Exhumálhatják Warren G. Harding egykori amerikai elnök csaknem százéves maradványait egy állítólagos leszármazott által indított per folyományaként. Az államférfi az elnöki tisztséget 1921-től 1923-as haláláig betöltő Harding házasságon kívüli kapcsolatából származó unokájának tartja.
Warren G. Harding egykori amerikai elnök
Az ügy még 2011-ben indult, amikor Harding két ismert testvérági rokona, Peter és Abigail Hharding felvette a kapcsolatot az állítólagos unoka, James Blaesing családjával. Harding elnök, aki 1923-ban, hivatali ideje alatt szívrohamban hunyt el, több viszonyt is folytatott házas emberként, egyik ismert állítólagos szeretője Nan Britton titkárnő volt.
Britton állítása szerint lánya, Elizabeth Ann Blaesing édesapja az elnök volt, aki ígéretet is tett a gyermek nevelésében való anyagi szerepvállalásra, azonban Harding halála után felesége nem volt hajlandó ennek elismerésére. Britton, hogy fedezze lánya neveltetését, 1927-ben könyvet adott ki az elnökkel folytatott állítólagos viszonyáról Az elnök lánya címmel.
Mivel a first ladyvel, Florence Mabel Hardinggal nem született gyermekük, Blaesing és gyermekei jelentik az egykori elnök egyetlen fennmaradt vérvonalát. A 2011-es kapcsolatfelvétel azzal a szándékkal történt, hogy véget vessenek az ekkor már csaknem egy évszázada fennálló „kétségnek és rejtélynek”.
Négy évvel később James Blaesing, Elizabeth egyik unokája és a két Harding-rokon DNS-vizsgálata rokonságot mutatott ki, így a vizsgálatot végző Ancestry.com felmenőkutató cég a maga részéről hivatalosnak minősítette, hogy a férfi az egykori elnök leszármazottja. James Blaesing, bár az eredmények némi megnyugvást hoztak neki és családjának, továbbra is sérelmezi azonban azt, hogy látszólag semmit sem változtattak a hivatalos történeti narratíván Hardingot és családját illetően.
Nan Britton 1917-ben
„2020 van, és senki sem kérdezett még tőlem egyetlen dolgot sem” – mondta Blaesing. „Nem vagyok része semminek. Semminek. Sem a testvéreim, sem jómagam, senki. Láthatatlanok vagyunk. Ugyanúgy kezelnek minket, ahogy a nagymamámmal tették.”
A gond tehát nem az, hogy Blaesing igazat mond-e azzal, hogy ő Harding unokája – ezt szerinte már „tényként” elfogadta a Harding család is. A probléma Blaesing szerint az, hogy az egykori elnök hivatalos története figyelmen kívül hagyja a család ezen ágát.
Jelenleg különböző adakozó magánszemélyek és szervezetek éppen Harding 1920-as elnökké választásának centenáriumára készülnek felújítani és bővíteni síremlékét. Emellett egy új „elnöki központot” is építenek Harding születési helyének közelében, az Ohio állambeli Marion városában.
Blaesing, aki immár maga is nagyapa, úgy érvel, ő, az édesanyja és nagyanyja is megérdemli, hogy történetüket elmesélje az új síremlék és múzeum is. Azt reméli, az általa indított per, amely nagyapja maradványainak exhumálását indítványozza, segíteni fog megerősíteni pozícióját a vitában.
„Sajnálatos módon a széles körű nyilvános elismerés és elfogadás mind a leszármazottak, mind a történészek és életrajzírók által, hogy Mr. Blaesing valóban Harding elnök unokája, számára nem elégséges” – írták Harding rokonai a saját, bíróságra beterjesztett keresetükben, amelyben egyszerű figyelemfelkeltő akciónak nevezik a Blaesing által indított pert.
A Harding család szerint ráadásul Elizabeth Ann Blaesinget az új múzeum tárlata el fogja ismerni az elnök lányaként. A férfi azonban nem elégedett ezzel az ígérettel – szerinte édesanyja jelentőségét csökkenteni igyekeznek majd, és ezt bizonyítja az is, hogy egyelőre senki sem kereste meg őt az édesanyjáról szóló adatokért, információkért, vagy fényképekért, amelyeket a tárlat felhasználhatna.
Blaesing kérvényének korántsem biztos, hogy helyt adnak: az exhumálást megakadályozhatja az, hogy külön koporsóban ugyan, de Harding kriptájában nyugszik az egykori first lady is. Az egykori elnök otthonát és a síremléket gondozó társaság, az Ohio History Connection arra kérte a bíróságot, vegye figyelembe a first lady családjának jogát is arra, hogy jóváhagyják vagy megtiltsák a kripta felnyitását, mivel az jóvátehetetlen károkat okozhat.
A bíróság döntésétől függetlenül a perrel és a múzeummal, illetve a síremlékkel kapcsolatos események egyelőre biztosan későbbi időpontra lesznek halasztva a koronavírus-járvány miatt. Valószínűleg hosszabb időbe fog telni, mire az ügy nyugvópontra jut.
