Újabb tavaszváró kulturális esemény töltötte meg nézőkkel a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház nagytermét április 9-én, ezúttal Ady Endre viharos szerelmi élete bemutatásával. A Sensum Arts társulat Ady szerelmei – több nő egy részben című előadása a Déryné Program keretében, Magyarország Beregszászi Konzulátusa, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) társszervezésében valósult meg. A beregszászi színház nagyterme az utolsó helyig megtelt, sőt, pótszékes telt házzal fogadta az előadást, ami jól mutatja a helyi magyarság töretlen igényét a minőségi kultúrára.
Az eseményt Sin Edina színházigazgató nyitotta meg, aki örömmel konstatálta, hogy a héten már a harmadik telt házas előadásnak adhatnak otthont.
„Számos előadással, kulturális programmal ragyoghattunk a magyar kultúra iránt fogékony közönség számára. Köszönhető ez a Déryné Programnak, amely 11 hónapja több mint 5000 kicsihez és nagyhoz juttatott el díjmentesen színházi élményt vidékünkön” – fogalmazott az igazgatónő.
„Ma ismét egy olyan darabot nézhetünk meg, amely legalább egy kis időre kiszabadít bennünket a háborús hétköznapok egyre nyomasztóbb súlya alól, mert az emberi lét legfontosabb örök kérdéseivel, dilemmáival szembesít bennünket Ady Endre sorsán keresztül” – hangsúlyozta Vida László beregszászi főkonzul, emlékeztetve a közönséget Ady bohém, korlátokat nem ismerő, mégis tiszta szeretetet hajszoló jellemére.
A KMKSZ képviseletében Dobsa István, a Nagyszőlősi Középszintű Szervezet elnöke köszöntötte a jelenlévőket, köztük a szép számmal megjelent ugocsai és felső-Tisza-vidéki nézőket is. „Öröm azt látni, hogy a magyar élet, a magyar kultúra a szó legszorosabb értelmében dübörög. Nem lehet annyira nehéz helyzet, hogy ne találjunk időt a közös töltekezésre, hiszen ez a legfontosabb, hogy mindig érezzük a közösség erejét” – mondta, külön gratulálva a színház munkatársainak, akik az áramszünetek és nehézségek ellenére is színvonalas produkciókat hoznak létre.
Az előadás előtt Frenkó Zsolt rendező avatta be a nézőket a darab kulisszatitkaiba, nem kevés humorral árnyalva a „szentnek” éppenséggel nem nevezhető költőóriás alakját. Elárulta, hogy a kutatómunkája során rájött: az Ady körüli nők sem voltak jobbak szerelmük tárgyánál. Bemutatta Lédát, a tragikus sorsú, férjezett asszonyt; Dénes Zsófiát, aki 102 éves koráig élt az Adyval való rövid kapcsolata emlékeiből; és Csinszkát, aki már 16 évesen tudatosan „vadászott” a kor nagy koponyáira. „Úgy gondoltam, elég, ha csak ők lépnek színre és mesélnek nekünk Adyról. Nem kell még Adyt is ide beereszteni” – jegyezte meg iróniával.
A darab egy különleges alaphelyzetbe helyezi a nézőt: nem sokkal az első világháború után, 1919 januárjában járunk a budapesti Park Szanatóriumban, ahol az emeleten a haldokló géniusz, Ady Endre fekszik, a váróteremben pedig sorsszerűen találkozik életének két legmeghatározóbb nőalakja: a fiatal, kitartó feleség, Boncza Berta „Csinszka”, valamint a nagy múzsa, Brüll Adél, azaz Léda. A váróterem csendjét megtörik a múlt titkai és a háború előtti évek emlékei. A versekkel átszőtt darab kíméletlen őszinteséggel tárja fel Ady pusztító, mégis éltető szerelmeit.
A nézők egy lebilincselő és mélyen emberi előadást láthattak, amely bebizonyította: Ady versei és a mögöttük rejlő emberi drámák több mint egy évszázad múltán is érvényesek és fájdalmasan aktuálisak – különösen ott, ahol a „háború” szó a színpadon és a valóságban is megjelenik.
A produkció nem jöhetett volna létre a Sensum Arts Kulturális Egyesület elhivatottsága nélkül. Mádi Piroska, az egyesület vezetője – aki maga is színpadra lépett az előadásban – a darab utáni beszélgetésben meghatottan beszélt a kárpátaljai látogatásról. Mint mondta, immár harmadik alkalommal térnek vissza a régióba, de az élmény minden alkalommal mély nyomot hagy bennük.
„Nekem egy picit szívszorongató és persze szívet melengető is idejönni. Nemcsak a jelenlegi helyzet miatt, hanem mert ez a régió régóta el van választva az anyaországtól. Ettől mindig van bennem egy kis szomorúság, ugyanakkor rendkívül jó érzés veletek, köztetek lenni” – vallotta meghatottan.
