Egyre több német egyetemen jelennek meg olyan iszlám diákszervezetek, amelyek vallási szabályokon alapuló nemi elkülönítést vezetnek be saját rendezvényeiken. A férfiak és nők külön ülnek, gyakran külön bejáraton jutnak be, szalafista gondolkodókat hívnak előadni – mindezt egyetemi falak között. A berlini Charité-tól Kielen átTübingenig terjedő gyakorlat heves vitákat vált ki: vallásszabadság vagy társadalmi visszalépés?
Németország rangos egyetemein egymás után bukkan fel egy jelenség, amelyre sokáig csak a szemét hunyta a nyilvánosság: vallási szabályokon alapuló nemi elkülönítés, szalafista eszméket terjesztő diákszervezetek, és egyetemi termek, amelyek lassan mintha már nem a szabad gondolkodás, hanem a vallási szeparáció tereivé válnának – számolt be róla a Bild.
A leghangosabb eset a berlini Charité orvosi egyetemhez köthető. A világhírű klinika vezetése nemrég betiltotta a MedIslam Collective nevű iszlám diákszervezet minden tevékenységét a campuson, miután előadásaikat a saría előírásai szerint rendezték meg: a férfiak balra ülhettek, a nők csak jobbra. A szervezők tagadják, hogy ez kötelező lett volna, és máris petícióval támadják az egyetemet – szerintük a döntés „antimuszlim rasszizmus”.
A tudomány temploma nem lehet vallási enklávé – így fogalmazott Jonas Schmidt-Chanasit virológusprofesszor, aki korábban maga is a Charité hallgatója volt. Szerinte az ilyesfajta nemi elkülönítés már nem csupán vallási, hanem társadalmi kérdés. Politikai probléma.
És a Charité esete nem egyedi. Kielben az IHG (Iszlám Főiskolai Csoport) vesztette el egyetemi státuszát, miután májusi rendezvényeiken külön bejáratokat jelöltek ki férfiaknak és nőknek. A közönséget is külön ültették. Az egyetem vezetése leszögezte: a campus „a nyitottság és sokszínűség helye”, ahol a nemi szegregáció nem fér bele az értékrendbe.
Berlinben, a Freie Universitat falai között működő FURSA nevű muszlim szervezet már az induláskor világossá tette: itt más szabályok érvényesek. Instagram-videóikon külön ülnek a férfiak és a nők, a díjazott hívők között salafista írásokat kapnak ajándékba – és bár női díjazott is akad, a nemi elkülönítés ott van minden képkockán.
Braunschweigben a női hallgatók fátyolban, háttal a kamerának vehettek részt egy női „testvéresten”, míg a férfiak egy előadást hallgattak meg – egy mecsetből közvetítve. Siegenben táblával jelölték, hogy az egyik bejárat „kizárólag hölgyeknek” fenntartott. Tübingenben pedig egy egyházi diákszállón, a Schlatterhausban tartottak előadást – természetesen elkülönített férfi és női hallgatósággal.
Hova vezet ez? Külön uszodákhoz fiúknak és lányoknak? Külön iskolákhoz, mozikhoz, színházakhoz? – teszi fel a kérdést Michael Wolffsohn történész. Szerinte ez nem pusztán hitbéli különutasság, hanem egy civilizációs visszalépés. Egy olyan értékrend betörése az egyetemekre, amely az egyenjogúság és a szekuláris közösségek alapértékeit kérdőjelezi meg.
Mert amikor a saría már nemcsak a belső meggyőződés kérdése, hanem a rendezvények szervezési elve, amikor az egyetemi termekben külön ajtókat kell nyitni férfiaknak és nőknek – akkor az már nem kulturális sokszínűség. Hanem kettéválasztott jövő.
