Az Egészségügyi Minisztérium megváltoztatta a ceftriaxon és a levofloxacin antibiotikumok használatára vonatkozó hatósági előírásokat, hogy megállítsa azok nem megfelelő alkalmazását, számolt be a Népegészségügyi Központ.
Az országos felmérés eredményei a ceftriaxon és a levofloxacin széles körben elterjedt túlhasználatát és az ezekkel az antibiotikumokkal szembeni rezisztencia jelentős terjedését jelezték. A főként ezekkel a gyógyszerekkel kezelt kórokozók azonban nem tűntek el. Ezért mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy optimalizáljuk ezen antibiotikumok felhasználását és hatékonyságát a fertőző betegségek elleni küzdelemben, hangsúlyozta az Egészségügyi Minisztérium.
Ennek érdekében az „Antibakteriális és gombaellenes gyógyszerek terápiás és megelőzési célú racionális alkalmazása” szabvány módosítására került sor: a ceftriaxon és a levofloxacin az antibiotikumok tartalékcsoportjába került (a WHO AWaRe osztályozása szerint). Ez az újítás megtiltja ezen gyógyszerek első alkalommal való alkalmazását, még inkább empirikusan vagy profilaktikus céllal, ha a kórokozót nem sikerült megállapítani.
Mostantól a kezelőorvosnak előzetes engedélyeztetési eljárást kell lefolytatnia (írásos indoklás és a klinikai gyógyszerésszel való egyeztetés) ezen antibiotikumok felírásához. Az előzetes engedélyeztetés legjobb indoka egy mikrobiológiai vizsgálat eredménye.
A frissített Szabvány új alapvető és fontos módosítása az antibiotikum kiválasztásának egyértelmű alapelve a bakteriológiai kutatások eredményei alapján. Mostantól az orvosok és a klinikai gyógyszerészek gyorsabban tudják eldönteni, hogy melyik gyógyszert válasszák, ha a kórokozó több antibiotikumra is érzékeny: a WHO AWaRe egy bizonyos csoportjához tartozó (közvetlen előírás hiányában) olyan antibiotikumot írnak fel, amelynél alacsonyabb az AMR kialakulásának kockázata (ha nincsenek ellenjavallatok). Ehhez három alapelvet javasolt követni: hozzáférés, megfigyelés és tartalék.
Egy másik módosítás lehetővé teszi az antibiotikumok intramuszkuláris beadását, amikor valóban szükséges. Jelenleg ezt egy szabvány biztosítja.
A szabvány módosítása szerint 2024-től a betegségmegelőzési központ szakértőinek fel kell keresniük a kórházakat, hogy 4 minőségi mutató alapján értékeljenek. Ezeknek a mutatóknak köszönhetően az antibiotikumok megválasztásának és használatának helyessége jellemezhető, ami lehetővé teszi számunkra és a kórházaknak, hogy megértsük a szabványnak való megfelelés szintjét, és kidolgozzuk a fejlesztési lépéseket.
A kötelező védőoltással szinte eltűnt, most mégis visszatérni látszik a torokgyík. Az antibiotikumokra rezisztens törzsek világszintű fenyegetést jelenthetnek. A valaha rettegett gyermekéleteket kioltó torokgyík vagy diftéria a kötelező DiPerTe (diftéria-pertusszisz-tetanusz) védőoltásnak köszönhetően a könnyen megelőzhető betegségek közé került világszerte. Azonban a betegséget okozó corynebacterium diphtheriae baktérium egyre több antibiotikum-osztállyal szemben válik rezisztenssé, és a jövőben kicsúszhat az oltás ellenőrzése alól is – figyelmeztetnek brit és indiai kutatók.
A Cambridge-i Egyetem tudósai által vezetett kutatócsoport rámutat: a Covid-19-járvány miatt bekövetkezett késések a diftériaoltás beadásában, illetve a fertőzések számának növekedése együttesen azt a kockázatot hordozza magában, hogy a torokgyík újból világszintű fenyegetéssé növi ki magát. A diftéria erősen ragályos fertőzés. A baktériumok főleg az orrban és a torokban tenyésznek, de olykor bőrtüneteket is okoznak. A végzetes kimenetelű eseteket okozhatja a torok duzzanata miatt bekövetkező fulladás, vagy a betegséggel járó szívritmuszavar, amely szívelégtelenséghez is vezethet.
A magas jövedelmű országokból a gyermekkorban többször ismételt kötelező védőoltásnak köszönhetően a diftéria lényegében eltűnt, azonban a közepes és alacsony jövedelmű országok oltatlan vagy csak részlegesen átoltott közösségeiben időről időre felüti a fejét. Az évente jelentett diftériás esetek száma világszerte növekvő tendenciát mutat: az 1996 és 2017 közötti időszak átlagához képest (8105 eset/év) 2018-ban már 16651 esetet regisztráltak. A diftériát okozó Corynebacterium diphtheriae baktérium leginkább légúti váladékkal – köhögés-tüsszentés útján, illetve a fertőzöttekkel való szoros érintkezés során – terjed. Az esetek többségében a kórokozó heveny lefolyású betegséget okoz, melynek súlyos tüneteiért a baktérium által termelt méreganyag, a diftériatoxin a felelős – részletezi az Origo. A diftériatoxin egyben a védőoltás célpontja is: a vakcina fő összetevője a toxin ártalmatlanná tett formája. Létezik ugyanakkor a baktériumnak olyan válfaja is, amely nem termel toxint, és az egész szervezetre kiterjedő – ún. szisztémás – megbetegedést okoz.
A Nature Communications szakfolyóiratban most megjelent közlemény brit és indiai szerzőgárdája a genomika eszközeivel térképezte fel a c. Diphtheriae terjedését és új változatainak megjelenését Indiában, ahol 2018-ban a jelentett esetek több mint fele történt. Összesen 61 betegből izolálták a baktériumot, és ezek genomját összevetették 441 nyilvánosan elérhető genommal. Az elemzés révén a kutatók fel tudták vázolni a C. diphtheriae filogenetikai fáját: egyfajta családfát, amely megmutatja, milyen rokonságban állnak egymással a különböző helyekről származó izolátumok, és ezzel fényt derít a betegség terjedésének útvonalaira. Ugyanezen genomikai elemzés segítségével felmérték a baktériumokban található, az antibiotikumok ellen védettséget nyújtó antimikrobiális rezisztencia-(AMR-) géneket, illetve a toxint kódoló génben tapasztalható változatosságot. Az Ázsiából és Európából izolált publikus genomok összehasonlítása kontinenseken átívelő rokonsági csoportokat tárt fel. Ez arra mutat, hogy a C. diphtheriae feltehetőleg több mint egy évszázada megvetette a lábát az emberi populációkban.
A gyakran és indokolatlanul alkalmazott antibiotikumok komoly kihívás elé állítják az egészségügyet. Olyan, többféle antibiotikummal szemben ellenálló, multirezisztens baktériumok terjedtek el, amelyeket a médiában gyakran csak „szuperbaktériumok”-ként emlegetnek, és számos halálesetért felelősek világszerte. A kialakult helyzetben égető szükség van új, hatékony antibiotikumok fejlesztésére, ezért az ELKH Szegedi Biológiai Kutatóközpont (SZBK) Biokémiai Intézetén belül működő Szintetikus és Rendszerbiológiai Egység kutatócsoportja Pál Csaba vezetésével olyan antibiotikum-molekulák fejlesztésébe kezdett, amelyek hatékonyak lehetnek a szuperbaktériumok ellen. A szakmai publikáció a rangos Plos Biology hasábjain jelent meg.
Új antibiotikumokra van szükség
A kialakult súlyos krízishelyzetben – a globális szemléletváltás mellett – égető szükség lenne új, hatékony antibiotikumok fejlesztésére, ez a folyamat azonban az elmúlt években jelentősen lelassult.
Mivel a baktériumok rendkívül gyorsan képesek ellenállóvá válni, az új antibiotikumok a piacra kerülést követően rövid időn belül, vagy gyakran már a tesztelési folyamat során hatástalannak bizonyulnak.
Ha a fejlesztési folyamat legelejét körültekintőbben végeznénk, nagyobb eséllyel találhatnánk olyan szereket, amelyek hosszabb ideig hatékonyak maradnak. Ehhez a molekulák újszerű, racionális tervezésére van szükség. A tervezés és a szerkezet módosítása által létrehozhatók olyan specifikus molekulák, amelyekkel szemben a rezisztencia kialakítása nehézkesebb lehet a baktériumok számára.
Egy veszélyes kórokozó: az MRSA
Pál Csaba kutatócsoportjának célja az, hogy olyan antibiotikum-molekulákat fejlesszenek, melyek hatékonyak az MRSA-fertőzéssel szemben, amelyet a methicillin-rezisztens Staphylococcus aureus baktérium, röviden MRSA okoz.
Az MRSA az egyik legveszélyesebb kórokozó Európában. Egyes becslések szerint ehhez kapcsolódó globális egészségügyi költségek elérik az évi 5 milliárd dollárt. A jelenlegi piacon lévő és fejlesztés alatt álló antibiotikumok nem kínálnak kielégítő megoldást, mivel az MRSA rendkívül gyorsan alkalmazkodik az új antibiotikumokhoz.
Lucija Peterlinnel (Ljubljanai Egyetem) szoros szakmai együttműködésben két, minőségileg új antibiotikum-jelöltet hoztak létre a kutatók, melyeket ULD1-nek és ULD2-nek kereszteltek el.
E molekulák különlegessége, hogy több célpontjuk is van a bakteriális sejten belül, ezért az ellenálló képesség kialakulása minimális.
Az előzetes, egereken végzett kísérletek azt mutatják, hogy az ULD1 és az ULD2 az MRSA-bőrfertőzésekkel szemben különösen hatékonyak, ugyanakkor az emberi sejtekre sincsenek károsító hatással. Pál Csaba, Nyerges Ákos és munkatársaik igazolták, hogy a piacon lévő, vagy jelenleg is fejlesztés alatt álló antibiotikumok az MRSA számos genetikai változatával szemben nem hatékonyak.
Ezzel szöges ellentétben az ULD1 és az ULD2 laboratóriumi körülmények között hatékonyan irtotta az összes vizsgált MRDA-változatot. Ezért e molekulacsalád nemzetközi szabadalmaztatási eljárása elkezdődött.
A közeljövőben induló Nemzeti Biotechnológiai Laboratórium támogatása révén lehető vált újabb, még hatékonyabb antibiotikum-jelöltek fejlesztése, az ígéretes molekulák további tesztelése. A végső cél, hogy a molekulák értékesíthetők legyenek a nemzetközileg is jelentős gyógyszerfejlesztő cégek számára.
