A Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) Természetismereti és Természetvédelmi Tábora, a több mint két évtizedes hagyományoknak megfelelően, idén is a Nagydobronyi Vadvédelmi Rezervátumban került megrendezésre. A tábornak a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF) erdei iskolája és kutatóbázisa adott otthont. Július 1. és 5. között a táborban Kárpátalja különböző településeiről érkezett 34 gyerek vett részt, akik vidám hangulattal töltötték meg a környéket.
– 23. alkalommal került megrendezésre a KMPSZ Természetismereti és Természetvédelmi Tábora. Idén 10–16 éves kor közötti tanulók jelentkezését vártuk, hogy támogatóinknak – a magyar kormánynak, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának, a Bethlen Gábor Alapnak – köszönhetően egy ötnapos táborban gyakorlati és játékos formában ismerkedjenek a természettudományok rejtelmeivel. Jelenleg 34 gyerek vesz részt a táborban, akiknek folyamatosan programokat szervezünk. A hét folyamán reggel 9 órakor kezdődtek a programok, amelyek 13 óráig tartottak, s mivel 3 csoport volt, így azok párhuzamosan 3 különböző helyszínen zajlottak 3 programvezetővel az élen. 4 főiskolás nevelőnk és 4 szervezőnk van, illetve vannak társszervezőink is, mint Gyöngyössy Tibor vagy Gábor Anna, akik segítségével hétfőn az íjászkodással ismerkedtek. Vacsoráig tartanak a foglalkozások, aztán pedig szabadidős programok következnek: sportolás, társasjátékok. Volt állat-növény háború, vízminőség-vizsgálat, kedden kenuztunk, ami nagyon tetszett a gyerekeknek. A Szernye-mocsár kanálisa, a Latorca egyik mellékfolyója, ami átszeli itt a Nagydobronyi Rezervátumot, tökéletesen alkalmas ilyen vízi sportokra is. Mivel 3 személyes a kenu, s mindegyikben kell ülnie egy irányítónak, egy felnőttnek, így csak 2 gyereket tud magával vinni, ezzel elment a délelőtt. A csapatok maketteket is készítettek. Amikor kimegyünk terepre, közben gyűjtögetnek is. Az egyik csapat a kanálist ábrázolta a töltéssel, még a zsilipet is megformázták, a másik pedig egy részletet az erdei iskola területéből, és teljesen felismerhetően készítették el – meséli lelkesen Szanyi P. Lívia táborvezető, az erdei iskola laboránsa, a Kárpátaljai Magyar Líceum természettudomány-tanára, az Egán Ede Szakképzési Centrum oktatója Nagydobronyban.
A gyerekek a hét folyamán valóban tartalmas programokban vehettek részt, persze az időjárás és egyéb tényezők miatt néha módosítani kényszerültek a terveket.
– A lepkeháló könnyű anyagból készül, a fűhálót kaszálókon, alacsony lágyszárú növényeknél szokták használni, a fűben megbúvó rovarok összegyűjtésére szolgál. Ahogy lépünk, ilyen nyolcasokat írunk vele, oda-vissza, a benne összegyűlt rovarokat utána megvizsgáljuk, akár mikroszkóp alatt is, a nagy részét pedig elengedjük. A kopogtató háló a bokrokon megbúvó rovarok gyűjtését szolgálja, gyakorlatilag belerázzuk őket. Úgyszintén helyeztünk ki talajcsapdákat vagy barbárcsapdákat: a nagyszájú edényeket beássuk, hogy egy szinten legyen a föld felszínével, s abba ölő vagy csalogató folyadékot, például ecetet öntünk, lehet alkoholt is, de az gyorsan elpárolog – avat be a részletekbe Kiss Martin Denisz szervező, 4. évfolyamos biológushallgató, aki Szőlősgyulán biológiatanár. Vele akkor lett volna foglalkozás, amikor „leszakadt az ég”, ömlött az eső, ezért más időpontban fűhálóztak, rovarcsapdáztak, vizsgáltak rovarokat.
Sztankovics Anna-Mária, a Munkácsi 3. Számú Középiskola szervezőpedagógusa idén fejezte be az első évfolyamot a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola mesterképzésén. Ő szervezőként dolgozott a táborban.
– Pókhálót készítettünk egy foglalkozás keretében. Megismertettem a gyerekekkel a pókok rendszertanát. Kipróbálták magukat pók szerepben, hálót szőttek, illetve a „vacsorájukat” is elkészítették. A pókok rovarokkal táplálkoznak, a szőtt hálóba készítettek néhány rovart, főleg olyanokat, amelyek a mi területünkre jellemzőek. Élő pókokat is láttak, kimentünk a filagóriába, kerestünk egy elhagyatott sarkot, ahol volt pókháló, így élőben is látták. Vannak néhányan, akik irtóznak, de a többség nagyon érdeklődő. Volt egy gyerek, aki már a határozóban lévő képektől is rettegett, iszonyodott, de annak ellenére, ha jobban megismerik, akkor kevésbé tartanak tőle – jegyezte meg.
Minden évben vannak olyan tanulók, akik első ízben vesznek részt a tábor életében, mint például most Sándor Alexandra Csongorról.
– Ez az első biológiatáborom, a barátoktól értesültem róla és így választottam. Megmutatták a tavalyi programokat, és láttam, milyen színes volt, nagyon megtetszett. Vannak olyan bogarak vagy állatok, amelyektől félek, de ezt próbálom minél jobban legyőzni, minél több állattal megismerkedni, ebben is segít ez a tábor. Kenuzás közben volt siklótalálkozás, megfogták, és meg lehetett simogatni vagy akár kézbe venni, ehhez még nem volt bátorságom. Azért ajánlanám másoknak jövőre a tábort, hogy szeressék a természetet és megtanulják óvni – mondta.
Akadnak persze visszatérő lakók is. Kis Dávid, aki Tiszabökényből érkezett, a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceumban a 9. osztályt fejezte be.
– Harmadik alkalommal vagyok itt, a tudásszomj hajtott, hogy újra jöjjek, Akármennyire is jártas vagyok már a biológia területén, akárhányszor visszajövök a táborba, mindig rengeteg újat tanulok, mert a jól képzett nevelők lelkesen be tudják mutatni az erdő flóráját és faunáját. Különböző kísérleteket végzünk, amelyeket nem ismertem korábban, s amikor hazamegyek, ezeket imádom újra letesztelni. Ezek miatt is szívesen visszajárok, mert ilyen kísérletekkel az interneten nem fut össze mindennap az ember, de itt megmutatják. A sportfoglalkozások is szórakoztatók, különböző sportágakban versenyzünk. A társaság is nagyon jó, mindenki barátságos, hamar be lehet illeszkedni, igazán jól szórakozunk mindig – meséli.
Abban, hogy az egész tábor zökkenőmentesen zajlódjon, nem kis szerepe volt Ráti István koordinátornak, aki a Kárpátaljai Magyar Líceum nagydobronyi részlegén történelem szakos tanár, illetve jogot tanít.
– A táborban az én feladatom volt minden ügyes-bajos dolog elintézése, például bevásárlás, vagy bárkinek az elérése, de a generátor kezelése is, hogy az áramellátást tudjuk biztosítani az esetleges áramszünetek idejére. Minden felmerülő egyéb probléma elhárítása is az én feladatom volt. A kenuzás is az én terepem, valamint utolsó nap a sportfoglalkozások levezetése – mondta István, aki bár először dolgozott a táborban, reméli, hogy nem utoljára.
A mozgalmas 23. Természetismereti és Természetvédelmi Tábor idén már bezárt, de aki kedvet kapott és szereti a természetet, jövőre szeretettel várják a szervezők, hogy megismerjék szülőföldjük növény- és állatvilágát, újabb fenolftalein-háborút vívjanak, szaladgáljanak, friss erdei levegőt szívjanak és élvezzék egymás társaságát.
Idén a Nagydobronyi Vadvédelmi Rezervátum területén, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF) erdei iskolája és kutatóbázisa területén rendezte meg július 3. és 7. között ismét a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség Természetismereti és Természetvédelmi Táborát, melyen a Kárpátalja számos településéről érkezett 34 tanuló gyakorlati és játékos formában ismerkedhetett a természettudományok rejtelmeivel.
– 10-től 18 éves korig jelentkeztek gyerekek. Minden évben vannak 10 évesek is, gyakran előfordul, hogy ez az első táboruk, és úgy veszem észre, hogy mindig jó élménnyel térnek haza. De persze mindig megvan az első tábor velejárója: honvágyuk van, az első nap előfordul pici pityergés, de utána élvezik a tábort. A nagyok pedig az élményekért jönnek, vannak visszajárók, akik már sokadszor jöttek, sőt van, aki 10 éves kora óta az elmúlt 6 évben mindig itt volt. De olyan is akad, aki táborozó volt, most pedig már nevelő, vagy akinek az anyukája is táborlakó volt. Nagy múltra tekint vissza a tábor, amit egymás között kedvesen csak „biosztábornak” hívunk – meséli Kepics Andrea táborvezető, biológus.
Andrea többek között elmondta, hogy a program most különböző terepi foglalkozásokból állt, volt talajvizsgálat, herbáriumkészítés, amihez növényeket gyűjtöttek, fűhálózás, lepkehálózás, és ezek eredményéből, amit begyűjtöttek, belső foglalkozást tartottak, ahol preparátumokat készítettek.
– Winogradsky-hengert is készítettünk – folytatja Andrea, majd kérdő tekintetemet látva megmagyarázza, mi az.
Ezenkívül állandó programja a biológiatábornak a fenolftalein- és az állat-növény háború.
– A fenolftalein-háborút a korábbi években úgy játszottuk, hogy a szűrőpapírból kivágott szívecskéket fenolftaleines oldatba mártottuk, s ha azt lúgos oldat érte – mi szappanos vízzel lőttünk rá –, akkor rózsaszínűvé vált. Viszont mivel a szappanos víz csípte a „harcosok” szemét, ha belement, ezt most ételfestékes vízre váltottuk, két csapatban, két különböző színű vízzel játszották – avat be a részletekbe Andrea.
Az állat-növény háború nagyon hasonló a számháborúhoz. A terepverseny pár évig kimaradt, de most újra visszahozták a táborba. A gyerekek a hét folyamán valóban tartalmas programokban vehettek részt. A lebonyolításban a II. RF KMF hallgatói segítenek, ugyanis itt zajlik a II. és III. évfolyamos főiskolások tábori gyakorlata. Azokat a nevelőket, akik ezek során bizonyítanak, visszahívják oktatónak. Idén Sztankovics Anna-Mária végzős, Sass Patrik Zsolt IV. évfolyamos, Kutasi Kamilla MSc I. évfolyamos, Szanyi P. Lívia gondoskodott arról, hogy a táborlakók maximálisan elégedettek legyenek. Lívia 2020-ban végzett, és már az Egán Ede Szakképzési Centrum Nagydobronyi Szakképzési Központjának munkatársa, de 2016 óta visszajár, kezdetben nevelőként, most pedig már szervezőként.
– A pozitív visszacsatolás miatt csinálom, hiszen ezek a gyerekek azért jönnek ide a legtöbben, mert szeretik a természetet, nem ódzkodnak, ha ki kell menni az erdőbe. S utánuk van egy hálaérzet, mert élvezik és hálásak azért, amit itt tanulnak, boldogan mennek el. Tavaly is hazautazás előtt azt kérdezték: „Nem lehetünk még itt vagy három napig?” – jegyezte meg Lívia.
Kohut Erzsébet, a Rákóczi-főiskola Biológia és Kémia Tanszékének vezetője, a tábor megálmodója bár néhány éve átadta a táborvezetést a fiataloknak, de minden évben meglátogatja őket, és foglalkozásokat tart. Ottjártunkkor épp terepi sétára kalauzolta a gyerekeket.
– Mivel a Nagydobronyi Vadvédelmi Rezervátum területén vagyunk, az erdő minden évben valamiféleképpen középpontba kerül. Az egyik fő célom az, hogy megpróbáljam megtanítani a gyerekeket arra, hogy kezdjenek el látni a természetben, észrevenni azokat a dolgokat, amelyek odaillenek, és azokat is, amelyek nem illenek oda. Minden élőhelynek megvan a maga sajátossága, s arra próbáljanak meg fókuszálni – emeli ki Erzsébet.
Megállnak az alföldi régióra nem jellemző fenyőfáknál, amelyeket a szivarfához és a tujához hasonlóan díszfaként ültettek ide. Szó esik a kertkultúráról s az otthoni kert alakításáról. A séta során bővítették a fa- és növényismeretüket.
– Ha ismerjük a növényeket, akkor sokkal közelebb kerülünk hozzájuk, és nagyobb empátiával tudunk rájuk figyelni. Amikor a bennünket körülvevő növények a „rokonaink” lesznek, másképp fogunk rájuk tekinteni. Úgy kell mozogni ilyen helyen, hogy tudjátok, kik vesznek körül, miért vannak itt, miért pont itt, és mit kell tudni róluk – hangsúlyozza a tanszékvezető.
Ahogy haladnak az erdei ösvényen, arra tanítja gyerekeket, hogy lássanak. Felhívja a figyelmet az invazív növényre, amelyek nem őshonosak (azaz idegenek) az adott ökoszisztémában, és amelyek behurcolása kárt okozhat. Érdekességként kiderül, hogy a bojtorján szúrós terméséről vette az ötletet az, aki kitalálta a tépőzárat. Majd a szúnyograjjal dacolva bemennek az erdőbe, ahol megkeresik a vörös könyves erdei, földi orchideát, a közkedvelt phalaenopsis orchidea távoli rokonát.
Az út végén egy játékos feladat következett: csapatonként csendben, figyelmesen körbe kellett járni egy 10 x 10 méteres bekerített területet, ahol előzőleg olyan tárgyakat, növényeket helyeztek el, amelyek ebbe a gyertyános-tölgyesbe nem illenek bele, majd félrevonulva a nevelőkkel feljegyezni azokat.
– Arra biztatom a gyerekeket, ha természetet járnak, készítsenek fotókat, s azokat töltsék fel a kárpátaljai élőlény-monitorozó adatbázisába. Ezáltal még több információ lesz arról, hogy hol mi fordul elő vidékünkön – mondja Kohut Erzsébet.
Sem térerő, sem internet, csupán az erdei szellő, a madárcsicsergés és a festői környezet – ennél tökéletesebb helyszínt nem is lehetne találni arra a Kárpátaljai Magyar Pedagógus Szövetség által életre hívott természetvédelmi és természetismereti tábor lebonyolítására, mely már több mint 20 éves múltra tekint vissza.
VIDEO: One of the world's largest rhino conservation farm is going up for auction in South Africa. After a 30-year quest to save the endangered species, owner John Hume has no choice but to throw in the towel. pic.twitter.com/sH3S7UhtSG
