Május 27-én a beregszászi Ortutay Elemér Görögkatolikus Központ adott otthont annak a könyvbemutatónak, amelyen megismerhették az érdeklődők a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye egykori püspökének, Sztojka Sándornak életét és szolgálatát bemutató emlékalbumot. Az „Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek…” című kiadvány a főpásztor munkásságát és örökségét dolgozza fel.
Screenshot
A karácsfalvai születésű Sztojka Sándor 1932 és 1943 között, tizenegy éven át vezette az egyházmegyét egy rendkívül nehéz történelmi időszakban. A két világháború közötti Kelet-Európában, a csehszlovák fennhatóság alatt álló Kárpátalján a főpásztor nem csupán egyházi vezetőként, hanem a rászorulók iránti különleges érzékenységéről is ismert volt.
Luscsák Nílus, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye segédpüspöke nyitóbeszédében hangsúlyozta, hogy a félárvaként, szegény sorból induló Sztojka Sándor soha nem feledkezett meg az egyszerű emberekről. A főpásztor az elsők között indított adománygyűjtéseket a természeti csapások sújtotta területeken, legyen szó szárazságról vagy árvízről.
Screenshot
Marosi István, az Ortutay-központ igazgatója beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy a püspök képes volt összehangolni a Kárpátalján élő különböző nemzetiségeket, legyenek azok ruszinok, magyarok vagy románok. Kiemelendő tulajdonsága volt továbbá, hogy a politikai irányzatokat is kiegyenlítően kezelte, mindenkihez meg tudta találni a hangot, a szegényebb rétegektől az értelmiségen át a tehetősebbekig.
Szepesi Károly, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának konzulja arról beszélt, mekkora jelentősége volt a püspöknek abban, hogy mind a ruszin, mind a magyar hívekben fennmaradt a Róma iránti hűség. A diplomata köszönetét fejezte ki a kiadvány létrejöttében közreműködőknek, köztük a kötetet jegyző Marosi Anitának.
A megnyitót követő kerekasztal-beszélgetésen Molnár D. Erzsébet, a Rákóczi Egyetem docense moderálásával a szerző, valamint a kiadvány recenzensei, Szolánszky Ágoston, az ungvári Boldog Romzsa Tódor Teológiai Akadémia teológiai tanára és Szakál Imre, a Rákóczi Egyetem rektorhelyettese, a Történelem- és Társadalomtudományi Tanszék docense osztották meg gondolataikat. Szakál Imre rámutatott: a főpásztor szerepe megkerülhetetlen, hiszen olyan sajátos átmeneti időszakban kellett helytállnia, amikor az államok meggyengültek, az egyházaknak pedig kiemelt szerep jutott a válságkezelésben.
Marosi Anita, a kötet szerkesztője elmondta, a három éven át tartó munka során az volt a célja, hogy a száraz történelmi tények mellett az egykori egyházfő emberi arcát is megmutassa. A fennmaradt újságcikkek és rádiós felvételek, amelyekből kiderül, hogy a püspök mennyire hétköznapi, közvetlen ember volt, adták az emlékalbum igazi lényegét.
Demkó Ferenc, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye magyar hívekért felelős helynöke, aki szintén Karácsfalváról származik, zárásként azt az üzenetet közvetítette a megjelenteknek: értékelni kell azokat az ajándékokat, amelyeket az életben kaptunk, különösen a nehéz időkben.
Screenshot
A könyvbemutató napján az Ortutay-szakkollégium végzős diákjairól sem feledkeztek meg: négy hallgató vehetett át emléklapot a kollégiumban eltöltött évek elismeréseként. Az ünnepségen továbbá kiállították Harangozó Miklós festőművész Sztojka Sándorról készített portréját, egy, a püspök által megszentelt ereklyekendőt, valamint azt a kelyhet, amelyet a főpásztor szülőfaluja, Karácsfalva templomának ajándékozott.
Sztojka Sándor görögkatolikus püspök korának egyik legbefolyásosabb embere volt Kárpátalján. E mellett a szegények elkötelezett támogatója. 1932 és 43 között vezette a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegyét abban a korszakban, amikor Kárpátalja csehszlovák fennhatóság alá került és nehéz volt a megélhetés. Sztojka Sándor püspöksége alatt felszentelt 128 papot, 76 templomot és iskolákat építtetett. Tevékenysége a hit és kitartás példája volt a kárpátaljai görögkatolikusok számára, akiket az elkövetkező közel fél évszázad során a szovjet uralom alatt üldöztek, egyházukat betiltották és csak 1989 óta gyakorolhatják újra szabadon hitüket Kárpátalján.
