A sünök egykor Európa egyik leggyakoribb emlősei voltak, az urbanizáció azonban a kihalás felé sodorta őket.
A sünök a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listáján a „közel veszélyeztetett” kategóriába kerültek, miután az elmúlt évtizedben legalább 30%-kal csökkent a populáció száma természetes élőhelyük jelentős részén.
A sünök mostanáig a „legkevésbé aggasztó” kategóriába tartoztak. A városfejlesztések mellett, az intenzív mezőgazdasági termelés és fejlesztések, illetve az egyre sűrűbb úthálózat okozza, hogy a kihalás felé sodródik a faj. A populáció életét a gépjárművek veszélye, a növényvédő szerek használata és az egyes háztartásokhoz tartozó rosszul gondozott kertek károsították. A növényvédő szerek a sünök által elfogyasztott rovarokat pusztítják: megmérgezik őket.
Abi Gazzard, a Természetvédelmi Világszövetség munkatársa elmondta, hogy a bizonyítékok aggasztó és széleskörű csökkenő tendenciát mutatnak.
“Az értékelés rávilágít az adatok bizonytalanságára. Például nem világosak mára a faj elterjedtségének határai, és hiányosak a populációkra vonatkozó ismereteink is. Még mindig van esély arra, hogy megállítsuk a nyugat-európai sün hanyatlástörténetét. Arra kell törekednünk, hogy megakadályozzuk a tendencia további romlását” – mondta a The Guardiannek.
Az Emlősök Társasága (The Mammal Society) civil szervezet arra kéri az embereket, hogy kertészkedés során vigyázzanak a sünökre. A kertek közötti mozgásukat segítő, kerítéseken hagyott rések kialakítását, a növényvédő szerek használatának mellőzését, és a rönkök vagy sünházak segítségével történő menedékteremtést említik mint lehetséges védelmi intézkedéseket.
Hope Nothhelfer, a szervezet kommunikációs munkatársa úgy gondolja, hogy a tendencia valószínűleg nem fogja meglepni az átlagembert: “Ha beszélgetés közben szóba kerülnek a sünök, biztosan elhangzik, hogy már senki nem látja ezeket az állatokat. Reméljük, hogy úgy fog az emberiség reagálni, hogy hosszútávon feltudjuk támasztani a sünöket.”
Az Egyesült Királyságban minden negyedik emlősfajt a kihalás veszélye fenyegeti, és sok más faj visszaszorulóban van.
Több mint 42 ezer állat- és növényfaj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) veszélyeztetett fajokról vezetett vörös listáján – írta éves jelentésében a Természetvédelmi Világalap (WWF).
A WWF idei Élő bolygó-jelentése a fajok drámai visszaesését mutatja: a megfigyelt vadon élő fajok populációi 1970 óta átlagosan 69 százalékkal csökkentek. A természetvédelmi szervezet „a fajok világméretű kihalásának katasztrofális súlyosbodására” figyelmeztet, és a biodiverzitás fokozott védelmére szólított fel.
A WWF hangsúlyozta: a következő évtizedekben akár egymillió faj is kihalhat, ha a tendencia nem fordul meg. A világszerte mintegy 147 500 nyilvántartott állat- és növényfajból 2022-ben több mint 41 100 szerepelt a veszélyeztetett kategóriában, több, mint valaha.
A kétéltűek 41 százaléka, az emlősök 27 százaléka, a tűlevelűek 33 százaléka, a madarak 13 százaléka, a cápák és ráják 37 százaléka, a korallok 36 százaléka, különböző rákok 28 százaléka, a hüllők 21 százaléka és a cikászok (szágópálmák) 69 százaléka került fel a listára – az IUCN honlapja szerint.
A jelentés idén két állatfaj, a rénszarvas és a császárpingvin példájával hívta fel a figyelmet a biodiverzitás védelmének fontosságára.
2000-ben az Oroszország északi-sarki térségében elterülő Tajmír-félszigeten még egymillió példányból álló rénszarvaspopuláció élt, aminek mára csupán a negyede maradt fenn elsősorban a klímaváltozás és az orvvadászat miatt.
A császárpingvinek ismert kolóniáinak 80-100 százaléka halhat ki 2100-ra, ha nem mérséklődik a jelenlegi üvegházhatásúgáz-kibocsátás – figyelmeztettek a dokumentum szerzői.
A WWF az éves jelentésben kitért a Németország és Lengyelország határán folyó Oderában tavaly nyáron bekövetkezett tömeges halpusztulásra is, kiemelve: az jelentősen visszavetette az atlanti tokhal visszatelepítésére tett erőfeszítéseket.
A szakértők szerint a halpusztulást az alacsony vízállás, a hőség és a megemelkedett sótartalom miatt elszaporodott mérgező algafaj (Prymnesium parvum) okozhatta.
A fajmegőrzés sikeres példái között említette a WWF a nepálitigris-populációt és az ausztrál vizekben élő púpos bálnákat, amelyek létszáma 1500-ról 40 000-65 000 példányra emelkedett, ezért lekerülhettek a veszélyeztetett fajok listájáról.
A szervezet ugyanakkor hangsúlyozta: még sok a tennivaló a bálnák védelmében, különösen a halászat, hajóközlekedés a környezetszennyezés miatt.
A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) frissítette a veszélyeztetett állatfajok Vörös listáját, 31 új faj került a kihalt élőlények közé.
A listán 128 918 faj található, amelyek közül 35 765-et fenyeget a kihalás, köztük a világ összes, édesvízi delfinfaját. Ugyanakkor 26 faj került kevésbé veszélyeztetett kategóriába, köztük a legnagyobb szárazföldi emlős, az európai bölény (Bison bonasus), mely a védelmére irányuló intézkedéseknek hála a Sebezhetőből (Vulnerable) a Mérsékleten fenyegetett kategóriába (Near Threatened) került.
A Carcharhinus obsoletus nevű cápafaj, amelyet csak tavaly írtak le hivatalosan, máris a súlyosan veszélyeztetett/kihalt (Critically endangered/Extinct) kategóriába került. A fajt utoljára 1934-ben regisztrálták élőhelye a Dél-kínai-tengeren már több mint egy évszázada kiterjedt halászati terület, és ma is a világ egyik leginkább halászott tengeri régiója. Mivel nem valószínű, hogy a faj fennmaradhatott volna ilyen terhelés alatt, valószínűleg kihaltnak könyvelhetjük el.
A Fülöp-szigeteki Lanao-tóban endemikus (bennszülött) 17 édesvízi halfaj közül 15 faj súlyosan veszélyeztetett, két faj pedig talán ki is halt, ami a betelepített ragadozók, a túlhalászás és a pusztító halászati módszerek rovására írható.
Három közép-amerikai békafajt nyilvánítottak kihaltnak, huszonkét közép- és dél- amerikai békafajt pedig a súlyosan veszélyeztetett (talán kihalt) kategóriába került. E drasztikus csökkenés fő oka a kétéltűpestis (chytridiomycosis) nevű betegség. Más békafajoknak ugyanakkor javult a helyzetük, köztük a Sarcohyla celata nevű, mexikói levelibékának, amely súlyosan veszélyeztetettből mérsékelten fenyegetetté vált.
Ami a növényeket illeti: a Macadamia integrifolia sebezhető, míg a M. ternifolia és a M. tetraphylla veszélyeztetettként szerepel. A tölgyfák csaknem egyharmadát (a 430 fajból 113) kihalás fenyegeti, ebből kilenc ázsiai tölgy már súlyosan veszélyeztetett (talán kihalt). A legtöbb veszélyeztetett fajt Kínában és Mexikóban találjuk, majd Vietnám, az Egyesült Államok és Malajzia következik. Kínában, Mexikóban és Délkelet-Ázsiában a legnagyobb veszélyt a mezőgazdasági célú erdőirtás és a fakitermelés jelenti, míg az Egyesült Államokban az invazív idegen fajok, betegségek és az éghajlatváltozás jelentik a fő problémát.
A Vörös lista kategóriái
A Természetvédelmi ökológia című tankönyv szerint:
Kihalt (Extinct) – már az utolsó ismert példánya is elpusztult
Vadon kihalt (Extinct int the wild) – a fajnak csak fogságban élő egyedei léteznek
Súlyosan veszélyeztetett (Critically Endangered) – a kihalás közvetlen közelébe került fajok
Veszélyeztetett (Endangered) – fajok, amelyeket a jelenlegi tendenciák mellett természetes környezetükben már a közeli jövőben a kihalás veszélye fog fenyegetni
Sebezhető (Vulnerable) – fajok, amelyek a jelenlegi tendenciák mellett természetes környezetükben előreláthatólag a kihalás szélére fognak kerülni
Mérsékelten veszélyeztetett (Near Threatened) – potenciálisan veszélyeztetett fajok, amelyeket jelenleg nem fenyeget a kihalás veszélye, de védelem nélkül előreláthatólag a veszélyeztetett fajok közé kerülnek
Nem veszélyeztetett (Least Concern) – elterjedt fajok, amelyeket jelenleg nem fenyeget a kihalás veszélye
Adathiányos (Data Deficient) – fajok, amelyekről nem áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű adat