A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora, a KMKSZ Ungvári Járási Szervezetének elnöke, történész, példás apa és segítőkész kolléga. Talán így lehetne röviden jellemezni a 15 éve elhunyt dr. Soós Kálmánt, aki a kárpátaljai magyarság egyik meghatározó alakja volt. Ezt jelzi az is, hogy a közösség nem felejtette el. Tíz éve a Rákóczi Egyetemen szobrot, halálának 15. évfordulója alkalmából szalókai szülőházán emléktáblát avattak a tiszteletére.
Halálának tizenötödik évfordulóján emlékeztek meg Szalókán dr. Soós Kálmánról, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem alapító rektoráról, történészről, egyetemi tanárról, valamint a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Ungvári Középszintű Szervezetének egykori elnökéről. Az emlékező ünnepségen kollégái, harcostársai, barátai, tanítványai és tisztelői rótták le kegyeletüket a kárpátaljai magyar közélet meghatározó személyisége előtt. Az alkalomhoz kapcsolódva emléktáblát avattak a családi háza falán, tisztelegve dr. Soós Kálmán munkássága és öröksége előtt. Az emléktáblát a KMKSZ Szalókai Alapszervezete és a Rákóczi Egyetem közösen helyezte el.
A negyvenkilenc éves korában elhunyt Soós Kálmán, akinek élete és munkássága szorosan összekapcsolódott a kárpátaljai magyarság oktatásának, megmaradásának és jövőépítésének ügyével, a Tisza-parti Szalókán született, ottani családi házában élt, mindennap onnan indult dolgozni, és minden este oda ment haza. A helyi KMKSZ-alapszervezet alapító elnökeként, majd a KMKSZ ungvári járási szervezetének elnökeként az Ung-vidék magyarságának és a helyi közösségnek az életében is fontos szerepet játszott.
A július 5-i megemlékezésre nagyon sok tisztelője ellátogatott Szalókára, ahol elsőként a helyi református templomban ünnepi istentiszteleten idézték fel a község nagy szülöttének emlékét. Az igét Soós Zsolt református lelkész hirdette.
Az istentiszteletet követően a helyi temetőkertben nemzeti imánk eléneklése után családtagjai, felesége és lánya jelenlétében megkoszorúzták dr. Soós Kálmán sírját.
Egykori lakóházánál hivatali utóda, tanítványa, barátja, dr. Csernicskó István professzor, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem rektora emlékezett Soós Kálmánra, aki elmondta: „Egy szülőház előtt állva egészen másként emlékezünk. Itt elsősorban nem az egykori rektorra gondolunk, hanem arra az emberre, aki ebben a házban nőtt fel, innen indult el az életbe, ide tért haza a munkából minden este, és aki innen indult utolsó útjára, mindössze negyvenkilenc évesen. Tizenöt év telt el azóta, s az idő sok mindent megváltoztat, de vannak hiányok, amelyekhez nem lehet hozzászokni. Vannak emberek, akiknek a jelentőségét az idő nem halványítja, hanem egyre világosabban mutatja meg. Soós Kálmán ilyen ember volt. […] Olyan főnök, olyan rektor volt, aki a döntő pillanatokban irányt mutatott, aki lehetőséget adott, aki felelősséget bízott ránk, és akitől én személy szerint sokat tanulhattam nemcsak szakmailag, hanem emberileg is. Sokan emlékeznek Soós Kálmánra. Vannak, akik kutatóként, mások politikusként, egykori diákjai oktatóként, ismét mások intézményvezetőként tisztelték. Politikusként mindig a közös nevezőt kereste, nem a megosztást. Oktatóként egyszerre volt szórakozott és szórakoztató, de nagy tudású professzor. Rektorként a megfontolt, biztos építkezés híve volt. Történészként pedig a szülőföld múltjának szenvedélyes kutatója. Hogy mindemellett hogyan jutott ideje galambászkodásra, vadászatra, a családjára, azt soha nem tudtam megfejteni. Mi, akik együtt dolgozhattunk vele, mindenekelőtt az embert őrizzük az emlékezetünkben, azt az embert, aki hitt abban, hogy Kárpátalján lehet és kell magyar felsőoktatást építeni, és azt a tudóst, aki a kárpátaljai tudományosság emblematikus alakja volt” – fogalmazott Csernicskó István, aki Soós Kálmán gyakori szófordulatait idézve a következőképen folytatta emlékező gondolatait: „Kedves Kálmán! »Eszméletlen!« – mondanád ma, ha itt állnál közöttünk. Azt viszont még nem merjük mondani, egyik kedvenc fordulatodat idézve, hogy »Kész, győztünk!«, de dolgozunk rajta. Azon vagyunk, hogy az általad lerakott biztos alapokra újabb és újabb emeleteket építsünk. Ez lesz a mi legméltóbb emlékművünk…”
Halász-Kovács Mária, a KMKSZ Szalókai Alapszervezetének elnöke személyes emlékeket idézett Soós Kálmánról, az alapszervezet alapító, első elnökéről, ahogy rendszeresen gyalogolt hazafelé az eszenyi vonatállomásról, mert mindig, mindenhonnan hazajött, Ungvárról is és később Beregszászból is. Felidézte az elnök asszony, milyen lelkesen beszélt az Ungvári Hungarológiai Központban végzett munkájáról, ahogyan – mint fogalmazott – csak kevesen tudnak beszélni, csak olyan emberek, akiknek a munkájuk a hivatásuk, sőt a küldetésük. „Igenis, nagy hatást tud gyakorolni a világra egy ember is, ha komolyan veszi és vállalja a küldetést, amely neki adatott. Ő vállalta. Mindenkivel közvetlenül és őszintén beszélt. Bárhová is ment, számára Szalóka maradt a világ közepe. Szerette a szülőföldjét és az itt élő embereket” – emelte ki Halász-Kovács Mária és elmondta, hogy a helyi alapszervezet kezdeményezte az emléktábla elhelyezését a családi házon, hogy a kő akkor is őrizze a község nagy szülöttének emlékét, amikor már azok az emberek nem lesznek, akik gondolataikban és szívükben őrzik őt. Köszönetet mondott továbbá dr. Soós Kálmán özvegyének és gyermekeinek, hogy megengedték családi házuk homlokzatán az emléktábla elhelyezését, és a Rákóczi Egyetemnek, hogy partnerek voltak a megvalósításban.
Az emléktáblát Soós Kálmán özvegye, Soós Katalin, Orosz Ildikó, a Rákóczi Egyetem elnöke, Csernicskó István rektor és Halász-Kovács Mária alapszervezeti elnök leplezték le, majd Soós Zsolt református lelkész Isten áldását kérte a táblára és a megjelentekre. Végül a KMKSZ Szalókai Alapszervezetének tagjai a helyi kultúrházban frissítővel várták a megemlékezés résztvevőit.
A KMKSZ Szalókai Alapszervezetének kezdeményezésére és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem támogatásával szalókai szülőházán avattak emléktáblát Dr. Soós Kálmánnak, a korábban főiskolaként működő intézmény egykori rektorának. Sokan emlékeznek Soós Kálmánra. Vannak, akik kutatóként, mások politikusként, egykori diákjai oktatóként, ismét mások intézményvezetőként tisztelték. Mi, akik együtt dolgozhattunk vele, mindenekelőtt az embert őrizzük az emlékezetünkben – fogalmazott beszédében Csernicskó István, a Rákóczi- egyetem rektora.
A nemzeti összetartozás napján, június 4-én Szalóka közössége is méltó módon emlékezett meg a trianoni békediktátum aláírásának 106. évfordulójáról. A Szalóka településen a megemlékezést lélekemelő kulturális műsor előzte meg, majd este 20 óra 26 perckor a résztvevők egy közösen meggyújtott máglya körül gyűltek össze. Az esemény nemcsak a történelmi emlékezésről szólt, hanem a magyar nemzeti összetartozás, az élő kultúra és a jövőbe vetett remény kifejezéséről is, amely a Tisza-parti község lakói számára is fontos üzenetet hordoz.
A KMKSZ Szalókai Alapszervezete által meghirdetett programra sokan összegyűltek a helyi kultúrházban, ahol nemzeti himnuszunk eléneklése után egy perc néma csenddel emlékeztek meg a 106 évvel ezelőtti gyászos eseményről.
Bíró Sándor községi elöljáró köszöntőjében elmondta, hogy a magyarság minden bajból erőt tudott meríteni, s most is bízunk a jövőben. A magyar és ukrán kormányok szakértői szintű megállapodása kapcsán kijelentette: „Reméljük, hogy a kárpátaljai magyarság visszakapja korábbi jogait. Nem kell félnünk magyarul beszélni, gyermekeink tanulhatnak, vizsgázhatnak magyarul az iskolában, kitehetjük a magyar zászlót. Meglátjuk, a mostani ígéreteket hogyan fogja az ukrán kormány törvénybe iktatni.”
Halász-Kovács Mária, a KMKSZ Szalókai Alapszervezetének elnöke ismertette az igazságtalan tranoni békediktátum eseményeit és annak nemzetünket megnyomorító következményeit. „2010-ben a Magyar Országgyűlés június 4-ét a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította, a törvénnyel deklarálta, hogy a több állam fennhatóságának alávetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek. Az összetartozás napjának eseményei visszatekintést nyújtanak a szomorú múltba, de a megemlékezések erősítik a világ magyarságának határokon átívelő összetartozását” – fogalmazott a KMKSZ-alapszervezet elnöke.
Az alkalomhoz illő, hazafias verseket szavalt Popovics Angelina, Antal Linett és Halász-Kovács Mária, majd a helyi kultúrház Junior és Szikra tánccsoportjainak dalos, táncos műsora következett. A helyi Rozmaring asszonykórus a Kiss Kata zenekar, Bródy János, Beke Éva és az Ismerős Arcok dalait énekelte, többet közülük együtt a közönséggel.
Végül 20.26-kor a kultúrház udvarán fellobbant az összetartozásunk tüze.
A holland Dorcas Segélyszervezet támogatásának köszönhetően adventi kézműves-foglalkozást tartottak Szalókán, a református parókián, ahol idős és egyedülálló asszonyokat láttak vendégül. A résztvevők saját adventi koszorút és ünnepi ajtódíszt készíthettek, a szükséges alapanyagokat pedig a segélyszervezet biztosította számukra.
A szombat délutáni program közös énekléssel és áhítattal kezdődött. Az éneklést az alkalom főszervezője, Soós Zsolt tiszaásványi és tiszaújfalui református lelkész, a Dorcas összekötője gitáron, a gyülekezet ifisei pedig zongorán és cajonon kísérték, majd egy arra előkészített teremben elkezdődött a kézműves-foglalkozás.
Soós Zsolt tiszteletes elmondta, hogy a mostani szalókai alkalom a Dorcas Közösségi Védőháló programjának, nem hivatalos nevén „nagymamaprogramjának” keretében valósult meg november 29-én. „Egyébként ennek a programnak a keretében élelmi- és higiéniai szerekből álló csomagokat adunk, illetve igyekszünk az idősek lelki egészségét is megőrizni. Ezért szervezünk a mai alkalomhoz hasonló programokat. A mai egy adventi kézműves-foglalkozás, persze Isten igéjével, dicsőítéssel, imádsággal, illetve egy jó hangulatú kézműves-foglalkozással, ahol különböző karácsonyi díszeket készíthetnek, amelyeket hazavihetnek a családjuknak, unokáknak, rokonoknak vagy önmaguknak, hogy ezáltal is meghittebb legyen az ünnepük” – összegezte a célokat a lelkész.
Soós Zsolttól megtudtuk, hogy a segélyszervezetnek Kárpátalján tizenkét partnergyülekezete van, amelyek közül nyolcban szerveztek ezúttal adventi programokat.
Az adventváró program kapcsán Bátori József, az Ungi Református Egyházmegye főgondnoka, a helyi gyülekezet gondnoka a lelkész által elmondottakhoz hozzáfűzte: „A helyszínt és mindazt, amit a Dorcas nem biztosít, azt a gyülekezet pótolja a programhoz, amely egyben egy közösségépítő és gyülekezeterősítő program, illetve minden jelenlévő egy saját maga által elkészített, ünnepi ajándékkal térhet haza.”
A foglalkozáson valóban szebbnél szebb adventi és karácsonyi ajándékok készültek. Végül a program szeretetvendégséggel zárult.
A Csapi kistérséghez tartozó Szalóka központjában, a szabadtéri színpadon emlékeztek meg a helyiek nemzetünk 105 évvel ezelőtti legtragikusabb eseményéről, és közösen tisztelegtek a nemzeti összetartozás napja előtt. A megemlékezés zárásaként – a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség kezdeményezéséhez csatlakozva – Szalókán is fellobbant a nemzeti összetartozás lángja.
A színpadról elsőként Biró Sándor, a község elöljárója köszöntötte a megemlékezőket, hangsúlyozva nemzeti összetartozásunk gondolatának fontosságát, bizakodva a közösség által nagyon várt szebb jövőben. Majd tolmácsolta a Szalóka testvértelepüléseinek vezetői által küldött ünnepi köszöntéseket és üzeneteket.
Halász-Kovács Mária, a KMKSZ Szalókai Alapszervezetének elnöke, a helyi kultúrház vezetője felidézte, hogy 1920. június 4-én a Párizs melletti Versailles-ban, a Nagy-Trianon palotában írták alá a trianoni békediktátumot. Az igazságtalan diktátum a magyar nemzet történetének máig legnagyobb tragédiája, hisz ekkor a Magyar Királyság elveszítette területének kétharmadát, lakosságának több mint a felét. Ez a veszteség nemzeti önazonosságunk egy darabja. Az elnök asszony elmondta még, hogy 2010-ben a Magyar Országgyűlés nagy többséggel a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította június 4-ét. „Ettől kezdve már nem az elszenvedett veszteségekre koncentrálunk elsősorban, hanem igyekszünk azt az elgondolást erősíteni, miszerint mindegy, hogy a határon inneni vagy túli magyarok vagyunk, lélekben mindnyájan egyek vagyunk, összetartozunk. A mi történelmünk még nem ért véget, folyamatosan épül és terem” – fogalmazott Halász-Kovács Mária.
A beszédeket követően a helyi gyerekek hazafias verseket szavaltak, magyar táncokat táncoltak és magyarságunkban megerősítő dalokat énekeltek a szabadtéri színpadon. Fellépett a Szalókai Rozmaring Asszonykórus is.
A megemlékezés zárásaként a szalókaiak – mint az elmúlt öt évben minden június 4-én – meggyújtották nemzeti összetartozásunk tüzét, csatlakozva a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség kezdeményezéséhez.
Negyedik alkalommal vettek részt a szalókai asszonyok azon az online hagyományőrző szakkörprogramon, amelyet a lakiteleki Nemzeti Művelődési Intézet és a Népművészeti Szervezetek Egyesülete indított 2020-ban. A program Kárpátaljára a Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület közreműködésével jutott el. A Csapi kistérséghez tartozó Tisza-parti településen a 2024–2025-ös időszakban a résztvevők a natúr kozmetikumok készítését, valamint a gyönggyel való kötést választották témául. Az elmúlt félév során készült alkotásokat május 10-én, a Szalókai Kultúrházban rendezett kiállításon mutatták be.
A kiállításra ellátogatott falubelieket, érdeklődőket és barátokat elsőként a két szakkört vezető Halász-Kovács Mária köszöntötte, aki egyben a Szalókai Kultúrház vezetője és a KMKSZ helyi alapszervezetének elnöke.
Biró Sándor szalókai elöljáró a fél éven át heti egy alkalommal összejáró szakkörösöknek elmondta: „Irigylésre méltó az az elszántság, az az odaadás, amit ti a közösség érdekében tesztek, mert a szakkörök célja nem csupán a kézműves technikák átadása volt, hanem a helyi közösség erősítése és a hagyományok életben tartása. Mindezt olyan színvonalon teszitek, hogy kevesen tudnák utánatok csinálni. Mindenütt megálljátok a helyeteket, Szalóka hírnevét viszitek szerte a Kárpát-medencébe. További kitartást és sikereket kívánok a számotokra! Legyen béke! Akkor remélhetőleg eljön majd a szebb és jobb idő mindannyiunk számára” – összegezte gondolatait Biró Sándor.
A két szakkört vezető Halász-Kovács Mária megerősítve az elöljáró szavait kijelentette: „Ezekben a szakkörökben nemcsak szép tárgyak és kitűnő termékek készültek, közösségek is alakultak, barátságok is szövődtek. Jobban megismerhettük egymást és azt is, hogy mire vagyunk képesek. A programhoz Szalóka az elsők között csatlakozott, 2021–22-ben hímzést, 2022–23-ban gyöngyfűzést és mézeskalács-készítést, 2023–24-ben gyöngyfűzést és gyertyakészítést, az elmúlt félévben pedig a most bemutatott natúr kozmetika, valamint a kötés gyönggyel szakköröket választottuk. Az idei évben is – élve a lehetőséggel – ellátogattunk Lakitelekre, a Nemzeti Művelődési Intézet székházába, ahol megcsodálhattuk a Hungarikum Ligetet, találkozhattunk más szakköröknek a résztvevőivel is.”
A kiállításon egy külön asztalon bemutatták azokat az alkotásokat is, amelyek elnyerték a zsűri tetszését a Magyar népmesék csodálatos világa pályázaton. A szakkörvezető elmondta még, hogy az elsajátított technikákat és tudást több szakkörösük a továbbiakban is hasznosítja, sőt tovább fejlesztik tudásukat.
A szakkörök kiállításának megnyitójára érkezett érdeklődőket a helyi kultúrház műkedvelő csoportjai csángó és kárpátaljai néptáncokkal szórakoztatták, a Rozmaring Asszonykórus pedig a Kis Kata Zenekar egyik dalát énekelte el. Halász-Kovács Mária elszavalta Kovács Vilmos Verecke című versét, majd emléklappal és ajándékokkal mondott köszönetet a két szakkör résztvevőinek, a natúr kozmetikumokat készítő Antal Alexandrának, Biró Diánának, Horváth Alexandrának, Kojsza Erikának, Somogyi Erzsébetnek és Soós Irénnek, valamint a gyönggyel kötött, csodálatos ruhadarabokat, sapkákat készítő Soós Anzselikának, Halász Melindának, Ráti Évának és Otyán Ilonának.
A kötés gyönggyel szakkör bemutatóasztalánál Ráti Éva elmondta: „Egy-egy kiállított, kötött ruhadarab elkészítéséhez a fonalra előre fel kell akár 800‒850 gyöngyöt is fűzni, és ekkor kezdődik a munka. Majd ahogy haladtunk a kötéssel, tologattuk a gyöngyöt a pamuton. Ha egy szemet eltévesztettünk, akkor vissza kellett bontani, hogy pontos legyen a gyöngyökből álló minta. Összességében elmondhatom, hogy sok türelmet és koncentrációt igényel, de a szakkör valóban közösségépítő is, mert jobban megismertük egymást, megbeszéltük a világ dolgait. Én örülök, hogy a szakkör tagja lehetek, szeretek ebbe a közösségbe jönni. Azt kívánom, hogy még többen csatlakozzanak hozzánk” – mondta el bemutatva az általa készített, kötött ruhadarabokat.
A natúr kozmetikumok asztalán a kész termékek mellett az alapanyagok is ki voltak állítva, például különféle natúr illatanyagok, olajok, sheavaj, szárított rózsaszirom és levendula. Biró Diána bemutatta a szakkör résztvevői által elkészített szappanokat, fürdőpralinékat, mosogató- és mosószereket, különféle krémeket és olajokat ‒ a szakállápolótól a kisállatok tappancsának ápolására szolgálóig. Itt az illatok kavalkádja is elvarázsolta az érdeklődőket. Például a szakállápoló olaj alapanyagai: kendermagolaj, extraszűz olívaolaj, teafa és bergamott illóolaj, valamint bisabolol. A kisállatok tappancsát védő balzsam pedig kendermagolajból, sheavajból, méhviaszból, teafa és geránium illóolajból készül. A házilag készített mosógélhez pedig mosószappant, mosószódát, szódabikarbónát és desztillált vizet, valamint bergamott illóolajat használtak fel.
A jó hangulatú kiállítás baráti beszélgetésekkel és vendéglátással ért véget. Halász-Kovács Mária elárulta, hogy az idén Szalókán mindenki a középhaladó gyöngyfűző szakkörhöz szeretne csatlakozni, amennyiben lesz rá lehetőségük.
Közösségben lenni jó – ennek jegyében rendezett családi csendesnapot a helyi református gyülekezet Szalókán. Soós Zsolt, tiszaújfalui lelkipásztor kiemelte, hogy olyan alkalmat szerettek volna, ahol a különböző korosztály képviselői együtt tudnak lenni, akár egy közös áhítat, vagy kézműveskedés során. A délután rövid istentisztelettel kezdődött, majd a Mezőváriból érkezett Kovács házaspár lépett fel, akik Istent dicsőítő dalaikkal a karácsony valódi üzenetére és az ünnepre szerették volna hangolni a megjelenteket. A nap további részében a résztvevők karácsonyi dekorációt készítettek, de kipróbálhatták a mézeskalács díszítést is. A rendezvény a Dorcas Jótékonysági Alapítvány közreműködése által valósulhatott meg, nyilatkozta stábunknak Bátori József, a szalókai református gyülekezet gondnoka. A szervezők nem feledkeztek meg azokról az idősekről sem, akik szerettek volna bár, de nem tudtak részt venni az összejövetelen. Számukra a gyülekezet tagjai külön készítettek ajándékot és viszik majd el a karácsonyi időszakban.
A BorzsaVári zenekart alapító Kovács házaspár, Erika és Sándor látogatott el a Csapi kistérséghez tartozó Szalókára, a református egyházközség által szervezett családi napra. A szalókai református templomban a Mezőváriból jött vendégek énekükkel és megszívlelendő gondolataikkal tettek bizonyságot az élő Istenről, segítve a karácsonyra hangolódásban, az ünnep igazi üzenetének megértésében a szalókaiakat.
A templomban Soós Zsolt református lelkész hirdette Isten igéjét, majd bemutatta és köszöntötte a vendégeket. Kovács Sándor és felesége, Erika gitárkísérettel előadott dalai, valamit lélekemelő gondolatai meghatották a jelenlévőket. A program végén Bátori József, az Ungi Református Egyházmegye főgondnoka, a Szalókai Református Gyülekezet gondnoka mondott köszönetet az alkalomért, Isten gazdag áldását kérve a BorzsaVári zenekar áldásos tevékenységére.
Az alkalom végén Kovács Erika elmondta: „Karácsony előtt mindenkinek rá kell hangolódnia az igazi ünnepre. Nem arra, hogy mit sütünk, főzünk, hanem hogy mi a valódi üzenete ennek az ünnepnek. Az, hogy Jézus Krisztus, a mi Megváltónk eljött ebbe a világba. Úgy gondolom, hogy most egy sötét időszakban élünk. Ha ezekkel az énekekkel egy aprócska fényt hoztunk az emberek életébe, szívébe, ha az a gyertyaláng, amely pislákol és el szeretne aludni, most egy kicsit jobban világítani kezd, akkor már megérte. Az a célunk, hogy Jézusra mutassunk, hogy az ünnepünk valódi, szívbéli ünnep legyen” – fogalmazott.
Az alkalom a helyi parókián folytatódott, ahol Soós Beatrix hitoktató szervezésében kézműves-foglalkozások vártak a gyerekekre, akik szüleikkel közösen mézeskalácsokat díszítettek és karácsonyi díszeket készítettek. A Dorcas Segélyszervezet által támogatott alkalom szeretetvendégséggel ért véget.
Közös karácsonyváró koncerttel búcsúztatták a 2024-es évet és köszöntötték a Megváltó születését a Szalókai Kultúrház műkedvelő csoportjai, valamint a helyi iskola tanulói. A fellépők a szalókai iskola új épületének folyosóját alakították színpaddá és nézőtérré.
Bakura János, az Eszenyi Gimnázium Szalókai Fiókintézetének vezetője szeretettel köszöntötte a vendégeket, gyerekeket és szülőket, kellemes karácsonyi ünnepeket kívánva minden jelenlévő számára. A Csapi Kistérségi Tanács a Szalókai Általános Iskolát már három évvel ezelőtt beolvasztotta az Eszenyi Gimnáziumba, 2023 szeptemberében pedig megszüntette az 5–9. osztályt, csak az elemi osztályok maradhattak a szép új iskolaépületben.
Adriana Szusko, a Csapi Kistérségi Tanács Oktatási, Kulturális, Ifjúsági és Sportosztályának vezetője kiemelte, hogy a szalókai közösség nagyon jó eredményeket ér el az oktatás, a kultúra és a szociális védelem területén. Ezután átnyújtotta Halász-Kovács Máriának, a Szalókai Kultúrház igazgatójának az áldozatos munkáját elismerő oklevelet. Végezetül áldott karácsonyt és az új évre békés eget kívánt az ünnepi műsor résztvevőinek, az szülők számára pedig, hogy minél hamarabb hazajöhessenek a háborúból a fiaik.
Anasztaszija Druhalja, a Csapi Kistérségi Tanács Kulturális és Szabadidőközpontjának igazgatója a fellépő fiataloknak és a Szalókai Rozmaring Népdalegyüttes tagjainak mondott köszönetet az ünnepi műsorban való szereplésükért. A pedagógusokhoz és a szülőkhöz fordulva hangsúlyozta, hogy nincs tehetségtelen gyerek, csak meg kell találni, hogy kinek mihez van talentuma.
Köszöntötte még a megjelenteket az ünnepi műsort vezető Halász-Kovács Mária és Bíró Sándor községi elöljáró is.
Az ünnepi műsorban ukrán és magyar karácsonyi dalokat adott elő a Szalókai Rozmaring Népdalegyüttes, illetve a kultúrház ifjúsági csoportjának tagjai bemutatták a község karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódó hagyományait. A Márkus Beatrix, Kovács Edit és Antal Edina tanítónők által felkészített iskolások ugyancsak megmutatták tehetségüket.
A rendezvény végén Kojsza Erika az Ahro-Lucski agrárcég képviseletében édességcsomaggal kedveskedett a gyerekeknek.
