
[aut] => djkovach1979
[lang] => hu
[image_id] => 263173
[image] => Array
(
[id] => 263173
[original] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/11/77-7.jpg
[original_lng] => 115544
[original_w] => 1280
[original_h] => 720
[sizes] => Array
(
[thumbnail] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/11/77-7-150x150.jpg
[width] => 150
[height] => 150
)
[medium] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/11/77-7-300x169.jpg
[width] => 300
[height] => 169
)
[medium_large] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/11/77-7-768x432.jpg
[width] => 768
[height] => 432
)
[large] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/11/77-7-1024x576.jpg
[width] => 1024
[height] => 576
)
[1536x1536] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/11/77-7.jpg
[width] => 1280
[height] => 720
)
[2048x2048] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/11/77-7.jpg
[width] => 1280
[height] => 720
)
[full] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/11/77-7.jpg
[width] => 1280
[height] => 720
)
)
)
[video] =>
[comments_count] => 0
[domain] => Array
(
[hid] => life
[color] => red
[title] => Життя
)
[_edit_lock] => 1764173270:14
[_oembed_e36daa1b923cb9d2dccd488d1e53cf0a] =>
[_oembed_time_e36daa1b923cb9d2dccd488d1e53cf0a] => 1764172712
[_thumbnail_id] => 263173
[_edit_last] => 14
[views_count] => 421
[_hipstart_feed_include] => 1
[_algolia_sync] => 581725655000
[_oembed_a79b16f23d04db1128ebdc18262caac1] =>
[_oembed_time_a79b16f23d04db1128ebdc18262caac1] => 1764176245
[_oembed_ec86d2f07008fe57f448b02065353d32] =>
[_oembed_time_ec86d2f07008fe57f448b02065353d32] => 1764176245
[_oembed_13f88c35710b2c3bc55d30434baeb91b] =>
[_oembed_time_13f88c35710b2c3bc55d30434baeb91b] => 1764176245
[labels] => Array
(
)
[categories] => Array
(
[0] => 4000
[1] => 41
[2] => 31
[3] => 25
)
[categories_name] => Array
(
[0] => Aktuális
[1] => Cikkek
[2] => Kárpátalja
[3] => Videók
)
[tags] => Array
(
[0] => 2754666
[1] => 2754775
[2] => 2754559
[3] => 1030
[4] => 2754782
[5] => 27028
[6] => 1417371
[7] => 2694458
[8] => 2559127
[9] => 685780
)
[tags_name] => Array
(
[0] => bannerkiállítás
[1] => Egyéni sorsok
[2] => II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem Történelem- és Társadalomtudományi Tanszék
[3] => kárpátalja
[4] => kollektív traumák
[5] => málenkij robot
[6] => Molnár D. Erzsébet
[7] => Nemzeti Emlékezet Bizottság
[8] => Rákóczi Egyetem
[9] => vezető
)
)
[3] => Array
(
[id] => 262394
[content] =>
November 19-én rendezték meg a kárpátaljai magyar felsőoktatás egyik legnépszerűbb őszi közösségi programját a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem (RE) átriumában: a RE Hallgatói Önkormányzata (HÖK), a Kölcsey Ferenc Szakkollégium Hallgatói Önkormányzata (KFSZ HÖK) és a Kárpátaljai Magyar Diákok és Fiatal Kutatók Szövetsége (KMDFKSZ) közösen tartotta meg a gólyaavató est hagyományos ünnepségét.
A rendezvény célja idén is az volt, hogy az elsőéves hallgatók megismerjék egymást, bekapcsolódjanak a diákközösség életébe, és egy oldott, vidám program keretében ünnepeljék egyetemi éveik kezdetét. Az est tematikáját ezúttal a Harry Potter-varázsvilág inspirálta.
Az alkalom megnyitóján Csernicskó István, a RE rektora köszöntötte az egyetemi hallgatókat, aki kihangsúlyozta az alkalom fontosságát: „Történelmi pillanat részesei vagyunk ma este: ez az első egyetemi gólyaavató az intézményünk fennállása során. Ilyen eseményre eddig nem kerülhetett sor, hiszen korábban mindössze főiskolai szintű rendezvények zajlottak – és nem is lesz többé így, hiszen jövőre már a második egyetemi gólyaavatót ünnepeljük majd. Szeretném megköszönni a hallgatói önkormányzatok támogatását, amely végigkísérte az egyetemi státusz megszerzéséhez vezető hosszú utat. Köszönet illeti a hallgatókat is a sorozatos akkreditációs folyamatok során tanúsított kitartásért és helytállásért. Az intézmény sikere ugyanis elképzelhetetlen a hallgatók elkötelezettsége és együttműködése nélkül.”
Ezután az intézmények és a diákszervezet képviselői köszöntötték az egybegyűlteket, hangsúlyozva: a gólyabál nem csupán hagyomány, hanem közösségépítő erő is, amely megalapozza a későbbi együttműködést és barátságokat.
Somogyi Dorina, a KMDFKSZ elnöke aláhúzta: „Ez az este nem csupán egy vidám találkozás, hanem az a pillanat, amikor hivatalosan is beléptek a közösségünkbe. Most indul el az az út, amely élményekkel, kihívásokkal, barátságokkal és életre szóló tapasztalatokkal lesz tele. Számomra külön öröm, hogy ma este mindannyiótokat az egyetemi közösség új tagjaiként köszönthetem. Tudom, milyen érzés gólyaként megérkezni: a kíváncsiság, az izgalom és a bizonytalanság egyszerre kavarog bennetek. És azt is tudom, milyen gyorsan válik ez az ismeretlen világ otthonná – egy olyan hellyé, amely biztonságot és közösséget ad.”
Hidi M. Petra, a RE HÖK elnöke köszöntőjében reflektált az est tematikájára is: „Amikor a beszédemet írtam, sokat gondolkodtam azon, hogyan is kapcsolhatnám össze a Harry Potter világát és a hagyományainkat, a HÖK-öt, a szervezeteinket. Aztán rájöttem: valójában sokkal kevesebb a különbség Roxfort és a mi egyetemünk között, mint hinnénk. Ott is mindenki folyton eltéved – és valljuk be, nálunk sem ritka ez. A termeink nemcsak neveket viselnek, hanem mindegyikhez külön kis történet, legenda vagy anekdota kapcsolódik. A mi épületünk és közösségünk is, akárcsak Roxfort, tele van sztorikkal, amelyeket generációról generációra adunk tovább. És ami mindennél fontosabb: ezeket a történeteket a közösség tartja életben – egy olyan közösség, amelyre igazán büszkék lehetünk.”
Majd Gábor Anna, a KFSZ HÖK elnöke mondott köszöntőt.
Az ünnepi beszédeket követően került sor est legmeghatározóbb pillanatára: az első évfolyamos hallgatók gólyakeringőjére. A különleges tánc után pedig levetítették a szeptemberben megvalósult gólyatáborról szóló rövidfilmet. Majd az egyetemi életet újonnan kezdő első évfolyamos hallgatók eskütétele következett. Az alkalom további részében – az intézmény hagyományaihoz hűen – átadták az előzetes hallgatói szavazás keretében kiválasztott LEG-díjakat az oktatók körében. További meghatározó pillanat volt a gólyakirálynő és gólyakirály díjának átadása is.
A közös szervezés egyúttal egy fontos fúziót is jelzett: a RE hallgatói közössége és a KMDFKSZ együttműködése új szintre emeli a kárpátaljai magyar diákság közösségi életét. Ez az összefogás nemcsak erősíti az egyetemi és szervezeti hálót, hanem olyan alkalmakat hoz létre, amelyek élményt, valódi közösséget és maradandó emlékeket kínálnak a fiataloknak.
November 18-án rendezték meg az Egyéni sorsok – kollektív traumák. A szovjetizálás általános vonásai című konferenciát az Apáczai Csere János Könyvtár központi olvasótermében. Az eseményt a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem Történelem- és Társadalomtudományi Tanszéke, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága, valamint a Lehoczky Tivadar Társadalomtudományi Kutatóközpont közösen szervezte.
A megnyitón Molnár D. Erzsébet, a Rákóczi Egyetem (RE) Történelem- és Társadalomtudományi Tanszékének vezetője köszöntötte a résztvevőket. Beszédében aláhúzta: „Azért gyűltünk ma össze, hogy teljesebben megvilágítsuk az akkori történéseket és levonjuk a korszak tanulságait. Bízom benne, hogy a mai nap nemcsak az emlékezésé, hanem a közös megértésé is lesz mindannyiunk számára.”
A tanszékvezető után Gyebnár István konzul mondott beszédet. A diplomata is hangsúlyozta: „A kárpátaljai magyarok elhurcolása 1944 őszén kezdődött, az úgynevezett málenkij robot – vagyis »kis munka« – ürügyén. Ez a kifejezés azonban hamis ígéret volt: a »kis munka« valójában kényszermunkát és sok esetben halált jelentett a világ különböző táboraiban. A második világháború végét követő kaotikus időszakban, a szovjet megszállás alatt közel 800 ezer magyar embert hurcoltak el, akik közül sokan soha nem tértek vissza. Kiemelten fontos beszélnünk a kárpátaljai magyarok és németek sorsáról is, akiket 1944 novemberében – ártatlan embereket megbélyegezve, pusztán létszámnormák teljesítése érdekében – tömegesen deportáltak. Az emlékezés nem csupán a múlt feldolgozását szolgálja: egyben arra is lehetőséget ad, hogy a fiatal generáció figyelmét ráirányítsuk e történelmi tragédiákra, és megértsük, milyen sorsok, milyen traumák húzódtak meg ezek mögött az események mögött.”
Ezt követően Dergán Ádám, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága Hivatalának főigazgató-helyettese szólt az emlékezőkhöz. Majd Csernicskó István rektor köszöntötte a résztvevőket: „A málenkij robot hazug ígérete mögött kényszermunka és pusztulás rejtőzött. Tömegesen hurcolták el a magyar lakosságot, sokan odavesztek, rengetegen megszenvedték a munkatáborok borzalmait, és életük végéig cipelték az ott szerzett testi-lelki sebeket. Akik hosszú évek után hazatértek, újra nekiláttak az építkezésnek, a vetésnek és az aratásnak. A megtört gerinc nem roppant meg: tovább vitte a közösséget. Évtizedekig nem lehetett beszélni arról, mi történt 1944 hideg, sötét őszén Kárpátalján. Aztán az 1980-as évek végén, amikor már recsegett-ropogott a kommunista világállam, az emberek megszólaltak. Emlékezni akartak: arra, hogy mi történt velük, és arra is, hogyan bánt velük a hatalom. Meggyászolták a Szolyván vagy több ezer kilométerre tömegsírokba temetett szeretteiket, és kimondták évtizedeken át hordozott fájdalmukat. De ebből az emlékezésből nem összeroppanás fakadt, hanem új erő. Olyan friss lendület született, amelynek nyomán megszülettek a kárpátaljai magyar érdekképviselet szervezetei, létrejött a beregszászi színház, megerősödött a magyar tannyelvű iskolahálózat, és lerakták annak a főiskolának az alapjait is, amely ma már több generáció tudását szolgálja.”
A megnyitó és köszöntőbeszédek után került sor az alkalom tudományos részére. A 7 előadás során a szovjetizálás különböző aspektusait járták körül. Soós Viktor Attila a szovjet fogságba hurcolt magyarok emlékezetének 21. századi feldolgozásáról beszélt, míg Szamborovszkyné Nagy Ibolya a kollektivizálás helyi hatásait mutatta be Nagybereg példáján. Váradi Natália Chira Sándor görögkatolikus püspök küzdelmeit ismertette, Marosi István és Lődár Andrea pedig a görögkatolikus papság sorsát elemezték a kommunizmus évtizedeiben. Molnár D. István a közigazgatási rendszer átalakításáról beszélt a szovjethatalom megszilárdulását követően, Dobos Sándor a településnevek szovjetizálásáról tartott előadást. A program Molnár D. Erzsébet és Maruszics Erik közös előadásával zárult, amely Kárpátalja német közösségének háború utáni helyzetét mutatta be.
A tudományos rendezvényt követően további megemlékezésre került sor a Vérke-parti városban.
A Kulturális és Innovációs Minisztérium, valamint a Tájházak és Szabadtéri Múzeumok Szövetségének támogatásával új, nagy teljesítményű hordozható áramforrást kapott a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem fenntartásában működő Nagyberegi Tájház. Az eszköz jelentős segítséget nyújt majd a folyamatos üzemelés biztosításában és a rendezvények zavartalan lebonyolításában, különösen áramszünetek idején. A berendezést november 14-én adták át hivatalosan az egyetem területén.
Az átadón Gál Adél, a Nagyberegi Tájház koordinátora elmondta, hogy a tájház immár több mint tíz éve szolgál élő közösségi térként, ahol egész évben hagyományőrző foglalkozások, kiállítások és ismeretterjesztő programok várják a látogatókat. Szakmai munkáját a hazai és anyaországi szervezetek egyaránt figyelemmel kísérik. Nem véletlen, hogy 2019-ben első kárpátaljai intézményként került be a Tájházszövetség tagjai közé, és azóta sok segítséget kaptak tőlük.
A nagy teljesítményű áramforrást a Kulturális és Innovációs Minisztérium támogatásával sikerült beszerezni, ugyanakkor a folyamatban kiemelt szerepe volt a Tájházszövetségnek és Bereczki Ibolya elnök asszonynak, akinek közbenjárására a minisztérium ígéretet tett az áramforrás biztosítására.
Az átadón jelen lévő Bereczki Ibolya hangsúlyozta, hogy a Tájházak és Szabadtéri Múzeumok Szövetsége már megalakulása óta a Kárpát-medence tájházi közösségeit szeretné támogatni. Felidézte, hogy a Nagyberegi Tájház 2021-ben elnyerte az Év tájháza címet, ami „az elhivatott munka és szakmaiság” elismerése volt. Mint mondta: „Bennünket is erősít az az elhivatottság és kitartás, amely itt jelen van.”
Beszédében kiemelte, hogy a nehéz években folyamatosan keresték, miben tudják segíteni a nagyberegi intézményt. Végül közös igényként fogalmazódott meg egy nagy teljesítményű áramforrás beszerzése. A szövetség gyűjtést indított, és több tagtól érkeztek felajánlások, ám a beszerzést végül a Kulturális és Innovációs Minisztérium támogatása tette lehetővé.
Bereczki Ibolya reményét fejezte ki, hogy az eszköz ritkán lesz szükséges, de ha kell, biztonságot ad majd a foglalkozások során.
Csernicskó István, a Rákóczi Egyetem rektora kiemelte, hogy a támogatás nemcsak a tájház működtetőinek, hanem a látogatóknak is nagy segítséget jelent, hogy biztosítani tudják a folyamatos működést. Mint fogalmazott: „A helyzet, amelyben élünk, megköveteli, hogy alternatív energiaforrások után nézzünk.” Elmondta, hogy a fiatalok és a gyerekek megszerették a tájház foglalkozásait, ezért különösen fontos, hogy ezek zavartalanul megvalósulhassanak. Hozzátette: a támogatás üzenete sokkal több, mint egy technikai segítség – annak bizonyítéka, hogy odafigyelnek rájuk, és a határok ellenére is van közös felelősség és összetartozás.
Orosz Ildikó, a Rákóczi Egyetem elnöke megköszönte mindazt a szakmai segítséget, amelyet a Tájházszövetség eddig is nyújtott a Nagyberegi Tájház működtetéséhez. Hangsúlyozta, hogy a jövőben is számítanak az együttműködésre, és reményét fejezte ki a mielőbbi béke iránt, ami elősegíti a közösségi és szakmai kapcsolatok kibontakozását.
Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ideiglenes ügyvivő konzulja kiemelte a tájházakban folyó munka jelentőségét a népi kultúra és hagyományok megőrzésében. Elmondta, hogy a magyar kormány mindig is elkötelezett a tájházak és az ehhez kapcsolódó kulturális tevékenységek támogatása mellett, és a jövőben is eszközeivel elősegíti ezen törekvések kibontakozását.
A Nagyberegi Tájház és a Rákóczi Egyetem köszönetét fejezi ki a Kulturális és Innovációs Minisztériumnak, valamint a magyar kormánynak, akik hozzájárultak a támogatáshoz, megerősítve ezzel a tájházban folyó kultúramegőrző és oktatómunkát.
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség mélységesen felháborítónak tartja, hogy továbbra sem szűnt meg a Beregszászi Járási Hadkiegészítő Parancsnokság (TCK) jogsértő eljárásrendje a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetemmel szemben. Az intézmény nappali tagozatos diákjait az érvényes halasztási dokumentumok ellenére az elmúlt hét folyamán törvénytelenül egészségügyi katonai vizsgálatra kötelezték, majd 36 óra fogva tartás után engedték szabadon őket egy újabb behívóval, mely 2025 november 10-re szólt. Ennek megfelelően a hallgatók megjelentek a Beregszászi Járási Hadkiegészítő Parancsnokságon, azonban az ügyvédi segítség igénybevételét megtagadták tőlük az ügyintézés során, továbbá a telefonjaikat is le kívánták foglalni. November 11-re további hallgatók kaptak behívót a Beregszászi Járási Hadkiegészítő Parancsnokságtól.
A KMKSZ levélben fordul Ukrajna honvédelmi miniszteréhez, Ukrajna emberi jogi biztosához és a Kárpátaljai Megyei Katonai Adminisztrációhoz a törvénytelen eljárások mielőbbi kivizsgálása ügyében.
Elengedte a beregszászi hadkiegészítő központ azokat az egyetemista diákokat, akiket korábban adategyeztetés céljából hivatott be, majd pedig bezárt az épületébe. A diákok mind a négyen érvényes halasztással rendelkeztek, amelyet fel is tudtak mutatni a központban. Ennek ellenére több mint 24 órán keresztül bent tartották őket. A történet itt nem ér véget, ugyanis jövő hétre újabb behívó parancsot kaptak.
A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem hallgatói eleget téve törvényi kötelezettségüknek adatfrissítés céljából 2025. november 4-én felkeresték a Beregszászi Járási Hadkiegészítő Parancsnokságot (TCK-t), ahonnan négy hallgatót azóta sem engedtek ki. A hatályban lévő ukrán törvények szerint a hadkiegészítő parancsnokságoknak nincs joguk a hadköteles személyeket önkényesen, jogi alap nélkül bent tartani.
A személyi szabadság korlátozását, beleértve az őrizetbe vételt is, kizárólag az ukrán törvények szabályozzák (elsősorban az Ukrajna Alkotmánya, a Büntetőeljárási Törvénykönyv és a Szabálysértési Törvénykönyv). Az adatfrissítés nem olyan cselekmény, amely azonnali, több órás őrizetbe vételt indokolna. Úgy véljük, hogy a hallgatók szabadságának korlátozása jogsértő, amely ellent mond Ukrajna törvényeinek.
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség mélységes felháborodását fejezi ki az esetek kapcsán, és levélben fordul Ukrajna hadügyminiszteréhez, Ukrajna emberi jogi biztosához és a Kárpátaljai Megyei Katonai Adminisztrációhoz a törvénytelen eljárás mielőbbi kivizsgálása ügyében.
Október 23-án a beregszászi vasútállomás előtti emlékműnél tartották meg az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseire való ünnepélyes megemlékezést. A csendes főhajtással egybekötött eseményt a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet (PCS) és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem (II. RF KME) közösen szervezte, hogy méltó módon adózzanak azok emlékének, akik életüket áldozták a magyar szabadságért.
A rendezvény kezdetén Orbán Emese előadásában hallhatták a résztvevők Ady Endre Imádság háború után c. versét. Ezt követően Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ügyvivő konzulja mondott beszédet. Szónoklatában kiemelte: „Emlékezzünk a pesti srácokra és lányokra, akik Molotov-koktélt ragadtak, de emlékezzünk azokra a családokra is, akik segítették a sebesülteket és támogatták azokat, akiknek menekülniük kellett. Az ő hősies áldozatuknak köszönhetően tudjuk ma is, hogy a magyarság nem alkuszik meg a szabadságával. Példájuk azt üzeni, hogy képesek vagyunk a legnagyobb nehézségek közepette is összefogni és kiállni értékeink mellett. Az 1956-os forradalom öröksége több mint egy történelmi esemény: a remény, a szabadság és az önbecsülés örök emlékezete, amelyre ma is építkezhetünk.”
Az ünnepi beszédet követően Ferku Szilveszter és Ferku Boglárka Pintér Béla ’56 él című dalát adták elő.
1956 üzenetét Váradi Natália, a II. RF KME professzora elevenítette fel. Beszédében kiemelte azt a lelkületet, amely az ’56-os ifjakat is motiválta: „Az októberi események tulajdonképpen nem pusztán egy forradalom kronológiáját jelentik, hanem az emberi méltóság győzelmét az elnyomás felett. Dicsőítjük a múltat és emlékezünk a hősökre – de ez elsősorban számunkra is feladat: hinni abban, hogy a kilátástalanságban is van remény. Hinni abban, hogy a közösségnek hatalmas ereje van, és hogy együtt, a Jóistennel minden lehetséges. Remélni és hinni kell. Ahogy Tamási Áron is felhívja a figyelmet: az ünnep nem más, mint a múltunk által ránk ruházott felelősségvállalás. Az üzenet: hinni az emberekben, hinni a közösségben, és remélni egy szebb jövőt. Mert ahogy Pál apostol írja: »A reménység soha nem szégyenít meg.« A múltat érteni és a jövőt építeni kell. A jövő megértése és építése pedig a tiszta emlékezésen alapul. Ezért tanszékünkön mindannyian azon dolgozunk, hogy a fiataloknak forrásokon, dokumentumokon és igazságon alapuló történelmet adjunk át. 1956-ban a kárpátaljai magyarság magáénak érezte a forradalom eszméit: politizáló, röplapterjesztő csoportok alakultak szerte Kárpátalján, kifejezve szolidaritásukat a magyarországi eseményekkel. Emiatt 46 főt bíróság elé állítottak, közülük 18-at elítéltek, összesen 24 év börtönbüntetést szabtak ki. Nyolc személyt kizártak az egyetemről, mert szolidaritást vállaltak, és egy embert – Gecse Endre református lelkészt – vallatás közben halálra vertek. Sokakat elbocsátottak a munkahelyükről, miközben városokon és falvakon keresztül vonultak a tankok a forradalom leverésének eszközeiként. Kárpátalja tehát jelentős szerepet töltött be ekkor: Ungváron és Munkácson rendezkedett be az a politikai irányítás, amely szinte kézi vezérléssel koordinálta a forradalom leverését.”
Ezt követően Molnár Krisztina, a PCS koordinátora köszöntötte a megjelenteket: „A PCS 2019 óta szervezi meg ezt a megemlékezést. A növekvő összefogás azt mutatja, hogy a szabadság, a közösség és a hazaszeretet eszméje tovább él bennünk, és nem halványul az idő múlásával. Hálásak vagyunk mindazoknak, akik évről évre velünk emlékeznek, mert együtt őrizzük múltunkat és erősítjük közösségünket.”
Az emlékező közösségre Molnár János beregszászi római katolikus plébános, bereg-ugocsai esperes, a Munkácsi Egyházmegye püspöki helynöke és Marosi István, a Beregszászi Görögkatolikus Egyházközség lelkipásztora kért áldást.
Végezetül a beregszászi emlékműnél elhelyezték az emlékezés koszorúit a városi és térségi civil szervezetek, oktatási és kulturális intézmények, közigazgatási egységek, iskolák képviselői. Koszorút helyezett el többek között Sin József is, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alelnöke.
Az esemény méltó alkalmat teremtett arra, hogy a kárpátaljai magyarok együtt tisztelegjenek az 1956-os hősök emléke előtt és felidézzék a szabadság és összefogás üzenetét.
