A költészet napjához kapcsolódva a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet megtartotta tizedik Vers a térben elnevezésű tömegrendezvényét fiatalok számára. A Covid és a háború előtt Beregszász főterén, de az érvényben lévő hadiállapot miatt a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem átriumában tartották meg a közös versmondást. Idén Szalai Borbála A Kárpátok című költeménye csendült fel először Vass Magdolna, színészművész előadásában, majd együtt szavalta el 24 oktatási intézmény több mint 500 kárpátaljai magyar diákja.
A magyar költészet napjához kapcsolódva különleges hangulatú kulturális esemény zajlott Beregszászban április 10-én. A Vers a tér(b)en programnak a Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezet szervezésében a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem átriuma adott otthont.
Az alkalom kezdetén Marcsák Gergely verséneklő előadásában hallgathatták meg a résztvevők Szalai Borbála versét. Majd Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős államtitkár mondott beszédet, melyben reflektált a magyar irodalom jelentőségére Kárpát-medence szerte: „A költészet napja, az irodalom – ezek számunkra egyáltalán nem ismeretlen fogalmak, hiszen a magyar nyelv és irodalom oktatása a Kárpát-medence minden magyar iskolájában a nemzeti alaptanterv szerves részét képezi. De miért is olyan fontos mindez? Azért, mert az iskola nem csupán tudást ad át, hanem identitást és gondolkodásmódot is formál. Minden magyar anyanyelvű gyermek számára meghatározó, hogy az irodalmon keresztül egy közös látásmód, egy közös, humánus világkép alakuljon ki benne. Nem véletlen, hogy a Kárpát-medence magyar iskoláiban hasonló irodalmi kánon mentén tanulnak a diákok. Azok a versek, novellák és regények, amelyek a legnagyobb magyar alkotók munkái, nemcsak kötelező vagy ajánlott olvasmányok, hanem közös kulturális élményeink alapjai is. Ez a közös tudás hidat képez a kárpátaljai, budapesti, pozsonyi, kolozsvári vagy újvidéki diákok között. Hiszen bár mindenütt tanulunk matematikát vagy testnevelést, az, hogy ugyanazokat az irodalmi műveket ismerjük, valódi közösséggé formál bennünket. Petőfi Sándor, Arany János vagy József Attila művei mindannyiunk közös kincsei – olyan értékek, amelyek túlmutatnak a mindennapi nyelvhasználaton és a magyar irodalom magasabb szintű megértéséhez vezetnek. Bízom benne, hogy mindannyian szeretjük az irodalmat és az anyanyelvünket. Talán nem mindig a felelést; de az bizonyos, hogy a számonkérés is hozzájárul ahhoz, hogy ezek az ismeretek megmaradjanak, és komolyan vegyük elődeink örökségét – azokét az alkotókét, akik maradandót hoztak létre nyelvünk gazdagításában. Ezért is örömteli ez a rendezvény, amely jól mutatja, hogy a költészet napja nem csupán egy anyaországi esemény, hanem a Kárpát-medence minden magyar közösségének közös ünnepe. Ezekben a napokban szerte a régióban hasonló programok valósulnak meg – mondhatjuk, hogy ilyenkor együtt dobban a szívünk. Külön öröm, hogy ma itt ilyen szép számban együtt lehetünk, és közösen hallgathatunk verseket, megzenésített költeményeket. Az irodalom tesz bennünket igazán emberré, és erősíti identitásunkat – ezért jelentőségét nem szabad alábecsülni, hanem meg kell becsülni és tovább kell vinni.”
Ezt követően Orosz Ildikó, a PCS elnöke szólt a résztvevőkhöz, értelmezve a hármas jubileumi alkalmat: „Valóban különleges alkalomra gyűltünk össze, hiszen hármas ünnepet ülünk. Egyrészt tudjuk, hogy április 11-e József Attila születésnapja és a magyar költészet napja. Nemcsak ő, hanem több jelentős magyar költő is ezen a napon született, mintha valóban lenne valami különös ebben az időpontban. Nem véletlen tehát, hogy ez a nap a költészet ünnepévé vált. A magyar költészet számunkra, magyarok számára kiemelt jelentőségű. Verseinkben ott él a magyar lélek, a gondolkodásunk, a sajátos világlátásunk. Az iskolában sok verset tanulunk, és aki ezekből valóban magával visz valamit, annak egész életében kapaszkodót jelenthetnek. Olyanok ezek, mint a gyökerek: nehéz helyzetekben is vissza tudunk nyúlni egy-egy sorhoz, amely erőt ad vagy választ kínál. A mai nap harmadik ünnepi vonatkozása, hogy itt, a Kárpátok alatt különösen közel áll hozzánk Szalai Borbála munkássága. Az ő gyermekversein generációk nőttek fel, hiszen a kárpátaljai magyar oktatásban – az óvodától kezdve – meghatározó szerepet kaptak művei. Születésének évfordulója tovább gazdagítja ezt az ünnepet. Akik ma itt vannak, bizonyára sokan szeretik a verseket. Ugyanakkor lehetnek olyanok is, akik még csak most kezdenek ismerkedni velük. Érdemes tudni, hogy a vers és az ének szorosan összetartozik: a költészet eredetileg dallamhoz kapcsolódott, és így adták tovább a történeteket, gondolatokat – ahogyan ma a modern kommunikációs eszközök teszik.”
A rendezvény középpontjában a közös szavalás állt: a résztvevők Szalai Borbála A Kárpátok című versét hallgathatták meg először Vass Magdolna, a beregszászi színház színésznőjének előadásában, majd a begyakorlást követően közösen szavalta a költeményt a több mint 500 kárpátaljai iskolás. A Vers a tér(b)en esemény különlegességét mutatja az is, hogy minden kárpátaljai magyar iskola képviseltette magát az alkalmon. A közös szavalás után ismét Marcsák Gergely előadását láthatták a résztvevők. Majd Szabó Balázs gospelénekes lépett színpadra, aki ezúttal egy bensőséges hangvételű szólókoncerttel készült. Előadásában megzenésített versek csendültek fel, a magyar irodalom klasszikus és kortárs alkotóit egyaránt megszólaltatva. A műsor egyszerű hangszerelése – egy szál gitár kíséretében – még inkább közel hozta a dalokat a közönséghez.
Idén is megrendezte a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet a hagyománnyá vált Vers a tér(b)en című költészet napi eseményt. A kárpátaljai magyar iskolák diákjait megszólító programnak a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola átriuma szolgált helyszínéül.
A villámcsődület különleges időpontban, április 11-én 11 óra 11 perckor kezdődött, megidézve a magyar költészet napjának jellegzetes hangulatát. A program idén is a közösségi versmondásra épült: 2025-ben Nagy László születésének 100. évfordulója alkalmából az Adjon az Isten című költemény csendült fel a résztvevők közös előadásában.
A megjelenteket Orosz Ibolya, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház színművésze köszöntötte, aki elmondta, hogy a megmozdulásra Kárpátalja minden magyar nyelvű iskoláját megszólították, és több mint hatszázan döntöttek úgy, hogy csatlakoznak a költészetnapi programhoz.
A köszöntőt követően Marcsák Gergely költő, verséneklő lépett színpadra, aki József Attila, Kollár Árpád és Petőfi Sándor verseinek megzenésített változataival idézte meg a magyar költészet sokszínűségét.
Marcsák Gergely előadását követően Molnár Krisztina, a PCS koordinátora vette át a szót, aki köszönetet mondott a Rákóczi-főiskolának, hogy ismét helyet biztosított a rendezvénynek, valamint az intézményvezetőknek és a kísérő pedagógusoknak, hogy szívügyüknek érzik a programot és csatlakoztak a megmozduláshoz. Hozzátette: az idei a 11. alkalom, hogy egy jubiláló magyar költő választott versével méltatják a magyar költészet napját, és a 8., hogy közös versmondásra is invitálják a közösséget. „Amikor az irodalmi évfordulók kapcsán felvetődött Nagy László neve, nem kellett sokat gondolkodnunk a versválasztáson. Az Adjon az Isten című alkotásban mindent felsorol a költő, amire nekünk, kárpátaljai magyaroknak is fokozott szükségünk van” ‒ emelte ki. Nagy László gondolatai mentén azt kívánta, hogy „adjon az Isten fényeket, […] megtartó erőt, építő közösséget, legyen támaszunk a kétségeinkben, hozza el a rég várt békét, állítsa meg a vérontást, kapjuk vissza a szabadságunkat, hogy jövőre már kültéren méltathassuk a költészet napját”.
Az eseményen Fülöp Andrea, Magyarország Beregszászi Konzulátusának konzulja is szólt a résztvevőkhöz. Beszédében Szabó Lőrinc szavait idézve elmondta: „A költészet a teljes ember megnyilatkozása, az érző és gondolkodó igaz emberé.” Emlékeztetett arra is, hogy Nagy László szellemi öröksége ma is aktuális, hiszen verseiben a nemzedékeket tanító, következetes és hazájához hű költő képe rajzolódik ki. „Adjon az Isten fényeket, temetők helyett életet” – idézte a jubiláló költő fohászát, amelyhez, mint mondta, a jelenlévők közös szavalása is imaként csatlakozik, abban a reményben, hogy „e háborúval terhes időszakban együttes fohászunk meghallgatásra talál”.
A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola vezetőségének nevében Csizmár Iván rektorhelyettes köszöntötte az egybegyűlteket, aki háláját fejezte ki a szervezőknek, hogy minden évben lehetővé teszik ezt a közösségi élményt. Beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy a vers ezen a napon kilép megszokott helyéről, és „megérkezik közénk, a térbe, a térre”. A költészet erejét méltatva hozzátette: „Minden vers egy pillanatmegállító gép. Egy-egy sor képes lelassítani az időt, megállítani a rohanást, emlékeztetni arra, hogy élünk, érzünk, kérdezünk.”
A köszöntők után a közös versmondás következett. A kiválasztott költeményt Orosz Ibolya színművésznővel együtt szavalták el a résztvevők.
A rendezvény további részében a bátrabb diákok léphettek színpadra, hogy saját kedvenc verseikkel örvendeztessék meg a hallgatóságot. A hangulatot tovább emelte a Rákóczi-főiskola Filológia Tanszékének oktatóiból és hallgatóiból alakult zenekar, akik megzenésített versek előadásával gazdagították a programot. A nap zárásaként – a hagyományokhoz híven – a jelenlévők dedikálhatták a helyszínen kiállított Nagy László-portrét.
A program megvalósulását Magyarország Kormánya, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága támogatta a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. közreműködésével.
VI. alkalommal szervezett online szavalóversenyt a Kovács Vilmos Irodalmi Társaság. A díjátadót az érdeklődők a világhálón is figyelemmel kísérhették a társaság közösségi oldalán, mellyel a Magyar Írószövetség széppróza napi rendezvénysorozatához csatlakoztak.
Az eseményt szűkkörben, a karantén szabályok betartásával tartották, ahol 3 kategóriában díjazták a tehetséges versmondókat. Az online szavalóverseny a Magyar Írószövetség és a Kovács Vilmos Irodalmi Társaság közös szervezésében valósult meg.
https://youtu.be/n8ILpRVJUMU
[type] => post [excerpt] => VI. alkalommal szervezett online szavalóversenyt a Kovács Vilmos Irodalmi Társaság. A díjátadót az érdeklődők a világhálón is figyelemmel kísérhették a társaság közösségi oldalán, mellyel a Magyar Írószövetség széppróza napi rendezvénysorozatához ... [autID] => 10 [date] => Array ( [created] => 1613826000 [modified] => 1613819160 ) [title] => Online szavalóverseny a Kovács Vilmos Irodalmi Társaság szervezésében (videó) [url] => https://life.karpat.in.ua/?p=46618&lang=hu [status] => publish [translations] => Array ( [hu] => 46618 ) [aut] => nyesi [lang] => hu [image_id] => 46619 [image] => Array ( [id] => 46619 [original] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2021/02/morcsak-gergely-1.jpg [original_lng] => 591639 [original_w] => 1534 [original_h] => 863 [sizes] => Array ( [thumbnail] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2021/02/morcsak-gergely-1-150x150.jpg [width] => 150 [height] => 150 ) [medium] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2021/02/morcsak-gergely-1-300x169.jpg [width] => 300 [height] => 169 ) [medium_large] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2021/02/morcsak-gergely-1-768x432.jpg [width] => 768 [height] => 432 ) [large] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2021/02/morcsak-gergely-1-1024x576.jpg [width] => 1024 [height] => 576 ) [1536x1536] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2021/02/morcsak-gergely-1.jpg [width] => 1534 [height] => 863 ) [2048x2048] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2021/02/morcsak-gergely-1.jpg [width] => 1534 [height] => 863 ) [full] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2021/02/morcsak-gergely-1.jpg [width] => 1534 [height] => 863 ) ) ) [video] => [comments_count] => 0 [domain] => Array ( [hid] => life [color] => red [title] => Життя ) [_edit_lock] => 1613811960:10 [_oembed_11e68b65ef13d042d1b2b54c06417349] => [_oembed_time_11e68b65ef13d042d1b2b54c06417349] => 1613811914 [_thumbnail_id] => 46619 [_edit_last] => 10 [views_count] => 3610 [_hipstart_feed_include] => 1 [_oembed_92bf3a6d246ea6af2c9cfef75322eafa] => [_oembed_time_92bf3a6d246ea6af2c9cfef75322eafa] => 1613811961 [_oembed_678a5d6d4316023d7ea8d9e993a721d2] =>
Egyszer talán majd mégis vége lesz...ennek az egész őrületnek, ennek a háborúnak, amely az egész világot sújtja. Az aljas, láthatatlan ellenség inváziójának, amely csak Olaszországban mára közel tizennégyezer ember haláláért felelős. Olasz barátom, Cristiano Cardin , aki azon kívül, hogy a legfontosabb beszállítónk - feleségével együtt a Castello Errante amatőr színésztársulatnak is tagja. A tavaszra tervezett előadásaik elmaradnak, a céget is időszakosan bezárták. Kényszerű otthonlétükben azonban a társulat nem vesztette el a reményt, de az élet és a művészet iránti szeretetét sem, így amikor megkértem, hogy Reményik Sándor gyönyörű és aktuális versét mondják el magyarul - azonnal igent mondtak. Köszönöm nekik és köszönöm testvéremnek, Szilárd Szilágyi-nak, hogy a videót megszerkesztette.Egyszer talán majd mégis vége lesz. Vigyázzatok egymásra!
Múlt héten, Radnóti Miklós születésnapján a Kárpát-medence különböző részein élő előadóktól hallhattunk gyönyörű versáradatot az egyik népszerű közösségi oldalon.
Tóth Péter Lóránt kunszentmiklósi tanárt Kárpátalján sem kell különösebben bemutatni, hiszen számos településen járt már barátjával, Hajvert Ákossal és Török Noémi népdalénekessel különböző verses összeállításokkal. S ő az, aki tavaly Radnóti Miklós születésének 110. és halálának 75. évfordulója alkalmából gyalogos verszarándoklatra vállalkozott a tragikus sorsú költő és a többi ártatlanul elhurcolt bori munkaszolgálatos emlékére. 25 nap alatt 3 ország területén 850 kilométert tett meg, azaz az erőltetett menet útvonalát teljesítette Bortól Abdáig. Kezdeményezésére május 5-én Felvidékről, Kárpátaljáról, Erdélyből, Délvidékről, Drávaszögből, Csehországból küldött versvideókkal emlékezhettünk meg a 111 esztendeje született költőről.
„A mai napon barátaimmal, előadótársaimmal, ismerőseimmel a költő verseiből összeállított versvideókkal szeretnénk emlékezni a magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alakjára” – írta bejegyzésében az ötletgazda. Az első videó Kunszentmártonból érkezett, Dezső Dóra részletet mondott el a Naplóból. Őszinte, megrendítő vallomás identitásról, gyökerekről, önmeghatározásról, törvényekről. Majd Kunszentmiklóson Péter egykori magyartanára, Bődi Szabolcs olvasott fel a Naplóból részleteket. „A tanár úr volt az, aki gyerekként kezembe nyomta a bori noteszt, mintegy útlevélként, a 25 évvel későbbi Bortól Abdáig tartó verszarándoklatomhoz. El is kísért Szabolcs tavaly Bortól Belgrádig. Ha ő nincs, nem járom végig az utat…” – meséli Péter.
Ezután igazi versözön zúdult ránk a közösségi oldalon. A fellépők között volt a Zentai Magyar Kamaraszínház színművésze, Virág György, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetség elnöke, Fekete Irén, a horvátországi Drávaszögből, Csúzáról a Vörösmarty Általános Iskola tanulója, Fica Lili, az aradi Csiky Gergely Főgimnázium igazgatónője, Spier Tünde, aki egyébként matematika szakos tanár és a tanintézmény diákja, Tóthpál Eszter, a tordai Jósika Miklós Elméleti Líceum igazgatója, Józan Erzsébet és a líceum tanulója, Baciu Noémi, a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesületének szavalója, Kőműves Csenge, Tamás Melánia Korondról, Perdy Fazakas Brigitte Budapestről, Nagy Gábor Felvidékről, Gyulai Zsuzsanna Pákozdról, Micsinai Dominik Nagykanizsáról, Horváth Bendegúz Letenyéről és a Rixer házaspár Abdáról. Majd egy kevésbé ismert vers, A Duna partján következett Borsó Ákos gútai Radnóti-díjas versmondó, a Boráros Imre Színház és a Kis-Duna Menti Rockszínház oszlopos tagjának tolmácsolásában.
Kárpátaljáról is érkeztek Radnóti-versek. Elsőként Tiszasalamonból Palkó Katalint hallhattuk, aki a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) helyi alapszervezetének elnöke, az Ungvári Járási Tanács KMKSZ-frakciójának tagja, a Tiszasalamoni Általános Iskola magyartanára, s évtizedek óta sokat tesz a magyar kultúráért Kárpátalján. Előadásában a Mint a bika című vers hangzott el.
Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke, a Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület alelnöke, az Ungvári Járási Tanács KMKSZ-frakciójának vezetője tolmácsolásában Radnóti Miklós Töredék című verse hangzott el.
„Tóth Péter versvándorral idestova 10 éve ismerjük egymást. Elkötelezett a versmondás mint hungarikum terjesztésében. Különböző műsoraival fáradhatatlanul járja a Kárpát-medencét. S ha valaki ilyen hiteles képviselője szakmájának, megérdemli, hogy mellé álljunk – emelte ki Balogh Lívia. – Főleg, ha egy ilyen nemes feladatban jeleskedik. S bár rég nem szavaltam verset, de elfogadtam a felkérést. A hangszínem miatt mindig is a mély tartalmú, komoly versek álltak hozzám közelebb. Így viszonylag gyorsan sikerült közösen választani. Nagyon jól sikerült a nap. Kiváló versmondók mellett szólalhatott meg a Töredék. S a lényeg, hogy megmozgatta a Kárpát-medencét! Mi így emlékeztünk Radnótira” – zárta gondolatait az elnök asszony.
Majd újra egy kevésbé ismert Radnóti-vers, az Együgyű dal a feleségről következett Kacsur Andrástól, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház igazgatójától.
Radnóti Miklós egyik legszebb szerelmes versét, Levél a hitveshez Gál Natáliától, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház (korábban: Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház) művésznőjétől hallhattuk.
A szervezők kortárs költőket is felkértek a részvételre. Egyikük Lőrincz P. Gabriella volt Beregszászból. A Szerelmi ciklus záróversét, a Szakítottunk címűt adta elő.
A program felvezetőjében ígérteknek megfelelően nemcsak magyar nyelven hangzottak el Radnóti-versek. Horvát, szerb és cseh nyelven is hallhattuk a költő alkotásait. Mindez Pongó Gábor, az Újvidéki Színház színművésze, Sekso Ana, a Zágrábi Egyetem Hungarológia Tanszékének tanára és Rónai Katalin prágai szerkesztő közreműködésének köszönhetően vált valóra, akinek a segítségével cseh nyelvre fordították a Szerelmi ciklust. A prágai magyarok, köztük Rónai Katalin szívükön viselik a költő csehországi emlékét: a textilipari szakközépiskola falán, ahova Radnóti járt, kétnyelvű emléktábla emlékezteti a diákokat egykori társukra.
Közben peregtek az egész napos versáradat sorai az online verstérben: megszólalt Habodász István színművész, a szentendrei Jánosi Márton Radnóti-díjas versmondó, Baráth Hajnal Anna, a Pro Urbe díjas Mécsvirág Együttes énekesnője, Lőrinc Tímea, a Zentai Magyar Kamaraszínház művésze, Kontra Ferenc József Attila-díjas költő, az óbecsei, jelenleg Szegeden tanuló Péter Lea és mások. Sőt, Abda község polgármestere, Szabó Zsolt egy megrázó helyszínről, Abdáról, az emlékhelyről jelentkezett be.
A Radnóti-nap utolsó versét Hajvert Ákos adta elő, aki a program technikai lebonyolításában segített. „A Levél a hitveshez többször elhangzott ugyan, de mégis ezt a verset kértem Ákostól, és ezt választottam záróversként. Miért? Radnóti Miklós élni akarásáról, küzdeni tudásáról, az újrakezdés utáni vágyáról példát vehetünk mi is ezekben a nehéz időkben. Kell, hogy legyen mindig előre! Kell, hogy legyen hitünk abban, hogy a holnap szebb napot hoz!” – hangsúlyozta Péter, s végül köszönetet mondott az előadótársaknak szerte a Kárpát-medencéből és a közönségnek, hogy szárnyaikra vették Radnóti Miklóst. Vagy ő vett bennünket a szárnyaira?
Végül egy meglepetés-összeállítás következett, amelyben egy-egy sort mondott el a számos résztvevő. A Nem tudhatom c. vers ilyen feldolgozása szívbemarkoló, amikor egymástól elzárva, korlátok közt vagyunk kénytelenek élni. Különösen a vers utolsó sora volt megható, ahogy Tóth Péter Lóránt és felesége pár hetes kisfiukkal a karjukon mondják „Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg!”
Azok a verskedvelők, akik kitartottak vagy időről időre belepillantottak a közösségi oldalon zajló versmaratonba, a magyar irodalom gyöngyszemeit hallhatták, amelyben benne van az egész Kárpát-medence lelke. Köszönjük, hogy részesei lehettünk ennek az emlékezésnek! Ha bárki kedvet kapott, Tóth Péter Lóránt oldalán vagy a Radnóti nyomában Facebook-oldalon szemezgethet.
Egyszer talán majd mégis vége lesz...ennek az egész őrületnek, ennek a háborúnak, amely az egész világot sújtja. Az aljas, láthatatlan ellenség inváziójának, amely csak Olaszországban mára közel tizennégyezer ember haláláért felelős. Olasz barátom, Cristiano Cardin , aki azon kívül, hogy a legfontosabb beszállítónk - feleségével együtt a Castello Errante amatőr színésztársulatnak is tagja. A tavaszra tervezett előadásaik elmaradnak, a céget is időszakosan bezárták. Kényszerű otthonlétükben azonban a társulat nem vesztette el a reményt, de az élet és a művészet iránti szeretetét sem, így amikor megkértem, hogy Reményik Sándor gyönyörű és aktuális versét mondják el magyarul - azonnal igent mondtak. Köszönöm nekik és köszönöm testvéremnek, Szilárd Szilágyi-nak, hogy a videót megszerkesztette.Egyszer talán majd mégis vége lesz. Vigyázzatok egymásra!
A napokban megjelent egy videó a Facebookon, amelyben a Castello Errante amatőr színésztársulat tagjai Reményik Sándor Egyszer talán majd mégis vége lesz… című versét szavalják – olvasható Bayer Zsolt magyar újságíró blog-bejegyzésében.
A megható videót Szilágyi Zoltán, egy biztonságtechnikai cég tulajdonosa posztolta ki, aki Cristiano Cardint, a társulat egyik tagját régebbről ismeri, ugyanis egyik beszállító cégük tulajdonosa.
Szilágyi március 15-én, brazíliai útjáról hazatérve önkéntes karanténba vonult nyaralójába. Onnan hívta fel az akkor már súlyos helyzetben lévő Észak-Olaszországban élő barátját, aki elmondta neki, hogy a Castello Errante tagjai komoly műveket tanultak meg, ám a járvány miatt előadásaik sorra elmaradnak. Ekkor jött Szilágyinak az ötlet, hogy megkérje Cristianoékat, szavaljanak el egy verset magyarul. Reményik Sándor Egyszer talán majd mégis vége lesz… című verse a nagy háború szenvedéseiről és a háború utáni reményekről szól, ám sorai a mai súlyos világjárvány idején is hihetetlenül érvényesek.
Ahogy Szilágyi Zoltán írja, az olasz társulat rögtön partner volt a tervben.
Egyszer talán majd mégis vége lesz...ennek az egész őrületnek, ennek a háborúnak, amely az egész világot sújtja. Az aljas, láthatatlan ellenség inváziójának, amely csak Olaszországban mára közel tizennégyezer ember haláláért felelős. Olasz barátom, Cristiano Cardin , aki azon kívül, hogy a legfontosabb beszállítónk - feleségével együtt a Castello Errante amatőr színésztársulatnak is tagja. A tavaszra tervezett előadásaik elmaradnak, a céget is időszakosan bezárták. Kényszerű otthonlétükben azonban a társulat nem vesztette el a reményt, de az élet és a művészet iránti szeretetét sem, így amikor megkértem, hogy Reményik Sándor gyönyörű és aktuális versét mondják el magyarul - azonnal igent mondtak. Köszönöm nekik és köszönöm testvéremnek, Szilárd Szilágyi-nak, hogy a videót megszerkesztette.Egyszer talán majd mégis vége lesz. Vigyázzatok egymásra!
