A költészet napjához kapcsolódva a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet megtartotta tizedik Vers a térben elnevezésű tömegrendezvényét fiatalok számára. A Covid és a háború előtt Beregszász főterén, de az érvényben lévő hadiállapot miatt a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem átriumában tartották meg a közös versmondást. Idén Szalai Borbála A Kárpátok című költeménye csendült fel először Vass Magdolna, színészművész előadásában, majd együtt szavalta el 24 oktatási intézmény több mint 500 kárpátaljai magyar diákja.
A magyar költészet napjához kapcsolódva különleges hangulatú kulturális esemény zajlott Beregszászban április 10-én. A Vers a tér(b)en programnak a Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezet szervezésében a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem átriuma adott otthont.
Az alkalom kezdetén Marcsák Gergely verséneklő előadásában hallgathatták meg a résztvevők Szalai Borbála versét. Majd Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős államtitkár mondott beszédet, melyben reflektált a magyar irodalom jelentőségére Kárpát-medence szerte: „A költészet napja, az irodalom – ezek számunkra egyáltalán nem ismeretlen fogalmak, hiszen a magyar nyelv és irodalom oktatása a Kárpát-medence minden magyar iskolájában a nemzeti alaptanterv szerves részét képezi. De miért is olyan fontos mindez? Azért, mert az iskola nem csupán tudást ad át, hanem identitást és gondolkodásmódot is formál. Minden magyar anyanyelvű gyermek számára meghatározó, hogy az irodalmon keresztül egy közös látásmód, egy közös, humánus világkép alakuljon ki benne. Nem véletlen, hogy a Kárpát-medence magyar iskoláiban hasonló irodalmi kánon mentén tanulnak a diákok. Azok a versek, novellák és regények, amelyek a legnagyobb magyar alkotók munkái, nemcsak kötelező vagy ajánlott olvasmányok, hanem közös kulturális élményeink alapjai is. Ez a közös tudás hidat képez a kárpátaljai, budapesti, pozsonyi, kolozsvári vagy újvidéki diákok között. Hiszen bár mindenütt tanulunk matematikát vagy testnevelést, az, hogy ugyanazokat az irodalmi műveket ismerjük, valódi közösséggé formál bennünket. Petőfi Sándor, Arany János vagy József Attila művei mindannyiunk közös kincsei – olyan értékek, amelyek túlmutatnak a mindennapi nyelvhasználaton és a magyar irodalom magasabb szintű megértéséhez vezetnek. Bízom benne, hogy mindannyian szeretjük az irodalmat és az anyanyelvünket. Talán nem mindig a felelést; de az bizonyos, hogy a számonkérés is hozzájárul ahhoz, hogy ezek az ismeretek megmaradjanak, és komolyan vegyük elődeink örökségét – azokét az alkotókét, akik maradandót hoztak létre nyelvünk gazdagításában. Ezért is örömteli ez a rendezvény, amely jól mutatja, hogy a költészet napja nem csupán egy anyaországi esemény, hanem a Kárpát-medence minden magyar közösségének közös ünnepe. Ezekben a napokban szerte a régióban hasonló programok valósulnak meg – mondhatjuk, hogy ilyenkor együtt dobban a szívünk. Külön öröm, hogy ma itt ilyen szép számban együtt lehetünk, és közösen hallgathatunk verseket, megzenésített költeményeket. Az irodalom tesz bennünket igazán emberré, és erősíti identitásunkat – ezért jelentőségét nem szabad alábecsülni, hanem meg kell becsülni és tovább kell vinni.”
Ezt követően Orosz Ildikó, a PCS elnöke szólt a résztvevőkhöz, értelmezve a hármas jubileumi alkalmat: „Valóban különleges alkalomra gyűltünk össze, hiszen hármas ünnepet ülünk. Egyrészt tudjuk, hogy április 11-e József Attila születésnapja és a magyar költészet napja. Nemcsak ő, hanem több jelentős magyar költő is ezen a napon született, mintha valóban lenne valami különös ebben az időpontban. Nem véletlen tehát, hogy ez a nap a költészet ünnepévé vált. A magyar költészet számunkra, magyarok számára kiemelt jelentőségű. Verseinkben ott él a magyar lélek, a gondolkodásunk, a sajátos világlátásunk. Az iskolában sok verset tanulunk, és aki ezekből valóban magával visz valamit, annak egész életében kapaszkodót jelenthetnek. Olyanok ezek, mint a gyökerek: nehéz helyzetekben is vissza tudunk nyúlni egy-egy sorhoz, amely erőt ad vagy választ kínál. A mai nap harmadik ünnepi vonatkozása, hogy itt, a Kárpátok alatt különösen közel áll hozzánk Szalai Borbála munkássága. Az ő gyermekversein generációk nőttek fel, hiszen a kárpátaljai magyar oktatásban – az óvodától kezdve – meghatározó szerepet kaptak művei. Születésének évfordulója tovább gazdagítja ezt az ünnepet. Akik ma itt vannak, bizonyára sokan szeretik a verseket. Ugyanakkor lehetnek olyanok is, akik még csak most kezdenek ismerkedni velük. Érdemes tudni, hogy a vers és az ének szorosan összetartozik: a költészet eredetileg dallamhoz kapcsolódott, és így adták tovább a történeteket, gondolatokat – ahogyan ma a modern kommunikációs eszközök teszik.”
A rendezvény középpontjában a közös szavalás állt: a résztvevők Szalai Borbála A Kárpátok című versét hallgathatták meg először Vass Magdolna, a beregszászi színház színésznőjének előadásában, majd a begyakorlást követően közösen szavalta a költeményt a több mint 500 kárpátaljai iskolás. A Vers a tér(b)en esemény különlegességét mutatja az is, hogy minden kárpátaljai magyar iskola képviseltette magát az alkalmon. A közös szavalás után ismét Marcsák Gergely előadását láthatták a résztvevők. Majd Szabó Balázs gospelénekes lépett színpadra, aki ezúttal egy bensőséges hangvételű szólókoncerttel készült. Előadásában megzenésített versek csendültek fel, a magyar irodalom klasszikus és kortárs alkotóit egyaránt megszólaltatva. A műsor egyszerű hangszerelése – egy szál gitár kíséretében – még inkább közel hozta a dalokat a közönséghez.
Idén is megrendezte a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet a hagyománnyá vált Vers a tér(b)en című költészet napi eseményt. A kárpátaljai magyar iskolák diákjait megszólító programnak a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola átriuma szolgált helyszínéül.
A villámcsődület különleges időpontban, április 11-én 11 óra 11 perckor kezdődött, megidézve a magyar költészet napjának jellegzetes hangulatát. A program idén is a közösségi versmondásra épült: 2025-ben Nagy László születésének 100. évfordulója alkalmából az Adjon az Isten című költemény csendült fel a résztvevők közös előadásában.
A megjelenteket Orosz Ibolya, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház színművésze köszöntötte, aki elmondta, hogy a megmozdulásra Kárpátalja minden magyar nyelvű iskoláját megszólították, és több mint hatszázan döntöttek úgy, hogy csatlakoznak a költészetnapi programhoz.
A köszöntőt követően Marcsák Gergely költő, verséneklő lépett színpadra, aki József Attila, Kollár Árpád és Petőfi Sándor verseinek megzenésített változataival idézte meg a magyar költészet sokszínűségét.
Marcsák Gergely előadását követően Molnár Krisztina, a PCS koordinátora vette át a szót, aki köszönetet mondott a Rákóczi-főiskolának, hogy ismét helyet biztosított a rendezvénynek, valamint az intézményvezetőknek és a kísérő pedagógusoknak, hogy szívügyüknek érzik a programot és csatlakoztak a megmozduláshoz. Hozzátette: az idei a 11. alkalom, hogy egy jubiláló magyar költő választott versével méltatják a magyar költészet napját, és a 8., hogy közös versmondásra is invitálják a közösséget. „Amikor az irodalmi évfordulók kapcsán felvetődött Nagy László neve, nem kellett sokat gondolkodnunk a versválasztáson. Az Adjon az Isten című alkotásban mindent felsorol a költő, amire nekünk, kárpátaljai magyaroknak is fokozott szükségünk van” ‒ emelte ki. Nagy László gondolatai mentén azt kívánta, hogy „adjon az Isten fényeket, […] megtartó erőt, építő közösséget, legyen támaszunk a kétségeinkben, hozza el a rég várt békét, állítsa meg a vérontást, kapjuk vissza a szabadságunkat, hogy jövőre már kültéren méltathassuk a költészet napját”.
Az eseményen Fülöp Andrea, Magyarország Beregszászi Konzulátusának konzulja is szólt a résztvevőkhöz. Beszédében Szabó Lőrinc szavait idézve elmondta: „A költészet a teljes ember megnyilatkozása, az érző és gondolkodó igaz emberé.” Emlékeztetett arra is, hogy Nagy László szellemi öröksége ma is aktuális, hiszen verseiben a nemzedékeket tanító, következetes és hazájához hű költő képe rajzolódik ki. „Adjon az Isten fényeket, temetők helyett életet” – idézte a jubiláló költő fohászát, amelyhez, mint mondta, a jelenlévők közös szavalása is imaként csatlakozik, abban a reményben, hogy „e háborúval terhes időszakban együttes fohászunk meghallgatásra talál”.
A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola vezetőségének nevében Csizmár Iván rektorhelyettes köszöntötte az egybegyűlteket, aki háláját fejezte ki a szervezőknek, hogy minden évben lehetővé teszik ezt a közösségi élményt. Beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy a vers ezen a napon kilép megszokott helyéről, és „megérkezik közénk, a térbe, a térre”. A költészet erejét méltatva hozzátette: „Minden vers egy pillanatmegállító gép. Egy-egy sor képes lelassítani az időt, megállítani a rohanást, emlékeztetni arra, hogy élünk, érzünk, kérdezünk.”
A köszöntők után a közös versmondás következett. A kiválasztott költeményt Orosz Ibolya színművésznővel együtt szavalták el a résztvevők.
A rendezvény további részében a bátrabb diákok léphettek színpadra, hogy saját kedvenc verseikkel örvendeztessék meg a hallgatóságot. A hangulatot tovább emelte a Rákóczi-főiskola Filológia Tanszékének oktatóiból és hallgatóiból alakult zenekar, akik megzenésített versek előadásával gazdagították a programot. A nap zárásaként – a hagyományokhoz híven – a jelenlévők dedikálhatták a helyszínen kiállított Nagy László-portrét.
A program megvalósulását Magyarország Kormánya, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága támogatta a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. közreműködésével.
József Attila születésnapján a Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezet ismét meghirdette a Vers a tér(b)en névre keresztelt villámcsődületet, angolosan flash mobot. A magyar költészet napján több mint félezer fiatal szavalta együtt Váci Mihály Még nem elég című versét Beregszászban, a Rákóczi-főiskola átriumában.
A szervezők nevében Molnár Krisztina köszöntötte a megjelenteket, a háború miatt Beregszász főteréről a főiskola belső terébe kényszerült rendezvényük kapcsán elmondta, hogy Kárpátalja legkülönbözőbb részeiről, 25 magyar iskolából, több mint 500 diák és kísérőik jelentek meg az eseményen, hogy április 11-én, pontban 11 óra 11 perctől közösen szavaljanak. A PCS civil szervezet 2015-ben indította el versmondó flash mobját, azzal a céllal, hogy az adott évben jubiláló magyar kötő egy versét közösen szavalják el. 2024-ben, tizedik alkalommal, a száz éve született Váci Mihály Még nem elég című költeményét emelték ki a remekművek sorából.
„A költészet egy olyan híd, amely összeköti a múltat a jelenünkkel és megvilágítja az utat a jövő felé. A szavak ereje által képesek vagyunk átérezni a mások által megélt érzéseket és tapasztalatokat. Kívánom, hogy legyen a költészet mindig része életünknek és inspiráljon bennünket a szépség, az emberség és az álmok felé vezető úton. Kellemes rímelést kívánok mindenkinek” – fogalmazott köszöntő beszédében Jusztin Miklós beregszászi magyar konzul.
Orosz Ildikó, a PCS és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke emlékeztette a fiatalokat arra, hogy számunkra, kárpátaljai magyarok számára a magyar költészet napja több mint egy versünnep. „A kommunizmus idején, amikor a Szovjetunióhoz tartozott ez a terület, a nemzeti és vallási ünnepeinket nem volt szabad ünnepelni. Egy volt, amit lehetett ünnepelni, a költészet napját. Ekkor fogalmazhattunk meg minden olyan magyar nemzeti és vallási gondolatot, amelyre máskor nem volt módunk” – idézte fel az elnök asszony, hogy miért is volt annyira fontos Kárpátalján április 11., a magyar költészet napja, és miért annyira fontos ez az ünnep számunkra ma is.
Váci Mihály Még nem elég című költeményét először Orbán Viktória, a Rákóczi-főiskola filológus hallgatója, a PCS munkatársa szavalta el, majd vele együtt minden jelenlévő együtt mondta a jól ismert verssorokat.
A közös versmondást követően a résztvevők számára kihelyezett Váci Mihály portré körüli, fehér papíron hagyhatták a jelenlévők a kézjegyüket, emlékként.
A villámcsődület végén az X-Faktor tehetségkutató műsorból ismert Beretka Ádám énekelt általa megzenésített Radnóti-, Petőfi- és József Attila-verseket, valamint saját szerzeményeit.
A programja végén a fiatalokkal hosszasan fényképezkedő, szelfiző Beretka Ádám tudósítónknak elmondta, hogy először lépett fel megzenésített verseket felvonultató előadással, inkább klubkoncertekre, fesztiválokra szokták hívni. Saját dalai mellett eddig csak egy verset zenésített meg, Petőfi Sándor Szeptember végén című versét, amivel tavaly nyert a Petőfi Felhő pályázaton. A többi énekelt vers mind a mostani, beregszászi fellépésre készült. Ádám elárulta: „Most úgy néz ki, hogy több versmegzenésítést is fogok készíteni, mert tetszik ez az irány. Egyébként saját dalokkal foglalkozok. Nagyon örülök az itt, Beregszászban megtapasztalt szeretetteljes fogadtatásnak. Örömmel jöttem Beregszászba, mert úgy gondolom, hogy a szeretet, a mély szövegek, gondolatok nagyon fontosak a mai világban, pláne egy háborús országban.”
A villámcsődületet követően a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Filológia Tanszéke is szervezett az átriumban egy költészetnapi megemlékezést. Csordás László, a Magyar Tanszéki Csoport oktatója Weöres Sándort idézve elmondta, hogy 10‒12 éves korunkig mindannyian költők vagyunk, a legtöbb ember ekkorra veszíti el költői vénáját. Azok, akik nem hajlandók elveszíteni, közülük kerülnek ki később a költők és az értő versolvasók. Az ezt követő, a tanszék által összeállított zenés verses montázs az élet és a felnőtt lét fontos dolgait igyekezett megragadni Reményik Sándor, Juhász Gyula, József Attila és más ismert költőink versei alapján.
Az esemény végén sor került a Filológia Tanszék és a Hallgatói Önkormányzat által meghirdetett versíróverseny eredményhirdetésére. A zsűri döntése értelmében 1.Vári Vivien Csendre várva, 2. Radvánszky Ágoston Jobbá leszel, 3. Fancsik Eszter Kárpátok ábc-je című versét sorolták az első három helyre, a díjazott fiatal költők el is szavalták versüket.
