November 4-én ünnepélyes keretek között adták át a Nagymuzsalyi Tájházat, mely egy 1920-as évek elején épült, a vidékre jellemző tornácos ház. A település lakói összegyűjtötték a faluban még fellelhető régi berendezési tárgyakat, bútorokat, az épület kamrájában pedig a borkészítéshez szükséges régi eszközök kaptak helyet, hisz a Muzsalyi-hegyen már a XIII. századtól bizonyítottan folyik szőlőtermesztés. Mindezek mellett az érdeklődők betekintést nyerhetnek a lekvárfőzésbe, ugyanis az épülethez épített filagória alatt az ehhez szükséges eszközöket mutatják be.
A Nagymuzsalyi Tájház ugyancsak a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és a Kárpátaljai Magyar Turisztikai Tanács (KMTT) által közösen benyújtott pályázatának köszönhetően jöhetett létre, az Európai Unió HUSKROUA programjának támogatásával. A Felső-Tisza-vidék épített és szellemi örökségének tárháza elnevezésű projekt keretében három tájház nyílhatott meg az új Beregszászi járásban, a Tiszacsomai Jurtamúzeum és a Salánki Tájház után harmadikként a Nagymuzsalyi Tájház.
A tájházátadó-ünnepségen Fülöp Barna beregszászi magyar konzul elmondta: „A tájházépítés célja, hogy támogassuk a múlt ezen értékeinek megóvását, bemutassuk, megtapasztalhatóvá tegyük azt a jövő nemzedék számára. A tájházaknak nemcsak közösségmegtartó, közösségformáló és örökségünket bemutató kulturális szerepe van, hanem Kárpátalja megyei turizmusának is része kell, hogy legyen…” – hangsúlyozta a magyar diplomata, majd felhívta a jelenlévő vezetők figyelmét arra, hogy 2017. április 1-től működik Magyarországon a Magyarországi Tájházak Központi Igazgatósága, amelynek fő feladatköre a magyar és a határon túli magyar vonatkozású tájházak szakmai segítő, tudományos és koordinációs támogatása. A szervezet honlapján elérhető többek között a tájházi tudástár is.
Mester András, a KMTT elnöke a projektet bemutatva elmondta, hogy azt remélik, hogy a Nagymuzsalyi Tájház közösségépítő lesz a településen. A KMKSZ-szel közösen és a nyíregyházi fejlesztési ügynökség segítségével pályáztak az európai uniós alaphoz, céljuk egy élő tájházhálózat létrehozása. A pályázatnak köszönhetően a szomszédos magyarországi megyében négy, a Beregszászi járásban pedig három tájházat hozhattak létre, illetve fejlesztették a Viski tájházat is. Salánkon a kádármesterség eszközeit mutatják be, Nagymuzsalyban a borkészítés és lekvárfőzés eszközeit, Visken egy hagyományos kovácsműhelyt alakítottak ki, illetve egy lenfonó pavilont, míg Tiszacsomán a honfoglalás kori magyarság életét bemutató és a magyar lovashagyományokra épülő jurtamúzeum jött létre.
Babják Zoltán, a Beregszászi Kistérség polgármestere elmondta, hogy amíg a családjaikból hiányzó férfiak keleten védik az országot, vagy Európában vannak, addig a mi feladatunk, hogy megvédjük és lehetőség szerint fejlesszük azt, amit ránk hagytak az őseink. A magyar kormány támogatásának és a KMKSZ kiváló munkájának köszönhetően jöhetnek létre új tájházak mint közösségi helyek, illetve Beregszászban Farkas-Kordonec Gabriellával bonyolítják a városi kultúrház teljes átépítésének projektjét, ami egy olyan léptékű, anyaországi támogatással megvalósuló kulturális beruházás lesz, amilyet még nem látott Kárpátalja, de talán Nyugat-Ukrajna sem – emelte ki a polgármester.
Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke hangsúlyozta, hogy a muzsalyiak mindig ragaszkodtak magyar identitásukhoz, a településen működik az egyik legnagyobb KMKSZ-alapszervezet, így nem volt kérdéses, hogy a magyar szövetség segít a helyi alapszervezetnek megvalósítani régi tervüket, a tájház létrehozását. „Reméljük, hogy ezzel a kis dologgal is hozzá tudunk járulni a muzsalyiak magyarságtudatának megerősítéséhez” – fogalmazott Sin József.
Jakab Erika, a KMKSZ Nagymuzsalyi Alapszervezetének elnöke elmondta, hogy a Fő út 75-ös házszám alatti kis rusztikus parasztház szinte kiabált utánuk, hogy vásárolják meg és alakítsák a helyi hagyományos életet bemutató tájházzá. Beszélt a ház történetéről, majd megköszönte mindazoknak a segítségét, akik felújították, berendezték és a környezetét rendezték.
A helyi fiatalok közül Orosz Erika, Varga Emília és Orosz Olivér az alkalomhoz illő verseket szavaltak. Jakab Csongor csernyei legényest táncolt, majd Pető Flórával szilágysági táncokat mutattak be. Pető Flóra népdalcsokrot is énekelt.
A nemzeti színű szalagokat Albertné Simon Edina ungvári magyar konzul, Sin József, Tarpai József, a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesületének elnöke és Jakab Erika elnök asszony vágták át, majd Baksa Zsolt református lelkész Isten áldását kérte az új intézményre.
A hivatalos átadást követően mindenki bemehetett a tájházba megtekinteni annak belső tereit is. A házat az 1895-ben született Varga Boldizsár építette az 1920-as években, ő a málenkij robot áldozata lett, felesége egyedül nevelte fel öt gyermeküket ott ‒ tudtuk meg a jelen lévő két unokától, Micskóné Pápai Iréntől és özvegy Mohács Józsefné Orbán Ilonától.
Az udvar közepén végül közösen elültettek a jelenlévők egy diófacsemetét, majd a helyiek minden jelenlévőt megvendégeltek finom helyi ételekkel és kitűnő muzsalyi borokkal.
Október 28-án még az ég is rámosolygott a gazdag történelmi múlttal, hagyományvilággal rendelkező ugocsai község, Salánk főutcáján ékeskedő tájház megnyitójára érkezett vendégekre, valamint az egybegyűlt helyi lakosokra.
Elsőként Kalanics Éva, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) helyi alapszervezetének az elnöke köszöntötte a megjelenteket. Mint kifejtette, a KMKSZ a Kárpátaljai Magyar Turisztikai Tanáccsal (KMTT) együttműködve, az Európai Unió által meghirdetett HUSKROUA program segítségével lehetőséget kapott arra, hogy három tájházat hozzon létre a Beregszászi járásban. A projekt a Felső-Tisza-vidék épített és szellemi örökségének tárháza nevet viseli, melynek záró részeként kerülnek átadásra a tájházak: a tiszacsomai, a salánki, illetve a nagymuzsalyi.
Mester András, a KMTT elnöke többek között elmondta, hogy a projekt keretében élő tájházakat akarnak létrehozni (ezekben aktívan tölthetik szabadidejüket a látogatók – a szerk.), a már korábban megnyílt Viski Tájház is élő tájház lett, s ugyancsak célul tűzték ki, hogy mindegyik létesítményben a helyi különlegességekre fordítsák a hangsúlyt, például Nagymuzsalyban a szőlészetre, itt, Salánkon pedig a hordókészítésre. Miért? A turisták nagyobb kedvvel keresnek fel több tájházat, ha azokban a helyi jellegzetességeket ismerhetik meg. Csizmadia Alexandra, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának kereskedelmi attaséja arról is szólt, miszerint a tájházak célja a magyar népi örökség bemutatása, ezáltal pedig a nemzeti öntudat erősítése, továbbá a népi kultúra megszerettetése, mert – mint elmondta – azt lehet megszeretni, amit megismer az ember.
Barta József, a KMKSZ alelnöke, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének elnöke a szépen kialakított Salánki Tájház kapcsán megjegyezte: létrehozói csodát műveltek itt. Majd kitért rá, hogy nagyon nehéz időket élünk, amikor felmerül a kérdés, miként lehet ezeket túlélni. Mint kifejtette, a balliberális oldal szerint a múltat el kell törölni, és valami egészen újat létrehozni. Mi viszont nem értünk ezzel egyet. A növények számára is fontosak a gyökerek, s azért is fontosak, mert viharok idején ezekben kapaszkodnak meg. Nekünk pedig a múltunk, a történelmünk a gyökerünk, amiben megkapaszkodhatunk, amiből erőt meríthetünk. És Salánknak is gazdag történelme van, gondoljunk például arra, hogy 1711-ben II. Rákóczi Ferenc itt tartotta az utolsó kuruc tanácskozását. De – mint mondta – ugyanilyen fontos a népi hagyományok megőrzése is, és kiemelte Kalanics Éva KMKSZ-alapszervezeti elnöknek e téren kifejtett tevékenységét. A tájházra visszatérve egyrészt rámutatott: az intézmény rátekintés a múltra, és remény a jövőre, másrészt létrehozása az összefogás szép példája, s szükség is van célokra, melyek összetartó erőt jelentenek.
Dr. Kész Margit, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Filológiai Tanszékének docense, néprajzkutató elmondta: „A tájház létrehozásával egy régi álmunk vált valóra itt, Salánkon, az egykori módos mezővárosban, a történelmére és hagyományaira büszke ugocsai településen. Salánk dolgos, főleg mezőgazdaságból élő lakosai az évszázadok során tanúi voltak történelmünk legdicsőbb napjainak, ugyanakkor sok megpróbáltatáson is át kellett esniük. A település a Rákóczi-szabadságharc egyik fő bázisa, az utolsó kuruc országgyűlés színtere volt. De kivették a részüket a salánkiak az 1848‒1849-es forradalom és szabadságharc, az I. és a II. világháború küzdelmeiből, s szenvedtek a sztálini lágerekben. Számos rendszerváltást megértek, de magyarságukat és hitüket soha nem adták fel. A községben már sok emlékmű tanúskodik az említett történelmi sorsfordulókról. Emellett régóta terveztük egy tájház létrehozását, mely bemutatná a helyi lakosság hagyományos kultúráját és a salánki Rákóczi‒Mikes-kultuszt, erősítené a helyi lakosság identitástudatát, s idevonzaná a táj szépségére, a történelmi emlékekre, a néphagyományokra, a helyi ételekre-italokra fogékony, pihenni vágyó turistákat, vendégeket is. A KMKSZ és a KMTT jóvoltából, aktivistáink és általában véve is a helyi lakosok segítőkészségének köszönhetően a Salánki Tájház ma megnyithatja kapuit, amiért hálásan megköszönöm mindenkinek az ebben való szerepvállalását. A helyi építészeti sajátosságokat tükröző tornácos parasztház utolsó lakója Sütő Malvin néni volt, az ő bútorai, használati eszközei képezték a tájház berendezésének az alapját. Célunk a XX. század 60‒80-as éveinek a reprezentálása volt. Ezt a szovjet- vagy kolhoz érának is nevezett utóparaszti időszakot tükrözi az autentikusan berendezett elsőház (szoba) és a konyha. A hátsó szoba a Rákóczi-mondáknak és -emlékeknek nyújt teret, emellett itt nyílik lehetőség a foglalkozásokra, kisebb időszaki tárlatokra is. A tájház egyik fő sajátosságát a híres salánki bodnármesterséget bemutató működőképes hordókészítő műhely alkotja. Terveink szerint az egész tájház élő lesz, amit a helyi lakosok saját otthonuknak tudhatnak, az idelátogató vendégek vagy akár a helyi iskolások, illetve a Jurtatábor lakói bármikor időutazást tehetnek Salánk múltjába és hagyományos népi világába. Remélem, hogy a Salánki Tájház jól működő kulturális központ lesz, amely szervesen beilleszkedik majd a környék turistaútvonalaiba” – zárta szavait a felszólaló, aki egyúttal dr. Kész Barnabásnak, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanárának, történésznek, néprajzkutatónak, a tájház egyik megálmodójának az üdvözletét is tolmácsolta.
Józan Lajos nyugalmazott huszti lelkipásztor, Salánk szülötte (aki nyugdíjba vonulása után hazaköltözött) helytörténeti kutatásai alapján bemutatta a most tájházzá lett egykori lakóház lakosainak életét. A megnyitóünnepség záróakkordjaként pedig Kalanics Éva, dr. Kész Margit, Csizmadia Alexandra, Barta József és Mester András átvágta a tájház megnyitását jelképező szalagot. S reméljük, hogy a Felső-Tisza-vidékre jellemző kőalapzatú, vályogfalú, faragott körtornáccal övezett, tapasztott deszkafödémű, kontyolt tető formájú, szarufás tetőszerkezetű, cserépzsindely borítású módos parasztházból lett tájház valóban idegenforgalmi látványosságként, történelmünk és népi hagyományvilágunk őreként s átadójaként fog működni, betöltve küldetését.
Folytatódik a KMKSZ és Kárpátaljai Magyar Turisztikai Tanács a Nyíregyházi Fejlesztési Ügynökséggel közösen megvalósuló élő tájház programja Kárpátalján. Az Európai Unió támogatásával a határon átnyúló közös turisztikai projekt keretében Salánkon adták át azt a tájházat, amely legfőképp a bodnár mesterek munkáját mutatja be. A tájház Salánk egyik leg régebbi portáján került kialakításra. Nagyon bonyolult és nehéz időszakot élünk. A túlélés a legfontosabb cél sok közösség, így a kárpátaljai magyarok számara is. Ezt mi a történelmi múltba nyúló gyökereinken keresztül tudjuk megvalósítani – fogalmazott Barta József, a KMKSZ alelnöke. A projekt zárásaként a közeljövőben a nagymuzsalyi, a borászati és gyümölcs feldolgozási hagyományokat bemutató tájház átadására kerül sor.