Adventi gondolatok… Hangolódjon velünk az ünnepre, s kövesse adventi videosorozatunkat! Magyar költők és írók – Pilinszky János, Hamvas Béla, Márai Sándor – gondolatait, ismert színházi alkotók üzeneteit a beregszászi színház színészei tolmácsolják Önöknek hétről hétre! Érdemes velünk tartani!
Wass Albert (szentegyedi és czegei gróf Wass Albert; Válaszút, 1908. január 8. – Astor, Florida, 1998. február 17.) erdélyi magyar író és költő Magyarországon csak halála után vált ismertté. 1944-től emigrációba kényszerült, először Németországba, majd 1952-től haláláig az Amerikai Egyesült Államokban élt. Nicolae Ceauşescu elnökségének éveiben Romániában könyveit betiltották. Műveit Magyarországon a rendszerváltás óta jelentetik meg, korábban szinte ismeretlen volt.
Wass Albert a Kolozsvár melletti Válaszúton született, tanulmányait Debrecenben, a németországi Hohenheimben és Párizsban végezte. Erdélybe apja betegsége miatt 1932-ben tért vissza, egy ideig azonban nem tudott még a családi ügyekkel foglalkozni, mert a román hadseregben a kötelező sorkatonai szolgálati idejét töltötte. Nagyapja halála után, 1936-ban átvette az egyházi tisztségét, így az erdélyi magyar református egyház kerületének főgondnoka lett.
A második bécsi döntés (1940. augusztus 30.) alapján Erdély északi része visszakerült Magyarországhoz. A következő év elején Wass Albertet a magyar Mezőgazdasági Minisztérium erdészfelügyelőnek nevezte ki Dés településre. Két hónappal később pedig a kolozsvári Ellenzék című lap irodalmi szerkesztője lett.
Mint tartalékos tiszthelyettes 1942 májusától három hónapos katonai kiképzésen vett részt, melynek végeztével a Magyar Királyi Lovasság zászlósi rangját kapta meg. A következő év márciusában a lap főszerkesztőjét behívták a hadseregbe, Wass megbízott helyettes lett. Wass Albert saját életrajzában meséli el, hogy alig három hónap után „két német a Gestapótól behatolt a szerkesztőségbe, felmutatva a parancsot, hogy a német hadsereg megbízásából »felügyelniük« kell a lapot, egyszerűen kisétáltam az irodámból, és felmentem a hegyekbe. Két hét múlva édesapám régi barátja, Veress Lajos tábornok üzent, hogy a németek »keresnek« engem. Hogy elkerülje a kellemetlenségeket, Veress tábornok, aki az Erdélyben állomásozó magyar hadsereg parancsnoka volt, egyenruhát adott nekem, s mint alhadnagyot Ukrajnába küldött a 9. Magyar Királyi Lovassággal, ahonnan csak karácsonykor tértem vissza.” Ezt a feladatot olyan jól látta el, hogy kétszer is megkapta a vaskeresztet.
Wass különböző beosztásokat látott el a hadseregben, majd 1944 áprilisától Veress Lajos tábornok szárnysegédje lett. A háború vége felé közeledvén a szovjet csapatok (majd később a románok is) egyre beljebb nyomultak. 1944 decemberében mutatták volna be egy drámáját a Nemzeti Színházban, de a bemutató a szovjet megszállás miatt elmaradt.
A II. világháború utolsó szakaszát katonatisztként élte át. Nem várta meg Észak-Erdély újbóli román elfoglalását, 1945 húsvétján lépte át a nyugati határt, az emigrációt választotta. Először Sopronba utazott, majd 1952-ig Németországban élt, Bleichbachban, később Hamburgban. Onnan 1951. szeptember 21-én az amerikai hatóságok megfelelő vizsgálatainak lefolyása után az Egyesült Államokba utazott, ahol nyugdíjaztatásáig, a floridai egyetemen a nyelvi laborban dolgozott.
A román Néptörvényszék 1946 tavaszán Wass Albertet távollétében halálra ítélte háborús bűnökért és gyilkosságért. Azzal vádolták, hogy 1940-ben az Észak-Erdélybe bevonuló magyar csapatoknak parancsba adta egy ortodox pap családjának és néhány románnak, a helyi zsidó kereskedőnek és családjának, valamint az ortodox román pópának és annak magyar szolgálójának a kivégzését.
A román hatóságok többször is kérték kiadatását, 1979-ben az USA Igazságügyi Minisztériuma többszöri átvizsgálás után, nem kellő megalapozottságára hivatkozva elutasította a kérelmet.
Wass Albert többször is azt állította, hogy a román kommunista állam titkosrendőrsége, a Securitate merényletek sorozatával igyekezett őt megölni – ezt azonban nem sikerült bizonyítania.
Az Egyesült Államokban töltött emigrációja során a Floridai-félsziget közepén elhelyezkedő Ocala Nemzeti Park területén lakott haláláig (egyes híradások szerint öngyilkos lett). Ténylegesen saját vadászpuskájával végzett magával: szájába vette a puska csövét, s elsütötte a fegyvert. Astorban (Florida) halt meg 1998-ban. Nehéz anyagi helyzetbe került, mert szélhámosok kiforgatták a vagyonából (ami leginkább temérdek könyvének szerzői joga volt). Kívánsága teljesült azzal, hogy hamvai Erdélyben, a marosvécsi (az egykori Kemény-) kastély kertjében, Kemény János mellett nyugszanak.
Magyar állampolgársága
A magyar sajtóban évekig tartotta magát az a vélekedés, hogy Wass Albert magyar állampolgárságát, többszöri kérvényezése ellenére, haláláig sem kapta vissza, s állampolgársági kérelmét a magyar állam rendre elutasította, arra hivatkozva, hogy a párizsi békeszerződés szerint újra automatikusan román állampolgár lett. 2007-ben Simicskó István KDNP-s és Babák Mihály fideszes képviselő arra kérte Sólyom László köztársasági elnököt, hogy adjon posztumusz állampolgárságot Wass Albertnek. Az elnöktől azt a választ kapták, hogy ez több okból nem lehetséges, amelyek közül a legfontosabb, hogy Wass 1997-ben már megkapta a magyar állampolgárságot – az író magyar állampolgárként halt meg. Ugyanakkor az állampolgárságot igazoló okirat csupán egy éves időtartamra szólt, melyet az író sérelmesnek tartott, s nem is élt vele.
Irodalmi munkássága
A fiatal gróf számára az irodalmi sikert az 1934-ben megjelent A farkasverem című regénye hozta meg, aminek köszönhetően Baumgarten-díjban részesült és több irodalmi társaság is tagjává fogadta. Molter Károly az 1941-ben megjelent Erdélyi elbeszélők című antológiában így méltatta: „Természetérzéke, tájmegidéző képessége csodálatos. Művei szélesen hömpölygő, robbanó erejű, nagyvonalú alkotások. A fiatal erdélyi prózaírók közül kiválik egyéni hangjával, látásmódjával; izgalmas történetei úgy áradnak belénk, mint egy forró vérhullám.”
Több mint negyven könyve közül az első egy verseskötet volt, a Virágtemetés (1927); első regénye pedig a Farkasverem (1934), amelyért 1940-ben – ahogy Wass Albert fogalmazott – „a Baumgarten-díjat vágták a fejemhez”. Az Adjátok vissza a hegyeimet (1949) és A funtineli boszorkány (1952) még Európában jelent meg, de az Elvész a nyom (1952), a Tizenhárom almafa (1952), az Elvásik a veres csillag (1965) és a Kard és kasza (1974–1976) már az Amerikai Egyesült Államokban látott napvilágot.
Művei alapvetően a halála után kezdtek el terjedni Magyarországon, és fokozatosan egyre nagyobb népszerűségre tettek szert. A természet szépségeiről és titkairól, az erdélyi népek sorsáról és lelkivilágáról, a történelmi viharokról vagy akár az emberi értékekről írva számos örökérvényű iránymutatást és üzenetet hagyott hátra. Valószínűleg ennek köszönheti rendkívüli olvasottságát.
Erdélyben és aztán az emigráns szerepben is nyíltan felvállalta a magyar érdekek képviseletét, részben emiatt a mai napig sok támadás éri.
Crowds lining the route in St James’s Park watch on as @KingsTroopRHA make their way around the Queen Victoria Memorial ahead of Trooping the Colour. pic.twitter.com/EDzaoWoA8v
God Save The King. HM King Charles III becomes the first monarch in decades to ride on horseback during Trooping the Colour, His Majesty’s Official Birthday. pic.twitter.com/V4oLbvTPyW
The @rafredarrows bring the curtain down on a very special tri-service flypast above central London, the culmination of King Charles III's first Official Birthday Parade as monarch.
Crowds lining the route in St James’s Park watch on as @KingsTroopRHA make their way around the Queen Victoria Memorial ahead of Trooping the Colour. pic.twitter.com/EDzaoWoA8v
God Save The King. HM King Charles III becomes the first monarch in decades to ride on horseback during Trooping the Colour, His Majesty’s Official Birthday. pic.twitter.com/V4oLbvTPyW
The @rafredarrows bring the curtain down on a very special tri-service flypast above central London, the culmination of King Charles III's first Official Birthday Parade as monarch.
Egy romániai ügyészségi végzés szerint Wass Albert irodalmi munkássága nem esik a háborús bűnösök kultuszát tiltó törvény hatálya alá. A Brassói Táblabíróság melletti ügyészség június 12-én keltezett végzéséről a székelyföldi magyar nyelvhasználati és szimbólumhasználati jogok ellen küzdő Dan Tanasa blogger közölt fényképet blogjában.
Az ügyészség a Tanasa által vezetett Méltóságért Európában Polgári Egyesület (ADEC) feljelentése nyomán vizsgálta egyes, Sepsiszentgyörgyön 2018 elején tartott Wass Albert-megemlékezések törvényességét. A feljelentő arra hivatkozott, hogy Wass Albertet egy kolozsvári népbíróság távollétében háborús bűnösnek találta és halálra ítélte, így bármilyen Wass-megemlékezés a háborús bűnösök kultuszát tiltó sürgősségi kormányrendelet hatálya alá esik.
Döntését indokolva az ügyészség arra hivatkozott, hogy a rendőrség javasolta az eljárás megszüntetését, miután meghallgatta a tanúkat és megállapította: „a Wass Albert-megemlékezésen nem történt utalás azokra a cselekményekre, amelyekért elítélték az írót, hanem csak irodalmi munkássága került terítékre”. A dokumentumból kiderül: a feljelentő nem fogadta el, és panasszal élt az ügyészség határozata ellen, de az óvását elbíráló ügyész ugyanerre a következtetésre jutott.
„A bűncselekmény megállapításához elengedhetetlenül szükséges, hogy a háborús bűnökért, emberiesség elleni bűncselekményekért elítélt személy kultuszának terjesztése az illetőnek ahhoz a tevékenységéhez, cselekedeteihez kapcsolódjon, amelyek miatt elítélték” – áll az ügyészségi végzésben. Az ügyészség megállapította: ez a feltétel a feljelentésben taglalt eseményeknél nem teljesült.
Az eljárást beszüntető ügyészség arra is kitért a határozatban, hogy a Wass Albert ellen hozott halálos ítélet meglehetősen szűkszavú, amikor a vád bizonyítékait tárgyalja, ráadásul az a törvény, amelyik alapján 1946 márciusában a kolozsvári népbíróság kimondta az ítéletet, 1945 szeptemberéig volt hatályos.
A magyarellenes megnyilvánulásai miatt elhíresült blogger úgy értelmezte, hogy az ügyészség voltaképpen rehabilitálta Wass Albertet, és immár nincsen akadálya az íróval kapcsolatos romániai megemlékezéseknek.
Románia az EU-s tagfelvételére készülve elsősorban az ország egykori fasiszta diktátorának, Ion Antonescunak a kultuszát igyekezett megfékezni a háborús bűnösök kultuszát tiltó, 2003-ban elfogadott sürgősségi kormányrendelettel. A rendeletre hivatkozva azonban Wass Albert szobrait is eltávolíttatták, és állandó hatósági zaklatásnak voltak kitéve mindazok, akik Wass irodalmi munkásságát idéző megemlékezéseket szerveztek Erdélyben.
Az erdélyi arisztokrata családból származó Wass Albertet azzal vádolták meg a korabeli román hatóságok, hogy 1940-ben, a magyar hadsereg Észak-Erdélybe történő bevonulásakor apjával együtt parancsot adott több ember kivégzésére. Az Amerikai Egyesült Államokba kitelepedett író múltját új hazája hatóságai is kivizsgálták, és elutasították a kiadatására vonatkozó ismételt román kéréseke.
