November 5-én Munkácson emléknapot rendeztek Lehoczky Tivadar, Bereg vármegye történetének kiemelkedő kutatója halálának 110. évfordulója alkalmából. Az eseményt a Munkácsy Mihály Magyar Ház (MMMH) szervezte. A Lehoczky Tivadar-nap három helyszínen zajlott, ahol a helyi II. Rákóczi Ferenc Középiskola és a Szent István Líceum tanulói, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem történelem szakos hallgatói, valamint az érdeklődők közösen idézték fel a neves történész életútját és munkásságának legfontosabb állomásait.
Az emléknap első helyszínén, Lehoczky Tivadar egykori munkácsi házánál gyűltek össze a résztvevők. Az épület, amelyben a történész hat évtizeden át élt és dolgozott, már az 1700-as évekből fennmaradt térképeken is szerepel. A ház és a hely szelleme különleges jelentőséggel bír, hiszen itt születtek meg azok a művek és kutatások, amelyek Bereg vármegye múltját feltárták.
A ház történetéről jelenlegi, szintén nagy elismertségnek örvendő tulajdonosa, Matl Péter Munkácsy-díjas szobrász-, festő-, grafikus és keramikusművész mesélt a jelenlévőknek. Elmondta, hogy az utcára néző falon elhelyezett fa emléktáblát – Pákh Sándor felkérésére – ő maga készítette, s a mai napig őrzi a ház a történelmi hangulatát. A művész személyes történeteket is megosztott az épületről és saját családjáról, amely immár több mint száz éve él ezen a telken, hiszen elődei magától Lehoczkytól vásárolták meg az ingatlant.
Matl Péter elárulta, hogy az épület falában ma is megtalálhatók eredeti, acélból készült ágyúgolyók, amelyek Lehoczky Tivadar katonai múltját idézik. A történész ugyanis tüzértisztként harcolt az 1848–49-es szabadságharcban, s valószínűleg ezek a golyók is abból az időből származnak. A művész ezeket a relikviákat saját kezűleg restaurálta. A házban egy víznyomásos házi áldást is találtak a történész kézírásával, amelyben az örökségért mondott hálát, és Isten áldását kérte családjára és a hazára.
A tartalmas és élménydús körbevezetés után Magyarország Beregszászi Konzulátusa, a Munkácsy Mihály Magyar Ház és a Munkácsi II. Rákóczi Ferenc Középiskola képviselői helyezték el koszorúikat a ház falán lévő emléktáblánál, csendes főhajtással tisztelegve Lehoczky Tivadar emléke előtt.
Ezt követően a megemlékezők a római katolikus Szent Márton-székesegyházhoz mentek, ahol Lehoczky Tivadar földi nyughelye található. A második helyszínen Popovics Béla helytörténész tartott előadást. Itt a résztvevők leereszkedhettek a templom kriptájába, Lehoczky sírjához, ami különleges lehetőség volt, hiszen a kripta a nagyközönség elől általában zárva van.
A helytörténész Lehoczky Tivadar életútját és munkásságát idézte fel, különös hangsúlyt fektetve arra, milyen fontos szerepet játszott a nagy tudású történész Munkács és Bereg megye életében. Mint elmondta, 18 évesen, tanulmányait félbeszakítva vett részt a szabadságharcban tüzértisztként, majd a bukás után visszatért, befejezte tanulmányait, és 25 évesen került Munkácsra, ahol a Schönborn család uradalmi főügyészeként dolgozott. Szakmai tudása és embersége miatt hamar a város egyik legnagyobb tekintélyű személyiségévé vált, akinek véleményét minden közügyben kikérték.
Popovics Béla kiemelte, hogy Lehoczky Tivadar nemcsak tudós, hanem igazi közösségi ember is volt: ásatásokat vezetett, nyelveket beszélt, népdalokat gyűjtött, és minden iránt mély tisztelettel viseltetett, ami a magyarság múltjához kötődött. Szavai szerint „minél többet tudott, annál inkább tudta, mit nem tud” – ez az alázat és igényesség tette őt azzá a hiteles, mélyen vallásos magyar emberré, akit a munkácsiak mind a mai napig tisztelettel emlegetnek. Ő találta meg a beregszászi Kishegyen a honfoglalás kori süvegcsúcsot, valamint Szolyva közelében a híres tarsolylemezt is, melyeket a Magyar Nemzeti Múzeumba juttatott.
A csendes, gyertyafényes térben a Munkácsi Szent István Líceum és a MMMH képviselői helyeztek el koszorút a történész kriptájának falán található emléktáblánál.
A nap záróeseménye a Munkácsy Mihály Magyar Házban zajlott, ahol a szervezők újabb koszorút helyeztek el Lehoczky Tivadarnak az épületben felavatott emléktáblájánál. Tarpai József, a főszervező MMMH igazgatója elmondta, hogy az elmúlt években a Rákóczi Egyetem diákjai és oktatói több kutatást is végeztek Lehoczky Tivadar életével kapcsolatban, s most ezzel a megemlékezéssel az volt a cél, hogy a fiatalok ne csak előadásokat hallgassanak, hanem személyesen is bejárják a történelmi helyszíneket.
Azt gondolom, ez egy fontos időszak. 110 éve halt meg Lehoczky Tivadar, beszélni kell róla, és még fontosabbnak tartjuk azt, hogy azok a történészek, akik a jövőben majd kutatni fognak, azok itt vannak személyesen, megérezték kicsit a hely szellemét, és reméljük, hogy ennek folytatása lesz
– fogalmazott Tarpai József.
Ezt követően a résztvevők Csatáry György történész előadását hallgathatták meg Lehoczky Tivadar élete és munkássága címmel. Az előadás betekintést nyújtott a kutató életútjába, a Bereg vármegye történetét feldolgozó munkáiba, valamint abba az elhivatottságba, amely egész életében vezérelte. A történész hangsúlyozta, hogy Lehoczky Tivadar életének legtermékenyebb időszakát Munkácson töltötte, ahol számos történeti és néprajzi kutatást végzett. „Nekünk, kárpátaljai történészeknek kötelességünk, hogy továbbra is ápoljuk az ő emlékét, hiszen az ő dokumentális hagyatéka, amit ránk hagyott – kéziratokat, iratokat – a mai napig sincs teljesen feldolgozva” – tette hozzá.
Csatáry György arról is beszélt, hogy új tudományos kezdeményezések indultak a Lehoczky-hagyaték feldolgozására. A Rákóczi Egyetem és az Ungvári Honismereti Múzeum együttműködésének köszönhetően megkezdődött Lehoczky régészeti naplóinak digitalizálása és közkinccsé tétele, ami a következő években várhatóan jelentős eredményeket hoz majd.
Az élménydús nap végén agapéra is sor került, ahol lehetőség nyílt kötetlen beszélgetésre és a nap eseményeinek közös felidézésére.
Bereg vármegye történelmének legismertebb kutatójaként számon tartott Lehoczky Tivadar halálának 110. évfordulója alkalmából szervezett emléknapot a Munkácsy Mihály Magyar Ház. A program során az érdeklődők ellátogathattak Munkácson Lehoczky Tivadar egykori házába, amelyet Matl Péter szobrászművész mutatott be. Majd a történész és néprajzkutató kriptáját kereshették fel a Szent Márton székesegyházban, ahol Popovics Béla helytörténésztől tudhattak meg érdekességeket Lehoczky Tivadarról. Életéről és munkásságáról pedig Dr. Csatáry György történész, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Egyetem tanára tartott előadást.
Nagyija Ponomarenko, Ljudmila Korzs-Ragyko, Olena Kondratyuk és Odarka Dolhos-Szopkó Ukrajna Képzőművészeti Szövetségének Érdemes művészei alkotásait bemutató tárlat nyílt a Munkácsy Mihály Magyar Házban.
A Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesülete (KMNE) rendkívül aktív és sikeres időszakot tudhat maga mögött: az idei évben csaknem nyolcvan programot valósítottak meg – jóval többet, mint amennyit eredetileg terveztek. A rendezvények nagy része kiemelkedő sikert aratott, a résztvevők pozitív visszajelzései pedig már most irányt mutatnak a jövő évi események tervezéséhez.
Az év értékelésére összegyűlt tagság előtt Tarpai József, az egyesület elnöke büszkén számolt be az elmúlt időszakról. Mint elmondta, a KMNE jelenleg 742 aktív tagcsaládot tart nyilván, és a háborús nehézségek ellenére is 55 új családdal bővült a közösség. Badaló, Gecse, Beregszász és Salánk településein különösen érzékelhető volt a növekedés, ami a helyi összekötők áldozatos munkáját dicséri. „A közösségünk ereje abban rejlik, hogy mindenki megtalálhatja benne a saját helyét” – hangsúlyozta az elnök, hozzátéve: nemcsak a családi hétvégék és táborok, hanem a kisebb létszámú, például anya-lánya vagy apa-fia programok is egyre népszerűbbek.
Külön sikertörténetnek nevezte a Viharoskán működő Vadvölgy Panziót, amely egész évben biztosít kikapcsolódási lehetőséget a családok számára. A határon túli kirándulások – köztük a balatoni biciklitúra, az erdélyi és felvidéki utak, valamint a debreceni családi nap – szintén sokak számára jelentettek felejthetetlen élményt. A honismereti túrák, a vízi- és kerékpártúrák, a sísuli és a lovastábor mind a legkedveltebb programok közé tartoznak.
Szilágyiné Tóth Gabriella, az egyesület elnökhelyettese kiemelte, hogy a tagcsaládok különösen nyitottak az önellátó életmódot támogató projektekre. Ennek jegyében a jövőben is folytatják az almalé-, méz-, vetőmag- és baromfiosztási programokat. Hozzátette: a KMNE bízik abban, hogy a jövőben is sikerül támogatókat találni a nagyobb kirándulások és közösségi események finanszírozásához. Az elnökhelyettes arra is felhívta a figyelmet, hogy a különféle klubtevékenységek – mint a táncklub, zeneklub, kézműves-foglalkozások, nyelvklubok vagy a Ringató – helyi szinten is hatékonyan működnek, és valódi közösségformáló erővel bírnak.
Az ülés igehirdetéssel folytatódott, ahol Zán Fábián Sándor református püspök imádságában az evangélium üzenetére emlékeztette a résztvevőket: arra, hogy a békéért, az igazságosságért és az egymás iránti szeretetért közösen kell imádkozni.
A program zárásaként az összekötők kiscsoportos megbeszélésen vitatták meg a jövő évi terveket, majd írásban juttatták el javaslataikat az elnökséghez.
A Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesülete megtartotta idei utolsó összekötői találkozóját. A három havonta megrendezésre kerülő eseményen ezúttal már a 2026-os év programtervei kerültek napirendre. A résztvevők közösen értékelték az elmúlt időszak tapasztalatait, és ötleteket osztottak meg a jövőbeni rendezvények kapcsán. Az egyesület kiemelt figyelmet fordít arra, hogy a tervezés mindig a családok igényeire épüljön, ezért minden alkalommal felmérések alapján alakítják ki a programkínálatot. A 2026-os programtervek kerültek a középpontba a KMNE összekötőinek év végi találkozóján.
Szeptember 11-én nyitották meg Ludmila Kirgizova festőművész „Békesség e háznak!” (Lukács 10:5) című egyéni kiállítását, amelyet a Munkácsy Mihály Magyar Ház és a Kárpátok Művészetéért és Kultúrájáért Egyesület közösen szervezett. A tárlat különlegességét az adja, hogy a művésznő 80. születésnapjához kapcsolódóan rendezték meg.
A kiállítás anyaga Ludmila Kirgizova gazdag életművéből válogat, amelyben csendéletek, portrék, alakábrázolások és főként gyengéd, lírai tájképek kaptak helyet. Munkáinak pasztell- és akvarellátmenetei a természet szépségét és a művésznő belső világát tükrözik. A képeken keresztül a természethez és az isteni igazsághoz fűződő mély kapcsolat rajzolódik ki. A művésznő vallja: „Figyeljétek és merüljetek el a természetben, mert csak rajta keresztül érinthetitek meg az Igazságot – Istent.”
A megnyitón elsőként Tarpai József, a Munkácsy Mihály Magyar Ház igazgatója köszöntötte a szép számban összegyűlt műkedvelőket. „Kedves művésznő, örülünk, hogy egészségben itt lehet velünk, és gratulálunk ezekhez a festményekhez” – kezdte szavait. Ezután külön köszönetet mondott Kopriva Attilának, a Kárpátok Művészetéért és Kultúrájáért Egyesület elnökének, aki felhívta a figyelmet a művésznő munkásságára, és kiemelte, hogy a közönség most egy igazán értékes, méltó tárlatot láthat. Hozzátette: nemcsak a kiállítás önmagában fontos, hanem az is, hogy a szervezők egy kiadvánnyal is megemlékeznek egy méltatlanul elfeledett kárpátaljai művészről.
Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ügyvivő konzulja az ungvári főkonzulátus nevében is méltatta a művésznő munkásságát és a kiállítás jelentőségét. Elmondta: „Bacskai József személyesen megkért, hogy adjam át szívélyes üdvözletét és gratulációját a művésznőnek, valamint köszönetét a szervezőknek, akiknek köszönhetően ma megismerkedhettünk a művésznő alkotásaival.” Hangsúlyozta, hogy Kopriva Attila tevékenysége révén egy életmű-kiállításnak lehetnek tanúi a jelenlévők, amely bemutatja: Kárpátalján a nehézségek és viszontagságok ellenére mindig jelen volt a magas színvonalú művészet. Mint mondta, a tárlat azt is bizonyítja, hogy a művészet minden nemzetiségi határon túlmutat.
Kopriva Attila, a Kárpátok Művészetéért és Kultúrájáért Egyesület elnöke szintén köszöntötte az egybegyűlteket, és hivatalosan is megnyitotta a tárlatot. Kiemelte: különleges ünnep ez a nap, hiszen „Ludmila néni augusztus 22-én töltötte be 80. életévét, és erre a kiállításra már három éve készülünk”. Hangsúlyozta, hogy a művésznő munkái értékes kincset jelentenek, amelyeket vétek lenne hagyni feledésbe merülni. Elmondta: céljuk az volt, hogy Ludmila Kirgizova neve méltó helyet kapjon a kárpátaljai művészek sorában, akik magas szintű alkotásaikkal gazdagítják a várost és a megyét.
Beszédében személyes vonatkozásokat is megosztott a művésznőről: kitartásáról, mély tudásáról és hitéletéről. Mint mondta, sokan a templomból ismerik, ahol szorgalmasan részt vesz az istentiszteleteken, és mindenben jó szándék vezeti. Kopriva Attila a művésznő életútját is felidézte, kezdve gyermekkori éveitől, amelyek Munkácson teltek, egészen a balett iránti szenvedélyéig, majd tanulmányaiig Moszkvában. „Ludmila néni szívós, maximalista ember, aki amit mond és amit fest, azt mindig teljes lélekkel teszi” – fogalmazott.
A megnyitó végén a művésznő meghatódva köszönte meg, hogy munkái ilyen méltó helyen kerülhettek bemutatásra. A szervezők pedig köszönetet mondtak mindazoknak, akik hozzájárultak a kiállítás létrejöttéhez – kiemelten Kopriva Attilának, a Szent Márton és a Szent Erzsébet Karitásznak, valamint a nagylelkű támogatóknak és jótevőknek.
A tárlat ünnepélyes megnyitója után Tarpai József a sajtónak is nyilatkozott.: „Hála a Jóistennek, mindig sikerül olyan gyöngyszemet találnunk itt, Kárpátalján, aki talán méltatlanul el volt felejtve. Kopriva Attila, a kiállítás kurátora hívta fel a figyelmünket arra, hogy él közöttünk egy idős korú hölgy, aki szinte minden rendezvényünkön itt van, és otthonában lenyűgöző alkotásokat őriz. Közös erőfeszítéssel – Attila, a Karitász és jótevők támogatásával – sikerült ezeknek a képeknek méltó keretet adni, sőt egy kiadványt is megjelentetni magyar és ukrán nyelven. Büszkék lehetünk arra, hogy ilyen művészeink vannak, és ez újabb színfoltja Kárpátalja képzőművészeti életének.”
A megnyitó ünnepélyességét Liana Pritska hegedűművész előadása is emelte, aki különleges hangulatot varázsolt az estére. A program végén a szervezők a vendégeket közös koccintásra és agapéra hívták, ahol kötetlen beszélgetés formájában oszthatták meg gondolataikat a kiállítás élményéről.
A Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesülete idén különleges gyereknapi rendezvénnyel lepte meg a családokat: első alkalommal hívták meg a civil és oktatási intézmények képviselőit, akik színes standokkal, játékos foglalkozásokkal és bemutatókkal gazdagították a programot.
Rendhagyó eseménynek adott otthont a Tiszacsomai Honfoglalási Emlékpark: itt gyűltek össze a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesületének tagcsaládjai egy gyermeknappal egybekötött tisztújító közgyűlésre. A szervezők számos programmal készültek a tagcsaládok számára, és egy újdonságot is kipróbáltak, mégpedig meghívtak szinte minden olyan Kárpátalján működő intézményt, civil szervezetet, alapítványt és oktatási intézményt, amely gyermekekkel foglalkozik, azzal a céllal, hogy bemutatkozzanak és így népszerűsítsék magukat. A közgyűlés ismét Tarpai Józsefnek, a szervezet eddigi elnökének szavazott bizalmat, aki újabb két évre elvállalta a nagycsaládos egyesület vezetésére szóló megbízást.
„Ez a könyv nem csupán egy művész életét és munkásságát mutatja be, hanem egy történelmi épület sorsát és általa egy egész korszak szellemiségét is” – hangzott el az Erdélyi Béla családi háza Munkácson című könyv ünnepélyes bemutatóján a Munkácsy Mihály Magyar Házban. A kötet szerzői a munkácsi festőművész, Kopriva Attila és költő lánya, Kopriva Nikolett, akik munkájukban hitelesen és élményszerűen közvetítik Erdélyi Béla örökségét.
Az Erdélyi Béla családi háza Munkácson című tudományos-ismeretterjesztő kiadvány a kárpátaljai festőiskola egyik alapítója, Erdélyi Béla történelmi, filozófiai és művészettörténeti jelentőségét mutatja be, valamint részletesen ismerteti a művész egykori családi házának helyreállítási folyamatát. A magyar és ukrán nyelven elérhető kötet külön értéke, hogy betekintést nyújt Erdélyi Béla irodalmi és levelezési hagyatékába, fennmaradt kézirataiba és műtárgyaiba, amelyek ma a nevét viselő emlék- és alkotóház múzeumi részének meghatározó elemei.
A Latorca-parti város központjában található kulturális intézmény impozáns dísztermében összegyűlteket Tarpai József, a Munkácsy Mihály Magyar Ház igazgatója köszöntötte. „Ez a történet hét éve kezdődött, amikor megismerkedtünk Kopriva Attilával, aki sokat mesélt arról, hogy a méltán híres kárpátaljai festőművész, Erdélyi Béla egykori családi háza itt található a munkácsi vár alatt. Mondta, hogy az épület eladó, és nagyon jó lenne, ha egy alkotóházzal kibővítve létre lehetne hozni benne egy múzeumot. Ebből az akkor megfogalmazott álomból valóság lett” – mondta Tarpai József, reflektálva arra, hogy 2019-ben a magyar kormány támogatásával a Zahid Finance Group és a Kárpátok Művészetéért és Kultúrájáért Egyesület kezdeményezésére és közreműködésével, a Magyar Ház Program keretében sikerült megvásárolni és felújítani az épületet és annak udvarát. Az Erdélyi Béla Emlék- és Alkotóház ünnepélyes átadására a művész halálának 67. évfordulóján, 2022. szeptember 19-én került sor, termei már ezt megelőzően megteltek élettel, hiszen az orosz–ukrán háború kitörését követően menedéket és védelmet, sőt otthont nyújtott a harcok borzalmai elől menekülő művészeknek. A Munkácsy Mihály Magyar Ház igazgatója hozzátette, napjainkban is számos programot szerveznek a munkácsi várhegy tövében található épületben. Május 22-én az Ungvári Művészeti Akadémia tehetséges diákjai számára tartottak ott immár harmadik alkalommal konferenciát, melyen a diákok bemutatták saját munkáikat és legfrissebb kutatásaikat, valamint lehetőséget kaptak a szakmai párbeszédre és eszmecserére. „Nagyon jó volt látni azt, hogy a hallgatók mennyire aktívak és átérzik azt a miliőt, ahol Erdélyi Béla felnőtt, élt, tervezett és alkotott. Örülök, hogy ilyen sokan érdeklődnek a művész élete és munkássága iránt” – tette hozzá Tarpai József konstatálva, hogy a kötetbemutató is sok látogatót vonzott.
„A könyv által az eddigieknél mélyebb bepillantást nyerhetünk egy olyan művész életébe, aki tehetségével megerősítette Kárpátalja helyét Európa művészeti térképén, aki meghatározó szerepet játszott a helyi művészeti oktatás beindításában, és akinek a korát meghaladó, hazaszeretetet sugárzó munkássága a mai napig inspirálóan hat a fiatal művészek számára” – fogalmazott köszöntőjében Gombor Bence ungvári magyar konzul, aki Erdélyi Béla művészetét jellemezve elmondta: alkotásaiban élénken visszatükröződik a sokszínű Kárpátalja, ahol magyar, ukrán és más nemzetiségű emberek élnek s alkotnak együtt, békében. „A kötet kiadása ennek az együttműködésnek ékes példája, hiszen az Magyarország mellett ukrán támogatással valósulhatott meg” – fűzte hozzá a diplomata.
A könyv továbbá bemutatja Erdélyi Béla családi háza helyreállításának folyamatát is. „Habár az emlékház kapui továbbra is nyitva állnak a rászorulók előtt, mára az eredetileg tervezett funkcióját tölti be, emléket állít a szovjet időszakban meghurcolt, nehéz sorsú festőművésznek, egyúttal békés, fejlődésre inspiráló környezetet biztosít a kárpátaljai festőművészek újabb generációinak. Ezekben a nehéz időkben kívánom, hogy Erdélyi Béla öröksége alkotásain és e könyvön, valamint a közjó szolgálatába állított családi háza által teremtett lehetőségeken keresztül éljen tovább és hirdesse a békét, harmóniát Kárpátalján” – emelte ki Gombor Bence.
Ahhoz, hogy egy művész öröksége élő maradjon, nemcsak kiadványokra és kutatásokra van szükség, hanem olyan emberekre is, akik szenvedéllyel, felelősséggel és szeretettel őrzik életművét. Jurij Nebesznik amellett, hogy nagy tisztelője Erdélyi Bélának, legnagyobb magángyűjtője is a festőművész alkotásainak. A rendezvényen Jurij Nebesznik az Erdélyi Béla Emlék- és Alkotóháznak ajándékozta azokat a festőművészhez köthető személyes dolgokat, melyeket mintegy negyven évvel ezelőtt kapott Erdélyi Béla özvegyétől, Magdolnától. A hatalmas eszmei értékkel bíró tárgyak között szerepel egy kis lexikon Erdélyi Béla kézzel írt feljegyzéseivel, a festő még soha nem publikált naplója, amelybe különböző gondolatait jegyezte fel, valamint két pohara, melyekből esténként bort és pálinkát ivott a jobb alvás érdekében.
Egy könyv elkészültéhez nem elegendő csupán az értékes téma és az elhivatott szerzők munkája. Szükség van egy kiadóra is, amely felismeri a mű jelentőségét, és vállalja annak fizikai megvalósítását, hogy a gondolatok könyv formájában eljuthassanak az olvasókhoz. A kötet megszületéséről és annak szellemiségéről Olekszandra Harkusa, a kiadó igazgatója osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel.
A továbbiakban a szerzők kaptak szót, akik bemutatták a közönségnek a kötetet. Kopriva Nikolett videóüzenetben köszöntötte a megjelenteket. „Erdélyi Béla leveleit olvasva egyre gyakrabban jut eszembe, bárcsak szólna hozzám. Aztán mindig rájövök: szól ő, készségesen, csak figyelmesnek kell lenni. Amikor évekkel ezelőtt olvastam Dimon és IMEN című regényeit, naplóit, még nem sok fogalmam volt arról, milyen világba csöppentem. Azonban azt rögtön tudtam, hogy mindaz, amiről ír, ismerős számomra. Ízig-vérig kárpátaljai mivolta, szellemisége lenyűgözött” – méltatta a művészt a fiatal költő, kiemelve: ami különösen szép Erdélyi filozófiájában, az maga a szeretet, hiszen őszintén hitte, hogy a szeretet mindenre képes. „Otthonom csupán néhány utcányira található házától. Amikor néhány havonta hazautazom, szeretek időt tölteni a várban, a Latorca-parton, Munkács utcáin bóklászva. Ma már nem tudom úgy tenni mindezt, hogy ne jusson eszembe ez az öltönyös, elegáns úr, akinek a szelleme szinte vibrálóan jelen van ezeken a helyeken. Szerencsések vagyunk, hogy családi házában, udvarában ma már bármikor vendégek lehetünk, láthatjuk, érezhetjük, hol alkotott, hol tette első lépéseit, hova címezte leveleit a világ különböző pontjairól, hol voltak bástyái. Mindenkit biztatok, hogy látogassák meg udvarát, egykori házát, merüljenek el festményeiben, olvassák el műveit, mert azok ma is szólni tudnak hozzánk, talán jobban, mint valaha. Remélem, a ma bemutatott könyv is emlékezetének egy pilléréül szolgálhat” – hangsúlyozta Kopriva Nikolett.
„A kötet megírásának ötlete akkor született, amikor már befejeztük az Erdélyi-ház rekonstrukcióját és felújítását. Támadt egy gondolatom, hogy ezt egy könyvben is össze kell foglalni” – mondta Kopriva Attila festőművész, a Kárpátaljai Művészeti Akadémia Képzőművészeti Tanszékének vezetője, majd ismertette a kötet szerkezetét: bemutatja a családi ház történetét, az épület felújításának mozzanatait, taglalja Erdélyi Béla filozófiáját, elemzi a művészetről szóló gondolatait az általa írt feljegyzések és versek alapján egy objektív beszámolót adva. „Ez a kötet leginkább Erdélyi Béla művészeti és filozófiai gondolatainak népszerűsítését szolgálja. Ugyanakkor még nagyon sok levelezés és írott gondolat maradt feldolgozatlanul, melyekből lehetne egy átfogó munkát készíteni, de ehhez még sok év kell. Bár több munka látott már napvilágot, a festő géniusza még nincs teljes egészében tanulmányozva, ezért van még munka” – fogalmazott Kopriva Attila utalva arra, hogy a jövőben várható még Erdélyi Béla munkásságát feldolgozó kiadvány.
A Munkácsy Mihály Magyar Ház által szervezett könyvbemutatón Miroszlav Ekman zongoraművész Erdélyi Béla kortársa, Márton István kárpátaljai zeneszerző, zongorista és pedagógus műveinek előadásával varázsolta el hallgatóságát, ezzel hangulatossá téve az eseményt.
A Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesülete (KMNE) idén második alkalommal tartotta meg a helyi összekötők találkozóját. A szervezet életében negyedévente ismétlődő eseménynek ezúttal április 24-én a beregszászi reformátusok gyülekezeti terme adott otthont.
A találkozó áhítattal kezdődött, melyen a szintén nagycsaládos Szemere Judit református lelkész Pál apostolnak az efézusbeliekhez írt leveléből vett igeszakasz – „Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól” – alapján felhívta a jelenlévők figyelmét arra, hogy a kegyelem és a békesség a keresztyénség alapja, a kegyelem és a békesség határozza meg a mindennapokat, hatással van az életre minden tekintetben.
Ezután Tarpai József, a KMNE elnöke és Szilágyiné Tóth Gabriella alelnök beszámolt az év első három hónapjának történéseiről, majd ismertette a következő negyedév tervezett programjait.
A KMNE téli és tavaszindító rendezvényei sikeresnek bizonyultak, s rendkívül színes programokkal készülnek a következő hetekre: május elsején májusfaállítással egybekötött hagyományőrző táncos mulatságot szerveznek a Perényi Kultúrkúriában, majd 3-án autóbuszos honismereti kirándulás keretében ellátogatnak a szerednyei, az ungvári és a nevickei várba, valamint az érdeklődők részt vehetnek a Kiss Kata Zenekar koncertjén is a nagyszőlősi Szelíd Lovasközpontban. Ezután kezdetét veszi az édesanyák hete, majd júniusban együtt ünneplik az édesapák napját is. Emellett lesz horgászverseny és halászléfőzés, anya-lányai és apa-fiai kirándulás, vízi- és kerékpártúra, sportnap Karácsfalván, önkéntes hétvége és családi tábor a Vadvölgyben, valamint családi sátorozás a Kárpátokban. A tagcsaládok a korábbi évekhez hasonlóan ezúttal is egész nyáron igénybe vehetik a Dédai-tó partján kialakított parcellát. A tervek között szerepel a tavaly rendkívül népszerű lovastábor megszervezése négy turnusban, s emellett idén is megszervezik a Horváth Anna Alkotótábort, valamint az angol nyelvtábort. Az egyik legjobban várt esemény a KMNE programjai között minden évben a gyermeknap, melyet idén június 7-én tartanak – tisztújító közgyűléssel egybekötve – a Tiszacsomai Árpád Vezér Látogatóközpont területén.
Tarpai József kiemelte, hogy a KMNE központi misszióját a minőségi családi programok megálmodásában és megvalósításában, a helyi magyar nagycsaládosok közösséggé szervezésében és magyar identitásuk megőrzésében látja, örömmel fogadnak olyan felajánlásokat, amelyekkel anyagi értelemben is hozzájárulhatnak tagcsaládjaik szülőföldön való boldogulásához. A Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesülete nem egy karitatív szervezet, elsősorban közösségi programok szervezésére összpontosít, ugyanakkor figyelemmel kíséri a tagcsaládok igényeit, s immár a második jótékonysági kampányukat indítják el a háború kitörése óta. Az Adj energiát! elnevezésű első kampány keretében több mint 90 nagycsaládosnak sikerült akkumulátort, invertert vagy áramfejlesztőt adományozni. Idén Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke felajánlásából 2 laptop, 6 monitor, 2 számítógép és 10 új táblagép érkezett az egyesülethez. Az adomány szétosztásakor azonban szembesültek azzal, hogy a tagcsaládok körében nagy igény mutatkozik a hasonló okoseszközök iránt. Így a második meghirdetett programban ezúttal egy-egy okoseszközzel (akár használt, de jó állapotban lévő laptoppal vagy számítógéppel) szeretnének segíteni a rászoruló tagcsaládokon. A kezdeményezést lehet akár pénzadománnyal, akár konkrét eszközzel támogatni. Emellett a támogatóknak köszönhetően az Önellátó nagycsalád program keretében már több éve haszonállatokat osztanak. Erre a programra 450-en jelentkeztek, viszont egyelőre csak 400 tagcsalád számára van támogatás. Ennek kapcsán az elnökség felhívta az összekötők figyelmét arra, hogy igyekeznek mindig igazságosan dönteni, s előnyben részesülnek azok, akik más programokon is részt vesznek.
„Partnerünknek tudhatjuk a Rákóczi Szövetséget, amelytől rendkívül sok segítséget és támogatást kapunk. A célunk közös: hogy megmaradjon a helyi magyarság. Ehhez pedig fontos, hogy aki itt maradt, az magyar nyelvű iskolába írassa gyermekét, hogy ők anyanyelvükön tanulhassanak” – szögezte le Tarpai József, hozzátéve, hogy idén már 25 család csatlakozott az egyesülethez, ami egyrészt azt jelenti, hogy sok családban megszületnek a harmadik gyermekek, ugyanakkor azt is mutatja, hogy a KMNE tevékenysége vonzó a nagycsaládosok számára.
