A magyar kultúra napja alkalmából a Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezet január 22-én József Attila-estet rendezett. A beregardói Perényi Kultúrkúria teltházas közönsége Vecsei H. Miklós Junior Prima-díjas színész és Tempfli Erik Artisjus-díjas zongoraművész lenyűgöző előadását élvezhette.
A rendezvény kezdetén Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ideiglenes ügyvivője köszöntötte a résztvevőket mindkét külképviselet nevében. Mint beszédében összefoglalta: „A magyar kultúra napja kiemelten fontos számunkra, mert lehetőséget ad arra, hogy megünnepeljük nemzeti identitásunkat és hagyományainkat. Ez a nap arra hívja fel a figyelmünket, hogy a kultúra nemcsak múltunk értékeit őrzi, hanem alapot ad a nemzeti közösség jövőbeli építkezéséhez is. A Himnusz születésének évfordulója nemcsak az irodalom, hanem a magyar szellemi örökség egyik szimbóluma is. Fontosnak tartjuk, hogy ezen a napon közösen emlékezzünk meg mindarról, ami magyarrá tesz bennünket, legyen szó nyelvünkről, zenénkről vagy népi hagyományainkról. A magyar kultúra napja ma itt, Beregszászon azért is fontos, mert valószínűleg itt adta fel Kölcsey a kéziratot postán.” Majd beszédében kitért a Himnusz történelmi múltjára.
Ezután Csernicskó István, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora köszöntötte a résztvevőket. Gondolataiban összefoglalta: „A magyar kultúra napján óhatatlanul is eszünkbe jut a Himnusz kapcsán Kölcsey Ferenc. […] Azért ünnepeljük épp ma kultúránk sokszínűségét, mert kell egy olyan nap, amikor a figyelem középpontjába a kultúra kerül. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a magyar kultúrához hozzátartozik nemcsak Kölcsey vagy az irodalom, de a zene, a képző- és iparművészet, vagy egészen az is, hogy a legtöbb magyarnak vasárnap délben húsleves kerül az asztalára. […] Ennek a kultúrának a része vitathatatlanul József Attila is, ami a mai előadás apropója. […] A magyar kultúra akkor fog virágozni, ha mi műveljük. Hiszen közösség sincs kultúra nélkül, s kultúra sincs közösség nélkül. S ha e kettő egymásra talál, nem hagyják el egymást, ez a kultúra fejlődni és virágozni fog.”
A rendezvényen részt vett Sin József, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alelnöke is.
A köszöntőket követően lépett színpadra Vecsei H. Miklós és Tempfli Erik. A Nemzeti Színház színésze az előadást megelőzően összefoglalta a közönségnek, hogy József Attila számunkra nemcsak költészete miatt fontos, hanem azért is, mert élete és versei újra- és újraértelmezhetők, miközben ritkán gondolunk bele, milyen pusztító szenvedély és szeretni vágyás hatotta át egész lényét, ahogy azt Vecsei H. Miklós is bemutatja életútját és művészetét feldolgozva.
A Kárpátalja hetilapnak Vecsei H. Miklós az előadás előtt elmondta:
József Attila születésétől haláláig jutunk el versei által. Érdekes módon nem felemelve őt, hanem botladozásain keresztül. Lelkileg levetkőztetni egy embert, aki egyedül maradt, egyedül van. Ahogy az utolsó versben is aláhúzom. S ezt a képet akartam színházban megjeleníteni. A mai világban könnyű megítélni egy embert. Egy ilyen megítélt embert akartam a nézők elé vinni. Immár a 250. előadáshoz közeledve, 7. éve játsszuk. Nekem a legjobb barátom kárpátaljai. Fontos számomra, hogy itt lehetek. Minden este, minden előadás más. Vannak különleges történelmi korok és helyek, amikor egy-egy sor nagyon jelen idejű lesz. Az előadó nem is tudja előre, melyik lesz az. Én nagyon várom a ma estét, hiszen biztosan sok-sok mondat fog engem és a nézőket szíven találni.
