Beregszászban idén is megrendezték a nemzetközi tudományos szimpóziumot, ahol a Gulág‒Gupvi-kutatók osztották meg legújabb tudományos eredményeiket. Az immár hagyományossá vált konferencia idei díszvendége Szili Katalin miniszterelnöki főtanácsadó volt. Beszédében hangsúlyozta: felelősségünk van azok iránt, akik ártatlanul veszítették életüket magyarságuk miatt, valamint kötelességünk mindent megtenni azért, hogy hasonló tragédiák soha ne ismétlődjenek meg, és senkit ne hurcoljanak el pusztán azért, mert magyarnak vallja magát.
Szili Katalin köszöntőjében arról is beszélt, hogy fontos az emlékezés, mert a XX. században számos olyan esemény történt, melyek következtében a kollektív bűnösség elve alapján számtalan ártatlan embert hurcoltak el, akik közül sokan soha nem tértek vissza. A háromnapos munkára való elhurcolás életeket és családokat, közösségeket tett tönkre. A miniszterelnöki főtanácsadó kiemelte: „80 év után újra háború árnyékolja be Ukrajnát, a kárpátaljai magyarság mindennapjait. Az itteni közösséget erősen sújtja ez a helyzet.” Felhívta a figyelmet arra is, hogy 2017 óta a nemzeti kisebbségek jogszűkítésének lehettünk a tanúi Ukrajnában. Ez a helyzet különösen azt mondatja, hogy fontos a mielőbbi béke megteremtése, ugyanakkor oda kell figyelni arra, hogy közösségeink minden olyan lehetőséget megkapjanak, amelyek egy európai uniós tagjelölt országban megilletnek egy kisebbségi közösséget. Minden egyes lépést meg kell azért tenni, hogy ne csak a béke, de a megbékélés is bekövetkezhessen. A megbékéléshez pedig teljes feltárásra van szükség a 80 évvel ezelőtti történésekről, ezzel tartozunk őseinknek. Ez az évforduló számunkra mindig egy felkiáltójel, hogy soha ne forduljanak elő újra ilyen események – fejtette ki Szili Katalin.
Dupka György Gulág-kutató köszöntve a megjelenteket visszaemlékezett a kezdetekre: 1989-ben, amikor a KMKSZ ügyvezető titkára volt, akkor még nem gondolták, hogy abban az időben sikerül 250 túlélőt mozgósítani az akkor megrendezett konferenciára Beregszászban. Szerinte az akkor elfogadott hat pontot sikerült megvalósítaniuk. Örömét fejezte ki, hogy a kárpátaljai kutatásokkal zászlóshajói lettek a málenkij robot kutatásának. Hiszen utánuk következtek az anyaországiak, az erdélyiek és felvidékiek. A mostani konferencia alkalmával a 10. kötetet adják ki. 1989 óta közel száz történészkutatót vonultattak fel, közel 200 tanulmánnyal. Jelenleg kb. 80 százalékos szinten áll a feldolgozottsága a korabeli levéltári anyagoknak – jegyezte meg. Hozzátette, hogy a 35 éves kutatási munkának már van utánpótlása is, hiszen egyre több fiatal kutató kezd csatlakozni a munkához.
Zubánics László, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke bemutatta a „Közel 80 éve történt…” című kiadványt, amely arról szól, hogyan látják Felvidéken, Kárpátalján, Erdélyben, Magyarországon a magyarok és németek 80 évvel ezelőtti kálváriáját, és mindez hogyan illeszkedik be a Gulág‒Gupvi-kutatás nagy nemzetközi rendszerébe. Mint fogalmazott, az elhurcolások túlmutatnak Európán. A 80. évforduló kapcsán azoknak a dokumentumoknak a bemutatására is sor kerül, amelyeket az elmúlt években a magyar kormány megvásárolt, több mint 700 000 kartont, hogy azokat az embereket is megtaláljuk újra, akikről eddig nem volt információnk. Több mint harminc éve zajlik a téma kutatása, és még mindig előkerülnek olyan emberek, akikről semmit nem tudunk. Minden évben van 20‒30 olyan ember, akiket újra nevesíteni tudunk. A történelemtudománynak van egy alapvető feladata, hogy ezt a témát minél szélesebb körben feltárjuk. Bár szomorú, de nagyon hálás feladat, hogy nevet adunk az embereknek, akiket a történelem névtelenül temetett el – jegyezte meg.
Molnár D. Erzsébet történész, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola docense a málenkij robot kutatása kapcsán bemutatott tudományos munkájában kifejtette: már eljutottunk ahhoz a stádiumhoz, amikor megpróbálunk mélyfúrásokat végezni. S nemcsak Kárpátaljára vonatkozó összadatokat kutatni és vizsgálni, hanem települési szinten is és személyes érintettségre vonatkoztatható történeteket feltárni. Hiszen így válhat igazán érthetővé a téma. A történész előadásában a beregszászi megszállásokat igyekezett bemutatni a szovjet megszállás kezdetétől, az utána eltelt néhány évet és a szovjet intézkedéseket, melyeknek nyomán megtörtént a beregszászi magyarság elhurcolása. Beregszász 1944. október 26-án kerül szovjet megszállás alá, a birtokba vételt nem előzte meg komolyabb harci cselekmény. A korabeli szemtanúk elmondása alapján egyfajta pánikhangulat lett úrrá a város lakosságán. Sajnos ezt követően november elején már elindult a háromnapos munkára való toborzás, ami a 18‒50 év közötti férfilakosságot érintette. Több túlélő is beszélt arról, hogy egyfajta retorzió is elindul, hiszen ha nem tettek eleget a parancsnak, akkor a családjukkal zsarolták meg őket. Mint mondta, a jelenlegi adatok alapján 1 547 főre tehető a Beregszászból elhurcoltak száma.
A konferencián számos Gulág–Gupvi-kutató mutatta be részletesen kutatási eredményeit nemcsak Kárpátaljáról, hanem Felvidékről, Erdélyből és Magyarországról is. A megjelentek megkoszorúzták a programnak helyszínt biztosító Európa-Magyar Ház udvarán található málenkij robot emlékművet. Majd a konferencia zárásaként a résztvevők a beregszászi temetőben elhelyezték az emlékezés koszorúit a sztálini terror áldozatainak emlékműve előtt.
A program a Szolyvai Emlékparkbizottság, a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet és az Ungvári Nemzeti Egyetem Ukrán‒Magyar Oktatási-Tudományos Intézete Magyar Történelem és Európai Integráció Tanszéke szervezésében valósult meg.
Kötelességünk feltárni azokat a borzalmakat, amelyek a Kárpát-medencei magyarságot érték az úgynevezett három napos munkára, a malenkij robotra történő elhurcolások kapcsán. Erről Szili Katalin beszélt a magyar és német férfiak 1944-es szovjet munkatáborokba történő deportálása 80. évfordulója alkalmából tartott GULAG-GUPVI kutatók fórumán Beregszászon, amely a Szolyvai Emlékparkbizottság, a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet, valamint az Ungvári Nemzeti Egyetem Magyar történelem és európai integráció tanszékének szervezésében valósult meg. A miniszterelnöki tanácsadó hozzátette: a lágerekbe hurcolt emberek sorsát kötelességünk megismerni és megismertetni a nemzetközi közösséggel, hogy ezekből tanulva hasonló tragédiák soha többé ne fordulhassanak elő.
1988. január 14-én jött létre Ungváron a Hungarológiai Központ Petro Lizanec nyelvészprofesszor vezetésével, két ország oktatási minisztériumainak támogatásával. Október 26–27-én ünnepséggel és nemzetközi tudományos konferenciával méltatták az idén 35 éves intézményt, mely esemény részeként a központnak helyet adó egykori Bródy-villa belső terében leleplezték Bródy Andrásnak, Kárpátalja (Podkarpatská Rus) első miniszterelnökének, valamint II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek a mellszobrát.
Volodimir Szmolanka, az Ungvári Nemzeti Egyetem rektora köszöntőbeszédében elmondta, hogy a 35 esztendeje az akkori Ungvári Állami Egyetem bázisán létrejött Hungarológiai Központ megalakulásától kezdve fontos szerepet töltött be az egyetem tudományos és oktatási életében. A központ feladata, hogy szervezze a tudományos munkát, s ezt meg is tette az elmúlt évtizedekben – hangsúlyozta Volodimir Szmolanka. Szavai szerint az eredmények összegzése mellett most arra kell összpontosítani, hogy egy új szakasz kezdődik a központ életében.
Az ungvári egyetem rektora köszöntőbeszéde után oklevéllel ismerte el a központ munkatársainak, Petro Lizanecnek, Béres Erzsébetnek, Jackovics Mariannának és Berta Eleonórának a kiemelkedő szakmai munkáját.
Szili Katalin miniszterelnöki főtanácsadó emlékeztetett arra, hogy éppen hatvan évvel ezelőtt, 1963-ban indult az ungvári egyetemen a magyartanárok képzése, az első évfolyam pedig 55 éve kapott diplomát. Kiemelte, hogy három kiérlelt alapelve van a magyarságnak: a szülőföldön maradás támogatása, a minden magyar számít, a harmadik pedig az, hogy a magyarság egy világnemzet. „Számunkra legfontosabbak azok az intézmények, amelyek feladatuknak tekintik, hogy a magyarság kérdéseivel, magyarságtudománnyal foglalkozzanak. A Hungarológiát magyarságtudománynak szokták nevezni, de Bibó István sorstudománynak nevezte, hiszen ebben benne van mindaz, ami az identitásunk megőrzésének legfontosabb pillére…” – emelte ki Szili Katalin.
A korát meghazudtoló egészségnek örvendő, 93 esztendős Petro Lizanec professzor, az ungvári Hungarológiai Központ és az Ungvári Nemzeti Egyetem magyar tanszékének tiszteletbeli vezetője elmondta, bízik abban, hogy a központban folytatódik a tudományos kutatómunka és köszönetet mondott Magyarországnak, hogy kezdetektől támogatta az intézmény működését.
Berta Eleonóra, a Hungarológiai Központ idén kinevezett vezetője Lizanec professzor utódaként elmondta: „Mindent meg kell tennem azért, hogy a központ továbbra is megőrizze azokat az értékeket, melyeket ő képvisel, ő tanított számunkra. Nehéz feladat előtt állunk, hiszen magas a mérce, de mindenképpen igyekszünk megfelelni és helytállni” – fogalmazott az új igazgató, aki 1995 és 2011 között kutatóként dolgozott az intézményben. Berta Eleonóra elmondta, hogy a központ megnyitásának 35. évfordulóján nyílt arra lehetőség, hogy az épület kívül és belül is megújuljon, újra alkalmas az alapítók által megfogalmazott pedagógiai, tudományos, kutató-tájékoztató és szervezési központ feladatainak ellátására. Frekventált fekvése, megújult terei révén fontos helyszíne lehet az ungvári kulturális és tudományos életének.
Marjana Maruszinec, a Kárpátaljai Megyei Katonai Közigazgatás Oktatási, Tudományos, Ifjúsági és Sportüfyi Főosztályának vezetője hangsúlyozta, hogy a központnak jelentős érdemei vannak a magyar kultúra és nemzeti identitás megőrzésében, továbbá gazdagította és kiszélesítette a tudományos életet. Köszöntőbeszédét követően elismerő oklevelet adott át Spenik Sándornak, az Ukrán‒Magyar Oktatási-Tudományos Intézet igazgatójának.
Csernicskó István professzor, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora nosztalgiával idézte fel, hogy az 1990-es évek elején ungvári magyar szakos egyetemistaként örömmel járt a Hungarológiai Központba előadásokra, órákra, ahol a kutatókkal, például Bíró Andorral, Debreceni Anikóval beszélgetve betekintést kaphattak abba, hogyan is zajlik a tudományos kutatómunka. Például milyen szakmai előkészítő munka kellett ahhoz, hogy Mineralnoje újra Tiszaásvány lehessen. Csernicskó professzor kiemelte, hogy akkoriban szívesen fordultak a központ igazgatóhelyetteséhez, Soós Kálmánhoz, a vele folytatott beszélgetések terelték őt a kutató pálya felé. 1995-ben az egyetem magyar tanszékén nyolcan szereztek magyar szakos diplomát, közülük négyen ma kutatói pályán vannak, Beregszászi Anikó és ő Beregszászban, Béres Erzsébet és Berta Eleonóra pedig Ungváron. Az intézmény szerepének jövőbeli növekedésében bízva elmondta, hogy abban csak reménykedik, hogy az ötvenedik évfordulón majd egy Soós Kálmán-emléksarkot is talál az épületben.
Ekkor Horváth Katalin, az Ungvári Nemzeti Egyetem Magyar Filológiai Tanszékének nyugalmazott docense ragadta magához a szót, aki a következőképpen fogalmazott: „Nagyon fontosnak tartom elmondani, hogy a kárpátaljai hungarológia, magyarságtudomány száz százalékban Lizanec professzornak köszönhető.” Majd hosszasan ecsetelte a magyar tanszék élére 57 évvel ezelőtt, 1966-ban kinevezett Lizanec tudományos eredményeit a kárpátaljai nyelvjáráskutatás, valamint az ukrán és a magyar nyelv egymásra hatásának vizsgálata, továbbá a tudományszervezés területén. Szerinte Kárpátalján Petro Lizanec az egyetlen, aki megérdemelné, hogy a Magyar Tudományos Akadémia tagja legyen. Lizanec Professzor nagy tettének nevezte, hogy 1985-ben tudományos felterjesztésben kezdeményezte a magyar történelem oktatásának bevezetését a kárpátaljai magyar iskolákban, illetve vitatta, hogy a néhai Soós Kálmán bármit is tett volna a többségében magyarok lakta falvak történelmi neveinek visszaállítása ügyében, ez szerinte kizárólag Lizanec professzornak és Bíró Andornak köszönhető. Nehezményezte továbbá, hogy Kárpátalján a kandidátusok is doktornak szólíttatják magukat, holott szerinte csak nagydoktori disszertációjukat megvédő tudósok, az orvosok és a jogászok jogosultak a magyar nyelvben erre a címre. Beszédét többen megtapsolták. Különös, hogy az 1995-ben a Hungarológiai Központ igazgatóhelyettesi székéből méltatlanul eltávolított Soós Kálmán történész említése a Hungarológiai Központban még ma is – halála után tizenkét évvel – ilyen heves indulatokat kelt.
Pusztay János, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanára, az egykori magyar Oktatási Minisztérium Tudományegyetemi Osztályának vezetőjeként ugyancsak sokat tett az ungvári Hungarológiai Központ létrejöttének érdekében. Pusztay János egykori miniszterének, Köpeci Bélának a központ ungvári létesítésével kapcsolatos megfontolásait a következőkben összegezte: „Egyfelől a kárpátaljai magyarság szellemi, nyelvi, kulturális értékeinek tudatos feltérképezése, megőrzése, közkinccsé tétele. Ezáltal a kárpátaljai magyarság támogatása egy olyan korban, amikor Magyarországon a határom túli magyarság ügye politikai tabutéma volt. Másfelől a miniszter erdélyi gyökereit ismerve, annak bizonyítása, hogy a kisebbségben élő magyarság területén létre lehet hozni nemzeti intézményt. Amit Kolozsvárt illetően a román politikai vezetés megakadályozott” – magyarázta az akkori szempontokat az egykori minisztériumi osztályvezető további sikeres évtizedeket kívánva a központnak.
Ladányi Zsolt tolmácsolta a fronton harcoló Kárpátaljai 101-es Területvédelmi Dandár, és a 128-as Különálló Hegyi Rohamdandár magyar katonáinak köszöntését, majd átadta Spenik Sándor, az Ungvári Nemzeti Egyetem Ukrán‒Magyar Oktatási-Tudományos Intézete igazgatójának az 56-os magyar forradalom jelképének számító lyukas magyar zászlót, a fronton harcoló katonák aláírásával. Spenik Sándor a Hungarológiai Központ fennállásának 35. évfordulója alkalmából köszönőoklevéllel ismerte el Fábián Miroszlava, Mokrajnin Okszana, Debreceni Anikót és Horváth Katalint tudományos munkáját.
A jubileumi ünnepség keretében a Hungarológiai Központnak helyet adó egykori Bródy-villa belső terében Volodimir Szmolanka és Spenik Sándor leleplezték Kárpátalja első miniszterelnökének, Bródy Andrásnak a mellszobrát, Mihajlo Beleny szobrászművész alkotását. Az egykori politikusról, tanárról, újságíróról és jogászról Zubánics László egyetemi tanár beszélt. Majd a központ könyvtárszobájában Szili Katalin miniszterelnöki főtanácsadó és Vida László ungvári magyar konzul leleplezték II. Rákóczi Ferenc mellszobrát, Túri Török Tibor alkotását, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának ajándékát. Továbbá az épületben kiállították a MÉKK Munkácsy Mihály Képzőművészeti Egyesülete alkotóinak ‒ Balog Sándornak, Klisza Jánosnak, Réthy Jánosnak és Turák Angélának ‒ a képeit.
Másnap, október 27-én több szekcióban zajló tudományos konferenciával méltatták a központ létrejöttének 35. évfordulóját. A Zubánics László, a történelemtudományok kandidátusa által elnökölt plenáris ülés résztvevőit köszöntötte dr. Csepeti Ádám, Magyarország Miniszterelnökségének stratégiai ügyek koordinációjáért felelős helyettes államtitkára. A plenáris ülés előadói között pedig olyan elismert kutatók voltak, mint: dr. Bartha Elek, Leszja Musketik, dr. H. Tóth István és dr. Csernicskó István. A nyelvtudományi, irodalomtudományi, valamint történelem és néprajzi szekciókban pedig összesen negyven tudományos előadást mutattak be.
A magyarságkutatás az egész nemzet jövőjét befolyásolja, mert benne van minden, ami az önismeretünkhöz tartozik: a kultúra, a nyelv, a hagyományok ápolása. Erről Szili Katalin az Ungvári Nemzeti Egyetem Hungarológiai Központja 35. évfordulója alkalmából rendezett nemzetközi tudományos konferencia megnyitóján beszélt. A miniszterelnöki főtanácsadó hangsúlyozta: azok a kutatások, amelyek az Ungvári Hungarológiai Központban folynak elősegítik a nemzeti összetartást, a magyarság identitásának megőrzését Kárpátalján. Bejelentette, hogy a Külgazdasági és Külügyminisztérium a jövőben támogatni fogja az intézmény tevékenységét.
Október 18.-a kárpátaljai magyar oktatásügy számára piros betűs ünnep, hiszen 30 évvel ezelőtt ezen a napon a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és a Kárpátaljai Magyar Pedagógus Szövetség együttes ülésén született meg az elhatározás, hogy létrehozzák az önálló magyar felsőoktatást vidékünkön. A legfőbb cél az volt, hogy olyan tanárokat képezzenek, akik által biztosítva lesz itt a magyar nyelvű oktatás. Az elszántság és kitartás eredménye az lett, hogy ma már a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola a helyi magyarság tudományos és kulturális fellegvára, az anyaországi támogatásoknak köszönhetően pedig égisze alatt számos nevelési-oktatási intézmény épült ki. A 30 éves évforduló megünneplése alkalomból gyűltek össze most a törekvés kezdeményezői, támogatói, tanárok és diákok a beregszászi főiskolán. Kezdetben a főiskola diákjai a Beregszászi Gimnázium épületében tanultak, oda jártak képzést tartani az anyaországi tanárok. A Rákóczi főiskola ma már Kárpátalja egyik legimpozánsabb épülete. De nem volt ez mindig így, hiszen amikor két évtizeddel ezelőtt az intézmény megkapta a várostól az egykori törvényszéki palota épületét, akkor szinte csak egy romhalmaz volt, tele szeméttel. Az épület felújítása 2002-ben az Illyés és az Apáczai Közalapítványok támogatásával kezdődhetett el. Miután ez a forrás mindössze a munka elkezdésére volt elegendő, ezért az intézmény vezetése úgy döntött: magyarországi és ukrajnai nagyvárosokhoz fordul, hogy támogassák a felújítást. A termeket végül az őket támogató önkormányzatokról nevezték el. Az intézmény 2003-ban vette fel II. Rákóczi Ferenc nevét. Az indulásig vezető út rögös volt, de ahogy az ünnepség folyamán többször is fogalmaztak a kezdeményezők, az Isten a jó ügy mellé mindig oda áll. A harminc évvel ezelőtt, akkor még a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola speciális kihelyezett képzéseként induló oktatásról, a kezdetekről és a folytatásról pódiumbeszélgetés keretében osztották meg emlékeiket a meghívott vendégek. A beszélgetést Debreceni Mihály, a TV21 Ungvár és az MTVA egykori kiemelt szerkesztője moderálta. Szili Katalin miniszterelnöki főtanácsadó hozzászólása során köszönetét nyilvánította ki a kárpátaljai magyarságnak, hogy nem adták fel és ennek megtartó eredménye lett. A pódiumbeszélgetésen Tóth István, a Határon Túli Magyarok Hivatalának korábbi főosztályvezetője, Magyarország Beregszászi Konzulátusának egykori főkonzulja a Bessenyei György Tanárképző Főiskola Speciális Kihelyezett beregszászi képzéséhez kapcsolódó személyes élményeit osztotta meg. Az ünnepségen online formában Brenzovics László, a KMKSZ elnöke mesélt arról, hogy a kezdetek kezdetén Budapestről Kijevbe, Kijevből Budapestre jártak állandóan azért, hogy el tudják érni a céljukat, de a kitartásuknak köszönhetően sikerrel jártak. A jubileumi ünnepségen Bocskor Andrea EU-s parlamenti képviselő és Fodor Gyula, a Rákóczi-főiskola rektorhelyettese a diákévekről osztott meg néhány gondolatot, hiszen ők az elsők között szavaztak bizalmat az akkor még épület nélküli főiskolának. Aki iskolát épít, az jövőt épít – tartja a mondás. Kárpátaljára ez kiváltképp igaz, hiszen az elmúlt harminc évben bebizonyosodott, hogy a beregszászi főiskola és annak szakiskolái nélkül, ma nem tartana ott a helyi magyarság közoktatási helyzete, ahol jelenleg tart.
Szili Katalin miniszterelnöki főtanácsadó, a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács alapító és tiszteletbeli elnöke szeptember 27-én Beregszászba látogatott, ahol A XXI. század globális kihívásai című prezentációjával elsőként tartott előadást a Mathias Corvinus Collegium (MCC) vasárnap átadott új Beregszászi Képzési Központjában.
A miniszterelnöki főtanácsadó véleménye szerint még egy háború dúlta országban élő közösség sem tudja kivonni magát a globális világ, a globalizáció okozta nehézségek hatása alól. Felhívta a figyelmet: a klímaváltozás, a túlnépesedés és a rendkívüli környezeti károk miatt 2 100-ra lakhatatlanná válhat a bolygónk, fenntarthatatlanná válik a Föld lakossága. Ahhoz, hogy ezt elkerüljük, törekednünk kell az észszerű gazdálkodásra a rendelkezésünkre álló energiaforrásokkal, melyekkel mindenképpen takarékoskodnunk kell – szögezte le. „Környezettudatosan kell élnünk ahhoz, hogy utódaink számára élhető maradjon a Földünk” – jelentette ki.
Szili Katalin előadásában rávilágított: napjainkig az emberi tevékenységek a szárazföldi környezet háromnegyedét, míg a tengeri környezet mintegy 66%-át változtatták meg jelentősen. Egyet azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni: „Mindenki tehet környezete megóvásáért” – emelte ki a miniszterelnöki főtanácsadó, hozzátéve: az oktatáson és a nevelésen keresztül a következő nemzedékeket kell ebben a kérdésben partnerül hívni, hogy gondolkodásmódjuknak már természetes része legyen bolygónk megóvása az utókor számára.
Kárpátalja a Kárpát-medence, az itt élő magyarság pedig a magyar nemzet szerves része, „még abban az esetben is, ha (a kárpátaljai magyarok – a szerk.) egy másik ország állampolgárai” – jelentette ki Szili Katalin. Emiatt fontos, hogy a nemzetrészek anyanyelvükön jussanak hozzá azokhoz az ismeretekhez, amelyek a XXI. századi kihívások között segítik az eligazodást – fűzte hozzá.
Reflektálva a környezettudatos életmód népszerűsítésének kérdéskörére a kárpátaljai magyarság tekintetében Szili Katalin elmondta: talán a kisebb közösségekben az a legfontosabb kérdés, hogy mi az, amit az adott közösséget alkotó egyének tudnak tenni? „Ha egyénenként mindannyian felismerjük azt, hogy nekünk dolgunk van akkor, amikor vásárolunk, amikor a hulladékainkkal valamit teszünk a környezetünkben, vagy amikor komposztálunk, s ha ez egy összefogásban történik, akkor azt gondolom, hogy sokat teszünk nem csak a ma emberéért” – jelentette ki.
Számos, a témában végzett tanulmány és kutatás eredményét ismertetve a miniszterelnöki főtanácsadó rámutatott: a jelenlegi életvitelt folytatva most 1,75 Földre lenne szükségünk ahhoz, hogy fenn tudjuk tartani mai életvitelünket. Azonban ha mindenki észak-amerikai színvonalon szeretne élni, akkor öt bolygóra lenne szükségünk. A tény, hogy a következő generációktól veszünk el erőforrást, meghökkentő és szomorú. 2023. augusztus 2. – a túllövés napja, mely annyit jelent, hogy ezen a dátumon használta el az emberiség a 2023-ban felhasználható erőforráskeretet, nehezítve ezzel az utódaink sorsát.
Az Egyesült Nemzetek Szervezetének 2015. szeptemberi közgyűlésén a világ országai elfogadták a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendet és a hozzá tartozó 17 fenntartható fejlődési célt. A menetrend – az éghajlatváltozásról szóló párizsi klímamegállapodással együtt – arról szól, hogy hogyan lehet közös erővel jobbá tenni a világot, valamint a fenntartható fejlődés és annak gazdasági, társadalmi, környezetvédelmi és irányítási dimenziói terén végzett nemzetközi együttműködés globális keretként szolgál. A Párizsban megfogalmazott 17 fenntartható fejlődési célt – a szegénység felszámolása, az éhezés megszüntetése, egészség és jólét, minőségi oktatás, nemek közötti egyenlőség, tiszta víz és alapvető köztisztaság, megfizethető és tiszta energia, tisztességes munka és gazdasági növekedés, ipar, innováció és infrastruktúra, egyenlőtlenségek csökkentése, fenntartható városok és közösségek, felelős fogyasztás és termelés, fellépés az éghajlatváltozás ellen, óceánok és tengerek védelme, szárazföldi ökoszisztémák védelme, béke, igazság és erős intézmények, valamint partnerség a célok eléréséért – minden országnak be kellene tartania. Szili Katalin külön kiemelte a béke jelentőségét, hiszen ma elsősorban, ha valamiről itt, Kárpátalján beszélni kell, az a béke – fogalmazott. Szerinte a béke megteremtését követően az lesz a legfontosabb kérdés, hogy miként lehet megküzdeni a globális problémákkal, és „milyen lesz az élete a gyermekeinknek, unokáinknak, dédunokáinknak, és ők milyen kihívásokkal fognak szembenézni”.
Előadását Mezei András egy elgondolkodtató idézetével zárta: „Lesz-e bárka, mely megtelik majd minden égi és földi fénnyel? Visszatérnek-e madarak csőrükben oxigénnel?”
Az előadást követően Dobsa Beáta, az MCC Beregszászi Képzési Központjának vezetője köszönetet mondott a részletes prezentációért, s elmondta, hogy a tervek szerint a központban kéthetente kívánnak szervezni hasonló közösségi eseményeket, melyekre szeretettel várják az érdeklődőket nemtől, kortól és nemzetiségtől függetlenül. Október 12-én például a mostani rendezvényre és témára építve Zero Waste napot tartanak. Hozzátette azt is, hogy amennyiben ukrán anyanyelvűek regisztrálnak egy-egy eseményre, számukra szinkrontolmácsolást biztosítanak, ezáltal elérhetővé téve a rendezvényt mind a magyarul, mind az ukránul beszélő kárpátaljaiak számára.
A rendezvény további részében kötetlen beszélgetésre és eszmecserére volt lehetőség.
Takarékoskodnunk kell és ésszerűen kell felhasználni a bolygónkon rendelkezésre álló energia forrásainkat, mert ha nem ezt tesszük, akkor a túlnépesedés, a klímaváltozás és a mérhetetlen környezeti károk miatt 2100-ra lakhatatlanná válhat a bolygónk. Erről Szili Katalin a Mathias Corvinus Collegium új Beregszászi Központjának évnyitó, a 21. század globális kihívásairól szóló előadásában beszélt. A miniszterelnöki főtanácsadó hangsúlyozta, minden ember tehet a környezet megóvásáért, de főleg a fiatalok felelőssége, milyen bolygót adunk át az utókornak. Dobsa Beáta, a beregszászi központ vezetője elmondta: a korábbi évekhez hasonlóan az idén is változatos programokkal várják az érdeklődőket. Az MCC Beregszászi Képzési Központjában október 12-én zajlik majd a következő nyitott előadás, amelynek témája a hulladékmentes életmód lesz.
A Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet (KMMI), valamint a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége (MÉKK) Beregszászban méltatta a Himnusz születésének 200. évfordulóját.
A Beregszászban megtartott rendezvénysorozat egyik főelőadója dr. Szili Katalin miniszterelnöki megbízott volt, aki kiemelte: „Köszönet illeti a kárpátaljai magyarokat, hogy a nehéz körülmények ellenére is őrzik a magyar kultúrát és identitásukat.”
A politikus beszédében kifejezte a magyar állam ukránok iránti szolidaritását, valamint támogatásáról biztosította a kárpátaljai magyarságot. Mint mondta, nagyon sajnálatosnak tartja azt, hogy Ukrajna európai integrációs folyamatának árnyékában kerül sor azokra a nemzeti kisebbségek elleni folyamatokra, mint amelyek az elmúlt napokban történtek a Munkácsi kistérségben. „Nekünk sem engedték a munkácsi várban megkoszorúzni Petőfi szobrát. Nyilvánvaló, hogy ez a munkácsi járási tevékenységnek tudható be. Érthetetlen, hogy ebben a háborús helyzetben miért van szükség ilyen negatív fellépésekre a nemzeti kisebbségekkel szemben” – mondta el dr. Szili Katalin.
Dr. Kalmár Ferenc nagykövet, Magyarország szomszédságpolitikájának fejlesztéséért felelős miniszteri különmegbízott előadásában kiemelte: minden időben és korban minden egyes magyar számít. A kárpátaljai magyarság a háború miatt veszélyeztetett mind fizikai létében, mind identitásában. Azonban a kultúra megtartó erő lehet még ezekben a nehéz időkben is. A kisebbségvédelmi törvény kapcsán kifejtette: a törvény egyáltalán nem mondható kisebbségvédelmi törvénynek. „A probléma az, hogy a törvény nem garantálja azon 1992-ben megadott jogokat, amelyekkel eddig élhettek a nemzetiségek az országban. A törvény asszimilálni kívánja a kisebbségeket” – tette hozzá.
A konferencia alkalmával előadást tartott továbbá dr. Pomozi Péter nyelvtörténész, író, a Magyarságkutató Intézet Magyar Nyelvtörténeti Kutatóközpontjának igazgatója, az ELTE BTK docense, dr. Zékány Krisztina tanszékvezető, dr. Zubánics László, az UMDSZ elnöke, aki a kárpátaljai magyarság túlélési lehetőségeiről beszélt az elfogadott ukrán kisebbségi törvény tükrében. Végül dr. Dupka György, a KMMI igazgatója, a MÉKK elnöke helyzetjelentést tartott a 2022-es évről, beszámolt a 2023-as kulturális tervekről, majd bemutatta a tavaly megjelent kiadványokat. A konferencia fő témája A kárpátaljai magyarság a háború árnyékában volt. A rendezvénysorozat keretében a megjelentek megnyitották Matl Péter Ötösével című grafikai sorozatának kiállítását, ezt követően kulturális műsort adott a BorzsaVári Népi Együttes és az Eszenyi Ritmus Néptáncegyüttes.
A magyar kultúra napja alkalmából most is több díjat adtak át. Az Együtt Nívódíját Gerzsenyi Gabriella írónak ítélték oda. Az Anyanyelvápolók Szövetsége nevében több oklevelet is átadtak a kárpátaljai kultúrában, oktatásban és közéletben kiemelkedő tevékenységet végző személyek részére. A rendezvény végén megkoszorúzták a posta épületénél található Kölcsey-emléktáblát, valamint felavatták a Magyar Ház falán elhelyezett Dalmay Árpád által felajánlott Széchényi István-emléktáblát.
„Éreznie kell a kárpátaljai magyarságnak, hogy Magyarország, és az a közösség, mely az anyaországban él, ott áll mellettük, mögöttük, és óvja, vigyázza őket is.” – nyilatkozta a TV21 Ungvár stábjának Szili Katalin, miniszterelnöki megbízott, az Országgyűlés korábbi elnöke Visegrádon a II. Kárpát-medencei médiatalálkozón. A politikus szerint a kárpátaljaiak tudják a legjobban, hogy a XXI.-ik század harmadik évtizedének elején mennyire fontos a béke és a biztonság kérdése.
Megjelent a Kárpát-medencei magyar kisebbségjogi kalauz második kötete, amely a romániai kisebbségi jogokat veszi górcső alá.
Szili Katalin miniszterelnöki megbízott, Markó Attila, a könyv szerzője és Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója (b-j) a Kárpát-medencei magyar kisebbségjogi kalauz második kötetének bemutatóján a budapesti Körszállóban 2022. április 12-én. Fotó: MTI/Kovács Tamás
Szili Katalin miniszterelnöki megbízott a könyv keddi budapesti bemutatóján rámutatott: a szándékuk az volt, hogy szülessenek olyan kötetek, amelyek tükröt tartanak a 21. században a közösségek számára, melyek azok a jogok, amelyeket nemzeti kisebbségként a saját többségi társadalmukban gyakorolhatnak.
A második kötet a romániai kisebbségi jogokat tekinti át, és külön aktualitását adja, hogy Románia 15 éve az unió tagja. A nemzetközi szabályozáson túl áttekintést kínál a kisebbségi jogokról a szomszédos országban, a neuralgikus kérdéseket is számba véve – ismertette a miniszterelnöki megbízott.
Mivel folyton változó jogi anyagokról van szó, online felületen is elérhetővé teszik a köteteket, ahol folyamatosan frissítik majd – jelezte.
Kitért arra is, hogy Romániában jelenleg népszámlálás zajlik, és arra hívott fel, minden magyar nemzettársunk éljen a lehetőséggel.
A szerző, Markó Attila kiemelte: a tanulmánykötetekkel képet szerettek volna alkotni egy aktuális pillanatban a jogi helyzetről a Kárpát-medencében.
Románia arról híres, hogy miniszterei állandóan reformokat akarnak bevezetni és mindent átszerveznek. Folyamatos jogi hullámvasút jellemző, amit sokszor követni is nehéz. A parlamenti munka számtalan esetben arról szól, arra figyelnek, nehogy úgy változzanak a jogszabályok, hogy meglévő kisebbségi jogot elvesznek – közölte.
Kitért arra is: fontos, hogy Románia társadalma belássa, akkor tud erős lenni, ha minden közössége erős. Hiába vannak jó törvények, ha az alkalmazásuk nem megfelelő módon történik. Ezért jelennek meg a mostani kötetben hangsúlyosan az egyes jogszabályok alkalmazási hiányosságai – húzta alá.
Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója a tanulmánykötetekről azt mondta: úgy gondolták, egy olyan sorozatot készítenek, ami tömören, közérthető módon tekinti át a kisebbségjogi kérdéseket.
Jelezte, néhány hét múlva mutatják be a Felvidékről szóló kötetet.
