Október 1-jén ünnepélyes tanévnyitót tartottak a Nagydobronyi Református templomban, ahol az Egán Ede Szakképzési Centrum nagydobronyi, beregszászi, tiszapéterfalvai és viski képzési központjainak tanárai, diákjai és meghívott vendégei gyűltek össze.
A rendezvény az ünnepi zászlók bevonulásával vette kezdetét, melyet Schreiner Sándor kísért tárogatón majd Kolozsy András, az Ungi Református Egyházmegye esperese, a helyi gyülekezet lelkipásztora köszöntötte a jelenlévőket. Ökumenikus istentisztelet keretében a történelmi egyházak képviselői hirdették az igét. Kolozsy András a Bírák könyvéből olvasta fel Gedeon történetét, amelyben a félelemmel teli fiatalembert Isten bátorítja és küldetésére emlékezteti.
„Az országban, mint a miénkben, évek óta elhúzódó háború dúlt. Minden bizonytalan volt, és az élet egyre nehezebb és terhesebb” – idézte a Szentírást, majd hozzátette: a legnagyobb veszteség nemcsak az anyagiak elvesztése volt, hanem az, hogy a hitük is megingott.
A tanévkezdéshez kapcsolódva így biztatta a diákokat: ne féljenek vállalni az előttük álló kihívásokat, hanem merjenek elindulni az úton, amelyen tudásukkal és munkájukkal közösségüket gazdagíthatják. „Ahogyan Gedeont kiküldte Isten a rejtekből, úgy titeket is hív, hogy ne bújjatok el a feladatok elől, hanem merjétek vállalni bátran az utatokat.”
Az ünnepségen Thurzó Péter, a Csapi Római Katolikus Egyházközség plébánosa a magvetőről szóló evangéliumi példázatot idézte, amelyben a jó földbe hullott mag bőséges termést hoz. Beszédében arra emlékeztette a diákokat, hogy életük és tanulmányaik akkor hozhatnak valódi gyümölcsöt, ha szívük nyitott marad az igaz értékekre és ha a befektetett munka mellé Isten áldását is kérik. A plébános külön kitért arra, hogy minden tanuló különböző egyéniség, mégis mindannyian értékesek és megismételhetetlenek. A pedagógusok feladata pedig, hogy ezt az egyediséget felszínre hozzák és kibontakoztassák, a diákok közreműködésével.
Szkoropádszky Péter, a Palágykomoróci Görögkatolikus Egyház parókusa egy tanulságos történetet hozott útravalóul a diákoknak. Két építőmunkásról mesélt, akik ugyanazt a nehéz munkát végezték, mégis egészen másképp látták a feladatukat: az egyik csak a fáradságot és a monotonitást érzékelte, míg a másik mosolyogva így válaszolt: „Templomot építek az Istennek.”
„Nem mindegy, hogy hogyan állunk a munkához, amelyet végzünk” – hangsúlyozta. Szerinte mindenki, aki jó szívvel és odaadással tesz a közösségért, sokkal többet épít puszta jövőnél: közös értékeket, hitet és reményt a következő nemzedék számára.
Az ökumenikus istentisztelet után Csirpák Zoltán, az Egán Ede Szakképzési Centrum igazgatója köszöntötte a megjelenteket. Hangsúlyozta, hogy a tanévnyitó különleges helyszínen, a nagydobronyi templomban zajlik, ahol „a hit és a tudás találkozik, és közösen indítunk útjára egy új tanévet, új reményekkel”.
Az igazgató elmondta: a 2025/26-os tanévben összesen 432 diák, köztük 259 elsőéves, kezdte meg tanulmányait 12 szakon, három magyarországi partnerintézménnyel együttműködve. Kiemelte, hogy a nap nem csupán a tanév kezdetéről szól, hanem „a közösség erejéről, az összefogás jelentőségéről” is. Az Egán Ede Szakképzési Centrum és a Mátészalkai Szakképzési Centrum közös munkáját hídépítésnek nevezte, amely „átível a határon, és hidat épít a magyar fiatalok jövője felé”.
Csirpák Zoltán arra biztatta a diákokat, hogy legyenek kitartóak, kíváncsiak és bátrak, hiszen „a tudás megszerzése nem mindig könnyű, de mindig kifizetődő”. A pedagógusokat pedig azzal buzdította, hogy továbbra is szeretettel és elkötelezettséggel kísérjék tanítványaikat, mert munkájuk a jövő építésének alapja.
„Nehéz időkben vagyunk, de éppen ezért különösen fontos, hogy a bölcsességhez, a tudáshoz és a hithez ragaszkodjunk” – kezdte köszöntőjét Rostás János, a Mátészalkai Szakképzési Centrum kancellárja. Hangsúlyozta: a szakképzés legfontosabb célja piacképes szakmához juttatni a kárpátaljai magyar fiatalokat, és ezzel megerősíteni bennük a szülőföldön való boldogulás lehetőségét.
Visszatekintve az elmúlt évekre elmondta: míg hat évvel ezelőtt 77 tanulóval indult az együttműködés, mára több mint ezer diák szerzett szakképesítést a közös képzési rendszerben. „Bár szaktanulásról beszélünk, mindezek mellett közösségépítés, a nemzethez tartozás erősítése és az egyéni életút megalapozása is zajlik a mindennapok során” – mutatott rá.
„A nehéz idők erős embereket formálnak. Az erős emberek jó időket hoznak el. A jó idők gyenge embereket formálnak. A gyenge emberek nehéz időket hoznak el” ‒ idézte a jól ismert mondást, hangsúlyozva, hogy a kárpátaljai magyarságnak is erőssé kell válnia, hogy közösségében jó időket teremthessen.
Ezt követően Papp Ferenc, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának konzulja szólt a megjelentekhez, kiemelve, külön öröm számára, hogy a Jóisten házában, a templom falai között köszöntheti a tanévnyitó résztvevőit, ahol a hit mellett a magyarságban való megerősödésre is lehetőség nyílik.
A konzul külön szólt a szülőkhöz, akiket arra biztatott, hogy szeretettel és bátorítással támogassák gyermekeiket, valamint a pedagógusokhoz, akiknek áldozatos munkáját köszönettel és tisztelettel méltatta.
„A kárpátaljai magyarság él és élni akar” – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy a magyar közösség erősítésében és támogatásában Magyarország Kormánya továbbra is elkötelezett.
A diplomata beszédét az Ismerős Arcok „Nélküled” című dala követte, melyet az elsőéves fodrász szakos diákok adtak elő Ferku Szilveszter, a Rákóczi-egyetem Filológia Tanszékének munkatársa kíséretével.
Ezután Csernicskó István, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem rektora mondott ünnepi beszédet. „Tanévet nyitni mindig felemelő és szép, ugyanakkor izgatottsággal teli pillanat” – fogalmazott.
A rektor ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy a mindennapokat ma bizonytalanság, aggodalom és félelem kíséri. „Nem tudjuk, mit hoz a holnap. Az azonban egészen bizonyos, hogy a tudás hatalom, és az is marad mindig, minden körülmények között” – hangsúlyozta.
A diákokat arra biztatta, hogy használják ki a tanulás minden lehetőségét, gyűjtsenek élményeket, és szerezzék meg azt a tudást, amely eligazítja őket a világ egyre bonyolultabb útvesztőiben. A pedagógusoknak pedig figyelmes és érdeklődő diákokat, végtelen türelmet és kitartást kívánt.
Csernicskó István köszöntőjét követően került sor az elsőéves hallgatók fogadalomtételére. Az eskü szövegét Molnár Éva első évfolyamos fodrász szakos diák olvasta fel, majd az Egán Ede Szakképzési Centrumok vezetői ‒ Csirpák Zoltán, Balog Henrietta, Nagy István, Pénzes Mária és Ferencz János ‒ kézfogással avatták hivatalosan is diákká az elsősöket.
A kulturális programban a Tulipán Tanoda Dobronyi Rózsák citeraegyüttese lépett fel, helyi népdalokkal színesítve az ünnepséget.
Az esemény zárásaként Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem elnöke osztotta meg útravaló gondolatait, aki a kárpátaljai magyar nyelvű szakképzés történetének küzdelmeit és a jelenlegi eredményeit emelte ki. Rámutatott, hogy korábban a magyar fiatalok sokszor kimaradtak a szakképzésből, mert nem voltak megfelelő képzési lehetőségek. Beszélt arról, hogy az elmúlt évtizedben a Nemzetpolitikai Államtitkárság kezdeményezései nyomán a szakképzés koncepciója, stratégiája és gyakorlati megvalósítása jelentősen felgyorsult. Kiemelte a magyar állam és a partnerintézmények szerepét az infrastruktúra és a képzők felkészítésének biztosításában:
Nincs jutalom munka nélkül, győzelem erőfeszítés nélkül, győztes csata kockázat nélkül. Fel hát a győzelemhez vezető csatákra, hogy elnyerjék a megérdemelt jutalmat, a szakmai tudást
‒ zárta gondolatait, sok sikert kívánva az új tanévhez.
Zárásként a történelmi egyházak képviselői kérték Isten áldását a tanulókra, tanárokra és az intézmények munkájára. A közös tanévnyitó a Szózat eléneklése után a zászlók kivonulásával zárult.
A Nagydobronyi református templomban tartotta meg tanévnyitó ünnepségét az Egán Ede Szakképzési Centrum Nagydobronyi, Beregszászi, Tiszapéterfalvai és Viski Szakképzési Központja.
A Kárpátaljai Magyar Líceum hálózata az idei tanévnyitóját a Felső-Tisza-vidéken, Visken tartotta, amely ökumenikus istentisztelettel kezdődött. A még fiatal intézmény idén két új tagintézménnyel – Tiszaújlakkal és Viskkel – bővült, így a 2025–2026-os tanév immár hét helyszínen, összesen 316 diákkal indult el. Kóré Dóra, a Kárpátaljai Magyar Líceum igazgatója hangsúlyozta: kiemelt jelentőségű, hogy egyre több településen tudják biztosítani a magyar nyelvű oktatást az érettségire készülő tanulók számára.
Az eseményen a történelmi egyházak képviselőinek gondolatait követően a résztvevőket köszöntve Kóré Dóra igazgató elmondta: a Kárpátaljai Magyar Líceum hálózata az idei tanévben két új oktatási helyszínnel bővült, elindult az oktatás Visken és Tiszaújlakon is. A két új tagintézmény közül Visket választották a központi tanévnyitó helyszínének. Ebben a tanévben 173 új diákja lett az intézménynek, így összesen 316 diák tanulhat anyanyelvén, tehát magyar nyelven. Kiemelte: a KML nem csupán iskola, hanem közösség is. Köszönetét fejezte ki a magyar kormánynak, amelynek támogatásával létrejöhetett és működhet a líceumi hálózat, valamint a Rákóczi-főiskola vezetésének, akik kitartó munkája révén megvalósult a líceum.
Magyarország Kormánya a háború kitörése óta a korábbiaknál is intenzívebben segíti és támogatja a kárpátaljai magyarságot, valamint Ukrajnát. Pál Norbert kormánybiztos ünnepi köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a magyar kormány továbbra is minden segítséget megad a kárpátaljai magyarságnak, legyen szó magyar nyelvű oktatásról vagy más szükségletekről. Szerinte a Kárpátaljai Magyar Líceum hálózatának kiemelt szerepe van a kárpátaljai magyarság megtartásában. Mint fogalmazott: „Magyarország és Ukrajna közös érdeke, hogy az itt élő magyarság megmaradjon Kárpátalján. Az itt élő etnikumok egymás kultúráját gazdagítják. Magyarország nemcsak a kárpátaljai magyarokat segíti, hanem jelentős humanitárius segítségnyújtást hajtott végre Ukrajnának is, illetve az ukrán menekülteknek is. A magyar állam segítségével, a magyar állam támogatásával Ukrajnában számos intézmény építésére, illetve buszok, élelmiszer és orvosi eszközök átadására került sor a háború kitörése óta.”
Ukrajnában az elmúlt évek során szűkítették a nemzeti kisebbségek jogait, s mindez kihatott az oktatásra is. Ebből adódóan látta célszerűnek a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola vezetősége létrehozni a magyar líceumi hálózatot Kárpátalján, ezáltal tudják továbbra is biztosítani a megye területén élő magyar fiatalok számára az anyanyelven való oktatást a 10–11. osztályokban Nagydobronytól egészen Viskig.
Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke, a líceumi hálózat ötletgazdája köszöntőjében kiemelte: az a több mint 170 diák, aki a Kárpátaljai Magyar Líceum valamely tagintézményébe beiratkozott, nagyot álmodott. Eldöntötték, hogy egy nagy család – a Rákóczi-közösség – legfiatalabb tagjaiként mindent megtesznek a növekedésért. A tudásunk alapja a hit, tette hozzá, ők viszont igyekeznek mindent megtenni, hogy a kellő tudást hittel felvértezve elsajátítsák a diákok.
A viski helyszínen 18 diák kezdte meg sikeresen a tanévet. Czébely Ilona, a KML viski részlegének igazgatóhelyettese szerint az, hogy sikerült itt is beindítani a magánlíceumot, mentőövként szolgál, hiszen a hatályban lévő ukrán oktatási törvény alapján a helyi magyar iskola 2027-től már nem működhetne tovább líceumként, ami azzal jár, hogy nem lesz lehetőségük a helyi diákoknak magyar nyelven állami középiskolai tanulmányokat folytatni. Ezt a lehetőséget biztosítja a Kárpátaljai Magyar Líceum 2025-től a Viski kistérségben is.
A felső-Tisza-vidéki szórványmagyarság számára kiemelt jelentőséggel bír, hogy egy új oktatási intézménnyel bővült az itt élő magyarok oktatási lehetősége. Hiszen nemcsak a viski magyarság számára, de a környező más kistérségek számára is lehetőséget nyújt a magyar nyelvű középiskolai oktatás folytatására. Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke szerint jövőbe mutató, hogy a viszontagságos körülmények ellenére a kárpátaljai magyarság iskolát épít: „Ez nagyon fontos esemény, de úgy gondolom, hogy nemcsak az én számomra, hanem a Felső-Tisza-vidék számára is, a szórványmagyarság számára is. Most jártam végig a szórványmagyarság oktatási intézményeit: iskolákat és elsősorban óvodákat. Én úgy gondolom, hogy ez az intézmény a jövőt jelenti, és ha ennek az intézménynek tanulói, diákjai lesznek, és ez az intézmény megtelik élettel, ha »élet zengi be az iskolát, az élet is derűs iskola lesz«. Én kívánom, hogy ezt a folyamatot tudjuk továbbvinni. Nagyon remélem azt, hogy a jövőben egy értelmesebb, békésebb világban tudjuk ezt az ügyet erősíteni” – fejtette ki Sari József.
Az idei tanévnyitó ünnepségen mind a hét helyszín oktatói és diákjai is részt vettek. A viski református templomban az új 10. osztályos diákok ünnepélyesen fogadalmat tettek. Az ünnepség a történelmi egyházak képviselőinek áldásával ért véget.
Szeptember 25-én Beregszászban ünnepélyes keretek között indult a 2025/26-os tanév a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán, ahol rekordszámú, 634 elsőéves hallgatót avattak diákká. Az intézmény összesen 1582 diák számára nyitotta meg hivatalosan is az új tanévet.
Az ünnepség a történelmi zászlók bevonulásával kezdődött: a Bethlen-zászló, a Rákóczi-kori lobogók, az ukrán és a magyar nemzeti zászló, valamint Kárpátalja és a főiskola zászlaja kuruc kori viseletbe öltözött hallgatók vezetésével tárogatószóra került a templomba. Majd a vendégeket Margitics János, a Beregszászi Református Egyházközség lelkipásztora, a főiskolai lelkésze köszöntötte. Beszédében a 119. zsoltár 25–27. verseiből idézett: „Életem a porhoz tapad, eleveníts meg igéddel. Útaimat elbeszéltem, és te meghallgattál. Taníts meg rendeléseidre, értesd meg velem utasításaid célját, hogy elmélkedjem csodáidról.”
A lelkész hangsúlyozta, hogy az ige útmutatása eligazítást adhat a hallgatóknak nemcsak ezen az ünnepi napon, hanem a tanév kihívásai közepette is: „Kívánom, hogy az ige útmutatása mutassa meg nekünk, hogy a látható világon túl ott van az Isten jelenléte, ott van a feltámadott Jézus Krisztus. Legyen ez a mi támaszunk és vezérfonalunk a mindennapokban.”
A magyar Himnusz, a főiskola himnusza és a kuruc kori Rákóczi Ferenc bús éneke közös eléneklése után Csernicskó István rektor mondott beszédet. „Ünnepelni jöttünk. Ünnepeljük a jövőbe vetett hitet és a reményt, hogy egyszer vége lesz végre a háborúnak, eljön a béke, és a gyilkolás meg a rombolás helyett újra a békesség, a szeretet és a teremtő építkezés ideje jön el” ‒ mondta.
A rektor hangsúlyozta, hogy a tanítás, a tanulás és az intézmény működtetése egyaránt befektetés a jövőbe: „A bölcs befektető bízik abban, hogy invesztíciója megtérül, és amit felépít, az nem válik a pusztítás áldozatává.”
Az idei tanév minden eddiginél nagyobb hallgatói létszámmal indult: összesen 1582 diák kezdte meg tanulmányait a főiskolán. A 2025/2026-os tanévben 634 elsőéves hallgatót köszönthettek, közülük 520-an alapképzésre, 114-en pedig mesterképzésre nyertek felvételt. A számok kapcsán a rektor úgy fogalmazott: „Soha ennyi meghirdetett képzés, soha ennyi első évfolyamra beiratkozott diák, és soha ekkora hallgatói létszám nem volt még a főiskola történetében.”
Csernicskó István köszönetet mondott az anyaország támogatásáért is, külön kiemelve a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságát és a Kulturális és Innovációs Minisztériumot, amelyek biztos hátteret nyújtanak az intézmény működéséhez.
Az elsőévesekhez szólva arra bátorította őket, hogy élvezzék diákéveiket, vegyenek részt a főiskola közösségi programjaiban, ugyanakkor találják meg az egyensúlyt a tanulás és a szórakozás között.
Üzenetével a fiatal oktatókat is megszólította, biztatva, hogy maradjanak élő kapcsolatban hallgatóikkal, hiszen – mint fogalmazott – „egy oktatónak nem feltétlenül abból fakad a tekintélye, ha a katedra magasából tekint le diákjaira, hanem abból is, ha közös élményeket oszt meg velük.”
Zárásként Csernicskó István a közösségi összefogás fontosságát hangsúlyozta: „Dolgoznunk, küzdenünk kell azért, hogy megvédjük, amit elértünk. Felelősségünk óriási, hiszen több ezer ember kötődik ehhez az intézményhez. Kívánok mindenkinek sikeres, eredményes és végre nyugodt, békés tanévet.”
A rektort követően Németh Zsolt, a Magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke szólt a jelenlévőkhöz. Beszédében kiemelte, hogy a Rákóczi-név felelősséget jelent, és arra emlékeztet, hogy a fejedelem és édesanyja, Zrínyi Ilona öröksége ma is irányt mutat. „Felemelő élmény az, hogy ebben a háborús helyzetben is a főiskola nemcsak hogy működik, hanem olyan csúcsokat dönt, amely a legnagyobb egyetemi hallgatói létszámot jelenti az intézmény történetében” ‒ hangsúlyozta.
Elmondta, hogy látogatásának célja a gratuláció, a bátorítás és az erő kívánása mindazoknak, akik a nehéz körülmények között is helytállnak. Kiemelte: egyszer eljön a béke ideje, és azt követően az újjáépítés hatalmas feladata vár mindannyiunkra. „Újjá kell építeni Kárpátalját, hiszen egy teljesen új helyzettel fogunk szembesülni. Újjá kell építeni a magyar–ukrán kapcsolatokat, és nagyon új jellege lesz a magyar–magyar kapcsolatoknak is.”
Németh Zsolt rámutatott: ebben a folyamatban különösen nagy szerepe lesz az olyan intézményeknek, mint a Rákóczi-főiskola, amely Kárpátalján valódi szellemi műhelyként működik. „Ez a gondolkodás fellegvára, és a jövőben az újszerű gondolkodások megtalálása és megvalósítása rendkívül fontos feladat lesz” – fogalmazott.
A politikus beszédét jókívánsággal zárta, sok erőt és kitartást kívánva a főiskola közösségének az előttük álló időszakra.
Ezután az elsőéves hallgatók fogadalomtétele következett. Az eskü szövegét Fodor Dániel I. évfolyamos földrajz, magyar nyelv és irodalom szakos hallgató olvasta elő diáktársainak, majd Orosz Ildikó, a főiskola elnöke és Csernicskó István rektor kézfogással hivatalosan is az intézmény polgáraivá avatták a gólyákat. Ezt követően felcsendült a diákhimnusz, a Gaudeamus igitur.
A tanévnyitón sor került a Rákóczi-díj átadására is, amelyet idén Tóth István, a Határon Túli Magyarok Hivatalának egykori főosztályvezetője, Magyarország Beregszászi Konzulátusának korábbi főkonzulja, valamint Bohinics Olga, az Ukrán Oktatási és Tudományos Minisztérium főszakértője kapta. A Rákóczi-díj a főiskola legmagasabb kitüntetése, amelyet 2014-ben alapítottak, és azokat tüntetik ki vele, akik kiemelkedő szerepet játszottak a magyar nyelvű felsőoktatás megmaradásában és fejlődésében Kárpátalján, valamint sokat tettek a magyar nemzetért és a helyi közösségért.
A Rákóczi-díj mellett kiosztották „Az év középiskolája” elismerő okleveleket is. Ezek azoknak a kárpátaljai középiskoláknak járnak, amelyekből a legtöbb diák jelentkezett a főiskola képzéseire az adott felvételi időszakban. Idén az okleveleket a következő intézmények érdemelték ki: a Rákóczi-főiskola Felsőfokú Szakképzési Intézete, a Kárpátaljai Magyar Líceum, a Beregszászi Fegyir Potusnyak Líceum, a Beregszászi Tarasz Sevcsenko Líceum, a Beregszászi Kossuth Lajos Líceum, a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceum, valamint a Nagydobronyi Református Líceum.
„Minden álmunk valóra válhat, ha van bátorságunk a nyomába eredni” ‒ kezdte köszöntőbeszédét Walt Disney szavaival Orosz Ildikó, a Rákóczi-főiskola elnöke. Különösen igaz ez a mai napon, amikor több mint 600 bátor fiatalt avattak a főiskola hallgatójává.
„Önök valóban bátrak, mert egy háború kellős közepén vállalkoznak minderre a nemes feladatra egy olyan országban, ahol nem könnyű élni, és a holnap sem kiszámítható” – emelte ki az elnök. Hozzátette: a fiatalok már az első megmérettetésen túl vannak, hiszen a felvételhez le kellett tenniük a nemzeti multiteszteket, s minden modulból elérniük a szükséges szintet.
Orosz Ildikó rámutatott, hogy a tehetség önmagában kevés, a siker kulcsa a kitartó munka és következetesség: „Hiába van meg a tehetség, az csak kisebb része a sikernek. A kemény és szorgalmas munka az, ami valóban meghozza gyümölcsét.”
Köszöntőjét egy Bob Dylan-idézettel zárta, amely – mint mondta – kifejezi a siker valódi lényegét: „A sikeres ember az, aki reggel felkel, este lefekszik, és közben azt csinálja, amit szeret.”
Szavai zárásaként az elnök asszony Isten áldását kérte a diákok útjára, és sok sikert kívánt mindenkinek a 2025/26-os tanévben.
Az ünnepélyes tanévnyitó a történelmi egyházak képviselőinek áldáskérésével, majd a Szózat eléneklésével zárult.
Hálaadó Istentiszteleten tartották meg a Kárpátaljai Református Egyházkerület ünnepi tanévkezdő rendezvényét a Beregszászi Református Templomban. Az egyház jelenleg Kárpátalján 4 líceumot, valamint több mint 18 óvodát működtet, amelyek fenntartását részben vagy teljes egészében látja el. Az említett intézmények mellett pedig több mint 6000 fiatalnak biztosítanak egyházi oktatást hittan órák és konfirmáció előkészítők formájában. Ezért a tanévkezdő alkalomra nem csupán a 4 líceum, de az említett óvodák munkatársait, valamint hitoktatóit is várták. Idén két líceum, a nagydobronyi és a tiszapéterfalvi is fennállásának 30. évfordulóját ünnepli, a tanévnyitón pedig ez utóbbi mutathatta be tevékenységét. A szolgálat évében hálát kell adnunk, hogy továbbra is működnek intézményeink és biztosítva van a megújulásunk is a fiatalok és támogatóink által, emelte ki Zán Fábián Sándor az egyházkerület püspöke.
Szeptember 6-án a munkácsi Szent Márton Székesegyház adott otthont a magyar iskolák központi tanévnyitó ünnepségének, amelyet a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) szervezett. Az esemény célja ezúttal is a tanév kezdetének méltó megünneplése, valamint a magyar nyelvű oktatás iránti elkötelezettség hangsúlyozása volt.
A rendezvényt igeliturgiával nyitották meg, melyet Pogány István, a Munkácsi Szent Márton Egyházközség plébánosa celebrált. Az igeliturgián Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke és Demkó Ferenc, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye püspöki helynöke mondtak igei köszöntőt. A szertartáson a Munkácsi Szent Márton Plébánia gyermekkórusa és az iskola diákjai szolgáltak énekkel.
Pogány István plébános üzenetében arra hívta fel a figyelmet, hogy a gyerekeknek nemcsak tudásra, hanem figyelemre, türelemre és szeretetre is szükségük van – különösen azoknak, akik otthon nem kapják meg ezt a harmóniát a családi nehézségek miatt. Hozzátette, hogy nemcsak a gyermekek, hanem a szülők és maguk a pedagógusok is igénylik a szeretetet. Mint mondta, a szeretet az élet alapja, olyan, mint az üzemanyag a jármű számára: nélküle nem tudunk működni.
Zán Fábián Sándor püspök arra biztatta a pedagógusokat, hogy minden erejükkel támogassák a gyermekeket mind a tanulásban, mind a nevelésben. Hangsúlyozta, hogy a diákok példaként tekintenek tanáraikra, ezért fontos, hogy az iskola minden dolgozója felelősen és lelkiismeretesen végezze a munkáját. Arra kérte a pedagógusokat és a diákokat egyaránt, hogy ragadják meg a lehetőségeket: a tanár igyekezzen tanítani, a diák pedig tanulni, mert így lehet a legtöbbet kihozni az iskolai közösségből.
Demkó Ferenc püspöki helynök szavaiban példaként Jézus engedelmességét és önfeláldozó szeretetét említette, amely az emberiség jövőjét formálta. Kiemelte: a pedagógusok és a lelkipásztorok kezében is a jövő alakítása van, hiszen hivatásuknál fogva közvetítik és továbbadják ezt az örökséget a következő nemzedéknek.
A hivatalos megnyitó elején Pfeifer Anita és Sztankovics Anna-Mária, a Munkácsi 3. Számú II. Rákóczi Ferenc Középiskola tanárai köszöntötték a pedagógusokat és vendégeket, kiemelve a tanévkezdés jelentőségét. „A mai napon a KMPSZ közössége is együtt hallja meg a képzeletbeli csengőszót, amely nemcsak az osztálytermekbe hív, hanem ide, a székesegyház szívébe. A tanévkezdés egyszerre remény és felelősség” ‒ hangzott el.
Az ünnepség hivatalos részét a Himnusz közös eléneklésével kezdték, majd köszöntötték a számos meghívott vendéget. A jelenlévők között volt Maruzsa Zoltán, Magyarország Belügyminisztériumának köznevelésért felelős államtitkára, Ferenc Viktória európa parlamenti képviselő, Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke, valamint a kárpátaljai önkormányzati, egyházi, oktatási és civil szervezetek számos képviselője.
A vendégek köszöntését követően Schink István, a Munkácsi 3. Számú II. Rákóczi Ferenc Középiskola igazgatója és a KMPSZ alelnöke a munkácsi magyar oktatás több mint másfél évszázados történetét idézte fel, és kiemelte, hogy „ez a történet nem csupán egy iskola krónikája, hanem a munkácsi magyarság kitartásának és megújulni kész szellemének hű tükörképe is”. Felhívta a figyelmet arra, hogy a közösség mindig képes volt újrakezdeni és megőrizni anyanyelvű iskoláit, még akkor is, amikor politikai hatalmak elnyomni próbálták. Szavai szerint napjainkban is „a magyarság és a magyar oktatás helyzetét folyamatosan próbálják nehezíteni és elnyomni”, ám a szülők, pedagógusok és diákok összefogása reményt ad. Beszédét így zárta: „Hisszük, hogy sosem fog megszűnni Munkácson és Kárpátalján a magyar nyelvű oktatás, amihez kérjük a jó Isten segítségét és áldását.”
Ezt követően a Munkácsi II. Rákóczi Ferenc Középiskola első osztályos diákjainak rövid műsorára került sor, majd a történelmi egyházak képviselői áldást kértek rájuk és pedagógusaikra. A tanulók számára a Pedagógusszövetség idén is ajándékot készített, amelyeket Ferenc Viktória képviselő asszony és Schink István alelnök adott át.
Orosz Ildikó, a KMPSZ elnöke beszédében egyszerre adott számvetést a Pedagógusszövetség munkájáról és üzent a közösségnek a háborús évek súlya alatt. Hangsúlyozta, hogy bár „immár negyedik éve, hogy háborúban kezdjük a tanévet”, a kárpátaljai magyar iskolák többsége „többé-kevésbé nyugodtan tudott tanítani”, és a közösség életképességét nem sikerült megtörni.
Részletesen ismertette a KMPSZ előző tanévi programjait, tantárgyi versenyeit, táborait és pedagógus-konferenciáit, majd kitért arra is, hogy a magyar oktatás ellen az elmúlt évtizedben sok támadás irányult. Felelevenítette a kisebbségek elleni atrocitásokat, a jogszűkítéseket és az iskolák ellen irányuló nyomásgyakorlásokat, de kiemelte: a közösség mindig törvényes keretek között, békésen védte érdekeit.
Beszéde végén reményt fogalmazott meg: „Reméljük, hogy hamarosan véget ér a háború, és a béke végre kiszámítható jövőt, jogegyenlőséget és azonos lehetőségeket hoz számunkra.” Útravalóul Placid atya túlélési szabályait idézte, amelyek közül az egyik így szól: „Akinek van hova kapaszkodnia, annak könnyebb elviselnie a szenvedést. Mi, hívő emberek, a Jóistenbe kapaszkodunk.”
Maruzsa Zoltán államtitkár beszédében ünnepi hangulatot és biztatást hozott a kárpátaljai magyar pedagógusok és diákok számára. A munkácsi székesegyház történelmi falai között arra emlékeztetett, hogy bár „országok, kormányok, háborúk jönnek és mennek, de ez a templom és a benne imádkozók – maga a változatlanság, maga a történelem”.
Kiemelte, hogy az iskola nem pusztán a tudás átadásának, hanem a nevelésnek is színtere. „Átadjuk-e nemcsak a tantárgyi tudást, hanem az identitás, a kultúra hagyományos elemeit is?” – tette fel a kérdést, rámutatva, hogy a pedagógusok felelőssége óriási, hiszen a gyermekek a jövőt jelentik.
Beszédében hangsúlyozta az anyaország támogatását is: immár a külhoni pedagógusok is igényelhetik a magyar pedagógusigazolványt, amely kedvezményeket és a szakmai összetartozás érzését adja.
A tanévkezdés kapcsán külön szólt a gyerekekhez is, akik előtt új fejezet nyílik. „Jól döntöttetek és jól döntöttek a szüleitek is, hogy az anyanyelveteken, magyarul is tanultok majd. Ez egy jó alap… Tanuljatok hát eredményesen, szeressétek az iskolát, boldoguljatok az életben, és vigyétek sokra” – fogalmazott.
Ferenc Viktória képviselő asszony köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a tanévkezdés „jóval több egyszerű ünnepnél. Ez egy hitvallás is a számunkra. Bizonyságtétel arról, hogy közösségünk élni akar, hogy az anyanyelvünkhöz és az identitásunkhoz, a kultúránkhoz hűségesen ragaszkodjunk”.
Szavai szerint a kárpátaljai magyarság mindennapjait ma is meghatározza a jogfosztások sorozata és a háború árnyéka: „Mindennapjainkat légiriadók szakítják meg, az oktatásban a tantermeket gyakran óvóhelyek váltják fel, az emberek közel négy éve élnek félelemben és bizonytalanságban.” Ugyanakkor kitartásra és helytállásra buzdította a jelenlévőket, példaként állítva azokat, akik minden nehézség ellenére is a szülőföldön maradnak.
Beszédében külön köszönetet mondott az anyaország támogatásáért, amely erőt és reményt ad a folytatáshoz. Végül bibliai idézettel bátorított: „Hiszen tudom, milyen terveket gondoltam el felőletek – mondta az Úr. Ezek a tervek a békére vonatkoznak, nem a pusztulásra, mert reménységgel teli időt szánok nektek.”
Szász Jenő, az NSKI elnöke beszédében kiemelte, hogy a szeretet legmagasztosabb formája a hűség, amely megmutatkozik egymás, a család, a közösség és a Kárpát-medence iránti elköteleződésben: „Hűségesnek lenni egymáshoz, hitvestársként, szülőként, gyermekként, testvérekként – itthon és mindenütt a Kárpát-medencében […] a hűség a legtöbb, amit a szeretet jegyében megtehetünk.”
A felelősséget a Jóistentől kapott küldetésként értelmezte, és mindenkinek köszönetet mondott: „Köszönöm ezt a hűséggel és felelősséggel teli szolgálatot, életet, küldetést minden itt élő magyar testvérünknek, szülőknek, nagyszülőknek, pedagógusoknak, gyerekeknek.” Végezetül áldást kért a közösségre, és kiemelte, hogy a kárpátaljai magyarok kitartása példaként szolgál a teljes Kárpát-medencében.
A rendezvény további részében a pályakezdők pedagógusokat is bemutatták, akik a 2025/2026-os tanévet a katedrán kezdik. Számukra a KMPSZ emléklapjait Bak Éva és Schink István alelnökök adták át. A szokásokhoz híven egy nyugalmazott pedagógus is köszöntötte útravaló üzenettel a fiatalokat. Idén Koroly Mária, a Munkácsi 3. Számú II. Rákóczi Ferenc Középiskola nyugalmazott tanára osztotta meg jótanácsait a pályakezdőkkel. „Ebben a nehéz és bizonytalan időszakban öröm látni, hogy van, aki átveszi a stafétabotot” – mondta. Hangsúlyozta, hogy a pedagógusok nem csupán tudást adnak át, hanem példát is mutatnak, és bátorítják a gyerekeket a kérdezésre, a hibázásra és a tanulás vágyára. Arra buzdította a tanárokat, hogy legyenek bátrak és kitartóak, higgyenek abban, amit tanítanak, és soha ne feledjék, hogy a tanári pálya legnagyobb ajándéka a diákok sikerében és a közösség fejlődésében rejlik.
A tanévnyitó ünnepség során különleges elismerésben részesültek a nyugalmazott kárpátaljai pedagógusok: Magyarország Belügyminisztériuma pedagógus szolgálati emlékérmekkel jutalmazta őket a gyermekek és tanulók neveléséért végzett kiemelkedő munkájukért. Az érmeket Orosz Ildikó elnök asszony és Maruzsa Zoltán államtitkár adták át a díjazottaknak, akik évtizedeken át áldozatosan dolgoztak a kárpátaljai magyar oktatás és közösség építésén, példát mutatva a pedagógusi hivatás iránti elkötelezettségről és értékéről.
Az esemény zárásaként Székely Gusztáv, a KMPSZ alelnöke szólt a magyar iskolákhoz. Beszédét Szent-Györgyi Albert idézetével vezette fel: „Ahogy ma tanítunk, olyan lesz a holnap.” Hangsúlyozta, hogy a pedagógusok legfontosabb feladata a tanítás, a diákok formálása és a jövő alakítása. Elmondta: „A ma elvégzett munka, az, amit az iskolákban teszünk, meghatározza a holnapunkat.”
Kiemelte, hogy minden ember szerepe fontos a történelem alakításában, nemcsak a feltalálóké vagy a politikusoké: „Mindenkire egyformán szükség van, s nekünk tanároknak mindenkit fel kell készíteni a holnapra.” Beszédét a pedagógusoknak szóló jókívánsággal fejezte be: erőt, egészséget és kitartást kívánt az előttük álló tanévhez, valamint a béke mihamarabbi eljövetelét az országban.
A rendezvényen több kárpátaljai iskola diákjai is közreműködtek, színesítve a programot és bemutatva tehetségüket. A Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola beregrákosi kihelyezett szakkörének citerás növendékei gelénesi népdalokat adtak elő. A Munkácsi II. Rákóczi Ferenc Középiskola diákja, Pónitz Emma, Vass megyei népdalokat énekelt. A Munkácsi Szent István Líceum kiskórusa a Magyar vagyok és a Hej, tulipán című dalokat szólaltatta meg, míg Somkó Karina Szabó T. Anna Az ég zsoltára című versét szavalta el.
A tanévnyitón a résztvevők a Szózat közös eléneklésével fejezték be a hivatalos programot. Az ünnepséget állófogadás és kötetlen beszélgetés követte a Munkácsy Mihály Magyar Házban, ahol a résztvevők tapasztalatot cserélhettek és a következő tanévhez erőt meríthettek.
Ünnepi, ökumenikus Istentisztelettel egybekötött központi tanévnyitót tartott a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség a munkácsi római katolikus Szent Márton Székesegyházban. A magyar tannyelvű elsősök száma a tavalyihoz hasonlóan idén is eléri az ezret. Az ünnepélyes tanévnyitón a vidék szinte mindegyik magyar oktatási intézménye képviseltette magát.
Szeptemberrel kezdetét vette az új tanév, amelyet a Munkácsi Szent István Líceum ünnepi istentisztelettel nyitott meg a Szent Márton Székesegyházban. Mihalovics Attila, az intézmény igazgatója köszöntő beszédében a hit, a becsület, a szorgalom és a tudás fontosságát hangsúlyozta. Kiemelte, hogy a közösség ereje és az összetartás segíti majd a diákokat és tanárokat abban, hogy az előttük álló tanév eredményekben gazdag legyen.
A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Felsőfokú Szakképzési Intézete szeptember 1-jén tartotta tanévnyitóját a beregszászi római katolikus templomban. Az esemény nemcsak a közösség ünnepét jelentette, hanem mérföldkőnek is számított: az intézet idén először indította el a 10. osztályos középiskolai képzést, amely új távlatokat és kihívásokat nyit meg a diákok és tanáraik számára.
Az esemény, a korábbi hagyományokhoz híven, ökumenikus istentisztelet keretében zajlott, ahol a történelmi egyházak képviselői kérték Isten áldását a megjelentekre. A szertartáson Molnár János, a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye püspöki helynöke, Marosi István, a Beregszászi Görögkatolikus Egyházközség lelkésze és Margitics János református lelkipásztor a hit és a kitartás fontosságára irányította a figyelmet.
Az ünnepi program kezdetén a jelenlévők elénekelték nemzeti imádságunkat, majd a Rákóczi-főiskola himnuszát. Ezt követően Csernicskó István rektor mondott köszöntőt. Beszédében a diákok jövőjének megalapozását emelte ki, köszönetet mondva a szülőknek, akik bizalmat szavaztak az intézménynek. Niccolò Machiavelli gondolatát idézve hangsúlyozta: bár a szerencse befolyásolhatja életünket, tetteink másik felét saját erőnk és szabad akaratunk határozza meg.
Soós Katalin, a Felsőfokú Szakképzési Intézet igazgatója beszédében az idei tanév különlegességét emelte ki. Mint mondta, most először nem szakképzés, hanem középiskolai képzés keretében indulnak a 10. osztályok, ami új kereteket és célokat jelent mind a diákok, mind a pedagógusok számára. „A kihívás most az, hogy segítsünk diákjainknak kibontani szárnyaikat, és mindössze két év alatt felkészíteni őket az érettségire és a felsőoktatási felvételire. Ez nem kis feladat, de türelemmel, szakmai alázattal és személyes odafigyeléssel meg tudjuk adni nekik mindazt, amire szükségük van” – fogalmazott. Szavai szerint a háborús helyzet és a gazdasági nehézségek sem törhetik meg azt a hitet, amelyet II. Rákóczi Ferenc szavaival erősített meg: „A jó ügyet nem hagyja el az Isten.”
Az ünnepségen Balogh György, Magyarország Beregszászi Konzulátusának konzulja arra hívta fel a figyelmet, hogy a fiatalok kezében van sorsuk alakítása: a felnőtté válás küszöbén olyan férfiakká és nőkké kell válniuk, akik szilárd értékeket, tudást és szociális érzékenységet adnak majd tovább a következő nemzedékeknek.
A program kulturális színfoltjaként elhangzott Demeter Hanna turizmus és rekreáció szakos hallgató szavalata, aki a Tanévnyitóra című versével aratott sikert. Ezt követően a 10. osztályos diákok ünnepélyes esküt tettek, majd a rektor, az elnök és az igazgató kézfogással avatták őket a Felsőfokú Szakképzési Intézet tanulóivá. Az énekkar a Legyen áldás az úton című egyházi énekkel kívánt áldott tanévet mindenkinek.
Az ünnepi gondolatokat Orosz Ildikó, a Rákóczi-főiskola elnöke zárta. Kányádi Sándor szavaira utalva hangsúlyozta: bár falak leomolhatnak és kövek is mállhatnak, a megtartó példa mindig magaslik. Az elnök asszony a most induló 10. osztályosoknak különösen sok sikert kívánt, hiszen ők az elsők, akik új utat nyitnak társaik előtt.
A tanévnyitó az egyházak képviselőinek közös áldásával és a Szózat eléneklésével ért véget.
Szeptember 1-jén ünnepélyes tanévnyitóval indult el a 2025/2026-os tanév a Beregszászi Bethlen Gábor Líceumban, ahol 356 diák kezdte meg az új iskolai évet.
Az esemény elején a jelenlévők egyperces csenddel emlékeztek meg az elmúlt időszak áldozatairól, majd kezdetét vette a hagyományos tanévnyitóprogram.
A legkisebbek számára különösen emlékezetes pillanat volt, amikor Nagy Viktória és Jancsik Anikó első osztályos tanítók vezetésével az elsősök kézen fogva léptek be az iskola udvarára. Az ötödikeseket pedig Temető Ádám osztályfőnök kísérte, akik ezzel jelképesen is új szakaszba léptek diákéletükben.
A rendezvényt hivatalosan Pavljuk Erika igazgatónő nyitotta meg, amikor az ukrán és a magyar himnuszok eléneklését követően bejelentette: „Ezennel a 2025/2026-os tanévet megnyitom.” Ezt követően került sor a meghívott vendégek köszöntésére.
Az iskola vezetője beszédében hangsúlyozta a közösség összetartó erejét, a hit és a tudás fontosságát a nehéz időkben. Továbbá örömmel jelentett be számos új, mérföldkőnek számító változást az intézmény életében: „Az utóbbi idők tanévkezdő ünnepségei tanintézményünk számára a soron következő tanév szokásos megkezdésén kívül egyéb fordulópontokat is jelentettek. Két évvel ezelőtt már az elkészült új épületünk előtt állhattunk, csak akkor még nem állt készen minden a tanítási folyamat megkezdéséhez abban az épületben. Most itt állva örömmel jelentem be, hogy a mai naptól mindkét épületünkben megindul az oktatás. Hála Istennek, sokan jelentkeztek tanintézményünkben, örömmel jelenthetem ki: 356 diákkal kezdjük a tanévet. Itt szeretném megköszönni a szülők bizalmát, hogy gyermekeik számára a mi iskolánkat választották. Tudom, hogy ez felelősségteljes és nehéz döntés a mai, sokszor bizonytalan időkben, ezért hálásak vagyunk és biztosítom önöket, hogy rászolgálunk a bizalomra. A számos jelentkezőnek köszönhetően több évfolyamon, így az első osztályban is párhuzamos osztályokat indíthattunk, ezért csak a két épület együtt biztosít elegendő helyet minden tanulónk számára. Az 1‒6. évfolyamok a szívünkhöz nőtt régi épületben tanulnak majd, a 7‒11. osztályaink pedig berendezkednek az új épületszárnyban. Több évtizedes vágyunk teljesül ezzel, szívből kívánom, hogy mindenki érezze igazi második otthonának iskolánkat. Szeretném még külön megosztani önökkel azt a jó hírt, hogy a Bethlen Gábor Líceum elnyerte a jogot, hogy az elsőtől a 11. és majd a jövőben a 12. évfolyamig folytathassuk az oktatói-nevelő munkát. Iskolánkban tehát elemi, általános és középiskolai fokozaton egyaránt folyik a tanítás.”
Az ünnepségen sor került az elsősök verses műsorára, valamint az ötödik évfolyamosok vidám „búcsújára” a nyártól.
A diákok előadása után a vendégek felszólalásai következtek. Köszöntőbeszédet mondott Szepesi Károly ungvári magyar konzul, aki köszöntőjében a nemzeti identitás és az anyanyelvi oktatás megőrzésének jelentőségét hangsúlyozta.
Dobsa István, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Ifjúsági Szervezetének elnöke beszédében a szülőkhöz és az intézmény munkatársaihoz is szólt: „Tisztelt Szülők! Önök bátor emberek. Bátor döntést hoztak, amikor a szülőföld mellett köteleződtek el, és itt, helyben választottak intézményt gyermekeiknek. Hiszen ez ma nem csupán választás, hanem sokkal inkább vállalás kérdése. Magam is szülőként hiszem és vallom, hogy jó döntést hoztak – sőt, a legjobb döntést. Tisztelt igazgató asszony, kedves tanári kar! Hálánkat fejezem ki önök felé, amiért nap mint nap azon fognak fáradozni, hogy gyermekeinkből a legjobbat hozzák ki, hogy tanítsák és neveljék őket. Ehhez kívánok kitartást, erőt és szép sikereket.”
Ezt követően Nagy Csaba, a Kárpátaljai Baptista Jótékonysági Alapítvány elnöke is üdvözölte a közösséget.
Az új tanévre, a diákok és szülők, tanárok életére Margitics János, a Beregszászi Református Gyülekezet lelkipásztora és Marosi István, a Beregszászi Görögkatolikus Egyházközség lelkésze kért áldást.
A Beregszászi Bethlen Gábor Líceum idei tanévnyitója így nemcsak az új oktatási év kezdetét jelentette, hanem mérföldkőként is bevonul az intézmény történetébe. Az iskola egyszerre őrzi a hagyományokat és mutat előre: a régi és az új épület benépesítése a diáksereggel, a párhuzamos osztályok indítása és a 11 évfolyamon zajló oktatás lehetősége mind azt jelzik, hogy a közösség bizalommal tekint a jövőbe.
