Bemutatóval zárta 2023–2024-es évadát május 17-én a Ficseri Gyermekstúdió.
A Ficseri Gyermekstúdió létrehozása a nagymuzsalyi Vidnyánszky Éva magyartanár, drámapedagógus nevéhez köthető, aki több mint 25 évvel ezelőtt álmodta meg és kezdeményezte annak a csoportnak az elindítását, ahol lehetőség nyílik a fiatal színészpalánták felkutatására, ahol a gyerekek elsajátíthatják a színjátszás csínját-bínját, de kiváló helyszínt biztosít arra is, hogy a kamaszok türelmet és magabiztosságot tanulhassanak. Sok gyereket vonz a színpad, sokan közülük szeretnék kipróbálni magukat a világot jelentő deszkákon. Éppen ezért néhány évvel ezelőtt Vass Magdolna és Fornosi-Domáreckájá Júlia, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház színésznői újra életre hívták a stúdiót, melynek 2023–2024-es évada már Vass Magdolna mellett Heczel Jázmin segédszínész vezetésével indult el. A szeptember és május között zajló foglalkozások eredményét május 17-én mutatták be egy nyílt nap keretében. Az alkalomra érkezett szülők, nagyszülők és érdeklődők Janikovszky Éva Ha én felnőtt volnék című, az írónőre jellemző humorral dúsított művének színpadi adaptációját láthatták a fiatal növendékek előadásában.
„Minden gyerek tudja, még a legkisebb is, hogy rossznak lenni sokkal mulatságosabb, mint jónak lenni. Folyton jónak lenni iszonyúan unalmas és amellett fárasztó is” – áll a Kossuth- és József Attila-díjas írónő jellegzetes stílusban írt rövid, szórakoztató művének legelején. A Ficseri Gyermekstúdió tagjai rendkívüli átéléssel adták elő a Ha én felnőtt volnék című mókás történetet, hiszen abban jelen van minden őket foglalkoztató nehézség, a gyermekkor kihívásai, valamint az oly mélyen áhított felnőttkor csodái is, alátámasztva azzal a megállapítással, mely szerint: „A felnőtt azt csinál, amit akar, a gyereknek pedig azt kell csinálnia, amit a felnőtt akar.”
Janikovszky Éva a gyerekek szemszögéből fogalmazza meg mindazt, ami egy fiatalt foglalkoztat, s teszi mindezt sok-sok humorral fűszerezve. Mint ahogyan a történet főhőse, úgy a színpadon játszó gyerekek sem értik például, hogy a felnőttek miért szólnak folyton rájuk; miért kell felvenni a pulóvert, miért kell kezet mosni, miért nem rághatják a körmüket, miért nézzenek a lábuk elé, miért kell elrakni a játékaikat? „Nem tudom, miért van az, hogy a felnőtt csak akkor igazán boldog, ha a gyerek jól viseli magát. Mi öröm van abban? Én egészen másmilyen felnőtt volnék, és annyi mindennek örülnék. Először is annak örülnék, hogy azt csinálhatom, amit akarok” – konstatálják mindannyian, s ezt sorra követik a példák is: megennének egy-egy nagy tábla csokit minden ebéd előtt, kézzel fognák a legyeket, hátrafelé mennének az utcán, vendégségben mindig kalimpálnának a lábukkal a széken, vagy éppen tartanának otthon egy igazi zsiráfot, aki az ágyuk előtt aludna – hiszen a felnőttek bármit megtehetnek, de akkor a szüleik vajon miért nem tartanak zsiráfot otthon?
Az előadást követően Sin Edina, a színház megbízott igazgatója köszönetet mondott Vass Magdolnának, Heczel Jázminnak és Rajkó Balázsnak, akik heti rendszerességgel hatalmas lelkesedéssel várták a gyerekeket a foglalkozásokra, megköszönte a gyerekek kitartását a színház mellett, a szülőknek pedig a támogatást. A gyermekstúdió munkájának jelentőségét hangsúlyozva Sin Edina kiemelte: ez a hely színházszerető embereket nevel, összetartó közösséget kovácsol, s a közösség megtartó ereje rejlik benne. Felhívta továbbá a jelenlévők figyelmét arra is, hogy néhányan a beregszászi társulat oszlopos tagjai közül a Ficseri Gyermekstúdióban kezdték el az ismerkedést a színházzal, sőt akadnak olyan színművészek is, akik a Nemzeti Színház színpadán is megmutatják tehetségüket. „Akkor él a színházművészet és a színjátszás, ha van, aki műveli, és van, aki melléáll” – biztatta a fiatalokat a színházigazgató.
„Hatalmas élmény és nagy öröm számomra, hogy a színjátszás mellett gyerekekkel is foglalkozhatok” – húzta alá Vass Magdolna, hozzátéve: „Én magam is sokat tanulok a gyerekektől egy-egy foglalkozás alkalmával. Úgy gondolom, hogy azért tudjuk ilyen jól megütni a közös hangot, mert partnerként kezeljük egymást. Ez egy nagyon jó csapatmunka, ahol sok mindent megtanulunk magunkról és a másikról is, beleértve a közösségben való létet.” A színésznő elmondta, a gyermekstúdióban zajló foglalkozások nemcsak a színészet iránt érdeklődő kamaszok számára hasznosak, de az önismeretszerzés és közösségépítés szempontjából is.
A Ficseri Gyermekstúdió tizenegy fős csapatának premier-előadását követően a jelenlévők tortával ünnepelték a jeles eseményt, majd közös pizzázással és baráti beszélgetéssel folytatták a délutánt.
Móricz Zsigmond Erdély-trilógiájának első regénye alapján készült Tündérkert – Kísértések kora című szenvedélyes történelmi kalandfilmsorozat múlt év őszén indult útjára a a Duna Televízióban. A nyolc részből álló sorozatban tizenöt erdélyi színész is fontos szerepet kapott, köztük Pál D. Attila – közismertebb nevén Deszka ‒, a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház egykori színésze, gazdasági igazgatója, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház jelenlegi vezérigazgatója, aki Nagy András hajdúgenerális, „a Kárpátok farkasa” szerepét alakítja.
– Kérlek, mesélj nekünk a Tündérkertről.
– Érdekessége az egésznek – már korábbi interjúimban is bevallottam –, hogy mielőtt megkaptam volna a szerepet, én nem olvastam a regényt. Ami furcsa mód alakult, hiszen eddigi életem során rengeteg könyv megfordult a kezeim között, de valahogy ez a trilógia nem jött szembe velem. Amint megkaptam a szerepet, először a forgatókönyvet, majd a regényt is elolvastam, és azt tudom mondani, hogy nekem már ezért megérte. Ahogy nagy általánosságban is azt tudom mondani, hogy a sorozat megszületése révén, ha akár egy maroknyi ember is előveszi a regényt, akkor már megérte.
Ugyanakkor történelmi események szempontjából is így gondolom, hiszen Bethlenről viszonylag sokat tudtam, de Báthory Gáborról szinte semmit. Bevallom őszintén, hogy az általam megformált Nagy Andrásról korábban nem is hallottam. A hajdúkról pedig valamiért azt gondoltam, hogy egy népcsoport, pedig tisztában vagyok vele, hogy a történelem során számos területen léteztek hajdúk. Tehát így derült ki számomra, hogy a hajdúk az akkori kor profi hadseregének számítottak. A sorozatban feltűnő számos más karakterrel is ugyanígy vagyok, akiknek az életével és munkásságával a sorozat elkészítését követően kezdtem ismerkedni mélyrehatóbban.
– Milyen érzés volt számodra a képernyőn életre kelteni Nagy Andrást, a hajdúk vezérét?
– Itt leszögezném, hogy én nem vagyok színész, még színpadon sem. Az igaz, hogy Sepsiszentgyörgyön a 90-es évek közepén megfordultam néhányszor a színpadon, lényegében így kerültem kapcsolatba a színházzal. Akkoriban Sepsiszentgyörgyön, a Tamási Áron Színháznál, illetve Gyergyószentmiklóson, a Figura Stúdió Színháznál kóstolgattam bele a színház világába és játszottam kisebb szerepeket. Én úgy szoktam fogalmazni, minden olyan szerep, ahol valakit meg kellett verni vagy valamit fel kellett emelni, és nem volt szöveg, az az enyém volt. Lényegében ekkor szerettem bele a színház világába, mert továbbra is a színház az életem, csak nem az alkotás, hanem a menedzsment része.
Ez a mostani alakítás pedig ismét előhozta belőlem a színháznak ezt a fajta szeretetét, annak ellenére, hogy egy filmről van szó. És szinte biztos vagyok benne, hogy színpadon nem lettem volna rá képes, de így könnyebb volt. Egyfelől azért, mert Nagy András karaktere közel áll hozzám, másfelől pedig azért, mert mind a rendező, mind pedig a kollégáim végtelen türelemmel és kedvességgel álltak hozzám. A forgatások előtt Madarász Istivel, a sorozat rendezőjével tréningeket tartottunk, amelyek alatt közeli felvételeket csináltunk, ezzel helyzetbe hozott, s utána kielemeztük, hogy mi a sok, mi a kevés. Többek között ekkor jöttem rá, hogy minden saját gesztusom akár sok is lehet. Tehát még az is sok, hogyha nem játszom. Ennek a sok felkészülésnek és a színésztársak támogatásának köszönhető, hogy sikerült megtalálni a figurám lényegét.
– Milyen élményekkel gazdagodtál a forgatás során? Kihívás elé állított-e a karakter megformálása?
– Az élményeket tekintve, mint az újszülöttnek, minden dolog új, minden egy élmény, tehát azt mondhatom, rengeteg élményben lehetett részem. Az első, mondhatni kihívásba akkor ütköztem, amikor kiderült, hogy lovas jelenetek lesznek. Tudniillik, én még életemben lóhoz nem értem. A sorozat kapcsán pedig meg kellett tanulnom valamilyen szinten lovagolni, ami a lovak nyugodtságát tekintve nem volt nehéz. Azonban amikor egy kis helyen, méghozzá több lóval kellett manőverezni, és az én lovam folyton a társaival akart menni, én meg nem tudtam megfogni, igenis voltak nehezebb pillanatok. Talán ez volt a legnehezebb dolog számomra az egész forgatás alatt, de a kollégáim mindvégig türelemmel kezelték.
Az, hogy egy forgatás során, hajnaltól estig mi történik veled, milyen éjszaka forgatni, milyen esőben, hóban vagy éppen műhóban forgatni, ez mind-mind életre szóló élmény és kaland volt számomra.
– Véleményed szerint miért fontos egy ilyen kalandfilmsorozat napjainkban, mi a mondanivalója, vagy épp milyen tanulságot hordoz a fiatalok számára?
– Mindenképpen van létjogosultsága, ahogy már említettem, hiszen ha a sorozat által a fiatalok, de igazából bárki találkozik az irodalommal, illetve a történelemmel, akkor már elérte a célját. Még akkor is, ha a film egy kicsit vagy akár jobban eltávolodik az irodalomtól, illetve a valós történelmi eseményektől. Én úgy gondolom, ha nem is végigolvasás céljából, de egy átlapozás és bővebb információgyűjtés erejére sokan leveszik majd a polcokról Móricz Zsigmond műveit.
Emellett, amit én szintén fontosnak tartok, hogy világszerte kirajzolódik egy olyan trend, miszerint egyre több történelmi eseményeket bemutató film jelenik meg. Ezeknek van most egyfajta divatja, ami arra enged következtetni, hogy nézői igény is van rá. Én személy szerint nagyon-nagyon örülök annak, hogy ez a magyar filmgyártásban is – méghozzá ilyen minőségben – megszületett. Igaz, nem szakmám, de véleményem szerint ez a mű adott egy új kezdetet a magyar történelmi filmek gyártásának.
– A sorozat más országokban is megtekinthető lesz, köztük az ukrán média is átveszi, ami talán egy ukrán–magyar kapcsolatjavító hatással is bírhat. Mi a véleményed erről?
– Azt nem tudom, hogy bármiféle közeledést jelent-e majd a nemzetek között, talán annyiban, hogy a sorozat által mélyrehatóbban megismernek minket. Én azt tudom mondani, nagyon örvendek annak, hogy más országok is megtekinthetik a sorozatot, az elkészített feliratoknak hála pedig meg is értik majd, és remélem, ezáltal egy kicsit jobban megismernek, talán megszeretnek minket.
– Zárásként pedig engedd meg, hogy megkérdezzem, láthatunk-e még a filmvásznon?
– Ez sajnos nem rajtam múlik. Természetesen, ha kívánhatom, adja az Úristen, hogy igen, mert az első ötven évemet le tudtam élni filmkészítés nélkül, de a második ötven évemet rá tudnám áldozni, hiszen minden percét imádtam. Szívesen kipróbálnám magam akár más helyzetekben is. A forgatás alatt poénkodtam, hogy akár a szakállamat, hajamat is levágom ennek érdekében, rám számíthatnak.
A Tündérkert története rengeteg szerelmet, szenvedélyt, csatát, hatalmi harcot, árulást és hűséget mutat be egy viharvert történelmi időszakban. Vajon ellen tudnak-e állni hőseink – a szemtelenül fiatal és vakmerő fejedelem, Báthory Gábor, a komoly és harcedzett Bethlen Gábor, a véres grófnő néven ismert Báthory Erzsébet és valamennyi hozzájuk kapcsolódó történelmi személyiség – a kísértéseknek egy olyan korban, amikor elég volt egy pillanat, hogy a barátból ellenség váljon, amikor mindenki csak magában bízhatott, és néha már magában sem?
A nyolcrészes kalandfilmsorozat megtekinthető a Netflix streaming szolgáltatón, valamint a magyar MédiaKlikk weboldalán (https://mediaklikk.hu/tunderkert).
Közönségtalálkozóval egybekötött filmbemutatón vehettek részt Nagydobronyban és Nagypaládon az érdeklődők, ahol az elmúlt hétvégén mutatták be a Déryné ifjasszony című filmet, melyet az említett helyszíneken a KMKSZ és a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház szervezésében, az anyaországi Déryné Program hozzájárulásával mutatták be. A film után életéről, munkásságáról, a filmről, a forgatás kulisszatitkairól és szülőföldjéhez, Kárpátaljához fűződő viszonyáról is beszélt a nézők kérdéseire válaszolva a Dérynét alakító Tarpai Viktória Jászai Mari-díjas színésznő.
A Vidnyánszky Attila által rendezett film gyakorlatilag egy ugyancsak általa rendezett színházi előadást filmváltozata. A kárpátaljai származású rendező, a budapesti Nemzeti Színház vezérigazgatója, a film Uránia filmszínházbeli díszbemutatóján úgy fogalmazott: „A mű a film és a színház között helyezkedik el” – amely a koronavírus-járvány okozta kényszerű leállást kihasználva készülhetett el. Herczeg Ferenc 1925-ben írt, az 1800-as évek elején játszódó drámáját dolgozzák fel, filmen szokatlan, újszerű módon, a színészek korabeli ruhákban, festett háttér és egyszerű, stilizált diszketek között. A címszereplő Tarpai Viktória mellett Nimling szerepében láthatunk a filmben egy másik beregszászi színészt, Ivaskovics Viktort is.
Nagydobronyban a Magyar Házban mutatták be a filmet, ahol a vetítésre érkezőket az intézményt vezető Szanyi Éva köszöntötte, ismertetve a filmről a legfontosabb tudnivalókat. A hosszú, két és félórás film végén lépett be a terembe a címszerepet játszó, Dérynét alakító Tarpai Viktória, akit nagy tapssal fogadtak. A Jászai Mari-díjas színésznőt Hidi Tünde, a Karpatalja.ma hírportál újságírója kérdezte, de aktívan bekapcsolódott a beszélgetésbe a közönség is.
Nagypaládon a helyi középiskola színháztermében, a megjelenteket Illés Katalin, a KMKSZ Nagypaládi Alapszervezetének elnöke köszöntötte, név szerint is kiemelve László Beátát, a Tiszapéterfalvai Kistérségi Tanács titkárát, Virág Margarétát, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének alelnökét, járási képviselőt, Peleskei Bélát, a Máramaros-Ugocsai Református Egyházmegye főjegyzőjét, Kótunovics István nagypaládi görögkatolikus papot, Teremta Innát, a házigazda középiskola igazgatóját és Bornemissza Anton nagypaládi elöljárót. Majd a filmvetítést megelőzően az egy éve alakult Szatmár Énekegyüttest alkotó hölgyek gyönyörű népviseletben léptek a közönség elé és magyar népdalokat énekeltek.
Illés Katalin elmondta, hogy a film nagypaládi bemutatását ő szorgalmazta: „Én a magyar kultúra napján már láttam ezt a filmet Beregszászban. Fontosnak tartottam, hogy ez a kicsi magyar közösség, akik itt megmaradtak, lássák ezt a filmet. Nagyon jónak tartom a filmet és örülök, hogy Viktória is ellátogat ma hozzánk, akivel beszélgethetünk, közelebbről is megismerhetjük.”
A főszereplő Tarpai Viktóriával Nagypaládon Illés Katalin beszélgetett. A színművésznő beszélt pályájának kezdeteiről, a Déryné-program céljairól, hogy a színházi kultúrát eljuttassák olyan vidéki helyszínekre, ahol az emberek egyébként nem látnának színházi előadást. A színész szemszögéből a színházi és filmszerep különbségeiről, illetve a nyolc nap alatt leforgatott film létrejöttének részleteiről, kulisszatitkairól. A művésznőt nagy érdeklődéssel hallgatta a közönség, többen kérdeztek tőle, aki igyekezet félreérthetetlenül hangsúlyozni, hogy erőt és tartást adnak számára a kárpátaljai gyökerei, ma is haza kell jönnie pihenni, töltekezni, soha nem szakad el szülőföldjétől és szülőfalujától, Nagymuzsalytól.
A közönségtalálkozó végül hosszan elhúzódó, kellemes beszélgetéssé alakult, mely végén Tarpai Viktória tudósítónknak elmondta: „Valami olyan erővel bírnak ezek a találkozások, amelyek nagyon sok mindenben megerősítenek, hitet adnak és tovább segítenek. Az eddigi találkozókon azt tapasztaltam, hogy az embereknek igényük van arra, hogy lássanak magyar filmet, vagy akár színházi előadást, hogy összejöjjenek, közösségben legyenek, hogy meg tudják osztani a gondolataikat, kíváncsiak a másik ember gondolatára, akit esetleg a színpadon vagy a filmen látnak. A találkozók során megerősítést kaptam azzal kapcsolatban is, hogy a kárpátaljai magyarok ki fognak tartani szülőföldjükön minden nehézség ellenére.”
A Déryné ifjasszony című filmet még Nagyszőlősön is be fogják mutatni május 13-án a KMKSZ nagyszőlősi székházában, ahol a közönség ugyancsak találkozhat Tarpai Viktóriával.
A beregszászi színház előadásait kedvelő közönség a március 19-i premieren megújult köntösben láthatta újra Gogol Háztűznézőjét a színház alapítójának, Vidnyánszky Attilának rendezésében.
Fotó: Eöri Szabó Zsolt
A két felvonásban játszott komédia pikantériáját az adja, hogy az eredetileg túlynomórészt férfi karaktereket felvonultató darabot a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház női szereplői testesítik meg, sajnos, a kialakult „nagy nemzetközi izére…” való tekintettel, hangzik el az előadás elején. S bár a kialakult háborús helyzet valóban jelentősen megnehezíti az ország kulturális életének működését, a beregszásziak most is zseniálisat alkottak. Az előadás 7 női szereplője és egyetlen férfi színésze magas színvonalú alakításokkal hozza közelebb a komédia eszközén keresztül a „háztűznézést” és az abban rejlő férfi-női lelki tusát, a félelmet az elköteleződéstől, változástól, az ismeretlentől. A házasodást minduntalan halogatni kívánó hivatalnok és cselszövő társainak a balul elsült háztűznéző látogatásában megjelenik az ember, egyszeri mivoltában és hétköznapiságában. S bár lehet, hogy a darab közel 190 éve íródott, a benne megjelenített karakterek ábrázolása, színpadra vitele most is aktualitással bír a ma embere számára, hiszen tematikája időszerű, amellyel minden kor nemzedékeinek szembe kell nézniük.
Fotó: Eöri Szabó Zsolt
A darabban felsejlik a jelenkor által megvívott létharc, amely átitatja mindennapjainkat, azonban mindezen túl a rendező megvillantja az élet igazi értelmét, melyért a nehéz időkben is érdemes küzdeni.
Az elmúlt egy évben a színház nem tudott a tőle megszokott módon működni, hiszen eleinte a Belső-Ukrajnából érkező menekülteket fogadta, majd a társulat mind ez idő alatt folyamatosan előadásokat játszott Magyarországon és a szomszédos országokban. Az elmúlt évben elindultak a színház meseelőadásai, és a Háztűznézővel újra tudják fogadni felnőtt közönségüket is.
Fotó: Eöri Szabó Zsolt
Vidnyánszky Attila, a darab rendezője, a budapesti Nemzeti Színház igazgatója elmondta: „Attól, hogy a női szerepek mellett a férfi szerepeket is a nők játsszák, még izgalmasabbá válik a dolog. Helyenként talán áthallásos és fájó is, de nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy nevessünk és igeneljük az életet. Derű legyen a szívünkben, és örüljünk annak, hogy mi, magyarok itt, Kárpátalján is tudunk még örülni.”
Fotó: Eöri Szabó Zsolt
Sin Edina, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház igazgatója elmondta: „A most bemutatott Háztűznéző című előadásunk nemcsak szakmai szempontból számít mérföldkőnek a beregszászi színház életében, de egyben egy különlegességet is hordoz magában: hogy a férfiak szerepében női szereplőket láthatunk. Egyfajta »életjeladás« is mindez a színházunk részéről a kárpátaljai közönségünk felé. A kárpátaljai magyar közösség nagyon nehéz időszakon megy keresztül, rájuk fér, hogy segítsük őket és bátorítsuk abban, hogy mindezt igenis át lehet vészelni, és a színháznak ez is feladata, hogy a maga eszközeivel élve ebben szerepet vállaljon. Bízunk abban, hogy minél több emberhez elér Kárpátalján az előadásunk, és minél többször műsorra tudjuk majd tűzni.”
Az előadás a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház és a budapesti Nemzeti Színház közös produkciója.
Születésének 140. évfordulóján állított emléket Csortos Gyulának a Munkácsy Mihály Magyar Házban szülővárosának magyar közössége. A gyönyörűen felújított, patinás épületben ‒ Munkácsy Mihály szobra és Lehoczky Tivadar emléktáblája után ‒ került leleplezésre Csortos Gyula emléktáblája, mely Matl Péter munkácsi szobrászművész alkotása. Az ünnepségen tiszteletüket tették a helyi magyarok mellett magyar diplomaták, a megyei, járási és helyi tanácsok képviselői, valamint a magyar társadalmi szervezetek vezetői is.
Az avatóünnepségen megjelenteket Tarpai József, a magyar ház igazgatója köszöntötte.
Cseh Áron ungvári magyar konzul ünnepi beszédében kiemelte: „Ma, amikor a háború a békés élet minden zugát felforgatja, különösen fontosak az ilyen események, amelyek életünket visszazökkentik a normalitás medrébe, és visszaemlékezhetünk egy békebeli korszakra, melynek meghatározó szereplője volt Csortos Gyula.” A magyar diplomata megemlítette Csortos legsikeresebb színházi alakításait, illetve azt, hogy tizenhárom némafilmben nyújtott alakítása után, 1931 és 1944 között közel hetven hangosfilmben szórakoztatta a közönséget. „Csortos Gyula a XX. század első felében alkotó, halhatatlan kárpátaljai magyar színészóriások arcképcsarnokába tartozik, akárcsak a szintén munkácsi születésű Uray Tivadar vagy a beregrákosi Salamon Béla, valamint a feledhetetlen beregszászi születésű Fedák Sári.”
Kornya István, a Nemzeti Színház művészeti műhelyének tagja, a Nemzeti Magazin főszerkesztője a Nemzeti társulatának és Vidnyánszky Attila főrendezőnek az üdvözletét tolmácsolta. Hangsúlyozta: „Három fontos dolog van, ami miatt egy színész tünékeny emlékezete megmaradhat. Az egyik az, hogyha anekdoták maradnak meg róla. Csortos Gyula életében ez megvalósult, sőt az anekdoták szerint ő maga is keltette ezeket az anekdotákat. Az újságíróknak nem szívesen nyilatkozott, védte a magánéletét, viszont szívesen vette, ha anekdoták szólnak róla. A másik dolog a film. Ma már azt, hogy a színpadon hogyan alakított, nem tudjuk. Azt viszont, hogy a filmekben hogyan tudott alakokat megformálni, látjuk. Például a leghíresebb magyar film, a Hyppolit, a lakáj címszerepében nyújtott alakítása őrzi az alakját, figuráját, hangját, mosolyát, huncutságát. A harmadik, ami a tünékeny emlékezetben fontos, hogy a közösség, amelyből származik, megőrizze az ő emlékét. Mint ahogy itt Munkáson emléktáblája született. Egy biztos pont az emlékezetben az, ha van egy hely, ahova el lehet menni, emlékezni, ahol a születésnapján – mint ma is – összegyűlhetnek az emberek és emlékezhetnek rá” – fogalmazott Kornya István.
A táblát megalkotó művész, Matl Péter elmondta, hogy Csortos Gyula arca pozitív kisugárzású, talán ez is oka volt annak, hogy annyian szerették életében. Tudósítónknak elmondta még, hogy leghíresebb filmjeiből ismert, idősebb kori arcképe helyett egy fiatalabb kori, kissé profilból készült, mosolygós fényképe alapján formálta meg a Csortos Gyulát ábrázoló domborművet, amely akrilból készült, de teljes mértékben bronz hatása van.
Az emléktáblát Tarpai József, Cseh Áron konzul, Kornya István és az alkotó, Matl Péter leplezte le.
A tábla leleplezése után a magyar ház nagytermének színpadán a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház művészei Mónus Dóra által összeállított, 20 perces előadással idézték fel Csortos Gyula életének legfontosabb eseményeit, és egyúttal a nagy előd személyiségét is megidézték. Mónus Dóra az előadás után elmondta, hogy Galsai Pongrác Csortos Gyuláról szóló kis életrajzi kiadványából dolgoztak, amely nagyon sok anekdotát tartalmazott és pontos életrajzi adatokat. Az előadásban elsősorban a szakmai útját vázolták fel, és igyekeztek azt is bemutatni a visszaemlékezések és naplórészletek alapján, hogy milyen ember is lehetett Csortos a magánéletében.
Sin Edina, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház igazgatója tudósítónknak elmondta: „Nagyon örültünk, hogy a Munkácsy Mihály Magyar Ház részéről az a megkeresés érkezett, hogy támogassuk Csortos Gyula emléktáblájának avatását azáltal, hogy színpadi összeállítást hozunk ide, amellyel felelevenítjük a munkácsi születésű nagy magyar színész emlékét, életét. Megidéztük egy picit az ő jellemét és természetét, emlékezetes színházi szerepeit is. Jó visszatekinteni arra, hogy a kárpátaljai magyar színjátszásnak igenis vannak nagy alakjai. Múltunkba kapaszkodva felmutathatunk olyan szereplőket, akiknek művészetéből és életéből mi is erőt meríthetünk.
Külön öröm a számunkra, hogy a budapesti Nemzeti Színház is fontosnak tartotta az emléktábla avatásának ügyét, és a háborús időszak ellenére is elküldték képviselőjüket Munkácsra, Kornya István főszerkesztő személyében” – fogalmazott Sin Edina, aki elmondta még, hogy a beregszászi színház a háború alatt sem pihen, új bemutatóra készülnek a következő hét folyamán.
A mariupoli színház a Kárpátaljai Megyei Zenei-Drámai Színházban Vaszil Sztusz A nemzet kiáltása című darabját adta elő az elmúlt hétvégén.
A premiert nem véletlenül július 16-ra tették, hiszen ekkor volt pontosan négy hónapja annak, hogy az orosz hadsereg lebombázta a színház épületét Mariupolban. Az épület többszáz helyinek adott menedéket.
A színház munkatásai és a kollektíva sikeresen kimenekült, s már két hónapja Kárpátalján működnek tovább.
A premiernek szentelt, a megyei katonai adminisztráció falai között lezajlott sajtótájékoztatón Viktor Mikita hangsúlyozta, hogy térségünkbe már eddig is jelentős számú belső menekült érkezett, az ország területén áttelepülésre kényszerült vállalkozások 50%-a itt folytatja tovább a munkát, ezenkívül pedig a tehetséges és kreatív kollektívák is itt találtak menedékre.
„Számunkra fontos az ukrán művészet megőrzése, valamint művészeink megőrzése. Természetesen minden intézkedést megteszünk ennek érdekében. Ez rendkívül fontos számunkra… Sok időt fordítunk arra, hogy a drámai színház keletről érkezett munkatársai és színészei otthon érezzék magukat Kárpátalján” – mondta el Viktor Mikita.
Mind a költözés, mind a színház további munkája a kárpátaljai és a donyecki megyei adminisztrációk vezetőinek szoros együttműködésének köszönhetően valósult meg. Ezt Julia Kosztyunina, a Donyecki Megyei Katonai Adminisztráció helyettes vezetője is kiemelte, aki szintén jelen volt a tájékoztatón.
Ljudmla Koloszovics érdemes művész, a mariupoli színház művészi vezetője elmondta, hogy a darabot július 16-án, július 17-én és július 23-án mutatják be.
„Sokat dolgoztunk, és erőteljesen hozzájárultunk az ukrán színházművészet fejlődéséhez, bebizonyítottuk, hogy a kultúránkat lehetetlen elpusztítani. Az ukrán kultúra, mindent túlél, élni fog, és elmondja jövő generációinak is, hogy élünk, és nemzet vagyunk” – közölte.
A Nemzet kiáltása című előadást a hatvanas évek híres ukrán költőjének, Vaszil Sztusznak ajánlották, akit a szovjet rezsim megkínzott. A költő és jogvédő életrajzában sok hasonlóságot találnak a jelennel, különös tekintettel a harcokra, a közös célra és a közös álomra egy szabad és független Ukrajnáról.
A színház azt tervezi, Ukrajna más városaiban is előadja a darabot, ezenkívül az USA-ba és a krakkói színházfesztiválra is meghívást kaptak.
A Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház az Oleh Melnyicsuk rendezte Forráspont c. darabbal léptek fel a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválján.
Az emberiség megosztottsága, kategóriákba sorolása örök téma. Férfiak és nők, szegények és gazdagok, fiatalok és idősek – ezt a feloldhatatlannak látszó megosztottságot mutatja be a beregszászi színház a Forráspont c. darabjában.
„A beregszászi színház a kezdetektől résztvevője, tagja a Kisvárdai Színházi Fesztiválnak. Éppen ezért öröm számunkra, hogy ebben az ínséges, hadiállapottal terhelt időszakban is el tudtunk jönni a rendezvényre Oleh Melnyicsuk rendező munkájával, a Forráspont című előadásunkkal” – hangsúlyozta Sin Edina, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház megbízott igazgatója. „Külön öröm a társulat számára, hogy előadásunkkal a fesztivál versenyprogramján is részt vehetünk” – tette hozzá.
Az előadás során a nézők egyfajta tükörben láthatták mindennapi küzdelmeiket önmagukkal és egymással. A történet a következő: két kisgyerek összeverekedésének okán az áldozat szülei meghívják a másik gyermek szüleit lakásukba, hogy tisztázzák a dolgokat. A helyzet azonban bonyolódik, hiszen előtörnek a konfliktusok mind az egyszemélyes viták, mind a házastársi viták folytán, s előkerül az egyén magából kivetkőzött állati énje. És felmerül a kérdés, hogy az éveken át gyülemlő belső elfojtottságokból keletkező dühkitöréseket követően van-e visszaút? Lehet-e újrakezdeni, tovább folytatni?
„Az előadás egy-egy pontján előbukkannak azok a hétköznapi életszituációk, hogy a mutatott világ mögött mennyire foglalkozunk egymással, mennyire látjuk meg egymásban az esendőséget, mennyire tudunk valóban embernek megmaradni a másikkal szemben” – fogalmazott az előadással kapcsolatban Fornosi D. Júlia, a társulat színésznője.
A beregszászi színház kiváló példa a kitartásra, a társulat ugyanis megmutatta, hogyan lehet a semmiből, anyagi nehézségek ellenére, hittel és kitartással felépíteni egy olyan színházat, amely három évtized alatt számos díjat nyert hazai és nemzetközi porondokon egyaránt. Emellett olyan művészeket nevelt ki, akik a magyar nemzet legnagyobb színházában is megállják a helyüket.
„Mi a Nemzeti Színházban is a beregszásziak vagyunk. Erre mindig is büszkék voltunk és büszkék is kell, hogy legyünk!” – fogalmazott Vidnyánszky Attila, a beregszászi magyar színház alapító főrendezője, a Nemzeti Színház igazgatója.
A beregszászi színház három évtizedes működésének köszönhetően Kárpátalján kinevelődött egy színházkedvelő közönség, megteremtődött a magyar színházi kultúra és a színház iránti igény. Ez idáig már több mint húsz ország közönsége előtt léptek fel és vitték hírét a kárpátaljai magyarságnak arról, hogy a nehéz körülmények között nemcsak élni, de fejlődni is képesek.
„Bízunk abban, hogy a hadiállapot alatt is további színházi fesztiválokon tudunk majd részt venni, de leginkább azt szeretnénk, ha békeidőben építhetnék tovább a színház szakmai kapcsolatainkat” – fogalmazott Sin Edina.
Újranyitott kedden Kijev Pogyil kerületének színháza, az első előadásokra már el is keltek a jegyek.
A színház sok más kulturális intézménnyel együtt zárva tartott a február 24-én megindult orosz hadművelet miatt. A mozik és a Nemzeti Opera egyébként már május végén újranyithatott.
„Azon tanakodtunk, milyen lesz, jönnek-e majd nézők a háború alatt, egyáltalán mit gondolnak a színházról, lesz-e egyáltalán érdeklődés?” – mondta újságíróknak Jurij Felipenko, a színházi társulat egyik tagja. „Egyszerűen boldogok vagyunk, hogy az első három előadásra elkeltek a jegyek” – tette hozzá.
Felipenko szerint a színház egyelőre kevés szereplővel mutat be darabokat a vasárnapi előadásokon. Az egyik színész, Kosztya Tomljak azt mondta, hogy vonakodott fellépni háborús időben, de a fővárosba visszatérő emberek áradata ennek ellenkezőjéről győzte meg. „Folytatod az életed, bár tudod, hogy háború zajlik. A fő kérdés, miként lehetnek segítségre a színészek ebben a helyzetben” – fogalmazott Tomljak.
VIDEO: McDonald's re-opens a restaurant in Ukraine for the first time since Russia's invasion.
The highly-anticipated relaunch has been seen by many Ukrainians as a symbolic show of support, with the chain remaining shuttered in Russia pic.twitter.com/gUE7IJi2aI
Like millions of Ukrainians, our @USEmbassyKyiv team is once again taking shelter as Russia continues its callous and barbaric missile strikes on the people of Ukraine in an effort to leave the country cold and dark as we approach winter.
#Kyiv. Another high-rise residential building restored after #russian attack. ?? will never give up. We will spare no efforts to stop ?? aggression and not allow it to spread further. The more weapons we get, the more lives will be saved, the sooner justice will be served. pic.twitter.com/DydAPIH2eC
What I wanted to ask was how he was really coping… I got so much more. The programme is coming soon. Thank you @ZelenskyyUa for your hospitality in such a difficult time. Stay Strong. pic.twitter.com/OTxMKXaUeF
Brad Paisley, the owner of three Grammy statuettes and United24 ambassador, sang Chervona Ruta in the center of Kyiv. Source: Alex Mochanov pic.twitter.com/WO6zt9S959
The Ukrainian Ministry of Culture promised to install the Ukrainian coat of arms instead of the Soviet one by the Day of Independence of Ukraine, which is celebrated on August 24. pic.twitter.com/fVa1ClxEfl
The replacement of the Soviet coat of arms with the Ukrainian one on Mother Motherland monument has begun. ?Yan Dobronosov/Telegraf pic.twitter.com/si5adm95Ra
Today is World Cancer Day. I visited Ukraine’s National Cancer Institute to support our young patients, their parents, and everyone fighting this terrible disease. They are all very strong, with a strong belief in our defenders and Ukraine.
Az Odesszai Megyei Tanács képviselői elfogadták a rendeletet, melynek értelmében átnevezik az Odesszai Megyei Akadémiai Orosz Drámai Színházat.
A tanács a napokban tartott soron kívüli ülést, melyen a hadiállapot miatt több képviselő is online-formában vett részt. A határozat szerint a színház nevéből eltörlik az „orosz” szót.
A hírt az Odesszai Megyei Tanács sajtószolgálata közölte.
More good news. #Spain increasing its supply of air defenses to #Ukraine. It's training of ?? military on the Aspide anti-aircraft missile system finishes tomorrow (first pic). And today #NATO announced Spain will also provide 4 Hawk missile launchers. https://t.co/L22CfCPZPfpic.twitter.com/vTrGFiXjup
Many in Russia thought that the Black Sea was the water area of their power. The enemy hoped that our Navy would not be able to withstand Russian attacks. Well, the courage and skill of our warriors destroyed all these enemy hopes and drowned them in the sea.
A „Lear király” bemutatójára a PADIJUN Ifjúsági Központban került sor. A darab történése megegyezik az eredeti mű eseményeivel: Az öreg Lear király úgy döntött, hogy felosztja királyságát a három lánya között.
