November 16-án a Szolyvai Emlékparkban a kárpátaljai magyarság történetének legnagyobb tragédiájára emlékeztek. A 80 évvel ezelőtti események máig mélyen élnek a közösség kollektív emlékezetében. Az elhurcolások és kegyetlenségek szinte minden kárpátaljai magyar családot érintettek; alig akadt olyan család, amelynek valamely hozzátartozóját ne hurcolták volna el az úgynevezett „háromnapos munkára.” Ez azonban gyakran évekké nyúlt, és sokan sohasem tértek haza.
A II. világháború után zajló tömeges, etnikai alapon való elhurcolásokra Kárpátalja-szerte minden éven emlékezik magyar közösségünk. A jelenlegi kutatások alapján közel 40 000 férfit hurcoltak el háromnapos munkára, azaz málenkij robotra a szovjetek. Az idei megemlékezésre az egykori szolyvai gyűjtőláger területén létrehozott emlékparkba most is Kárpátalja több szegletéből érkeztek tiszteletadók.
Tóth Mihály, a Szolyvai Emlékparkbizottság elnöke köszöntve a megjelenteket kiemelte, a kegyeleti megemlékezés immáron harmadik éve zajlik Oroszország Ukrajna ellen indított háborúja árnyékában: „A magyar és német férfilakosság elhurcolásának 80. kerek évfordulóján szívünk és lelkünk fájdalmával kell gondolnunk arra is, hogy immáron 1000 napja országunkban újra háború dúl. Azonban a háborús helyzet ellenére az emlékparkbizottság sikeresen folytatta tovább kutatásait a málenkij robot áldozatainak feltárását illetően.” Megjegyezte: féléves kényszerszünet után újra látogatható a munkácsi vármúzeumban a sztálinizmus kárpátaljai áldozatainak állandó emlékkiállítása. Köszönetet mondott a kárpátaljai és anyaországi kutatóknak, hogy folytatják ezt a nem egyszerű kutatási munkát, valamint a magyar kormánynak, amely lehetővé teszi a munkát és az emlékhelyek, publikációk megjelentetését, fenntartását. Majd egyperces csendes emlékezésre szólította fel a jelenlévőket.
Az esemény kiemelt vendége volt Pánczél Károly, a Magyar Országgyűlés képviselője. A politikus emlékező beszédében kiemelte: „»Po pjáty«. Kárpátaljai emberek, magyarok, ruszinok, németek sorakoztak vezényszóra ötösével, akiket titkos parancs szerint vittek kényszermunkára. A II. világháború földi pokla után, mikor mindenki békére és nyugalomra vágyott, megkezdődött a közösség etnikai alapú tisztogatása.” A szovjet birodalom nagy gyakorlattal és tapasztalattal, megfontolt tudatossággal pusztította a magyar nemzetet. Sztálin szerint a „magyar kérdés vagonkérdés” volt. Kiemelte: Szolyva neve fájdalmas emléket idéz, egy olyan sebet, amely talán teljesen soha nem gyógyulhat be. Az itt felállított emlékpark emlékeztet minket arra, hogy soha nem felejthetjük el a múlt sötét napjait, mert azok figyelmeztetnek minket a béke és az emberi méltóság értékére. Az elhurcolt áldozatok példát mutatnak bátorságból, kitartásból és emberségből. Ők nem akartak hősökké válni, de azzá lettek. Történetük erőt ad ahhoz, hogy soha ne engedjük megismételni az igazságtalanságot és az embertelenséget – szögezte le a politikus, hozzátéve: sajnos a múlt borzalmaiból máig nem tanult Európa. Hiszen újra háború dúl Ukrajna területén. Több százezer halálos áldozat, szétvert családok, több millió menekült, szétvert ország, gazdaságilag hanyatló Európa. Ez a háború mérlege. A politikus kiemelte: a magyar kormány számára kiemelten fontos, hogy Ukrajnában újra béke legyen, s ez nemcsak politikai ok, hanem nemzeti ügy is, hiszen számos kárpátaljai magyar is részese a háborúnak. Hozzátette, hogy bízik benne, hogy a kárpátaljai magyarság kisebbségi jogai is hamarosan rendeződnek az európai uniós csatlakozási folyamatok során.
Ljah Sándor, a megyei nemzetiségi és vallásügyi főosztály vezetője elmondta: végzettsége szerint történész, de a málenkij robotról először nem történelemkönyvekből hallott, hanem nagyapjától, aki egyszerű nagydobronyi magyar ember volt. Ő volt az, aki beszélt a sztálini rezsim szörnyűségeiről. Mint mondta, ez a megemlékezés számára is nagyon személyes, ahogyan számtalan kárpátaljai család számára is. „Ez a megemlékezés a mai napon is aktuális, hiszen országunkban háború zajlik, az orosz agresszor ismét támadja országunkat és népünket, azért, mert szabadon, békében szeretnének élni egy fejlődő országban, egy európai úton” – jegyezte meg. Köszönetet mondott a szervezőknek, hogy minden évben lehetővé teszik, hogy erre a tragédiára emlékezni lehessen, és a fiatalok is megismerhessék az egykori szörnyű történelmi eseményeket, az itt élő kárpátaljaiak közös történelmi fájdalmát.
Sin József, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) alelnöke emlékező beszédében kiemelte: szívszorongva, félelemmel teli lélekkel várták a kárpátaljai magyarok az Erzsébet-estét 1944-ben, hiszen a kisbíró kidobolta november 14-én: jelentkezni kell minden férfinak háromnapos munkára. Sajnos az összeparancsolt embereket először Szolyvára vitték, ahol embertelen körülmények között tartották őket, már itt rengetegen elhaláloztak, a többieket pedig marhavagonokba pakolták és a sztálini lágerekbe küldték. 1989-ben, a KMKSZ megalakulásával elindult az elhurcoltak névsorainak összegyűjtése, és megszólaltak az ártatlan áldozatok is, akiket a mai napig nem rehabilitáltak. „Veszteségeinket kőbe, fába véstük. Minden magyarlakta településen és városban emlékművet állítottunk az elhurcoltaknak – jegyezte meg. – Akik ma itt vagyunk, ismerjük a háború igazságtalanságát, könyörtelenségét. Sok ezer ukrán katona, köztük magyar származású harcos védi az országunkat ma hősiesen. Sokan vágynak a békés időszak után, mi pedig koporsók helyett sok-sok bölcsőt, iskolát, óvodát szeretnénk látni. Az agresszor háborúja csak szenvedést, rombolást, pusztítást hozott Ukrajnának.” Babits Mihály szavait idézve úgy fogalmazott: „Legyen béke már!”
Zubánics László, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) elnöke beszédében visszaemlékezett arra az időszakra, amikor először találkozott túlélőkkel: „1997-ben, amikor Magyarország meghirdette a kárpótlási folyamatot, tanúja lehettem több száz olyan életnek, amely dokumentumba foglalta az 1944-es eseményeket. Sajnálatos, hogy akkor nem volt lehetőségünk rögzíteni azokat a történeteket, élethelyzeteket. Megrendítő történeteket hallhattam, amelyek mindenképpen megráztak, bár történészként arra tanítottak minket, hogy az ember mindig objektíven, külső szemlélőként kutassa és tárja fel a dolgokat. A kárpátaljai magyarok tragédiájáról és úgy általában a nemzeti kisebbségek tragédiájáról egyetlen ukrán nyelvű kiadvány sem jelent meg. Ekkor született meg a gondolat, hogy ezeket az embereket újra meg kell szólaltatni. S fel kell tárni a titkos vagy nem titkos levéltári adatokat is. Hogy az emberek ne csak hallomásból értesüljenek ezen szörnyűségekről. A napokban ezeket a köteteket lapozgatva azt kell mondjam, hogy a történészek közül már senki nem tud távolságtartóan hozzáállni a kárpátaljai magyarság sorstragédiájához. Mi is történhetett volna, ha ennek a 40 ezer embernek lehetősége lett volna arra, hogy utódokat nemzzen; a kárpátaljai magyarság valószínűleg egészen másképp állna” – fejtette ki Zubánics László.
Dupka György Gulág-kutató, a Szolyvai Emlékparkbizottság titkára az esemény zárásaként arról beszélt, hogy 1989. november 18-án, amikor a Kárpát-medencében először szervezték meg a sztálinizmus áldozatainak emlékkonferenciáját a beregszászi kultúrházban, több mint kétszáz túlélőt hívtak meg. Szerinte az elmúlt 35 év alatt teljesítették a túlélők kérését, az akkor megfogalmazott hat pontot sikerült megvalósítani. Az első pont az volt, hogy minden éven megemlékeznek. Második pedig, hogy gyűjtsék össze azok nevét, akik nem tértek haza. Mindebből 12 000 ezer nevet sikerült a Szolyvai Emlékpark tábláira felírni eddig. Azonban a magyar kormány a Covid-járvány előtt 700 000 kartont kivásárolt a moszkvai levéltárból. Ennek folyamatosan zajlik a feltárása, Kárpát-medencei szinten több történész dolgozik rajta. A jövő évtől kezdve már olvasható lesz az interneten – különösen Kárpátalja esetében – azok neve is, akik hazatértek. Ez nagyon nagy munka volt, ennek a feltárása hatalmas mérföldkő. A napokban Lemberg megyében sikerült felszentelni a Szolyvai Emlékpark mintájára a Sztarij Szambor-i parkot. „Azt is igyekeztünk teljesíteni, hogy összegyűjtöttük, kik voltak azok, akik bűnösök voltak, és elrendelték ezeket a pereket, történéseket. Jelenleg 80 százalékos szinten áll a kutatási feldolgozottság. Úgy gondolom, hogy a 35 évvel ezelőtt a kétszáz túlélőnek megígért munkát sikerült teljesíteni, a továbbiakban a fiatalokon múlik, hogy milyen mélyfúrásokat végeznek majd ezeken a kutatásokon” – jegyezte meg.
Az eseményen a nagydobronyi Zöldág Kórus szolgálatát hallgathatták meg az egybegyűltek, majd a történelmi egyházak képviselői által elmondott imádságokat követően a megjelentek elhelyezték az emlékezés koszorúit.
A kárpátaljai magyarság 1944-ben ismerkedett meg először a kommunizmus igazi arcával, amikor úgynevezett „háromnapos munkára” vitték a vidéken élő magyar és német férfilakosságot, 18-tól 50 éves korig. Az azóta Málenykij Robotként elhíresült deportálásnak több tízezer áldozata volt, máig tisztázatlan, hogy tulajdonképpen mennyien maradtak ott a Sztálini-lágerekben. Az NKVD alakulatai a magyar és német férfiak első gyalogos menetoszlopait 1944. november 18-án hajtották a szolyvai gyűjtőtáborba. Szolyván, a 80 évvel ezelőtti események helyszínén, ma emlékpark található. Itt emlékeznek meg minden évben a kárpátaljai magyarok a Málenkij robotról. Pánczél Károly, az Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának elnöke az idei rendezvényen arról beszélt: amikor a front elvonultával a Kárpát-medence különböző vidékein élő magyarok fellélegezve azt hitték, hogy megmenekültek a háború borzalmaitól, akkor csapott le teljes erejével a vörös terror. Csak a peresztrojka utolsó éveiben, a szólásszabadság viszonylagos szabad gyakorlása idején történtek változások: a KMKSZ 1989-ben történt megalakulásával megindult az elhurcoltak névsorainak összegyűjtése, s megszólaltak az ártatlanul elhurcoltak is, akiket nem rehabilitáltak a mai napig sem. – mondta Sin József, a KMKSZ alelnöke. A mai felnőtt nemzedékek számára fontos feladat, hogy fiataljainkat pontosan tájékoztassuk a múlt történéseiről, s együtt vonjuk le a tanulságokat. – mondta Zubánics László, az UMDSZ elnöke. A rendezvény végén a történelmi egyházak jelenlevő papjai, fejet hajtva az áldozatok emléke előtt, Isten áldását kérték a jelenlevőkre. Ezt követően a szervezetek képviselői elhelyezték a megemlékezés koszorúit az emlékfalnál.
A málenykij robot 80. évfordulója alkalmából a Lviv megyei Sztarij Szambirban felavatták azt az emlékparkot, amelynek helyén a szovjet hatóságok gyűjtőtábort működtettek 1944 és 48 között. Itt a három napos munka ürügyén elhurcolt kárpátaljai, magyarországi, felvidéki magyar és német férfiakat tartották fogva, amíg el nem szállították őket marhavagonokban a lágerekbe. Sokan már itt meghaltak a kegyetlen bánásmód miatt. A Sztarij Szambiri gyűjtő tábor mellett háromezer áldozatot temettek el. Ezért szorgalmazta már 2004-ben emlékpark létesítését a Lembergi Magyar Kulturális Szövetség. Pontosabban az akkori elnöke, Szarvas Gábor, aki közel 20 évig fáradozott azon, hogy az emlékpark elkészüljön. Az LMKSZ jelenlegi elnöke folytatta az elődje által elkezdett munkát, hiszen itt volt ő is az első kapavágásnál. Az emlékpark kialakításához a magyar kormány anyagilag járult hozzá. Stifter Ádám, a Külgazdasági és Külügyminisztérium helyettes államtitkára azt mondta: örökké emlékeznünk kell az elhurcoltakra, akik nem tértek vissza a három napos munkáról. Úgy fogalmazott: az ő emléküket idézi Sztarij Szambirban a magyar és az ukrán összefogás szép példájaként az elhurcoltak tiszteletére állított emlékmű. Az emlékpark létrejöttében jelentős szerepet vállat a város polgármestere, aki kezdettől fogva a kezdeményezés mellé állt. Nélküle a földterülethez sem lehetett volna egykönnyen hozzájutni. Magyarországnak több mint 10 éve van tiszteletbeli konzulja Lvivben. Larissza Maleh már számos közös magyar-ukrán projekt megvalósításában vett részt. Ebben az esetben sem maradt tétlen. Köteles László a Felvidékről érkezett az avató ünnepségre. Az ő családjából több férfit is elhurcoltak a málenykij robotra. Kötelességének érezte, hogy itt legyen és fejet hajtson. A Sztarij Szambiri gyűjtőtáborban több mint fél millió rab fordult meg. Közülük mintegy háromezren itt haltak meg a betegségek, az éhezés és a kegyetlen bánásmód miatt. A környéken vannak eltemetve. Nemcsak magyarok és németek. Voltak közöttük például olaszok is, sőt 56 környékbeli ukrán is, akiket azért hurcoltak el, mert ennyien szöktek meg útközben a Szolyváról indított menetoszlopból. A létszámnak pedig meg kellett lennie. Az itt eltemetett áldozatok közül mintegy 300-nak ismertek az adatai. Az ő neveik már biztosan felkerülnek azokra az emléktáblákra, amelyeket az emlékparkban helyeznek majd el.
Miroszlav Bileckij, a megyei katonai közigazgatás (OVA) vezetője ellátogatott a szolyvai kórházba.
A gyermekgyógyászati és nőgyógyászati osztályon a javítási munkák és a szükséges eszközök beszerzése támogatók finanszírozásával történt.
A gyermekosztályon 25 ágyat helyeztek el, a szobák teljes felszerelésével.
Az orvosi szolgáltatások színvonalának javítása érdekében a nőgyógyászaton javítási munkákat végeztek, berendezéseket vásároltak. Köztük van egy kolonoszkóp, egy elektroradiosebészeti eszköz, egy kardiotokográf és egy ultrahang diagnosztikai készülék. Évente több mint 16 000 nőt vizsgálnak meg itt.
A látogatás során megtekintették a rehabilitációs osztályt is, ahol civilek és katonák rehabilitációját végzik.
„Nagyon fontos, hogy a térség lakói mindennek ellenére minőségi orvosi ellátásban részesüljenek. Köszönettel tartozom a kórház vezetésének a betegek és dolgozók mindennapi körülményeinek javítását célzó eredményes munkájáért” – írta Bileckij.
A Szolyvai 1. Számú Elemi Iskolában március 20-án rendezték meg az „Erdő mellett nem jó lakni” című népdaléneklési szemlét a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) szervezésében.
Szokolova Henrietta, az iskola tanítónője, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség helyi alapszervezetének megbízott elnöke, a rendezvény felelőse két nyelven köszöntötte a jelenlévőket és bemutatta a szemlére érkezett vendégeket.
A magyar népdalnak szentelt ünnep alkalmából mondott köszöntőjében Hanna Prodan iskolaigazgató megjegyezte:
– A zene szépségének és a tehetségnek a méltatására gyűltünk ma össze. Ez nagy ünnep a gyerekeink számára, de ugyanakkor nagy megmérettetés is, mert amikor készültek, nagyon izgultak. Ez az ünnep számunkra is fontos, mert a gyerekek bemutatják a tehetségüket, kitárulkoznak. Amikor halljuk majd a gyerekek fellépését, nem csupán pozitív élményeket kapunk, de megérezzük a zene szépségét is, s ez gazdagítja szívünket.
Magyarország Ungvári Főkonzulátusa mindig örömmel fogadja a meghívásokat olyan rendezvényekre, ahol a magyar nyelv megőrzése a fontos. Ezt dr. Papp Ferenc konzul is megerősítette, aki felidézte, hogy tavaly már járt itt, amikor Bartók Béla zeneszerző és népzenekutató születése évfordulójának tiszteletére megszervezték az I. Népdaléneklési Szemlét.
– Örülök, hogy ez a rendezvénysorozat nem áll meg, és már második alkalommal rendezik meg az iskolában. A Kárpát-medencében élő ezeréves magyarság számára a magyar kultúra, a hagyományok megőrzése és továbbadása elengedhetetlen a felnövekvő nemzedékeknek. Az ilyen jellegű rendezvények nagyban segítik a magyarság megmaradását a szórványtelepüléseken. Nem győzzük eleget hangsúlyozni, hogy a magyar nyelv oktatása terén külön köszönet illeti meg azokat az iskolákat, a vezetőségét és a pedagógusokat, akik nagy odaadással végzik felelősségteljes munkájukat – emelte ki és kitért arra, hogy legyen az bármilyen rendezvény, nem feledkezhetünk meg a már több mint 2 éve tartó háborúról.
Az anyaországi diplomata kiemelte: a magyar kormány kiáll Ukrajna szuverenitása, területi integritása mellett, elítéli az agresszort; Magyarország, a magyar társadalom mindig szolidáris Ukrajna népével, hatalmas összefogással, humanitárius segélyekkel támogatja Ukrajnát, a menekülteket.
A konzul úr a külképviselet nevében magyar, illetve kétnyelvű könyveket tartalmazó csomagot ajándékozott az iskolai könyvtárnak.
Miroszlava Szkripinec, Szolyva megbízott polgármestere köszönetet mondott a kistérség és az iskola támogatásáért, kiemelte a magyar és az ukrán baráti népek kultúrájának kölcsönös gazdagítását, reményét fejezte ki a további együttműködést illetően.
A köszöntőket követően a gyermekek vették át a szót. A szemlén idén sokkal nagyobb létszámban vettek részt, mint tavaly: több mint 60 gyerek énekelt. A műsort a Szolyvai Református Magyar Óvoda növendékeinek fellépése indította, akik 4 szabadon választott éneket adtak elő. Őket követték a színpadon a Szolyvai 1. Számú Elemi Iskola tanulói egy-egy dallal. Az első osztályosok a Tavaszi szél vizet áraszt című dallal készültek. Ezt ismét szabadon választott dal követte a másodikosok és a harmadikosok előadásában. A vasárnapi iskola tanulói is felléptek. Majd a Szolyvai 1. Számú Középiskola 5–7. osztályának aktív tanulói énekeltek. A Szárnya, szárnya című dal a 7. osztályos lányok triójának előadásában csendült fel. A szeptemberben megalakult Szolyvai Madárkák együttestől a Szánt a babám, Ősszel érik, Tavaszi szél vizet áraszt című dalokat hallhattuk.
Az együttes létrehozásáról vezetője, Szokolova Henrietta elmondta:
– Régóta dédelgetett álmom, szinte bakancslistás. Nagyon szeretem hallgatni és főleg énekelni a magyar népdalokat; nem végeztem zeneiskolát, az éneklés tulajdonképpen csak hobbi. S most a Jóisten közreműködésével, illetve a Bethlen Gábor Alap, a magyar kormány, a KMKSZ Munkácsi Középszintű Szervezetének a támogatásával szeptemberben 9 „madárkával” sikerült alakítani egy népi együttest, amelyben 3–7. osztályos tanulók énekelnek. Kilencen vannak jelenleg, de szeretnénk a jövőben növelni a létszámot, mivel a felsorolt támogatók segítségével 12 népviseleti szoknyát és blúzt sikerült megvarratni.
A szervezők a népdalszemle résztvevői számára emléklapokat készítettek, melyeket az ajándékokkal együtt Schink István, a KMPSZ Munkácsi Régiójának elnöke adott át. A rendezvény közös fénykép készítésével ért véget.
A Szolyvai 1. számú oktató-nevelő intézményben második alkalommal szervezték meg az „Erdő mellett nem jó lakni” című népdaléneklési szemlét, ahol az óvodásoktól kezdve a hetedik osztályos korosztályig mutathatták meg ének tudásukat a gyerekek. A Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetszég szervezésében megvalósuló esemény célja, hogy a magyar nyelv, a magyar kultúra megerősödjön a szórványvidéken. Az előadásokon látszott, hogy a gyerekek sokat készültek és nagyon lelkesek voltak. Szolyva szórványvidék, így az ide járó gyermekek főleg ukrán anyanyelvű családokból származnak, azonban mégis fontosnak tartják a szülők, hogy a gyerekek ne felejtsék el a felmenőik nyelvét. Az iskola vezetősége szerint is fontos, hogy tudjanak magyarul a gyerekek. Magyarország Ungvári Főkonzulátusa jó kapcsolatot ápol az iskola vezetőségével, a korábbi években például a Kárpát-medencei óvodafejlesztési projekt keretén belül teljes mértékben megújult az intézmény egy része. Papp Ferenc, az ungvári külképviselet konzulja most sem érkezett üres kézzel. Tavaly szeptembertől az iskolában megalakult a „Szolyvai madárkák” nevet viselő népi együttes. Jelenleg 9-en vannak, de természetesen szeretnék, ha tovább bővülne a csoport. A műsor végén Schink István, a KMPSZ munkácsi régiójának elnöke kiosztotta a szemlén résztvevő gyerekeknek a jól megérdemelt oklevelet és édességet a remek előadásért.
A Szolyvai Városi Kórház kapta meg a megye legmodernebb mammográfiai készülékét.
A felszerelés megvásárlására a megyei tanács 2,5 millió hrivnyát, a Szolyvai Városi Tanács 1,5 millió hrivnyát, a kórház pedig 1,6 millió hrivnyát különített el.
A hírt Mihajlo Fizer, az intézmény főorvosa közölte.
Kertész Szilvia doktornő elmondta, hogy a készülék csúcstechnológiás berendezésnek számít, az emlőszűrések pedig ingyenesek lesznek, amennyiben a páciensek rendelkeznek szakorvosi beutalóval.
Az üzembe helyezésen részt vett Roman Szaraj, a megyei tanács elnöke, aki köszöntötte a kollektívát a fejlesztésért.
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Szolyvai Alapszervezete idén negyedik alkalommal szervezte meg az immáron hagyományosnak mondható családi napot szeptember 3-án. Az esemény célja, hogy összehozza a helyi szórványmagyarság kicsiny közösségét, és olyan alkalmat biztosítson számukra, melyen minden korosztály megtalálja a számára érdekes szórakozási és kikapcsolódási lehetőséget.
A szolyvai szórványmagyarság a helyi lakosság alig két százalékát teszi ki, azonban a településen magyar óvoda és elemi iskola is működik, valamint az ukrán iskolában a magyart mint idegen nyelvet is oktatják. A hegyek gyűrűjében elterülő festői település cseppnyi magyarsága hűen kötődik gyökereihez. A KMKSZ által éltere hívott családi nap népszerű esemény az ott élők körében, hiszen ilyenkor van igazán lehetősége a családoknak nagy létszámban találkozni, közösen megélni programokat.
Az esemény során az alsósokat népi gyermekjátékkal kecsegtették, a fiatalokat Ki mit tud?-ra invitálták, ahol volt, aki énekben, prózában vagy hangszeren mutatta meg tehetségét. A családi nap során sportvetélkedőt is tartottak, ahol a családok közösen is részt vehettek a sportjátékokon, míg a felnőttek számára Szakál Imre, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára tartott történelmi előadást Szolyva életéről a két világháború között. A nap zárásaként táncházi alkalomra került sor Várady Enikő és Orosz Péter vezetésével. Ezt követően a szervezők mindenkit bográcsgulyással kínáltak.
Szokolova Henrietta, a KMKSZ Szolyvai Alapszervezetének ügyvezető elnöke elmondta: „Immáron hagyományosnak mondható a családi nap közösségünkben. Idén negyedik alkalommal szerveztük meg az eseményt. A program által több generációt próbáltunk megszólítani: az óvodás és alsós korosztályt, a középiskolásokat, valamint a felnőtteket is. Ennek érdekében különböző programot szerveztünk. Úgy vélem, ez a program azért is népszerű, mert mindenki megtalálhatja a maga számára érdekes kikapcsolódási lehetőséget. Ezenfelül a családok is kiveszik erejükhöz mérten az esemény szervezéséből is a részüket, így abszolút közösségkovácsoló szerepe is van. Sajnos az időjárás nem volt túl kedvező számunkra, de ettől függetlenül közel hetven fő vett részt az idei családi napunkon, ami a jelenlegi körülményekhez képest örömteli.”
Két asztali számítógépet és két laptopot kapott a Szolyvai 1. Számú Elemi Iskola a Magyarok Kenyere Alapítvány, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (MAGOSZ) és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) Jakab István, az Országgyűlés alelnökének közreműködésével.
Ezt szerdán dr. Papp Ferenc, ungvári magyar konzul adta át. Mint mondotta, a külképviselet folyamatosan figyelemmel követi a szolyvai magyar iskola működését.
– Már jártunk itt korábban, több adományt is hoztunk, legutóbb egy generátort. Akkor az igazgatónő jelezte, hogy az iskolának szüksége lenne modernebb számítógépekre. A kérés meghallgatásra talált. Reméljük, hogy az új műszaki eszközök elősegítik az oktatás minőségének javítását – jegyezte meg a diplomata, és jó egészséget kívánt azok használatához.
Hanna Prodantól, az intézmény megbízott igazgatónőjétől megtudtuk, hogy nagy szükségük volt a számítógépekre.
– Nagyon hálásak vagyunk Magyarország Ungvári Főkonzulátusának, amiért rendszeresen támogatják a szolyvai elemi iskolát és óvodát. A szaktantermünkben nincs elegendő számítógép, informatika órán 2-3 tanulóra jutott egy számítógép. A mostani adománynak köszönhetően érdekesebbek lesznek az órák, mert már minden tanulóra jut egy gép. Amikor problémánk adódik, s Magyarország ungvári főkonzuljához fordulunk, a magyar külképviselet rövid időn belül megoldást talál – hangsúlyozta az igazgatónő.
Szokolova Henrietta, az iskola magyar tanítónője, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) helyi alapszervezeti elnöke rövid betekintést nyújtott a 2002 óta működő tanintézmény hétköznapjaiba. Amikor lehetőségük nyílt magyar tannyelvű osztályok indítására, 12 gyerekkel kezdték, most 55-en tanulnak magyar nyelven.
– Jelenleg 40 gyerek vesz részt a jelenléti oktatásban, 15-en online kapcsolódnak be. Az osztálylétszám az utóbbi néhány évben növekvő tendenciát mutat. Voltak tanévek, amikor 3-4 gyerek járt egy osztályba, most viszont 10‒15 tanuló van. 21. éve, hogy Isten kegyelméből működik az iskolánk. Főleg alapítványi fenntartású, valamint a KMPSZ közreműködésével és Magyarország Ungvári Főkonzulátusának köszönhetően nagyon sok segítséget kapunk. Ők támogatnak minket az elmúlt években a legtöbbet, illetve a technikai eszközök ‒ legyenek azok számítógépek, technikai berendezések vagy padok ‒ is nekik köszönhetőek – emelte ki Szokolova Henrietta.
Our diplomats from the Consulate General in Lviv are currently transporting a shipment of dryers provided by Ukraine to Czechia. Ukraine is at war, yet it does not forget its friends in need.