Az utóbbi időben egyre többet hallunk a távorvoslásról. Sok szakember szerint ez a XXI. század egyik trendjévé válik. Sokan azonban egyszerűen nem értik, mi is az valójában? Van, aki teljes ostobaság tartja, ezért elmagyarázzuk.
A távorvoslás („telemedicina”, görögül tele-távolság) – egészségügyi szolgáltatások nyújtása távközlési eszközök felhasználásával (például a beteg állapotának monitorozása, konzultáció), valamint az egészségügyi dolgozók telekommunikációs technológiákon keresztüli együttműködése.
Ezen technológia fejlesztésével az ember időt takarít meg, mert online tud kommunikálni a szakemberekkel. Ez különösen igaz a nagyvárosok lakosaira, akiknek gyakran nincs elég idejük, hogy figyelemmel kísérjék egészségi állapotukat, és hosszú ideig várakozzanak a rendelőkben. De ez ugyanúgy a vidéki területeken élők számára is kiút, mivel általában a magasan képzett orvosok a városokban dolgoznak.
A távorvoslás technológiája lehetővé teszi az orvosok és a betegek valós időben történő kommunikációját. A kapcsolattartás bárhol megoldható. A páciens és a szakember speciális videokonferencia-rendszer segítségévek hívják fel egymást. Ebben az esetben nem csak látják és hallják egymást, hanem szöveges és grafikai adatokat is cserélhetnek. Például, a beteg láthatja röntgenfelvételét.
Ma a beteg állapotának „távfelmérése” a távorvoslás második legnépszerűbb típusa. Nélkülözhetetlen azon idősek állapotának felmérésében, akik nem tudnak egyedül eljutni az orvosi rendelőbe vagy nem tudják ellátni magukat. Ez a szolgáltatás még arra is emlékezteti, hogy bevegye a gyógyszert.
Ezenkívül, távmegfigyelésre van szükség a rendszeres ellenőrzésre szoruló betegek esetében valamint a veszélyes munkát végzők állapotának megfigyelésére. Egy speciális érzékelő, például fitnesz-nyomkövető segítségével, amelyet ma már sokan viselünk, elemezni lehet az egészségügyi mutatókat (vércukorszint, vérnyomás stb.) Elemezzük és az adatokat egy speciális egy tárhelyre továbbítjuk. Ezeket újra elemzik, és potenciális veszély esetén riasztást kapnak mind a beteg, úgy az orvosa is.
Az orvosok a távorvoslás segítségével sürgős esetekben konzultálhatnak egymással. Súlyos betegek esetében az orvosoknak néha képzettebb szakember segítségére van szükségük. Ha nincs a közelben ilyen, akkor az egyetlen út – a videohívás. Az orvosok a betegekkel kapcsolatos információkat is küldhetik egymásnak, hogy megismerkedhessenek kórtörténettel. Ezen kívül, a műtétek élő közvetítése során az orvosok feltehetik kérdéseiket és képezhetik a fiatal medikákat (online konferenciák és előadások). Ez is a távorvosláshoz tartozik. A távorvoslási technológiák szinte bármilyen területen alkalmazhatók, legyen szó gyermekgyógyászatról (a beteg gyermeket nem kell orvoshoz vinni), pszichoterápia (a pszichoterapeuták online konzultálnak), dermatológia (a jó minőségű képeknek köszönhetően a dermatológusok övsömörben szenvedő beteget vizsgálhatnak, ekcéma, felfekvések), neurológia vagy újraélesztés (olyan helyzetben, amikor egy személyt már nem lehet más klinikára szállítani, egy szakképzettebb orvossal való konzultáció videohívás révén megmentheti a beteg életét).
A távorvoslás lehetővé teszi a betegeknek, hogy otthonuk elhagyása nélkül kikérjék egy másik orvos véleményét. Ezt úgy lehet megtenni, hogy átküldik az adatbázisban tárolt kórtörténetet a szakorvosnak. Ez különösen aktuális az onkológiai betegeket nézve, akik gyakran arra kényszerülnek, hogy más városba vagy akár egy másik országba utazzanak, hogy kikérjék egy másik szakorvos véleményét.
A távorvoslás technológiái felhasználhatók rendkívüli helyzetekben is (hurrikán, árvíz, földrengés). Vagy lehet táv-egészségügyi pontok is. Például az amerikai Walmart kiskereskedelmi hálózat számos üzletében számítógépeket állított fel. A beteg beírja, milyen a tünetei vannak, belép egy virtuális váróba, majd video-kapcsolat útján konzultál a szakemberrel.
Mindennek a legnagyobb hátránya – mint minden más adattároló rendszernek, hogy az adatbázis hackerek támadásának van kitéve. Az egészségügyi szervezetek továbbra is az online bűnözők egyik fő célpontjai, így a kiberbiztonságra különös figyelmet kell fordítaniuk.
És persze számos technikai probléma is felmerül. Például a szolgáltatóknak jól képzetteknek kell lenniük a távorvoslási rendszerek megfelelő karbantartását illetően. A távorvoslás költségei túlságosan magasak lehetnek egyes régiókban, mivel a műszaki platformnak meg kell felelnie a szigorú követelményeknek, felkészültnek lennie a csoportos beszélgetésekre, kiváló képminőséget kell biztosítania, mivel mindettől gyakran a beteg élete függ – mindez nagyon sokba kerül.
Ma már emberek milliói használják a távorvoslás szolgáltatásait, és számuk évről évre növekszik. Tehát a közeljövőben arra számíthatunk, hogy a távorvoslás magában foglalja az orvosok nemzetközi együttműködését. És a betegek szélesebb körű szolgáltatást fognak kapni, csökken az online-váróban várakozási idő, mivel több szakember csatlakozik a programhoz. Idővel a távorvoslás és az offline adatbázisait (azaz a szokásos, a klinikákon tárolt papír-alapú adatok) egyesítik, az emberi egészségi állapotával kapcsolatos összes információt az interneten tárolják.
Hogy van-e jövője a távorvoslásnak? Valószínűleg ez ma még egy retorikus kérdés…
